Magyar Tudomány, 2007/01 27. o.

Atomenergia



RADIOAKTÍV HULLADÉKOK KEZELÉSE

ÉS VÉGLEGES ELHELYEZÉSE


Hegyháti József


PhD, műszaki tudomány kandidátusa

Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kht.

jozsef.hegyhati rhk.hu



Bevezetés


Életünk elválaszthatatlan részét képezik azok az orvosi, ipari, mezőgazdasági és egyéb kutatási tevékenységek, amelyek során radioaktív anyagokat használnak fel. A nukleáris alapon termelt villamos energia természetes velejárója a kiégett fűtőelem és a folyamat során keletkező - különböző aktivitású - radioaktív hulladék. Dwight D. Eisenhower, amerikai elnök már 1953-ban az ENSZ közgyűlésén tartott beszédében kiemelte a hasadó és egyéb radioaktív anyagok kezelésének és elhelyezésének fontosságát.

A fél évszázada megfogalmazott igény ellenére a radioaktívhulladék-kezelés és -elhelyezés hosszú ideig sokadrangú kérdés maradt. Annak dacára, hogy a radioaktív hulladékok mennyisége nagyságrendekkel kevesebb, mint a háztartási vagy a veszélyes ipari hulladékoké (1. ábra), az embereket - a radioaktivitással kapcsolatos félelmeik miatt - az előbbi sokkal jobban izgatja. Az Európai Unió által nemrég készített közvéleménykutatás (Eurobarometer) szerint az atomenergia alkalmazását ellenzők közel 40 százaléka megváltoztatná véleményét, ha a radioaktív hulladékok kérdését megoldottnak látná.

A hulladékok elhelyezésével kapcsolatos kérdések súlypontja egy ideje a műszaki tudományok területéről a társadalmi-politikai területre tevődött át. Ma már szakmai körökben teljes az egyetértés - még akkor is, ha azt a lakosság egy része nem fogadja el -, hogy a kis és közepes aktivitású hulladékok biztonságos elhelyezése műszaki és tudományos szempontból a tökéletesen megoldható problémák közé tartozik. Jelenleg a világban nemcsak üzemelő tárolók léteznek, de megteltüket követően bezárt telephelyek is. A hulladékelhelyezéssel kapcsolatos - elsősorban politikai és társadalmi indíttatású - viták a fejlett országokban nem a kis és közepes aktivitású hulladékok, hanem a nagy aktivitású és hosszú élettartamú radioaktív hulladékok nagyon távoli jövőre prognosztizált viselkedésének megítélése és biztonságos elhelyezése körül folynak. A hulladéktárolók telephelyének kiválasztása és a tároló megépítése azonban sok helyen még mindig jelentős politikai kérdés.

A hulladék elhelyezésének stratégiája a hulladék fajtájától függően eltérő. A felszín közeli (adott esetben felszíni), illetve a felszín alatti elhelyezés a kis és közepes aktivitású hulladék esetében elfogadott gyakorlat. (2. ábra). Az üzemanyagciklus zárásának lehetőségeit tekintve a nagy aktivitású hulladék és a kiégett üzemanyag miatt a mélygeológiai tároló létesítése a jelenlegi ismeretek szerint nem kerülhető meg. Abban széleskörű szakmai konszenzus van, hogy a hosszú élettartamú hulladékok biztonságos elhelyezésére ez a megoldás a legjobb. Az elmúlt évtizedekben egyébként jelentős előrehaladás történt a geológiai elhelyezéshez szükséges tudományos ismeretekben és technológiákban. A tároló létesítési és üzemeltetési technológiája kellően kiforrott ahhoz, hogy a gyakorlatban bevezethető legyen, amint azt a társadalmi és politikai feltételek lehetővé teszik.

Az elkövetkezendő években, évtizedekben egyre több, működését befejező atomerőmű leszerelésével kell számolni, melyek újabb hulladékkezelési és elhelyezési igényeket vetnek fel. Ezzel a kérdéskörrel az érintett országok már behatóan foglalkoznak. Nagy erőkkel kutatják a leszerelés hatékony elvégzéséhez alkalmas műszaki eszközöket, technológiákat, de vizsgálják a csak kismértékben szennyezett anyagok újrafelhasználási lehetőségeit is.


A magyarországi helyzet


A paksi atomerőmű reaktoraiból eltávolított, kiégett nukleáris fűtőanyag az erőművi pihentetés után átmeneti száraztárolóba kerül (3. ábra). A jelenlegi tervek szerint a kiégett kazetták átmeneti tárolójából (KKÁT) ötvenéves tárolás után kerülhetnek a fűtőelemek a végleges tárolóba.

A KKÁT modulrendszerű száraztároló (2005. végén 3767 db kiégett üzemanyag került betárolásra). Bővíthetősége miatt az erőmű élettartama alatt keletkező valamenynyi üzemanyag befogadására képes.

A nem atomerőművi kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok a püspökszilágyi Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló vasbeton medencéiben és csőkútjaiban kerülnek végleges elhelyezésre. Jelenleg a telephely fejlesztése folyik azzal a céllal, hogy a tároló még évtizedekig képes legyen a feladatát ellátni.

Medencékbe kerülnek a hordós vagy konténeres csomagolású szilárd hulladékok, illetve a fémkannákban és hordókban elhelyezett gyöngykovafölddel felitatott, radioaktívan szennyezett szerves oldószerek. (4. ábra) A csőkutak a sugárforrások tárolására szolgálnak.

Az atomerőművi kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék elhelyezésére szolgál majd a Bátaapáti térségében rövidesen elkészülő, új hulladéktároló. A beruházás előkészítéséhez szükséges parlamenti döntés megszületett. A lakosság nagy többséggel elfogadta a tároló létesítését. Az illetékes hatóság által jóváhagyott kutatási program a végéhez közeledik, és az eddigi eredmények egyértelműen igazolták a gránitkőzet geológiai alkalmasságát.

A mintegy 250 méter mélységben elhelyezkedő tárolótereket két, egyenként kb. 1500 m hosszú lejtős aknán keresztül lehet majd megközelíteni. (5. ábra) A 200, illetve 400 literes hordókban érkező hulladék betonkonténerekbe vagy acélkeretbe kerül a tárolóbeli elhelyezés előtt. (6. ábra)

A nagy aktivitású és hosszú élettartamú hulladékok végleges elhelyezésére szolgáló létesítmény telephelyének behatárolását célzó kutatások az illetékesek által jóváhagyott kutatási terv alapján források hiányában visszafogottan, de megkezdődtek. A kutatási terv szerint a Nyugat-Mecsekben található agyagkőben elsőként ki kell jelölni, majd meg kell valósítani azt a mélygeológiai kutatólaboratóriumot, amelynek bázisán megkezdődhetnek a tároló létrehozásához szükséges, több évet igénylő kutatások. A tároló megvalósításának céldátuma 2047.


Összefoglalás


Az elmúlt évtizedben egyre tudatosabb az a felismerés, hogy a radioaktivitás a természetes emberi környezet része, és ezzel együtt globálisan kell szemlélni a radioaktív hulladékok kérdését is. Világszerte mindinkább tudatára ébrednek a hulladékelhelyezés szélesebb összefüggéseinek. A nemzetközi testületekben és azokon kívül zajló viták nyilvánvalóvá tették, hogy figyelmet kell szentelni olyan kérdésekre is, mint pl. a fenntartható fejlődés, amely nagyon széleskörű társadalmi kérdés, s az energiatermelés és -felhasználás, valamint a hulladékkezelés átfogó vizsgálatát teszi szükségessé. Figyelembe kell venni az ökológiai hatásokat, különösen akkor, ha a hatások irreverzibilisek lehetnek. Innovatív technológiák alkalmazásával folyamatosan csökken az elhelyezésre kerülő hulladék mennyisége, a működő hulladéktárolók pedig problémamentesen üzemelnek. A jövő legnagyobb kihívása továbbra is a nukleáris fűtőelemciklus lezárása a nagyaktivitású hulladékok végleges elhelyezésének megoldásával.

Magyarországon adott a törvényi és hatósági háttér, kijelölt felelős szervezetként a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kht. rendelkezik a feladatokra vonatkozó közép- és hosszú távú tervekkel, melyek összhangban vannak a nemzetközi trendekkel és törekvésekkel. A működő és a tervezett létesítmények közelében élő lakossággal korrekt - a tájékoztatáson és a támogatáson alapuló - kapcsolatot sikerült kialakítani. A hulladéktermelők (döntően a Paksi Atomerőmű Zrt.) befizetéseiből feltöltött Központi Nukleáris Pénzügyi Alap révén biztosított a finanszírozás háttere.


Kulcsszavak: radioaktív hulladék, kiégett nukleáris fűtőanyag, elhelyezési koncepció, Püspökszilágy, bátaapáti tároló, nyugat-mecseki kutatások



1. ábra * Az Európai Unióban keletkező hulladékok éves mennyisége

2. ábra * Elhelyezés a hulladék fajtájától függően

3. ábra * Kiégett fűtőelemek átmeneti tárolója

4. ábra * Medencés elhelyezés

5. ábra * A hulladéktároló elvi elrendezése

6. ábra * A tároló belső terének elrendezése



<-- Vissza a 2007/01 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra