Magyar Tudomány, 2005/7 786. o.

Időjárás - éghajlat - biztonság

Változás - Hatás - Válaszadás

- a VaHaVa projekt -

Láng István

az MTA rendes tagja, a VaHaVa projekt vezetője - ilang @ vax.mtak.hu

Bevezető gondolatok a klímaváltozás kockázatához


A legutolsó jégkorszak után a légköri szén-dioxid-koncentráció 270-280 ppm körül stabilizálódott, s a 18. század végéig nem is változott. Majd elkezdődött az ipari forradalom, és a fosszilis energiahordozók (szén, olaj, földgáz) óriási mennyiségét égették el. Mindez CO2-kibocsátással járt, ami a légkörbe került. Kétszáz év alatt egyharmaddal nőtt a széndioxid mennyisége a légkörben. Napjainkra elérte a 380 ppm-et. Ez magasabb, mint az elmúlt 20 millió évben bármikor. Mindezzel párhuzamosan emelkedett a Föld felszínének átlaghőmérséklete. A 20. században a növekedés 0,6-0,7 °C fok volt. Ezek tények, melyeket a szakemberek elfogadnak.

Ennek ellenére viták folynak és kételyek merülnek fel, hogy van-e ok és okozati összefüggés a CO2-tartalom növekedése és a felmelegedés között. A másik vitatott kérdés, hogy jelentős-e az antropogén, vagyis az emberi cselekvés hatásának aránya, vagy elhanyagolható a változások gerjesztésében. A 20. század elején 1,2 milliárd ember élt a Földön, a század végén több mint hatmilliárd.

A tudományos vitákra szükség van, és a tudósok feladata, hogy a vélemények ütköztetését korrekt és szakszerű módon végezzék el. A baj ott kezdődik, amikor a döntéshozók csak a kételyekre figyelnek fel, mert így megnyugtathatják magukat, hogy nem kell súlyos döntéseket hozni, hisz a tudósok sem tudnak egymás között megállapodni.

Várható-e klímaváltozás Európa középső részén a 21. században? Ha nem lehet egyértelmű választ adni erre a kérdésre, akkor kérdezzünk fordítva: van-e garancia arra, hogy nem lesz klímaváltozás? Bizonyára nincs garancia. Ha nincs, akkor kétféle cselekvés lehetséges: várni ölbe tett kézzel, amíg történik valamilyen súlyos katasztrófa, vagy a felkészülés módszerét választani. A jelen összeállítás szerzői ez utóbbit tartják szükségesnek. Ez nem magyar sajátosság. Európa legtöbb országában is hasonló módon gondolkodnak. Az Európai Unió kutatási programjában szintén megjelent a klímaváltozáshoz való alkalmazkodási stratégiák tudományos megalapozásának igénye.

Mi indokolja ezt a szemléletet?

A globális klímaváltozás valószínűsége, illetve egy ilyen jellegű kockázat fellépése ma már túllépi a korábbi természeti katasztrófák hatásterületét. A növekvő számú emberiség egyre nagyobb tárgyi értékeket (épületek, infrastrukturális berendezések, közlekedési eszközök stb.) halmoz fel. Ugyanaz a jégeső ma több kárt okoz az utcán parkoló gépkocsikban, mint harminc évvel ezelőtt. Ugyanis több a gépkocsi, és drágább típusokat vásárolnak az emberek. Napjainkban ötször több ember él a Földön, mint száz évvel ezelőtt, vagyis a katasztrófák növekvő számú lakosságot érintenek.

Az időjárás és a klíma, illetve a hatásaikkal foglalkozó klímapolitika egyre inkább az általános biztonságpolitika részévé válik. Magyarország esetében szerencsére nem olyan súlyú ez a probléma, mint a világtengerek partjainál elterülő országok esetében, nem is beszélve a kis szigetállamok speciális helyzetéről. De nálunk is elérkeztünk már ahhoz a ponthoz, amikor nem lehet átsiklani egy-egy időjárással vagy éghajlattal összefüggő rendkívüli esemény káros hatásain. Az árvíz, a belvíz, az özönvíz-zivatar, a szélvihar, a jégeső, a nyári hőség vagy a téli hosszú fagyos időszak sérülékennyé teszi a gazdasági szféra több területét, és egyúttal jelentős humán problémákat is okoz. Elsősorban a következő területeken jelentkezhetnek a sérülékenységből fakadó problémák:

- természetvédelmi területek,

- mező- és erdőgazdaság,

- vízgazdálkodás,

- települések, épületek,

- vonalas infrastrukturális létesítmények,

- a lakosság egészségi állapota.

Az éghajlat és a biztonság

Az éghajlat stabilitását vagy változékonyságát az időjárási események láncolata, folyamata határozza meg. A szélsőséges időjárási események előfordulása és intenzitása kétségkívül megnövekedett az utóbbi évtizedekben. Az állampolgár nem érzékeli a légkör CO2 tartalmának növekedését, az éves átlaghőmérséklet emelkedését is csak akkor veszi észre, ha nyáron szokatlanul meleg van, és ha a hőségperiódus több napig eltart. De azonnal felfigyel a szélsőséges időjárási eseményekre. Példaként említhető 2003-ban a nyári hőhullám, amelynek következtében a városokban legalább ötszázan haltak meg, vagy 2004-ben a Hernád-völgyi árvíz, illetve 2005 áprilisában a Mátrára lezúduló özönvíz, amely legalább egymilliárd forint kárt okozott a környékbeli településekben. Valószínűsíthető, hogy az ilyen események egyre gyakoribbak lesznek a következő évtizedekben.

Az általános biztonságpolitikának már évek óta része lett a környezetbiztonság. Ez utóbbin belül pedig egyre jobban növekszik a természeti katasztrófák aránya. Így alakul napjainkban az időjárás - éghajlat - biztonság kapcsolatrendszere.

A VaHaVa projekt

Az új éghajlati kihívással való szembenézés két területen igényel cselekvési programot:

1. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése. Ennek érdekében nemzetközi egyezményeket dolgoztak ki és az egyes országok kötelezettségeket vállaltak. Magyarország teljesíti az eddigi vállalásait.

2. Nemzeti alkalmazkodási stratégiák kidolgozása és megvalósítása. Ez kifejezetten nemzeti feladat, amelyet más ország nem vállalhat át. Ennek lényege a várható kedvezőtlen hatások megelőzése, a bekövetkezett károk következményeinek felszámolása, a helyreállítás (esetenként a túlélés) megszervezése és megvalósítása.

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia 2003. júniusban hároméves közös projektet indított a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia tudományos alapjainak kidolgozására. Ezt hívják VaHaVa projektnek, ami három kulcsszó (változás - hatás - válaszadás) első szótagjainak összevonásából keletkezett.

Az alkalmazkodási stratégia célkitűzései:

1. Felkészíteni a hazai gazdaságot és a társadalmat egy valószínűsíthető melegebb és szárazabb időszakra.

2. Létrehozni olyan gyorsan reagáló technikai, pénzügyi, szervezési feltételeket, amelyek alkalmasak a váratlanul jelentkező szélsőséges időjárási események káros hatásainak megelőzésére, illetve kezelésére.

A Magyar Tudomány jelenlegi számában publikált közlemények elősegítik az éghajlatváltozás kockázatával járó természeti folyamatok jobb megértését, és bemutatják a társadalmi válaszadás lehetőségeit, korlátait.


Kulcsszavak: időjárás, éghajlat, klímaváltozás, üvegházhatású gázok, felmelegedés, biztonság, alkalmazkodási stratégia


<-- Vissza a 2005/7 szám tartalomjegyzékére