Magyar Tudomány, 2006/6 670. o.

Természetvédelmi biológia



A biológiai sokféleség megÅ‘rzésének lehetÅ‘ségei

az agrár-környezetvédelemben


Báldi András

PhD, MTA–Magyar Természettudományi Múzeum Állatökológiai Kutatócsoport

baldi @ nhmus.hu


Batáry Péter

PhD, Magyar Természettudományi Múzeum Állattára


Erdős Sarolta

SZIE Környezettudományi Doktori Iskola,

Magyar Természettudományi Múzeum Állattára


Sárospataki Miklós

PhD, SZIE Állattani és Ökológiai Tanszék




A multifunkcionális mezÅ‘gazdaság fontosságáról


A mezÅ‘gazdaságnak évezredek óta kulcsszerep jut az emberiség életben maradásában és fejlÅ‘désében. Az ezredfordulókor Európa mintegy 50 %-át, Magyarországnak pedig 66 %-át borítják mezÅ‘gazdasági területek. Az Európai Unió természeti értékeinek pusztulása, elsÅ‘sorban a mezÅ‘gazdasági területekhez kötÅ‘dÅ‘ fajok drasztikus állománycsökkenése, a mezÅ‘gazdasági túltermelés és a vidék elnéptelenedése átfogó és nem csak a termelés növelésére épülÅ‘ vidékpolitikát és többfunkciós mezÅ‘gazdálkodást igényel. Ennek alapvetÅ‘ eleme az agrár-környezetvédelem, mely támogatást nyújt környezetbarát termelési, gazdálkodási eljárásoknak, illetve elÅ‘segíti az adott térség környezet- és természetvédelmi szempontú mezÅ‘gazdasági földhasználatát (Ángyán et al., 2003). Erre jelentÅ‘s forrásokat különítettek el a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv keretében: 2004-ben 21,2 milliárd, 2005-ben 25 milliárd forint. Igen sajnálatos ugyanakkor, hogy a 2004. évi pályázatok elbírálása csak 2005 szeptemberére történt meg, így a 2004–2005-ös év e program szempontjából kimaradt. A 2005-2006-os induló támogatási évben azonban mintegy 25 000 gazdaság közel 1,5 millió ha területtel és 44 milliárd Ft támogatási összeggel bekerült a programba.

Miért fontos az agrárterületekre odafigyelni? Mert alapvetÅ‘ természeti értékeket hordoznak. Ne csak a kombájnra és a kukoricaföldre gondoljunk. Agrárterületek a legelÅ‘k, a magyar puszta is, továbbá a szántóföldek melletti fasorok, bokorsorok, csatornák, tanyák, legelÅ‘k és az agrártáj számos más összetevÅ‘je. Legértékesebb fajaink közül többnek kizárólagos, másoknak kiegészítÅ‘ élÅ‘helyei a különbözÅ‘ mezÅ‘gazdasági területek, például a Nemzetközi Vörös Könyv alapján világszerte veszélyeztetett túzoknak (Otis tarda), parlagi sasnak (Aquila heliaca) vagy a harisnak (Crex crex). E fajok, illetve az agráriumhoz kötÅ‘dÅ‘ közösségek fennmaradását a rendszerváltás, majd az EU-csatlakozás miatt átalakuló mezÅ‘gazdaság nagyban befolyásolja.

Miért fontos az agrár-környezetvédelmi programokra odafigyelni? Azért, mert potenciálisan fontos eszközök lehetnek a mezÅ‘gazdasági területek élÅ‘világának fenntartásában. Például a növényvédelemben a kemikáliákkal szemben a biológiai védekezést és ennek elÅ‘segítését részesíti elÅ‘nyben (vetésforgóval, rezisztens fajták kiválasztásával, a természetes ellenségek számára megfelelÅ‘ életfeltételek kialakításával stb.). A talaj termÅ‘képességét és biológiai aktivitását zöldtrágya vagy extenzív állattartású gazdaságokból származó istállótrágya felhasználásával kell fenntartani. A táblaszegélyeket, árkokat és csatornákat gyom- és hulladékmentesen kell tartani. Számos további szabály is létezik (lásd Ángyán et al., 2003), de talán annyi már ezekbÅ‘l is látható, hogy az agrár-környezetvédelmi szabályozás lényegében a mezÅ‘gazdasági területek természetvédelmi kezeléseként fogható fel. Figyelembe véve az agrárium fent vázolt fontosságát a biológiai sokféleség számára, az elmúlt évtizedek egyik legjelentÅ‘sebb természetvédelmi lehetÅ‘ségének kell tekinteni az agrár-környezetvédelmi támogatások bevezetését. Ahhoz azonban, hogy ezzel a lehetÅ‘séggel a lehetÅ‘ leghatékonyabban lehessen élni, ismerni kell a mezÅ‘gazdasági területek élÅ‘világának alapvetÅ‘ ökológiai mintázatait és kapcsolatrendszereit. Sajnos e téren a helyzet nem túl rózsás; mind európai, mind hazai tekintetben hatalmasak a hiányok.


Az agrárium természetvédelmi

biológiai kutatásairól


Egy európai áttekintés alapján (Kleijn – Sutherland, 2003) két fontos következtetést lehet levonni az agrár-környezetvédelmi programok eddigi tapasztalataiból. (1) Bár 24 milliárd eurót költött az EU agrár-környezetvédelemre tíz év alatt, összesen csak 62 olyan tanulmányt találtak a szerzÅ‘k, amelyekben a támogatások biodiverzitásra gyakorolt hatását vizsgálták. (2) E tanulmányok mindössze 54 %-a mutatta ki, hogy pozitív hatása volt a vizsgált agrár-környezetvédelmi programnak a biodiverzitás valamilyen összetevÅ‘jére (például növények fajgazdagsága, egyes madárfajok állománynagysága stb.).

Magyarországon a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program az új EU tagállamok közül az elsÅ‘k között indult be 2002-ben (Ángyán et al., 2003). Kidolgozásában a természetvédelem és nemzeti parkok szakemberei is részt vettek, így gyakorlati tapasztalatok beépítésére is sor kerülhetett. Korábban több tanulmány is megjelent idevágó, közvetve felhasználható kutatásokról (például Mészáros, 1984a, b,; Nagy – PetÅ‘, 1998), de a most indult agrár-környezetvédelmi programok hatásának célirányos tesztelése mostanáig elmaradt.

Tehát adva van egy átalakuló mezÅ‘gazdaság, benne egy reményeket ébresztÅ‘, természetbarát gazdálkodást támogató keret, de mind európai, mind hazai szinten igencsak hiányos az a kutatási ismeret és célzott tudás, ami alapján a támogatásokat a leghatékonyabban fel lehetne használni. Az alábbiakban egy olyan, még folyamatban levÅ‘ EU 5. Keretprogramhoz tartozó kutatási projekt fÅ‘ eredményeirÅ‘l számolunk be, mely jelentÅ‘sen hozzájárulhat a hiányok csökkentéséhez.


A legeltetés intenzitásának hatása gyepek élÅ‘világára – egy európai összehasonlítás


A kutatás célja felbecsülni az agrár-környezetvédelmi támogatás hatását a biodiverzitásra több országban. Magyarországon, ahol még nem volt több év óta folyó ilyen támogatás, az ennek megfelelÅ‘ extenzív, illetve intenzív legelÅ‘k sokféleségét vetettük össze. A projektben több ország vett részt, ebbÅ‘l bemutatjuk Hollandia, Svájc és hazánk szarvasmarhalegelÅ‘inek méhközösségei alapján levonható két kulcsfontosságú eredményt, illetve részletesebben a hazai eredményeket.

Mindhárom országban azonos mintavételi eljárással történt a felvételezés, 3-3 eltérÅ‘ típusú régióban, régiónként 7-7 területpár kiválasztásával, ahol a párban extenzív és intenzív legelÅ‘k egyaránt kijelölésre kerültek, úgy, hogy a legeltetés intenzitása kivételével lehetÅ‘leg minden más környezeti paraméter megegyezzen. Így elméletben csak a kezelési intenzitás hatása mutatkozik meg a diverzitás páron belüli eltéréseiben.

A három ország gyepkezelését összevetve alapvetÅ‘en eltérÅ‘ intenzitási szinteket találtunk. Az állandó legelÅ‘nagyságra vonatkoztatott országos szarvasmarhaállomány sűrűsége 770, 1463, illetve 3985 állat/1000 ha Magyarországon, Svájcban illetve Hollandiában (http://faostat.fao.org alapján). Hasonló arányokat találunk például a nitrogénfelhasználás és más mérÅ‘számok esetében is. A gyepkezelés jelentÅ‘s eltérései az élÅ‘világban is alapvetÅ‘ különbségeket okoznak. Míg Magyarországon összesen 124 méhfajt fogtunk, Svájcban 55-öt, Hollandiában pedig csak négyet, amelybÅ‘l egy a háziméh! És mindezt ugyanazzal a mintavétellel, ugyanakkora ráfordítással (1. ábra).

Másik fontos eredmény az országokon belül az extenzív és intenzív legelÅ‘k összevetésébÅ‘l adódik. Magyarországon és Hollandiában nem találtunk megalapozott különbséget a méhközösségek fajszámában (és más mérÅ‘számaiban), míg Svájcban az extenzív területek méhközösségei diverzebbnek bizonyultak az intenzív területekénél. Így e hat pontot fel tudtuk illeszteni a közepes zavarás hipotézis ökológiából jól ismert haranggörbéjére (1. ábra). Ezzel lehetÅ‘ség nyílik arra, hogy egy adott ország gyepkezelési intenzitásának ismeretében megjósoljuk, hogy az agrár-környezetvédelmi támogatásnak várható-e hatása, vagy nem. A túl intezíven művelt gyepek, mint Hollandia esetében, ahol az ott extenzívnek számító gyepeket is ötévente felszántják, újravetik és folyamatosan műtrágyázzák, nincs sok esély a diverzitás növekedésére az agrár-környezetvédelem által elÅ‘írt, viszonylag csekély mértékű termelésvisszafogás révén (Kleijn et al., 2001). Magyarországon a gyepkezelés jóval extenzívebb a Nyugat-Európában szokásos gyakorlatnál. Nálunk lényegében csak a legelÅ‘állomány nagysága az, ami változhat. Talán ennek következménye ez a kiugróan diverz és gazdag közösség, ami nem csak a méhek, a többi vizsgált csoport esetében is megtalálható (1. táblázat).

A fenti eredmények kulcsfontosságú mondanivalója a hazai gyepkezelés számára, hogy a tradicionális legeltetés intenzívvé válása, de a legeltetés felhagyása is a puszta élÅ‘világának elszegényedését, illetve átalakulását vonja maga után (lásd még Kelemen, 1997; Verhulst et al., 2004). A vizsgált legelÅ‘kön, melyek közül számos védett területen található, a jelenlegi legeltetési gyakorlat fenntartása alapvetÅ‘en fontos lenne. Ehhez az agrár-környezetvédelmi támogatás megfelelÅ‘ alapot biztosíthat.


Legeltetés intenzitásának hatása gyepek élÅ‘világára – hazai eredmények


Mintavételi területeink jellegzetes alföldi gyeptípusokon voltak, melyek kialakulása és fennmaradása szorosan összefügg az évszázados legeltetéssel (kiskunsági szoloncsák szikes puszta, kiskunsági turjánvidék, hevesi szolonyec szikes puszta). A legelés hatásának minél komplexebb felmérése érdekében felvételeztünk növényeket, herbivor, predátor és pollinátor ízeltlábúakat, madarakat, és kiegészítettük ezt térinformatikai adatokkal (1. táblázat). Az egyes taxonokra végzett sokváltozós elemzés alapján kimutattuk, hogy általános kezeléshatás nincsen, azaz nem lehet univerzálisan sem az extenzív, sem az intenzív legeltetés mellett lándzsát törni. Ugyanis az eltérÅ‘ gyeptípussal rendelkezÅ‘ régiókban ugyanolyan kezelésnek eltérÅ‘ hatása is lehet, melyet a szignifikáns interakciók mutatnak. Például a mezei pacsirta, az Alföld egyik legjellegzetesebb faja, a kiskunsági szikes régióban az extenzív, míg a turján régióban az intenzív legelÅ‘ket részesítette elÅ‘nyben.


Következtetések és kitekintés


A magyar gyepek és legelÅ‘k természeti értékei, úgy tűnik, még kiugróan magasak a hasonló nyugat-európai agrártájakhoz képest. E diverzitás megÅ‘rzése azonban a tradicionális és extenzív gazdálkodás révén tartható csak fenn, mind a kezelés intenzitásának növelése, mind a legeltetés felhagyása a gyepi élÅ‘világ elszegényedését vonhatja maga után.

Bár a kutatásaink számos taxont és területet felöleltek, dÅ‘reség volna azt hinni, hogy ezzel mindent tudunk a gyepek kezelésének hatásairól. További vizsgálatok szükségesek más régiókban, más – elsÅ‘sorban juh- – legelÅ‘kön, továbbá felhagyott, illetve műtrágyázott legelÅ‘kön stb. És akkor még nem is kerültek górcsÅ‘ alá másféle mezÅ‘gazdasági területek, például az ország felét (52 %) lefedÅ‘ szántóföldek. Így az egyik fontos feladat az ökológiai szántóművelés biodiverzitásra gyakorolt hatásának a felmérése (Tóth – Báldi, 2005). Az MTA-nak mint a nemzet tanácsadójának fontos feladata lenne, hogy megfelelÅ‘ irányba mozdítsa el és támogassa a természetvédelmi biológiai kutatásokat. Kiemelt figyelmet érdemel az európai uniós csatlakozás miatt átalakuló mezÅ‘gazdaságunk, illetve az új agrár-környezetvédelmi támogatások leghatékonyabb felhasználásának kidolgozása.

Köszönjük Ángyán József kritikáját a kéziratról, terepi segítÅ‘ink aktivitását, a Kiskunsági és Bükki Nemzeti Parkok, illetve a földtulajdonosok engedélyeit a kutatáshoz. A kutatást az EU (EASY - QLK5-CT-2002-01495), a cikk elkészítését a NKFP (Faunagenezis - 3B023-04) tette lehetÅ‘vé. Báldi Andrást a Bolyai János Kutatói Ösztöndíj támogatta.


Kulcsszavak: biodiverzitás, Európa, Hollandia, kutatás, legelÅ‘, Magyarország, méhek, mezÅ‘gazdálkodás intenzitása, Nemzeti Vidékfejlesztési Terv, Svájc



1. ábra • Egy természetes rendszert megzavarva (bolygatva), a biológiai sokféleség (diverzitás) elÅ‘bb kismértékben növekszik, majd a bolygatás további erÅ‘södésével erÅ‘sen csökken. Ez a közepes zavarás hipotézis (intermediate disturbance hypothesis), mely az agrártájakra és rendszerekre is igaz. Érintetlen tájakban a kismértékű emberi beavatkozás megnöveli a térbeli heterogenitást, esetleg új szukcessziós stádiumokat hoz létre, így növekedni fog a diverzitás. Azonban túlzottan intenzív termelés (túl nagy szántóföldi lefedettség, kemikáliák használata, gépesítés, zavarás stb.) hatására csökken illetve szinte teljesen lecsökken a diverzitás. Erre az elméleti haranggörbére ráilleszthetÅ‘ a három eltérÅ‘ legelési intenzitással jellemezhetÅ‘ ország méh- (Apoidea) közösségeinek fajszáma. Mindhárom országban extenzív és intenzív legelÅ‘krÅ‘l történt mintavétel (HU: Magyarország, CH: Svájc, NL: Hollandia; ext: extenzív legelÅ‘k, int: intenzív legelÅ‘k).


Taxon	        Fajszám			Abundancia		Kezelés	Régió	Interakció
		Extenzív Intenzív	Extenzív Intenzív				
edényes növény	266	256		3395	3257		(*)	***	**	
madár		36	39		513	313		ns	**	*	
egyenesszárnyú	26	30		1869	1445		ns	***	*	
kabóca		79	69		11 968	15 299		ns	*	*	
futóbogár	77	75		1154	1636		ns	ns	ns	
méh		93	85		238	245		ns	ns	ns	
pók		77	74		3384	3449		ns	**	*	


1. táblázat • Alföldi legelÅ‘kön vizsgált csoportok fajszáma és abundanciája extenzív (~ 0,5 szarvasmarha/ha) és intenzív (>1 szarvasmarha/ha) területeken. Sokváltozós általános lineáris modellezés alapján kezeléshatást nem találtunk. A régiók (azaz a gyeptípusok) között (két csoport kivételével) jelentÅ‘s különbségek voltak, és hasonlóan szignifikáns volt a kezelés x régió interakció 5 taxonra. (Abundancia: növények esetében fajonkénti összborítás, madaraknál a territóriumok száma, a többi taxonnál egyedszám. (*): p<0,1; *: p<0,05; **: p<0,01; ***: p<0,001)


IRODALOM

Ángyán József – Tardy J. – Vajnáné-Madarassy A. (szerk.) (2003). Védett és érzékeny természeti területek mezÅ‘gazdálkodásának alapjai. MezÅ‘gazda, Bp.

Báldi András – Batáry P. – ErdÅ‘s S. (2005): Effects of Grazing Intensity on Bird Assemblages and Populations of Hungarian Grasslands. Agriculture, Ecosystems & Environment. 108, 251–263.

Kelemen Judit (1997): Irányelvek a füves területek természetvédelmi szempontú kezeléséhez. TermészetBÚVÁR Alapítvány, Budapest

Kleijn, David – Sutherland, William J. (2003): How Effective Are European Agri-environment Schemes in Conserving and Promoting Biodiversity? Journal of Applied Ecology. 40, 947–969.

Kleijn, David – Berendse, F. – Smit, R. – Gilissen, N. (2001): Agri-Environment Schemes Do Not Effectively Protect Biodiversity in Dutch Agricultural Landscapes. Nature. 413, 723–725.

Mészáros Zoltán (ed.) (1984a): Results of Faunistical Studies in Hungarian Maize Stands. Maize Ecosystem Research. No. 16. Acta Phytopathologica Academiae Scientiarum Hungaricae. 19, 65–90.

Mészáros Zoltán (ed.) (1984b): Results of Faunistical and Floristical Studies in Hungarian Apple Orchards. Apple Ecosystem Research No. 26. Acta Phytopathologica Academiae Scientiarum Hung. 19, 91–176.

Nagy Géza – PetÅ‘ Károly (eds.) (1998): Ecological Aspects of Grassland Management. Grassland Science in Europe. Vol. 3. European Grassland Federation, Zürich

Tóth Zoltán – Báldi András (2005): Az organikus gazdálkodás hatása a biodiverzitásra. Természetvédelmi Közlemények. In press.

Verhulst, Jort – Báldi A. – Kleijn, D. (2004): The Relation between Land-Use Intensity and Species-Richness and Abundance of Birds in Hungary. Agriculture, Ecosystems and Environment. 104, 465–473.


<-- Vissza a 2006/6 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra