1999/7

Könyvszemle

A tömeglélektan megújhodása

Az ismétlődés és újítás tudománytörténeti eseményeinek egyik érdekes példájaként a nyolcvanas évektől újra hallani tömeglélektanról. Ez váratlan fejlemény. A 2. világháború után évtizedekig úgy tűnt, hogy a nácik nemcsak a háborút vesztették el, hanem szellemi infrastruktúrájukat is, márpedig a tömeglélektant ide sorolták sokan. Ezért is fordultak el tőle Nyugaton és Keleten egyaránt azok, akiket érdekeltek a kollektív jelenségek. A tömeglélektant ósdi látásmódnak és reakciós szemléletnek ítélte mind a szociálpszichológusok és szociológusok, mind pedig a komolyabb marxista társadalomtudósok 1945 utáni nemzedékeinek túlnyomó része. Nem változtattak ezen a 60-as évek jól ismert tömeges eseményei, mint az első rockkoncertek, Woodstock, a diáklázadások vagy más politikai demonstrációk. Azért nem, mert mindezek egy baloldali szellemiségű korszak eseményei voltak, melynek képviselőit nem a tömegjelenségek lélektani szabályszerűségei, hanem az elnyomás társadalmi okai és a szabadság megszerzésének módja foglalkoztatták.

Igaz, a társadalomkutatók többsége akkor sem volt újbaloldali, de még a mérsékelt, liberális szelleműek is idegenkedtek mindenféle "tömeglélektantól". A modern társadalom akkori képébe beletartozott a nagy szervezetekben identitását vesztő és személyiségét kereső egyén figurája, de ezt a figurát többnyire történelmi típusként rajzolták meg. Így a kollektívumok kényszerítő ereje is elsősorban történelmi struktúrát és funkciót, tehát változékony alakzatot és hatást jelentett. Jó példa erre Don Martindaie Institution, Organizations and Mass Society című, 1966-ban megjelent, s egykor népszerű munkája. Ebben "tömeglélek"-ről szó sem esik, s a szerző éppen csak megemlíti G. Tarde és Le Bon. a témakör alapítóinak nevét.

A 60-as évek után változni kezdett ez a szellemiség, a 80-as években pedig új "korszellem" támadt. A "tömeg"-hez szóló kommunikáció mind korszerűbb lett. s a társadalomelméletben és az empirikus tudományokban is sokan próbáltak visszatérni "örök kérdések"-hez. A modernirmus bírálata nem a kívánatos jövő felé fordult, hanem a felvilágosodás egész örökségét próbálta radikálisan elutasítani. Ósdinak gondolt fogalmak és szempontok, halottnak hitt figurák és elfelejtettnek vélt ősök tűntek fel a konzervativizmus hívó szavára, de posztmodernizált stílusban. Ez az új társadalomkritika mintha az "ancien régime" rendjét használná mérceként az elutasított fejlődés-elv helyett. Így azután, miközben a világ fokozott érdeklődéssel figyelte az etnikai tisztogatásokat a Balkánon és az egykori Szovjetunióban, a szélsőjobb térhódítását a fiatalok között, a pánik és menekülés mechanizmusait a nagyvárosok metróiban, botrányokat a sportpályákon és sok minden mást, a társadalomkutatók újra kezdtek foglalkozni a tömeggel, mint e jelenségek alanyával és tárgyával. A tömeglélektan megújhodása talán S. Moscovici L' áge des foues (A tömegek kora) című munkájával kezdődött 1981-ben. Most pedig, Pataki Ferenc A tömegek évszázada című monográfiájával elkészült és megjelent a tárgyról egy ahhoz hasonlóan alapos magyar munka is.

A könyv történeti és jelenkori áttekintést nyújt a tömegjelenségek kutatásáról, különösképp pedig arról, amit a szerző saját szaktudománya, a szociálpszichológia tárt fel ezen a területen. Pataki rendkívül tüzetes tudománytörténész. Ennek köszönhető, hogy a magyar olvasó alaposabb összefoglaláshoz jut, mintha e témakör számos új, nem magyar áttekintéséhez fordulna. Mindenesetre erre a következtetésre jutottam, amikor a művet összevetettem H. König hasonló tematikájú, 1992-ben a Rowohlt-nál kiadott, Zivilisation und Leidenschaften. Die Masse im bürgerlichen Zeitalter című kötetével. Ez utóbbiból hiányzik sok olyan részlet és összefüggés, ami Pataki könyvében megtalálható. Sőt, A tömegek évszázada még a német nyelvű szakirodalmat is teljesebben tárgyalja. Egy példa: H. Königgel ellentétben Pataki ismerteti W. Moedé-nek, a "kísérleti tömeglélektan" egyik figyelemre méltó kezdeményezőjének munkásságát. (Sajnos hiányzik a név- és tárgymutató a könyvből, s így sokkal nehezebb feldolgozni a monográfia gazdag ismeretanyagát.)

A tömeglélektan a múlt század végén keletkezett. A könyv I. része erről, a tömeglélektan első művelőiről és irányzatairól szól. Itt ismerhetjük meg például G. Le Bon könyvét, amit a század elején kiadtak és sokan olvastak Magyarországon is. Ugyancsak itt tárgyalja Pataki az első pszichoanalitikus felfogást, S. Freud értelmezését a libidó ösztönforrásaiból erőt merítő tömeglélekről, a tagok affektív jellegű kötelékeiről, az őshordáról és a vezér, mint grandiózus apafigura szerepéről.

Ez a rész és a könyv további tudománytörténeti fejtegetései sok érdekességet tartogatnak. Például Az orosz kísérlet című fejezetben korhű képet rajzol a "marxista behaviorizmus"-ról, a reaktológiáról és reflexológiáról, Blonszkij, Cselpanov, Behtyerev. Artyomov "kollektív pszichológiai" törekvéseiről, az osztálypszichikum kérdéséről, tehát a NEP-korszak Szovjet-Oroszországban folyó sokféle lélektani irányzatról. Ugyancsak tanulságos fejezetet olvashatunk a "mélylélektani hagyomány alakváltozásai"-ról és benne a budapesti pszichoanalitikus iskola tagjainak (Dékány Istvánnak, Donáth Gyulának, Ligeti Pálnak és másoknak) idevágó írásairól.

De Pataki nemcsak tudománytörténetet ír. Nemcsak azt vizsgálja, hogyan kerültek a tömegjelenségek a lélektani és társadalomtudományi érdeklődés fókuszába, majd hogyan tolódtak árnyékba. Elemzései tágabb körűek, a filozófia, a társadalomtudományok és a politika több rétegét vizsgálják át. Részletesen szól például a tömegkultúra és a tömegtársadalom elméleteiről, a tömeg és elit szembeállításának legfontosabb modern filozófusáról, F. Nietzschéről, felidézi H. Broch, E. Canetti és A. Szolzsenyicin idevágó írásait, s persze azokat a gondolkodókat is - így Huizingát, Ortegát, Németh Lászlót -, akik hatásosan befolyásolták a vezérekről és tömegekről való gondolkodást a két világháború között.

A tömegek évszázada tehát valóban a huszadik századról szól. Magyarázatot nyújt arra, miért alakítottak ki a tömeggel kapcsolatos mitológiákat a totalitárius és populista áramlatok. Világossá teszi a tömeg-akciók és pogromok, tehát a fanatizálás jelentőségét a nácizmusban és tanulságosan elemzi a diktátorok tömegszónoklatainak gyakorlatát. J. Riefenstahl filmjeire emlékeztetve mutatja be, hogyan igázták le a náci vezetők az egyént a tömegben és a tömegen át. Pataki elemzése - és könyvének egész szellemisége - egybevág azzal a megállapítással, amit Th. Mann tett a nemzetiszocialista kollektivizmusról: "A kollektívum kényelmes szféra az egyénihez képet, kényelmes egész a ledérségig; amit a kollektivista nemzedék kíván, engedélyez és ajándékoz magának, nem más, mint örök vakáció az én iskolájából".

A kötetben fontos fejezetek szólnak a tömeglélektan szisztematikus kérdéseiről. Itt ismerhet meg az olvasó olyan tömeges jelenségeket - illetve ezekre vonatkozó empirikus kutatásokat -, mint amilyen az agresszió és a pánik, a szórakozás és az áhítat. S a kutatási eredmények bemutatása sem csak a szakmának szól, hanem sokkal tágabb körű érdeklődésre számíthat. A szociálpszichológiai téziseket rendkívül érdekes és izgalmas példákon szemlélteti Pataki, felidézve többek között az 1989-es "Gorenjeláz"-at, Lady Diana kultuszát vagy a Fradi - Újpest futballmeccseken történteket. Ezt követően olvashatunk a kísérleti szociálpszichológia eredményeiről az egyéniségvesztés és társulási készség, a társas serkentés, a csoportnyomás, a híresztelés, a meggyőző közlés és az identitás alakulás problémáival kapcsolatban. Fontos és érdekes kutatásokat idéz fel a szerző, mint például Aschét a többségi nyomásról vagy Zimbardo híres börtön-kísérletét. Végül pedig, a kötet III. részében a tömeggel kapcsolatos új elméletekről és kutatási irányokról olvashatunk.

Pataki hangsúlyosan szól könyvében a tömeglélektan módszertani nehézségeiről. Így arról is, hogy mennyire erős kötelékek kapcsolják ezt a témakört gyakorlati ügyekhez, a politikai uralom és a hatásos marketing céljaihoz. A módszertani nehézségek ma is fennállnak, ezért a szociálpszichológiában ma sincsenek érvényesnek tekintett sztenderdjei e témakörnek. Mindez azonban egyáltalán nem hátráltatja a tömegeket megdolgozó politikusokat, biztonsági tiszteket, igazgatási és katonai szakembereket, illetve a propaganda, a reklám és marketing hivatásos művelőit. Miért nem? Csak egyetérthetünk Pataki válaszával erre a kérdésre: "A tömeglélektan művelése a kezdetektől fogva mélységesen gyakorlati vállalkozás volt. Fő törekvése mindig azt szolgálta és azt szolgálja ma is, hogy a tömegjelenségek módszeres elemzéséből leszűrt következtetései alapján kidolgozza a tömegbefolyásolás (és a tömegmanipuláció) eszközeit és technikáit." (61. o.) Vagyis: teszik, ahogy tudják, de úgy aztán nagyon.

E gyakorlati tömeglélektan jelenéből megismerhetünk egyet s mást a kötet utolsó fejezetéből. Itt olvashatunk a mai világ társadalmi-kulturális változásairól és veszélyeiről, köztük a "partikularitások lázadásáról", azokról az ordas eszmékről és törekvésekről - etnopolitika, nacionalizmusok, fundamentalizmusok -, melyeket a globalizáció hív életre fiatalok és idősebbek. falusiak és városiak között. Kár, hogy a szerző figyelme nem terjedt ki a demokrácia másféle veszélyeire is. Azokra, amelyek a meggyőzés modern technikáinak új alkalmazásaiból fakadnak, s amelyek a marketingben és a tömegfogyasztás irányításában bevált eljárásokat honosítják meg egyre inkább a politikai részvétel és választás világában. A politikát, mint "show-business"-t csak az elitisták keverhetik össze a demokráciával. Akik viszont - mint a Bibót értelmező Pataki Ferenc - egyén és közösség kapcsolatának módja szerint értékelik a közéletet, s érzékenyek annak társas és társadalmi minőségeire, pontosan érzékelhetik e tendenciák veszélyeit.

A tömegek évszázada fontos mű, nyeresége az elméleti szociálpszichológiának és eszmetörténetnek. Megkerülhetetlen lesz azok számára, akiket a tömegjelenségek érdekelnek, de azok számára is, akiket az érdekel, hogyan értelmezték a huszadik században ezeket a jelenségeket. (Pataki Ferenc: A tömegek évszázada. Osiris Kiadó, Budapest, 1998.)

Somlai Péter


<-- Vissza az 1999/7 szám tartalomjegyzékére