Magyar Tudomány, 2008/10 1290. o.

Könyvszemle




Pléh Csaba: A pszichológia örök témái. Történeti bevezetés a pszichológiába


A szerző nagyon szemléletes módon a pszichológia tematikája szerint csoportosítva mutatja be az amúgy igen száraz és az önmagát át- meg átszövő volta miatt igen bonyolult pszichológiatörténetet. Így az egyes fejezetekben a korai filozófiai szemléleti megközelítések, illetve a 19. századtól a tudományos igényű irányzatokon át a mai legfrissebb elképzelésekig egymás mellett mutatkoznak meg a különböző elméletek, melyek gyakran vitáznak egymással, de talán még gyakrabban egymás kiegészítőjeként vannak jelen. A szemléletmódok egy-egy témakörön belüli párhuzamos bemutatása, az adott probléma más-más oldalról való megközelítése a gondolkodást és a továbbgondolást is serkenti, így egy kiváló elméleti, de ugyanakkor nagyon olvasmányos könyvvel gazdagodtunk. A világos összehasonlító táblázatok, a szöveget vizuálisan is jól kiegészítő ábrák, és a hangsúlyokat kiemelő szakirodalmi eligazítók szintén az olvasottak mélyebb elsajátítását segítik, illetve azokban való további részletes tájékozódási lehetőséget kínálják.

A tematikus részt jól keretezi az első, és az utolsó két fejezet, amellyel mintegy a metapszichológiai kontextus is megteremtődik.

Az első fejezet a naiv, velünk született pszichológiai képességünk, az úgynevezett népi pszichológia oldaláról elindulva (mely később maga is a pszichológiai vizsgálódás kiemelt területévé válik) majd természetesen a tudományos pszichológia látásmódjait felvázolva jeleníti meg a pszichológiában felsejlő emberképeket és magyarázatokat. Izgalmasan, a népi pszichológiai megközelítést a modern kognitív szemléletnek megfelelő kontextusban helyezi el, de tudományfilozófiai szemlélettel a tudományos megközelítések határait is kijelöli a szerző.

A második fejezetben a pszichológiai gondolkodás fejlődésének rövid vázlata tárul elénk. Ebben először a filozófiai megközelítések, majd a tudomány térnyerésével egyre inkább annak eszközeit is felhasználó, s így fokozatosan önállósuló pszichológián belüli, egymással dialektikusan versengő nézeteket jeleníti meg a könyv. E gondolatsor lezárása lehet az utolsó két fejezet (12. és 13.), így történeti-filozófiai módon kereteződik a tematikus rész. A 12. fejezetben a pszichológia és a technika kérdésköre megint filozófiai perspektívát teremt, a szerző ugyanis azt a kérdéskört feszegeti, hogy a pszichológiai kutatásban alkalmazott berendezéseink milyen mértékben befolyásolják a pszichológia által fókuszba állítható kérdésfelvetést: mit is tudnak mérni, illetve mire is kapunk válaszokat. Másik oldalról pedig a bennünk lévő kényszer, hogy visszatérő módon a kor legmodernebb gépezetéhez (óramű – telefonközpont – számítógép) hasonlítsuk az embert, avagy hogyan is befolyásolja technikai környezetünk az emberképünket. Az utolsó (13.) fejezetben a határhelyzetben – mely egyfelől megtermékenyítő, másrészt fenyegető módon is megélhető – lévő pszichológiai szakmának a társadalomban való helyét, helyzetét elemzi nagy élettapasztalatról is tanúságot téve a szerző.

A „meta-keretezésen” belüli rész az egyes témákat érdekes viszonykapcsolatokba szervezetten közelíti meg. Pszichológiatörténetileg, de a legújabb elméleteket is ismertetve témakörökként (illetve „örök témákként”) tárgyalja a Test és Lélek (3. fejezet), Ember és Állat (4. fejezet), Öröklés és Környezet (5. fejezet), Ész és Érzelem (6. fejezet), Kultúra és viselkedés (7. fejezet), Egyén és közösség (8. fejezet), Tudat és Tudattalan (9. fejezet), Normális és Kóros (10. fejezet), Rész és Egész (11. fejezet) egymáshoz való viszonyait.

A tankönyv jellegű könyvben foglalt valamennyi témára a recenzió terjedelmi keretei miatt értelemszerűen nem tudunk kitérni. Így pár érdekes, érdeklődésemet különösképpen felkeltő témát vázolok.

A Test és Lélek fejezetben Descartes érdekes kettőssége is megmutatkozik, mivel egyszerre a dualisztikus szemlélet legismertebb modern hagyományon belüli megteremtője, ugyanakkor a reflexfogalom nagy karrierjének egyik elindítója, mely később a determinisztikus elméletek alapját képezi. A pszichológiai elméletekben az egyik leggyakoribb kísértésre a homunkulusz explicit vagy rejtett meglétére nagy hangsúlyt helyez a szerző, mely a karteziánus gondolkodásban a test és lélek kapcsolódási pontjában jelentkezik (a dualista megközelítések nagy dilemmája, hogy ha szétbontottam, akkor hogyan, illetve hol kapcsoljam a kettőt össze). Azonban később is fel-felüti a fejét a különböző, nem csak dualisztikus megközelítésekben, amikor már az ingerek és az átélt élmény viszonya jelenik meg, hiszen a dualizmus metodológiai problémája a legtöbb tudományos, azaz részekre bontó megismerési megközelítésünkben megjelenik. A fejezet bőséges teret szentel a ma igen népszerű moduláris elméleteknek, és az ezzel párhuzamosan megjelenő idegrendszer hálózatelvű felfogásának, mely inkább az agykéreg működésének egységét vizsgálja.

A 4. (Ember és Állat), majd az 5. (Öröklés és Környezet) fejezetben tág teret kap az összehasonlító lélektani, az etológia ill. az evolúciós pszichológiai megközelítés. Történeti szempontból kiemelném Karl Büchler evolúciós elméleti megközelítését, mely Karl Popper közvetítésével Daniel Denett közismert munkáiban a darwini, skinneri és popperi lények evolúciós lépcsőiként jelenik meg.

A Normális és Kóros a pszichológiában c. (10.) fejezetet gyakorló pszichiáterként is kitüntetett jelentőségűnek érzem. Izgalmas mindjárt a probléma felvezetésében megjelenő politikailag korrekt nevezéktan, szóhasználat filológiai, filozófiai elemzése. Kiemelném a történeti áttekintésből Foucault híres könyve gondolatmenetének tömör ismertetését, ill. az alfejezetek közül az evolúciós pszichopathológiai megközelítés felvázolását.

A könyvben mindenhol gazdag irodalmi hivatkozás található; nemcsak a régmúlt elméletalkotóitól, de a velünk élő hazai (Csányi V., Csépe V. Gergely Gy., Kéri Sz., Kovács I., Oláh A. – hogy csak néhány nevet soroljak fel) és külföldi szerzőktől (pl.: Damasio A, Dennett D, Donald D, Penrose R, Pinker S, Tomasello M., Zeki S.) egyaránt.

A könyv nem csupán a pszichológusok, pszichológushallgatók számára ajánlott, hanem a pszichiáterek, illetve az érdeklődők számára is élvezetes olvasmány. (Pléh Csaba: A pszichológia örök témái. Történeti bevezetés a pszichológiába. Bp., Typotex, 2008)

Kelemen Oguz

PhD, pszichiáter


<-- Vissza a 2008/10 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra