Magyar Tudomány, 2006/8 1008. o.

Vélemény, vita



A TUDOMÁNY SZABADSÁGA

KINEK A SZABADSÁGA?


Bencze Gyula

tudományos tanácsadó, KFKI Részecske és Magfizikai Kutató Intézet

gbencze @ rmki.kfki.hu


Boda Miklós A tudomány szabadsága nem a tudósok szabadsága című cikkében (Élet és Irodalom. 2006. június 2.) igen érdekes és nagyvonalú módon értelmezte a tudomány művelÅ‘je fogalmát: „Kik a tudomány művelÅ‘i? Pléh Csaba szerint a tudományos fokozattal rendelkezÅ‘ kutatók, míg szerintem és a modernebb társadalmakban mindazok, akik a tudománnyal valamilyen módon foglalkoznak, pl. diákok, felnÅ‘tt hallgatók, oktatók, kutatók.â€

Boda Miklós véleménye érdekes módon egybecseng Paul Feyerabend, „a tudomány fenegyereke†szavaival (Feyerabend, 1984): „A tudomány nem hétpecsétes titok, amelyet csak többéves felkészülés után lehet felnyitni és megérteni, hanem olyan értelmiségi szakma, amelyet bárki, akiben megvan az érdeklÅ‘dés hozzá, megvizsgálhat és megkritizálhat, s amely csak azért tűnik nehéznek és mélynek, mert tudósok hada folytat szisztematikus ködösítÅ‘ kampányt azért, hogy ilyennek tűnjön. (Igaz, nem minden tudós és tudomány vesz részt ebben a kampányban. A tekintélyre áhítozó társadalomtudományok sokkal sárosabbak ebben, mint a természettudományok.) Az állami szerveknek habozás nélkül el kell utasítaniuk a tudósok véleményét, valahányszor okuk van erre. Minél több Liszenko-ügy, annál jobb… Háromszoros hurrá tehát a kaliforniai fundamentalistáknak, akik elérték, hogy a tankönyvekbÅ‘l egy ideig kimaradjon az evolucionista elmélet dogmatikus megfogalmazása, s helyére a Teremtés Könyvének ismertetése kerüljönâ€.

MielÅ‘tt elgondolkodnánk a tudományról, nem árt tisztázni, mit is értünk rajta. A hétköznapok embere precíz definíció nélkül is fogalmat tud magának alkotni a tudományról, e fontos emberi tevékenységrÅ‘l. A dolgot jelentÅ‘sen leegyszerűsítve, a tudomány a bennünket körülvevÅ‘ természetre – beleértve saját magunkat és az emberi társadalmat is – vonatkozó megfigyelések, tapasztalatok és ismeretek rendszere. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a tudásanyag állandóan kiegészül, átalakul, más szóval fejlÅ‘dik, másrészt az egymást követÅ‘ generációk öröklik ezt a szellemi kincset.

Talán nem haszontalan kezdetnek néhány kiemelkedÅ‘ tudóst is idézni ezzel kapcsolatban, akik a maguk területén (a „tudomány művelésébenâ€) „voltak valakikâ€.

A tudomány lényegét tökéletesen fogalmazta meg Nicholas C. Metropolis, a Manhattan projekt egyik veteránja. Egy kutatócsoport vezetÅ‘jeként Los Alamosban Å‘ tervezte és építette meg a MANIAC (Mathematical Analyzer, Numerical Integrator and Computer) becenevű, elsÅ‘ nagyteljesítményű elektronikus számítógépet 1952-ben, majd annak utódját, a MANIAC II-t is. Az Å‘ nevéhez fűzÅ‘dik továbbá a Monte Carlo-módszer néven ismert és széles körben használt numerikus eljárás elméleti alapjainak kidolgozása. A természettudomány és matematika szinte minden területén maradandót alkotott. Sikerekben gazdag, de csak a szakmai körök elÅ‘tt ismert életében jelentÅ‘s szerep jutott a magyar tudósoknak is, akik közül különösen Neumann Jánossal alakított ki szoros munkakapcsolatot, majd életre szóló barátságot. A számítástudomány e kiemelkedÅ‘ kutatója 1999 októberében, 84 éves korában hunyt el teljes szellemi frissességben Los Alamosban. (A teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy a mai számítógépkorszak nem jöhetett volna létre Neumann János és Nick Metropolis nélkül, mégis Bill Gates lett belÅ‘le milliárdos!)

A Los Alamos Nemzeti Laboratórium megalapításának 50. évfordulója alkalmából rendezett ülésszakon tartott ünnepi elÅ‘adásában Nick Metropolis a tudományról szólva a következÅ‘ket mondta (Hecker – Rota, 2000): „A tudományos kutatás civilizációnk egyik mozgató ereje. A Kozmosz kutatása, a végtelenül kicsi csodái, az emberi agy működésének rejtélyei, a fizika törvényeinek egyesítésére irányuló kutatások, az élet eredetének kiolvasása a DNS-láncokból, a tér és idÅ‘ szimmetriáinak megértése csupán néhány a ma tudományának nagy feladatai közül. Olyan feladatok, amelyek tűzbe hozzák és inspirálják a fiatal értelmet. A tudományos kutatás a civilizáció szinonimája. […] A tudományos kutatás soha nem volt önellátó. Pontosabban szólva, ha a tudósok minden felfedezésük közvetett alkalmazásáért jogdíjat vehettek volna fel, Å‘k lennénk ma a világ leggazdagabb emberei. Sajnos jogdíjat csak egy ötlet közvetlen alkalmazásáért adnak. Ez ügyben nincs mit tenni, és ez egyben civilizációnk egyik gyenge pontja, amióta Platón megalapította az elsÅ‘ Akadémiát Görögországban…â€

Talán érdemes ennek kapcsán arra is emlékeztetni, hogy az atomreaktor megszületése alapvetÅ‘en Enrico Fermi, Wigner JenÅ‘ és Szilárd Leó munkásságának köszönhetÅ‘ – na de ki gazdagodott meg belÅ‘le?

Az alapkutatást néha sajnálatosan összekeverik a célorientált, vagy korábban használt kifejezéssel, alkalmazott kutatással, illetve fejlesztéssel. A kettÅ‘ közötti különbséget igen frappánsan fogalmazta meg negyedszázaddal ezelÅ‘tt az akkori brit állapotokra vonatkoztatva William Richard Shaboe Doll neves brit kutató (Mackay, 1992): „Az alapkutatás nem azonos a fejlesztéssel. Míg az utóbbinál a gyorsított programok sikerhez vezethetnek, az alapkutatásnál ez olyan, mintha kilenc nÅ‘ egyidejű teherbe ejtésével kívánnánk elérni, hogy a gyermek egy hónap alatt szülessen meg!â€

Tarján Imre akadémikus, a SOTE Biofizikai Intézetének alapítója, az MTA Fizikai Tudományok Osztálya volt elnöke véleménye szerint (Tarján, 1996, 74.): „Bizonyos korlátok között elfogadom, hogy valaki komoly tanulmányok nélkül szakembernek hirdeti magát a futball, a gyermeknevelés, a szerelem stb. területén, de nem tudom elfogadni, hogy alapos, esetleg többéves elÅ‘tanulmányok nélkül nyilatkozzék ellentmondást nem tűrve pl. az energiamegmaradás törvényével vagy a Heisenberg-féle határozatlansági relációval kapcsolatban. Néha egyes riporterek is védelmükbe veszik a tudatlanságot, a félműveltséget, az agresszivitást, sÅ‘t maguk is így viselkednek.â€

Arkagyij B. Migdal, a világhírű orosz elméleti fizikus akadémikus, Lev Landau kiemelkedÅ‘ tehetségű tanítványa szerint (Migdal, 1989, 29.): „Remélem, senkit sem kell arról meggyÅ‘zni, hogy a tudományban a lehetÅ‘ legnagyobb szakértelem szükséges. Egyébként minden szakma hozzáértést és szakavatott oktatást igényel… Művészeti alkotásról a szemlélÅ‘ vagy hallgató joggal elmondhatja, hogy tetszik-e neki a mű vagy sem. A tudományban az ilyen megállapításhoz is bizonyos szintű tudás kell. Nem mondhatunk ilyet: »nekem nem tetszik a relativitás elmélete«. Ehhez legalább meg kell érteni az elmélet állításainak jelentését.â€

A természettudományt közelebbrÅ‘l ismerÅ‘k számára világos, hogy a tudomány nem demokratikus, tudományos vitákban csak az arra felkészült személyek vehetnek érdemben részt – más szóval az emberi tevékenység e területén (akárcsak a profi ökölvívásban) a meritokrácia a törvény! Legutolsó tromfként idézzük Luis Walter Alvarez Nobel-díjas amerikai fizikust (Mackay, 1992), aki igen közérthetÅ‘en fogalmazott: „There is no democracy in physics. We can‘t say that some second rate guy has as much right of opinion as Fermi.†(A fizikában nincs demokrácia. Nem mondhatjuk azt, hogy egy kutyaütÅ‘nek ugyanolyan joga van véleményének kinyilvánításához, mint Ferminek.) Fontos azonban azt is hangsúlyozni, hogy a tudományos tekintély nem helyettesíti az állítások maradéktalan bizonyítását, vagyis a szakmai tekintélyt újból és újból ki kell érdemelni – ez a körülmény feltehetÅ‘en teljesen ismeretlen a tudomány „menedzselésébenâ€.

A felsorolt vélemények talán megfelelÅ‘en alátámasztják, hogy Boda Miklós megfogalmazása a tudománnyal kapcsolatos illetékesség terén legalábbis „életidegenâ€. Amennyiben a felsorolt érvek túlságosan „akadémikusakâ€, tekintsünk egy földhözragadtabbat: amennyiben Boda úr értelmezését elfogadjuk, akkor olyan valaki is illetékes lehet az (orvos)tudomány kérdéseiben, aki ugyan orvosi végzettségű, de életében egyetlen pillanatot sem gyakorolta foglalkozását. Tovább fokozva az érvelést: minden heteroszexuális férfi nÅ‘gyógyászati kérdésekben (emelt szintű érettségi nélkül is!) szakember, más szóval „a nÅ‘gyógyászat művelÅ‘je†lehet. Az igazán meggyÅ‘zÅ‘ érv persze az lenne Boda úr részérÅ‘l, ha bizonyítékot szolgáltatna arról, hogy az Ericsson cégnél a mobiltelefon-tulajdonosok szavazással döntik el, hogy a cég kutatói munkájukban felhasználhatják-e Ohm törvényének érvényét!


Irodalom

Feyerabend, Paul (1984): Phylosophy of Science in 2001. In: Methodology, Metaphysics and the History of Science. Hague, (magyarul: A késÅ‘újkor józansága I. című kötetben, Tillmann J. A. (szerk.), Göncöl, Budapest, 1984, 190–205.)

Hecker, Siegfried S. – Rota, Gian Carlo (eds.) (2000): Essays on the Future, in Honor of Nick Metropolis.
Birkhauser, Boston–Basel–Paris

Mackay, Alan L. (1992): A Dictionary of Scientific Quotations. IOP Publishing, Bristol–Philadelphia

Migdal, Arkagyij Benediktovics (1989): Az igazság keresése. Gondolat, Budapest. 29.

Tarján Imre (1996): Jegyzetek. Magyar Biofizikai Társaság, Budapest, 74.


<-- Vissza a 2006/8 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra