Széphalom

ISMERTETŐ



A szegedi egyetem tanárai a város íróival összefogva 1926-ban megalapították a Széphalom-Kört. A Kör működésének maradandó eredménye lett a Széphalom című folyóirat elindítása 1927 januárjában. Nem ismeretes előttünk a Kör más irányú munkássága, valószínűnek tartjuk, hogy a harmincas évek közepére megszűnt, de Sebestyén Károly áltol rajzolt jelvényét a Széphalom minden száma a címlapján viselte.

A két világháború között 26 olyan folyóirat és hetilap indult Szegeden, amely irodalmi, irodalomtörténeti jellegű írásokat is közölt. Legtöbbjük nem volt hosszú életű. 13 az első számok után megszűnt, hat érte meg az ötödik évfolyamot, tízet már csak egy, s egyedül a Széphalom jelent meg közülük 1927-tol 1941-ig Szegeden, majd 1944-ig Kolozsvárt.

Megjelenésének periodicitása - a folyóirat egész élettartamát véve figyelembe - rendszertelen. Bár 1927 és 1932 között formailag ragaszkodik az évenkénti 12 szám kiadásához, s ezt két, három, sőt több szám összevonásával el is éri, gyakorlatilag azonban csak az 1928-1929-es évfolyamokban és az 1930-1931-es évfolyamok elsô felében mutatható ki némi rendszeresség. Az említett időszakokban kéthavonként kettős számok jelennek meg. Máskor az összevonás háromtól hét számig terjed, ami igen rapszodikus megjelenésre utal. A 9. évfolyammal el is hagyja a folyóiratok rendszeres megjelenésének formai jegyeit. Már a 9. évfolyam sem közli a megjelenési évet, utána pedig áttér a szabadabb "kötet" formára s ezek közül is csak az utolsón, - a Kolozsvárt kiadott, de Szegeden nyomtatott 15. köteten - szerepel a megjelenés éve. (1944.)

Egy nagyközönség számára szerkesztett folyóirat nem bír el ilyen ingadozásokat: előfizetői előtt elveszti hitelét, megvonják támogatásukat. A Széphalomnak is szüksége volt előfizetőkre, de nem egyedül ők voltak a fenntartói. Az alapító Kör részesült az egyetem bizonyos pénzalapjából s ennek egy részét időről-időre átengedte a szerkesztőnek.

Az elmondottak alapján vitatkozni lehet azon, hogy 1934. után a Széphalom milyen típusú periodikák közé sorolható, de nincs kétségünk afelől, hogy az 1927-es első évfolyamtól az 1944-es 15. kötetig megjelent sorozat együtt képez szerves egységet. Ebből a szempontból másodlagos mind a rendszertelenség, mind a többszöri szünetelés tényezője.

Hangsúlyoznunk ezt azért kell, mert a Magyar irodalmi lexikon 1942-1943-ra, A magyar irodalom története pedig 1942-re teszi a Széphalom megszűnését.

Szeretnénk e közléseket pontosabbá tenni. Korrekciónkat elősegíti a Szegedi Egyetemi Könyvtár korabeli periodika nyilvántartása és a Könyvtár állományába vett példányokon levo sajtóügyészségi dátumbélyegző.

A nyilvántartásból a következő képet kapjuk:
9. évf. 1-5. sz. beérkezési dátuma 1937, jan. 10.
9. évf. 6-12. sz. " " 1937. szept. 1.
10. kötet " " 1939. nov. 6.
11. kötet " " 1941. márc. 22.
12. kötet " " 1942. okt. 8.

A 13. kötetet 1943. febr. 4-én mutatták be a sajtóügyészségnek, a 14. kötet megjelenési idejérol nincs adatunk, a 15. kötet bemutatási napja: 1944. júl. 21. Az utolsó köteten egyébként - mint már említettük - nyomtatásban is olvasható az 1944-es évszám.

A sajtóügyészségi bemutatásra az 1940 augusztusa után ismét életbe léptetett előzetes cenzúra rendelkezések voltak érvényben. Eszerint a terjesztésre szánt sajtóterméket a terjesztés megkezdése előtt engedélyeztetni kellett a Sajtóügyészséggel. Kutatásaink során kézbe vettük a 13. és 15. kötet ügyészségi példányát, amelyeken jól olvasható az 1943-as; illetve 1944-es dátumbélyegző lenyomat, s ez kétségtelenül bizonyítja a folyóirat muködését a fenti idoszakban is.

A Széphalon felelős szerkesztoje Zolnai Béla egyetemi tanár volt. A folyóirat programjának és szerkesztési elveinek megfogalmazásában és következetes érvényre juttatásában tudományos koncepciója, személyes érdeklődése egyaránt fontos szerepet játszott.

Zolnai - rövid pécsi helyettes egyetemi tanárság után - 1925-ben lett a szegedi egyetem francia tanszékének vezetője. 35 éves volt ekkor. Irodalmi előéletét a szellemtörténeti iskola első hazai fóruma, a Minerva fémjelzi. Itt jelentek meg azok a tanulmányai, cikkei, amelyek már Szegedre érkezése előtt megalapozták tudós hírnevét, az egyetem kiemelkedő egyéniségei között biztosítottak helyet számára.

Szerkesztői tevékenységét széles látókör, dinamizmus, frisseség, jó ízlés jellemzi. Folyóirata a múlt ápolásán túl tájékoztat az élő irodalom jelenségeirol, a tudományos közlemények mellett teret ad a szépíróknak is. Ügyesen fogalmazott programja sokoldalú munkatársi tábor kialakítására nyújt lehetőséget. Az egyetem tanárainak, tehetséges hallgatóinak, a város néhány közéleti emberének írásai mellett elsősorban a magyar szellemtörténeti iskola és az esszéíró nemzedék számos, jelentős egyéniségének tanulmányai, esszéi biztosították a lap magas színvonalát. Zolnai a folyóirat programadó cikkében ugyan elhatárolja magát a politikai radikalizmustól, de kifejti, hogy egy író értékelése független lehet minden világnézeti szemponttól, ezzel nyilván ideológiai menlevelet ad haladóbb tendenciáknák is, és hitet tesz amellett, hogy irodalomtudományunk fejlődésének új irodalmunk Ady nemzedéke által diktált ritmusához kell igazodnia. Zolnai lapjában a kor irodalmi nagyjai, Babits és Kosztolányi mellett megszólal az ellenforradalom által meghurcolt Juhász Gyula is. A már beérkezett tudósok, Szekfű Gyula, Eckhardt Sándor és Thienemann Tivadar mellett felbukkannak Vajthó László, Várkonyi Nándor, Joó Tibor, Trencsényi-Waldapfel Imre, ott találjuk Szabó Lorincet, Radnóti Miklóst, Sárközi Györgyöt, Szerb Antalt, Hevesi Andrást, Cs. Szabó Lászlót és Faludi Jánost is. E szerencsés ötvözés megóvta a provincializmustól, nem uralkodott el lapjain soviniszta hangulatkeltés. Ennek köszönhető, hogy mind a konzervatívok, mind-a baloldal bizonyos megbecsüléssel tekintett a Széphalomra.

Tehetséges tanítványai tudósok, pedagógusok, műfordítók és kritikusok lettek. A magyar tudományos és irodalmi élet számos kitűnosége körükbol származik. "Örökölték" mesterük szellemességét, vitatkozó kedvét, fogékonyságát az új és az egyetemes értékek iránt.

Mindezek ellenére a felszabadulás után a Széphalom mégis a konzervatív és provinciális folyóiratok listájára került. Azok közé, amelyekkel foglalkozni sem érdemes.

Most nem e vélekedés cáfolataként állítottuk össze a Széphalom huszonhárom évet átívelő repertóriumát, csupán annak előkészítésére vállalkoztunk. Meggyőződésünk, hogy a bizonyításra sem kell sokáig várakozni.

A lap egyes számainak összeállításában következetesen azonos belső elrendezésre törekedett a szerkesztő. Az első fő részbe esszé, tanulmány, szépirodalom került, a második fő rész különbözo rovatok között oszlott meg. Állandó rovatai: "Eszmetöredékek" - rövidebb, publicisztikai jellegű cikkek. "Alföld" - Szegedet és környékét érintő közleményekkel. "Visszhang" - napi aktualitású gloszszák. Hírlapokból és folyóiratokból mesteri kézzel tollhegyre tűzot: furcsaságok, fonák helyzetek. "Rosta" - a kritika rovata. "Beküldött könyvek" - rövid, tömör, kritikai hangvételű könyvismertetések.