Magyar Tudomány, 2006/7 806. o.

Humán tudományok



A magyar néprajztudomány jelene

(intézmények – kutatási irányok – tudományközi kapcsolatok)


Balogh Balázs

néprajzkutató, PhD, tudományos titkár, osztályvezető, MTA NKI

balogh @ etnologia.mta.hu


Borsos Balázs

néprajzkutató, kandidátus, tudományos igazgatóhelyettes, MTA NKI

borsos @ etnologia.mta.hu


Tanulmányunkban a magyar néprajztudomány jelenlegi meghatározó kutatási trendjeiről szándékozunk vázlatos „pillanatfelvételt” készíteni. Bár röviden kitekintünk a néprajz más intézményeire is, dolgozatunk középpontjában tudományszakunk akadémiai intézete áll.

Figyelmünk részben azért irányul a jelenkorra, mert az európai társadalmak változásából, a parasztság egyre gyorsabb ütemű megszűnéséből, az akulturációból, valamint a globalizációból következő társadalmi átformálódás szükségszerűen elméleti szemléletváltozásra, módszertani megújulásra készteti a néprajztudományt, hogy az új társadalmi folyamatokat, jelenségeket is értelmezni tudja. Ezzel párhuzamosan a késő modern társadalom kialakulása más tudományszakok belső problémáinak újragondolását, a feladatok új meghatározását és az egyes diszciplínák közötti határok átjárhatóságát is megköveteli, ami megnehezítheti a szakmai identitás megőrzését. Ezek a tendenciák pedig az interdiszciplináris megközelítések közeljövőben történő kidolgozását valószínűsítik. A néprajztudomány rendre ezzel a nyitottsággal, a társtudományok kutatóit megkeresve rendez konferenciákat (például Folklór és vizuális kultúra, Antropológia és irodalom stb.) és a megújuló történettudomány számára számos olyan, a néprajzkutatásban általános módszertani megközelítést kínál, mint például a narratívák elemzése, életútkutatás, az oral history műfajai, a mindennapi élet perspektívái, a „történelem alulnézetben” stb.

A magyar néprajzkutatók túlnyomó része sokoldalúan képzett, számosan rendelkeznek történész, nyelvész, földrajztudományi, irodalomtudományi, művészettörténeti diplomával, akik éppen a néprajz komplexebb szemléletmódja miatt részesítették előnyben az etnográfiát. A magyar néprajznak elmélyült történeti megalapozottsága, tárgy- és kultúrakutató módszertani hagyományai köztudottak. Ám a társadalomközpontú, az életmódot, a mindennapi kultúrát, a mentalitást, a gondolkodás különböző struktúráit, a lokális társadalom emberi kapcsolathálóinak működését, az alulról szerveződő intézményeket, az értékrendet és világképet vizsgáló szemléletmódja sem új keletű. A két világháború közötti, a folklór, a tárgyi világ és a kultúraelemek vizsgálatára koncentráló nemzedék tanítványai nemcsak átvették az angolszász, francia, német, svájci és skandináv etnológia tanulságait, de elvégezték azokat a nagy alapkutatásokat, megteremtették azokat az elméleti szintéziseket, amelyekben a „saját kultúráját kutató”, Lajtán inneni etnográfus is a világ élvonalába tartozó társadalomkutatásokkal összemérhető és mindenütt elismert minőséget alkotott.

A magyar néprajztudományt – Európa legtöbb országához hasonlóan – több irányzat, kutatási hagyomány, tudományos trend működteti, amelyek egymással kölcsönhatásban vannak. Intézményhálózata az antropológia ágazatainak hazai megjelenésével az utóbbi két évtizedben színesedett, gyarapodott. Mai arculatát – néhány kisebb intézmény (például a főleg tudományszervezési és kiadói feladatokat ellátó budapesti Európai Folklór Intézet) mellett – három fő intézményi szerveződés, az akadémiai (Néprajzi Kutatóintézet és e dolgozatban nem szereplő társintézményei, az Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Zenetudományi Intézet), a muzeológiai, valamint az egyetemi oktatási szféra határozza meg.

1. A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete (továbbiakban NKI) átfogó kutatásokat végez, a történeti folyamatokat és a jelen viszonyokat elemezve, a magyar nép anyagi kultúrájának, folklórjának és a társadalom szerkezetének témakörében, kitekintéssel a magyarországi nemzetiségek, valamint a közép- és kelet-európai népek kultúrájára, az etnológiai kutatásokat illetően pedig elsősorban a magyar nép őstörténetére és az óvilágbeli népek kultúrájára. Az átfogó, új vállalkozások súlypontjait – az alapkutatások mellett – a néprajztudomány előtt álló legfontosabb kihívások megválaszolására (jelenkutatások végzése, adatbázisok kiépítése stb.) helyezi.

A hagyományosnak nevezett népi kultúra folyamatos átalakulásának kihívására a néprajztudomány kétféle módon válaszol: egyrészt sajátos eszközeivel (állomásozó terepmunka, résztvevő megfigyelés, mélyinterjúk készítése stb.) a jelenkor társadalmi és kulturális folyamatainak kutatásában is részt vállal, másrészt a történeti anyag további feltárása segítségével folytatja a tradicionális műveltség múltjának megismerését.

1.1. A Néprajzi Kutatóintézet társadalomnéprajzi kutatásainak legfontosabb vonása a lokális társadalmak – részben már megkezdett – jelenkori komplex vizsgálatának elmélyítése. Állandóság és változás, hagyomány és modernizáció azok a kulcsfogalmak, amelyek köré a vizsgálatok szerveződnek. A földrajzilag és típusaikban eltérő helyi társadalmak a gazdasági és társadalmi változások különböző modelljeit képviselik, a kutatások középpontjában azok a kérdések állnak, hogy a magyar vidék jelenkori kiútkeresésében milyen szerepük van a korábbi gazdasági stratégiák, a helyi hagyományok újraéledésének vagy átértékelésének, illetve a modernizációs minták követésének. Az egyre szélesedő kutatások vizsgálják az egyének és a helyi közösségek élet- és alkalmazkodási stratégiáit, a közösségszerveződés új formáit, a lokális és etnikai identitás kérdéseit, a helyi politika és a hatalom viszonyát. Ezek a vizsgálatok három idősíkot ölelnek fel: egyrészt a szocializmus időszakában lezajlott folyamatokra koncentrálnak, az ehhez viszonyított változásokra a rendszerváltozást követően, illetőleg arra, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásnak milyen következményei érzékelhetőek a helyi társadalmak szintjén. Az intézet három-négy éves rendszerességgel az egész szakma számára nyitott konferenciák keretében foglalja össze a rendszerváltozás óta eltelt időszak falusi közösségeinek társadalmi és gazdasági folyamatairól végzett vizsgálatait, melyeknek anyagát az MTA Társadalomkutató Központtal közös kiadványsorozatban jelenteti meg. Évtizedeket átölelő, folyamatos feladat az a terepmunkára támaszkodó kutatás, amely a szocialista rendszerből a piacgazdaságon alapuló polgári demokráciára áttérés tényleges menetét, társadalmi kihatását és a falusi népesség mentalitására gyakorolt hatását vizsgálja az ország különböző régióiban kiválasztott településeken. Ennek különleges jelentőségét az adja, hogy az egyes településeken 20-30 évvel ezelőtt elvégzett kutatások új tudományos megközelítéssel és eszköztárral megismételhetőek (re-study), ezáltal a társadalmi-kulturális folyamatok mélységeikben is feltárhatóvá válnak. A folytatódó határon túli társadalomnéprajzi kutatásokat – melyek elsősorban erdélyi közösségeket vizsgálnak – egy átfogó, tudományközti megközelítésű szórványkutatás bővíti. Az MTA Etnikai-nemzeti és Kisebbségkutató Intézetével közösen tervezett projekt olyan kulturális értékmentő és revitalizációs cselekvési stratégiát dolgoz ki, amely a helyi döntéshozók, valamint az egyház és az oktatás számára is konkrét segítséget jelenthet.

Elsősorban a társadalomnéprajz és a szociális antropológia módszerei alkalmasak arra, hogy segítségével a néprajzkutatók a kisközösségek, illetőleg az egyén szintjén részletes feltárásokat végezzenek, s az így feltárt mikroszintű társadalmi változások elemzése és értelmezése alapján a makroszintű folyamatokat is érthetőbbé tegyék.

Egyre szélesedő kutatások vizsgálják az egyének és a helyi közösségek élet- és alkalmazkodási stratégiáit, a közösségszerveződés új formáit, a lokális és etnikai identitás kérdéseit, a helyi politika és a hatalom viszonyát. Elsősorban a társadalomnéprajz módszerei alkalmasak arra, hogy segítségével a néprajzkutatók a kisközösségek, illetőleg az egyén szintjén részletes feltárásokat végezzenek, s az így feltárt mikroszintű társadalmi változások elemzése és értelmezése alapján a makroszintű folyamatokat is érthetőbbé tegyék.

1.2. A Néprajzi Kutatóintézet folklórkutatásaiban a hagyományos, műfajközpontú folklórkutatás mellett mindinkább teret nyernek a különböző irodalom- és kultúraelméleteken, szövegelemzési technikák tapasztalatain alapuló új forrásvizsgálatok. Ezek eredményeinek feldolgozására 2004-ben a Népköltészet Osztály elindította a Folklór a magyar művelődéstörténetben című konferenciasorozatát, amelyen a folklór és a társművészetek, a folklorisztika és a társtudományok kapcsolatainak, érintkezési pontjainak, egymásra hatásának vizsgálatával foglalkoznak. A jelenkori terepmunka-kutatások a múlt magatartásmintáinak továbbélését, illetve a globalizálódó társadalom állandó újdonságainak megértésében és befogadásában betöltött szerepét vizsgálják: a városi folklórjelenségekben, az új társadalmi és politikai ünnepek megjelenésében, a társadalmi és civil szervezetek szerepében a lokális hagyományok alakításában és megőrzésében, a falusi turizmusban, a hagyomány intézményesített formáiban stb. Az új szempontú folklórkutatási megközelítések továbbra is feladatuknak tartják a kisebbségi, etnikus és regionális identitásvizsgálatokat a különböző közösségek körében (például csángó, cigány, palóc stb.). Reprezentatív szövegkorpuszok alapján összehasonlító folklorisztikai tanulmányok vizsgálják a folklórban megjelenő közös európai gyökereket. Ennek keretében kezdődtek meg 2005-ben a Magyar Folklór sorozat munkálatai, amely az egyes folklór műfajok szövegei közül – melyek összegyűjtött mennyisége az utóbbi évtizedekben a korábbi többszörösére növekedett – a műfaj jellegzetességeit bemutató és jól reprezentáló magyar anyagot összesen mintegy tíz kötetben tervezi megjelentetni nyomtatott és digitális formában.

1.3. Az etnológiai vizsgálatok négy fő irányban tájékozódnak. A magyar nép származásával kapcsolatos őstörténeti és elsősorban Eurázsia középső területeire vonatkozó összehasonlító vizsgálatok mellett fontos szerepet játszanak az általános elméleti tanulmányok a nem-európai társadalmak és kultúrák alakulásáról, egymáshoz fűződő viszonyáról. A harmadik fő irány, a terepmunkák végzése nemcsak e két előbbi cél eléréséhez, hanem a nemzetközi tudomány-nyal való lépéstartáshoz is szükséges. Ebben a vonatkozásban különösen kiemelendő az a közvetítő tevékenység, amely a világ kultúráinak meg- és elismertetését, illetve az általános nemzetközi etnológiai kutatások tematikai és módszertani újításainak továbbadását jelenti. E negyedik irányra, illetve a terepmunkák feldolgozásának tapasztalataira alapozva készül az a nagyobb, átfogó kutatás, amely a kulturális ideológiák szerepével foglalkozik a globalizálódó világban, s mindennek kapcsolatával a kulturális antropológia alakulásához. Ezt a kutatást azon felismerés teszi időszerűvé, hogy az egyes, különböző szinteken megfogalmazódott kulturális ideológiák az általánosan emberivel szemben a különbözőségeket emelik ki, s mindebben a politikai indítékok mellett ismeretelméleti problémákra, illetve egyes, ma már meghaladottnak tartott kulturális antropológiai elképzelésekre (kulturális relativizmus) támaszkodnak.

1.4. Az NKI folytatja a szaktudomány művelői számára alapvető fontosságú föltáró és adatgyűjtő, adatbemutató tevékenységét. A 21. század körülményei közt sem hanyagolható el a föltárt források nyomtatott formában történő bemutatása. Ennek jegyében folyik a vizitációs jegyzőkönyvek, hegyközségi törvénykönyvek, árszabások stb. publikációja. A modern kori adatfeldolgozással szemben támasztott követelményeinek a digitalizált és a lehetőségek szerint on-line formában elérhető adatbázisok szerkesztése, elkészítése felel meg. Ily módon jöttek, jönnek létre a közel és távolabbi jövő kutatásait megalapozó és elősegítő digitalizált archívumok (mesék, mondák, szokások), néprajzi gyűjtések, illetve a gyűjtött anyagok feldolgozásának elektronikus változatai. A hagyományos adathordozókon megőrzött anyag (film, fotó, hangkazetta stb.) digitális formába való átalakítása is szerepel a tervek között. Az informatika lehetőségeit a hagyományosnak mondott néprajzkutatás is egyre nagyobb mértékben aknázza ki. Nemcsak sok évtizedes gyűjtőmunka eredményeképpen létrejött hatalmas adatcsoportok épülhetnek be egy integrált társadalomtudományi adatbázisba (népi gyógyászati, sámánarchívum), hanem néprajzi, antropológia kérdéseket is számítógépes módszerekkel (például clusteranalízis) tisztáznak a kutatások, illetve olyan informatikai szakértő rendszer is készül, amely más tudományágak művelői, sőt a nagyközönség számára is lehetővé teszi a néprajztudomány egyes fő kérdéseinek, módszereinek, problémáinak megértését és alkalomadtán a néprajzi metodológia használatát is. Az NKI nemzetközi konzorciumban részt vesz egy olyan pályázatban is (neve: SHAMAN – Shared Heritage Archives Managed Across Network), amely a formálódó európai információs társadalom számára a következő évtizedekben a dokumentum típusától és hordozójától, valamint a közlés nyelvétől független információkezelő rendszer, egy virtuális folklórszöveg-feldolgozó laboratórium terveit dolgozta ki. Az átfogó etnológiai vizsgálatok nagyszabású, az MTA NKI által gondozott sorozata a többkötetesre tervezett Uráli Mitológiai Enciklopédia, ami összehasonlító vallás- és kultúrtörténeti kézikönyvként a velünk rokon népek mitológiájáról és a világról alkotott tudásáról (etnikus tudat, erkölcsi rend, költői nyelv) szerzett tudományos ismereteket foglalja össze szótárszerű formában. Oroszul már megjelent öt, és befejezéshez közeli állapotban van három újabb kötet. Angolul a következő években jelenik meg a hanti, mansi és szelkup mitológia, melyet a magyar követ.

1.5. Egy tudományszak életében kétféle alapvető tevékenység figyelhető meg: az állandóan végzendő alapkutatások, illetve a tudomány aktuális ismereteit rögzítő összefoglaló, összegző művek. Az 1930-as években kiadott első kézikönyv, A magyarság néprajza után létrejött nagyobb összefoglalások az MTA NKI égisze alatt születtek. Az ötkötetes Magyar néprajzi lexikon (1977-1982), a kilenckötetes Magyar néprajzi atlasz (1987-92) és a nyolckötetes Magyar néprajz (1988-tól napjainkig) megjelentetése révén az NKI – több más társtudomány hazai- és európai intézménnyel összehasonlítva is – egyedülállóan sokat tett az összefoglaló művek létrehozásáért. A nagy összegzések után az intézet munkatársainak nyilvánvalóan elsősorban az alapkutatásokra és a jelenkori változások vizsgálatára kell koncentrálniuk tudományos tevékenységüket, a távolabbi jövő újabb összegzéseinek előkészítéseként. Mindemellett a Néprajzi Kutatóintézet külső munkatársak bevonásával A Magyar népi kultúra enciklopédiája / Encyclopaedia of Hungarian Folk Culture címmel egy 80 ív terjedelmű, angol nyelven megjelenő, reprezentatív mű megalkotásán dolgozik. Ez lenne az első kézikönyv, ami összefoglaló jelleggel és idegen nyelven mutatja be a magyar néprajztudomány, folklorisztika és antropológia kutatási eredményeit a szakmai és laikus közönségnek.

1.6. Az NKI a hazai és nemzetközi intézmények között kiépített kapcsolatai segítségével továbbra is működtetni és fejleszteni kívánja kutatásszervezői szerepét (akadémiai társintézetek, MTA Társadalomkutató Központ, egyetemek, múzeumok, külföldi társintézmények). Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után az európai tudományos élettel való együttműködésnek, a nemzetközi kutatási témákba való bekapcsolódásnak az eddigieknél kiemeltebb szerepet kell kapniuk.

2.1. Jelentős szerepet játszik a hazai tudományos életben a budapesti Néprajzi Múzeum, ami országos múzeum, és a Néprajzi Kutatóintézeten kívül itt dolgozik a legnépesebb szakképzett kutatói gárda. Egyedülálló módon alapítása óta egyszerre ad otthont a magyar mellett az európai és az Európán kívüli népek gyűjteményeinek, ami szemléleti nyereséget, módszertani sokszínűséget jelent. Unikális tárgycsoportjai (például Európa leggazdagabb kerámia- és textilgyűjteménye), muzeológiai értékelése és modern kiállítástechnikai feldolgozása komoly kihívást jelent, és még sokáig jelentős feladatokat ró a múzeumra. Az intézmény a hagyományos múzeumi funkciók ellátása mellett nagy hangsúlyt fektet a jelenkor kulturális és társadalmi jelenségeinek múzeumi eszközökkel történő empirikus vizsgálatára. A – főleg svéd előzményekre visszatekintő – MaDok-programja napjaink tárgyi világának megőrzését és a jelenkor múzeumi dokumentációját tűzte ki céljául egy központi, informatikán alapuló nyilvántartási rendszer létrehozásával és működtetésével, ami biztosítja a különböző intézmények, kutatások közötti kapcsolatot. A múzeum a jelenkori jelenségek kortárs szemléletű és megközelítésű néprajzi tanulmányozási feladataihoz sorolja a városantropológiai vizsgálatokat és kiállításokat is.

2.2. Az 1968-ban alapított Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos és közművelődési teljesítménye az utóbbi másfél évtizedben ugyancsak kiemelkedő. Sorban nyílnak meg a hazai tájegységeket bemutató épületegyüttesek, melyek elkészítését magas színtű népi építészeti, lakáskultúra- és társadalomnéprajzi kutatómunka alapozza meg. Túlzás nélkül állítható, hogy az ország leginkább „látogatóbarát” múzeumává fejlődött, s nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő megjelenésében az „élőmúzeum” koncepció érvényesülése játszik kulcsszerepet. A skanzen tavasztól őszig való nyitva tartása alatt egyetlen nap sincs, amelyen ne rendeznének külön programot. Ez az intézmény juttatja el a legszélesebb társadalmi rétegekig a hagyományos kultúra értékeit, népszerűsége és látogatottsága miatt a néprajz „sikerágazata”. A nemzetközi muzeológiában az elmúlt évtizedben kibontakozó folyamatokhoz igazodva, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Magyarországon elsőként alakította ki a látványraktárát, amely a hagyományos értelemben vett kiállítás és raktár közötti átmenetnek tekinthető. Az országos hatókörű skanzen mellett meg kell említeni az öt regionális szabadtéri néprajzi múzeumot (Nyíregyháza-Sóstó, Ópusztaszer, Szenna, Szombathely, Zalaegerszeg) és az in situ megőrzött több száz tájházat, amelyek egyre fontosabb szerepet játszanak a helyi turizmus fellendítésében, a lokális identitástudat erősítésében.

A fentiekben említett két nagy múzeum mellett sok más budapesti és vidéki múzeumban is nagy számban dolgoznak néprajzkutatók, továbbá a minisztériumi múzeumi és közművelődési szakfelügyelettől a Nemzeti Kulturális Alap kuratóriumi tagságáig számos fontos szakmai funkciót töltenek be.

3. A magyar néprajztudomány struktúrájának egyenrangú talpköveként az egyetemek néprajzi tanszékei – a sohasem hanyagolt tudományos kutatás mellett – az utánpótlásképzés bázisát jelentik. Öt egyetemi városban összesen nyolc tanszék képviseli ezt a területet. A magyar néprajztudomány összefogását bizonyítja, hogy két egyetemen is működik akadémiai kutatócsoport, és szinte valamennyi tanszéken oktatnak az NKI-ből kikerült kollégák, sok kutató másodállásban egyetemi oktató is, sőt, az újabb alapítású pécsi tanszék szinte teljes gárdája kötődik az akadémiai intézményhez. A magyar néprajzi oktatás megújuláskészségét bizonyítja, hogy éppen a tradicionális néprajzi tanszékek mellett, mellől nőttek ki a tudományszak antropológia megközelítését előtérbe helyező intézmények. Ráadásul nemcsak az utóbbi időkben létesült két antropológia tanszék viseli magán a néprajzos alapítók kézjegyét (a szocializmus évtizedei alatt antropológiai képzés nem lévén, az ilyen érdeklődésű néprajzkutatók egyéni képzéssel tágíthatták ismereteiket), hanem azokon az egyetemeken, ahol ilyen oktatás nem indult, a néprajzi tanszékek vették fel képzésükbe (Debrecen), illetve nevükbe is (Pécs, Szeged) az antropológiát. A tudományterület Budapesten, az ELTE-n tagolódik leginkább: tudományszaki integráció szempontjából a jövő dönti el, indokolt volt-e, hogy az Antropológia Szakcsoport a Társadalomtudományi Karra került, míg a Néprajzi Intézetként funkcionáló Tárgyi Néprajz és Folklór Tanszék a Bölcsészettudományi Karon maradt. Az egyes egyetemi tanszékeken – a teljességre törekvő oktatási célok mellett – végzett kutatásokat (a korlátozott számú tanerő miatt) óhatatlanul befolyásolja az éppen aktuális kutatói-oktatói gárda tudományos érdeklődése. Így a debreceni Néprajzi Tanszéken a korábbi, az anyagi kultúrára és a muzeológiára koncentráló vizsgálatok után az utóbbi másfél-két évtizedben a folklorisztikai, vallásetnológiai és a regionális és interetnikus kutatások kerültek előtérbe. Szegeden a gazdaságnéprajzot követően – Bálint Sándor örökségeként – inkább a népi vallásosság vizsgálatára került a hangsúly. A pécsi Néprajz és Kulturális Antropológia Tanszék oktatói struktúrája miatt a kutatások tág spektrumát képviseli, és ugyanez mondható el a budapesti egyetemen folyó kutatásról is. A legújabb tudományszaki intézmény a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszéke nevében is magán viseli a kettős érdeklődést. Míg egy átmeneti időszakban a tanszék inkább az amerikai értelemben vett kulturális antropológia irányába mozdult el, az utóbbi hat évben az itt folyó kutatások vállaltan a közép- és kelet-európai régió inkább európai etnológiai szemléletű vizsgálatára koncentrálnak. A magyar néprajzkutatás oktatási és szellemi műhelyei között meg kell említeni a tanárképző főiskolákat (Székesfehérvár, Győr stb.), illetve a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajzi és Antropológiai Tanszékét, amely Románia egyetlen néprajzi tanszéke, és amellett, hogy az itteni modern szemléletű identitásvizsgálatok, életútkutatások a magyar néprajztudomány élvonalába tartoznak, többek között a moldvai csángó kutatásoknak is új perspektívát adtak.

Dolgozatunk a néprajztudomány jelen helyzetét, a ma fölvázolható trendeket mutatja be. A néprajz erőteljesen hozzájárul a nemzeti kulturális örökség meghatározásához, s ily módon a nemzeti identitás és a helytálló nemzeti önértékelés kialakításához. Noha nehéz pontos képet adni e tudományszak jövőjéről, feladatairól és lehetőségeiről, az valószínűnek látszik, hogy a magyar néprajzi, etnológiai és antropológiai vizsgálatoknak szerves fejlődést kell követniük, vagyis olyan egyensúlyt kell találni az eddigi eredményekre alapozó hagyományos kutatás továbbfejlesztése és az új paradigmák, megközelítések alkalmazása között, amelynek révén a 21. században is releváns és eredményes tevékenységet folytathat.


Kulcsszavak: etnológia, antropológia, interetnikus kutatások, élőmúzeum


<-- Vissza a 2006/7 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra