Magyar Tudomány, 2005/5 588. o.

A mérnöki tudományok sokszínűsége - Bemutatkozik az MTA VI. (Műszaki Tudományok) Osztálya

Vajda György

az MTA rendes tagja - vajda @ haea.gov.hu

Energiaellátás és globalizáció


A globalizáció szerepéről és működésének módjáról, arról, hogy minden milyen szövevényesen függ össze mindennel, igen szemléletes képet kaptunk az 1973. évi olajkrízissel. A benzinhiány következtében Amerikában és Nyugat-Európában kialakult kaotikus helyzetet erőteljes adminisztratív intézkedésekkel néhány nap alatt sikerült rendezni, a világgazdaságra gyakorolt hatások azonban sok éven keresztül érvényesültek. A magas olajár általános drágulást eredményezett, ami recessziót, inflációt, munkanélküliséget vont maga után. A fejlett országok következetes gazdaságpolitikával és energiapolitikával néhány év alatt új egyensúlyt alakítottak ki. Az olajimportáló fejlődő országok azonban súlyosan eladósodtak, néhányan fizetésképtelenné váltak, egyeseknél a kihatások máig is érvényesülnek. Magyarország gazdaságát - a korábbi feltételezésekkel szemben - a KGST-együttműködés nem védte meg, néhány év késéssel "begyűrűződött" a drágulás, és 1980 elejére a fizetésképtelenség határára sodródtunk. Említést érdemel, hogy a kilábalásban is jelentős volt az energetika szerepe, ugyanis a konvertibilis fizetési mérleg lyukait fűtőolajexporttal igyekeztünk betömni. E közben a kormány feszült izgalommal követte a Paksi Atomerőmű első blokkjának akkoriban zajló üzembe helyezését, mert annak üzembe lépésétől lehetett remélni - joggal -, hogy jelentős mennyiségű fűtőolajat szabadít fel a tőkés export árualap számára.

A globalizáció kialakulásában az energetika jelentős szerepet játszott, amit több körülmény támaszt alá. A világkereskedelem legnagyobb tételét az energiahordozók jelentik. Az emberiség energiaszükségletének fedezésére hatalmas mennyiségű energiahordozót kell a fogyasztókhoz eljuttatni, a szállítási hálózat szinte beborítja az egész glóbuszt, a világ teljes áruforgalmának mintegy felét az energiahordozók teszik ki, mind a tengereken, mind a szárazföldön.


1. ábra * A kőolajforgalom főbb irányai

Az 1. ábra a kőolajforgalom főbb irányait és arányait szemlélteti. Mivel a Közel-Keleten található a világ kőolajvagyonának kétharmada, a befolyás megszerzése vagy megőrzése az olajvagyonok felett gyakran okoz konfliktusokat, melyek nemritkán nyílt háborúkra is vezetnek. A nemzetközi kőolajvezetékeknek stratégiai jelentőségük is van, ezért nyomvonaluk kijelölése élénk diplomáciai és üzleti alkuk tárgya. Például a Kaszpi-tenger olaját Oroszországon keresztül vagy azt elkerülve vezessék, a keleti orosz vezeték Japán vagy Kína felé irányuljon, lehet-e Iránból Indiába Pakisztánon keresztül szállítani az olajat stb.?


2. ábra * A földgázforgalom fontosabb útvonalai (billió m3/év)

A 2. ábra a földgázforgalom helyzetét szemlélteti. Ebben növekvő szerepet játszik - főleg a Távol-Keleten - a cseppfolyósított földgáz szállítása tartályhajókban. A világvagyon 40 %-a Oroszországban található, majd ennyi a Közel-Keleten, s jelentősek az Észak-Afrikai források is.

A magyar energiaviszonyokat nagymértékben befolyásolja az Európa ellátását szolgáló kőolaj- és földgázhálózat helyzete. A források (beleértve az olajkikötőket), valamint a kőolaj-finomítók között kifeszülő magisztrális kőolajhálózat a 3. ábrán látható, a működő vezetékeket teljes vonal, az épülő és tervezett vezetékeket szaggatott vonal jelzi. A bővítést egyrészt a forgalom növekedése, másrészt az ellátásbiztonság fokozása indokolja. Ezt szolgálják a létesülő tenger alatti csővezetékek Afrika és Dél-Európa között, valamint a Fekete-tengerben. Újabb magisztrális vezetékek létesülnek Szibériából, valamint a Kaszpi-tenger térségéből Európába. A Közel-Keletről a Szuezi-csatornán keresztül érkező tankhajókat esetleg bolgár és román kikötőkbe irányítják, hogy az onnan kiinduló csővezetékeken szállítsák nyugatra az olajat. Magyarország kőolajellátását a Volga menti Szamarából kiinduló magisztrális vezeték két leágazása szolgálja, ennek teljes értékű műszaki tartaléka a Krk szigetéről induló Adria-vezeték.

A földgázellátás rugalmatlanabb a kőolajellátásnál, mert a vezetékek többnyire meghatározott szállításokat szolgálnak, ezért helyettesítésük körülményes. Az Európát ellátó, a fogyasztói súlypontokig vezető magisztrális hálózat a 4. ábrán látható. Több új vezeték épül az ázsiai és afrikai földgáz behozatalára, a rugalmasság növelésére pedig cseppfolyósított földgázt fogadó kikötők épülnek az európai tengerpartokon. Magyarország ellátása egy Szibériából kiinduló magisztrális vezetékről történik, az Ausztriával létesült vezetékkapcsolaton keresztül - a valós forgalmi viszonyokat figyelembe véve - csak orosz gáz reexportja tételezhető fel. Nagy távlatban a Közép-Ázsiából Törökországon és a Balkánon keresztül Ausztria felé irányuló csővezeték is szerephez juthat (Nabucco-terv).

A legszorosabb együttműködés a villamos energetika kontinenseket behálózó nagy rendszeregyesüléseiben valósul meg. A sarkkörtől Afrikáig és az Atlanti óceántól Kelet-Európa határáig terjedő európai UCTE1-rendszerben az országok hálózatait sok száz nagyfeszültségű távvezeték kapcsolja össze. Az együttműködésnek nagyon sok előnye van, az energiafeleslegek és -hiányok kiegyenlítése, a kisegítés üzemzavaroknál, az erőműtartalékok csökkenthetősége stb., még az időeltolódás is hasznosul, hiszen ennek következtében az eredő csúcsterhelés kisebb, mint a részrendszerek csúcsterhelésének összege. E nagy hálózat magyarországi mozaikszemét mutatja az 5. ábra, láthatóan minden szomszédunkkal van távvezetéki kapcsolatunk.

Az együttműködést nagyon szigorú előírások szabályozzák, például az áram váltakozását jellemző 50 Hz-es periódus értékének hajszálra ugyanakkorának kell lennie a rendszer minden pontján. Ehhez tökéletesen szinkronban kell forognia az együttműködő több ezer erőmű minden generátorának. Az UCTE vizsgálja, hogyan integrálhatók a Mediterrán gyűrű és a FÁK hálózatai (6. ábra).

A villamosenergia-rendszerek kialakulásához jelentős volt a magyar hozzájárulás. Történelmileg az első kis hálózatok egyenárammal működtek. Az ellátott körzetek növelését a vezeték menti feszültségesés korlátozta, ezért a forrástól távol fekvő fogyasztóknál a feszültség már nem volt elég az izzók működtetéséhez. Az elektrotechnika nagyjai - Thomas Alva Edison, Werner Siemens és mások - hevesen elutasították a Ganz gyár mérnökeinek (Zipernowsky Károly, Déri Miksa, Bláthy Ottó Titusz) javaslatát az egyenáram helyett váltakozó áram alkalmazására, mint felesleges bonyodalmakat okozó elképzelést. A transzformátorral azonban nemcsak a feszültség növelhető többszörösére, hanem ugyanilyen arányban csökken az áram is. Ezzel elhárult az akadály az átviteli távolság növelése előtt, a váltakozó áram kizárólagos szerephez jutott az energiaátvitelben. Az ellátási területek növekedésnek indultak, a két világháború között már országnyi területeket fogtak át, a második világháború után átlépték az országhatárokat - kialakult a nemzetközi együttműködés.

Minél bonyolultabb egy rendszer, annál több bizonytalanság terheli. Több kedvezőtlen körülmény szerencsétlen egybeesése következtében súlyos zavar is felléphet. A villamos energetikában a legsúlyosabb üzemzavar az 1963. évi New York-i nagy "blackout" volt, amikor a villamosenergia-ellátás Észak- Amerika keleti harmadában összeomlott, és 40 millió ember életkörülményei napokra ellehetetlenedtek. A következmények felértek egy súlyos természeti katasztrófával, az anyagi kár sok milliárd dollárra rúgott. Az üzemzavar negyven év elteltével - 2003-ban - megismétlődött, de az 55 millió embert érintő következmények enyhébbek voltak, mert a létfontosságú intézmények (kórházak, repülőterek, katonai objektumok stb.) az 1963-as tapasztalatok alapján autonóm szükségáramforrásokat létesítettek az ellátási zavarok áthidalására. A közelmúltban több országban (például Olaszországban, Svédországban, az Egyesült Királyságban) is bekövetkeztek hasonló üzemzavarok.

Ellátási zavarok más energiafajtáknál is előfordulhatnak - nem csak műszaki eredettel -, legfeljebb nem olyan gyorsan alakulnak ki, mint a villamos energetikában, viszont jóval tovább tartanak. Ezt példázta az 1973-as olajkrízis, vagy 1987 telén a földgázvezetékek lefagyása. Magyarországon a legsúlyosabb helyzet 1952-1953 telén alakult ki, amikor a szén- és villamosenergia hiánya sorozatos ellátási zavarokat okozott, a mostoha életkörülmények súlyos gazdasági károkkal párosultak. A tapasztalatok nyomán világszerte az ellátásbiztonság vált az energiapolitika egyik legfontosabb követelményévé.

Az energiaellátás nemcsak műszakilag hálózza be a világot, hanem gazdaságilag is. Ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy a világgazdaság érzékenyen reagál a kőolaj tőzsdei árának minden rezdülésére, mert az befolyásolja az árakat, a konjunktúrát, a beruházási klímát. Az összefonódás szorosabb. A Forbes Magazinnak a világ legnagyobb vállalatairól készített listájában az első 500 helyezett mintegy 20 %-ának főtevékenysége energiaszolgáltatás, és további 10 % foglalkozik energetikai gépek és fogyasztóberendezések gyártásával. Vagyis a legnagyobbaknak majdnem harmada az energetika területén működik, ezek többsége hatalmas multinacionális társaság, érdekeltségekkel a világ minden táján. Ezek a vállalatok rendkívül nagy anyagi és szellemi erővel, kiterjedt nemzetközi háttérrel és sok évtizedes érdekérvényesítő tapasztalattal rendelkeznek, amire támaszkodva szándékaikat nemcsak a gazdaságban tudják érvényesíteni, hanem a politikában és az államigazgatásban is. A legtöbb vizsgált társaság forgalma meghaladja a magyar nemzeti jövedelmet, az élbolyban szereplőké többszörösen is.

De nem csak a multinacionális vállalatok alakítják a globalizációt, a globalizáció is visszahat rájuk. Egyrészt elindult a nagyok fúziója, az óriások még óriásabbakká váltak. Másrészt - a globalizáció folyamataként - megindult a nagy energetikai vállalatok tevékenységének a diverzifikációja. Az 1973. évi fejlemények csökkentették az olajvállalatok befolyását az olajvagyonok felett, tevékenységük súlypontját a feldolgozásra (beleértve a vegyipari hasznosítást) és az értékesítésre helyezték át. Ugyanakkor kiterjesztették a működésüket az energetika más területeire, a gázszolgáltatásra, a széntechnológiák, valamint a megújuló energiahasznosítás fejlesztésére. Egyesek érdeklődést mutattak más, hálózatszerűen működő szolgáltatások - pl. a víz- és csatornahálózat, a kommunikáció, a bankrendszer - iránt.

A gazdasági szféra nagy ereje fokozottabb állami szerepvállalást indokol a társadalmi érdekek érvényesítésében. Ebbe sok minden beletartozik, a fogyasztóvédelemtől a műszaki biztonságig, a piacfelügyelettől a környezetvédelemig.

Ebben a szövevényes energiavilágban kell hatékony energiapolitikát kialakítanunk és jól illeszkednünk a globalizáció viszonyaihoz. Az ellátásbiztonság feltételeinek megteremtése Magyarországon különösen éles kérdés, mivel energiaellátásunkban az import aránya 70 %, és tovább fog nőni. Az import pedig sérülékeny - politikai, gazdasági, műszaki, időjárási stb. kockázatok terhelik. Sokak szerint az ellátásbiztonsággal a magyar kormánynak nem kell foglalkoznia, ha megszorulunk, az Európai Unió majd kisegít. Ez nem követhető gyakorlat, mert egyrészt az Unió elvárja, hogy minden tagország tartson rendet a saját portáján, és arra alapozva lehet kooperációt kialakítani. Másrészt az Unió Bizottságának legutóbb kiadott Zöld Könyv-e szerint az Unió egészének energetikai importfüggése a jelenlegi 50 %-ról néhány évtizeden belül 70 %-ra nő. Ezért a Bizottság magas szintű tanácskozást kezdeményez az ellátásbiztonságot növelő megoldások kialakítására, mind az EU egészére, mind a tagországok saját helyzetére.

Az 1. táblázat a fontosabb lehetőségeket tekinti át az ellátásbiztonság erősítésére. Az energiahordozó készletek és az erőművi tartalékok fontosak, de csak átmeneti megoldást jelentenek üzemzavarok esetére.

Az import diverzifikálása folyékony szénhidrogének esetében megoldható, kőolajnál az Adria-vezeték, kőolajtermékeknél a hagyományos szállítási módok teszik lehetővé. Nem ilyen kedvező a helyzet a földgáz tekintetében - az orosz gázt csak sokkal drágábban lehetne helyettesíteni Norvégiából vagy Afrikából, de ehhez szállítóvezetéket is kellene építeni. Gázfelhasználásunk gyorsan nőtt, elérte az összes energiafelhasználás 40 %-át (ilyen magas arány Európában csak a nagy földgázvagyonnal rendelkező Hollandiában van). A növekedés miatt kinőttük a szállítási infrastruktúrát, egy tartósan hideg télen, vagy az import zavaránál elkerülhetetlen a fűtési idény közepén a felhasználás korlátozása. Mivel földgázbázison fejlesztik a villamos energia közel 40 %-át, ott is ellátási zavarok lépnének fel. Nagy szükség lenne a magisztrális vezetékről egy harmadik leágazásra az import növelhetőségéhez, továbbá a föld alatti gáztárolók kapacitásbővítésére, a téli csúcsigény biztonságos kielégítésére. E régen esedékes beruházások elmaradtak, mert az alacsonyra szorított gázárak mellett nem képződött elég fejlesztési forrás. A kibontakozódást bonyolítja, hogy a MOL a bizonytalanságokkal terhelt gázüzletágtól szabadulni kíván, felét már eladta, a többire is opciója van a vevőnek.

Vannak gondok a villamosenergia-import diverzifikálásában is, annak ellenére, hogy jelentős határkeresztező távvezetéki kapacitásokkal rendelkezünk. A nagy üzemzavaroknak az is a tapasztalata, hogy a távolsági szállítások kockázatát csak az csökkenti, ha egyrészt van tartós kínálat, másrészt rendelkezésre áll átviteli út a szomszédos országban a forrás és a határ között. E feltételek reálisan pár száz MW-ra korlátozzák a teljesítménymérlegben figyelembe vehető importot, pedig jóval többre lenne szükségünk. Ugyanis a következő egy-másfél évtizedben 5-6 GW-nyi új forrásra lesz szükségünk, kis részben az igények várható növekedésének fedezésére, legnagyobbrészt a leállításra kerülő erőművek pótlására. Ha az atomerőmű élettartam-hosszabbítása meghiúsul, annak pótlására további 2 GW-tal nő a forrásigény. Néhány erőművünket a környezetvédelmi követelmények miatt már selejtezni kellett, erőműparkunk legnagyobb része pedig fizikailag használódik el. Néhány száz MW-ot lehet remélni a hőszolgáltatásra épített kis erőművek kogenerációjától, nagy erőmű építésére azonban hiányoznak a szándékok, mert az hazánkban gazdaságilag nem vonzó. A csapdahelyzetből két kiút lehetséges. Vagy sikerül beruházásra ösztönző klímát teremteni (költségfedező tarifák, kedvező hitelezési gyakorlat, ösztönző szabályozás), vagy a környező országokban épülő erőművekből fogunk drágán importálni. Persze az sem közömbös, hogy a Duna melyik oldalán épül erőmű, mert az munkahelyet, ipari beszállítást, adóbevételt, nemzeti jövedelmet jelent.

A táblázat harmadik oszlopa hazai forrásaink igénybevételéről szól. Sajnos mind ásványi, mind megújuló energiapotenciálunk csekély, az erőművek terén sem vigasztaló a helyzet. Az egyetlen eszköz az atomerőmű, ami azért növeli az ellátásbiztonságot, mert a reaktorokban négy-öt év alatt égetik ki a fűtőelemeket, és könnyen tárolható az erőműben további évekre elegendő friss üzemanyag. Ez nemcsak a villamosenergiarendszert stabilizálja, hanem a tüzelőanyagok helyettesíthetősége révén növeli az energiaellátás többi szektorának biztonságát is. Az atomerőmű élettartam-hosszabbítása az ellátásbiztonság érdekében kulcskérdés. Ennek járulékos haszna, hogy enyhíti a beruházási feszültséget, előmozdítja a kiotói követelmények teljesítését és a villamos energia fogyasztói árszínvonalának leszorítását.

Vannak olyan nézetek, hogy az ellátásbiztonsággal kapcsolatban nincs kormányzati feladat, azt rá kell bízni a piacra. Ez azonban nem járható út, ugyanis a piacnak csak rövid távra van eligazító ereje, az energiapolitikában viszont tartósan időtálló megoldásokra van szükség, különös tekintettel az alapvető létesítmények építésének és üzemének nagy időállandóira. A piac viszont nagyon hasznos az operatív tevékenységek optimalizálására, ezért az Európai Unió erőteljesen törekszik az energiaellátás területén a piaci verseny meghonosítására. Ettől reméli az energiaárak leszorítását, ami egyik feltétele annak, hogy az európai ipar versenyképessé váljon az amerikai és japán iparral. A vezetékhez nem kötött energiaellátási módoknál már - többé-kevésbé - piaci viszonyok uralkodnak. Mi is megszoktuk a benzináraknak a kőolaj tőzsdei árától, valamint a mediterrán piaci üzemanyagáraktól függő ingadozását.

A vezetékes ellátási módoknál világszerte mostanában alakítják ki a piaci viszonyokat. Az EU döntéseinek megfelelően 2004 végétől a nem háztartási fogyasztók számára a földgáz és a villamos energia piaca nyitott, ami azt jelenti, hogy szabadon választhatják meg, melyik szolgáltatótól vásárolják az energiát, az ár pedig megállapodás tárgya. A háztartási fogyasztók számára ezt a lehetőséget 2007 végéig kell kiterjeszteni, de jó néhány tagállamban a teljes piacnyitás már megvalósult.

A valódi verseny kialakulásához azonban kevés a piacnyitás deklarálása, annak még egyéb feltételei is vannak; a legfontosabbak a 2. táblázatban láthatók. Az államnak nem csupán a piaci szereplők jogait és kötelességeit kell meghatároznia, hanem gondoskodnia kell a társadalmi érdekek érvényesüléséről, valamint azok teljesülését ellenőrző hatóságok működtetéséről is. Esetenként gazdasági szabályozás révén is érvényesítenek állami preferenciákat. Nem könnyű e szövevényes feladathalmaz konzisztens szabályozása. A Kalifornia-szindróma érzékeltette mekkora bajt okozhat, ha a szabályozás nem elég körültekintő. Emiatt ott nem volt érdemes bővíteni az erőműparkot, valamint az államok közötti gázvezetékeket, ezért a növekvő energiaigényt nem tudták kielégíteni, a villamosenergia-rendszer 2000-ben és 2001-ben sorozatosan összeomlott. A súlyos helyzet feloldására állami beavatkozásokra volt szükség.

A versenynek a kínálat is feltétele, egyelőre ennek nagyléptékű bővülésére nem építhetünk. A hazai forrásokban csak kis mértékben bízhatunk, az importot az előzőekben említett gondok terhelik. Egy időben sok reményt fűztek a kihasználatlan nyugat-európai erőművekhez, azonban ez elenyészett, mert az érintett országok igénybe vették saját szükségleteik kielégítésére. Most a várakozás a szomszédságunkban (Szlovákia, Románia, Ukrajna) épülő atomerőművek kihasználatlan kapacitásához fűződik.

A hálózatok természetes monopolhelyzetét törvénnyel szüntetik meg, biztosítva a szabad hozzáférés lehetőségét minden termelő és fogyasztó számára. Nehezebb kérdés a vállalatok monopolhelyzetének kiküszöbölése. Magyarországon a MOL és az MVM korábbi monopolhelyzetét alaposan megnyirbáltuk a tröszti szervezet felbontásával, majd az önállósult vállalatok privatizálásával. De az új tulajdonosok (3. táblázat) a világ legnagyobb vállalatai közé tartoznak, megvan tehát a veszélye, hogy a korábbi monopolhelyzetet oligopólium váltja fel. Ráadásul ezek a társaságok nem nemzeti, hanem regionális léptékben gondolkodnak, mivel a szomszédos országokban is rendelkeznek vállalatokkal. Egymás közötti kapcsolataik - amelyek nem is mindig nyilvánosak - tovább nehezítik a tisztánlátást. Nem könnyű az állam szerepe a valódi verseny kialakításában.

A piac meghonosítása szemléletváltozást is követel, hiszen a közüzemi szolgáltatás kereskedelmi tevékenységgé alakul, ami az energiát piaci áruként kezeli, az ellátási felelősséget pedig szerződéses megállapodás váltja fel.


Kulcsszavak: energia, globalizáció, ellátásbiztonság, liberalizáció, energiahálózatok, energiapiac


Irodalom

BP Statistical Review of World Energy (2004) http://www.bp.com/centres/energy

Comission of the European Communities (2000): Green Paper Towards a European Strategy for the Security of Energy Supply. COM (2000), nov. 29. Brussels, 769.

IEA (2004): World Energy Outlook 2003. OECD/IEA, Paris

INOGATE (2004): Projects of Paneuropean Interests. http://www.inogate.org/html/maps/maps2.htm

MVM (2004): A magyar villamosenergia-rendszer 2003 évi statisztikai adatai. MVM Budapest

Szergényi István (2004): Európai energiapolitika a 21. század elején. Energiagazdálkodás. 45, 5, 3.

The World's Leading Companies, (2004) Forbes 2000.

http://www.forbes.com/2004/03/24/04f2000land.html

UCTE (2004): Annual Report. Brusselles

Vajda György (2004): Energiaellátás ma és holnap. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest



3. ábra * Európa kőolajellátása



4. ábra * Európa földgázellátása



5. ábra * A magyar alaphálózat



6. ábra * Az UCTE-hálózat bővítése



tartalékok			import diverzifikálása		hazai források	

folyékony üzemanyagok		szénhidrogének			ásványi energiahordozók
   3 hónap -> 4 hónap		   szállítási infrastruktúra:	   külfejtésű lignit
   földgázerőmű előkészületben 	   kőolaj			megújuló energiák
földgáz				   - Adria vezeték		   biomassza
   60 nap			   kőolajtermékek		   nap
erőműkapacitás			   - hagyományos szállítás	   geotermia
   UCTE követelmények  		   földgáz			atomerőmű
  				   - tárolás			energiatakarékosság
	    			   - új vezeték       	
				villamos energia
				   kínálat
   				   határkeresztező vezetékek
   				   exportőr belső hálózata	
   			 
1. táblázat * Az ellátásbiztonság növelésének lehetőségei


szabályozás			kínálat			monopólium	

a működés jogi keretei		szabad   		hozzáférés a hálózathoz
társadalmi érdekérvényesítés	termelőkapacitások	szervezetek lebontása
hatósági felügyelet		importlehetőség		multinacionálisok
preferenciák			szabad hálózati 	lehetőségei
állami szerepvállalás		kapacitások		funkciók elkülönítése
 				határkeresztezők   	árszabályozás
 				exportőrök belső  
				hálózata	

2. táblázat * A vezetékesenergia-piac működési feltételei



tulajdonos		e.on		RWE 		EdF*- GdF**	egyéb	

villamosenergia-	ÉDÁSZ		Budapesti	Budapesti	Dunamenti Erőmű
rendszer		DÉDÁSZ		Elektromos	Erőmű		(Suez-Tractabel)
			TITÁSZ		Művek		DÉMÁSZ		Borsod (AES)
			Debreceni	ÉMÁSZ				Tiszapalkonya (AES)
			erőmű		Mátrai Erőmű  			Tisza II (AES)
									EMA Power  
									Pannonpower	

földgázrendszer		KÖGÁZ 		TIGÁZ		ÉGÁZ
			DDGÁZ		FŐGÁZ (33 %)	DÉGÁZ
			FŐGÁZ (17%)
			MOL gázüzletág 
			gázker. és tárolás	

egyéb			Fővárosi Vízművek				vidéki vízművek 			
									(Suez)	

* Electricité de France   ** Gas de France

3. táblázat * A magyar energiarendszer vállalatainak tulajdonosai


<-- Vissza a 2005/5 szám tartalomjegyzékére