A patinás hollywoodi Universal filmstúdió vezetői tárgyalni szeretnének a román idegenforgalmi minisztériummal, mielőtt felépülne a Segesvár melletti Dracula Park. Az Universal ragaszkodik a jellegzetes Drakula-arc megjelenítési jogához és ellenzi, hogy filmjeiből mozzanatokat, képkockákat reklámcélokra használjanak Romániában. A román ellenérv nem teljesen elutasító, de leszögezi, hogy az Universal szerzői jogvédő igénye csak a Drakula-arc filmbeli használatára vonatkozhat, nem tilthatja a Drakula nevű emléktárgyak, szállodák, vendéglők, múzeumok, klubok és egyéb „turistacsemegék" felkínálását a majdani szórakoztató rémpark vendégeinek. Noha Bukarest nem zárkózik el az Universal filmstúdió tárgyalási ajánlataitól, fel vannak készülve arra is, hogy egy új, úgymond eredeti román Drakula-arc megjelenítésével kerüljék el a plágium és ötletlopás vádját. Román szakértők csoportja már megkezdte az amerikai Drakula „plasztikai műtétjét" vagyis újratervezését. (Mint ismeretes, a két világháború között forgatott amerikai Drakula-filmek egyikének címszereplője a magyar származású Lugosi Béla.) A létesítendő Drakula Múzeumba szeretnék összegyűjteni a világon létező összes Drakula-filmet, a számukat kétszázötvenre becsülik.
A Segesvár melletti rémpark tervét legelőször Dan Matei Agathon román idegenforgalmi miniszter ismertette. Elképzelései szerint a vidám Disney Land horror változata lenne a Dracula Park. Csaknem 30-35 millió dolláros beruházással készülne a rémségek parkja, s a miniszter becslései szerint évente legkevesebb félmillió külföldi látogatóra lehetne számítani, ami 15-20 millió eurós évi bevételt jelentene. A Dracula Park részvényei megjelennek a tőzsdén is. Három-négyezer új munkahely teremtődne az építkezés elkezdésének időszakától... Az ígért előnyök ellenére sok támadás érte Agathon minisztert, például az, hogy terve rondítaná az amúgy sem makulátlan Románia-képet, Románia hírnevét. „Szerettük volna, ha a moldvai kolostorok, a Duna-delta élővilága vagy a Fekete-tenger partja csábítaná a külföldi turistákat, de a Drakula-legenda vonzása mindennél erősebb, és ezt a lehetőséget ki kell használni, azt kínáljuk, amit kérnek" - mondotta Agathon, aki úgy véli, Románia csak „agresszív turisztikai reklámmal és stratégiával" képes fellendíteni idegenforgalmát. A miniszter szerint a Dracula Park pillanatnyilag a világ legjobb, legérdekesebb idegenforgalmi programja.
A román miniszter érvei azonban nem győzték meg egyértelműen a segesvári és környékbeli szász közösségeket, illetve evangélikus egyházfőiket. Szerintük a horrorpark egyik közvetlen következménye az lesz, hogy az övezetben elharapódznak a sátánista megnyilvánulások, s szekták találkahelye lesz a vidék. Hermann Fabrini, a román parlament segesvári származású szenátora úgy véli, az ősi szász város történelmi, kulturális, építészeti, művészettörténeti múltjával összeegyeztethetetlen az a fajta turizmus, amely a gonoszságot, a barbárságot és a kegyetlenkedést népszerűsíti, ezt kínálja a vendégeknek. Más politikusok, közéleti személyiségek is elítélik a Dracula Park segesvári felépítését, többen is a dél-erdélyi szász, magyar, román méltóság és kultúra megcsúfolásának nevezik azt, hogy az UNESCO kulturális világörökségbe illő város közelében, a mulatókban vérszínű Drakula-koktélokat szolgálnak fel majd a szenzációkra szomjazó turistáknak. A segesvári magyar közösség egyik tisztségviselője rámutatott: a nagymérvű építkezés, majd a szórakoztató park működtetése nyilván sok munkalehetőséget, jövedelemforrást kínál, de a Drakula-legenda ily módon történő felélesztése végképp elűzi Segesvár legendás csöndjét, Segesvár sosem lesz az többé, ami volt.
A Dracula Park körüli vita begyűrűzött a román parlamentbe is, ahol ugyancsak sok ellenzője van a tervnek. Răzvan Theodorescu művelődésügyi miniszter egy bíráló parlamenti felszólalásra válaszolva rámutatott: - Mint kultúrember és kultuszminiszter, én ellene vagyok, azt mondom, hogy Drakulát minél távolabb kell tartani Segesvártól. De az idegenforgalmi miniszterelnök érveit is el tudom fogadni, mert a beruházás sok új munkahelyet teremt, és a majdani szórakoztató park nem rondítja a történelmi Segesvár vizuális arculatát.
Régészek, műépítészek, művelődéstörténészek a több száz éves vár, a Várhegy és az egész Óváros épségéért aggódnak. Nemcsak a 4-5 kilométeres körzetbe tervezett Dracula Park miatt, hanem azért is, mert az elképzelésekben szerepel egy felvonó (sodronykötélpálya) építése a Várhegy oldalán. Aggodalmukat azzal indokolják, hogy az évente megrendezett középkori művészeti, színjátszó fesztivál szereplőinek és közösségének tömege is túl nagy teher az omladozó óváros számára.
Dan Matei Agathon többször is indokolatlannak, légből kapottnak nevezte az aggodalmakat, úgy fogalmazott, hogy a Dracula Park nem atomerőmű vagy kohászati üzem, tehát semmi sem veszélyezteti Segesvár környezetét, s különben is a rémpark bevételéből juttatnak a várfalak tatarozására, megerősítésére. Egyik nyilatkozatában a miniszter utalást tett arra, hogy amennyiben akadályozzák a szórakoztató park felépítését, kénytelen lesz más helyszínt keresni, s akkor a segesváriak megbánják. Szóba került még Beszterce, Nagyszeben és a Brassótól délre található Törcsvár (Bran). Utóbbi kastélyát gyakran emlegetik Drakula egykori lakhelyeként, de a törcsváriak nem lelkesednek a „vámpír emlékéért" vagy rémpark létesítéséért.
A segesvári Drakula Park tervének támogatói és ellenzői egyaránt történelmi leírásokkal próbálják megerősíteni vélt igazukat. Nincs hiteles bizonyíték arról, hogy a Drakulával azonosított egykori román uralkodó Segesváron született volna. Román krónikák szerint a XV. században alattvalói száműzték Vlad Dracul havasalföldi uralkodót, aki 1431 és 1435 között Segesváron talált menedéket. Ebben az időszakban született Vlad Tepes (Drakula?), de nem bizonyított tény, hogy Segesváron jött világra. Zavart kelt az is, hogy a Vlad Dracul házaként emlegetett segesvári épület az 1600-as évekből való, tehát nem lehetett a Dracul háza. Apa és - főleg - fia is rendkívül kegyetlen uralkodó volt, nevük román nyelven az ördöggel (Dracul), illetve a karóba húzatással (Tepes) hozható kapcsolatba. Vlad Tepes vajda a törökök elleni hadviselésben néhányszor szövetkezett az erdélyi magyar királyokkal, de szószegőnek bizonyult, helyzetét kihasználva sokat kegyetlenkedett a dél-erdélyi szász közösségekkel szemben is, sok embert lemészároltatott. Kedvelt kínzási, kivégzési módszerei között szerepelt az élve karóba húzatás, lefejezés, testcsonkítás, nyúzatás és hasonlók. Innen ragadhatott rá a Drakula név. Megjegyzendő azonban, hogy a mindenkori román történelemkönyvek zöme úgy ábrázolja, mint egy rendkívül igazságos, rendszerető uralkodót, aki a bűnözések vagy a hazaárulások ellen alkalmazta a kegyetlen kínzásokat, kivégzéseket. A vele kapcsolatos Drakula név csak azután terjedt el, miután az ír Bram Stoker a XIX. század végén megírta az „erdélyi vámpír" történetét. Román részről az elmúlt évtizedben sok tiltakozó nyilatkozat látott napvilágot amiatt, hogy nyugaton és főleg Amerikában Drakulával azonosították az országot. A hízelgéssé szelídült fordulat nemrég következett be, mióta Agathon miniszter népszerűsíteni kezdte a rémpark tervét, figyelmeztetve a viszolygó ellenlábasokat, hogy az effajta rossz hírből és borzongásból sok-sok pénzt lehet kisajtolni, s szégyenkezésre nincs ok.
Sajtóhírekből, nyilatkozatokból ítélve a Dracula Park segesvári felépítésének ellenzői között nagyon sok a szász és magyar nemzetiségű. Igaz, ma Segesváron kevés a szász, nagyon sokan kivándoroltak Németországba, az otthonmaradottak lélekszáma a magyarokkal együtt is csak kis hányada a fokozatosan betelepített román és roma nemzetiségűek összlétszámának. Segesvár őslakói magyarok és szászok, II. Géza magyar király uralkodásának idején alapították a települést, amelynek neve (Castrum Sax) már az 1280. évi krónikákban megjelenik. Az óvárosként is emlegetett Várhegy falainak zöme több mint ötszáz éves. Vámpírokat azonban még csak ezután láthatnak...
Botos László
A Dracula Land, avagy Dracula Park tervéről, annak visszhangjairól készített összeállításunk 2001. november 5-én nagyon lényeges adalékkal bővült: Dan Matei Agathon hivatalosan is bejelentette a Segesvár melletti rémpark felépítésére kidolgozott programot. A sajtó részletes tervrajzokhoz, számadatokhoz, előszámításokhoz is hozzájuthatott. Ezek részletezése fölösleges, mert az elkövetkezendő időszakban változhat a költségek és egyebek - például az infláció - függvényében. A lényeg az, hogy a 2003. esztendőben esedékes parkavató utáni negyedik vagy ötödik esztendőben már az évi l, l milliót is elérheti, meghaladhatja a látogatók száma. A belépőjegyek 5 dollárba kerülnek, Agathon szerint ez sokkal olcsóbb díjszabás, mint amit a világ más, hasonló szórakoztató parkjaiban kell fizetni a látogatásért. Az 5 dollár csak a belépti díj, ehhez jönnek majd az egyéb turistaköltségek (Drakula-kastély, étterem, bár, klub, gyorsétkezde, játék, múzeum és a többi, és a többi). Agathon miniszter a kampánymegnyitón valamelyest enyhített a korábbi "agresszív reklámstíluson", és megnyugtatta a közvéleményt, illetve a bírálóit, hogy a Dracula Park nem lesz vérengzésre, erőszakos cselekményekre ösztönző hely, a cél kimondottan a szórakoztatás, a vendégek éppen azon fognak jól mulatni, hogy játékközelben találkozhatnak a vámpírlegendákkal. (Kérdés azonban, hogy a szelíd horror nem válik-e olcsó giccsé. A vendégek majd megmondják.)
Aggódik a Drakula Park miatt Serban Cantacuzino, a romániai műkincseket és művészi örökségeket védelmező Pro Patrimoniu National Alapítvány elnöke. Szerinte a Dracula Park építkezései és a nagy idegenforgalom miatt fennáll a kockázata annak, hogy az UNESCO veszélyeztetett kulturális és építészeti világörökségnek nyilvánítja a segesvári Várhegyet, s ez a lépés szégyen lenne Románia számára. Cantacuzino szerint ha valamelyik nyugati országban állna elő hasonló helyzet (egy óváros és rémpark összeférhetetlensége), akkor bizonyosan más helyet keresnének a tervezők, kivitelezők.
György Attila a Krónika hasábjain, egész pontosan az egyik utóbbi, szombati Szempont mellékletben szubjektív hangú, a tőle megszokott pazar stílustechnikával megírt jegyzet formájába önti a romániaiságától megcsömörlött, de szülőföldjétől elszakadni nem akaró erdélyi magyar életérzését. S ami nem túl gyakori az önsajnálatra hajlamos erdélyi magyar publicisztikában, felvillant egy pozitív létfilozófiát, egy ma már reális közelségben levő magyar életstratégiát is.
Ez pedig a környező világ kellemetlen, zavaró részleteinek tudatos figyelmen kívül hagyása. „Nemigen nézek román tévét. (...) Román sajtót sem olvasok. (...) semmiféle lojalitás nem buzog bennem kényszerű hazám iránt. Adót fizetek, betartom törvényeit, kereteiben élek: de nem szeretem. Olyan ez az állam nekem, akár a fejfájás, vagy még inkább, akár a púp a háton: kénytelen vagyok elviselni, együtt élni vele, de nagyon szeretnék már végre megszabadulni tőle. És ha megszabadulnom nem lehet, akkor legalább elfeledkezni róla. (...)
Az agyakban, valahogy, Istennek hála, meghalt Trianon. Reggelenként, polgári módon, a kávé mellé újságot olvasok: legtöbbször a Magyar Nemzetet. Ott van két kattintásnyira az Interneten. Kinyitom a tévét és megnézem a Duna Tv híradóját. Ha minden jól megy, ma még elbeszélgetek pozsonyi, budapesti barátaimmal: telefonon, chaten, e-mailen. Hónap végén, meglehet, kiugrom Budapestre, megmártózom a Rudas-fürdőben és Újházy-tyúkhúslevest eszem valamelyik budai vendéglőben.
Mi köze lehet ehhez bárkinek Bukarestben?
Semmi, uraim: az égvilágon semmi."
Egy ránk kényszerített, ép lelkű ember által csak belső elutasítással megélhető állapot, a romániaiság meghaladására, kis magyar szellemi oázisok megteremtésére s végső soron egy planetáris szintű magyar szellemi honfoglalás megteremtésére való burkolt felhívás ez.
De csoda lenne, ha erre egyesek - pl. éppenséggel az internetből élő Transindex kommentátora, Sipos Géza - nem sovinizmust olvasnának ki e sorokból. Ez az erdélyi magyarság igazi problémája: a börtönőrökhöz lojális réteg kialakulása, a lágerkápók szellemi rendszere, ahol magyarok vagy magukat magyarnak mondó személyek ügyelnek arra, hogy mindenki rendszerkonform véleményt formáljon, ahol a többség állítólagos nemzeti érzékenysége fontosabb a saját érzéseinknél, ahol egy tiszta hang megszólalásakor rögtön ugrik valaki annak elhallgattatására vagy hiteltelenítésére.
Ezen állapot távlati rögzülése azonban rajtunk múlik. A szellemi lágerkápók, a tudati bilincsek őrzői egyelőre még tőlünk kapják hatalmukat s nem az elnyomó hatalomtól. György Attila írása az ő pozíciójukat veszélyezteti, nem véletlen hát, hogy szűkölnek és vonítanak ellene.
Torday Levente
Ahogy arra gondolok, hogy új lapban, s benne: újjászülető rovatban szólalhatok meg, legelsőnek egy közel két hónapos téma „jön szembe" velem... Egy fenyegetés, mely mindenkire vonatkozik, aki magyar szavakat vés egymás mellé itt - Ceausescu szavaival élve -, az „ősi román földön", s mindenkire, aki itt magyarul ír, magyarul olvas, s magyarul mer gondolkozni. Igen, magyarul mer gondolkozni!
A tanévkezdés alkalmából miniszterelnökünk a Székelyföldre, akarom írni, a főleg székelyek lakta román földre jött tanévnyitani. És annak rendje-módja szerint nyitott is. A két Harcov-megye székhelyén, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában is meglátogatott egy-egy magyar és román iskolát, beszédek hangzottak el, okos szavak, okos meglátások, s köztük burkolva vagy burkolatlanul, elrejtve vagy elrejtetlenül: magyar-ellenes odabökések. Hogy: „Senki nem maradhat saját történelmének foglya!" Meg: „Az országon belül nem alakulhatnak ki különbözően fejlett vidékek, földrajzi határvonalak!" Vagy hogy: „A párbeszédnek egyetlen eszköze van, az ország hivatalos nyelve, a román" - nyilatkozta Sepsiszentgyörgyön a kormányfő.
Értette, aki akarta, nem aki nem akarta, de a szavak elhangzottak. És elhangzott a kicsi zsidó fiú immár elhíresült példázata is itt, Háromszéken - ahova az első osztályosok számára figyelmességi ajándékcsomagok érkeztek egy-két könyvvel, egy-két tábla csokoládéval -, hogy aki nemzettársaitól ajándékot kap, azt a nem nemzettársaink utálni fogják. Hadd tudják meg az életkezdő apróságok, a magyarul gondolkozó hétévesek, hogy teherrel a hátukon indulnak a tudás ösvényén, ha azt a tudást anyanyelvükön akarják elsajátítani: a feléjük sugárzó gyűlölet terhével.
Elhangzottak egyebek is, ám a látogatás megkoronázása, dandártábornoki vezérlőbotjának a felemelése pár nap múlva következett be. A miniszterelnök úr felhívta a prefektusok figyelmét, hogy „ezeken a vidékeken a lakosság tudati megfertőzéséről beszélhetünk". És ez a fertőzés a magyar könyvekből, a magyar sajtóból jön! Legyenek hát éberek a magyar szóra, vizsgálják meg az iskolákat, mit keresnek ott a Magyarországon kiadott könyvek, tankönyvek. S tette ezt egy olyan ország miniszterelnöke, amely ország ugyancsak elköveti ezt a bakit vagy főbenjáró bűnt, hogy tankönyveket küld - román nyelvű tankönyveket, Romániában kiadott tankönyveket - más országokba, így Ukrajnába és Moldáviába, élve a kommunikáció szabad áramlásának a lehetőségével, nemzetközi jogával.
Csakhogy az ő gondolkozása szerint: amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek! Mert ugye itt demokrácia van, jogegyenlőség van. Ezt tapasztaljuk minden lépésünkkel, minden levegővételünkkel. És immár ama elhíresült felhívás után kommandók járták az iskolákat, táskákba kotortak, agyakba kotortak, a tudás hordozóit kutatták, keresték, magát a tudást „analizálták", hasogatták szőrszálakra, iskolaigazgatókat, tanárokat, gyermekeket félemlítettek meg!
És nem tudni, hol és milyen „leosztásban" figyelnek bennünket, tollforgatókat, figyelik írásainkat. Figyelik lapjainkat. Mert ez is utasításul adatott. Bizonyára mennek a jelentések rólunk, hogy mit merünk gondolni, érezni, miként merjük figyelni a világot, sorsunkat, miként mernek lenni vágyaink, álmaink. Miként akarunk élni! Miként merünk arra gondolni, hogy szülőföldünk van nekünk is, amely a miénk, azon mi nem bérlők, hanem itthonlakók vagyunk. Hogy merjük-e szeretni ezt a földet, merjük-e igényelni kultúránkat...
És történik mindez az Úrnak 2001. esztendejében, a harmadik évezred hajnalán, amikor már több mint fél évszázados az Emberi Jogok Nyilatkozata, amikor már kisebbségi és regionális nyelvek chartája is van, melyek aláírattak Románia akkori vagy mai uraitól, s melyek - akár így, akár úgy - Năstase úr és csapata gondolkozását is meg kellene hogy határozzák.
Istenem! Vajon megszűnik-e valaha ezen a földön a felülről szított gyűlölet? Vajon megérjük-e valaha, hogy emberként nézzük egymást? Egyenrangú emberként. Egymás mellől, és nem felülről vagy alulról. Hiszen társbérlők vagyunk valamennyien itt, Glóbuszunkon. Vagy másként szólva: emberek vagyunk mind, társak jóban és rosszban, örömben és szenvedésben. És nem urak és uraltak! Vagy figyelők és megfigyeltek...
Gazda József
Mostanában ritkábban hallom idézgetni, mint hajdanvolt ifjúkoromban, az átkosban ezt a diktátori nyegleséget, melyet a „Legfényesebb Bourbon", XIV. Lajos vetett oda talpnyalóinak, mikor arra merték emlékeztetni, hogy Őfelsége magatartása sérti Franciaország érdekeit. Nos, az egyeduralkodó Bourbonokat pereputtyostul elsöpörte a Történelem, és a „Napkirály" dölyfös kijelentését ma már talán nem fölösleges „az Ibériai félszigeten dívó ortográfiát követve" nemcsak egy, hanem két kérdőjellel minősítenünk.
És manapság vélhetően azért hallom ritkábban ezt a szólást, mint néhány évtizeddel ezelőtt, mert időszerűtlenné vált, mert nemcsak a Bourbon feudalizmus bukott meg a Történelem vizsgálószéke előtt, hanem egy másik diktatúra, a történelem legvéresebb diktatúrája, a világ-kommunizmus is. És azóta a romániai demokrácia „noha gyarló és félszeg és nyomorúságos, egyszóval balkáni", mégiscsak viseli magán a népuralom egyik-másik jellemvonását.
Édes(?) hazánk társadalmának balkáni kórságai nyomorítják a romániai magyar nemzeti közösség egyetlen közképviseleti-érdekvédelmi intézményét is, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget. Kórtünet, hogy az RMDSZ egyik-másik vezetője, illetve lakájaik fenntartás nélkül majmolják a nem éppen legbölcsebb Bourbon király pöffeszkedő kijelentését, nem átallva ilyenformán kezdeni nemzeti közösségünk érdekeit sértő mondókáikat: „MI, az RMDSZ"...
Egy évtizede ország-világ előtt a székelyföldi, etnikai alapú területi autonómia híveit, az agyagfalvi kísérlet kezdeményezőit, a térség RMDSZ területi szervezeteinek vezetőit átkozta ki, mint „Szövetségen kívüli szélsőségesek"-et az udvarhelyi udmr-szenátor. Verestóy Attila ezzel, a bukaresti hatalmat szolgáló tettével ma már - gondolom - senki számára nem kétséges, történelmi árulást követett el a romániai magyar nemzeti közösség egésze ellen. Ugyanő néhány hónappal utóbb, több labanc testvérünkkel egyetemben a „szélsőségesség" vádja mellett harsányan hirdetni kezdte az „egységbontás" vádját is, mégpedig akkor, amikor a hazai közélet színpadára lépett az RMDSZ első tiszta és egyértelműen megfogalmazott eszmeiségű csoportosulása, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, Szövetségünk keresztény-nemzeti platformja. Ettől az időponttól, 1992 márciusától - mint viszonyulási ponttól - egyre nyilvánvalóbb a keresztény és a nemzeti eszmeiséggel, elkötelezettséggel és ebből az eszmeiségből fakadó európai célkitűzésekkel ellentétes magatartás jelenléte, egyfajta politikai erkölcsi válság pusztítása az RMDSZ-ben. Az elmúlt évtizedben még korábbi jelentkezéseinél is szemérmetlenebbül mutogatta magát ez, a neptuni, más szóval labanc kórság Szövetségünkben, az RMDSZ-t bukaresti érdekeket képviselő, csak nevében „magyar" párttá degenerálásának veszélyes betegsége.
Talán nem fölösleges az udmr-magatartás bizonyításául néhány újabb elszomorító epizódra emlékeztetnünk. Így a labancok hamis kórusának harsánykodó tiltakozására a kettős állampolgárság igényének az EMK által történt megfogalmazásától, 1995 óta, illetve jogos igényünknek a Magyar Köztársaság Kedvezmény-törvénye formájában történt részleges megvalósulásától, 2000 nyarától. Emlékezzünk: előbb nem átallották azt rikoltozni a magukat nemzetközi jogi szakértőként árulgató labancaink, hogy sehol nem létezik alanyi, etnikai jogon járó kettős állampolgárság, utóbb pedig azt, hogy „a státustörvény nem a mi ügyünk", hanem Budapesté, végül pedig, hogy anyaországunknak Bukaresttel kell megegyeznie, ergo: a fejünk fölött stb. (Nesze neked önrendelkezés! Nesze neked Szent Mihály templomi esküvés meg autonómia!)
Talán nem fölösleges fölemlegetnünk, mint Szövetségünk politikai erkölcsi válságának tünetét az RMDSZ tiszteletbeli elnökének, Tőkés László püspök úrnak, sőt horribile dictu, tulajdonképpen a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület vezető testületének „elmarasztalását" a hírhedt SZKT-határozattal. (Gondolom, erről nemcsak nekem jutott eszembe a Magyar Népi Szövetség „százainak" 1945. novemberi voksolása a bukaresti kommunistákkal cinkosságban, mégpedig az erdélyi magyarságnak valós érdekeit képviselő történelmi egyházaink, Márton Áronék ellenében.)
Talán nem fölösleges fölemlegetnünk a székelyudvarhelyi RMDSZ szervezetet kisajátító labanc testvéreink valóban egységbontó, cinikus játékait sem...
Az efféle játszadozásokra szokták mifelénk a székely atyafiak mondani, egy lesajnáló kézmozdulat kíséretében: „Ejsze, ezek vesztüket érzik!"
Katona Ádám
Nem hagyhatom szó nélkül egymondatban
Most, hogy 45 éve esett meg a dolog és az anyaországban már lehet mondani az igazat is az eseményekről, a romániai magyarság körében hatalmas a csend, pedig itthon is voltak bőven áldozatai az eseménynek. Sokan sokáig romániai csíkos köntöst kaptak jutalmul. Úgy végiggondoltam a mai romániai magyar kultúr vezérkanok lajstromát. Javarészük ‘56-ot nyíltan elítélő romániai magyar komcsik voltak/vannak/lesznek: Sütő András, Lászlóffy Aladár, Gálfalvy György, Király Károly és még rengetegen. (Ma neptun ideológusok!) Gálfalvy a romániai magyar írók PEN klubjának az elnöke, Kántor a Korunk főszerkesztője, Sütő nemzeti hősköltemény és stb. Mindenhol ott vannak még mindig az élen, hisz még ifjúkommunista korukban megszokták azt, hogy ők vezessenek, arassanak, befogadjanak vagy kirekesszenek. A most már urakká lett kultúrnyikok nem szívesen emlékeznek ‘56-ra, ezáltal az akkori álláspontjaikra szeretnének egyelőre fátylat hányni, amit dugiban szégyellnek, de mindent elkövetnek, hogy ne tudódjon ki. Ezek a romániai magyar majomfajták még ma is közszerepelnek! Lehet, hogy Sütő András, jobb híján, nagy író, de ettől még jellemtelen ember. A trágyadombon kukorékolókról megvan a véleményem, a sok évi "illat" a bőrükbe ivódott, de még mindig körbeszagoltatják magukat az összmagyarsággal, elvárva azt, hogy senki se fintorogjon a bűzös múltjuktól. Ha ezek kiállnának a nép elé, és elmondanák azt becsületesen, hogy akkor is hülyék voltak, bocsássanak meg nekik - a nép elnézné nekik akkori kisstílű politikai "kicsúszásaikat", és emberként is másképp közelíthetnének a magyar történelemhez.
Dr. Toducz Endre
Mikháza, 2001.11.04
Kiadónk első lapja, mellyel megkeressük az olvasót, képes magazin, igazi szórakoztatóipari termék akar lenni. Nem égbekiáltó újdonság ez a műfaj a hazai piacon, az újságosstandok rogyadoznak a magazinterméstől, melynek néhány jellemzője nem kedvére való a magyar embernek: 70 százalékban román nyelvű, 25 százalék magyarul van ugyan, de „second-hand" termék, az anyaországban többnyire eladatlan lap, s a második, harmadik, sokadik nyelvű változata egy eredetiben németül vagy angolul megjelenő magazinnak.
Talán évekbe, rengeteg munkába és pénzbe fog kerülni, míg érvényesíteni tudjuk majd saját forrásokból táplálkozó lapvilágunkat. Ez a világ sajátunk kell hogy legyen és egészséges kommunikációra kell épülnie, hiszen a kommunikáció hiánya, ahogyan azt hétköznapjainkban is látjuk, szörnyetegeket szül.
Az ugyanazon ősi forrásokból merítő Biblia, Tóra és a Korán olvasói és hívői válogatás nélkül gyilkolják egymást, a multinacionális cégek a pénz és az üzlet hitére oktatnak, a romániai magyar csak a román szélsőségesek agyában egy összetartó család. Manapság tízek, százak igyekeznek megakadályozni, hogy szót értsünk legalább egymással. Hiszen csak önmagunk definiálása és az ezután vállalt tiszta magyarságkép elfogadása után állhatunk a románok elé, mondván: ezek vagyunk mi, ezt akarjuk, beszéljünk erről. Ez hosszú folyamat lesz és senkinek sem lesz kellemes. Ugyanezt végig kell csinálnunk az anyaországgal is, hiszen edzett ebtenyésztők tudják, hogy a gyakran dédelgetett kiskutyából infantilis felnőtt eb lesz, a romániai magyarságnak pedig meg kell találnia felnőtt önmagát.
Nem a világ egy új lap, egy új kiadó létrehozása, de legalább szembenézhetünk önmagunkkal: saját erőből létrehozunk egy új fórumot a romániai magyar számára, növelve ezzel a lehetőségeit, hogy saját világáról, lehetőségeiről, művészeiről, politikusairól, tudósairól tudomást szerezhessen. Erős, egészséges és mindenre kiterjedő romániai magyar sajtóra is szükségünk van, ahogyan nem tudunk élni saját óvodák, iskolák és egyetemek nélkül. Szó se róla, az anyaországban is van iskola, egyetem, munkahely, segély, de kire bízzuk a parasztot, a vidéket, amelyből időtlen-idők óta minden nemzet táplálkozik? Budapesti emigrációból biztató levelekkel nem lehet magyarságot menteni, csak temetni. Tudásra, önbizalomra és kemény munkára van szükségünk, hogy megmaradhassunk.
Előfordulhat, hogy olvashattak lapunk megjelenése előtt arról, hogy „lapháborúba" keverednénk. Ugyan, ki óhajt gyilkolni egy romániai magyar lappiacon, ahol a potenciális lappaletta 70 százaléka fordításban van jelen vagy úgy sem, nincs magyar nyelvű reklámújság, ifjúsági lap alig (Csigalépcső, elnézést!), filmmagazin, női magazin, sportlap, hobbilapok, szaklapok hiányoznak, a számítástechnikáról írók színe-java románul közöl, a doktorandusok kétségbeesetten keresik a közlési lehetőségeket, mert kötelezi őket a program, gazdasági lapunk a webre költözött, nincs egészségügyi, lakberendezői, építészeti szaklap.
Ezeket nekünk kell majd előállítani, különben német vagy angol, amerikai second-hand-en fogunk élni életünk végéig, eurós árfolyamon. Senkit ne tévesszen meg: nem az idegenektől tartunk, hanem attól, hogy ha nem növünk fel, felfalnak - joggal - a nagyok.
Emiatt is bevallott célunk: nőknek és férfiaknak szánt magazinokkal, lapokkal, kalendáriumokkal feltölteni a hazai magyar lappiacot, minél több ifjúnak munkát adni ebben a mostoha szakmában is, maximálisan érvényesítni a Kiadó érdekeit, a mások érdekeinek tiszteletben tartásával. Ezt egy közgazdász is így vallotta, több mint kétszáz éve, és elfogadhatónak tartjuk, mert elvei alapján, azóta is működik a kapitalizmus.
Willmann Walter
Még mindig fontos közéleti téma Romániában az ún. magyar igazolvány kérdése. Nyilatkozik róla Năstase, Băsescu, Funar, hogy csak a legismertebb neveket és a legmeredekebb véleményeket említsem.
A MÁÉRT legutóbbi ülése előtt Năstase bedobta a javaslatot, hogy Romániában a magyar igazolványt az RMDSZ tagkönyv helyettesítse. A média egy része összefüggést keresett s vélt találni a Năstase-javaslat, valamint a MÁÉRT azon határozata között, miszerint a magyar igazolvány igényelhető az RMDSZ-tagkönyv birtokában, mi több, volt, aki Năstase javaslatának részbeni elfogadásáról regélt ennek kapcsán. Holott a román miniszterelnök javaslatának lényege az volt, hogy ne legyen magyar igazolvány Erdélyben, a javaslat RMDSZ-en belüli viharos fogadtatását pedig a benne rejlő kizárólagosság okozta. A MÁÉRT bölcs döntéssel a vagylagosság elvi alapjára helyezkedett. Tehát az RMDSZ tagkönyv az egyik lehetséges útja lesz a magyar igazolvány megszerzésének.
Băsescu, akinek magyarellenességét megismerhettük ama bizonyos 1998 szeptember végi, a Petőfi-Schiller egyetemről szóló kormányhatározat elfogadása miatt jelentőséget kapott kormányülés jegyzőkönyvéből (amikor is váltig azon kardoskodott, hogy a magyar és a német mellett a román is oktatási nyelv legyen ezen intézményben, akkor bizonyára, Petőfi-Schiller-Eminescu-ra változott volna a felirat is...), most a státustörvény romániai alkalmazásának törvényerejű betiltásával fenyegetőzik. Egycikkelyes törvényről beszél, holott egy ilyen jogi abszurdum igényelne némi jogászi aprómunkát. Nem könnyű „megfogni", hogy pontosan mit is tilt a törvény, hiszen a célba vett jogszabály, a státustörvény alapvetően Magyarországon kerül alkalmazásra, Romániában legfeljebb az igazolványokat adják majd ki.
Végül itt van Funar román-igazolvány ötlete. Indíttatása – vagyis a provokáció – evidens. Szó nélkül mégse hagynám egy vonatkozását. Bizonyára az ötlet kiagyalója is tudja, mennyire felesleges dolog az erdélyi magyarok figyelmeztetése román állampolgárságukra. Hiszen figyelmezteti őket eleget kényszerű állapotukra – a meglevő hivatalos iratokon túl – az élet: a társadalmi környezet, a média, Románián kívül pedig a román állampolgárkénti kezeltetés.
Ami végül a magyar igazolványt illeti: tombolhat Funar, fenyegetőzhet Băsescu, jöhet újabb vad ötletekkel Năstase, a román fél eszköz híján egyszerűen nem akadályozhatja meg a törvény alkalmazását, az igazolványok kiadását és használatát. Mert technikailag megoldható az igazolványoknak a magyar fennhatóságú területen való kiadása és őrzése. Használata pedig eleve oda tervezett.
Borbély Zsolt Attila
Lapunk Fórum rovatát Önöknek szenteljük. Ötleteiket, kéréseiket, témajavaslataikat, bármilyen témához kapcsolódó véleményüket örömmel fogadjuk (és nemcsak a Fórumba). Bátorításként a közzétett olvasói levelek szerzőit könyvjutalommal díjazzuk. (Akinek levele közlésre kerül, annak postai úton eljuttatjuk könyvjutalmát.) Írhatnak jeligével vagy szignóval is, de kérjük, hogy valódi nevüket és lakcímüket (esetleg telefonszámukat) mindig tüntessék fel a borítékon. Ellenkező esetben nem áll módunkban közölni leveleiket! Természetesen vállaljuk, hogy személyes adataikat nem adjuk ki harmadik félnek.
Ezen az oldalon kérhetnek orvosi, jogi, grafológusi, számítógépes szakértői tanácsadást, de válaszolhatnak más olvasók kérdéseire, véleményére is, adhatnak főzési tanácsokat egymásnak, kicserélhetik egymás között bevált házi gyógymódjaikat.
Terveinkben szerepel egy Cserebere illetve Keres-kínál rovat elindítása is. Ezek "szerzői", nyilván nem részesülhetnek könyvjutalomban. Ha egy kiskutya gazdit keres, ha valaki szabadulni akar régi bútoraitól, eladna, elajándékozna vagy elcserélne javakat, jószágokat, ne habozzon! A megjelenés ingyenes, ha apróhirdetési szelvényünket kitöltve visszaküldi
Vitatémát is javasolhat bárki, ha úgy érzi, hogy gondja másra is tartozik. Társkereső rovatunk a magányosoké, de hasonlóképpen az önök rendelkezésére áll, munkahelykereső és -ajánló rovatunk. Cserebere és társkereső rovatunk ingyenes.
Fáradozásukat előre is köszönjük. A legérdekesebb levelekből igyekszünk minél többet közzétenni. Egyúttal arra kérjük szerzőinket, hogy tartsák tiszteletben egymás véleményét, a durva, sértő jelzőket mellőzzék írásaikból.
Leveleiket fogadja, írásaikat gondozza: Kacsó András rovatszerkesztő
Levélcímünk:
4000 Sf. Gheorghe, Of. P. 1, C.P. 114
URÁNIA KIADÓ
ÚJ IDŐ SZERKESZTŐSÉGE
A DanceSylvania a nyár folyamán látott napvilágot és a kovásznai Euro Music kiadó első olyan válogatásalbuma, amely kizárólag hazai előadók dalait tartalmazza. Közülük néhány együttest-énekest ebben a lapszámban, néhányat pedig a következőben mutatunk be a kiadó segítségével.
DE-SZERT - Székelyudvarhelyi együttes, tagjai Deák Zoltán és Debreci László. A „Sajnálom, nem te vagy az első" az együttes első bemutatott dala, egy hetvenes évekbeli sláger modern hangvételben. Terveikben szerepel saját dalok felvétele is. Stílusuk talán kissé Dupla KáVés, de Deák Zoltán hangja egyedivé teszi a hangzást. E két kiváló zenészről bizonyára hallani lehet még a közeljövőben.
TMA - Erdély első tudatosan boyz-band-esre alakított projektje. Tagjai három együttesből verbuválódtak: László Attila (Teacher A.), Ferencz Hunor (‘Njoy) és Szász M. Attila (The Cool Project). „Az egyik szemem sír..." V-Tech-re vagy TNT-re hasonlítható hangzása sokak tetszését váltotta ki. A dal fogadtatásától függően a három srác további dalok felvételét fontolgatja.
MR. KALY - A KALYSTAR projekttel párhuzamosan Kalányos Csaba egy teljesen más projekten dolgozik, ennek előfutára a Forró lány és a Szerelemsziget, amely a DanceSylvania válogatásalbumon jelent meg. Stílusát tekintve dallamos dance, sokak szerint "ámokfutós" beütéssel. Jelenleg intenzíven dolgozik első szólólemezén.
JD. NASTY, KRISTÓF KATALIN - JD. Nasty az ‘Njoy frontemberének, Ferencz Hunornak kevéssé ismert álneve, aki egyszerre több projekten is dolgozik. Ez a duett kifejezetten a DanceSylvania válogatásalbumra készült. A dal alapjait egy Sing Sing sláger szolgáltatta, amelynek modern hangvételű feldolgozása ismét siker, de mostmár a dance-zene kedvelőinek körében.
CASTRUM SEX - Elődje 1980-ban alakult, akkor hat taggal, innen ered a nevük is, amely "hat bástyát" jelent. A nyolcvanas években Edda, Piramis, P. Box, és Hobo B. B. dalokat játszanak. 1994-ban a Bukaresti Rádió sugározta Jakab Árpád együttesalapító Érzelmek névre keresztelt szólóalbumát, amely azonban pénz miatt nem jelent meg. A gondosan kevert rock, pop és dance stílusok sajátos hangzást adnak zenéjüknek. Az együttes eltökélt szándéka, hogy a világ magyarságával ismertessék meg a zenéjüket. Tagjai: Jakab Alpár - zeneszerző, szövegíró, énekes, Csiszér Tibor - billentyűs hangszerek, Sárdi Géza - szólógitár, Fodor Levente - basszusgitár.
DANTE FX - Kézdivásárhelyen alakult 1997-ben, akkor öt taggal, Two District név alatt. Az elmúlt évek során városnapokon, iskolai rendezvényeken és diszkókban léptek fel, énekeltek az A.S.I.A., Valahia és Pappa Junior előtt is. A csapat idén átalakult, most két tagja van, más stílust játszanak. A jövőben előnyben részesíti majd az élő hangszerek használatát, zenéjükbe rockos elemeket szándékoznak belevegyíteni. Az együttes tagjai: Kelemen Gábor - szövegíró, rap; János Tas - zene, ének.
TEACHER A. - Csíkszeredai énekes (polgári nevén László Attila), ezidáig lassú dalokkal örvendeztette meg a szerelmesek szívét. Nincs ez most sem másképp: a Vágyok rád egy romantikus dal, mely méltán számíthat sikerre. László Attila egyedi hangja, valamint a saját maga által írt szövegek Teacher A.-t Erdély egyik legkedveltebb énekesévé tehetik.
LOVE SYSTEM - Vendéglátói zenészeknek indultak, mégis a pop kapuinál kötöttek ki. Tagcsere miatt felállásuk még bizonytalan, de fülbemászó popzenéjüket könnyen meg lehet kedvelni. A „Ne mondd el senkinek" egy titkos szerelmi vallomás diszkóformába öntve.
2FREE - Az együttes 2001 májusában alakult Tölcséres Csaba (alapító, szövegíró, rapper) és Gáll Csaba (énekes) felállással. Az együttes nevét, amely "túl szabad"-ot jelent, az általuk játszott zenestílus inspirálta. Csaba eddig az El’ Shock tagja volt. Eddigi jelentősebb fellépéseik a Csíkszeredai Napok, a sepsiszentgyörgyi Nyár ünnepe, és az Aranyászok sörfesztivál keretén belül volt. Csaba rövidesen szóló karrierbe is kezd, hamarosan új produkcióval jelentkezik.
‘NJOY - Tagjai: Simi, Peti és JD Nasty. Erdély első fiúcsapata. Ötvözik a house, a trance, a dancefloor elemeit és a boyz-band hangzást. Albumuk anyaga kiadásra kész, remélhetőleg rövidesen a boltokban lehet vele találkozni. A „Tépd le a ruhám" leginkább a „fiús" hangzást hordozza.
BARNI - Simó Barna idén érettségizett a sepsiszentgyörgyi Művészeti Líceumban, zeneelmélet-zongora szakon. A zenei karrier mellett célkitűzései közé tartozik a magas fokú audiotechnikai szakképesítés megszerzése, később a saját hangstúdiójának kiépítése.
Kollár Attila neve sokak számára bizonyára ismerős, hiszen ő a Solaris frontembere. Azért jelen időben, mert a Solaris ma is létezik, csak otthon egyelőre nem áll szándékukban fellépni. Amerika, Mexikó, Brazília, stb. - ez valahogy jobban megy.
Kollár Attilának már megjelent egy albuma és ő a lemez címével megegyező nevű zenekarral, a MUSICAL WITCHCRAFT-tal szívesen koncertezik. Persze csak annyira, amennyire ideje engedi, hiszen főorvosként és orvosi konferenciák állandó résztvevőjeként elég kevés ideje marad a zenére. A Musical Witchcraft Kollár Attilán kívül más Solaris tagokból és session zenészekből áll. Tavaly nagy sikerű koncertet adtak a Parkszínpadon. Attila most készíti második szólóalbumát, a Musical Witchcraft 2.-t. A november 30-i MOM-béli koncerten már a készülő új lemezről is játszanak néhány számot. Solaris-rajongók előre, mert a Musical Witchcraft zenéje ugyan egyéni és karakteres, de azért jól felfedezhető, hogy a fuvolista honnan érkezett.
A YOU AND I zenekar a nevéből adódóan szerette és ma is szereti a YES együttest. (A Yes egyik számának címe: You and I.) Eddig három lemezük jelent meg és Völgyessy Szomor Fanni, az énekesnő nevéhez is fűződik egy szóló anyag. Ők sem tartoznak a koncert meghívásokat illetően az „agyon felléptetett", elkényeztetett zenekarok közé. Zenéjüket - legalábbis az eladási adatok ezt sugallják - talán többen ismerik külföldön, mint otthon. Az pedig szinte biztos, hogy több rádióban játsszák számaikat, mint Magyarországon. Hangzásuk, stílusuk kiforrott, felismerhető jegyek jellemzik komplex, nagy ívű zenéjüket.
Egyre több zenekedvelő fiatal kedveli a You And I dallamos, mondanivalóját tekintve tartalmas, komoly hangszertudást igénylő, mégis közérthető muzsikáját. A zenekar kevés koncertet ad, így aki értékeli az igényes rockzenét és december elején Budapesten jár, ne hagyja ki ezt a rendkívüli koncertet.
(Periferic Records, Z.Cs.)
A Zero-Gravity nevezetű formációt Magyarországtól nyugatabbra biztos szupergroupnak neveznék, igaz, már otthon is all-star csapatként van számontartva. Alapítói Hangyássy „Hangya" Laci (bőgő) és Váry „Starchild" Marci (dob), akik a Sing-singben húztak le együtt jó pár évet. A mikrofon mögé a Kanadából hazatelepült Lida Daemon került, aki vokálozott az Ossian Fémzene c. albumán és angolra fordította a nemrég megjelent Titkos ünnep dalainak szövegét és egy Sugarfix nevű együttesben is énekelt. A csapat hathúrosa Gabrieli Ricsi lett, aki korábban a Maszkban és a Southern Special-ban gitározott.
A zenekar ez idáig két multimédiás maxi CD-vel jelentkezett, melyek punkos lendületű rock dalokat tartalmaznak. Az elektromos kütyükkel finoman fűszerezett szerzeményekben a szőke démon, Linda hangja hol ördögien rekeszt, hol angyalian szárnyal. A Taste for Speed két felvételt tartalmaz valamint a címadó dal klipjét két verzióban és interjút. A „Taste..."-et Hangya a megmérgezett agara emlékére írt a, ez a dal lett a münsteri Agárvilágbajnokság és a magyarországi Gyorsasági Autósszövetség hivatalos szignálja.
A második maxi 3 dalt tartalmaz plusz a Jump with me klipjét és fotókat. A címadó Jump with me a július 28-i dunavarsányi wake-board világbajnokság szignálja volt. Pörög is, egy igazi ugrálós hétvégi bulinóta. A Wanda O’Toole is hasonlóan húzós, míg az Emerald Child-ban engem legjobban a P. Mobil: Baba Mária hangulatát idéző középrész fogott meg. Minden jel szerint Hangyáék a nemzetközi porondon is megállják a helyüket. Sok szerencsét Zero-G!
Schervenka Endre
Copyright © Új Idő