Magyar Tudomány, 2007/02 198. o.

Beszéd és beszédtudomány II.



A BESZÉDTEMPÓ HATÁSA

A BESZÉDMEGÉRTÉSRE


Bóna Judit


tanársegéd, ELTE Fonetikai Tanszék

bona_judit freemail.hu



A beszédfeldolgozás folyamatait számos tényező határozza meg, ezek közül a legfontosabbak az elhangzó közlés szemantikai tartalma, grammatikai szerkezete, a szavak hosszúsága, gyakorisága, illetve a szupraszegmentális (prozódiai) struktúrák, különösen a beszédtempó. A beszédtempó észlelésével kapcsolatos tanulmányok általában arra a két fő kérdésre keresik a választ, hogy melyek a meghatározó tényezők, illetve hogy egy magasabb feldolgozási szinten mi az összefüggés a beszédtempó és a megértés között.

A beszédtempó tekintetében nagyok az egyéni különbségek, az eltérő beszédtempójú személyek tempóészlelése és beszédmegértése különböző (Gósy, 1991). Az átlagos beszélők feldolgozási folyamatai rendszerint átlagos tempójúak, míg a szélsőségesen gyors vagy szélsőségesen lassú beszélőké szélsőségesen gyorsak vagy lassúak. A megszokottnál gyorsabb beszédet a fiatal hallgatók sokkal jobban tolerálják, mint a lassabbat, az idősebbek pedig a lassabb tempót kedvelik (Gocsál, 1999). A gyorsabb beszéd általában nehezebben érthető, gyors beszédértéskor pedig sokkal több az értési hiba. A nagyon lassú mondatok feldolgozását az nehezíti, hogy ekkor több idő jut az asszociációs működésekre.

A mindennapi életben a felgyorsult beszéd több fajtájával találkozhatunk. Ilyenek a természetes gyors beszéd és a hadarás; de a médiában hallhatunk mesterségesen felgyorsított beszédet is, hiszen az időkorlát miatt gyakran gyorsítják az elhangzó beszéd sebességét (reklámok, szinkronizálás). A beszédtempó mesterséges változtatása többféleképpen lehetséges. Számítógépes szoftverek segítségével gyorsítjuk a jól artikulált beszédet, amely így megőrzi belső időtartamviszonyait: minden beszédjel és beszédszünet egyformán rövidül, ugyanakkor az alaphangmagasság nem változik. A beszédtempó gyorsulását okozza az is, ha kivágják a szüneteket. Ezzel szemben a természetesen felgyorsult beszédet - akár hadarásról, akár gyors beszédről van szó - hang- és szótagkihagyások, pontatlan artikuláció stb. jellemzik. A 'hadarás' nyelvi zavar, amelynek tünetei (bizonytalanság, ismétlések, hezitálások, monotónia, ritmustalanság, grammatikai tévesztések, gondolati kuszaság stb.) még az írásban és a gesztusokban is megnyilvánulnak; és az egész személyiségre kihatnak. A 'gyorsbeszélés' viszont nem nyelvi zavar, a beszéd során a gondolatok logikai sorrendje helyes, a megakadásjelenségek előfordulása eltérő (Bóna, 2005).

A beszéd gyorsulási tendenciái jól érzékelhetők, ezért fontos tudnunk, hogy miként hatnak az elhangzó közlések megértésére. Feltételeztük, hogy a beszédtempó gyorsulása egy bizonyos tempóérték fölött negatívan befolyásolja a mondat- és a szövegértést; illetve hogy a mesterségesen felgyorsított beszéd megértése könnyebb lesz. A mondatértés vizsgálatához különböző igazságtartalmú és hosszúságú, grammatikailag helyes kijelentő mondatokat állítottunk össze (megértésükhöz különösebb tudásra nem volt szükség). A mondatok igazságtartalma csak az utolsó szó/szavak elhangzása után derült ki (például: A városok nagyobbak a falvaknál.). A természetes ejtésű (átlagosan 16 hang/s tempójú) mondatokat felgyorsítottuk (82 %-ra, 72 %-ra és 62 %-ra zsugorítottuk). A 40 kísérleti személy átlagos tempóval beszélő egyetemista és fiatal diplomás volt (18-31 évesek). A mondat elhangzása után dönteniük kellett a hallott mondat igazságtartalmáról (egyénileg teszteltünk, a válaszokat rögzítettük). Elemeztük a reakcióidőket, a válaszok helyességét, a beszédtempó és a megértés összefüggéseit, a mondatszerkezet és a tartalom, valamint a helyes válaszok közötti kapcsolatokat (1. ábra).

Az eredmények szerint a gyorsítástól függetlenül az állító igaz mondatok megértése szignifikánsan jobb volt, mint a többieké. A legtöbb hiba a tagadó igaz mondatoknál fordult elő. Az átlagos reakcióidők is az állító igaz mondatok esetében voltak szignifikánsan a legrövidebbek. A mondatértést elsősorban a jelentés, tehát az adott tartalom és a grammatikai szerkezet határozza meg. A beszédtempó másodlagosan hat a feldolgozó mechanizmusra, azonban tendenciaszerűen nehezebb a gyorsított mondatok megértése. Az elhangzó mondatok gyorsabbá válása gyorsítólag hat a feldolgozásra, de - éppen ezáltal - növeli a hibázásokat.

A szövegértés vizsgálatához természetes ejtésű és mesterségesen megváltoztatott (manipulált) szövegeket használtunk. Az eredeti tempójú szöveget egyfelől számítógéppel felgyorsítottuk úgy, hogy 70 %-ra, illetve 55 %-ra zsugorítottuk; másfelől kivágtuk a szünetek nagy részét. A természetes ejtésű, ritmustalan, hadaró beszédű szöveg beszédtempója megegyezett a 70 %-os időtartam-zsugorítású szövegével, míg a szünethiányos beszédszöveg tempója az 55 %-ra zsugorítottal volt azonos. A szövegértési tesztet 75 elsőéves magyar szakos egyetemi hallgatóval végeztük. A szöveg témája és szerkezete nem volt idegen számukra, mivel az egyetemi előadásokban hasonlókkal találkoznak. A szöveg meghallgatása után tíz, a megértést ellenőrző kérdést tettünk fel, amelyek egy-egy konkrét adatra, avagy az összefüggésekre kérdezett rá. A válaszok a beszédmegértésen túl a munkamemória, illetőleg az asszociációs szint működéséről is tájékoztatnak.

A legjobb eredményt a természetes tempójú és a kismértékben felgyorsított szöveg megértésére kaptuk. Leggyengébben - várhatóan - a leggyorsabb artikulációs tempójú szövegek esetében teljesítettek a résztvevők, de hasonló az eredmény a tempóban nem különböző, de csökkentett szünetidejű beszéd megértésekor is. Ennek az a magyarázata, hogy a beszédfeldolgozás során a szünetek időt biztosítanak a megfelelő működésekhez. Az egyéni különbségek mindenütt nagyok. Hibátlan teljesítményt mindössze ketten (!) nyújtottak, feltűnően gyenge eredményt öten produkáltak. A normál tempójú és a 70 %-ra zsugorított szöveg esetén a résztvevők több mint 70 %-a jó beszédmegértést mutatott. A gyorsabb tempó esetén azonban a hallgatóknak kevesebb, mint a fele ért el elfogadható beszédértési szintet. A természetesen gyors, ritmustalan beszéd értése szignifikánsan gyengébb volt, mint a mesterségesen felgyorsítotté. Ez a folyamatosan elhangzó közlések ritmusának jelentőségére utal. Egy adott tempóértéken túl az egyéb tényezőktől függetlenül is jelentősen romlik a beszédértés.

A kísérleti adatokból megállapítható, hogy hangsúlyozottan a mondatok szerkezete, illetve a szövegek sebessége erőteljesen befolyásolja a beszédértést. A mesterséges gyorsítás egy bizonyos tempóértékig nem okoz feldolgozási nehézséget. A ritmustalan természetes beszéd egyértelműen megértési bizonytalansághoz vezet. Mindezek figyelembe vétele a mindennapi kommunikáció több területén ma már elengedhetetlen.


Kulcsszavak: felgyorsult beszédtempó, mondatértés, szövegértés, reakcióidő, időszerkezet, mesterséges gyorsítás


1. ábra * A hibák száma és az átlagos reakcióidők (RI) az időtartam-zsugorítás százalékának függvényében


Irodalom

Bóna Judit (2005): A hadaró és a gyors beszéd temporális sajátosságai. Magyar Nyelvőr. 129, 235-242.

Gocsál Ákos (1999): Egyéni különbségek az artikulációs tempó percepciójában. In: Gósy Mária (szerk.): Beszédkutatás '99. MTA Nyelvtudományi Intézet. Budapest, 19-29.

Gósy Mária (1991): The Perception of Tempo. In: Gósy Mária (ed.): Temporal Factors in Speech. A Collection of Papers. HAS Research Institute for Linguistics, Budapest, 63-107.


<-- Vissza a 2007/02 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra