Fórum

Megöregedtünk?

Az első év

Bizony, bizony, „elmúlt egy év, hova tűnt már a szép tavasz, az első rügyező ág, az édes nyár, a fáradt ősz, s a sokszínű táj" dúdoljuk és parafrazáljuk Koncz Zsuzsával Bródyt, Szörényi zenére. Talán amiatt gondolunk nosztalgiával a hetvenes évek gyönyörű nótáira, mert akkoriban oly egyszerű volt minden. Volt, ugye, a párt, aki vezetett minket a lépcsőházból ki a fényes jövőbe, útközben szétnézhetett még az ember, ráköszönt egy-egy régi osztálytárs, mert decire adták a benzint, nem furikáztunk, nem rohantunk. Érdekes: többnyire gyalog haladtunk a fényes jövőbe, leszámítva Kovács elvtársat, aki az akkori magyar külügybe feltehetően nem gyalog járt, sőt, Năstase elvtárs sem járt gyalog akkoriban.

Ugyan, ki gondolta volna azokban a csendes, jó időkben?

Volt fűtés, nyugdíj, kórházi kezelés, olcsó bérletek, biztonság volt, elvtársak! Azok voltak ám a nyugis idők... A fényes jövő azóta meglett, Kovács elvtársnak is, Năstase elvtársnak is, megdolgoztak érte, minimum harminc évet fejenként. Csak nekünk nem sikerül valahogy.

Mielőtt bárkinek is felfordulna a gyomra, a bevezetőben arról tűnődöm, mennyire kétségbeejtő munka újságot eladni ebben a mi kis hazánkban. Csak magunk közt, halkan mondom, mert idegen meg sem értené: 2002 végére komoly tétel lett a háztartások nagy részében egy újság ára.

A diktatúrából fitying nélkül eleresztett többség figyelmeztetés nélkül a végállomáson találta magát, ahol a kalauz elkiáltotta magát: Gyerekek, itt a kapitalizmus! Röhej, mi?

Erről a kétségbeesésről, tanácstalanságról szól lapunk, Kiadónk első éve. Ezt próbáljuk, erőnkhöz mérten, valahogy tükrözni.

Vállalatként, cégként is az elmúlt évben megjártunk minden kötelező utat, semmiben nem volt hiány: pénzügyőrség, a törvények összevisszasága, feljelentések, kényszerű nyomdaváltások, hazánkfiainak nem veleszületett, hanem örökölt, hozott trehánysága, felelőtlenség, unalom. Túléltük és túléljük, mert a szerkesztők és az adminisztráció indulásunk pillanatától fegyelmezetten dolgozott és teljesített. Úgy dolgoztak, mint akiket tisztességesen megfizetnek, pedig ez nem igaz, mert nem lehetett. Hogy miért nem lehet, tessék tanulmányozni a sajtót és könyvet nem olvasó, tévé- és „manele"-zabáló idióták társadalmát előkészítő pénzügyi és adópolitikát, amely amatőr, felelőtlen és tudatlan. Balkáni. Oda jutottunk 2002 végére, hogy sajtót maholnap a módosabbak vásárolnak, könyvet meg senki. Kezdve az iskoláktól, ahol állítólag, kötelező az oktatás, csak senki nem tudja megmondani, miből.

Ennek ellenére élünk, létezünk, az Olvasónknak köszönhetően, az Uránia Kiadó belső és külső munkatársainak köszönhetően, gondoskodó könyvelőnknek, a KOALA Alapítványnak, nagyobb cégtestvérünknek és azoknak köszönhetően, akik fontosnak tartják, hogy ne gyarapítsuk a végleg eltűnt magyar sajtókiadványok sorát.

Köszönjük a Tipoholdingnak, a Valahiának és a sepsiszentgyörgyi TipoGrafnak, hogy nyomtatták és nyomtatják termékeinket, a Micronet cégnek az internethozzáférés zökkenőmentességét, minden reklámozónknak és barterpartnerünknek is köszönjük a hozzáállásukat. Kis üröm az örömben: rövidesen több kicsi érdekvédelmi szervezetünk is lehet egy nagy helyett, de bízunk abban, hogy a romániai magyarság jobban tudja, mi az érdeke, mint néhány vezetője. A tatárjárás után is volt élet, egy RMDSZ-vezetés mit árthat nekünk?

Willmann Walter

Egy év mérlege

Eltelt egy év. Hála Önöknek, kedves olvasóink még itt vagyunk. Ebből az alkalomból engedjék meg, hogy egy kis számvetést végezzek az Önök rovata, a Fórum háza táján.

Mikor az Új Időt útnak indítottuk, egy újszerű rovatot álmodtunk meg, egy interaktív, élő oldalt, melyen keresztül szándékaink szerint közvetlenül kapcsolatba léphettünk az olvasókkal, az olvasók a szerkesztőkkel illetve az olvasók egymással. Akkoriban még csak ilyen tág fogalmakban tudtuk elképzelni a rovat működését, de azért belevágtunk.

Mi történt a Fórumon egy év leforgása alatt? Nos, bízvást elmondhatjuk, hogy több, mint amit remélni mertünk. Önök, kedves olvasók rövidesen magukhoz ragadták a kezdeményezést. Így esett, hogy az igazi ókori fórumok, a Forum Romana és az athéni Agora mintájára nyílt téren megvitattunk olyan kemény, fajsúlyos témákat mint: a homoszexualitás, a vérebtörvény, a „kemény lej", az RMDSZ és Sütő András munkájának értéke illetve újraértékelése. Emellett olvasóink kérhettek grafológiai íráselemzést, orvosi és számítógépes szaktanácsadást is.

Két esetben fordultak hozzánk segélykéréssel nehéz anyagi helyzetben lévő vagy betegségben szenvedő személyek. Azt, hogy valaki segített-e rajtuk, nem tudjuk. Reméljük, hogy, ha névtelenül is, de igen.

A Fórum egyik-másik szögletében ismerkedtünk meg olyan olvasókkal, akikből mára munkatársak vagy rendszeres szerzők, beírók lettek. Egyiküknek az eszperantó nyelvleckét és az Orvos válaszol rovatot köszönhetjük, egy másiknak több riportot és irodalmi értékű anekdotát, életképet. Megint mások színvonalas írásai tematikus oldalainkon is helyet kaptak, például a Románia-Magyarságban vagy az Életmódban. Neveket nem mondunk, nehogy valakit kifelejtsünk.

Számunkra egyik legfontosabb utcája ennek a fórumnak a posta épülete volt, és lesz. A Postabontásban számtalan olyan javaslatot, észrevételt, mi több kritikát kaptunk, melyek mind-mind hozzájárultak a lap színvonalának emeléséhez, arculatának az olvasói ízlés szerinti alakításához.

Ennyit mutat a mérleg, döntsék el Önök, hogy pozitív vagy negatív irányba billen el a mutatója.

A magam részéről természetesen nem vagyok elégedett, vagy mondjuk úgy elégedett vagyok, de még jobbat, még többet szeretnék nyújtani Önöknek. A cél: minél több szolgáltatás bevezetése, minél több szakember, akikhez kérdéseikkel fordulhatnak és még több, még izgalmasabb vitatéma, amelyet Önök egymással a lap oldalain megbeszélhetnek. Ehhez továbbra is szükség lesz minden kedves Olvasónk segítségére. Remélem, reméljük, hogy továbbra is ilyen szorgalmasan fognak elárasztani leveleikkel.

Ehhez jó egészséget kívánok, és munkatársaim nevében is köszönöm a közreműködést!

Kacsó András

Vitafórum

Megbocsátana-e, ha megcsalná?

Mi van akkor, ha egyszer csak megjelenik a harmadik a párkapcsolatban? Elég, ha csak egy éjszakára gázol bele a közösen felépített biztonságba, és mindent tönkretehet. Vajon Ön megengedné-e, hogy akár egyetlen éjszaka tönkretegye azt, amit évek alatt közösen építettek fel? Úgy érezné-e, hogy később már soha nem lenne olyan, mint azelőtt volt, és lezárná a kapcsolatot? Netán mindenáron megpróbálná megmenteni a kapcsolatot, esetleg bosszúból hűtlenkedésbe kezdene? Ön mit tenne, vagy mit tett, amikor fény derült a hűtlenségre?

Tőkés kontra Markó

Ez a cím kissé semmitmondó, bagatellizáló. Így is írhattuk volna: Tőkés kontra RMDSZ vagy RMDSZ kontra erdélyi magyarság vagy... Ezt már döntsék el, Önökre bízzuk!

Tény az, hogy Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a bukaresti bíróságtól kérte a szövetség következő kongreszszusát összehívó SZKT-határozat megsemmisítését. Tőkés azt is elvárja a román bíróságtól, hogy az kötelezze a szövetséget a belső választások megtartására.

A Szövetség felvette a kesztyűt, a per elkezdődött. Markó Béla elnököt Frunda György, Tőkést Kincses Előd képviseli a tárgyalásokon. A per szimbólum: az RMDSZ illetve az erdélyi, romániai magyarság szkizmájának szimbóluma. Két élvonal, a Tőkés-Kincses vagy a Markó-Frunda vonal mögé sorakozik, aki magyar. Kinek van igaza? Várjuk kommentárjaikat. A kérdés igen bonyolult, az egység veszélyben. Már, ha volt egység!?

Előfizetőink figyelmébe!

Az Új Idő előfizetési díja 1/4 évre 63 000 lej. A megrendelés összegét postai pénzesutalványon (mandat postal) juttassa el az alábbi számlára. A megjegyzés helyére írja rá: Előfizetés Új Időre. Jelenleg csak negyedévi előfizetést fogadunk el.

Címzett: Urania Srl., CF. R 13981769
Számlaszám (cont): 2511.1 - 5182.1/ROL, BCR Sf. Gheorghe, jud. Covasna
Postacím: 4000 Sf-Gheorghe, Of.P. 1, C.P. 114

Nevessünk együtt!

Nevessünk együtt az én viccemen témával egy új rovatot szeretnénk beindítani a Fórumon. Kérjük ehhez kedves olvasóink segítségét. Ehhez nem kell más, mint egyetlen egy nyúlfarknyi, csattanós viccet beküldeni lapunkba. Azt mondják, a nevetés egészséges. Ha így van, akkor szép lenne, ha a sok komoly téma, gond mellett a vidámságot is megosztanánk egymással. Várjuk az Ön viccét!

Igénybe vehető szolgáltatásaink

Az orvos válaszol

A grafológus válaszol

Számítógépes szaktanácsadás

Írjon az Új Idő szakembereinek!

Levelére szakembertől kap gyors, pontos választ. Írhat jeligével, de nevét és címét adja meg nekünk. Mi azt harmadik félnek ki nem adjuk, a névtelen leveleket viszont nem közöljük!

A szerkesztőség

Nevessünk együtt!

János bácsi egészsége

János bácsit megvizsgálja az orvos. Átadja a receptet és arra kéri, amikor elhasználta a gyógyszereket, jöjjön ellenőrzésre.

Amikor János bácsi ismét felkeresi az orvost, megkérdezi tőle, hogy érzi magát a kezelés után?

János bácsi gondolkozik, majd azt válaszolja: Én őszintén bevallom a doktor úrnak, hogy azért jöttem megvizsgáltatni magamat, mert a doktor úrnak is élni kell valamiből.

A patikában megvettem a gyógyszereket, mert a patikusnak is élni kell.

A gyógyszereket nem szedtem, mert nekem is élni kell.

Dr. Lázár Gábor, Kovászna

Az Olvasó Pulzusán

Szimbolikus szakítás

Márton Áron püspök azt írta valamikor, hogy a bolsevizmus következetesen végiggondolt liberalizmus. Tartalmi szempontból akár vitatkozni is lehet eme megállapítással, de annyi igazság mindenképpen van benne, hogy e két ideológia gyökere, amit nevezhetünk materialista messianizmusnak is: közös. A felvilágosodásnak sikerült az egyént felszabadítani a közösségi, rendi korlátok alól, viszont a hagyományos keresztény világkép helyére képtelen volt egy új egyetemes érvényű s általánosan elfogadott világmagyarázatot adni. Az út egyenes volt a dekadenciához, a totális értékrelativizmushoz és a nihilizmushoz. E folyamat együtt járt a szimbolikus dimenzió térvesztésével. E trend más-más időben érte el az egyes európai társadalmakat, s a politikai elitek más-más választ adtak rá. A magyar társadalomban a Monarchia utolsó korszakára jellemző élvhajhászságot jól ellenpontozta, visszafogta a trianoni tragédia utáni morális megerősödés, a pozitív értékek előtérbe kerülése. Magyarországon az értékdimenzióban lezajlott talajvesztettséget a második világháború után a szovjet csizma alatt eltöltött kvázi-demokrácia okozta, majd a rákosizmus és kádárizmus mélyítette el.

Mindennek eredményeként ma a politikát sokan kizárólag az érdekek munkálkodásának terepeként értelmezik, az értékhorizont pedig leszűkül az anyagi értékekre. A politikus ebben a világképben csak adminisztrál, de nem hirdet jövőt. Ennek az egyetemes érték-devalválódási folyamatnak része a közösségi értékeket tagadó vagy negligáló erők anyaországi térhódítása, mint ahogy az erdélyi magyar politika egyes folyamatai is. Szó sincs arról, hogy a politikai és erkölcsi felelősség alól fel szeretném menteni azokat, akik saját érdekből e trendet meglovagolják. Még azt sem állítom, hogy az értékközömbösség, az amoralizálódás terjedése az elsősorbani tényező, mely a közösségi szempontból felelőtlen karrierlovagok uralmát lehetővé teszi. Az értékvesztettség olyan kortünet, mely a közélet árnyjátékaihoz csak hangulati hátteret biztosít s befolyásolja a közeg általános percepcióját.

Könnyedén tetten érhető mindez a Kolozsvári Nyilatkozat tízéves évfordulójának megünneplése kapcsán kialakult politikai kötélhúzásban. Az RMDSZ autonómiapolitikájának elvi origója, mely mindmáig meghatározza a legfontosabb dokumentumaink szellemét éppen eme nyilatkozat, melyet egy évtizede fogadott el az RMDSZ Küldötteinek Országos Tanácsa. Természetes, hogy azok, akik a nyilatkozatban foglaltakat magukénak érzik, a tíz éves évforduló kapcsán méltó megemlékezést szerveztek, melyre meghívták az RMDSZ hivatalos vezetését is. A válasz erre az volt, hogy a megemlékezéssel egy időben hirdették meg Markóék a soron következő SZKT- ülést.

E lépés a szimbolikus térben kettős jelentéssel bír. Egyrészt a totális kiszorítás szándékának üzenetét hordozza, azt, hogy nincs szükség azokra, akik a Nyilatkozat szellemében ünnepelnek. Hiszen sejteni lehet, hogy a szervezők nem fogják feladni eredeti elképzeléseiket, s hogy SZKT időpontválasztásának markói diverziója dacára is megtartják a megemlékezést.

A másik üzenet ennél súlyosabb. Markó Béla és társai eddig óvakodtak attól, hogy az autonómia ellen nyilatkozzanak, inkább a fogalom átértelmezésével próbálkoztak. E lépés, vagyis tételesen az, hogy nemcsak kivonulnak az RMDSZ első egyértelmű autonómianyilatkozatának megünnepléséből, hanem éppenséggel rászerveznek egy fontos testületi ülést, mintegy szabotálva a másik eseményt, azt üzeni kifelé és befelé, hogy az RMDSZ-vezetés számára maga az autonómia mellékes, felesleges szóvirág, rosszabb esetben csak nyűg, mely akadályozza a hivatalos politika szintjén eluralkodott opportunizmus érvényesülését.

Erre az üzenetre immár válaszolni kell. Az értékorientált tábor már nem elégedhet meg a hivatalos politika bírálatával, a tettek mezejére kell lépjen, hogy megkísérelje ellenzékből demokratizálni az RMDSZ-t. Pénz nélkül, két kormány akarata ellenére, de hittel és meggyőződéssel.

Borbély Zsolt Attila

Még kommentáljunk?

Lassan harminc éve annak, hogy Kós Károly meghalt. Szerencsés gyermekkorom része volt a Székely Nemzeti Múzeum majd’ mindennapos látványa: annak az embernek a munkája, aki évszázadokra építkezett és mert gondolkodni. Kós ritka példánya volt egy olyan nemzedéknek, amelyik még saját gondolataiból élt. Alkotó volt és férfi. Tudta, látta, mi történik itt és a jövőbe látott, akárcsak Fábián Ernő bátyánk, akinek tanácsai, bölcs elméje ugyancsak hiányoznak. Olvassuk el Kós majdnem évszázados szövegét és gondolkodjunk el azon, kikkel maradtunk itt.

W.W.

„Szeretnék egyet. Szeretném megérni, hogy kicsiny-kis portámat olyan rendben lássam, ahogyan én azt elgondoltam magamnak. Legyenek a földek tagban, gyümölcsfáim termők, pajtám tele, méhesem népes. Legyen minden gondosan gondozva, tisztán művelve, rendesen tartva. Szép legyen és gyönyörűsége mindenkinek, aki látja. Ezt szeretném megérni. Hogy kis gazdaságom, melynek minden rögét magam szereztem, minden füvét-fáját magam ültettem, minden épületét magam építettem, így szálljon az én maradékaimra. Ezt szeretném megérni épségben, egészségben. És ha ezt megértem, akkor örömmel megyek el én, mulandó ember, hogy itt aludhassam örök álmomat öreg tölgyfáim tövén, virágos gyep alatt. Mert hallani fogom onnan is méheim döngését, maradékaim maradékainak lépéseit és kacagását...

De keserű lesz életem, ha megérem azt, hogy véreim unni fogják ezt a földet; keserű lesz az én életem akkor. És keserű halálom is és átkozott. Mert idegen kézre jut az én életem egész munkája, a kis Varjú-vár, és szerteszóródnak a világon az én utánam jövő fiak és unokáim unokái. Átkozott lesz akkor az én pihenésem a tölgyek alatt, magános idegenségben. Ettől félek én félelemmel és rettegő haraggal. Hogy idegenek tapossák sírom virágait, idegenek kacagnak és sírnak az én Varjú-váramban, mely az én szeretetem köveiből épült.

Kérem azért az én Istenemet hívő, igaz hittel, hogy áldja meg maradékimat, kik szeretni fogják és meg is tartják ezt a kis világot itt a nagy hegyek között, és kérem az én Istenemet, hogy nehéz kezével sújtson le azokra, akik megunják és elprédálják otthonukat, földjüket, apáik szeretetét. Ezt kérem az én jó és igazságos Istenemtől. És most bízó hittel jegyzem ide azt, amit szeretettel tanultam másoktól, és amire megtanított a föld: a föld munkáiról és az állatok, növények gondozásáról. Adja az Úr kegyelme, hogy utódaim jobban, több tudással folytassák azt a munkát, melyet az ő számukra én itt Esztánán megkezdettem...

Szólottam az én maradékimnak."

Kós Károly: Bevezetés a Testamentum és agrikultúra című kézirathoz (1915)

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Tiszteletbeli Elnökének Hivatala - Nagyvárad

NYILATKOZAT

[...] A belső választások megrendezését, valamint a belső törvényesség és demokrácia helyreállítását eleve elutasító hivatalos vezetőség és a harsány félrevezető propaganda nagyfokú zűrzavar keltésével igyekszik elterelni a figyelmet a lényegről.

A lényeg pedig az, hogy az RMDSZ Alapszabályzata és vonatkozó testületi határozatai értelmében Szövetségünknek még a soron következő VII. kongresszus előtt kötelessége kitűzni a romániai magyar nemzeti közösség legitim képviseletét kijelölni hivatott demokratikus választásokat.

Az RMDSZ Szabályzat-Felügyelő Bizottsága október 14-én hozott határozatában maga is megállapítja, hogy: „a belső választások megtartása régóta húzódó alapszabályzati kötelezettség, melyet immár három kongresszus kirótt".

[...] saját Alapszabályzatával, törvényeivel és kongresszusi határozataival szembefordulva, az RMDSZ vezetősége gőzerővel szervezi a 2003. február 1-2-ra kitűzött, illegitim kongresszust. Erre irányuló igyekezetében odáig elmegy, hogy – példának okáért – Frunda György szenátor, az RMDSZ Képviselő Tanácsának ügyvéd-elnöke, a demokráciának és a törvényességnek fittyet hányva, kijelenti, hogy: „a bírósági döntéstől teljesen függetlenül, az SZKT saját belső törvényeinek megfelelően fog határozni" (kiemelés tőlem – T.L.). Mondja ezt annak ellenére, hogy maga az SZSZFB elnöke, Markó Attila államtitkár-helyettes is elismeri, hogy az RMDSZ-en belüli törvényesség ügyében a polgári bíróság hivatott dönteni.

A politikai és erkölcsi ítélőképességében végletesen megzavarodott RMDSZ-vezetőség eme vergődése rendkívül fájdalmas, súlyos kihatásait tekintve pedig egész nemzeti közösségünkre nézve rendkívül káros is egyben.

Azonban végezetre, a magyar közösség kilenc éve elszabotált választásaira visszatérve, megint csak azt a kérdést teszem fel, amelynek megválaszolását Markó Béla és csapata mind ez ideig „következetesen" elmulasztotta. Kérdéseim a következők:

Igaz-e, hogy a romániai magyarság érdekvédelmi tevékenységének támogatása címén, az ún. belső választások céljaira, az elmúlt esztendőben a – Markó Béla által elnökölt – Communitas Alapítvány 15 millió forintnyi céltámogatást kapott?

Amennyiben ez az értesülés megfelel a valóságnak, igaz-e, hogy ezt az összeget az Alapítvány nem rendeltetésszerűen használta fel?

Amennyiben igaz, a nevezett összeget mire költötték, és a Communitas hogyan számolt el vele?

A szóban forgó összegről tájékoztattak-e bármely, a közpénzek felhasználásában és ellenőrzésében illetékes, demokratikus testületet?

2002. október 23.

Tőkés László
püspök tiszteletbeli elnök

Üzenet és kérés az RMDSZ elnökéhez

Tisztelt Elnök Úr!

A Reform Tömörülés tagjai aggodalommal figyelik az elmúlt hetek történéseit és a Szövetségen belüli válság elmélyülését. Egy sokszínű, a közösségi érdekképviselet igényével fellépő szervezetben természetes véleménykülönbségek kibékíthetetlen konfliktussá fajulásáért a felelősséget a csúcsvezetés, de elsősorban Ön, a szövetségi elnök viseli.

Ön a felelős azért, mert jó ideje nem működnek a megegyezést elősegítő szövetségi egyeztető mechanizmusok és egyre inkább a többségi versenypártoktól eltanult erőpolitika érvényesül a szövetségen belül. Egy jogosan megkérdőjelezett és – a belső választások hiányában – kétes legitimitású többség birtokában Ön már nem is törekszik a konszenzus kialakítására és egyre inkább azonosul azzal a hatalmi csoporttal, amely jobb ügyhöz méltó elszántsággal nem az ellenzéke által megfogalmazott hiányosságokat, hanem magát az ellenzéket akarja felszámolni és a Szövetségen kívülre taszítani.

Ez a törekvés érhető tetten az RMDSZ Kolozs megyei szervezete és a Polgári Együttműködés Mozgalom által szervezett emlékező és emlékeztető rendezvényekhez való viszonyulásban is. A szervezők által jó időben bejelentett szándék és a megyei RMDSZ-elnök többszöri kérése ellenére – vagy talán éppen ezért? – Ön az SZKT és a SZET együttes ülését pont a Kolozsvári Nyilatkozat tíz esztendejének tanulságait elemző és értékelő találkozó időpontjára hívta össze, ráadásul Marosvásárhelyen.

Erdélyi magyar közösségünk érdekképviseleti programját mindmáig meghatározó, a belső önrendelkezés vezérelvét először megfogalmazó és az autonóm közösség jövőképét megalapozó Kolozsvári Nyilatkozat 10. évfordulója mindannyiunk közös ügye. Sajnálatos és megmagyarázhatatlan, hogy a Szövetség elnökének ennek fontosságát magyarázni kell. Sajnálatos, hogy a szövetség csúcsvezetése annyira türelmetlen önmaga újraválasztásának megszervezésében, hogy elfelejtkezik közösségi jogvédelmi harcunk mindmáig legjelentősebb, nyugodtan történelminek nevezhető döntéséről. Vagy mégsem feledékenységről, hanem leplezett stratégiaváltásról van szó: annak előkészítéséről, hogy az autonóm közösség politikája helyett ezentúl a mindenkori többségi hatalom által megszabott engedmény-orientált kisebbségpolitikát kell követnünk?

Él még bennünk a remény, hogy talán mégsem jutottunk ennyire messzire.

Tisztelt Elnök Úr!

Közel egy évtizede betöltött magas tisztségéből eredően Ön rendelkezik mindazokkal az eszközökkel, amelyekkel érdekvédelmi szövetségünk belső válsága feloldható. Ezirányú lépésként értékelnénk az SZKT és SZET együttes ülésének elhalasztását egy nappal későbbre: vasárnapra, 2002. október 27-ére. Ezáltal lehetővé tenné döntéshozó testületeink tagjainak – jó páran közülük cselekvő részesei a konszenzussal meghozott egykori történelmi döntés felemelő pillanatainak –, hogy részt vehessenek az emlékező ünnepi rendezvényeken és ebből erőt merítve talán könnyebben találják meg a megegyezéshez vezető utat az eljövendő fontos döntések meghozatalában.

Annak reményében, hogy van elég erő és bölcsesség Önben ezen döntés meghozatalához, a Reform Tömörülés tagjai és támogatói nevében

Tisztelettel,

Toró T. Tibor
Bukarest, 2002. október 23.

Misztérium

HOROSZKÓP

(2002. november 2 - november 15-ig)

KOS (március 21-április 19.)

Ebben a periódusban hasznos kapcsolatokat alakíthat ki és kedvező fordulatot vehetnek jogi ügyei, az idáig holtvágányon veszteglő elképzelései. A szerelemben nehezen tudja fékezni az indulatait, érzéseit. Vágyainak éppúgy képtelen határt szabni, mint a haragjának. Így aztán elég furán alakulnak a következő napok.

BIKA (április 20 - május 20.)

Kisebb-nagyobb károk érhetik a munkája során, főként mások hibája miatt. Félreértések, vádaskodások zilálhatják szét kapcsolatait. Egyedül, vagy a már jól bevált csapattal viszont figyelemre méltó eredményeket érhet el. A szerelemben rengeteg új benyomás éri. Ilyenkor általában kétségbeesik, most viszont egészen új módon reagál.

IKREK (május 21- június 21.)

Keressen kedvezőbb megoldásokat. Bár enyhülnek a munkahelyi konfliktusok s az ezzel kapcsolatos gondjai, ez azonban csupán ideiglenes fegyverszünet, amit majd újabb konfliktusok követnek. Kis szerencsével találkozhat azokkal, akik a későbbiekben a segítségére lesznek. A szerelemben gyorsan ráun mindenre és mindenkire. Nemrég még azt hitte, ebből a kapcsolatból hosszú távú szerelem lesz, de a napokban azonban új irányba terelődnek az érzései.

RÁK (június 22 - július 22.)

Anyagi helyzete nagyon jól alakul, nagyobb összeghez juthat, illetve pénzügyi tárgyalásai, szerződései hoznak biztos változást. Kedvező változások várhatók az otthonában. A szerelemben képes olyanokra is áldozni, akik pedig nem érdemlik meg. Azért legyen óvatos, mert lehet, hogy épp az csábítja el állandó partnere mellől, akire a legkevésbé számíthat.

OROSZLÁN (július 23 - augusztus 22.)

Maga mögött hagy egy rendkívül tevékeny, váltakozó szerencsével járó időszakot. Most viszont fordul a kocka: aktivitása némileg csökken, már csak arra kell ügyelnie, hogy megragadja az november első napjaiban kínálkozó kedvező pénzügyi lehetőségeket. Egy ingatlan értékesítésében különösen szerencsés lehet. A szerelemben, ha családban él, megszaporodnak a gondjai.

SZŰZ (augusztus 23 - szeptember 22.)

Nehézkessé válik a viszonya főnökével. Figyeljen az apró jelekre, mert azokból kiolvashatja, hogy mikor érdemes lépnie, és mikor jobb, ha a háttérben marad. Anyagi gondjai csökkennek, most már csak öntől függ, hogy miképpen aknázza ki az új helyzet szokatlan lehetőségeit. A szerelemben túl magasra állítja a mércét, a féltékenység rossz tanácsadó. Ne hallgasson a szóbeszédre, és ne kutasson a partnere után.

MÉRLEG (szeptember 23 - október 22.)

Igyekezzen minél hatékonyabban dolgozni, az esedékes pénzügyi tárgyalásait is bonyolítsa le és vegye fel a kapcsolatot segítőkész kollégáival. Érdemes volna néhány nap szabadságot kivenni, hogy könnyebben átvészelje a novemberi nehéz időszakot. A szerelemben nehezen találja a helyét. A változtatás vágya és a múlthoz kötődő ezernyi érzés elemi erővel csap össze a lelkében, de még nem dőlt el, hogy melyik erősebb.

SKORPIÓ (október 23-november 21.)

A november elején induló változások főleg anyagilag előnyösek. Végre betakaríthatja eddigi erőfeszítéseinek gyümölcsét. Legalább ennyire fontos a most kiépítendő kapcsolatrendszere, melynek igazi hasznát majd csak a későbbiekben élvezheti. A szerelemben minden energiáját leköti a munka, vagy valami olyan családi feladatok, amelyek rengeteg időt és figyelmet követelnek. Pedig nem ártana kicsit többet foglalkozni a partnerével.

NYILAS (november 22 - december 21.)

Külföldi kapcsolata, utazása, szakmai tanulmányai jó eredménnyel kecsegtetnek. Ne szegje kedvét, ha a saját ötleteit nem sikerül nyomban megvalósítani. November végén majd fordul a kocka, és ön lesz nyeregben. A szerelemben régi kötöttségein megpróbál lazítani, de csak azért, hogy újabbat vehessen magára. Ha most lobban lángra a szíve, sokáig nem tud megnyugodni tőle.

BAK (december 22 - január 19.)

Kitűnő időszak ez arra, hogy áttekintse pénzügyeit, behajtsa kintlévőségeit, esetleg kölcsönt vegyen fel, vagy újabb (jó anyagi háttérrel rendelkező) társakat keressen. Ez azért jöhet jól, mert a meglévő kapcsolatait kezdi megmérgezni a kölcsönös bizalmatlanság de azért könnyen szót ért majd a riválisaival. A szerelemben úgy gondolja, hogy a világ méltatlan az ön szeretetére, csupán egyetlen emberben csalódott. Alighanem az volt a baj, hogy többet várt tőle, mint amire képes.

VÍZÖNTŐ (január 20 - február 18.)

Vitás ügyei végre lezárulnak, és elhárul az akadály szakmai tervei elől (feltéve, ha a tárgyalásokon kellő türelmet tanúsít). A szerelemben kár fölöslegesen aggódnia, a magánéletében minden úgy alakul, ahogyan elképzeli. De ha meggondolatlanul cselekszik, akkor bekövetkezhet a baj, amiért nem annyira a csillagok, mint ön a felelős.

HALAK (február 19 - március 20.)

Jó kapcsolatot alakíthat ki új kollégáival, ismerőseivel. Anyagi helyzetében november második fele ígér tartósan kedvező fordulatot. Akkor végre megszilárdíthatja az addig elért pozícióját is. A szerelemben az idő múlása mindent megszépít. Ezért megint beleeshet ugyanabba a hibába, amit már egyszer elkövetett. A párkapcsolatban próbálja megőrizni önállóságát. Így nem érezheti magát kiszolgáltatottnak.

Astro Horoscope

Románia-Magyarság

Tabudöntés, avagy ki veszélyezteti az RMDSZ egységét?

Áll a bál az RMDSZ-ben. Ismét egymásnak feszül a két nagy politikai tábor, mely immár 1990 óta farkasszemet néz egymással. A kezdeti programelvű ellentét, mely az autonómia felvállalása vagy fel nem vállalása körül alakult ki, egy időre, 1993 és 1995 között taktikai dimenzióba tevődött át, 1996 óta viszont a konkrét politikai cselekvés – illetve nem-cselekvés – síkján ragadható meg legjobban. Markó Béla és csapata 1996 óta semmit nem hajlandó tenni, ami a belső önrendelkezés elvének kiteljesítése irányában vinné előre közösségünket, a Tőkés László és Toró T. Tibor nevével fémjelzett irányzat pedig ezt a lehetetlen helyzetet próbálja orvosolni és kizökkenteni a szervezetet a holtpontról.

Evvel kapcsolatos a mostani konfliktus is. A Markó-klikk a legutóbbi SZKT-n úgy jelölte ki a kongresszus időpontját, hogy a belső választások elodázásával kapcsolatos szabálytalan döntésre nem tért vissza. Tőkés László indítványát egyszerűen leseperték az asztalról. Ráadásul jó esély van arra, hogy ez a kongresszus lesz az, melyen Markóék a dokumentumok síkján is változást akarnak, és az alapszabályzatot s a programot saját neptuni ihletettségű politikájukhoz fogják igazítani. S ezzel pedig középtávon elejét veszik mindenféle megújulásnak és pályakorrekciónak.

Tőkés László radikális lépésre, tabudöntésre szánta el magát: Bukarestben letett egy bírósági keresetet, mely a belső választások kikényszerítését célozza. Az RMDSZ vezetői reakciójukban elvesztettek minden mértéket. Markó Béla és az Operatív Tanács nyilatkozata egyaránt a Nagy Románia Párt RMDSZ elleni támadásával hozta párhuzamba Tőkés László keresetét és szemforgató módon példa nélkülinek állítja be, hogy magyar ember magyar szervezet ellen román bíróságnál keresse a maga igazát.

Arról diszkréten hallgatnak, hogy Vadimék az RMDSZ megszüntetését kérik, míg Tőkés László az RMDSZ-en belüli törvényességet szeretné helyre állítani. Azt is feledni látszanak „az RMDSZ keménykezű urai", hogy ők perelték be román bíróság előtt az Udvarhelyért Polgári Egyesületet (egyébként a román bíróság mulasztása miatt), mely e perből kifolyólag vesztette el legitim módon megszerzett tanácsosi mandátumait. Az Operatív Tanács ezen túlmenően feledve saját szemében a gerendát, szálkát keres a másikéban. Érdemes förmedvényüket szó szerint is idézni: „Tőkés László intoleranciája, elvakultsága, rövidlátása ma már ezt a belső demokráciát veszélyezteti, hiszen ha valamely testületünk nem úgy dönt, ahogy ő akarja, akkor mindent megtesz a döntés megsemmisítéséért, beleértve a magyar érdekvédelmi szervezetünk elleni bukaresti bírósági eljárást is. Inkább bízik Tőkés László a bukaresti igazságszolgáltatásban, mint a saját szövetségével való együttgondolkodásban, a vélemények demokratikus sokszínűségében, az általa "demagógnak" nevezett, de valójában életbevágóan fontos egységben."

Az Operatív Tanács, az a testület, mely 1996 óta lábbal tiporja a belső demokráciát, puccsszerűen kormányra vitte a Szövetséget, lesepert jogos óvásokat az asztalról, legitimálva értékes emberek félreállítását, Tőkés László állítólagos intoleranciájától látja veszélyeztetve a Szövetséget s annak demokratikus működését. Jogosan feltehető a kérdés: ki az elvakult és rövidlátó: az, aki megpróbál a mai, áldatlan körülmények között is a szövetség programjának és alapszabályzatnak érvényt szerezni, vagy az, aki saját hatalmát féltve párttá alakítja az RMDSZ-t, s 9 éve odázza el a belső választást? Ki veszélyezteti az egységet: az, aki épp az egység megőrzése végett a tényleges s nemcsak retorika síkú sokszínűség intézményesítésén munkálkodik, vagy az, aki kiszorítani igyekszik mindenkit a Szövetségből, aki akadályozza önkényes hatalomgyakorlását?

Végül érdemes az egységről szólni két szót. Az egység akkor több demagógiánál vagy a másik fél lebunkózására alkalmas eszköznél, akkor jelent közösségi erőt, ha léte nem kényszerűségből fakad, hanem belső meggyőződésből. Belső meggyőződésből viszont csak akkor lehet az egység eszméje mellett felsorakoztatni másfélmillió ember politikai érdekképviseletét, ha a vezetés betartja az alapszabályzatot, hű a programhoz és politikájának zsinórmértékét a magyar érdek adja. Mindezen feltételek hiányában az "életbe vágóan fontos" egység üres szólam marad, ha úgy tetszik: "demagógia".

Torday Levente

Per egy sörösüveg-kupakért

A peches nyertes

A krajovai katonai ügyészségnek egy sörösüveg-dugó tulajdonjogát kell megállapítania. Ez így abszurdumnak tűnik, de rögtön érthető lesz, ha megjegyezzük, hogy egyik hazai sörfajta nyereményének odaítélése függ a kupaktól. Pontosabban: a nyereményt, egy pazar személygépkocsit már átvette egy férfi, de a munkatársa is igényt tart az autó árának legalább 50 százalékára.

Történt, hogy F. G., egy katonai törzsőrmester a szolgálatba menve vásárolt két üveg sört. A katonai alakulathoz érve egy szolgálati helyiségben felkínálta egyik sört tiszttársának, az ugyancsak törzsőrmester S. T.-nek, akinek volt sörnyitója. Ahogy kinyitotta a számára felkínált üveget, S. T. felkiáltott: „Né, mit ír a dugón: Renault Scenic RX4". Az írást felfedező S. T. tárcsázta a címkén megadott telefonszámot, bediktálta az adatait. Néhány nap múlva elutazott Bukarestbe az autóért, s azt ígérte F. G.-nek, hogy vesz neki egy láda sört, netán ad még 10-15 millió lejt is. F. G. viszont azt állítja, megegyeztek, hogy elosztják a nyereményt, a 23 000 dollár értékű személygépkocsi árát. Azt mondja, a fele-fele elosztás is csak engedmény lett volna a társa iránt, mert szerényebb körülmények között él, gondolta, segít rajta. Igen ám, de amaz nem volt hajlandó elosztani a nyereményt. Azzal érvel, hogy amikor F. G. megérkezett a két sörrel és egyiket neki felajánlotta, akkor az asztalon az volt hozzá közelebb, amelynek dugójára a nyeremény rá volt írva. Így tehát őt illeti meg a díj. Az ajándékozó F. G. ellenérve: ő a csak a sört, mint italt kínálta fel, nem az üveget és a dugót, ezek az ő tulajdonát képezik, tehát a nyeremény is az övé.

Mivelhogy a nyeremény elosztásán a két törzsőrmester összeveszett, a krajovai katonai ügyészségen keresik igazukat. A sors iróniája, hogy F. G. csak akkor tudta megindítani a pert, miután eladta a személygépkocsiját. Autót autóért, vagy legalább fél autóért.

(B. L.)

Élet-Halál

Történetek a kripta környékéről

Az éjjeliőr

Megrengett a föld, majd hallatszott, ahogy a kövek süvítve emelkedtek a magasba. Egy focilabda nagyságú szikladarab fütyölve repült át a futószalagok fölött, nekicsapódott az ablaknak, s mint aszszonyi kezek a kenyértésztát, gyúrta félre az útjában álló vasrácsot, és teleszórta üvegszilánkokkal az iroda padlóját. Nem sokkal később a főnök szétroncsolt fejjel feküdt a véres üvegszilánkok között, kényelmes bőrszékén pedig egy focilabda nagyságú kőtömb ékeskedett...

Vonatzakatolásra ébredt fel. Keze hátával megtörölgette verejtékező homlokát, majd álmos szemeit kezdte törölgetni. A szekrényhez lépett, melyből egy vodkás üveget vett elő. Kortyolt belőle néhányat, közben belehallgatott az éjszaka csendjébe, de semmi neszt nem észlelt. A megszokott nyugalom uralta az egész kőbányát.

— Nohát, micsuda álmom vót — sóhajtott fel szörnyülködve, közben újra a vodkás üvegért nyúlt. Fogta hosszúnyelű baltáját, és az általa felügyelt területen csinált két ellenőrző kört. Tudta nem fog semmi rendelleneset találni, sőt biztosra vette, hiszen tizenkét éve őrködik, és még soha nem történt semmi rendkívüli. Ám a formaság kedvéért, valamint a friss levegőért minden éjjel megsétálja magát.

Ólomlábakon jött el a hajnal, műszakja a vége felé tartott. Felkészülten várta az érkező munkásokat. Zakatolva indultak a tonnás gépek, nagy porfelhőt kavarva maguk körül. Szokásához híven, most az egyszer nem sietett haza. Megvetett lábakkal állt a kőbánya kijáratánál, s bámulta az előtte kanyargó utat, mintha azt fontolgatná, hogy egy ilyen rémálom után elinduljon-e ?

Több mint másfél órás várakozás után, vadonatúj, nyugati márkás autóján megérkezett a főnök, akinek kivételesen megörvendett. Elszánt léptekkel ment szembe vele, jó reggelt köszönt és kezet fogott vele.

— Mérnök úr, azé’ marattam vissza, hogy figyelmeztessem, legyen óvatikus, me’ az éjjel nagyon rosszat láttam — panaszolta el aggodalmasan.

— Mi a túrót hordasz nekem itt essze? — kiáltott fel dühösen a főnök. — Na, gyöszte csak az irodámba.

— De ugye, nem fognak most robbantani? — rebbent össze, majd közelről követte főnökét az irodába. Útközben azon törte fejét, hogyan adja elő álmát, hogy főnökét elővigyázatosságra intse. Megérkeztek. A főnök ledobta bőröndjét az íróasztalra, majd beleült az álombeli bőrszékbe.

— Na, mongyad, mi vót az éjjel? — kérdezte tőle a főnök.

— Mérnök úr, szerintem jobb lenne, ha vigyázna magára a sziklarobbantáskor, me` én nem vagyok babonás, de rossz előjelnek bizonyul, amit az éjjel magáról álmottam.

— Köszönöm, hogy aggócc miattam ... Tudomásul vettem figyelmeztetésed, te pedig azt vedd tudomásul, hogy ezután otthon álmodozol, me’ hónaptól nincs, amit a bányába keress — bocsátotta el állásából az éjjeliőrt.

Ilyés András-Zsolt

Copyright © Új Idő