Új Idő
képes magazin


BEKÖSZÖNTŐ



Az Olvasó köszöntése

Kiadónk első lapja, mellyel megkeressük az olvasót, képes magazin, igazi szórakoztatóipari termék akar lenni. Nem égbekiáltó újdonság ez a műfaj a hazai piacon, az újságosstandok rogyadoznak a magazinterméstől, melynek néhány jellemzője nem kedvére való a magyar embernek: 70 százalékban román nyelvű, 25 százalék magyarul van ugyan, de "second-hand" termék, az anyaországban többnyire eladatlan lap, s a második, harmadik, sokadik nyelvű változata egy eredetiben németül vagy angolul megjelenő magazinnak.

Talán évekbe, rengeteg munkába és pénzbe fog kerülni, míg érvényesíteni tudjuk majd saját forrásokból táplálkozó lapvilágunkat. Ez a világ sajátunk kell hogy legyen és egészséges kommunikációra kell épülnie, hiszen a kommunikáció hiánya, ahogyan azt hétköznapjainkban is látjuk, szörnyetegeket szül.

Az ugyanazon ősi forrásokból merítő Biblia, Tóra és a Korán olvasói és hívői válogatás nélkül gyilkolják egymást, a multinacionális cégek a pénz és az üzlet hitére oktatnak, a romániai magyar csak a román szélsőségesek agyában egy összetartó család. Manapság tízek, százak igyekeznek megakadályozni, hogy szót értsünk legalább egymással. Hiszen csak önmagunk definiálása és az ezután vállalt tiszta magyarságkép elfogadása után állhatunk a románok elé, mondván: ezek vagyunk mi, ezt akarjuk, beszéljünk erről. Ez hosszú folyamat lesz és senkinek sem lesz kellemes. Ugyanezt végig kell csinálnunk az anyaországgal is, hiszen edzett ebtenyésztők tudják, hogy a gyakran dédelgetett kiskutyából infantilis felnőtt eb lesz, a romániai magyarságnak pedig meg kell találnia felnőtt önmagát.

Nem a világ egy új lap, egy új kiadó létrehozása, de legalább szembenézhetünk önmagunkkal: saját erőből létrehozunk egy új fórumot a romániai magyar számára, növelve ezzel a lehetőségeit, hogy saját világáról, lehetőségeiről, művészeiről, politikusairól, tudósairól tudomást szerezhessen. Erős, egészséges és mindenre kiterjedő romániai magyar sajtóra is szükségünk van, ahogyan nem tudunk élni saját óvodák, iskolák és egyetemek nélkül. Szó se róla, az anyaországban is van iskola, egyetem, munkahely, segély, de kire bízzuk a parasztot, a vidéket, amelyből időtlen-idők óta minden nemzet táplálkozik? Budapesti emigrációból biztató levelekkel nem lehet magyarságot menteni, csak temetni. Tudásra, önbizalomra és kemény munkára van szükségünk, hogy megmaradhassunk.

Előfordulhat, hogy olvashattak lapunk megjelenése előtt arról, hogy "lapháborúba" keverednénk. Ugyan, ki óhajt gyilkolni egy romániai magyar lappiacon, ahol a potenciális lappaletta 70 százaléka fordításban van jelen vagy úgy sem, nincs magyar nyelvű reklámújság, ifjúsági lap alig (Csigalépcső, elnézést!), filmmagazin, női magazin, sportlap, hobbilapok, szaklapok hiányoznak, a számítástechnikáról írók színe-java románul közöl, a doktorandusok kétségbeesetten keresik a közlési lehetőségeket, mert kötelezi őket a program, gazdasági lapunk a webre költözött, nincs egészségügyi, lakberendezői, építészeti szaklap.

Ezeket nekünk kell majd előállítani, különben német vagy angol, amerikai second-hand-en fogunk élni életünk végéig, eurós árfolyamon. Senkit ne tévesszen meg: nem az idegenektől tartunk, hanem attól, hogy ha nem növünk fel, felfalnak - joggal - a nagyok.

Emiatt is bevallott célunk: nőknek és férfiaknak szánt magazinokkal, lapokkal, kalendáriumokkal feltölteni a hazai magyar lappiacot, minél több ifjúnak munkát adni ebben a mostoha szakmában is, maximálisan érvényesítni a Kiadó érdekeit, a mások érdekeinek tiszteletben tartásával. Ezt egy közgazdász is így vallotta, több mint kétszáz éve, és elfogadhatónak tartjuk, mert elvei alapján, azóta is működik a kapitalizmus.

Willmann Walter