Sarkad Város

ISMERTETŐ



Sarkad sajtótörténete

Nyolcvan éve kezdődött

Sarkakon 1910-ben kezdték meg a cukorgyár építését, és ebben az időben alakult ki a település életében később évtizedeken át jelentős szerepet játszó egyéb ipar is. A cukorrépatermesztés, a gabonatermesztés és az állattenyésztés mellett a kenderfeldolgozás, a cserépgyártás, a malomipar, a kisipar, a kézműipar és a háziipar is meglehetősen sok embernek adott munkát. Az ő tájékoztatásukra alapították 1913-ban az első sarkadi sajtóorgánumot, a Sarkadi Újságot.

A lap felelős szerkesztője Kisteur Ferenc, főszerkesztője Kerekes Sándor volt, a szerkesztői teendőket pedig Kiss Lajos látta el. Kiadója és egyben a nyomdai munkák kivitelezője Blasz József, akinek helyben saját nyomdája volt. A lap A/4 (210x297 mm) méretű volt és két évfolyamot ért meg, vagyis 1915-ben megszűnt. Az egyetlen megmaradt száma a2. évfolyam 27. szám, 1914. június 28-án jelent meg és Ferenc Ferdinánd meggyilkolásáról közöl terjedelmes cikket.

Hat éven keresztül ezután nem jelent meg helyi újság, ám 1921 február 6-án az Ébredő Magyarok Egyesülete sarkadi csoportjának sikerült megszakítani a csendet. Sarkad és Vidéke címmel társadalmi, közgazdasági és politikai hetilapot bocsátottak ki párton kívüli programmal, mely az egyesület hivatalos közlönye is volt. Zakar János volt a felelős szerkesztő és egyben a laptulajdonos.Békéscsabán a Kőrösvidék nyomdában készült. Hetilapként indult, de mivel sűrűn szünetelt, inkább időszaki kiadványként érdemel említést.

A következő lapalapítás dátuma Sarkadon 1926. január 7. Ekkor bocsátották útjára a Sarkadi Hírek című hetilapot, melynek első felelős szerkesztője vitéz Szondy János. A lap helyben, a Gettler Andor és Blasz József tulajdonában lévő nyomdában készült, ami tulajdonéppen a két nyomdász kétszemélyes műhelye volt. Ők ketten látták el a szedő, a gépmester, az elő- és utóvágó, valamint a korrektor munkáját. A lakásukon kialakított nyomdában az újságon kívül mindenféle nyomdai termék készítését is vállalták - mint ahogy keretes hirdetésükben is szerepelt - pontosan, gyorsan, kifogástalanul. Készült itt plakát, szórólap, névkártya, meghívó, iskolai kiadvány természetesen korabeli technikai kivitelezésben, kezdetleges Romayor féle kis ofszet nyomógépen.

Az akkori lapkészítők szinte kizárólag csak szöveges oldalakat állítottak elő, a nyomdatechnika abban az időben még nem tette lehetővé a fényképek, komolyabb rajzok alkalmazását, így a Sarkadi Hírekben sem szerepelhettek illusztrációként. Az A/3-as méretű újság négy oldalon jelent meg, példányszáma 1500 és 2000 között mozgott az ára pedig 10-12 fillér volt. Az a néhány lap a Sarkadi Hírekkel együtt, amihez hozzá tudtak jutni, a helyi olvasókörök féltett darabjai voltak. Esténként összegyűltek az emberek és egy ügyeletes felolvasó - néptanító vagy egy iskolázott ember - hangos felolvasással tájékoztatta az egybegyűlteket, akik aztán elmondták másoknak is a hallottakat. Így terjedt anno a napi sajtóhír leginkább.

Az újság 11 évet élt meg és vitéz Szondy Jánost, az első felelős szerkesztőt négy követte. Íme a névsoruk: Sárok József, Nagy Zoltán, Nagy Gusztáv, Lakatos S. István. Ez idő alatt a fejléc kísérő szövege majdnem ennyiszer változott. Először társadalmi hetilap volt, mint Cséffa-Nagyszalontai Járás hivatalos lapja. 1928. július 9-től politikai, társadalmi és közgazdasági hetilap, aztán politikai hetilap, majd "csak" politikai lap. 1929. június 2-től ismét politikai hetilap, 1930 februárjában az előzőhöz hozzáírták: a TESZ sarkadi kerületének hivatalos lapja. 1934. május 24-től a "hetilap" helyett a "lap" szót használták. 1937. április 25-én ismét politikai lappá változott és így is szűnt meg. 1937. december 23-án, karácsony előtt Nagy Gusztáv felelős szerkesztő Búcsú című cikkében bejelenti a lap sarkadi megszűnését és azt, hogy Berettyóújfaluban, Bihar megye központjában a lapot újra indítják.

A Sarkadi Hírek 11 éve alatt bármennyire is hihetetlen, Sarkadon irodalmi lap is megjelent. Élt Sarkadon egy cipész mester, Puskás Imre, aki elég szoros kapcsolatban ált a múzsával, tehetséges rímfaragónak tartották. Felismerve a líra, a versírás, olvasás igényét irodalmi lapot adott ki 1932-ben "Rosszmáj (Tréfavirágok.)"címmel. Nem ez volt az első próbálkozása, de a pénztelenség miatt egyik esetben sem koronázta siker fáradozásait. Puskás Imre 1892-ben született, édesapja pap volt és ő is szerette volna ezt a hivatást választani, de nem lévén pénzük a taníttatásra ez nem sikerült. Kitanulta a cipészmesterséget és ez biztosította a maga és családja megélhetését, ám az irodalom iránti vonzalma végig kísérte életét. 1936-ban végre valóra vált álma, útjára bocsátja a Múzsa című társadalmi és szépirodalmi lapot, amely hét évet élt meg. Sarkad és környékének versírói, szépírói rendszeresen publikáltak a lapban (az első számban 16-an), és hogy a megjelentetés ne ütközzön anyagi gondokba,mindenki még Puskás mester is megrendelt a lapból 10-10 példányt 1 pengő értékben. A Múzsa ugyanis Puskás Imre magánkiadásában jelent meg és a napi munka után/mellett szerkesztette a lapot. A helyi Gettlerféle könyvnyomdában kapta meg a végső formáját és a főtéren lévő újságos bódéban árusították.

A Múzsát elsöpörte a II. Világháború vihara, ám emlékét és Puskás mester irodalom iránti lángoló lelkesedését nem. Rendszeresen szerepelt a Gábor Áron Aranyalbumban, ahol megzenésített versek versenyeztek. Kapcsolatot tartott az ország íróival, főleg a népi írókkal. Szabó Pállal, Sinka Istvánnal, Veres Péterrel, Hegyesi Jánossal számottevő levelezést folytatott.

Puskás Imre egyik írásában ekképp vélekedik: "Ambíciómat semmi le nem törheti. A botránkoztatásokat, mint utamba akadt köveket kikerülöm. Csak az anyagiak hátránya akadályoztat utamban. Útravalómat sokkal magasabb helyről kaptam, semhogy ne bízzam abban, hogy tisztásra fogok jutni. Virágos kis kordémat ma már oly lendülettel húzom, hogy a megállás lehetetlen, amíg vernek az ütőim." Puskás Imre 1989-ben hunyt el Sarkadon.

A második világháború után tizenhét éves csend következett be a sarkadi lapkiadás történetében és 1962. április 4-én megjelenő kiadvány is "csak" üzemi lap. A cukorgyár MSZMP szervezetének lapja, tulajdonképpen írógéppel írt A/4-es lapok házi sokszorosító gépen, (stencílező gépen) történt másolása 200 példányban. A stencilező gép a mai fénymásoló gépek őse volt, bonyolult kémiai eljárással kezdetleges minőséget produkálva. Az üzemi lap felelős szerkesztője Jákó Imre volt, szerkesztője Csernai Zoltán, a kiadó pedig Kesztyűs Sándor. Havonta jelent meg - két hónap kivételével - egészen 1962. május 1-ig.

Ekkor úgy tűnt, végleg megszűnik a sarkadi sajtó, de egy ünnepi pillanat a település várossá nyilvánításának idején fordulatot hozott. 1989. március 31-én megjelent a Sarkadi Újság a várossá válás külön kiadványa A/3-as nagyságban (315x417 mm) nyolc oldalon. A Békés Megyei Népújság szerkesztőségének munkatársai készítették, szerkesztették és a békéscsabai KNER nyomda Szerdahelyi utcai lapnyomdájában nyomtatták. Ettől kezdve negyedévenként jelent meg, mint a Sarkad Városi Tanács lapja, nyolc oldalon A/4-es (221x298 mm) méretben. A szerkesztői munkát a Népújság csapatától átvette egy helyi szerkesztő bizottság, melynek vezetője a Budapesten élő sarkadi származású Dr. Kesztyűs Ferenc keramikus, festőművész volt. A város ügyeivel foglalkozó írásokat itt helyben összegyűjtötték, majd elküldték Budapestre, ahol Kesztyűs Ferenc megszerkesztette és a Pallas Lap és Könyvkiadó Vállalat nyomdájában kinyomtatta az újságot 4000 példányban. Szűk két évet élt meg így a lap, átalakulása, mint ahogy az ország társadalmi rendszerének az átalakulása is 1990-1991 időszakára tehető.

1991. május 20-án került először az olvasók kezébe a tanácsi lapot leváltó önkormányzati lap a Sarkad Város A/4-es nagyságban 4 oldalon, hetente és ingyenesen a város önkormányzatának képviselő-testülete kiadásában. Felelős szerkesztője Kovács László, szerkesztője Oláh Ferencné. A lap nagymértékben kötődött az Ady Endre Kísérleti Szakközépiskolához, hiszen a készítői az iskola dolgozói voltak, az iskola szövegszerkesztőjén állították össze az oldalakat, házinyomdájában nyomtatták Bondár Imre síknyomó gépmester segédletével A terjesztésben a Művelődési Központ és az ÁFÉSZ boltok mellett diák újságkihordók is részt vettek. Hét évfolyamot ért meg ilyen formában Oláh Ferencné szerkesztésével, ám ez idő alatt egy rövid ideig Pál Tamás szerkesztése alatt állt.

A város vezetése meg kívánta újítani a lapot és ez a helyi adottságokkal nem volt megoldható. Szakemberekre bízták ezt a munkát, ami azt jelentette, hogy a Békés Megyei Hírlap munkatársai közreműködésével új arculatot kapott. Mérete A/3-as lett, megjelentek a fényképes illusztrációk és egy kis ideig a Megyei Hírlap mellékleteként jelent meg. Ilyen formában egy évig készült a Sarkad Város, ám kiderült, a város életéről (bármennyire is igyekeztek a megbízott szerkesztők) nem tudtak olyan átfogó képet nyújtani az olvasóknak, mint amilyet a város vezetése elvárt. Három szerkesztő: Váradi Krisztina, Mocsár József és Both Imre is jegyezte ez idő alatt a lapot. A megoldást a képviselők egy olyan szerkesztő megbízásában látták, aki megfelelő szakmai tapasztalattal rendelkezik, itt él a városban, követni tudja az eseményeket, a város életét. A fenti elvárásoknak végül a Sarkadon élő, de Békéscsabán dolgozó Fazekas László felelt meg leginkább, aki vállalta a feladatot. A város vezetése úttörő szerepet vállalt, amikor az újság szerkesztésére vállalkozói megbízást kötött és úttörő szerepet vállalt a szerkesztő is, mert a megyében egyetlen városi lap sem jelenik meg teljes egészében vállalkozási formában. A Sarkad Város című ingyenes közéleti, információs és hirdetési hetilap a IX. évfolyamától (1999. január 8.) kezdve tehát Sarkad sajtótörténetben új oldalt nyitott. Ugyan továbbra is a városi képvelő-testület kiadásában jelenik meg - felelős kiadó Tóth Imre polgármester -, de új fejléccel (Fazekas László terve), A/3-as nagyságban (315x417 mm), fotó és grafikai illusztrációkkal és dekoratív minőségű papírra nyomtatva hetente 4600 példányban. Az írás, szerkesztés jelenleg teljes egészében számítógépen és helyben történik. A nyomdai munka a békéscsabai Mozi Nyomda Bt. nyomdászait dicséri. Minden pénteken több mint 4200 sarkadi lakásba juttatják el a lapot, amely 2000-ben a Kárpátia Sajtóügynökség szakemberei által végzett értékelés szerint a megyében megjelenő több mint 70 helyi kiadvány közül a három legjobb között szerepel.

Hodosi József - Fazekas László