Fórum

Mottó

„Mi hozza közel a távolvalókat? A levél, amely által úgy beszélgetünk a távolvalókkal, mintha ugyan jelen volnánk."

Bod Péter

Újévi körkérdés Háromszékről

Az új év küszöbén rövid felmérést végeztünk Háromszék falvaiban, városaiban. Az interjúalanyoknak két kérdést tettünk fel: 1.) Milyen újévi fogadalmat tesz? 2.) Mit vár az új évtől ?

Gábor Vilmos
(24 éves, egyetemista)

1) Minek tenném, úgyis hiábavaló. Az idén is tettem, mégsem tudtam betartani. Nem feledkeztem meg róluk, csupán a körülmények nem engedték, hogy érvényesüljek.

2) Elmondom, de nem fogsz kiröhögni?! Először is szeretném, ha jövő télire a saját pénzemből vehetném meg a bakancsomat, és a nyáron legalább egy hetet a hegyekben tölthessek. Másodszor: jobban érezném magam, ha nem kellene minden hétvégén a szüleim zsebébe nyúlnom, hanem lenne saját pénzforrásom.

D. G.
(21 éves, jelenleg katona)

1-

2) Úgymond, már megtettem, de szilveszterkor újra megerősítem, azt hogyha júniusban leszerelhetek, soha többé nem fogok fegyvert, sem pedig híradót nézni. Olyan sok más érdekes és hasznos dolgot lehet csinálni a puskapucolás helyett... Lehet, hogy nem is olyan rossz, mint hiszem, de most, hogy vannak ezek a NATO-beli ügyek, nagyon félünk, minden nagyobb zajra összerezzenünk, közben arra gondolunk, mi lesz ha Irak megtámad minket, vagy terrortámadás éri az országot. Nekem nincs ínyemre, hogy Amerika ilyen nagy mértékben felkarolja Romániát. Valamiben spekulál, és ez nyugtalanítja a katonákat...

Czakó István
(75 éves, nyugdíjas)

1) ...Megérem-e az újévet?! S ugyanbiza miről tehetnék fogadalmat, arról, hogy ha értem jön a halál, nem engedem be az ajtón? Nekem nincs jövőm, ami kicsi hátra van az is nyomorúság.

2) Minek mondanám el, ki figyel ma már reánk? Olyan drágák a gyógyszerek, hogy képtelenség megvenni. A rengeteg munka, a hosszú raboskodás után arra jutottam, hogy a nyugdíjam mellé munkát kellett vállalnom, hogy kezeltetni tudjam a betegségemet. Jobban is figyelhetnének az öregekre, mert mi építettük az országot, a saját vérünket adtuk... Ez a köszönet?!

Mezei Miklós
(37 éves, munkanélküli)

1) Én nem hiszek az ilyen babonaságokban. Marhaság az egész.

2) Elvárásaim azok vannak, mégpedig a kormánnyal szemben. Jobb lenne ha fennhagynának a formaságokkal, ne ígérgessenek, ne hazudozzanak. Maholnap bekerülünk a NATO-ba, közben éhen halunk, mert nincs munkahelyünk... Hideg van a szobákban, gyerekeim sorra betegednek meg, és még ingyengyógyszert sem kaphatnak. Ezekre kellene megoldást találni, a többi jönne magától.

Fazakas Julianna
(20 éves, elárusító)

1) Valahányszor hullócsillagot látok, szoktam kívánni is. Tudom, hogy kevés a valószínűsége a beteljesedésnek, mégis hajt az ösztön: hátha... talán most... A fogadás egy kicsit más: nemegyszer fogadtam fel, hogy nem adok több hitelt a vásárlóimnak, és amikor ott állnak előttem, megsajnálom őket. Nem tudok kitartani akaratom mellett.

2) Csak annyit, hogy jobb és gazdagabb legyen, mint az eddigiek... és egy jóképű barátot, akitől mindent megkapok.

Bartha Sándor
(17 éves, tanuló)

1) -

2) A szüleimtől szeretnék több megértést és bizalmat kapni. Mindenbe beleszólnak, ők akarják irányítani az életemet, nem akarják észrevenni, hogy lehúztam a gyerekcipőmet. Kellemetlen a barátaim előtt, hogy ennyire szigorúak a szüleim.

Kérdezett: Ilyés András-Zsolt

Az alternatíva kongresszusa

Az RMDSZ szövetségi elnökének, Markó Bélának a retorikája tartalmaz néhány visszatérő hamis elemet, tanúsítva, hogy az RMDSZ első embere ismeri a Goebbelsi tanítást, miszerint a hazugságot addig kell ismételni, ameddig elhiszik. A sokat ismételgetett fordulatok közé tartozik az a vád, miszerint őt személyében támadnák (mikor erre ismereteink szerint – szerencsére – soha nem volt példa, mindig elhibázott politikáját támadták), az, hogy ellenfelei csak a hatalmat akarják, s végül, de nem utolsósorban idetartozik az a legtöbbet ismételgetett szólam, miszerint a mai hivatalos RMDSZ politikának nincs alternatívája. E tekintetben nem számított, hogy Tőkés László valamint a körülötte csoportosulók több ízben pontosan és világosan megfogalmazták, mit kellene másként csinálni (kulcsszavakban: az autonómia program hangsúlyos képviselete, önálló külpolitika, belső demokrácia), hiába szerveztek e célból fórumsorozatot, vetettek papírra több száz oldalt az alternatíva jegyében: a szövetségi elnök újra és újra belehazudta a közvélemény és ellenfelei arcába, hogy nincs programjuk s csak a hatalmat akarják. Amikor ennek a fordítottja volt az igaz: a hatalmat csak azért akarták és akarják, hogy programjukat – az RMDSZ programját – megvalósíthassák.

Nem véletlen mindezek után, hogy a Reform Tömörülés „Az Alternatíva kongresszusa" nevet adta november 30-i kolozsvári rendkívüli kongresszusának. Ezen bemutatásra és elfogadásra került az az anyag, mely korában már több helyen nyilvánosságot látott (a „Amire felesküdtünk Isten és ember előtt" című kötetben, majd a Krónikában és az Erdélyi Naplóban) s melynek lényege egy új szövetség megkötése. Ebben a szövetségben kiemelt szerep jutna az egyházaknak és a civil szervezeteknek, az RMDSZ megszűnne a fő pénzosztó központ lenni, csak azokat a forrásokat tartaná meg magának, melyeket a pártfunkciók ellátására kap. A politika színtere immár nemcsak a bukaresti parlament lenne, hanem az önkormányzatok, Budapest s a Nyugat is. Vektort a mindezen területeken kifejtett politikai törekvéseknek az autonómiaprogram adna.

A Reform-kongresszus megtette az első drasztikus lépést egy keményebb erdélyi magyar belpolitika irányába: úgy döntött, hogy a Reform Tömörülés nem legitimálja jelenlétével a Szatmárnémetibe összehívott RMDSZ „kongresszust", melyet a küldöttek egyöntetűen csak nagygyűlésként emlegettek. Kongresszust ugyanis – miként azt Tőkés László keresete is tartalmazza – a belső választások kiírása előtt nem lehet tartani. E nagygyűlés tehát kizárólag olyan döntéseket hozhat, melyek a belső választások mielőbbi kiírásával kapcsolatosak. A Reform Tömörülés szekció-ülésein megfogalmazódott az a feltételrendszer, melynek mentén a platform hajlandó a továbbiakban a közös munkára. Ennek legfontosabb pontja a belső választások megtartása 9 hónapon belül, a Szövetség belső reformja, s a tiszteletbeli elnöki funkció megtartása.

A kongresszus egy kivételével ellenszavazat nélkül hozta meg minden döntését. Azt az egy döntést még sokáig fogja emlegetni a sajtó, pedig jelentősége, miként azt Toró T. Tibor zárszavában elmondotta, nem volt nagy. Ez arról szólt, hogy a Reform Tömörülés vegyen-e részt a Szatmárnémetiben megrendezésre kerülő RMDSZ-es összejövetelen vagy sem. Toró T. Tibor s az elnökség többsége úgy vélte, ott kell legyünk, hogy álláspontunkat elmondjuk, s ha azt nem veszik figyelembe még kivonulhatunk, míg a székelyföldi küldöttek többsége a rendezvény illegitimitása miatt még ezt is elfogadhatatlannak tartotta. Mint tudjuk, ez utóbbi változat győzött.

Az üzenet mindenképpen egyértelmű: az RMDSZ értékorientált, programhű csapatának elege lett a Szövetség vezetésének packázásaiból, az alapszabályzat felrúgásából, a program talonba helyezéséből, klikkpolitizálásból egyszóval a kizárólag egyéni érdekeket szolgáló közösségi önfeladásból.

Borbély Zsolt Attila

Az olvasó pulzusán

Gazdag magyarjaink

A „10 leggazdagabb román" listájának közzététele után több hazai lap idézte a Frunda György RMDSZ-szenátor sóhajait, hogy hát biza több romániai magyarnak kellene szerepelnie a legpénzesebbek rangsorában. Maga Frunda is szeretne ott lenni. Há’ mé’ ne?! A Frunda-ábrándra odafigyelt az Evenimentul Zilei egyik munkatársa, és kicsit utánanézett, hogy honnan folyik a pénz (mennyi folyik, az talány) a Romániai Magyar Demokrata Szövetség három ismert személyiségének, akik mellékállásban a romániai magyarság érdekképviseletét is próbálják ellátni. Ha marad idejük.

Kerek vagyon, kerek ház

Az Evenimentul Zilei összeállításában Frunda György az első. Megtudhatjuk, hogy Marosvásárhely központjában ügyvédi irodája van. Az iroda okmányaiban, leltárában szerepel egy Mercedes és egy Land Rover luxusautó. Szolgálati autók. Az iroda konzisztens jövedelmet hoz Frundának, írja a lap, és rögtön hozzáfűzi, hogy a szenátor birtokolja a marosvásárhelyi Gaga Rádió részvényeinek 10 százalékát. A Frunda család somostetői háza (villája? palotája?) a környék egyik legmutatósabb építménye. Minden sarkából a jólét sugározna, csakhogy nincsenek sarkai, mert köralakú az alapja! A szenátor úr elmondása szerint a telek a nagyszülőké volt, az elődök jómódú emberek voltak. Tehát az öröklés. Az más. A Frunda családnak van egy nyaralója a Maros megyei Vármezőn. A házat nemrég kirabolták, és az igényes tolvajok elvittek néhány medvebőrt (hallj te oda!) és egy rakás elektronikai berendezést. A 100-as lista kapcsán a lap idézi Frunda megállapítását, miszerint „sokaknak nem lenne ott helyük, mert bevallott vagyonuk nem reális, lehet, hogy azért kerültek a 100 közé, mert a feleségeik jobban mutatnak a fodrász szalonban".

Ha a költő elnök

Az Evenimentul Zilei magyar pénztriászában második Markó Béla. No, nem a vagyon nagysága szerint. Vagy ki tudja? A lap (naiv) riportere szerint Markó Béla egyetlenegy vállalkozása a Mentor Kiadó, ahol 22 százalék részvényt birtokol. Máshol sehol sem részvényes, mondja. A Mentor Kiadót a román és a magyar illetékes minisztérium is támogatja, évente több mint 40 könyvet jelentet meg, 1999-ben például 1,6 milliárd lej volt az üzleti forgalma, a jövedelem pedig 47 millió lej. A lap szerint Markót többször vádolták azzal, hogy „lenyúlt" valamennyit az erdélyi magyarságnak szánt pénzekből. Markó ezt tagadja, mi sem cáfoljuk, csak hát annyit bátorkodunk megjegyezni, hogy a Mentor évi 47 millió lejének 22 százalékából az elnök úr aligha épített volna új, pazar magánházat (villát?) Marosvásárhely peremén. Hiszen nemrég vált, nemrég újranősült s a régi ház (Bolyai utca 34. szám) a volt feleségének maradt. Másik kérdés persze az, hogy a Mentorral mi lenne, mi lett volna, mennyi pénzt (támogatást) kapna, ha nem az RMDSZ szövetségi elnöke lenne az egyik főrészvényes. A méltányosság jegyében talán más (Markó Béla nélküli) kiadóknak is jutna valami, illetve valamivel több.

Vastag léc, vastag pénz

A lap összeállításának harmadik szereplője Verestóy Attila. Jaj Istenem! Cégjegyzéknek is tűnhet, ha felsoroljuk, milyen üzleti tevékenységeket folytat, hányféle vállalkozásban érdekelt társ- vagy magántulajdonosként, részvényesként a szenátor. Sok fás (rönkös, deszkás, léces) cége van, nem csoda, ha a román sajtó Cherestoynak becézi. (A cherestea fűrészárut jelent.) Adja, veszi, viszi a gömbfát, deszkát, lécet, bútort. Állítólag mindegyik romániai politikai – parlamenti és nem parlamenti – párt vállalkozóival vannak üzleti kapcsolatai. Bizonyára nem kivétel a Nagy-Románia Párt sem. A romániai, bukaresti, erdélyi magyar politikusok közül egyedüli a 100-as listán, a 83. helyen áll, 10-15 millió dollárra becsülték a vagyonát. Tessék kényelmesen hátradőlni a székben, mert hosszú-hosszú felsorolás következik.

Verestóy Attila 1991-ben hét céget alapított, az első a székelyudvarhelyi Ivó volt, amely természetesen faszállításra szakosodott. Székelyföldi és dîmbovitai (el)szólás szerint Verestóy, bocsánat: Cherestoy, egész erdőket hordott külföldre. Sok román nagyhalat beszervezett a székelyföldi faüzletekbe. Nem csoda, ha évekig a székelyföldi közbirtokossági erdőkben Kárpát-medencén kívüli cégek vágatták a fát. Sokszor és sok helyen a kitermelő munkások is „túlfelőlről" jöttek át. Hogy mit hagytak maguk után, erről jobb nem beszélni... De térjünk vissza Verestóy szenátorhoz. Hajdu Gábor ügyvéd (volt szenátor, volt egészségügyi miniszter) jogi segédletével az Ivó 1999-ben megvette a csíkszeredai „borvállalatot". A Verestóy másik cége, a Simalcoop birtokolta a csíki szesz- és keményítőgyár részvényeit, kizárólagos joga volt a gyár termékeinek a forgalmazására. Bukarestben, választott – szűkebb – pátriájában Verestóy 1993 óta működteti a Hellas Primex céget, ugyancsak 1993-tól a székelyudvarhelyi Metwooplast-Sat vállalatot. A székelyföldi, székelyudvarhelyi magyarság érdekvédelméért kifejtett tevékenységének szusszanásnyi szüneteiben még Slatinára is elugrott, és a PDSR-PSD helyi vezéreivel 1994-ben megalakította a Mes Rt. céget. Vissza Bukarestbe, ahol 1994-ben indította be a V&P Invest üzleti és menedzsment tanácsadó irodát. Időközben ő lett a székelyudvarhelyi Famos bútorgyárnak is a tulajdonosa, majd Auto Transilvania néven személygépkocsi kereskedési részvénytársaságot alapított. Jelentős összegű pénzt fektetett be a nagyváradi Scripta kiadóba, emellett a Krónika napilapnál is érdekelt a sepsiszentgyörgyi Trinvest révén. A Scriptán keresztül az Erdélyi Riport hetilapnak is egyik résztulajdonosa. Dinu Patriciu liberális politikussal és Lányi Szabolcs dékánnal birtokolják a T.V.M. brókercég részvényeinek a többségét, Verestóynak 47,5 százaléka van. Másik vállalkozása – ha szabad így nevezni – a sepsiszentgyörgyi Hungastro, amely ételjegyeket bocsát ki. Lám, még a szociális jellegű szolgáltatás mögött is vaskos üzletet talált a szenátor úr. A kajabon végül is egy bérkiegészítés a nagy romániai nyomorúságban. Aki az említett feliratú kajabonra vásárolja a kenyeret, az jelképesen a Verestóy tejes bögréjébe is aprít belőle. A szenátor egyik régebbi médiaberuházása egy udvarhelyi kábeltévé, amely nem éppenséggel a tárgyilagosságáról és pártatlanságáról volt híres. De persze a szenátor nem emiatt mondott le róla. Vagy ezután mond le?

Meglovagolt esélyek

Fárasztó volt olvasni, ugye? Leírni, másolni sem volt könnyű. Az Evenimentul Zilei napilap nyomán készült az összeállítás, apró kiegészítésekkel. Gazdag, sőt nagyon gazdag magyarjainkról. Mi a gond velük? Amúgy semmi. Ügyesek, ha gazdagok. Ilyen példák kellenek a felnövekvő erdélyi magyar ifjú nemzedéknek, ugye? Ám azért fel lehetne tenni a kérdést szép sorjában mind a három személyiségnek: vajon kik és mik lennének az RMDSZ nyújtotta politikai, bocsánat: érdekvédelmi, pályafutás párhuzamossága nélkül. Vajon az üzleti, vállalkozói – egyszóval: magán – érvényesülésüket mennyire befolyásolta, segítette az, hogy a városaik, megyéik magyar közösségei érdekeinek a képviseletéért gyakorlatilag 1990-től ott vannak a parlamentben, a román nagypolitika közegében? Meg merészelem kockáztatni a választ: mindhárom gazdag magyarunk a parlamenti, szenátori megbízatásnak, az RMDSZ-tisztségeknek köszönhetően gazdagodott meg. Ha nem közvetlenül, akkor közvetve.

Markó Bélának a szenátori és szövetségi elnöki státus nélkül felkopott volna az álla a Mentornál vagy más kiadónál. Esetleg a verseit, írásait küldözgette volna a szerkesztőségekhez és várta volna a honoráriumot... A Frunda György ügyvédi ázsióját a szenátus (szenátori megbízatás), Strasbourg (ET-küldött megbízatás, tisztségek) és az államelnök-jelöltség (több hetes ingyen, sőt neki fizetett reklám) vitte fel. E három fontos és meghatározó tényező nélkül válóperek, tyúklopások, kocsmai verekedések főszereplőit, károsultjait védené a vásárhelyi bíróságon... És Verestóy Attila? Lehet, hogy a szenátori mellékállás nélkül is adná, venné, vinné a drága léceket, deszkákat, farönköket. De számára a parlament egy valódi bizniszklub volt 10-13 éven át. Egy kemény kisebbségügyi kiállás, érvelés a parlamenti pulpitusnál vagy a tévéstúdiókban, aztán tíz (száz? ezer?) üzleti tárgyalás a FSN, PDSR, PSDR, RMDSZ, PRM, PUNR, PNL, PNTCD, PD stb. üzletembereivel. Időnként az MSZP-vel és SZDSZ-szel is.

És közben csúfosan elveszett a székelyudvarhelyi Cserehát, elveszett a Bolyai Tudományegyetem, elveszett Marosvásárhely, elveszett Kolozsvár, eltűnt 200 ezer erdélyi magyar. Úgy látszik, a Frunda ábrándjaiba nem fértek bele ezek az apróságok...

F. G.

Életszínvonal Romániában

Szűkösen, kölcsönből

A GfK Románia elnevezésű intézet az Európai Bizottság támogatásával átfogó felmérést végzett a romániai lakosság életszínvonaláról. Az eredmény lehangoló, sőt borzasztó. A megkérdezettek 53 százaléka alig-alig tudja kifizetni a legfontosabb, legsürgősebb költségeket. A lakosságnak csak 15 százaléka engedheti meg magának azt, hogy időszakonként takarékba helyezzen valamennyi pénzt. 21 százalék viszont kölcsönökből él. A megkérdezettek 20 százaléka úgy véli, jövőben rosszabb lesz az anyagi helyzete, másik 11 százalék még borúlátóbb, ők úgy gondolják, sokkal rosszabbul fognak élni, mint ez ideig. 38 százalék szerint az életszínvonal nem fog változni, 22 százalék javulást remél. (A kérdések nem általános helyzetre, hanem az érintettek személyi, családi helyzetére vonatkoznak.)

Amitől a legjobban fél a lakosság: az áremelkedések! 34 százalék úgy véli, az árak gyorsabb ütemben fognak emelkedni, mint 2002-ben, 47 százalék szerint mérsékelt drágulások lesznek, 13 százalék abban reménykedik, hogy lassú áremelési folyamatnak leszünk tanúi. Mindössze 1 (egy) százalék azoknak az aránya, akik úgy gondolják, hogy árcsökkenések várhatók a közeljövőben. 18 százalék most vásárolna bútort, autót, tévét és egyéb használati, elektronikai árucikket. A megkérdezettek 27 százaléka úgy véli, az idő teltével a bútor, autó, tévé stb. ára növekedni fog.

Ami az általánosabb jövőkép-jóslatokat illeti, a lakosság 29 százaléka bízik a román gazdaság fellendülésében, 32 százalék viszont ellenkező véleményen van. A munkanélküliségről 27 százalék hiszi azt, hogy jelentősen csökkenni fog, 38 százalék szerint alig fog növekedni, 18 százalék úgy gondolja, változatlan marad.

Misztérium

HOROSZKÓP

(2002. december 28 - január 10-ig)

KOS (március 21-április 19.)

Ha valami nyomja a lelkét, akkor jár jól, ha mielőbb rendezi a felmerülő problémákat, és nem viszi át gondjait az új esztendőbe! A hónap végén mindenképpen túl kell esnie egy nehéz beszélgetésen. De ha túljut rajta, az is lehet, hogy ekkor lezár végre egy kínos fejezetet az életében, és felszabadulva, elégedetten lép tovább az új évben.

BIKA (április 20 - május 20.)

Kiéleződhetnek a pénzügyi ellentétei, de az előjelek azonban kedvezőek, hozzájut jogos járandóságához. A párkapcsolatban érdemes kompromisszumot kötni, a boldogság ugyanis múlandó, csak akkor tartós, ha napról napra képes kinyílni és megújulni. A családja, partnere is több odafigyelést és törődést vár öntől.

IKREK (május 21- június 21.)

Néhány ügyes reklámfogással népszerűsítheti önmagát. A december e periódusa valóban meghozza a nyugalmat és a sikert. A kettő közül inkább az utóbbinak örül. A magánéletben is azt találja a „legfárasztóbbnak", ha minden simán megy. Így akarva-akaratlanul kisebb vitákat provokál otthon is. Párjával ne vitatkozzon fölöslegesen, mert az állandó szóváltás már az érzelmeket is kioltja.

RÁK (június 22 - július 22.)

Lelkesedése és lendülete lehet a sikereknek és a kudarcoknak is forrása. Az elmúlt hónapok bolygóállása bizonyára mozgalmassá tette az életét. Változásra ösztönzik a körülmények. Legyen határozottabb, kezdeményezőbb! Ne hagyja, hogy mások irányítsák az életét! A szerelemben, fáradt és kedvetlen. Ez az oka annak, hogy nehezebben érti meg kedvesét.

OROSZLÁN (július 23 - augusztus 22.)

Az elkövetkező időszak egyaránt kedvez egy új vállalkozásnak. Karrierjével kapcsolatos tervei még kedvezőbben alakulnak, ha pártfogókat, protektorokat talál ötletei megvalósításához, az új év első heteiben ugyanis egyedül nehezen fog boldogulni. A szerelemben váratlan vallomásával vagy kedves ajándékkal lepheti meg valaki, akinek elsősorban az ön határozottsága imponál.

SZŰZ (augusztus 23 - szeptember 22.)

Miközben mások már az ünnepre, az óév búcsúztatására készülődnek, és a számvetés készítésével, az új tervek kidolgozásával vannak elfoglalva, ön még mindig elvész a hétköznapokban, a napi feladatokból szinte ki se látszik. Soha ne várjon hálát azért, amit valaki érdekében tesz, és akkor nem éri csalódás. Meglepő híreket hall a kedveséről.

MÉRLEG (szeptember 23 - október 22.)

Ha szépen felkészül minden lépésre és következetesen halad kitűzött célja felé, akkor nagyszerűen alakulnak a dolgai, az elképzelései sorra fognak megvalósulni meg, de tudnia kell mértéket tartani! A következő hetekben a nagy baráti összejövetelek idegesítik, szívesebben találkozik kettesben azokkal, akikkel meg akarja osztani a véleményét. Máskor alig várta, hogy társaságba mehessen, most viszont sokkal inkább a magányra vágyik.

SKORPIÓ (október 23-november 21.)

Most igencsak össze kell szednie minden erejét, hogy végigvigye, amit vállalt. Ne erőltesse túl magát! Ossza meg a feladatokat a kollégáival, családtagjaival! A szervezete nem igazán bírna el ezekben a kimerítő napokban további megterhelést! Újabb feladatok helyett tehát inkább a pihenésen törje a fejét, és hol, mivel, és főleg kivel töltené legszívesebben az év végi szabadnapokat.

NYILAS (november 22 - december 21.)

Mivel ön nagyon szeret örömet okozni azoknak, akiket szeret, ne habozzon lepje meg apróbb ajándékokkal őket. A szerelemben kezdeményező és határozott, olyan, amilyennek talán még sosem látta a partnere. Ezzel az új „stílussal" alighanem gyorsan leveszi őt a lábáról.

BAK (december 22 - január 19.)

Minden percet hasznosan akar tölteni, minden pillanatot ki akar használni, ezért teljes erőbedobással dolgozik még az utolsó napokban is. Ám a nagy bizonyítási kényszerben olyan feladatokat is elvállal, amiket másoknak kellene elvégezniük, emiatt a saját dolgai egyre csak halasztódnak. A szerelemben, titkos kapcsolatoknak kedvez ez a periódus. De azért ne nagyon mutatkozzon kedvesével nyilvános helyen.

VÍZÖNTŐ (január 20 - február 18.)

Az ideje jó részét mások ügyeinek intézése köti le. Általában adakozó természetű, és gondolkodás nélkül segít anyagilag is másokon. Azért ne vigye túlzásba az ajándékozást, mert van, aki visszaél jóhiszeműségével. Munkatársai közül valaki rágalomhadjáratot indít ön ellen. Csak úgy veheti elejét a rosszindulatú pletykáknak, ha nem teremt alkalmat a szóbeszédre. Partnerére mindenben számíthat.

HALAK (február 19 - március 20.)

Kisebb pénzügyi ellentéte támadhat partnereivel, amit tanácsos lenne mielőbb tisztázni. A legtöbb Halak igen aktív, csak éppen a saját ügyeivel képtelen foglalkozni. Mindenkinek segít, akár még kéretlenül is, a saját dolgait azonban halogatja. És valóban: szinte mindig szerencsés fordulatot vesznek az ügyei, az utolsó pillanatban mindig jön valami kedvező megoldás, anélkül, hogy bármit tennie kellene. És így is lesz (a szerelemben is).

Astro Horoscope

Életmód

Mottó

Az ember olyan, mint a mérleg, s az ember nyelve a mérleg nyelve. Ha szádat hazugság hagyta el, ez a hazugság eltéved és nem fog átkelni a folyón. Aki a hazugsággal egy csónakba ül, az a túlsó partot nem éri el.

Hamvas Béla gyűjtése

Erdélyi kapros töltöttkáposzta

Zsírral kikent és az olajon vékony szalonnaszeletekkel kirakott fazékban kaporral és csomborral savanyított káposztát teszünk – a fazék aljára negyed kilónyit, erre egy sor disznóhúst, legyen közötte lehetőleg füstölt is, majd újra negyed kilónyi káposztát. Erre az alapra rakjuk a rendes módon elkészített, fűszerezett, savanyúkáposztalevélbe göngyölt töltelkéket. A töltelékekre ismét egy sor káposzta kerül, arra disznóhús és legfelülre megint káposzta. Feltöltjük annyi vízzel, hogy jól ellepje. Pár szem borssal, ízlés szerint kaporral és egy pohár fehér borral ízesítjük. Mérsékelt tűzön mintegy két óra hosszat főzzük. Tálaláskor még néhány kanál tejfelt keverünk bele.

Makó Ilona, Alsócsernáton

Még mindig a babról

Babsalátát a világ számos pontján készítenek. Elsőnek az olasz konyha egyik, salátaként rendhagyó remekét említem, a bruschettát, ami nem más, mint pirított bagette-kenyérszelet olívaolajjal, sóval és rádörzsölt fokhagymával, jellemzően valamilyen salátajellegű feltéttel. A bruschetta egyszerűsége és finomsága miatt kilépett az olasz éttermek világából: pubokban, vagy egy-egy nemzeti konyha mellett le nem cövekelt, fusion (több nemzeti konyhát ötvöző), vagy ún. „nemzetközi" éttermek étlapján is gyakran találkozhatunk vele.) Kevésbé gyakori feltét a főtt fehér bab. Érdekes, hogy az általam olvasott recept nem sokat – pontosabban semmit – írt a fűszerezésről, a kiindulópont vélhetően az, hogy elég a fokhagyma meg a só, ami a kenyéren van egyébként is. No meg persze a vízbe, amiben a babot főzzük, tehetünk babérlevelet, borsot, esetleg hagymát, fokhagymát is, amit utóbb kidobunk. Mindenkit lebeszélnék konzervek használatáról mindaddig, amíg hozzá lehet jutni a természetes alapanyagokhoz. Márpedig babhoz szerencsére nem gond hozzájutni.

A fertővidéki babsaláta tökmagolajjal készül, ecet kerül még bele, lilahagyma, só, bors, esetleg petrezselyem. Egy másik változatába paradicsomot és a hagyma helyett tört fokhagymát teszünk, ezt viszont sütőbe helyezzük fél órára. Ebből kifolyólag a múltkor leírt sült bab egyik variációjaként is felfogható, inkább a neve köti a salátákhoz. Viszont nem feltétlen kell megsütni, mert friss paradicsomos babsalátaként is nagyon finom.

Valamivel komplikáltabb a török taratorlu pyaz nevű saláta. Ennek elkészítéséhez a főtt babot felszeletelt paradicsommal, erőspaprika-karikákkal, apróra vágott hagymával keverjük össze, öntetként a hagyományos olaj-ecet-só-bors öntetet vízzel hígított tahinával és citrommal dúsítjuk, tetejére főtt-tojásszeleteket és olívabogyót helyezünk. (A tahina szezámmag-krém olajjal, arab és török üzletekben kapható, a recept nélküle is elkészíthető. Más lesz ugyan a karaktere, de szórhatunk rá tahina híján enyhén megpirított szezámmagot is.) Egyiptomban a tört babot keverik össze tahinával és fokhagymával, majd ízesítik a krémet sóval, borssal, esetleg chilivel, majd kenyérre kenve fogyasztják.

A marokkói babsalátába a bab mellé felszeletelt uborka kerül, az öntet olívaolaj, ecet, citromlé, bazsalikom, törött bors, só keveréke. Olvastam olyan görög receptet is, mely nagyjából ugyanezen alapanyagokat tartalmazta, csak olívabogyóval volt kiegészítve. A rakott és tört babokról legközelebb.

BZSA

Nagymami tanácsai

• Megmosható a mosogatóban használt, megfeketedett szivacs a mosógépben, csak tegyük bele egy zokniba.

• „Cinből" készült régi edényeinket meleg sörrel tisztíthatjuk meg. Tisztítás után darabka petróleumos ronggyal fényesítsük ki őket. A nagyon piszkosakat félbevágott nyers krumplival takarítsuk.

• A tintapaca könnyen eltávolítható, ha az anyagot egy éjszakára tejbe áztatjuk.

Románia-Magyarság

RMDSZ-gondok

Hosszú időn – sőt: egész eddigi életemen – keresztül úgy éreztem, hogy megmaradásunk, gondjaink megoldásának legnagyobb akadályozója (ne mondjam úgy: ellensége) a mindenkori román politika, egy és oszthatatlan, majd sok darabokra szakadozott, de velünk szemben teljesen azonos elveket valló pártjaival. És most, egy idő óta azt veszem magamon észre, hogy aggodalmaim, félelmeim, szorongásaim központjába nem ők, hanem saját érdekeinket nem, vagy csak alig védő érdekvédő szervezetünk, az RMDSZ került.

Valamikor büszke voltam arra, hogy politikai bölcsességünk létre tudott hozni egy ilyen hatalmas ernyő szervezetet, mely biztosítja a sokszínűség, sokféle gondolkodásmód egységét, s mely arra is megtalálta a megoldást, hogy ez a sokszínűség érvényesüljön az ügyünket képviselő szervezet felépítésében. Ezt a célt szolgálta a „mini-parlament" gondolat, mely szabad belső választások révén ugyanúgy fog működni, mint szerencsésebb népeknél az országgyűlés.

Összetételét a nép akarata, s nem egy szűk réteg fogja eldönteni. Ezért a „belső választások" bölcs elképzelése. És ugyancsak közös akarat döntené el, hogy fő döntéshozó fórumunknak, a kongresszusnak kik legyenek a résztvevői, küldöttei, akik majd négyévenként megválasztják a szervezet új elnökét, kormányzó testületét, melyben ugyanúgy érvényesülne a politikai sokszínűség. És az előválasztások – melyeket ugyancsak megszervezünk országosan a képviselőjelölt-listákon szereplő személyek besorolásánál – ugyanúgy biztosítsák a közösség akaratát, gondolkodásmódunk sokszínűségét. És a fő cél: „államalkotó közösségünk" – mert önmeghatározásunk szerint nem tartjuk magunkat kisebbségnek – érdekképviselete. Harc jogaink biztosításáért, az önrendelkezés megteremtéséért, széleskörű autonómiák biztosításáért.

És ehelyett mi történt? Egy bürokratikus politikusi réteg ragadta kezébe a hatalmat, mely valóban totalitárius uralomra tör, nem tűri az eszmei különbözőségeket (lásd: ha a tiszteletbeli elnök más véleményen van, periferizálni kell, nem vinni el a MÁÉRT értekezletére, nem adni fórumot neki, hogy politikai álláspontja – mely különbözik a Markó Béláétól – ott elhangozhassék, érvényesülhessen, vagy legalább vita tárgya lehessen, ki kell nyírni, meg kell szüntetni a helyét a szervezet felépítésében). S nem tartani meg immár tíz év óta (Brassó óta, ahol elhatároztatott) a belső választásokat, mert azok veszélyeztetnék a hatalmat a kezébe ragadó szűk körű réteg monopol helyzetét a „párton belül".

Az elnökünk dobálózik a nagy szavakkal, hogy a FIDESZ sem tart belső választásokat, s mégis legitim, vagy a VMSZ (Vajdasági Magyar Szövetség) sem tart belső választásokat, s mégis legitim, vagy a KMKSZ (Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség) sem tart belső választásokat, s mégis legitim. De azt bölcsen elhallgatja, hogy a FIDESZ egy adott politikai párt a többi mellett, s hogy Délvidéken is a magyarság politikai beállítottságát képviselő különböző pártok vannak, és hogy az említett pártok vagy szervezetek egyikének sincsenek benne az alapszabályzatában (tehát kötelező törvényében) a belső választások. S a fürdővízzel a gyermeket is kiönti, titkos paktumot köt, hogy feladja az autonómiának még a hangoztatását is, nemhogy harcolna érte. S küzdelme áttevődik a pártpolitikára, bent: a hatalom megtartására, s kint: a hatalomhoz való dörgölőzésre azért, hogy saját pozícióját megtarthassa, s egyéni érdekeit minél jobban kamatoztathassa. Ha kell, köpönyegforgatással is!

Tompa Mihály fájdalmas hangú verssorai jutnak eszembe. „Hazám, hazám, mire jutottál!" Majd: "Szeresselek-e ezután is? Megengedi a becsület?"

Gazda József

Kölcsönösség

Nem tudni, mi volt az oka, hogy Medgyessy Péter és Adrian Năstase december elsejei együttünneplésére kicsit megkésve reagált a nemzeti oldal nagy része. Hogy a Kempinsky Szálló előtti tüntetésen kevesen voltak, az érthető, hiszen Medgyessyék suttyomban, a közvéleményt kész tények elé állítva szervezték meg ezt a szégyenletes akciót.

A politikum lassan ébredt fel. De felébredt. A minap megjelent a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör nyilatkozata a kérdésről. Ebben felszólítják Medgyessy Pétert, hogy „kövesse meg az erdélyi magyarokat, kövesse meg mindazokat, akiknek történelmi csendjét koccintásával megtörte, akikben évtizedes sebeket szakított fel. Kövesse meg a 15 milliós magyarságot! Kövesse meg Magyarországot, kövesse meg mindazokat, akik hűséggel szolgálják a határokon átívelő egységet, akik tudják, mikor van ideje az ünneplésnek és mikor a gyásznak, akik számára ismét fekete lett az advent, és szomorú lesz a karácsony."

A megkövetés el fog maradni. Erre utalnak legalábbis a szocialista nyilatkozatok, melyek közül a legerősebb érv az, hogy az RMDSZ frakcióvezetői is jelen voltak az eseményen. Erről Markó Béla Tőkés László kérdésfeltevésére azt nyilatkozta, hogy (miután december 1-je lett Románia hivatalos ünnepe) „hosszas mérlegelés után az RMDSZ akkori vezetősége úgy döntött, hogy a magyar politikusok részt vesznek az ünnepi rendezvényeken, s ahol erre alkalom nyílik, hangsúlyozzák: a gyulafehérvári nyilatkozatnak az a kitétele, miszerint Erdély népei önigazgatási jogot kapnak, teljesítetlen maradt, és ennek teljesítését továbbra is igényeljük. Az RMDSZ ennek a döntésnek megfelelően minden évben részt vesz a román parlament december 1-jei ünnepi ülésein, illetve a vegyes lakosságú erdélyi megyék hasonló rendezvényein. (…) Nekünk nem öröm ez a nap, viszont elfogadjuk, hogy a román nemzeti többség számára jelentős dátum. A románok ugyancsak egészen másként szemlélik 1848. március 15-ét, amikor is a 12 pont egyike Unió Erdéllyel volt, a romániai magyarság ennek ellenére 1997-től kezdődően elérte: március 15-én a román miniszterelnök vagy államelnök üzenetet intéz az ünneplő erdélyi magyarokhoz."

Ki figyel arra oda, hogy a gyulafehérvári határozatoknak a nemzetiségekre vonatkozó részét nem tartották be? Azt látja a világ és benne például Kovács László, hogy az RMDSZ is együtt ünnepli Erdély Romániához csatolását az etnosoviniszta román hatalommal. Másik oldalról: fontos bárki magyarnak, hogy március 15-én meghallgassa a mindenkori román miniszterelnök őszintétlen, farizeus szavait? Megint visszatértünk az örök problémánkhoz: mi fontosabb nekünk: a saját méltóságunk, saját érdekeink, a saját nemzeti tartásunk vagy a románok úgynevezett érzékenysége? Teljesen igaza van Markó Bélának abban, hogy tiszteljük egymás ünnepeit, de ebben az is benne van, hogy hagyjuk a másikat úgy ünnepelni, ahogy akar. S ne rendezzünk Székelyföldön vagy Budapesten örömünnepélyt a magyarság újkori történelmének egyik legnagyobb gyásznapján. Mit értünk el a domokosi-markói „kölcsönösséggel"? Azt, hogy március 15-én is nekünk keseredik meg a szánk íze, amikor a román miniszterelnök jellemzően románul megfogalmazott szövegét kell az „állam nyelvén" hallgatnunk egy magyar ünnepen. Amikor jó volna legalább egy pár órára megfeledkezni arról, hogy idegen uralom alatt kell élnünk, s jó lenne a március 15-i lelki egységet úgy megélni, mintha még mindig egy fizikailag is létező magyar haza fonna körénk egységet.

És a változatosság kedvéért december elsején is minket aláznak meg azzal, hogy elöljáróinknak ott vannak az állami ünnepen, s koccintanak egy nemzeti gyásznapon.

Torday Levente

Háttér

A Bingó tündöklése és bukása

Kedves szitkok

Második éve már, hogy a román tévécsatornák hétvégi vagy éppen hét közepi műsorait nem uralja a nyilvános bingójátékok ricsaja. A jegy-, azaz kartonkínáló árusokba, standokba sem botlik bele már az ember. A bingó a múlté. Egy múlt idő a sajátos román társadalomban. Egy Caritas-piramisjáték, egy FNI-befektető alap, egy bingóláz. Kinek jutott, kinek nem belőle. Emberek gazdagodtak meg, emberek váltak földönfutókká csupán a játékos kedvük, a nyerési, nyerészkedési vágyuk miatt... No persze, a háromféle játék közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. Mindháromnak megvannak a saját jellegzetességei.

Esetleg azt lehetne megállapítani egy kis elemzéssel, hogy melyik volt nagyobb szélhámosság. A Stoica-piramisjáték és a Vlas-Vantu-féle FNI vesztesei már sokat háborogtak, pereltek, tüntettek. A főszereplők, játékmesterek ellen több éves bűnvádi kivizsgálások folytak, folynak. A tévébingó körül csend van. A vesztesek, nyeretlenek nem háborognak, esetleg néha-néha felsóhajtanak: oh, de jó lett volna! Mások még ma is a bingónyereményekből veszik a kenyeret. És talán a vesztesek és nyertesek egyaránt nosztalgiával gondolnak vissza a bingós hetekre, amikor egy ország figyelte lélegzetvisszafojtva a képernyők számsorait. Vajon hogyan tudott ennyire elbolondítani egy játék több millió embert, akik számára még friss volt a pilótajáték és a FNI csődje, csalódása? Talány. Segíthet valamelyest az akkori tömegpszichózis megértésében alábbi összeállításunk. Az Adevarul című napilap remek interjúját fordítottuk le. Eredeti címe: A Bingónál még a szitkok is szeretetből fakadtak. Az Adevarul munkatársa Cornel Palade színészt faggatja, a Tele Eurobingo Show egyik játékmesterét, komikusát. Az interjú a játék csődje után készült, a riporter emiatt illette oly szellemes jelzővel a bingót.

– Cornel Palade úr, hogyan kötött ismeretséget a megboldogulttal?

– Én és Tociu (a komikustárs) már rég együtt szerepeltünk. A bingó szervezői meghívtak a havi egy előadásra, amivel igyekeztek becsalogatni az embereket a bingóterembe. Akkor már nem volt tévébingó. Meghívóinknak tetszett a játékunk, azt mondták, az ő emberük vagyunk. (...) Aztán mi lettünk a tévéshow műsorvezetői is.

– Melyikük tette híressé a másikat?

– Azt hiszem, hogy voltak örömök mindkét részről. Számunkra ez volt az a hely, ahol tényleg éreztük, hogy úgy bánnak velünk, mint művészekkel. Magatartás szempontjából és anyagilag is.

– Sok pénz bejött?

– Bingózni nem szabadott nekünk. Aki játszott, vége, az röpült. Mi annyi pénzt kerestünk, ami némelyeknek nagyon soknak tűnik, másoknak nagyon kevés. Elég ahhoz, hogy két-három évig ne legyenek gondjaim. Az emberek úgy képzelték, hogy rengeteg pénzt kaptunk, vagyont gyűjtöttünk. Azt hitték: hát ha mi adtuk az autókat, házakat, milliárdokat, akkor gazdagok voltunk, ugye. Bevallom, megpróbáltuk azt a látszatot kelteni, mintha Tociu és Palade adná a pénzt. Úgy tűnik, sikerült. Találkozom néha egy-egy emberrel, aki megszólít: bíz’isten, Palade bá, hát nem adott kend nekem is egy Matizt. Tehát a bingónak nagyon fontos szerepe volt a mi népszerűségünkben. Lehet, hogy nem lettünk VIP-ek (Nagyon Fontos Személyiségek), de a népszerű fiúk titulust kivívtuk magunknak. Volt közönségünk, némelyek egyenesen agyondicsértek. Az emberek próbáltak megérinteni, megtapogatni. A meglepetés akkor jön, amikor szóba állok velük. Nem hitték volna, hogy olyan szerény vagyok. Az emberek másnak képzelnek bennünket.

– Hogyan betegedett meg (a bingó)?

– Sok minden közrejátszott. Először is banálissá vált. Bármelyik adót nézted, csak bingó. Persze, mi voltunk időben az elsők és utolsók, de mások is megpróbáltak minden lehetséges változatot. Nekik nem lett sikerük, mert nem találtak egy Tociut és egy Paladet, akik nemzeti őrületet keltsenek, annyi embert elragadjanak. Azt kérdezte: ki kit tett híressé? A díjak is fontosak voltak, mert vonzották az embereket. De díjakat adtak a vetélytársak is. Nekünk sikerült játékhangulatot teremteni és mondhatom, hogy ebben nem volt vetélytársunk. Megpróbálták, de nem ment. (...)

– Voltak konfliktusaik a megboldogulttal?

– Egy kihívás, egy vizsga volt, mint az iskolában. Egy gyakorlat a legnézettebb műsoridőben: hadd lám, tudok-e következetes lenni egy szerepben, egy állapotban. Végig tudom-e csinálni, tudok-e mindent rögtönözni. Mindez rendkívül gyors észjárást és testi mobilitást igényel, emellett még egy kis olvasottság is kell.

– És a verekedések?

– Csattantak a pofonok, mert ez tetszik a közönségnek. Az emberek rokonszerveztek, azonosultak Paladeval, amikor ő pofonokat kapott. Nem kap a néző is nap mint nap pofonokat a főnököktől, az erősebbektől, az élettől? De örültek akkor is, amikor fordult a kocka, rajta uram, ez már túl sok Tociutól, ad vissza neki! Állandó a konfliktus köztünk, és a közönség hol egyikhez, hol a másikhoz pártol. Amikor leforrázom Tociut, hogy esik le a lábáról, a nézők, azt mondják: ajaj, mennyire tetszik ez nekem, de jól esett. Mintha ők csaptak volna le haragosaikra. Volt reklamációnk is. Mentünk ki az előadásról és megszólalt valaki, hogy nem állítottam fel a hajam: ejnye uram, a gyereket is elhoztam, hogy lássa, és éppen most nem mutatta azt a dolgot!

– Sokat szenvedett (a bingó)?

– Mint már mondtam, a játék kezdett banálissá válni. Bármennyire is szép az Armani-divatáru, ha egyenruha lesz, amit mindenki hord, kezd nem tetszeni. Másik dolog, hogy az emberek türelme csökkent. Az emberek azt remélték, hogy a bingó megmenti az éhségtől, ezt egy néző is megmondta. Nyilván, sokan egy halom pénzt nyertek. De sokan is játszottak. Az ember csak vette, csak vette a kartonokat (bingójegyeket), és egy adott pillanatban ráeszmélt: „hagyd a fenébe, lám, nincs sehol a nyeremény. Többé nem veszek kartont, de szeretem nézni a tévébingót". És eljött a pillanat, amikor a műsornak volt nézettsége, de nem volt pénzbevétel. A bevételek hétről hétre csökkentek. Próbáltuk erősíteni a hírverést, ám mindhiába.

– Milyen hosszú életűnek képzelték?

– Amikor elindultunk, azt gondoltuk, hogy egy, legfennebb másfél évet tarthat. De kitartott majdnem három éves koráig. Rossz hatással volt a műsorra a CNA (Országos Audiovizuális Tanács) is. Vitathatatlan, a műsornak hatalmas vonzereje volt, milliók követték a képernyőkön. Egy társadalmi jelenséggé vált, és az embereket az egyik vagy a másik irányba téríthette volna el. Valakik féltek ettől, és a CNA által próbálták manőverezni, átprogramálták egy lehetetlen időpontra, vasárnap éjszakára. Amikor az ember tudja, hogy másnap reggel munkába kell menni, nem marad ébren hajnali 3-ig. Elalszik a tévé előtt. Már nem volt szórakozás. Munka és kínzás lett. El akarták rejteni a műsort, ez az igazság. Ahol sok pénz van, ott sok kiskutya van köröskörül. Mi az, egy köztisztviselő, akinek olyan a bére, amilyen, hogy is ne mondaná: na jól van, én annyit tanultam, és jön ez a Palade, egy senki, mond három viccet, csinál hét grimaszt, aztán tízszer annyit visz haza, mint én? Mindenki akar csipegetni.

– A CNA ölte meg (a bingót)?

– Nem a CNA ölte meg, csak siettette a kimúlást. Mindenki tudta, hogy jön a záróra. A tulajok is tudták. (...)

– Nem érezte magát kihasználva, nem érezte magát Ioan Maria Vlas (FNI-vezető) szerepében?

– Először is az emberek nem adták el az autóikat vagy a házaikat azért, hogy a bingóba fektessék, mint ahogyan történt a FNI-nél. Az ember vett két-három bingójegyet, amennyit a zsebe megbírt. Egy olyan játék volt, ahol a tulaj felállított néhány szabályt. Te, mint játékos, vagy elfogadod vagy nem. Senki sem nyúlt a zsebedbe. Senki sem hazudta neked, hogy a bingó be van biztosítva a CEC-nél (Takarék és Letéti Pénztár). Tudták, melyek a nyerési esélyek. Minden a függöny előtt zajlott. Áttekinthetőség. Bizottság. Így volt ez a szemérmetlenséggel is. Azzal vádoltak, hogy pikáns vicceket mondunk, nincs nevelő hatásuk. De hát nem is volt ilyen szándékunk. Akinek nem tetszettek a vicceink, volt amit néznie egyebet is. Tartottam én valakinek a tarkójánál a pisztolyt, hogy Tociut és Paladet nézzen? Teleenciklopédiának vagy Shakespeare-darabank adtam ki magam? Nem hazudtuk azt senkinek, hogy többet adunk, mint amennyit elbír! Amikor kicsi vagy, senki sem támad, mindenki sajnál. Ahogy megnőttél, máris ugrottak, hogy szidalmazzanak.

– Egész héten verejtékes munka zajlott a megboldogult ültetvényén?

– Milyen edzés? Milyen szövegkönyv? Javasoltuk a levest: ez a körülöttünk lévő világ! És belehajítottuk a két szereplőt a levesestálba. Hadd lám, mit tudnak, hogyan reagálnak. Egy kis vodka a színre lépés előtt, jó kedvet csinált. De ez a mi napi adagunk. Egy féldeci vodka. Kávét nem, mert nekem már volt egy infarktusom, óvakodtam. Ha kávét iszom, a koffein nélkülit választom.

– Akiket felhívtak telefonon, azok előkészítették a vicceiket?

– Persze, hogy igen. Mindenki gondolkozott. Először is: adja Isten, hogy nyerjek! Másodszor: mit mondok, ha Tociuval vagy Paladeval beszélgetni kell telefonon. Sokan akartak egyenesben beszélni a tévében, hogy hallja az egész ország: gyakoroltak, hogy sikerüljenek a tréfás bemondásaik. Némelyek szörnyen beszéltek, mások egészen ügyesen rá voltak hangolva. Voltak, akik szidalmazni akartak, de csapdába estek, nevetségessé tették magukat. Megvolt a szúró válaszunk mindenkinek. Tréfás, de maró. Mi nyitottabbá akartuk tenni a közönséget, felrúgva a hivatalos hangnemet. Amikor az ember felvette a telefont, mintha kivágták volna a nyelvét és helyette egy bikkfanyelvet kapott volna. Gyerünk uram, beszéljünk úgy, amilyenek vagyunk, ahogy egymást ismerjük. Fentről a Rapid szurkolótábora szépnek látszik, de amikor leereszkedsz a tribünre, a nézők a valamijüket százszor teszik be és veszik ki a mérkőzés alatt. Miért erőltetnénk, hogy ez másképp van? Azt akarom mondani, hogy még a szitkok is szeretetből fakadtak: az ördög vinné el, Cornel, mennyit vártam erre a telefonra!

– Volt emlékezetesebb telefonbeszélgetése?

– Egy nagyváradi asszisztensnővel. Éjszakai ügyeleten volt. Az autóbuszon ellopták a táskáját, pénzzel és az aktáival együtt. Kétségbe volt esve. És azon az éjszakán nyert három autót... Vagy egy gyermekkori barátom, aki Amerikába szökött. A nevét is megváltoztatta, semmit sem tudtam róla. Egyik este, a tévéshow teljében megismertem a hangját, mialatt telefonon beszélgettünk. „Mi az, Amerikából ide jutottál, hogy játszol nálunk a bingón?" „Látogatóba jöttem a rokonomhoz és Isten úgy adta, hogy veled beszéljek egyenesben!"

– Hogyan közölték a bingó csődjét?

– Mi tudtuk. Hetente, látva a jegyeladások csökkenését, kérdeztük őket: meddig élhet még? Miért kínlódjunk annyit? Megpróbálták az újjáélesztést a Vasárnapi fiesztával. Ez egy általános műveltségi vetélkedő volt, a Bingo támogatta. Én azt mondtam, hogy nem lesz foganatja. Nem tudsz két komikusból, két Comedia de’ll arte szereplőből komoly bemondót csinálni. A közönségnek az az ostoba Tociu és Palade kell, nem akar manökeneket.

– A búcsúztatón szólt a „manele"?

– Én azért hallgatok „manele" műdalt, hogy megengedhessem magamnak a kicsúfolásukat. Hogy megsemmisítsem, kinevettessem. Ez a nyár (2001-es) manele-ellenes volt. Nekünk még volt egy háborúskodásunk a BUG Mafiával. Ha valaki orra buktatta őket, akkor az Tociu és Palade volt. Felöltöztünk munkaruhába, a stílusukban énekeltünk. A végén szünet volt és csend, majd néhány másodperc múlva a közönség nevetni kezdett. Sikerült a saját értékükre, szintjükre helyeznünk a BUG Mafiát.

– Miért nem politizált a megboldogult?

– Tilos volt. A tulaj parancsol. Ő fizet, és ha ő azt mondja, nem ütöd bele az orrod a politikába, akkor nem ütöd bele. A tulaj sosem jött, hogy leckét adjon, beavatkozzon a dolgunkba. Végül is ez volt az egyetlen feltétel. És lehet, hogy nem volt rossz. Egyszer a spanyol tulaj vendégeket hozott Spanyolországból. Nem értettek egy mukkot sem románul, de pukkadtak szét a nevetéstől.

(B. L.)

Sportmagazin

Bolygó románok

A Jurnalul National érdekes összeállítást közölt az 1994-es „román aranycsapat" (nyilván túlzás a nemesítés) tagjainak pályafutásáról. Az elemzőből kiderül, hogy csak két alapjátékosnak sikerült itthon is helytállni, miután megszűnt a szerződésük a nyugati vagy éppen keleti klubokkal.

Gheorghe Hagi meg sem próbálta újból itthon játszani, talán nem volt már kedve, talán rangon alulinak érezte. A Galatasaraytól távozva Hagi egyenesen a román válogatott szövetségi kapitányi székébe huppant, igaz, ülve maradt. Vagy állva. Szempont kérdése, tény, hogy a szlovének elleni vb-selejtező kudarca után Hagi lemondott. Utána sem játékosként, sem edzőként nem tűnt fel sehol.

Miodrag Belodedics és Ilie Dumitrescu több európai csapatban játszott, majd Mexikóba szerződtek. Onnan pedig haza, egyenesen a Steauához, a régi szerelemhez. Egyikük számára sem volt öröm a visszatérés. Sem a játék, sem a bankszámla szempontjából. Belodedics Spanyolországban kíván letelepedni, Dumitrescu edzőként bukdácsol a román bajnokságban, az utánpótlás válogatottal (is) leszerepelt.

Gheorghe (Gică) Popescu a PSV Eindhoven, a Barcelona, a Galatasaray és a Lecce, valamint a román válogatott tagjaként egyaránt remekelt, tekintélyt vívott ki magának. Hazatérve a Dinamónál próbálkozott, a játékkal nem lett volna túl nagy baj, ám Popescu – Hagi sógora – nem tudta elviselni a romániai pályák, lelátók és... kulisszák hangulatát. Sokat zsörtölődött, panaszkodott, sértődősködött, aztán elment. Hátrahagyott üzenete: soha többé nem játszik román csapatban. Talán csak a válogatottban? Nem sokáig.

Ionut Lupescu sikeres németországi évek után tért haza. A Dinamót választotta, mellyel 2000-ben bajnokságot nyert, de eléggé gyakoriak voltak az összetűzései Cornel Dinu klubvezetővel, menedzserrel, edzővel. Két évet bírt ki Bukarestben, míg – ugyancsak egy konfliktus miatt – távozott a Dinamótól.

Florin Radu Răducioiu is a Dinamóhoz jött haza, de ő is a Cornel Dinuval kialakult összeférhetetlenség miatt távozott, eléggé gyorsan. Az AS Monacóhoz igazolt és állítólag semmi honvágya nincs, európai állampolgárnak tartja magát.

Dan Petrescu megbecsült hátvéd volt Angliában, de hazatérve, a Nationálnál kopott a patinás hírnév, a nimbusz leesett. Ez a Dan Petrescu már nem az a Dan Petrescu, aki 2000-ben, az Európa-bajnokságon megverte az angolokat!

Gheorghe Mihali 1998-ban, Lupescuval együtt jött haza a Dinamóhoz, 2000-ben tagja volt a bajnokcsapatnak, aztán „előrehaladott életkora" miatt egyik napról a másikra lemondtak róla, eltanácsolták a klubtól.

Nem román, de az idézőjeles román „aranycsapat" tagja volt Selymes Tibor is. Ő a tízéves belgiumi vendégjáték után úgy döntött, hogy nem tér vissza Romániába. Családostul letelepedett Magyarországon, még egy-két évig játszik (jelenleg Debrecenben), aztán európai uniós magyar állampolgárként éli az életét.

A felsoroltakkal egy generációból való Marius Lăcătus és Ioan Ovidiu Sabău, csak annyi hibádzik, hogy nem vettek részt az 1994-es világbajnokságon. Mégis, számukra okozott a legtöbb elégtételt a hazatérés, Lăcătus sokáig a Steaua vezéregyénisége volt. A spanyol „idegenlégió" után itthon újból bajnokságot és kupát nyert a Steauával. Sőt, még a Bajnokok Ligájában is szerepelt! Sabău életpályája valamivel érdekesebb. Ő az olaszországi évek után hazatért, majd egy ideig Kolozsváron, a C-osztályban (!) volt edzőjátékos. Ragyogóan játszott, ezért a Rapidhoz hívták, sőt még a válogatottban is szerepelt néhányszor. A Rapiddal 1999-ben bajnok, ma is ott játszik.

(botos)

A csúcskísérlet szörnyű átka

Magasból tolószékbe

A kolozsvári Marius Marc jelenleg 35 éves. 1994 júniusa óta nem tud járni. Az orvosok szerint mégis örülhet annak, hogy egyáltalán életben van. Mi történt?

A tizenéves Marius ígéretes tehetségnek mutatkozott műugrásban. Kiváló érzéke volt a műugráshoz, toronyugráshoz, kiváló technikával csapódott a medence vizébe. Ifjúsági és – később – felnőtt versenyeket nyert, többször volt országos bajnok. Az 1990-es évek elején érdeklődéssel figyelte az ugyancsak kolozsvári Zsigmond István rekordkísérleteit. Zsigmond mint a legnagyobb magasságból vízbe ugró ember akart bekerülni a Rekordok Könyvébe. Többször ugrott le a Kolozs megyei Tarnica-tó gátjáról, de helikopterről is.

Sajtókrónikák jegyzik, Marius Marc a Zsigmond István rekordkísérleteit és rekordjait figyelve határozta el, hogy ő is megpróbálja. „Majd én megmutatom!" – olvashattuk szavait az egyik román nyelvű napilapban. Úgy határozott, hogy a Tarnica-tó gátjáról, de egy daru létrájáról ugrik. A világcsúcs 40 méter volt, de a darulétra kis padkája 47-48 méterre ágaskodott a tó vízfelületétől.

1994. június 24. Eljött a nagy rekordkísérlet pillanata. Marius negyedórát összpontosított, elmélkedett, imádkozott a darulétrán, aztán elrugaszkodott, a mélybe vetette magát. Ezerszer, milliószor begyakorolt mozdulat volt, de a magasság... Ilyen magasról még senki sem ugrott védő felszerelés nélkül... A vízbe csapódott test alámerült, majd gyorsan felbukkant. A mentők rögtön látták, hogy baj van: Marius csak kapálózik, a lába a mélybe húzza. Kimentették, a kolozsvári szívkórházba szállították. De nem a szívével volt a nagyobb baj. A hátgerince iszonyatos ütést kapott, végzetesen megsérült. Néhány oldalbordája is elmozdult, a tüdőt nyomták. Alig tudott lélegezni.

Megműtötték, az életét megmentették, de azóta is tolókocsival közlekedik. Az ugrás pillanatában a felesége 8 hónapos terhes, később elváltak. Elhagyatottan él, havi 800 ezer lej rokkantnyugdíjból.

Marius Marc 47,5 méteres vízbeugró eredményét, csúcsát nem hitelesítették a Rekordok Könyvének (Guinnes Book) kiadói. Talán azért, mert van egy olyan szabály és elv is, hogy a Guinness nem bátorít olyan rekordkísérleteket, amelyek egyértelműen veszélyeztetik az emberek életét, testi épségét. Ezt a határozat azután fogadták el, miután számos rekordhajhász meggondolatlanul, túlzott vakmerőséggel vágott bele próbálkozásába és életét vesztette. A kötetben ugyan sok az „őrült rekord", de a kiadó nem óhajt tragédiákat, nem akar ilyen áron szórakoztatni.

B. L.

Élet és halál

Kalózok a láthatáron!

Azt gondolnánk, hogy a XXI-ik században már csak az izgalmas kalandregényekben kiáltják ezt az árbóckosárból a láthatárt kémlelő szemfüles matrózok. Pedig nem így van, mert ha a kiáltás nem is hangzik fel, a kalózok még ma is feltűnnek a nemzetközi vizeken. Gyorsan, hangtalanul lépnek akcióba, úgyhogy a legénységet figyelmeztetni már nincs is idő, különösen egy olajat szállító focipályányi tankhajón nincs.

Veszélyes vizeken

Három különsen veszélyes terület van a kereskedelmi hajók, uszályok és turista jachtok számára: Dél-Amerika partjai (Venezuela, Columbia és Guyana), A Vörös Tenger és Szomália, s mind körül a legveszélyesebb: Indonézia.

Nem sok jóra számíthat, akit a nyílt vizen elkapnak a kalózok, mert egyáltalán nem olyan romantikusan gálánsak, mint a kalandregényekben, kalandfilmekben. Egykettőre elmetszik áldozatuk torkát, és még jó, ha az illető felébred előtte...

A kalózok fő célja a kereskedelmi hajók rakományának megkaparintása, lehet az bármi, de a legjobb a kőolaj és származékai. A feketepiacon bármit el lehet adni. Ha mozdítható a zsákmány, akkor egyszerűen átpakolják a saját bárkájukra és olajra lépnek vele. A tankhajók rakományát azonban csak hajóstul lehet elszállítani, így ha kell, azt is elrabolják. Egyetlen éjszaka elég nekik, hogy átfessék a hajót (Gondoljunk bele nem kicsiség!), és kihajózzanak a nemzetközi vizekre, a „senkiföldjére".

Mindemellett nem válogatósak. Ha ló nincs, jó a szamár is alapon jachtkiránduláson lévő turistákat is kirabolnak, s elvisznek mindent ami értékes és mozdítható: pénzt, rádiót, tévét, ami csak lehet egy hajón.

Előszeretettel támadnak éjjel, hirtelen meglepve és megkötözve a teljes legénységet, de nappal is körbeveszik a kiszemelt prédát, lehetőleg több motoros csónakkal. Jól példázza ezt egy angol házaspár esete, akit 2002. október 4-én raboltak ki Szomália partjainál. A vitorlázókat, John és Andrina Cossey-t két nyitott motorcsónak közelítette meg. Mindkettőben öt-öt ember ült, s jól látszottak a halászhálók, és néhány benzines hordó. Az egyik bárkáról barátságosan integettek a házaspár felé, megkérdezték hová valósiak, majd egyikük furcsa, kétértelmű kijelentést tett: „Semmi probléma."

Eközben a másik csónakról 3 bozótvágó késsel felfegyverkezett férfi ugrott a fedélzetre. Jelezték a a házaspárnak, hogy üljenek le a fedélzetdeszkákra. Ezután a többiek gyorsan kirámolták, késsel kényszerítve a férfit, hogy vegye elő rejtekhelyéről az összes pénzüket, 680 amerikai dollárt. Még ezzel sem elégedtek meg. Voltak annyira elővigyázatosak, hogy elvágják a hajórádió vezetékeit, s eztután sűrűn ismételgetett „Megölni! Megölni!" kiáltások közepette elhajóztak.

A Sara of Hamble kifosztott utasai csak 9 nappal később értek el a legközelebbi kikötőbe, ahol jelenést tudtak tenni a történtekről. Rádió nélkül mást nem tehettek.

Nincs segítség

A nyílt vizen vagy az éjszaka közepén foglyul ejtett hajó számára vajmi ritkán van segítség. Először is azért lehetetlen segítséget hívni, mert a kalózok első lépésként működésképtelenné teszik a rádiót és a globális helyzetmeghatározó rendszert (GPS) is, melynek segítségével a hajó helyzete műholdon keresztül meghatározható. Nyilvánvaló érdekük, hogy az elrablott tankhajó fantomként suhanjon el a radarok orra előtt.

Másodszor, ha netán sikerül is a kapitányi hídra bezárkózni és segítséget hívni, akkor sem biztos, hogy a parti őrségnek van bátorsága kimerészkedni. Kevés esetben érkezik katonai segítség. Azt már tudjuk, hogy a Angola partjainál segítséget kérő magyar teherhajó megmentéséért semmit sem tettek, bár ők hallották, hogy a rádióban portugálul róluk karattyolnak. Valamivel szerencsésebb volt az Asylum jacht házaspár utasa, akik gázsprayvel megfutamították a venezuelai kalózokat 2002. szeptember 29-én.

Még idejében segítséget kapott viszont a francia hatóságoktól 2000 februárjában a Nori brit jacht, melyet a Canarias Millenium Odyssey világkörüli verseny során támadott meg egy kalózhajó az Adeni-öbölben. A rádión leadott Mayday üzenetre (egyezményes segélykérés) azonnal válaszolt 3 másik versenyző jacht, és a Dzsibutiban állomásozó francia hatóságok is kiküldtek egy helikoptert. A helikopter megjelenésére a támadók teljes sebességgel Szomália felé hajóztak, de elfogták őket. Itt azóta nem jeleztek több támadást.

Forró a szoros

A legveszélyesebb mindenképpen Indonézia vizein hajózni. Ezen a részen történik átlagosan a világ összes kalóztámadásainak egyharmada. Ráadásul az itteni kalózók a legkegyetlenebbek. A Malakka szorosban drámaian megnőtt a kalóztámadások száma. Az 1999-es két támadásból 2000-re 75 lett, 2001-ben pedig már júniusban 68. Kétezerben a világon jegyzett 469 kalóztámadás 40 százalékát Indonéziában követték el, a kalózok 72 ember életét oltották ki. A Maláj Királyi Rendőrség minden erőfeszítése mellett sem tudja megfékezni a kalózkodást.

Ennek egyik oka a szegénység, szinte bárhol bárkit fel lehet bérelni egy kalózhajóra. A legsúlyosabb büntetés, a börtön pedig, a napi három étkezéssel valóságos királyi luxus a szabadok életéhez képest. Mindenkit úgysem kaphatnak el a környező 20 000 sziget között nagyszerűen el lehet bújni.

A legendás maláj kalózok ma sem tagadják meg „jó" rossz hírüket. Vad martalócok, akik élvezettel elnyisszantják egyenként a foglyok ujjait, ha nem árulják el, hova van elrejtve a GPS adó. A bajok akkor kezdődnek, ha még a kapitánynak sem árulta el ezt a drága hajó tulajdonosa. Akkor aztán dolgoznak a macséták. Ma is dívik a népszerű sport, a pallóséta. Azzal a különbséggel, hogy még annyi fáradtságot sem vesznek, hogy pallóra állítsák a foglyokat, de még a szemüket sem kötözik be. Az öszszekötözött szerencsétleneket egyszerűen belelökik a tengerbe. Aki próbált már összekötözött kézzel úszni, el tudja képzelni mennyi esélye van a nyomorultaknak.

Az a tudat sem rettenti el a kalózkodókat, hogy ha a kínai haditengerészet markába kerülnek, akkor stadionban, nagyközönség előtt levezényelt biztos halál vár rájuk.

A szigetvilágon osztozó nemzetek mind a mai napig nem tudtak rendet teremeni. Ennek gazdasági és politikai okai egyaránt vannak. A Fülöp-szigeteken és Malajziában nagy a szegénység, és a parti őrség felszerelése nem elég korszerű, az ellátás is hiányos a sikeres háborúhoz. Japán ugyan magára vállalta, hogy évi négy alkalommal járőröket indít a szigetvilágban, el egészen a Malakka szorosig, de Malajzia például határozottan visszautasította az együttműködést, önérzetesen kikérve maguknak, hogy ők is meg tudják oldani a krízist!

Pedig a japánok komoly segítséget tudnának nyújtani. Ágyúkkal és géppuskákkal felszerelt gyors naszádjaik két helikoptert is magukkal tudnak vinni a tengerközi járőrözésre.

Kalózvadász kommandók

A fennálló helyzetben mit lehet tenni? Menteni kell ami még menthető. A világ számos országában szolgáltató cégek alakultak, amelyek vállalják, hogy visszafoglaják a kalózoktól az elrabolt hajót, már ha az egyáltalán megkerül valaha. Háborús veteránok, utcai harcokban edzett volt rendőrök irányítják ezeket a kommandókat, melyek legénységét maguk képezik ki.

A nevetségesség határát súrolja a maláj parti őrség 2001 júniusi bemutatója. Kuala Lupur egyik közeli kikötőjében 150 hivatalos közeg előtt eljátszották egy elrabolt hajó visszafoglalását. Nem fogják kitalálni: a színjáték ideje alatt a James Bond filmek zenéjét bömbölték a hangszórók. Eközben a szomorú valóság az volt, hogy a szingapúri Selayang tanker kapitányáért 1 milliárd indonéz rúpiát (kb. 100 000 dollár akkori árfolyamon) követeltek a hajó tulajdonosától. Végül egy hetes keresés után sikerült megtalálni és megostromolni a Shell által bérelt hajót. Három nemzet vett részt a hajó felkutatásában, mely 3500 tonna benzint szállított, s végül az indonéz haditengerészet foglalta vissza.

Végezetül még néhány fontos adat: a kalóz-paradicsomnak tartott Malakka szoroson 50 ezer hajó halad át évente. A világkereskedelem 90 százaléka napjainkban a tengereken zajlik. Csábító lehetőség zsákmányvadászoknak...

Összeállította: Kacsó András

Copyright © Új Idő