Magyar Tudomány, 2004/1 129. o.

Könyvszemle


Kéri György - Tóth István:

Molecular Pathomechanisms and New Trends in Drug Research

A Taylor & Francis nevű hírneves angol-amerikai kiadóvállalat nemrégiben kiadott egy igen fontos szakkönyv-kézikönyvet, melynek címe: Molecular Pathomechanisms and New Trends in Drug Research, amit két magyar professzor: Kéri György (MTA-Semmelweis Egyetem, Budapest) és Tóth István (University of Queensland, Ausztrália) szerkesztett. A könyv áttekinti az utóbbi időkben megismert legfontosabb pathomechanizmusokat és a molekuláris betegségmechanizmusokat újszerű módon, elsősorban a jeltovábbítási zavarok szempontjából tárgyalja. A könyv részletesen tárgyalja a jeltovábbítási zavarok alapján azonosítható, terápiás szempontból fontos célmolekulákat. Áttekinti a legújabb molekuláris biológiai módszereket és technikákat, beleértve a humán genom föltérképezését és a funkcionális genomikát valamint a racionális gyógyszertervezés és a gyógyszer célbajuttatásának legmodernebb lehetőségeit. Részletesen tárgyalja a betegségekhez kapcsolódó jeltovábbítási mechanizmusokat és bizonyos molekuláris diagnosztikai módszereket.

A jeltovábbítás, azaz szignál-transzdukció a sejtek közötti és a sejten belüli kommunikáció alapvető fontosságú mechanizmusa. Hírvivő csatornák láncolatát alkotva a sejtmagba közvetíti a környezet felől érkező információkat, s ezáltal a változó kívánalmaknak megfelelően képes befolyásolni illetve összehangolni a sejtek életfunkcióit. Az utolsó tizenöt év kutatásai nyomán világossá vált, hogy ezen jelátviteli utak kóros működése - az ebben involvált gének és fehérjemolekulák különböző veleszületett, szerzett vagy interakcióban indukált defektusai révén - a legkülönbözőbb patológiás állapotok kóroktanában játszanak meghatározó szerepet, például a daganatos, gyulladásos megbetegedések illetve az érelmeszesedés. E kórállapotok közös jellemzője, hogy a hibásan működő átviteli egységek "fals" proliferációs jeleket generálnak. Ezek a molekulák gyógyszerfejlesztési célpontoknak tekinthetők.

Betegségeink tehát többnyire bizonyos jeltovábbítási fehérjék, elsősorban bizonyos enzimek rendellenes működése révén manifesztálódnak. Ezért a modern gyógyszerkutatás célul tűzte ki, hogy az egészséges és a pathologiás állapotú sejtek összehasonlításával beazonosítsa a betegség kialakulásában meghatározó szerepet játszó fehérjéket, és ezek rendellenes működését gátolja. A könyv bemutatja a betegségmechanizmusok szempontjából fontos célmolekulák azonosítását, a pathomechanizmusban betöltött szerepük igazolását és a gyógyszerhatóanyag-tervezés különböző módszereit.

A könyv egyebek között részletesen tárgyalja a rák kialakulásának molekuláris mechanizmusát, külön elemezve a rák genomális rendellenességekre, illetve "kommunikációs rendellenességekre" visszavezethető okait és ezek összekapcsolódásait, valamint az ezekből adódó terápiás lehetőségeket. A rosszindulatú daganatsejtek kialakulása többlépcsős folyamat következménye, mely egyrészt genomális változások sorozatára, másrészt a sejtek közötti kommunikációs rendszer rendellenes működésére vezethető vissza. A rosszindulatú daganatsejt, azaz a tumoros transzformáció létrejöttének első lépései olyan változásokból állnak, melyek az onkogének aktivációja révén folyamatos sejtosztódáshoz vezetnek, ugyanakkor bizonyos sejtosztódási jelek, mint "túlélési faktorok" jelennek meg, amelyek kikapcsolják a sejtek védekező, programozott sejthalált indukáló mechanizmusát. Ezen sejtosztódási jelek gátlása a tumorterápia nagyon ígéretes új útját jelentik.

A keringési rendellenességek tárgyalása során a könyv igen részletesen tárgyalja az érelmeszesedés okait és molekuláris mechanizmusát, kiemelve a háttérben meghúzódó gyulladásos és kóros sejtosztódási mechanizmusokat, amelyek szintén hibás jeltovábbitási mechanizmusokra, illetve sejt- és rendszerszintű kommunikációs zavarokra vezethetők vissza. Külön fejezet tárgyalja az infarktus, illetve az agyvérzés érelmeszesedéshez kapcsolódó mechanizmusát. Az arteriosclerosis szövődményei az összes haláloknak kb. a felét teszik ki, ebből az elhalálozás egyharmada a 36-65 év közötti személyekre esik. Az arteriosclerosis által okozott halálesetek háromnegyede a koszorúverőér-betegség számlájára írható. Az arteriosclerosishoz kapcsolódó betegségek a fő okai az állandó rokkantságnak is, és több kórházi betegnapért felelősek, mint bármely más betegség. Külön fejezetek tárgyalják a véralvadással kapcsolatos rendellenességeket, illetve az angiogenesis rendellenességeit és az ezekhez kapcsolódó betegségmechanizmusokat.

A könyv négy fejezetben tárgyalja a fertőző, illetve a vírusos betegségek molekuláris mechanizmusait, kimutatva, hogy a kórokozók a gazdasejt jeltovábbitási útjait használják, ami fontos lehetőséget kínál a jeltovábbítási terápiának.

A könyv kilenc fejezetben részletesen tárgyalja a központi és a perifériális idegrendszeri betegségeket és neurodegeneratív rendellenességeket, a kapcsolódó kórképeket és ezek összetett mechanizmusait, és kimutatja, hogy például az epilepszia és a skizofrénia esetében is sejtek közötti kommunikációs rendellenességek vezetnek a betegség kialakulásához, amelyek részben persze örökölt vagy szerzett génhibákra, illetve genomális rendellenességekre vezethetők vissza. Az Alzheimer esetében szintén egyrészt gyulladásos reakciók, másrészt sejtek közötti kommunikációs rendellenességek vezetnek az idegsejtekre lerakódó és a sejteket pusztító plakkok kialakulásához. A fájdalom mechanizmusának, illetve a Capsaicin-receptor szerepének tárgyalása során a könyv részletesen elemzi a neurogén gyulladás mechanizmusát, ami egy önerősítő ciklusban vezet súlyos gyulladásos kórképek kialakulásához.

Az endokrin és az emésztőszervi betegségek molekuláris pathomechanizmusa is nagyon összetett, és miközben a könyv áttekinti a molekuláris mechanizmusokat és a kapcsolódó jeltovábbítási rendellenességeket, rámutat az ezekből eredő terápiás lehetőségekre is.

A konkrét betegségmechanizmusok tárgyalása mellett a könyv részletesen elemzi a betegségmechanizmusok legfontosabb közös, illetve általános mechanizmusait, melyek mind kapcsolódnak a jeltovábbítási terápiához, mint például a programozott sejthalál, a transzkripciós faktorok, a gyógyszer metabolizmus, a neuro-immuno reguláció és az immunsejt receptorok és citokinek szerepe. Külön fejezetcsoport tárgyalja a racionális gyógyszerhatóanyag-tervezés illetve fejlesztés módszereit.

A könyv szerzői között rangos nemzetközi szerzők társaságában szerepel számos neves magyar orvos-biológus illetve gyógyszerkutató is, többek közt: Bauer Pál, Csermely Péter, Ember István, Erdei Anna, Falus András, Furka Árpád, Gergely János, Halász Péter, Hudecz Ferenc, Jelencsik Ilona, Keserű György, Kéri György, Kopper László, Machovics Raymund, Mandl József, Marcsek Zoltán, Nagy Zoltán, Őrfi László, Penke Botond, Sarkadi Balázs, Szende Béla, Szolcsányi János, Timár József, Tulassay Zsolt, Vizi E. Szilveszter.

A könyv mottója: "Sickness comes from lost integrity..." (a betegség az egység hiánya...) jelzi a rendszerszemléletre épülő koncepciót. Ez a szemlélet és az ehhez kapcsolódó jeltovábbítási terápia szempontjából tárgyalt molekuláris betegségmechanizmusok modern és alapos tárgyalása teszi különlegessé és igen értékessé ezt a könyvet. Ezért a könyvet melegen ajánlom a molekuláris betegségmechanizmusok iránt érdeklődő orvosok, gyógyszerészek, kutatók valamint egyetemi és PhD-hallgatók számára. (György Kéri - István Tóth (eds.): Molecular Pathomechanisms and New Trends in Drug Research. Taylor and Francis, London - New York, 2003.)

Teplán István

akadémikus


A Progress in Mining and Oilfield Chemistry sorozat új kötetei

Szerkesztette: Lakatos István

A mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban hiánypótló sorozat két új kötete jól reprezentálja a jövőben szükséges, ígéretes és korszerű, az interdiszciplináris tudományág körébe tartozó fluidum- és szilárdásványbányászati tudományos kutatómunka és a technológiai fejlődés mai szintjét.

A Recent Advances in Enhanced Oil and Gas Recovery című, 2001-ben megjelent kötet huszonhét közleményének kanadai, belga, francia, magyar, orosz, angol, venezuelai, norvég, osztrák, német, török és albán szerzői a kőolajtermelés különböző intenzív módszereivel (többek között a polimer oldatokkal, szén-dioxiddal, gélekkel és habokkal történő elárasztással) foglalkoznak, amelyek elsődleges célja a megkutatott földtani készlet minél hatékonyabb hasznosítása, kitermelése. A közlemények elméleti és gyakorlati oldalról egyaránt tárgyalják a különböző elárasztási módszerek kombinációját, a különböző vegyi anyagok kompatibilitását, a kiszorítási folyamatokat befolyásoló kapilláris és adszorpciós erőket, a tárolókban uralkodó geokémiai viszonyokat, a folyadékok és gázok migrációját meghatározó körülményeket, az áramlás során bekövetkező szilárd/folyadék diszperziót, a poliamino-karboxil-savaknak a rétegkárosodást okozó baritra gyakorolt oldóképességét, a fúrások során a kőzetből termikus, mechanikai és kémiai úton kikerülő szénhidrogén gázok tulajdonságait, valamint a szerves anyagok geokémiai interpretációját. A közlemények az általános megközelítés mellett bemutatják a különböző nagykiterjedésű szibériai olaj- és gázkitermelési zónákat, foglalkoznak azok sajátságainak vizsgálatával és a kis mennyiségben kivett minták statisztikai analízisével. Mindezek mellett - lévén a sorozat célja általában a bányászati alkalmazott kémia új eredményeinek a megjelenítése - több közlemény foglalkozik a szálló porok szilikátkémiai sajátságaival és a kisméretű részecskék statisztikus analízisének lehetséges útjaival is.

A Focus on Remaining Oil and Gas Reserves című, 2002-ben megjelent kötet közleményeinek fő célja a kőolaj- és földgázkészletek mai és távlati helyzetének vizsgálata, és az ezzel összefüggő legkorszerűbb kutatási eredmények bemutatása. A közleményeket témacsoportonként három fő részre osztva tartalmazza a kötet.

Az 1. részbe csoportosított huszonkét közlemény a különböző módszerekkel elősegített konvencionális olaj- és gáztermelési módszerekkel kapcsolatos eredményeket, a távlati gondolatkört mutatja be. Néhány példa: gélek és nemionos tenzidekkel történő kiszorítási technológia, a gáz- és vízáramlás törvényszerűségei porózus közegben, az intenzív kitermelésnél használatos új felületaktív anyagok, fázisviselkedés a természetes olaj/gáz rendszerekben, tixotróp áramlás modellezése, CO2 - adszorpciós izotermák előrejelzése, heterociklusos nitrogéntartalmú korróziós inhibitorok hatásmechanizmusa .

A kitermelési technológiákkal és a környezetvédelmi megoldásokkal kapcsolatos 2. rész közleményei főként magyar szerzőktől származnak. A tanulmányok többek között foglalkoznak a nehézfémek hatásának vizsgálatával a cementgyártásában és felhasználásban, a fúrási iszap lerakásának környezeti hatásaival, pernyék felhasználásával Németországban és Franciaországban, diaszpor bauxitok nagynyomású őrlés utáni poríthatóságával különböző közegekben. A szerves és szervetlen geokémiai eredményeket bemutató 3. rész közleményei külföldi kutatók munkái, akik főként a saját országuk - Törökország, Szibéria, Albánia - területén lévő termelőhelyek viszonyaival kapcsolatos új, általános érdeklődésre számot tartó (genetikai osztályozási, geokémiai) vizsgálataik eredményeit ismertetik.

Ennek az alig pár éve indult fluidum- és szilárdásvány-bányászati kémiai kiadványsorozatnak eme két újabb kötete - a korábbiakhoz hasonlóan - érdekes és új eredményeket tár elénk. A bemutatott eredmények jól felhasználhatók az új fejlesztési, technológiai megoldások kidolgozásánál, és hasznos, korszerű segédanyagként szolgálnak mind a terület tudományos kutatói, mind a gyakorlati szakemberek számára.

A könyvsorozat közvetlen és elektronikus terjesztésében, kiállításokon történő bemutatásában az Akadémiai Kiadó mellett részt vesz az European Association of Geoscientists and Engineers (Houten, Hollandia) és az Amazon.com. Inc. (Seattle, USA). A könyvsorozat első négy kötetét az Akadémiai Kiadó nívódíjjal tüntette ki. (Recent Advances in Enhanced Oil and Gas Recovery. Budapest, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2001. 290 p. - Focus on Remaining Oil and Gas Reserves. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2002. 400 p.)

Berecz Endre

professor emeritus, a kémiai tudomány doktora


Inczédy János:

Kémiai folyamatok műszeres ellenőrzése

Vannak bizonyos szakterületek, melyeknek alakulása és haladása nemcsak mindennapi életünket, de sok más tudományterületet is jelentősen befolyásol. Nemcsak a gyakran kiemelt környezetvédelem és az informatika ilyen, de az ipari anyagátalakító folyamatok minőségbiztosítására vonatkozó szakismeretek is. Inczédy János szakkönyve a kémiai folyamatok műszeres ellenőrzésének jelenlegi helyzetéről ad korhű képet. Akadémiánk széleskörű nemzetközi elismeréssel övezett tagja az analitikai kémia és a kémiai kinetika sikeres kutatója. Ez a kiindulási alap számára ahhoz, hogy a legújabb könyvében a rendkívül szerteágazó új analitikai eljárások tervezője, valamint a folyamatos és automatikus elemzés hirdetője legyen.

A szerző világviszonylatban is egyedülálló kezdeményezésére kifejlődött tudományterület, a dinamikus rendszerek analitikai kémiája (Process Analytical Chemistry), az elmúlt két évtizedben önálló diszciplínává vált. E tudományterület ma már a kemometriai és szenzorkutatások felerősödése révén jelentősen kiterebélyesedett. Jelentősége nemcsak a minőségbiztosítás és az ipari alkalmazások szempontjából nagy, de a mai közgondolkodásban és kutatásban központi szerepet játszó élettudományok és környezetközpontú folyamattervezés valamennyi részterületének témakörében is jelentős. A könyv elsősorban a folyamatok, vagyis a dinamikus rendszerek analitikai kémiai alapismereteit, gyakorlati alkalmazását és a műveleti áramok minőségellenőrzési módszereit ismerteti, másrészt összefoglalja a szerző Veszprémi Egyetemen e témakörben végzett több évtizedes kutatómunkájának jelentősebb eredményeit.

A korszerűen irányított kémiai folyamatok minőségbiztosítása a kémiai méréstechnika jelentős fejlesztését igényli. Ehhez a szerző a könyvben az alapismeretek és elméleti fejezetek után olyan fontos eszköztárat ismertet, mint a műszerek jelének feldolgozása, az anyagáramok összetételének ellenőrzése, a korszerű folyamatos kémiai mérőeszközök, a dinamikus rendszerek szabályozásának tervezése és a mesterséges neurális hálózatok. Ezt követi a jelátviteli és szabályozás fejezet a szabályozástechnikában fontos rendszerelemek működésének magyarázatával, melyet gyakorlati példákkal és alkalmazásokkal illusztrál. A könyv a dinamikus rendszerek analitikai kémiájának legjavát adja, nemzetközi viszonylatban is kiváló mű.

Fontos munkáról van szó, amely tájékoztatja mindazokat, akik a folyamatok műszeres ellenőrzésével és minőségbiztosításával foglalkoznak. A könyv elsősorban a vegyész, vegyészmérnöki, biomérnöki, környezetmérnöki és rokon tanulmányokat folytató kollégák számára íródott, de a szerző arra is törekedett, hogy használható legyen a kutatásban, továbbá a termelő és szolgáltató szférában dolgozó mérnökök számára is. Ez a könyv olyan műszaki kémiai szakismeretű kollégák számára is ajánlott, akik már bizonyos gyakorlattal rendelkeznek, és szeretnék a dinamikus rendszerek analitikai kémiája és általában az idevonatkozó méréstechnika fejlődésében rejlő lehetőségeket átfogóan látni, a folyóiratok és könyvek közleményeit megérteni, felhasználni és alkotó módon továbbfejleszteni. (Inczédy János: Kémiai folyamatok műszeres ellenőrzése. Veszprém, Veszprémi Egyetemi Kiadó, 2002. 180 p.)

Fonyó Zsolt

az MTA levelező tagja


Éva V. Huseby-Darvas:

Michigani magyarok

Kivándorlás mindig volt: a 19. század végén is, 1989-ben sem szünetelt, s e recenzió írásakor, 2003-ban sem szünetel. Vagyis amerikai magyarok lesznek ezután is, de a 21. századi amerikai magyarok alig-alig hasonlítanak majd a 20. századiakra, akiket többek között Puskás Julianna, Albert Tezla, Vázsonyi Endre, Dégh Linda és Fejős Zoltán örökített meg nagyszerű monográfiákban és dokumentumkötetekben.

Huseby-Darvas a magyar bevándorlás hat hullámát tárgyalja. Az első 3-4-et jól ismerik az amerikai magyarokat kutatók, nevezetesen az 1880 és az I. világháború között bevándorolt öregamerikásokat, a két világháború között bevándorlókat, a II. világháborút követően bevándorló dípíket (displaced persons), és az 1956-os szabadságharcosokat. Az 5. hullámot "Kádár árváinak" (Kádár's orphans) nevezi a szerző, ők a 60-as és 80-as évek között érkeztek Amerikába, a létező szocializmust hagyták el, de a dípíknél vagy az 56-osoknál általában intenzívebb kapcsolatokat tartottak fenn magyarországi családjukkal, barátaikkal. A 6. hullám, az 1989-es rendszerváltásokat követő bevándorlás Magyarországról s a környező államokból, ma is tart még. Ebben az utolsó hullámban legalább két csoport tűnik azonosíthatónak: az Erdélyből menekültek és a jól képzett értelmiségiek (az agyelszívás részesei). Az Allen Park-i magyar református templomban az erdélyiek 1990-ben Magyar Hagyományokat Ápoló Kört is alapítottak, ahol minden második vasárnap rendeznek különféle programokat. A Körben csak magyarul folyik a szó, eltérően a legtöbb olyan eseménytől, ahol magyarok (is) beszélgetnek egymással.

Michiganben a 2000-es népszámlálás szerint a "magyar származásúak" 118 651-en voltak, de tudnunk kell, hogy zömük nem beszél magyarul. Magyar származásúnak az számít az amerikai népszámlálásban, akinek, mondjuk, egyik nagyszüleje a kérdezett szerint magyar volt. Számos demográfiai adatot tudhatunk meg a magyarokról, többek között azt is, hogy sem a bevándorló, sem az Amerikában született magyar nők nem szülnek távolról sem annyi gyermeket, amennyi a reprodukcióhoz szükségeltetne.

A könyv utolsó fejezete a michigani magyarokat mutatja be az ezredfordulón (49-60). Az egykor idilli, virágokkal teli és boldog Delray a 20. század végére nagyon megváltozott. Huseby-Darvas egyik adatközlője, akinek boltját az 1990-es évek közepén hét fegyveres rablás érte, mielőtt végleg bezárta, 2001-ben azt a lakonikus kijelentést tette, hogy "Delray meghalt!" (49). S valóban: az épületek elhanyagoltak, kiégettek, az ablakok bedeszkázva, a szemét mindent ellep, s az autóval arra járók jól teszik, ha nem szállnak ki kocsijukból, ha kedves az életük. Európai ember nehezen tudja elképzelni, amiről Huseby-Darvas beszámol: akiknek még van autójuk Delrayben, fákhoz láncolják a kocsijukat, így éjszaka csak a kisebb mozdítható alkatrészek tűnnek el. Nehéz elképzelni, de igaz, hogy Delrayben ma is működik még a Szent Kereszt Magyar Templom. Bizonyos értelemben Delray még ma is szimbolikus központja a délkelet-michigani magyaroknak, például a Szent Kereszt Templom évente megrendezett kétnapos fesztiválján ezrek vesznek részt a Yack Arénában Wyandotte-ban (egy biztonságos városrészben levő nagy csarnokban). Delray a még ott élők szerint végvár, amit egy idős asszony a következőképp jellemzett: "A gazdagok, akik elköltöztek innét, lenéznek minket, amiért még mindig Delrayben lakunk. Csakhogy mi itt igazi magyarok maradtunk, de ők, amikor elköltöztek innen, itt hagyták a magyarságukat. Ha jól akarják érezni magukat, visszajönnek látogatóba... jönnek, amikor csak tudnak, vagy telefonálnak, hogy felemlegessük a régi időket. Hozzánk képest magányosak azokban a puccos kertvárosokban. Még a szomszédaikat sem ismerik." (53)

A Delray-n kívüli magyar intézmények között fontos a Taylorban található Hungarian American Cultural Center (egyfajta művelődési ház), az Allen Park-i református egyház (s ennek már említett Magyar Hagyományokat Ápoló Köre), a Lincoln Park-i református és baptista egyházak, valamint a William Penn betegsegélyző egyesület. 2002-ben Ann Arborban néhány energikus magyar sikeres filmklubot szervezett: a kéthetente tartott vetítésekre s az őket követő vitákra nemcsak Michiganből, de Ohióból s a kanadai Windsorból is sokan elautóznak. A közösségi alkalmak között kiemelkedő szerepe van a nagy nemzeti ünnepeknek (például március 15., október 23.), a Budapestről vagy épp a Felvidékről érkező zenés-táncos kabaré-előadásoknak, s persze a családi ünnepeknek s a temetéseknek is. Az amerikai magyar temetéseknek számos, számunkra meglepő vonását mondatja el adatközlőivel Huseby-Darvas, például egy, az 1970-es években bevándorló asszony szerint a halottakról csak szépet-jót mondanak (nem az igazat), s a "gyászolók" a ceremónia után rögvest csevegni kezdenek s nevetgélnek, még a nyitott koporsó közelében is.

A delrayi magyarok szinte mind egy szálig elfogytak, gyermekeik, unokáik különféle kertvárosokba költöztek szét. Az újabb bevándorlók (az 56-osoktól a rendszerváltások után érkező "globalizációs" magyarokig) eleve a kertvárosokba költöztek, ők magyar negyedekben már sosem éltek s nem is fognak élni. "Kádár árvái" és a legújabb hullám nem jelentettek vérfrissítést a régi magyarok számára. Az amerikai születésű második-harmadik generáció tagjainak magyarsága szimbolikus etnicitás: nem mindennap megélt, hanem csak időnként, például hétvégén a templomban gyakorolt magyarság. (A csigatésztát készítő asszonyok "szerdai magyaroknak" hívják magukat, mert szerdánként szoktak összegyűlni.) Az ételek, a szüreti bálok és más, gyakran a templomokhoz kapcsolódó események egy se nem amerikai, se nem magyar kultúra hordozói - sajátságosan michigani, amerikai-magyar kultúráról van szó, ami addig fog fennmaradni, amíg a magyar egyházak működnek Michiganben - jósolja Huseby-Darvas Éva (60).

A könyv főszövege hatvan oldalt tesz ki, amit négy melléklet, bőséges jegyzetek, bibliográfia, név- és tárgymutató követ, negyvennyolc oldal terjedelemben. Az 1. melléklet egy élettörténet, a 2. a gyermekek szocializációjából villant fel ezt-azt, a 3. hat magyar étel receptjét közli (a gulyáslevestől a kolozsvári rakott káposztás kacsacombon át a "finom vajas kifliig"), a 4. a michigani magyar kalendárium.

Ez a könyv több szempontból kiemelkedik az amerikai magyarsággal foglalkozó társadalomtudományi művek közül. Mindenekelőtt azzal, hogy - a szűk terjedelem ellenére - nagyon pontos, árnyalt kulturális antropológiai leírását kapjuk egy amerikai magyar közösségnek. A könyvet szerzője több mint húsz éve kezdte írni, hisz több mint húsz éve gyűjt magnetofonnal amerikai magyar élettörténeteket. Mivel maga is közéjük tartozik, sokkal könnyebben mozog az amerikai magyarok között, mint bármely magyarországi kutató, ugyanakkor a magyarországi terepismeretei is elsőrangúak: a 80-as években egy teljes évet töltött Cserépfaluban az ott élő emberek tanulmányozásával. Huseby-Darvas Éva nagyon "kétlaki" kutató, s ezt jól kamatoztatja elemzéseiben és a megfigyelt magatartások magyarázatában. A könyv olvasója egy hiperszorgalmas és hihetetlenül kitartó kultúrantropológusra gyanakszik, s joggal. Aki próbálta már, tudja, hogy milyen nehéz az amerikai magyar emigrációt (a bevándorlókat) kutatni. Elég egyetlen óvatlan megjegyzés, és rögtön áthatolhatatlan falak emelkedhetnek a kutató köré. Hosszú és gondos résztvevői megfigyelés eredményezhet csak olyan kijelentéseket, mint például: "A bevándorlók első négy hulláma és a két utóbbi hullám közötti feszültségek különösen nyilvánvalóak az amerikai magyar egyesületekben" (29), vagy az, amit az 56-osok kapcsán olvasunk egy helyen: "Az 56-osok a dípíknél valamelyest reálisabb képpel rendelkeznek Magyarországról, mivel az 1963-as amnesztia után rendszeresen kezdtek hazalátogatni. Mindazonáltal, az otthontól távol töltött idő következtében, bizonyos értelemben minden bevándorló esetében megáll az idő" (26).

Magam ebből a könyvből a következő eltéréseket olvastam ki: a régi magyarok kétkezi munkások voltak, az újak jelentős részt jól képzett értelmiségiek vagy a szolgáltatóiparban dolgozó emberek. A régiek valódi magyar beszélőközösségekben éltek, melyekben a gyerekek is jól megtanulhattak magyarul. Az újak nem valódi, hanem virtuális (vagy semmilyen) magyar nyelvközösségben élnek, melynek tagjai zömmel csak telefonon vagy az Interneten kommunikálnak egymással. Ilyen körülmények között az ő gyermekeik nem tanulnak meg magyarul, mert nincs kitől s nincs hol megtanulniuk. Csupán a család a legritkább esetben képes egy gyermeket Amerikában megtanítani magyarul. Azt hiszem, megjósolhatjuk, hogy a 21. században lesznek még amerikai magyarok, de gyermekeik közül (szinte) senki nem fog már megtanulni magyarul. (Éva V. Huseby-Darvas: Hungarians in Michigan. East Lansing, Michigan State University Press, 2003. 108 p)

Kontra Miklós

kandidátus, egyetemi tanár


<-- Vissza a 2004/1 szám tartalomjegyzékére