1999/1.

Könyvszemle

A Pollányi Mihály Szabadelvű Filozófiai Társaság és a Polanyiana

Polányi Mihály fizikokémikus és filozófus (1891-1976) életműve még ma sem képezi a magyar tudománytörténet szerves részét, de személye már nem is sorolható az agyonhallgatott tudósok közé. Az elmúlt évtizedek során a Polányi-család jó néhány tagja vált világhírűvé (közülük idehaza és a nagyvilágban a legismertebb Károly, a gazdaságtörténész), de mert életművük Magyarországtól távol teljesedett ki, alig említették őket szülőhazájukban.

Polányi Mihály esetében 1947 után az agyonhallgatás tudatos volt. A polgári demokráciának elkötelezett, a totalitárius rendszereket kategorikusan elutasító, velük semmiféle kompromisszumot nem kötő, szavát 1956-ban Bibó István, Gimes Miklós és mások kiszabadításáért felemelő Polányi Mihály évtizedeken át persona non grata volt szülőhazájában.

Polányi Mihály 1891-ben született Budapesten. Apja a Monarchia jeles és sikeres vasútépítő mérnöke és vállalkozója volt, amíg a századfordulót követő években, szinte egyik napról a másikra tönkre nem ment. Mihály, a család negyedik gyermeke a Trefort utcai Mintagimnáziumban érettségizett 1908-ban. Orvosi diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg 1914-ben, de már ekkor elkötelezte magát a kémiának, idővel a fizikokémiának. Szerencséjére Pfeiffer Ignác műegyetemi tanár felkarolta őt, egy gazdag diák kísérőjeként a 10-es évek végén kijutott Karlsruheba, ahol kiváló professzorok előadásait hallgathatta.

A Károlyi-kormány alatt rövid ideig az egészségügyi minisztériumban dolgozott, majd a Budapesti Egyetem III. számú Fizikai Intézetében, a később Nobel-díjas Hevesy György mellett lett asszisztens. 1919 őszén önként választotta az emigrációt, megsejtve, hogy a Horthy-rendszerben nem kínálkozik számára érvényesülési lehetőség. Pár hónapos karlsruhei tartózkodás után elfogadja a Nobel-díjas Fritz Haber meghívását és átköltözik Berlinbe, ahol a Kaiser Wilhelm Institut (Max Planck Institut) Fizikai-Kémiai Intézetének lesz a vezetője. Az ő irányítása alatt az Intézet jelentős tudományos eredményeket ér el, számos tanítványa kötelezte el magát a fizikokémiának.

J.C. Polanyi, Polányi Mihály Kanadában élő Nobel-díjas (1986) fia apja tudományos tevékenységének négy fő területét tartja jelentősnek: az adszorpció, az anyag rugalmassági és szilárdsági tulajdonságai, a röntgenanalízis és a reakciómechanizmusok elméletével foglalkozó kutatásait.

Polányit a szűken vett szakmai kérdéseken túl már a 20-as években élénken foglalkoztatták a gazdasági kérdések. Az általa szervezett elméleti viták állandó résztvevői voltak: Neumann János, Szilárd Leó, Wigner Jenő (az utóbbinak Polányi Mihály éveken keresztül volt aspiránsvezetője), valamint közgazdászok, újságírók.

A nemzetiszocialisták hatalomra kerülése derékba törte Polányi németországi karrierjét, 1933-ban a Victoria Egyetem (Manchester) meghívására Angliába ment, ezzel kezdetét vette második emigrációja. 1948-ig a Victoria Egyetem fizikokémiai tanszékét vezette, majd váratlanul (de nem minden előzmény nélkül) átváltott a társadalomtudományra. Érdeklődése roppant szerteágazó volt, amit az egymást követő publikációi is bizonyítanak. A gazdaság, a filozófia, a tudományelmélet, a hermeneutika, az etika, az esztétika, a vallásfilozófia terén egyaránt volt figyelemre méltó mondanivalója.

Főműve a Personal Knowledge (Személyes tudás) 1958-ban jelent meg angolul (magyarul 1995-ben), és kezdettől fogva élénk érdeklődést váltott ki. Polányi ugyanis a tudás objektivitását túlhangsúlyozó felfogással szemben a tudás személyes (de nem szubjektiv!) voltát emeli ki. Meggyőző érveket sorakoztat fel annak bizonyítására, hogy mindenfajta emberi tudás lényege szerint személyhez kötött, ezért a szubjektum akarva-akaratlanul rányomja a maga bélyegét mind a tudás tartalmára, mind pedig formájára.

Figyelemre méltó Polányinak a szótlan tudásra (tacit knowledge) vonatkozó gondolata is. Polányi szerint tudásunk nem korlátozódik a szavakba öntött, leírt vagy más módon kifejezésre juttátott tudásra, e mögött mindig tetten lehet érni a kinem mondott, a háttérben maradt tudás-többletet. Polányi Mihály számos európai és amerikai egyetemnek volt vendégprofesszora és díszdoktora, tagja volt a Royal Society-nek. Élete végéig nem szűnt meg érdeklődni hazája sorsa iránt. Mint az Egyesült Izzó kutatója éveken keresztül részt vett az idehaza folyó kutatásokban. Jelentős szerepet vállalt a kriptonlámpa kikísérletezésében és tömeggyártásában.

Külföldön több évtizede működnek Polányi Társaságok, s jelennek meg életművét méltató-interpretáló periodikák. (Az USA-ban a Tradition and Discovery, Angliában az Appraisal.) Idehaza csak a rendszerváltást követően jöhetett létre a Polányi Mihály Szabadelvű Filozófiai Társaság, amely vállalta Polányi Mihály életművének gondozását, folyamatos magyar nyelvű publikálását, szellemi hagyatékának széles körű megismertetését. (A Polányi Mihály Társaságnak a BME Filozófiai Tanszéke ad otthont.)

1992 óta az alábbi Polányi-művek jelentek meg magyarul, jórészt a Polányi Mihály Szabadelvű Filozófiai Társaság alapító tagjainak közreműködésével: 1. Polányi Mihály Filozófiai írásai. I. IL, Atlantisz Kiadó. 1992.; 2. Szeméiyes tudás I. II. Úton egy posztkritikai filozófiához., Atlantisz Kiadó. 1994.; 3. Tudomány és ember. Három tanulmány., Argumentum Kiadó - Polányi Mihály Szabadelvű Filozófiai Társaság, 1997. E munkákban oroszlánrészt vállalt a Társaság fiatalon elhunyt titkára, Újlaki Gabriella, akitől egyébként a Polányi Társaság létrehozásának gondolata származott.

A Társaság periodikája, az 1990-ben alapított Polanyiana, amelynek eddig összesen 9 száma jelent meg. Az 1991/1-es magyar nyelvű szám főleg Polányi fiatalkori, a Huszadik Században és a Szabadgondolatban, illetve később az emigráns magyar nyelvű lapokban megjelent írásainak adott helyet. Az 1992/ 1-2-es angol nyelvű dupla számban az 1991-ben Budapesten megrendezett nemzetközi Polányi-emlékkonferencián elhangzott előadásokat tettük közzé. Az 1992/3-as számban jelentek meg Polányi azon filozófiai írásai, amelyek a válogatott kötetből kiszorultak. Az 1992/4 - 1993/ 1. angol nyelvű duplaszámban Polányi külföldi tanítványai kaptak szót, az ezt követő 1993/2-es magyar nyelvű számban pedig Polányi Mihály tudományetikai álláspontját reprezentáló koncepcióját ("a tudomány köztársasága") ismertettük.

Az 1993/3-as számot fiatalon elhunyt titkárunk, Újlaki Gabriella írásainak szenteltük. Ezt másfél éves szünet követte, anyagi okokból szüneteltetnünk kellett a Polanyiana kiadását. Az újraindításra 1995-ben került sor. A 4-es számban - angol és magyar nyelven - Arthur Koestler és Polányi Mihály másfél évtizedes barátságát, levelezését, együttműködést mutattuk be. A szöveget az Ausztráliában élő Koestler kutató, Hidegkuti Béla gondozta. Az 1996/1-es angol nyelvű számban a CEU (Central European University) pályázatán díjat nyert tagjaink tanulmányait tettük közzé. Végül az 1996/2-es számban külföldi szerzők Polányi értékfilozófiájáról, neveléselméletéről, egy Blackett és Polányi tudománypolitikai nézeteit összehasonlító elemzésről adtunk közre írásokat. Ebben a számban jelent meg a Chicagóban őrzött Polányi-hagyaték Útmutatója is. Mivel ez a hagyaték másolatban mikrofilmen tanulmányozható a MTA Könyvtárában is, fontosnak tartottuk eligazításul a magyar kutatóknak is tudomására hozni.

Befejezésül hadd szóljunk még a Polanyiana legutóbb megjelent számáról, amelyben külföldi és hazai szerzők írásai kaptak helyet. Két tanulmány foglalkozik Polányi Mihály filozófiájának, tudományelméletének néhány figyelemre méltó vonásával (P. Mullins, R. Hodgkin), egy következő az idehaza alig ismert, az Egyesült Államokban viszont igencsak számontartott Polányi Laurával, Polányi Mihály nővérével. Tudománytörténeti tényekben roppant gazdag, lebilincselő tanulmány a Pólya Györgyről megrajzolt portré (Frank T.), és bizonyára nagy érdeklődésre tarthat számot az Angliában nagy karriert befutott tudományfilozófusról, Lakatos Imréről készült írás (Palló G.). A számot a kémiai Nobel-díjas J.C. Polanyival, a Torontóban élő Polányi Mihály fiával készült beszélgetés zárja le (Hargittai L).

A Polanyiana újabban elérhető az Interneten is: éspedig a következőképpen: http: / /www.kfki.hu/chemonet/polanyi. A Polányi Mihály Társaság a publikációs tevékenység mellett nagy súlyt helyez arra, hogy rendszeresen összejöveteleket, előadásokat, vitákat szervezzen tagjai és az érdeklődők számára. Ezt szolgálják a műhelyviták, amelyeket évente legalább két alkalommal rendezünk. Az eddigiek közül nagy érdeklődés kísérte a Polányi életútjával, kémiai munkásságával, valamint a Személyes tudás című művének néhány főbb tanulságával foglalkozó műhelyvitákat.

A Polányi Mihály Szabadelvű Filozófiai Társaság legnagyobb szabású terve még hátra van: néhány éven belül létrehozzuk a Polányi Mihály Archívumot. Ennek alapját a már említett hagyaték képezi, amely magában foglalja kéziratban maradt munkáit, kiterjedt levelezését neves hazai és külföldi tudósokkal - többek között A. Einsteinnel, M. Bornnal, Szilárd Leóval, PóLya Györggyel, Jászi Oszkárral, Mannheim Károllyal.

A Polányi Társaság kutatómunkáját nem korlátozza Polányi Mihály euvre jére, igyekszik közkinccsé tenni mindazokat a gondolatokat, amelyek a széles értelemben vett klasszikus angol polgári filozófiai gondolkodás örökségéhez is hozzátartoznak, abban a meggyőződésben, hogy ezzel nagy szolgálatot tesz mind a hazai, mind a nemzetközi tudományos életnek.

Gábor Éva


<-- Vissza az 1999/1. szám tartalomjegyzékére