PÁLFFY GÉZA

Kerületi és végvidéki fõkapitányok és fõkapitány-helyettesek Magyarországon a 16–17. században

(Minta egy készülõ fõkapitányi archontológiai és “életrajzi lexikonból”)¹

Édesapám emlékére

“A fõkapitányi méltósággal, mint a XVI. és XVII. századi központi igazgatás legfontosabb végrehajtó szervével, a magyar közigazgatástörténetnek is foglalkoznia kell, annál is inkább, mert a hadtörténet ennek a fontos tisztségnek ismertetését eddig még, érthetetlen módon, nem tekintette feladatának.”² 1946-ban Ember Gyõzõ a koraújkori magyar közigazgatás történetérõl írott munkájában e szavakkal kesergett, midõn annak a fontos fejezetnek a megírásához érkezett, melyben a 16–17. századi Magyarország katonai igazgatásának rendszerét kívánta felvázolni. A történész–levéltáros számára ugyanis a II. világháborút követõen — Szegõ Pálnak, a török elleni végvárrendszer elsõ monográfusának néhány oldalas vázlatát leszámítva³ — a témára vonatkozóan semmiféle összefoglalás nem állt rendelkezésére. Sõt Ember Gyõzõ, majd három és fél évtized múlva a végvári hálózat történetének újabb feldolgozója, Szántó Imre⁴ a katonai igazgatás bemutatásakor még egy olyan fõkapitány-jegyzékre sem támaszkodhatott, amilyen a koraújkori fõméltóságról és fõispánokról már a múlt század óta — akkor még csak kéziratos formában, napjainkban azonban már nyomtatásban is — hozzáférhetõ.⁵

A mohácsi csatát követõ török elleni határvédelemben több mint másfél évszázadon át oly meghatározó szerepet játszó fõkapitányok archontológiájának összeállítását a legutóbbi idõkig legfõképpen az hátráltatta, hogy magáról a védelmi rendszer szervezetérõl nem rendelkeztünk megfelelõ összefoglalással. Az újabb kutatások ezért hozhatták — Szegõ, Ember és Szántó említett monográfiáihoz képest — azt az új véleményt, hogy a török elleni védelmi rendszer szervezetileg nem egy fajta, hanem két típusú fõkapitányságra: az úgynevezett országos, majd 1563 után kerületi, illetve a végvidéki generalátusságokra oszlott. A kerületi fõkapitányok (Kreisoberst, supremus capitaneus partium regni Hungariae, prorex, banus, ország hadnagya/kapitánya, királyképe — a “dunántúli”; a “dunáninneni”; a felsõ-magyar-országi; az 1566-ig fennálló, középkori eredetû alsó részekbeli és a horvát–szlavón bánok) a hatáskörük alá rendelt kerület (Kreis, partes) vármegyéinek hadügyi kérdéseit irányították, és az erre az idõre már meglehetõsen elavult, felkelt nemesi, vármegyei, városi csapatok, valamint a rendek által megszavazott hadiadóból fizetett néhány száz lovasból és gyalogosból álló, közvetlenül személyüknek alárendelt haderõ felett rendelkeztek. A védelemben sokkal jelentõsebb szerephez jutottak a végvidéki generálisok (Grenzoberst, supremus capitaneus confiniorum — a gyõri; a kanizsai, majd 1600 után Kanizsával szembeni; a bányavidéki, majd érsekújvári, végül 1663 után Érsekújvárral szembeni; a felsõ-magyarországi vagy kassai; a horvát, majd horvát–tengermelléki avagy károlyvárosi; a vend, utóbb vend–bajcsavári, majd vend–petrinjai, illetve varasdi; továbbá a Kulpa-menti báni; az erdélyi fejedelemséget oltalmazó váradi; végül a speciális komáromi és szatmári), akik a fõkapitányság központjául szolgáló fõvár (Hauptfestung)⁶ katonasága mellett egy adott területen, azaz végvidéken (Grenze/Grenzgebiet) fekvõ és a fõvárnak alárendelt kisebb várak és erõdítmények (Grenzfestungen, confinia) uralkodói fizetésû õrségének parancsnokoltak.⁷

Miután a kétféle fõkapitányság együttesen alkotta a török elleni védelmi rendszert, azaz ugyanazon legfõbb célt, Magyarország és a vele határos osztrák örökös tartományok, illetve a német birodalom megoltalmazását szolgálták, természetszerûleg nem váltak el élesen egymástól. Sommásan leegyszerûsítve csak abban különböztek, hogy az egyik a magyar rendek, a másik a bécsi Udvari Haditanács (Wiener Hofkriegsrat) érdekeit tartotta inkább szem elõtt, midõn a 16–17. századi magyar királyság legnagyobb feladatával, az oszmán hódítók feltartóztatásának megszervezésével foglalkozott. Ezzel magyarázható, hogy — miként arról az alább közölt jegyzék tanúskodik — a kerületi fõkapitányi tisztséget kizárólag magyar honfiúsággal rendelkezõk, a végvidéki generálisok tisztét viszont a Haditanács által erre katonai és politikai szempontból egyaránt jóváhagyott, magyar, osztrák, majd a 17. században már részben birodalmi fõrendek és (fõ)nemesek töltötték be. A két tisztséget azonban éppen a védelem hatékonyabb biztosítása érdekében az ország bizonyos területein igen gyakran, sõt egyes országrészekben állandóan azonos személy viselte. Ekként alakult a védelmi rendszer szervezete 1559-tõl Felsõ-Magyarországon (partes superiores regni Hungariae, Oberungarn), ahol a Kassán székelõ fõkapitány egyidejûleg és egy tisztség keretén belül irányította mind a végvárakat, mind a vármegyéket. Hasonlóképpen — elõbb Nyitra, Surány, Léva, majd 1589-tõl Érsekújvár központtal — ugyanazon generális a két különbözõ (a kerületi és a végvidéki) tisztséget együtt viselve parancsolt hadügyi kérdésekben 1563 után a Pozsonytól keletre egészen Gömör megyéig húzódó, úgynevezett “dunáninneni” országrész (partes regni Hungariae Cisdanubianae, Kreis diesseits der Donau) vármegyéinek, melyek területén az általa irányított bányavidéki végvárak (confinia antemontana, bergstädterische Grenze) feküdtek. Mindez elsõsorban azzal magyarázható, hogy az ország ezen viszonylag távolabbi és Bécs védelme szempontjából kevésbé vagy más tekintetben meghatározó védelmi övezeteit a Haditanács nem kívánta saját kizárólagos ellenõrzése alá vonni, pusztán megelégedett azzal, hogy ezeken a területeken túlnyomórészt a határvédelemben jártas magyarok lássák el mindkét fõkapitányi tisztséget. Ugyanakkor a Dunántúlon és a horvát–szlavón területeken a két fajta fõkapitányi tisztet többnyire különbözõ személyek töltötték be. Bizonyos szempontból pusztán a 16. század néhány esztendejében (1574–1575, 1582–1590) a kanizsai, majd 1627 után a Kanizsával szembeni fõkapitányok jelentenek kivételt, õk ugyanis végvidéki tisztükkel egyidejûleg a “dunántúli” kerület hadügyét is irányították, a gyõri generalátus végházai felett azonban fõkapitányi jogkörrel sohasem rendelkeztek.

A védelmi rendszer szervezetének ezen különleges kettõssége kiválóan nyomon követhetõ a kerületi és végvidéki fõkapitányok, illetve fõkapitány-helyettesek most elsõ ízben közlésre kerülõ archontológiájából, melyet — még korántsem teljes, pusztán eddigi kutatásaink eredményeit összefoglaló, mondhatnánk munkapéldány-formája ellenére — elsõsorban két alapvetõ okból teszünk közzé. Mindenekelõtt a korszak históriájának feltárásán munkálkodó történészek, levéltárosok, helytörténeti kutatók, valamint a történelem segéd- és rokontudományainak mûvelõit szeretnénk olyan segédlethez juttatni, melyet reményeink szerint haszonnal forgathatnak levéltári kutatásaik, tanulmányaik írása és nem utolsósorban könyveik személynévmutatóinak elkészítése során. A számos kollégánk kívánságára és már évek óta újra meg újra megismétlõdõ sürgetésére most közzétett adattárunkkal azonban — õszintén meg kell vallanunk — egy kissé “önös” célunk is van. Tisztában lévén azzal, hogy különösen a törökkor idõszakára vonatkozóan, ahol már iratkilométerekben mérhetõ a fennmaradt levéltári anyag, egyetlen ember nem lehet képes tökéletes adattár készítésére, ezért ezúttal szeretnénk nyilvánosan minden kutatótársunkat megkérni arra, hogy ha a most közölt összeállításban szereplõ adatokkal ellenkezõ vagy azt kiegészítõ forrásra bukkan, bocsássa jelzetét rendelkezésünkre. Az efféle szakmai együttmûködést azért tartjuk különösen követendõnek, mert egy olyan történész “társadalom” kialakulását szeretnénk többek között jelen adattárunk sokak által szorgalmazott közreadásával is elõsegíteni, melynek minden képviselõje kész tudományos kérdésekben szakmai és emberi nézeteltéréseit félretéve valódi tudós módjára adatainak átadásával is segíteni egymást.

Az alábbiakban közreadott fõkapitány- és fõkapitány-helyettes-jegyzék azonban — melynek adatait a török elleni védelmi rendszer szervezetének történetére vonatkozó kutatásaink során gyûjtöttük össze — nem pusztán egyszerû archontológiai összeállításnak készül(t). Miként azt már a 16–17. századi katonai igazságszolgáltatásról írott munkánk adattárának bevezetõjében hangsúlyoztuk,⁸ jelen adatközlésünkkel is legfõbb célunk azon törökkori archontológiai lexikon elkészítésének a segítése, melynek 1607–1608. évi szeletét Benda Kálmán 1972-ben éppen olyan szakmai kollegialitás, azaz külföldi és magyar történész–levéltáros team-munka eredményeként jelentette meg, mint amilyenre az elõbbiekben utaltunk.⁹ A kerületi és végvidéki fõkapitányok, illetve az õket helyettesítõ és gyakran vicegenerálisoknak is titulált fõkapitány-helyettesek adatbázisa ennek az archontológiai lexikonnak alkothatja majd egyik legfontosabb fejezetét. Az országos fõméltóságokat is gyakran betöltõ kerületi és végvidéki fõkapitányok, valamint a vicegenerálisaik alkották ugyanis a törökkori Magyarország vezetõ katonai és nem kis részben egyúttal politikai elitjét. Ekként életpályáik vizsgálata messze túlmutat a katonai közigazgatás és a hadtörténet területén, hiszen számos olyan politika-, hivatal- és társadalomtörténeti, valamint sok egyéb kérdésre adhat választ, melynek segítségével egyszer majd végre valóban reális képet rajzolhatunk arról, milyen szerepet játszott a magyar katonai és politikai elit, illetve (fõ)nemesség a Habsburg-birodalom és annak keleti hadszíntere irányításában.

Jelen adatközlésünket ezért — Benda Kálmán archontológiai lexikon-terveit kibõvítve, illetve majdan annak egy kötetének szánva — készülõ fõkapitányi archontológiai és “életrajzi lexikonunk” vázaként tárjuk az olvasó elé. Ebben az alább közölt több száz fõkapitány és fõkapitány-helyettes archontológiája mellett életpályáik is helyet kapnak majd. Elõször [I.] az archontológiai fejezetben [1.] a tisztségviselés pontos idõhatárait és [2.] a fõkapitány vagy vicegenerális nevét adjuk meg, majd idõrendben haladva részletezzük [3.] a tisztség megszerzésének és az abból való távozás körülményeinek eseményeit. Míg a középkorkutatásban az ilyen jellegû adatközlésre csak a legritkább esetben van lehetõség, a törökkor forrásanyaga azonban már lehetõvé teszi mindezek rekonstruálását. Erre pedig véleményünk szerint igen nagy szükség van, mert a kinevezés és a beiktatás, azaz a tényleges hivatalba lépés között olykor igen jelentõs idõ, néha közel egy esztendõ is eltel(hetet)t, miként azt Sibrik Pál gyõri fõkapitány-helyettes alább közölt példája kiválóan bizonyítja. Mindezen adatokat egészíti ki a kötet második felét alkotó [II.] “életrajzi lexikon”, melybe a katonai fõméltóságok neveinek alfabetikus sorrendjében [4.] az adott személy összes tisztsége, azaz a fõkapitány vagy a vicegenerális teljes életpályája kerül. Ugyanitt a nevek mellé tett jegyzetekben — amennyiben megállapítható — megadjuk majd [5.] a születés, a halál, a temetés, a házasság(ok) idejét és helyét, továbbá a szülõk és a feleségek nevét is, valamint az adott katonai méltóság betöltõjére és családjára vonatkozó irodalmat, illetve a jelentõsebb levéltári forrásanyagot. Az adatokat mind az archontológiai, mind az “életrajzi lexikon”-részben a levéltári jelzet vagy az irodalmi hivatkozás követi — miként azt az alábbi két katonai fõméltóság: egy idegen fõkapitány (Andreas Kielman von Kielmansegg ideiglenesen megbízott felsõ-magyarországi generális) és egy magyar fõkapitány-helyettes (szarvaskendi Sibrik Pál gyõri vicegenerális) mintapéldája mutatja be.¹⁰

[I.] Archontológia:

[1.] 1588. nov. 10. után–1590. okt. 18. elõtt [2.] Andreas Kielman von Kielmansegg

ideiglenesen megbízott felsõ-magyarországi fõkapitány

[3.] 1588. szept. 15. Kinevezik, de tisztét Kassára érkeztét követõen látja majd csak el. Mivel K. azonnal még nem utazik Felsõ-Magyarországra, ezért ideiglenesen Claudius von Roussel helyettesíti. (ŠOBA Prešov, Rod Drugeth Inv. o. 924. 1588. szept. 15.)

1588. okt. 26. Ernõ fõherceg engedelmességre intõ levele Lõcse városához K. fõkapitányi kinevezése kapcsán. (ŠOBA Levooa AML II/34.)

1588. nov. 10. K. saját engedelmességre intõ levele kinevezése kapcsán és tudósítása Kassa városához arról, hogy hamarosan megérkezik. (AMK Schw. No. 4067.)

1590. okt. 18. elõtt † Mátyás fõherceg okt. 18-án értesül K. haláláról. (MOL E 144 MKA Belügy, Doboz 1. fol. 244–245.)

[II.] “Életrajzi lexikon”:

[4.] Kielman, Andreas (von Kielmansegg)¹¹

1553–1556 udvari familiáris két lovassal (1553. szept. Kinevezés. Kielmansegg, 1910. 5.)

1556–1559 egy zászlóaljnyi német gyalogos kapitánya (Hauptmann) Felsõ-Magyar-országon (1556. nov. 9.: ÖStA KA AFA 1556/12/53.; 1559. tavasza: Kielmansegg, 1910. 5.)

1560 udvari fõkvártélymester (Oberst-Hofquartiermeister) (Uo. 6–7.)

1560 Pesthy Ferenccel együtt királyi biztos Kassán (1560. márc. 21. Utasítás. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 141. fol. 21.)

1561–1566 mustramester és hadi biztos Felsõ-Magyarországon (1561. júl. 8. Uo. Exp. Bd. 142. fol. 29.; 1566. ápr. 1.: Uo. Reg. Bd. 146. fol. 123.)

1561–1562 királyi biztos több alkalommal a bányavidéki végeken is (1561. okt. Uo. Exp. Bd. 142. fol. 42. és fol. 44.; 1562. aug. Uo. fol. 107.)

1562–1590 királyi tanácsos (1562. febr. 10. Kinevezés. Kielmansegg, 1910. 7. A tisztet haláláig betölti.)

1566–1577 komáromi fõkapitány (1566. márc. 25. Komáromba rendelik. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 146. fol. 120.; máj. 8. Kinevezés Pethõ János helyére. Uo. fol. 137. Vö. még Kielmansegg, 1910. 8. és Unghváry, 1912. 147.; jún. 26. Felszólítják K-t, hogy várja meg a beiktatását végzõ biztosokat. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 146. fol. 156.; szept. 1. Beiktatása, melytõl kezdve kapja fizetését. ÖStA KA Best. No. 150.; 1567. márc. 25. Bestallung és utasítás. Uo.)

1573 királyi biztos Egerben (1573. ápr.–máj. Kielmansegg, 1910. 10.)

1576. márc. Neve — Istvánffy Miklós Batthyány Boldizsárhoz írott tudósítása szerint — felmerül a Christoph Ungnad lemondásával megüresedett egri fõkapitányi tisztségre. (1576. márc. 27., Bécs. MOL P 1314 No. 21 052.)

1577–1580 kanizsai fõkapitány (1577. ápr. 19. Megegyezés K-nal a tisztség elvállalásáról. Takáts, 1928. 458.: 200. jegyz.3 Mindeközben Kapra Ferenc látja el ideiglenesen a fõkapitányi tiszet. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 165. fol. 139. és fol. 93–94. és Uo. Exp. Bd. 164. fol. 86.; jún. 17. elõtti napokban, 15-én már szinte bizonyosan Kanizsán tartózkodik. Vándor, 1994. 320. és 350.: 228. jegyz. és ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 164. fol. 87.; jún. 18. Istvánffy Miklós ekkor azonban még úgy tudja, hogy K. csak hamarosan megy Kanizsára. MOL P 1314 No. 21 032.; júl. 1. Tisztségbelépés. Roth, 1970. 162.; 1580. szept. 17. Elbúcsúztatják kanizsai tisztébõl, ahonnan Komáromba tér vissza. ÖStA HHStA Hung. AA Fasc. 113. Konv. 2. fol. 27–30.)

1580–1584 komáromi fõkapitány (1580. okt. 5. Ismét betölti tisztét. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 168. fol. 138.; 1584. okt. 20. Utasítás utódja, Pálffy Miklós részére. ÖStA HHStA Archiv Pálffy Arm. I. Lad. I. Fasc. I. No. 6.; 1584. okt. 22. Pálffy kinevezése. Nagy I., IX. köt. 41. Vö. még Jedlicska, 1897. 11–12. és 110–111., ill. 113.)

1584–1590 haditanácsos (1584. jan. 1. Kinevezés. ÖStA KA HKR KlA V. 3. A tisztet haláláig betölti.)

1584–1590 fõhadszertárnok (Oberst-Zeugmeister) (1584. jan. 1. Utasítás. Uo. Kinevezésének dátuma fizetése kapcsán: ÖStA FHKA HKA NÖHA W–61/C/90/B. RN 300/2. fol. 1050–1053.; 1584. ápr. 7. Kinevezésének kihirdetése a bányavidéki végeken. MOL E 172 MKA Tétel 5. No. 75. A tisztet haláláig betölti.)

1585, 1586, 1587 királyi biztos több alkalommal a bányavidéki fõkapitányságban (1585: Uo. No. 158., MOL E 142 MKA Fasc. 19. No. 21. és Kielmansegg, 1910. 17.; 1586: MOL E 142 MKA Fasc. 18. No. 32., ill. Fasc. 20. No. 14., ill. Jedlicska, 1897. 255.: No. 362. és 267.: No. 385. Vö. még Kielmansegg, 1910. 16–17.; 1587: MOL E 172 MKA Tétel 5. No. 283–284.)

1587. dec. Wilhelm Freiherr von Roggendorf alsó-ausztriai Landmarschall K-t is javasolja a gyõri végvidéki fõkapitányi tisztségre. (NÖLA SA A–VII–25. fol. 6–8.)

1588–1590 ideiglenesen megbízott felsõ-magyarországi fõkapitány (Ld. részletesen az archontológiai fejezetben.)

[I.] Archontológia:

[1.] 1640. aug. 30.–1643. febr. 18. elõtt [2.] Sibrik Pál (szarvaskendi) gyõri magyar fõkapitány-

helyettes

[3.] 1639. szept. 10. elõtt S-t Bécsbe hívják, de ekkor maga még nem tudja, hogy miért. Utóbb kiderül, abból célból, hogy vállalja el a tisztséget. (MOL P 1314 No. 43 213.)

1639. szept. 17. Kéri a tisztséget. (ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 280. fol. 557.)

1639. szept. 22. Jelentést kérnek Maximilian von Liechtenstein gyõri fõkapitánytól Cziráky Ádámnak a tisztségre vonatkozó kérelmével kapcsolatban. (Uo. Reg. Bd. 281. fol. 70.)

1639. okt. 11. Liechtenstein fõkapitány S-t ajánlja a tisztségre. (Uo. Exp. Bd. 280. fol. 621.)

1639. okt. 26. S-t nevezik ki a tisztségre. (Uo. Reg. Bd. 281. fol. 398.)

1639. nov. 12. Ismét Bécsbe rendelik, nyilván új tisztsége ügyében. (MOL P 1314 No. 43 222.)

1640. jan.–aug. 12. Még a Kanizsával szembeni végeken tartózkodik. (jan.–febr.: ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 283. fol. 164. és Uo. Exp. Bd. 282. fol. 272.; márc. 28.–aug. 12.: MOL P 1314 No. 43 223–43 239. és No. 54 948.)

1640. aug. 28. Batthyány Ádám Kanizsával szembeni fõkapitánynak elrendelik, hogy S. végre menjen Gyõrbe. (ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 283. fol. 367.)

1640. aug. 30. Már új tisztét tölti be. (Uo. Exp. Bd. 282. fol. 102.)

1643. febr. 12.¹² † Özvegye, Dapello Erzsébet márc. 11-én Batthyány Ádám Kanizsával szembeni végvidéki fõkapitány tudtára adja férje halálát és meghívja temetésére. (MOL P 1314 No. 43 247.)

[II.] “Életrajzi lexikon”:

[4.] Sibrik Pál (szarvaskendi)¹³

1621. szept. 7. Esterházy Miklóssal tudatják, hogy S-nek valamilyen — feltételezhetõen gyõri — tisztségre havi 40 forintot hagytak jóvá. (ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 246. fol. 249.)

1622–1627 gyõri lovasfõhadnagy 50 huszár élén¹⁴ (1622. okt. 15. Hans Breuner gyõri fõkapitány közbenjárása S. kérelme ügyében a tisztségre. Uo. Exp. Bd. 247. fol. 85.; okt. 22. Kinevezés. Uo. Reg. Bd. 248. fol. 321.; 1623. Már betölti tisztét. NÖLA SA A–VII–36. fol. 38–45.)

1624–1630 királyi pohárnok (“Sacratissimae Caesareae Regiaeque Maiestatis pocillator”) (1624: ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 251. fol. 94. és Reg. Bd. 252. fol. 112.; 1630: GyL GyKHL Felvallási jkv. Köt. 7. fol. 467–468.)

1627–1632 komáromi fõkapitány-helyettes (1627. jan. 4. Tudatják Breuner fõkapitánnyal S. kinevezését. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 258. fol. 77., jan. 5. Az Udvari Kamarának elrendelik fizetése folyósítását. Uo. fol. 45., márc. 2. Ernst von Kolonitsch komáromi fõkapitány beiktatása ügyében levelez a Haditanáccsal. Uo. fol. 93.)

1632–1634 lévai fõkapitány (1632. júl. 9. Pálffy István bányavidéki fõkapitánnyal tudatják S. kinevezését és elrendelik neki beiktatását. Jedlicska, 1910. 116.: No. 219.; júl. 11. Bestallung. ÖStA KA Best. No. 1221.; júl. 12. S. Bécsben kiállított reverzálisa a tisztségrõl. Uo.; 1634. ápr. 28. Még Léván tartózkodik. MOL P 1314 No. 43 174.)

1635–1640 Kanizsával szembeni végvidéki fõkapitány-helyettes, egyúttal egerszegi fõkapitány¹⁵ (1634. márc. 14. elõtt Batthyány Ádám Kanizsával szembeni végvidéki fõkapitány kéri az üresedésben levõ tisztség betöltését. MOL P 1313 3. cs. No. 11.; ápr. 28. elõtt Batthyány S-t ajánlja Bécsben a tisztségre, melyet az uralkodó elfogad, maga S. pedig ezen a napon megköszöni az ajánlást. MOL P 1314 No. 43 174.; jún. 19. Batthyányval tudatják, hogy S-t fogadják fel a tisztségre. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 272. fol. 230.; 1635. máj. 1. Ettõl a naptól kapja fizetését. MOL P 1322 Földesúri família No. 432/24.; szept. 6. S. lévai utódjává Miskey Istvánt nevezik ki, aki szintén máj. 1-tõl kapja fizetését. Jedlicska, 1910. 147.: No. 272.; 1639. okt. 26. Batthyányt értesítik S. gyõri kinevezésérõl és személyi javaslatokat kérnek tõle a tisztségre. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 281. fol. 398.; 1640. aug. 8. Még mindig “Chaszar Urunk eö Feölsege Vice Generalis Kapitannja Kanisa ellen ualo ueg hazokban” MOL P 1863. Tétel 36. fol. 7.; aug. 28. Batthyánynak elrendelik, hogy S. végre menjen Gyõrbe, az õ helyére pedig Eördögh Istvánt nevezik ki. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 283. fol. 367.; szept. 25. S. már nincs Egerszegen. MOL P 1313 3. cs. No. 135.)

1640. szept. 15. Tudatják Liechtenstein fõkapitánnyal, hogy S-t 300 huszárral Morvaországba rendelik. (ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 283. fol. 396.)

1640–1643 gyõri magyar fõkapitány-helyettes (Ld. részletesen az archontológiai fejezetben.)

1642. okt. Egy magyar huszárezreddel részt vesz a harmincéves háborúban. (Takáts, 1929. 163.)

Végezetül röviden szeretnék szólni azokról a legfontosabb forrásokról és feldolgozásokról, melyek fõkapitány-jegyzékünk összeállításának alapjául szolgáltak. Noha a 16–17. századi magyarországi végvárrendszer történetérõl már eddig is bõséges irodalom született, alig akadt olyan adattár, melyre munkánk során bátran támaszkodhattunk volna. Nagy László ugyan 1978-ban elkészítette a “Híresebb végvári tisztek és katonák (1593–1699)” jegyzékét,¹⁶ munkája azonban inkább csak tájékoztató és népszerûsítõ jellegûnek tekinthetõ, hiszen Benda Kálmán fent említett tiszti címtára mellett elsõsorban kiadott forrásokra épített, s nem törekedett arra, hogy egy-egy végvári fõkapitány vagy (fõ)tiszt tisztségviselésének pontos idõhatárait megállapítsa, így adatai szerfelett hiányosak és meglehetõsen pontatlanok. Ugyan-ez igaz a felsõ-magyarországi fõkapitányokról már a 18. század közepén a kassai jezsuita Pinka Ferenc és Olsavszky György által latin nyelven készült összeállításokra, majd Nagy Iván elsõsorban ezek alapján 1867-ben szerkesztett és kéziratban fennmaradt névjegyzékére.¹⁷ Noha ezek eredményein az 1940-es évek elsõ felében lényegesen Kerekes György listája sem lépett túl,¹⁸ igen nagy érdeme azonban, hogy Bethlen Gábor kassai generálisait meglehetõs pontossággal gyûjtötte össze, ezekre ugyanis a bécsi és magyarországi kormányszervek fennmaradt iratanyagában — magától értetõdõen — csak elvétve találunk adatokat. Ezeket a saját korukban mindenképpen elismerésre méltó archontológiai összeállításokat, melyek napjainkra már elavult voltuk ellenére kiválóan tanúskodnak a legismertebb fõkapitányság vezetõ személyiségei iránti igen korai érdeklõdésrõl, magunk — miként a fenti példákból is kiderül — elsõsorban a mai kelet-szlovákiai városi levéltárak (a kassai: Archív Mesta Košíc [Košice]; a lõcsei: Štátny Oblastno Archív [Levooa], Archív Mesta Levooe, továbbá az eperjesi: Štátny Oblastno Archív [Prešov], Archív Mesta Prešova) és mindenek-elõtt a bécsi Udvari Haditanács szinte hiánytalanul fennmaradt egykori iktatókönyveinek (Österreichisches Staatsarchiv [Wien], Kriegsarchiv, Protokolle des Wiener Hofkriegsrates) bejegyzései, valamint az ugyancsak a Hadilevéltárban õrzött, zsoldosfelfogadási szerzõdéseket és kinevezéseket tartalmazó állag (Sonderreihe des Wiener Hofkriegsrates, Bestallungen) iratai alapján igyekeztünk teljesebb jegyzékké tökéletesíteni. Hasonlóképpen az utóbbi két forrásbázisra és fõleg a Magyar Országos Levéltárban õrzött családi levéltárak anyagára támaszkodtunk a bányavidéki végvidéki és “dunáninneni” kerületi, a “dunántúli” kerületi,¹⁹ továbbá a Kanizsával szembeni végvidéki fõkapitányok és vicegenerálisok archontológiájának elkészítésekor. Az utóbbiakról ugyan 1976-ban Müller Veronika már összeállított egy saját szavai szerint is hiányos jegyzéket,²⁰ adatait gyakorlatilag teljesen negligálnunk kellett, hiszen abban az idõben õ nem lévén tisztában a védelmi rendszer szervezetével, a “dunántúli” kerületi és a Kanizsával szembeni végvidéki fõkapitányokat teljességgel egybemosta, és mindkét tisztség betöltõinek élére a teljes 17. századra vonatkozóan a Batthyány család tagjait állította. Ez a korábban is elfogadott vélemény ekként mintegy toposszá vált történetírásunkban,²¹ noha jegyzékünk remélhetõen hûen tanúskodik arról, hogy a család tagjai csak 1633-t követõen viselték egyidejûleg, majd 1659-tõl örökletesen mind a két tisztséget.²²

Fõkapitány-listánk kétségtelenül leghiányosabb és legpontatlanabb részét, a komáromi fõ- és naszádoskapitányok, illetve fõkapitány-helyettesek, valamint a szatmári fõkapitányok jegyzékét ugyancsak a Haditanács egykorú iktatókönyvei alapján igyekszünk majd a jövõben tovább pontosítani. Mentségül pusztán az a tény szolgálhat számunkra, hogy — Takáts Sándor szétszórt és nem mindig megbízható adataitól eltekintve²³ — e téren semminemû segéd-anyag nem áll(t) rendelkezésünkre, nevek hiányában pedig még egy-egy korabeli protokollum átnézése is napokat vesz igénybe, s akkor hol vagyunk még az 1556 és 1700 között rendelkezésünkre álló több mint 270 kötettõl.²⁴ Ugyanakkor egy — fõleg a királyi könyvek (libri regii) bejegyzései alapján készült és ezért — többnyire megbízható jegyzékbõl ismertük a horvát–szlavón bánokat.²⁵ Hasonlóképpen segített bennünket a horvát, illetve a vend végek fõkapitány-listájának közzétételében Georg Aivkovianak a bécsi Hadilevéltár könyvtárában található gépiratos kézirata,²⁶ melynek adatait fõként Radoslav Lopašia nevezetes forráskiadványaiból szedegette — a kezdeteket tekintve ugyan meglehetõsen pontatlanul — össze.²⁷ A gyõri fõkapitányok adatbázisánál ugyanakkor támaszkodhattunk Bedy Vince és Villányi Szaniszló névjegyzékeire,²⁸ noha ezek adatait a Haditanács iratanyagának és a gyõri végvidék várait finanszírozó alsó-ausztriai rendi levéltár különféle állagainak²⁹ átnézését követõen meglehetõsen sok helyen pontosítanunk vagy korrigálnunk kellett. Végül a váradi fõkapitányok jegyzékének összeállításakor pusztán Balás Margit,³⁰ a kanizsai végvidéki generálisok archontológiájának elkészítésekor pedig Takáts Sándor és a fõként az õ adatait átvevõ Vándor László egy-egy feldolgozása³¹ segített minket abban, hogy hosszas ellenõrzõ és kutatómunka után most viszonylag teljesebb jegyzéket tárhassunk az olvasó elé. Ugyanakkor a kerületi és végvidéki vicegenerálisok esetében gyakorlatilag semmiféle elõmunkálatra nem építhettünk. Mivel pedig a Haditanács iratanyagában és egykorú iktatókönyveiben — egyébként teljesen logikusan — fõként a 16. században alig akad adat a kerületi fõkapitány-helyettesekre, ezzel magyarázható, hogy ezek esetében még további kutatómunkára és nem kis részben kutatási szerencsére lesz szükség jegyzékünk tökéletesítéséhez.

A 16–17. századi fõkapitányok és fõkapitány-helyettesek archontológiájában elõször az idõben elõbb megszületõ országos, majd 1563 után kerületi fõkapitányokat, ezeket követõen a végvidéki generálisokat és helyetteseiket, majd a magán való végház Komárom, a speciális szatmári–tiszántúli fõkapitányság, az Erdélyt oltalmazó váradi végvidék vezetõit, végül pedig a magyarországi (királyi) fõhadparancsnokokat és helyetteseiket találhatja meg az olvasó. A fõkapitányi tisztségek modern elnevezéseit követõen megadtuk azok leggyakoribb, korabeli latin, német és magyar elnevezéseit; ezzel segítvén a források terminológiai zûrzavarában történõ olykor valóban nehéz tájékozódást. A tisztségek ideiglenes betöltõit, az úgynevezett ideiglenesen megbízott fõkapitányokat (substitutus supremus capitaneus; administrator supremi capitaneatus; Verwalter des Kreis-/Grenzoberstamtes) beljebb szedve és kurziválva, az üresedéseket (vacantia) aláhúzva közöltük, a pusztán egy esztendõben szolgálók esetében pedig hónapnyi pontossággal igyekeztünk feltüntetni tisztségviselésük jelen pillanatban ismert idõhatárait. Végül a bizonytalanságokra kérdõjellel (?) hívtuk fel a figyelmet, azokat az éveket pedig, melyekre vonatkozóan jelenleg nem rendelkezünk megbízható adatokkal, egyszerûen elhagytuk; tudván, hogy ezek további kutatások során még ellenõrzésre, illetve kiegészítésre várnak, és — miként említettük — bízván abban, hogy részben kollégáinktól kerülnek majd pontosításra vagy korrigálásra.

A két mintapéldában felhasznált levéltári források

és irodalom rövidítési jegyzéke

Levéltári források (az intézmények ábécérendjében)

Archív Mesta Košíc, Košice (AMK)

Schw. Collectio Schwartzenbachiana

Gyõr–Moson–Sopron Megye Gyõri Levéltára, Gyõr (GyL)

Gyõri Káptalan Hiteleshelyi Levéltára (GyKHL)

Felvallási jkv. Felvallási jegyzõkönyv (Protocollum authenticum)

Magyar Országos Levéltár, Budapest (MOL)

E szekció: Magyar kincstári levéltárak

Magyar Kamara Archívuma

E 142 Acta publica

E 144 Történelmi emlékek

E 172 Archivum familiae Dobó

P szekció: Családi levéltárak

P 1313

A herceg Batthyány család levéltára, A Batthyány család törzslevéltára

P 1314

A herceg Batthyány család levéltára, Missiles

P 1322 Földesúri família

A herceg Batthyány család levéltára, A Batthyány család körmendi központi igazgatósága, A földesúri famíliára, illetve az uradalmi alkalmazottakra vonatkozó iratok.

P 1865

Szarvaskendi és óvári Sibrik család levéltára, Rokon és idegen családok, Káldy család

Niederösterreichisches Landesarchiv, Sanktpölten (NÖLA)

Ständisches Archiv

SA Ständische Akten

Österreichisches Staatsarchiv, Wien (ÖStA)

Haus-, Hof- und Staatsarchiv (HHStA)

Hungarica Ungarische Akten (Hungarica)

AA Allgemeine Akten

Archiv Pálffy Archiv Pálffy

Finanz- und Hofkammerarchiv (FHKA)

Hofkammerarchiv (HKA)

NÖKA Niederösterreichische Kammer

Kriegsarchiv (KA)

AFA Alte Feldakten

Best. Sonderreihe des Wiener Hofkriegsrates, Bestallungen

HKR KlA Sonderreihe des Wiener Hofkriegsrates, Hofkriegsrätliches

Kanzleiarchiv

HKR Akten Akten des Wiener Hofkriegsrates

HKR Prot. Protokolle des Wiener Hofkriegsrates

Exp. Expedit

Reg. Registratur

Štátny Oblastno Archív, Levooa (ŠOBA Levooa)

Archív Mesta Levooe (AML)

Štátny Oblastno Archív, Prešov (ŠOBA Prešov)

Rod. Drugeth Rodina Drugeth Humenné, IV. Verejná oinnos3, Aupné,

vojenské záleaitosti

Irodalom

Jedlicska, 1897.

Jedlicska Pál: Adatok erdõdi báró Pálffy Miklós a gyõri hõsnek életrajza és korához 1552–1600. (Eredeti történeti forrásmunka) Eger, 1897.

Jedlicska, 1910.

Jedlicska Pál: Eredeti részletek Gróf Pálffy-család okmánytárához 1401–1653 s Gróf Pálffyak életrajzi vázlatai. Bp. 1910.

Kielmansegg, 1910.

Kielmansegg, Erich Graf von: Familien-Chronik der Herren, Freiherren und Grafen von Kielmansegg. 2. ergänzte und verbesserte Auflage. Wien, 1910.

Nagy I., I–XII. köt.

Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. I–XII. köt. Pest, 1857–1868.

Pálffy, 1996.

Pálffy Géza: Egy Zala megyei település nevének keletkezéstörténete és eddig ismeretlen XVI. századi névadója. (Kilimán falu és Andreas Kielman von Kielmansegg) Magyar Nyelv 92(1996) 163–174.

Roth, 1970.

Roth, Franz Otto: Wihitsch und Weitschawar. Zum Verantwortungsbewußtsein der adeligen Landstände Innerösterreichs in Gesinnung und Tat im türkischen ‘Friedensjahr’ 1578. Zeitschrift des Historischen Vereines für Steiermark 61(1970) 151–214.

Takáts, 1907.

Takáts Sándor: Kielman András. Budapesti Hírlap 27(1907) 61. sz. 24.

Takáts, 1928.

Takáts Sándor: Thengöldi Bornemissza János. Milyen volt az élete egy végbeli kapitánynak? In: Uõ: A török hódoltság korából. Bp. [1928] (Rajzok a török világból IV., bef. köt.) 343–489.

Takáts, 1929.

Takáts Sándor: A huszár, a száguldó és a jargaló. In: Uõ: Emlékezzünk eleinkrõl. Bp. [1929] 79–186.

Unghváry, 1912.

Unghváry Ede: Sztropkó és várának története. Eredeti okiratok s más kútfõk nyomán. Huszt, 1912.

Vándor, 1994.

Vándor László: Kanizsa története a honfoglalástól a város török alóli felszabadulásáig. In: Nagykanizsa. Városi monográfia. I. köt. Nagykanizsa, 1994. 215–424.

A kerületi és végvidéki fõkapitányok és fõkapitány-helyettesek

archontológiája (16–17. század)

Országos fõkapitány (1540–1542)

(supremus capitaneus regni Hungariae; Oberst-

Landeshauptmann in Ungarn)

1540–1542 Perényi Péter egyedüli országos fõkapitány

“Dunántúli” országos (1542–1563), majd kerületi fõkapitányok

(1563–18. század eleje)

(supremus capitaneus partium regni Hungariae Transdanubianarum; Kreisoberst

jenseits der Donau; Dunán túl ország hadnagya/kapitánya)

1542. márc.–dec. Báthory András (ecsedi)

1542–1546 Nádasdy Tamás

1546. jún-tól Késás Pál

1547 üresedésben

1548–1552 Nádasdy Tamás

1552. júl.–nov. elõtt Bánffy István (alsólendvai)

1553. febr. elõtt üresedésben

1553–1554 Tahy Ferenc (tarkõi)

1554–1562 Nádasdy Tamás nádor látja el a fõkapitányi feladatokat

1562–1563 üresedésben

1563–1566 Zrínyi Miklós

1566–1571 Török Ferenc (enyingi)

1568. ápr–jún. Batthyány Boldizsár

1571. jan.–márc. Bornemissza János (thengöldi)

1571–1572 Eck Graf zu Salm

1572–1574 Eck Graf zu Salm

1574. júl.– aug. Bornemissza János (thengöldi)

1574–1575 Zrínyi György

1576. jan.–máj. üresedésben

[1576–1578 Pethõ Jánost (gersei) kinevezik, de ténylegesen alig látja el tisztét]

1578–1582 üresedésben

1582–1598 Zrínyi György

1598–1604 Nádasdy Ferenc

1604–1609 Batthyány Ferenc

1609–1618 Széchy Tamás (rimaszécsi)

1618–1619 üresedésben

1620–1621 Zrínyi György

1620–1621 Batthyány Ferenc Bethlen Gábor fõkapitánya

1622–1633 Nádasdy Pál

1633–1637 Batthyány Ádámot kinevezik, de csak négy esztendõ múlva iktatják

be hivatalosan

1637–1659 Batthyány Ádám

1659–1685 Batthyány Kristóf

1685–1703 ifj. Batthyány Ádám

“Dunántúli” fõkapitány-helyettesek (vicegenerálisok)

(1550–18. század eleje)

(supremus vicecapitaneus/vicegeneralis partium regni

Hungariae Transdanubianarum; Kreisoberstleutnant jenseits der Donau;

Dunán túl ország vicehadnagya/vicekapitánya)

1550–1554? Zichy István

1564–1566 Palatich János (illadiai)

1574–1575? Bornemissza János (thengöldi)

1588 Allya Kristóf

1614. aug. Ráttky Menyhért (salamonfai)

1615–1619 Sennyey Gáspár (kissennyei)

1619–1621 Sennyey Gáspár (kissennyei) Bethlen Gábor fõkapitány-helyettese

1625–1631? Eördögh Simon (pölöskei)

1631–1637 Ráttky György (salamonfai)

1637–1651 id. Káldy Ferenc (felsõkáldi)

1651–1654 Keczer János (radoványi)

1654–1670 ifj. Káldy Ferenc (felsõkáldi)

1670 után–1683 Kardos Pál

1686–18. század eleje Festetics Pál

“Dunáninneni” kerületi és egyúttal bányavidéki (1564–1589), majd érsekújvári (1589–1663), végül Érsekújvárral szembeni (1663–1683) végvidéki

fõkapitányok (1564–18. század eleje)

(supremus capitaneus partium regni Hungariae Cisdanubianarum;

Kreisoberst diesseits der Donau; Dunán innét ország hadnagya/kapitánya —

confiniorum antemontanorum supremus capitaneus;

bergstädterischer Grenzoberst/Oberst zu Uywar)

Elõzmények a “dunáninneni” országos fõkapitányság részérõl (1542–1563):

1542. jan.–okt. Perényi Péter “dunáninneni” országos fõkapitány

1542–1552 Báthory András (ecsedi) “dunáninneni” országos fõkapitány

1552. júl.–dec. Balassa Menyhért (gyarmati) “dunáninneni” országos fõkapitány

1552–1554 üresedésben

1563. szept.-tõl Dersffy István (szerdahelyi) “dunáninneni” kerületi fõkapitány

Elõzmények a bányavidéki fõkapitányság részérõl: azaz a bányavárosi és környezõ

végekbeli fõkapitányok (capitaneus ante montanas civitates, supremus capita-

neus civitatum montanarum; Oberst der Bergstädte) (1554–1564):

1554. aug. Krusith János (lepoglavai)

1555–1562 Balassa János (gyarmati)

1562–1564 Dobó István (ruszkai)

Már ténylegesen “dunáninenni” kerületi és bányavidéki végvidéki fõkapitányok

(1564-tõl):

1564–1568 Dersffy István (szerdahelyi)

1568–1569 Krusith János (lepoglavai)

1569–1582 Forgách Simon (ghymesi)

1582–1589 Dobó Ferenc (ruszkai)

1589. ápr.–jún. Nagy Ferenc (gyulai, majd leszenyei)

1589–1600 Pálffy Miklós (erdõdi), 1595–1600 egyúttal esztergomi fõkapitány

1600–1602 üresedésben

1602–1604 Thurzó György (bethlenfalvi) — ugyanekkor nem Thurzó, hanem Adolf

von Althan volt az esztergomi fõkapitány (1601–1605), akinek szintén jelentõs

befolyása volt a bányavidéki végek vezetésére

1604. jún.–szept. Pográny Benedek (nemeskürti)

1604–1611 Seifrid von Kolonitsch

1605 Rhédey Ferenc (kisrédei) Bocskai István alsó-magyarországi mezei

fõkapitánya

1606 Nyáry Pál (bedeghi) Bocskai István érsekújvári fõkapitánya

1611–1612 Draskovich János (trakostyáni)

1612–1613 Draskovich János (trakostyáni)

1613–1619 Rudolph von Teuffenbach zu Mairhofen

1619–1620 Thurzó Szaniszló (bethlenfalvi) Bethlen Gábor fõkapitánya

1622. jún.–aug. Koháry Péter (csábrági) fõkapitány-helyettes látja el a

fõkapitányi feladatokat

1622–1625 Esterházy Miklós (galántai)

1626–1644 Pálffy István (erdõdi)

1644–1663 Forgách Ádám (ghymesi)

1663–1668 üresedésben

1668–18. század eleje Esterházy Pál (galántai)

1688–1693 ifj. Bercsényi Miklós (székesi)

“Dunáninneni” kerületi és bányavidéki végvidéki fõkapitány-helyettesek (vicegenerálisok) (1564–18. század eleje)

(supremus vicecapitaneus/vicegeneralis partium regni Hungariae Cisdanubianarum; Kreisoberstleutnant diesseits der Donau; Dunán innét ország vicehadnagya/vicekapitánya — confiniorum antemontanorum supremus vicecapitaneus; bergstädterischer Grenzoberstleutnant)

1564. márc.-tól Échy Egyed

1573–1581 Ispán István (martonosi)

1585–1590 Nagy Ferenc (gyulai, majd leszenyei)

1590–1595 Thury Márton érsekújvári (másként bányavidéki) végvidéki, majd 1595–

1599? esztergomi fõkapitány-helyettes

1592–1595 ugyanekkor Tapolcsányi János (kistapolcsányi) “dunáninneni” kerületi

fõkapitány-helyettes — azaz ekkor külön van végvidéki és kerületi vicegenerális

1595–1599 Pográny Benedek (nemeskürti)

1599–1610 Pográny Benedek (nemeskürti)

1611. ápr.-ig üresedésben

1611–1632 Koháry Péter (csábrági) [1619–1621: Bethlen Gábor fogságában]

1619–1620 Pográny György (nemeskürti) Bethlen Gábor fõkapitány-helyettese

1633–1645 Esterházy Pál (galántai)

1645?–1656 Serényi Pál (kisserényi)

1657–1663? Serényi András (kisserényi)

1663–1664 üresedésben

1664–1667 id. Bercsényi Miklós (székesi)

1667–1687 id. Bercsényi Miklós (székesi)

1687–18. század eleje Koháry István (csábrági)

Felsõ-magyarországi vagy kassai kerületi és egyúttal

végvidéki fõkapitányok (1559–1699)

(supremus capitaneus partium regni Hungariae superiorum; Feldoberst/Generaloberst in Oberungarn;

felföldi fõkapitány/kassai generális/királyképe)

Elõzmények a kassai kapitányok (capitaneus Cassoviensis) részérõl (1552–1559):

1552. febr.–dec. Serédy György

1553–1555 Feledy Eusták (egyúttal a felsõ-magyarországi városok fõkapitánya)

1555–1556 Tharnóczy András (egyúttal a felsõ-magyarországi városok fõkapitánya)

1556. márc.–júl. Macedóniai Péter

1556–1557 Dersffy István (szerdahelyi) (egyúttal a felsõ-magyarországi városok

fõkapitánya)

1557–1559 Pethõ János (gersei)

1559. márc.–aug. Melchior Robles

Elõzmények a “dunáninneni” országos fõkapitányság részérõl (1542–1557):

[1527–1550 Serédy Gáspár a középkori eredetû felsõ részek fõkapitányi (supremus

capitaneus partium regni Hungariae superiorum) tisztség betöltõje; 1537-ben tisz-

tét Bebek Ferenccel együtt viseli]

1542. jan.–okt. Perényi Péter “dunáninneni” országos fõkapitány

1542–1552 Báthory András (ecsedi) “dunáninneni” országos fõkapitány

1552. júl.–dec. Balassa Menyhért (gyarmati) “dunáninneni” országos fõkapitány

1552–1554 üresedésben

1554–1556 Perényi Gábor “tiszáninneni” (ténylegesen felsõ-magyarországi) országos

fõkapitány

1556–1557 Dersffy István (szerdahelyi) ideiglenesen megbízott “tiszáninneni”

(ténylegesen felsõ-magyarországi) országos fõkapitány (egyúttal a felsõ-magyar-

országi városok fõkapitánya)

Már ténylegesen felsõ-magyarországi végvidéki és kerületi fõkapitányok (1559-tõl):

1559–1560 Thelekessy Imre (debretei)

1560. máj.–szept. Forgách Simon (ghymesi)

1560–1565 Zay Ferenc (csemeri)

1565–1568 Lazarus von Schwendi

1568–1584 Hans Rueber von Püchsendorf

1569–1570 Jakob Raminger és Christoph von Teuffenbach zu Mairhofen

1574. jún.-tól Révay Ferenc és Christoph von Teuffenbach zu Mairhofen, majd

Hans Bartholomäus Kolonitsch

1575 vége elõtt Christoph Ungnad Freiherr von Sonnegg

1584 elõtt több alkalommal Prépostváry Bálint (lokácsi)

1584–1588 Ferdinand Graf zu Nogarol

1584–1588 között több alkalommal Prépostváry Bálint (lokácsi) helyettesíti az

ideiglenesen megbízott Nogarolt

1588. szept.–1588. nov. Claudius von Roussel

1588–1590 Andreas Kielman von Kielmansegg

1589. márc–ápr., majd okt.–nov. Claudius von Roussel helyettesíti az

ideiglenesen megbízott Kielmant

1591. jan.–febr. Franz Ulrich Rothuet és Michael Pernauer

1591–1592 Ferdinand Graf zu Hardegg

1592–1598 Christoph von Teuffenbach zu Mairhofen

1594. okt.–nov. Panathier Eliaß Haidenreich és Prépostváry Bálint (lokácsi)

1596. máj. Prépostváry Bálint (lokácsi)

1597. okt–dec. Panathier Eliaß Haidenreich

1598 Erich Lassota von Steblau

1599–1601 Giorgio Basta

1601–1602 Ferdinand Gonzaga

1603–1604 Giacomo Barbiano Belgiojoso

1604–1608 üresedésben

1606 Sennyey Miklós Bocskai István kassai fõkapitánya

1608–1609 Mágochy Ferenc

1609–1618 Forgách Zsigmond (ghymesi)

1618–1619 Dóczy András (nagylucsei)

1619–1620 Rákóczi György Bethlen Gábor fõkapitánya

1620–1621 Széchy György (rimaszécsi) Bethlen Gábor fõkapitánya

1622–1623 Széchy György (rimaszécsi) II. Ferdinánd fõkapitánya

1623–1624 Korláth István (kalossai) Bethlen Gábor fõkapitánya

1624–1628 Perényi Ferenc Bethlen Gábor fõkapitánya

1628–1629 Bornemissza János (szendrõi) Bethlen Gábor fõkapitánya

1630–1631 Alaghy Menyhért (bekényi)

[1631. jún. Bosnyák Tamást (magyarbéli) kinevezik, de sohasem lép tisztébe]

1631–1636 Forgách Miklós (ghymesi)

1636–1640 Homonnai Drugeth János

1640–1643 Nyáry István (bedeghi)

1643–1644 Forgách Ádám (ghymesi)

[1644. febr. Csáky Istvánt (keresztszegi) kinevezik, de sohasem lép tisztébe]

1644–1648 üresedésben, de ekkor Rákóczy Zsigmond I. Rákóczy György fõkapitánya

1648–1658 Wesselényi Ferenc (hadadi)

1655. febr.–márc. Pethõ Zsigmond (gersei) ónodi kapitány látja el a fõkapitányi

feladatokat, még kinevezés nélkül

1658–1659 Pethõ Zsigmond (gersei)

1659–1661 Homonnai Drugeth György

1662–1663 üresedésben

1663–1664 Wesselényi Ferenc (hadadi)

1665–1670 Csáky Ferenc (keresztszegi)

1666. dec. Szentpétery István (buzafalusi)

1670–1681 üresedésben, de a fõkapitányi feladatokat idegen tábornokok (Paris von

Spankau, Karl von Strassoldo és Wolfgang Friedrich Freiherr von Cobb stb.)

látják el

1681–1699 Csáky István (keresztszegi), de Thököly Imre felsõ-magyarországi uralma

miatt 1681–1683 között nem, és késõbb is csak korlátozva tölti be tisztét, hiszen

1682-tõl ténylegesen Antonio Caraffa, majd Octavio Nigrelli irányítja Felsõ-

Magyarország hadügyeit

Felsõ-magyarországi fõkapitány-helyettesek

(vicegenerálisok) (1574–1697)

(supremus vicecapitaneus/vicegeneralis partium regni Hungariae superiorum;

Feldoberstleutnant in Oberungarn; felföldi vicegenerális)

Elõzmény: fõkapitány melletti német és magyar haditanácsosok (consiliarii bellici,

Kriegsräte)

1569-tõl Christoph von Teuffenbach (zu Mairhofen) német és Zay Ferenc (csemeri),

valamint Mágochy Gáspár magyar haditanácsosok Felsõ-Magyarországon Hans

Rueber fõkapitány mellett

1574–1570-es évek vége Paul von Sara (zu Guttenegg) haditanácsos, majd az elsõ

vicegenerális

1584 elõtt–1588 Hans Bartholomäus Kolonitsch

1588–1590-es évek Claudius von Roussel és Prépostváry Bálint (lokácsi)

1594. nov. elõtt Forgách Simon (ghymesi)

1594–1622 üresedésben

1622–1624 Forgách Miklós (ghymesi)

1624–1626 üresedésben

1626–1629 Bornemissza János (szendrõi) Bethlen Gábor fõkapitány-helyettese

1630–1644 Bornemisza János (szendrõi)

1644–1648 üresedésben

1648–1653 Bornemisza János (szendrõi)

1653–1654 Perényi Gábor

1654–1672 Pethõ Zsigmond (gersei) — 1671-tõl Paris von Spankau alárendeltségében

1671. márc.-tól Sennyey Ferenc (kissennyei)

1682–1697 Barkóczy Ferenc (szalai)

Az alsó részek fõkapitányai 1526 után, majd 1554-et

követõen “tiszántúli” fõkapitányok (1526–1566)

(supremus capitaneus partium regni Hungariae inferiorum; Oberhauptmann der Niederlanden in Ungarn; alföldi kapitány/ország hadnagya — supremus capita-

neus patrium Transtibiscanarum)

Temesvár székhellyel (1526–1552):

1526–1527 Perényi Péter

1528–1530 Török Bálint (enyingi)

1533–1551 Petrovics Péter (suráklini) Szapolyai János, majd János Zsigmond fõkapi-

tánya, ill. 1541-tõl I. Szulejmán szultán hûbéreseként, mintegy “szandzsákbég-

jeként”

1551–1552 Losonczy István I. Ferdinánd pártján

1552. márc.–júl. Losonczy István I. Ferdinánd fõkapitánya

Várad székhellyel I. Ferdinánd pártján (1552–1557):

1552–1554 Varkoch Tamás váradi fõkapitányt noha sohasem nevezik ki,

hasonló feladatkört tölt be

[1553–1556 Báthory András (ecsedi) szintén tiszántúli fõkapitány tisztségelnevezést

visel]

1554–1556 Zaberdinus (Zabardy) Mátyás

1556–1557 Forgách Simon (ghymesi)

1557–1561 üresedésben

Gyula székhellyel I. Ferdinánd pártján (1560–1566):

1560–1566 Kerecsényi László (kányaföldi)

Horvát–szlavón bánok mint kerületi és a 16. század második felétõl

Kulpa-menti végvidéki fõkapitányok (1526–1703)

(banus Croatiae et Sclavoniae; Ban in Kroatien und Windischland — banus,

necnon confiniorum Colapianorum/banalium supremus capitaneus)

1526–1528 Batthyány Ferenc I. Ferdinánd bánja

1530–1534 Erdõdy Simon (monyorókeréki) Szapolyai János bánja

1531–1532 András tinini püspök I. Ferdinánd pártján

1532–1537 Pekry Lajos (petrovinai) I. Ferdinánd bánja

1534 Keglevics Péter (buzsini) I. Ferdinánd pártján

1535–1536 Gerendy Miklós I. Ferdinánd pártján

1537–1541 Keglevics Péter (buzsini) Nádasdy Tamással együtt

1537–1542 Nádasdy Tamás Keglevics Péterrel (buzsini) együtt

1542–1556 Zrínyi Miklós

1557–1567 Erdõdy Péter (monyorókeréki)

1567–1572 Frangepán Ferenc Draskovich Györggyel együtt

1567–1576 Draskovich György Frangepán Ferenccel, majd Alapy Gáspárral

(nagykemleki) együtt

1574–1577 Alapy Gáspár (nagykemleki) Draskovich Györggyel együtt

1577–1583 Christoph Ungnad Freiherr von Sonnegg

1583–1595 Erdõdy Tamás (monyorókeréki)

1595–1596 Sztankovácsky Gáspár

1595?–1606 Draskovich János

1606–1608 ténylegesen üresedésben, — Draskovich János lemondása ellenére, ugyan

csak névleg, de viseli a tisztséget, hiszen nem mentik fel

1608–1615 Erdõdy Tamás (monyorókeréki)

1615–1616 Thuróczy Benedek (ludbregi)

1616–1622 Frangepán Miklós

1622–1626 Zrínyi György

1626–1639 Erdõdy Zsigmond (monyorókeréki)

1639–1646 Draskovich János

1646–1647 üresedésben

1647–1664 Zrínyi Miklós

1665–1670 Zrínyi Péter

1671–1678 Erdõdy Miklós (monyorókeréki)

1678–1693 Erdõdy Miklós (monyorókeréki)

1693–1703 ifj. Batthyány Ádám

Gyõri végvidéki fõkapitányok (1556–1699)

(supremus capitaneus Jauriensis illucque pertinentium confiniorum;

Grenzoberst in Raab/Oberst in Raab und dahin inkorporierten Grenzen;

gyõri királyképe)

Elõzmények: uralkodói (királyi) fõhadparancsnokok és fõhadparancsnok-helyet-

tesek Magyarországon mint a gyõri fõkapitányok elõdei (1543–1556) (generalis

capitaneus in Hungaria; Oberst-Feldhauptmann in Ungarn)

1543 Hans Ungnad Freiherr von Sonnegg

1544–1545 Leonhard Freiherr von Vels

1545–1550 Reinprecht Graf zu Dürnstein (von Ebersdorf) fõhadparancsnok-helyettes

— ifj. Niklas Graf zu Salm kinevezése után véglegesen állandósul a fõhad-

parancsnok-helyettesi tisztség

1546. márc. Erasm Teufel ideiglenesen megbízott fõhadparancsnok-helyettes

1546–1550 ifj. Niklas Graf zu Salm

1548. jan. Erasm Teufel ideiglenesen megbízott fõhadparancsnok-helyettes

1550 vége Reinprecht Graf zu Dürnstein (von Ebersdorf) fõhadparancsnok-helyet-

tes látja el a Salm halálával megüresedõ fõhadparancsnoki tisztséget

1551–1553 Gianbattista Castaldo

1552–1556 Sforza Pallavicini õrgróf magyarországi fõhadimarsall (supremus bellicus

mareschallus in Hungaria; Oberst-Feldmarschall in Ungarn)

Már ténylegesen gyõri végvidéki fõkapitányok (1556-tól):

1556–1560 Adam Gall zu Losdorf

1560–1574 Eck Graf zu Salm

1574–1575 Jakosith (Jakusith) Ferenc (orbovai) és Gregoróczy Vince

1575–1577 Andreas Teufel Freiherr zu Gundersdorf

1577. máj.–aug. Karl Ludwig von Zelking

1577. aug. vége Jakosith Ferenc (orbovai) és Gregoróczy Vince látja el

ideiglenesen a fõkapitányi feladatokat

1577–1588 Andreas Teufel

1585. szept.–okt. Paksy (Paxy) György (pakosi)

1588. ápr.–nov. Gregoróczy Vince látja el a kinevezett, de még távollevõ

Ferdinand Graf zu Nogarol fõkapitány feladatait

1588–1590 Ferdinand Graf zu Nogarol

1590–1592 Gregoróczy Vince

[1591. febr. Georg Erasm von Liechtensteint kinevezik, de ténylegesen sohasem tölti

be a tisztséget]

1592. júl.–okt. Révay Lõrinc és Martin Lasperger

1592–1594 Ferdinand Graf zu Hardegg

1594–1598 üresedésben, de: 1595–1598 Siegmund Hager a sárvár–magyaróvári végek

fõkapitánya lát el hasonló feladatkört

1598–1600 Adolf von Schwarzenberg

1599–1600 Siegmund Hager

1600–1602 elsõdlegesen Starsith Farkas és segítõjeként Erasm von Eizing

ideiglenesen ellátják a fõkapitányi feladatokat

1602–1606 Ruprecht von Eggenberg

[1604. szept. Hermann Christoph von Ruswormot kinevezik, de ténylegesen sohasem

lép tisztébe]

1606. jan.–febr. Adolph von Althan

1606–1633 Hans Breuner

1633–1638 Wolf Graf von Mansfeld

1638–1643 Maximilian von Liechtenstein

1643–1657 Philipp Graf von Mansfeld

1657. ápr.–1658 eleje Esterházy János magyar és Daniel Müller (Miller) német

fõkapitány-helyettesek látják el a fõkapitányi feladatokat

1658–1660 Luigi Gonzaga

1660–1680 Raimundo Montecuccoli

1681–1691 Herman Markgraf von Baden

1683–1684 Georg von Wallis

1691–1699 Louis Markgraf von Baden

Gyõri magyar fõkapitány-helyettesek

(vicegenerálisok) (1561 elõtt–1700)

(vicegeneralis Jauriensis; ungarisch Oberstleutnant in Raab; gyõri vicegenerális)

1556–1561 Korlátovith Jeromos, de már 1552–1556: Sforza Pallavicini mellett is a leg-

tekintélyesebb magyar könnyûlovas-kapitányként szolgál

1561–1580 Jakosith (Jakusith) Ferenc (orbovai)

1580–1592 Gregoróczy Vince

1592–1594 Révay Lõrinc

1594–1600 üresedésben, de: 1595–1597 Tobias Graf magyaróvári fõkapitány-helyettes

lát el hasonló feladatkört, majd: 1598 Izdenczy János magyaróvári fõkapitány-

helyettes

1600–1602 Starsith Farkas

1601. máj.–jún. Erasm von Eizing

1603–1606 Somogyi Farkas (karcsai)

1606. márc. 1. után üresedésben, majd Tárnok Nagy László

1607–1610 Hans Dietrich von Reiffenberg

1610–1622 Ernst von Kolonitsch

[1622. jún. Francesco de Couriers kinevezett fõkapitány-helyettes, de a magyar rendek

tiltakozása miatt nem léphet tisztébe]

1622–1623 üresedésben

1623–1625 Georg Kaspar Kinsky Freiherr

1626–1638 Zichy Pál (vázsonykõi)

1638–1639 Körtvélyessy István

1639–1640 üresedésben

1640–1643 Sibrik Pál (szarvaskendi)

1643–1646 Széchy Dénes (rimaszécsi)

1646–1655 Zichy István (vázsonykõi)

1655. júl.–dec. Veszprémi (Beszprémi) János

1655–1691 Esterházy János

1666. okt. Daniel Müller (Miller)

1680–1681 Zichy Pál (vázsonykõi)

1682. ápr. ifj. Zichy István (vázsonykõi)

1683. szept. Kisfaludy László

1685. jún. ifj. Zichy István (vázsonykõi)

1691–1699 ifj. Zichy István (vázsonykõi)

1691. febr. Alapy Gergely

1695. máj.-tól Csáky László (keresztszegi)

1700. jún.-tól Forgách Simon (ghymesi)

Gyõri német fõkapitány-helyettesek (vicegenerálisok)

a 17. században (1607–17. század vége)

(deutsch Oberstleutnant in Raab)

1607–1609 Hans Dietrich von Reiffenberg

1610–1622 Ernst von Kolonitsch

[1622. jún. Francesco de Couriers kinevezett fõkapitány-helyettes, de a magyar rendek

tiltakozása miatt nem léphet tisztébe]

1622–1624 üresedésben

1624–1633 Nikodemus Pantelhoffer (Pändlkofer)

1633–1643 Hans Straub

1643. márc. üresedésben

1643–1654 Jonas Paur von Strambsreid

1654–1685 Daniel Müller (Miller)

1685–1691 Karl Ernst Graf von Rappach

1691. márc.–szept. Georg Benedikt Baron von Ogilvy

1691–1695? Karl Heinrich Freiherr von Steindorf

1695?–17. század vége Paul Anton Baron von Houchin

Kanizsai végvidéki fõkapitányok (1568–1600)

(supremus capitaneus Canisiensis; Grenzoberst in Kanischa/Oberst in Kanischa

und dahin inkorporierten Grenzen; Kanizsának fõkapitánya)

Elõzmény: a Balaton és a Dráva–Mura közötti végek fõkapitányai (supremus capi-

taneus inter lacum Balathon et fluvios Muram et Dravam)

1566–1567 Tahy Ferenc (tarkõi)

Már ténylegesen kanizsai végvidéki fõkapitányok (1568-tól):

1567. nov.-tõl Thury György a Balaton és a Dráva–Mura közötti végek fõkapitánya,

majd 1568–1571 kanizsai végvidéki fõkapitány

1571. jún.–júl. Majthényi László (kesellõkõi)

1571–1573 Bánffy Bálint (alsólendvai)

1571–1572 Bornemissza János (thengöldi)

1573–1574 Alapy Gáspár (nagykemleki)

1574–1575 Zrínyi György

1575–1577 Bornemissza János (thengöldi)

1576. máj. Lengyel Lõrinc (lengyeltóthi) az ideiglenesen megbízott Bornemissza

ideiglenes helyettesítõje

1577. ápr.–jún. Kapra Ferenc

1577–1580 Andreas Kielman von Kielmansegg

1580–1581 Niklas Graf zu Salm

1580. nov.–dec. Tharnóczy Farkas és Bartlme Breu

1581–1582 Erasm Braun

1582–1590 Zrínyi György

1590–1594 Geréczy Bertalan

1594. jún.–okt. után Jakob Püchler

1594–1597 Christoph Haimb

1597. jan. elõtt Thoman Sichel

1597. jan.–febr. Siegmund Lippart és Rudolph Haiden

1597–1598 Pethõ Kristóf (gersei)

1598–1600 Georg Paradeiser

Kanizsai végvidéki fõkapitány-helyettesek (1571–1600 elõtt)

(supremus vicecapitaneus Canisiensis; Oberstleutnant in Kanischa)

1571–1573 Bornemissza János (thengöldi)

1573. aug. Lengyel István (lengyeltóthi)

1576. jún. Újlaky Sebestyén

1577–1578 Kapra Ferenc

1579–1584 Tharnóczy Farkas

1580-as évek közepe–1594 Geréczy Bertalan

1594. ápr.–aug. után üresedésben

A Kanizsával szembeni végvárak fõkapitányai

(17. század eleje–1703)

(supremus capitaneus confiniorum Canisae oppositorum; Oberst über die gegen Kanischawärts liegenden Grenzen; Kanizsa ellen vetett végvárak fõkapitánya)

Elõzmények: a sárvári végvidéki fõkapitányok (supremus capitaneus Sarvariensis;

Oberst in Scharwar und zugetonen neuen Ortflecken) és a körmendi várkörzet

fõkapitányai (supremus capitaneus Körmendiensis; Oberhauptmann in Kermend)

(1600–1605)

1600–1604 Nádasdy Ferenc sárvári végvidéki fõkapitány, ugyanekkor:

1601–1602 Batthyány Ferenc körmendi fõkapitány, de Nádasdy Ferenc alárendeltségében

1604–1605 Marx Beck von Leopoldsdorf ideiglenesen megbízott sárvári végvidéki

fõkapitány

Átmeneti korszak:

1607-tõl Ráttky Menyhért (salamonfai) igazgatja ténylegesen az elõbb sárvárinak, majd

az 1610-es évektõl egyre gyakrabban Kanizsával szembeninek titulált végeket

— ugyanekkor igen meghatározó a dunántúli kerületi fõkapitányok szerepe:

1604–1609 Batthyány Ferenc

1609–1618 Széchy Tamás (rimaszécsi)

1622–1633 Nádasdy Pál

Már ténylegesen Kanizsával szembeni végvidéki fõkapitányok (1619-tõl):

1619–1620 Bánffy Kristóf (alsólendvai)

1620–1625 Bánffy Kristóf (alsólendvai)

1625–1626 Zrínyi György

1627–1633 Nádasdy Pál

1633–1637 Batthyány Ádámot kinevezik, de csak négy esztendõ múlva iktatják

be hivatalosan

1637–1659 Batthyány Ádám

1659–1685 Batthyány Kristóf

1685–1703 ifj. Batthyány Ádám; 1690-tõl ismét kanizsai végvidéki fõkapitány

(supremus capitaneus praesidiorum Canisae annexorum)

A Kanizsával szembeni végek fõkapitány-helyettesei

(egerszegi vicegenerálisok) (1607–1700)

(vicegeneralis confiniorum Canisae oppositorum; Oberstleutnant über die gegen Kanischawärts liegenden Grenzen; Kanizsa ellen vetett végvárak vicegenerálisa)

1607–1629 Ráttky Menyhért (salamonfai), közben azonban 1617-tõl Ráttky György

(salamonfai) az egerszegi kapitány, de nem vicegenerális

[1625, 1627 Georg Kaspar Kinskyt két ízben is kinevezik, de tisztét sohasem tölti be]

1629–1631 Batthyány Ferenc

1633–1635 üresedésben

1635–1640 Sibrik Pál (szarvaskendi)

1640–1641 Eördögh István (pölöskei)

1641–1656 Keglevics Péter (buzsini)

1656–1671 Sárkány János (ákosházi)

1671–1679 Pethõ László (gersei)

1679–1680 üresedésben

1680–1681 Nagy Ferenc (gyöngyösi)

1681–1695 Nagy Ferenc (gyöngyösi)

1695–1700 Forgách Simon (ghymesi)

Horvát, késõbb károlyvárosi (1580 után), illetve horvát–tengermelléki

(17. század) végvidéki fõkapitányok

(supremus capitaneus confiniorum Croaticorum [et Maritimorum]; Oberst

der krabatischen [und Meer-]Grenzen; Oberst in Karlstadt)

Elõzmények: királyi fõhadparancsnokok Horvátországban [és Szlavóniában]

(Oberst-Feldhauptmann in Kroatien [und Slawonien]; generalis capitaneus in Croatia

[et Sclavonia]) (1527–1553) és a régi horvát végvárak fõkapitánya (Oberst

der alten krabatischen Grenzen) (1538–1540)

1527 Jurisics Miklós (Niklas Jurišia) királyi fõhadparancsnok Horvátországban

(Feldhauptmann in Kroatien)

1532–1537 Hans Katzianer királyi fõhadparancsnok Horvátországban és Szlavóniában

(Oberst-Feldhauptmann in Kroatien und Slawonien) (egyúttal magyarországi

fõhadparancsnok)

1532 Hans Püchler

1538–1540 Erasm von Thurn az úgynevezett régi horvát végvárak fõkapitánya

1540–1543 Hans Ungnad Freiherr von Sonnegg királyi fõhadparancsnok Horvátország-

ban és Szlavóniában (Oberst-Feldhauptmann der windischen und krabatischen

Grenzen)

1543–1545 Georg von Wildenstein királyi fõhadparancsnok

1546–1550 Niklas Graf zu Salm királyi fõhadparancsnok Magyarországon, Horvát-

országban és Szlavóniában (Oberst-Feldhauptmann in Ungarn, Kroatien und

Slawonien)

Átmenet (1553–1556):

1553–1556 Hans Ungnad Freiherr von Sonnegg királyi fõhadparancsnok a horvát és a

szlavón végeken (Oberst-Feldhauptmann an den krabatischen und windischen

Grenzen)

1546–1556 Hans Lenkovia zu Freienturm an der Kulp Niklas Graf zu Salm, majd Hans

Ungnad helyettese a horvát és a szlavón végeken (Oberstleutnant an den

krabatischen und windischen Grenzen)

Még együttesen horvát–vend végvidéki fõkapitányok (generalis capitaneus confi-

niorum Croatiae et Sclavoniae; Oberst der windischen und krabatischen Grenzen)

(1556–1568):

1556–1567 Hans Lenkovia zu Freienturm an der Kulp horvát–szlavón végvidéki

fõkapitány (Oberst der windischen und alten und neuen krabatischen Grenzen)

1567–1568 Lukas Zäkl Freiherr von Fridenau (Székely [kevendi]) horvát–szlavón

végvidéki fõkapitány (Oberst der windischen und krabatischen Grenzen)

A horvát–vend végvidéki fõkapitányok fõkapitány-helyettesei a horvát végeken

(Oberstleutnant der krabatischen Grenzen) (1556–1568):

1556–1557 Martin Gall

1558–1559 Georg (Jörg) Sauer

1558 Maximilian Lamberg

1559–1568 Herward Freiherr von Auersperg

Már csak horvát végvidéki fõkapitányok (1568-tól):

1568–1575 Herward Freiherr von Auersperg még csak Oberstleutnant der krabatischen

Grenzen titulussal

1575–1576 Hans Freiherr von Auersperg és Jobst Josef Graf von Thurn együt-

tesen, majd Hans von Auersperg egyedül Oberstleutnant der krabatischen

Grenzen titulussal

1576–1578 Hans von Auersperg Oberstleutnant der krabatischen Grenzen titulussal

1578–1579 Johann Fernberger von Auer Oberstleutnant der krabatischen Grenzen

titulussal

1580–1581 Weikhard Freiherr von Auersperg — õ és utódai már Oberst der krabati-

schen [und Meer-]Grenzen titulust viselnek

1581–1589 Jobst Josef Graf von Thurn

1589–1593 Andreas Freiherr von Auersperg

1592. szept. Stephan von Grasswein

1593–1602 Georg Lenkovia

1602–1611 Johann Jakob Freiherr von Khisl

1613–1617 Wolf Freiherr von Eggenberg

1617–1620 Markward Freiherr von Egk und Hungersbach

1620–1622 Gottfried Freiherr von Stadel

1622–1626 Rudolf Freiherr von Paar

1626–1652 Frangepán Farkas Kristóf (Wolf Christoph von Frangepán)

1652–1669 Herward Graf von Auersperg

1669–1689 Johann Josef Graf zu Herberstein

1689–1694 Karl Eugen Herzog von Croy

1694–1705 Franz Karl Graf von Auersperg

Vend (másként szlavón), késõbb vend–bajcsavári (1578–1600), majd vend–petrinjai, illetve varasdi (17. század) végvidéki fõkapitányok

(supremus capitaneus confiniorum Sclavoniae [et Petriniae]; Oberst der windischen und weitschawarischen Grenzen; Oberst der windischen und [Petrinianischen] Grenzen; Oberst in Warasdin; varasdi generál)

Elõzmények: királyi fõhadparancsnokok Szlavóniában [és Horvátországban]

(Oberst-Feldhauptmann in Slawonien [und Kroatien]; generalis capitaneus in

Sclavonia [et Croatia]) (1531–1553)

1531 Pekry Lajos (petrovinai) királyi fõhadparancsnok Szlavóniában (Feldhauptmann

in Slawonien)

1532–1537 Hans Katzianer királyi fõhadparancsnok Horvátországban és Szlavóniában

(Oberst-Feldhauptmann in Kroatien und Slawonien) (egyúttal magyarországi

fõhadparancsnok)

1537–1539 Jurisics Miklós (Niklas Jurišia) királyi fõhadparancsnok Szlavóniában

(Oberst-Feldhauptmann in Slawonien)

1540–1543 Hans Ungnad Freiherr von Sonnegg királyi fõhadparancsnok Horvátország-

ban és Szlavóniában (Oberst-Feldhauptmann der windischen und krabatischen

Grenzen)

1543–1546 Georg von Wildenstein királyi fõhadparancsnok-helyettes Szlavóniában

1546–1550 Niklas Graf zu Salm királyi fõhadparancsnok Magyarországon, Horvát-

országban és Szlavóniában (Oberst-Feldhauptmann in Ungarn, Kroatien und

Slawonien)

1551–1553 Lukas Zäkl Freiherr von Fridenau (Székely [kevendi]) fõhadparancsnok-

helyettes Szlavóniában (Oberstleutnant im Windischland)

Átmenet (1553–1556):

1553–1556 Hans Ungnad Freiherr von Sonnegg királyi fõhadparancsnok a horvát és a

szlavón végeken (Oberst-Feldhauptmann an den krabatischen und windischen

Grenzen)

1553–1556 Hans Lenkovia zu Freienturm an der Kulp Hans Ungnad helyettese a

horvát és a szlavón végeken (Oberstleutnant an den krabatischen und windischen

Grenzen)

Még együttesen horvát–vend végvidéki fõkapitányok (generalis capitaneus confi-

niorum Croatiae et Sclavoniae; Oberst der windischen und krabatischen Grenzen)

(1556–1568):

1556–1567 Hans Lenkovia zu Freienturm an der Kulp horvát–szlavón végvidéki fõ-

kapitány (Oberst der windischen und alten und neuen krabatischen Grenzen)

1567–1568 Lukas Zäkl Freiherr von Fridenau (Székely [kevendi]) horvát–szlavón

végvidéki fõkapitány (Oberst der windischen und krabatischen Grenzen)

A horvát–vend végvidéki fõkapitányok fõkapitány-helyettesei a vend végeken

(Oberstleutnant der windischen Grenzen) (1558–1568):

1558. dec. Franz von Teuffenbach

1559–1568 Veit von Halleg zu Razenegg

1560. szept.–dec. Alapy János (nagykemleki) a vend végeken helyettesíti Hans

Lenkoviaot

Már csak vend végvidéki fõkapitányok (1568-tól):

1568–1589 Veit von Hallegg zu Razenegg 1580-ig Oberstleutnant der windischen Gren-

zen, attól kezdve azonban — miként utódai is — már Oberst der windischen

Grenzen tisztségelnevezéssel

1589 Hans Globizer

1589–1591 Stephan von Grasswein

1592–1594 Stephan von Grasswein

1594–1603 Hans Siegmund Freiherr von Herberstein

1603–1630 Siegmund Friedrich Graf von Trauttmansdorf

1631–1647 Georg Ludwig Graf zu Schwarzenberg

1647–1650 Johann Jakob Freiherr von Galler

1650–1665 Walter Graf von Leslie

1665–1667 Johann Josef Freiherr von Herberstein

1667–1669 Otto Ehrenreich Graf von Trauttmansdorf

1669–1671 Leopold Wilhelm Markgraf von Baden

1671–1682 Louis Raduit Graf de Souches

1682–1685 Otto Heinrich del Carretto Marchese di Grana i Savona

1685–1688 Fredinand Ernst Graf von Trauttmansdorf

1688–1701 Äneas Sylvius Graf von Caprara

Komáromi fõkapitányok (1552–17. század vége)

(supremus capitaneus Comaromiensis; Oberst in Komorn)

1552–1562 Paksy (Paxy) János (pakosi)

1556. okt. Palinai Pál

1563–1566 Pethõ János (gersei)

1566–1577 Andreas Kielman von Kielmansegg

1577–1578 Ferrando Samaria de Speciacasa

1578–1580 Forgách István (ghymesi)

1580–1584 Andreas Kielman von Kielmansegg

1584–1589 Pálffy Miklós (erdõdi)

1589–1594 Erasm Braun

1594–1600 Pálffy Miklós (erdõdi)

1600–1606 Hans Molart

1606–1609 Ferdinand von Kolonitsch

1609–1614 Johann Eusebius Khuen

1614–1625 Hans Dietrich von Reiffenberg

1625–1639 Ernst von Kolonitsch

1639–1651 Hans Christoph Graf von Puchhaim (Buchheim)

1651–1664 Adolph Ehrenreich Graf von Puchhaim (Buchheim)

1664?–1668 Louis Raduit Graf de Souches

1668–1690 Karl Ludwig von Hofkirchen

1680-as évek eleje Drahosóczy András fõkapitány-helyettes látja el a

fõkapitányi feladatokat

Komáromi fõkapitány-helyettesek és — ha magyarok, akkor egyúttal — naszádoskapitányok (1563–1702)

(supremus vicecapitaneus Comaromiensis; Oberstleutnant in Komorn)

Elõzmények: naszádosfõkapitányok (supremus capitaneus Nasadistarum; Oberst über

die Nassarnschiffe) és naszádosfõkapitány-helyettesek (Leutnant über die

Nassarnschiffe) (1527–1560)

1527–1528 Podvinay Tamás

1528–1530 Bakith Pál (laki)

1530 Révay István

1532 Fillérös János (veresmarti)

1533–1549 Erdõhegyi Benedek naszádoskapitány

1545–1552 Tharnóczy András

1545–1551 Pozsgay Zsigmond naszádosfõkapitány-helyettes

1551–1552 Thelekessy Imre naszádosfõkapitány-helyettes

1552–1560 Zay Ferenc (csemeri)

1552-tõl Csáby (Cháby) Fülöp naszádosfõkapitány-helyettes

1554–1555 Csáby (Cháby) Fülöp

További elõzmény:

1558–1560-as évek eleje Martin Niedermaier (von Rosenhaim) a komáromi belsõ vár

kapitánya (Schloßhauptmann) lát el a késõbbi fõkapitány-helyettes tisztéhez

hasonló feladatkört

Már ténylegesen komáromi fõkapitány-helyettesek (1563-tól):

1563–1574 Nagy István (maróti)

1574. ápr.–okt. elõtt Bakay Miklós

1574–1578 Ferrando Samaria de Speciacasa

1579–1584? Forgách István (ghymesi)

1584–1589 Thury Márton

1590–1600 Starsith Farkas

1600 egy bizonyos Gattermair csak fõkapitány-helyettes

1603–1604 Alexander Columba (Colombo) csak fõkapitány-helyettes

1608-tól Egerszeghy Ambrus csak naszádoskapitány

1608–1614? Wolf Georg Pöttinger csak fõkapitány-helyettes

1620–1624? Héderváry István fõkapitány-helyettes naszádoskapitány

[1622. szept. Georg Kaspar Kinskyt kinevezik ugyan fõkapitány-helyettesnek, de tisztét

sohasem tölti be]

1624-1626? Gál Péter (nagykomáromi)

1627–1632 Sibrik Pál (szarvaskendi)

1633-tõl Izdenczy András (monostori)

1638 Csemetey György

1640–1650 Spáczay Márton (korompai)

1650–1664 Bossányi Gábor

1664?–1670 Radványi István

1671–1684 Drahosóczy András

1684–1702 Zámory György (patkósteszéri) [az 1690-es években azonban hosszabb

ideig a Haditanács letartóztatásában volt hûtlenség vádja miatt]

Szatmári és tiszántúli fõkapitányok (1565–17. század vége)

(supremus capitaneus Zatmariensis et partium Transtibiscanarum; Oberst

zu Sakmar samt zugehöriger Ortflecken jenseits der Theiß)

1565–1568 Erasm Mager

1568–1570 Jakob Raminger

1570–1579 Christoph von Teuffenbach zu Mairhofen

1579–1588 Ferdinand Graf zu Nogarol

1589–1592 Ferdinand Graf zu Hardegg

1593–1603 Székely Mihály (kevendi)

1603–1604 Ciprian von Concin

1604. máj.-tól Joachim Beck von Leopoldsdorf

1605 Becsky György (tasnádszántói)

1605–1609 Bocskai Miklós (kismarjai)

1610–1618 Dóczy András (nagylucsei)

[1619. márc. Georg Rueber von Püchsendorfot kinevezik, de valószínûleg sohasem tölti

be tisztét]

1619?–1629 Kun László (rozsályi) Bethlen Gábor fõkapitánya

1630–1632 Kun László (rozsályi)

1632–1633 Haller György (hallerkõi)

1633–1643 Melith Péter (briberi)

[1644. febr. Forgách Zsigmondot (ghymesi) kinevezik, de sohasem lép tisztébe]

1643–1644. márc. Zoltán Józsa (csepei)

1650–1657 elõtt Serédy István (görcsöni) II. Rákóczy György fõkapitánya

1659–1661 Károlyi Ádám (nagykárolyi)

1662–1670 Csáky István (keresztszegi)

1670. szept. Károlyi Lászlót (nagykárolyi) kinevezik, de ténylegesen nem tölti be tisztét,

így a Szatmárra rendelt rendelt Karl von Strassoldo, majd Wolfgang Friedrich

Freiher von Cobb ezredes kormányozza az 1670-es években a végvárat

1684-tõl Georg von Wallis

Váradi végvidéki fõkapitányok (1552–1660)

(supremus capitaneus Varadiensis; Oberts in Wardein)

Habsburg fennhatóság alatt (1552–1557):

1552–1554 Varkocs Tamás

1554–1556 Zaberdinus (Zabardy) Mátyás

1556–1557 Forgách Simon (ghymesi)

Erdélyi fennhatóság alatt (1557–1598):

1557–1564 Nyakazó Antal

1564–1571 Báthory István (somlyai)

1571–1576 Báthory Kristóf (somlyai)

1576–1585 Ghyczy (Ghiczy) János

1585–1589 Sibrik György (szarvaskendi)

1589–1592 Báthory István (somlyai)

1592–1598 Bocskai István (kismarjai)

1594–1595 Kornis Gáspár (göncruszkai)

1596–1598 Király György (lefkóczi és farkasfalvi)

Habsburg fennhatóság alatt (1598–1606):

1598–1604 Nyáry Pál (bedeghi)

1603–1604 Johann Baptista Pezzen

1604–1606 Ciprian von Concin

Erdélyi fennhatóság alatt (1606–1660):

1606–1607 Bánffy Dénes (losonci)

1607–1621 Rhédey Ferenc (kisrédei)

1630–1632 Bethlen István (iktári)

1632–1635 üresedésben, a fõkapitányi feladatokat valószínûleg Csomaközy András

vicekapitány látja el

1635–1640 Ibrány Mihály (vajai)

1640–1648 Rákóczy György

1649–1651 Jármi Ferenc (szolnoki és magyardellõi)

1651–1659 üresedésben, a fõkapitányi feladatokat feltételezhetõen Gyulay Ferenc

(marosnémeti és nádaskai) vicekapitány látja el

1659 Ébeni István

1659 Haller Gábor (hallerkõi)

1659–1660 Gyulay Ferenc (marosnémeti és nádaskai)

Magyarországi (királyi) fõhadparancsnokok és

fõhadparancsnok-helyettesek (1527–1553)

(generalis capitaneus in Hungaria; Oberst-Feldhauptmann in Ungarn)

1527. júl.–aug. Kázmér brandenburgi õrgróf

1527. szept.–okt. id. Niklas Graf zu Salm

1527 vége–1529. jún. Hans Katzianer

1529. aug. Leonhard Freiherr von Vels

1529. nov.–1530. ápr. id. Niklas Graf zu Salm

1530. ápr. Hans Katzianer

1530. szept.–1531. jún. Wilhelm Freiherr zu Roggendorf

1532. márc.–1537. okt. Hans Katzianer (egyúttal horvát–szlavón fõhadparancsnok)

1534. ápr.–1536. jan. Ulrich Christoph von Oernahor (“von Tschernahor”) fõhad-

parancsnok-helyettes látja el a többször távollévõ Hans Katzianer feladatait

1536. jan.–ápr. Niklas Schnizpainer ideiglenesen megbízott fõhadparancsnok-

helyettes látja el a távollévõ Ulrich Christoph von Oernahor fõhadparancsnok-

helyettes feladatait

1537. febr.–1541. jan. Leonhard Freiherr von Vels

1538. okt.–1539. júl. Thomas de Lascano fõhadparancsnok-helyettes látja el a

távollévõ Leonhard Freiherr von Vels feladatait

1541. jan. Reinprecht Graf zu Dürnstein (von Ebersdorf) fõhadparancsnok-helyet-

tes látja el a betegsége miatt távollévõ Leonhard Freiherr von Vels feladatait

1541. jan.–aug. Wilhelm Freiherr zu Roggendorf mint commissarius generalis vezeti a

királyi csapatokat, Vels fõhadparancsnok ugyanis továbbra is betegeskedik

1541. okt. Johannes Jacobus de Medici (marchio in Melignano) fõhadparancsnok-

helyettes

1542. júl.–okt. Joachim brandenburgi õrgróf a birodalom “nagy hadi vállalkozásában”

részt vevõ csapatok élén

1543. ápr. elõtt–okt. Hans Ungnad Freiherr von Sonnegg

1544–1545 Leonhard Freiherr von Vels

1545–1550 Reinprecht Graf zu Dürnstein (von Ebersdorf) fõhadparancsnok-helyettes — ifj. Niklas Graf zu Salm kinevezése után véglegesen állandósul a fõhadparancsnok-helyettesi tisztség

1546. márc. Erasm Teufel ideiglenesen megbízott fõhadparancsnok-helyettes látja

el a távollévõ Reinprecht Graf zu Dürnstein fõhadparancsnok-helyettes feladatait

1546. márc.–1550. dec. ifj. Niklas Graf zu Salm

1548. jan. Erasm Teufel ideiglenesen megbízott fõhadparancsnok-helyettes látja el

a Bécsben távollévõ Reinprecht Graf zu Dürnstein fõhadparancsnok-helyettes

feladatait

1550 vége Reinprecht Graf zu Dürnstein (von Ebersdorf) fõhadparancsnok-helyettes látja el a Salm halálával megüresedõ fõhadparancsnoki tisztséget

1551. ápr.–1553. márc. Gianbattista Castaldo

 GÉZA PÁLFFY

BORDERFORTRESS-CAPTAIN-GENERALS, DISTRICT-CAPTAIN-GENERALS AND VICE-CAPTAIN-GENERALS ON THE HUNGARIAN FRONTIER OF THE HABSBURG EMPIRE IN THE 16TH AND 17TH CENTURIES

(An example from a captain-general biographical encyclopaedia, which is being prepared at this time)

Following the battle of Mohács in 1526, Hungary became the scene of engagement between the Habsburg Empire and the Ottoman Empire for a period which lasted more than 150 years. Nevertheless, by the second half of the 16th century the Aulic War Council in Vienna (Wiener Hofkriegsrat), which had been established in 1556, and the Hungarian and Croatian–Slavonian estates had organised a border defence system which successfully held up the repeated attacks of the Ottomans for a period of one whole century. The new defence system was divided into two types of captain-generalcies: the so-called Borderfortress-Captain-Generalcies and the District-Captain-Generalcies. The borderfortress-captain-generals (Grenzoberst, supremus capitaneus confiniorum) played the more important role in the defence of the border. Their task was the uniform management of the smaller fortifications located in a given area, i.e., in the borderfortress-zone (Grenze/Grenzgebiet). These fortifications were financed by the ruler and subordinated to the main castle that had been designated as the headquarters of the particular captain-general. On the same territories and at the same time, district-captain-generals (Kreisoberst, supremus capitaneus partium regni Hungariae) were also operating. These men managed the military affairs of the counties in the district which fell under their authority. They were in command of both the rather antiquated noble, county and municipal troops and the cavalry and infantry force which was paid for out of a tax voted upon by the estates, and which was subordinated to these same estates. In certain areas of the country the two offices of captain-general were very often filled by one and the same person — in some areas this was the norm. This all depended upon the extent to which the Aulic War Council wished to bring a given defence area under its exclusive control, or whether it was content — in those areas of less importance to the defence of Vienna and the Austrian hereditary lands — to let the representatives of the estates perform both functions.

The data-base now published is a first attempt to publish a list of borderfortress-captain-generals and district-captain-generals on the Hungarian froutier. Furthermore, with the aid of two examples, the author demonstrates the manner in which he wishes — after further research — to extend the list into a biographical encyclopaedia of captain-generals in the 16^th and 17^th centuries. The list of captain-generals and vice-captain-generals begins with the district-captain-generals and continues with the borderfortress-captain-generals and their deputies. Subsequently, the reader will find descriptions of the captain-generals of the borderfortresses of Komárom, Szatmár and Várad, and finally information on military commanders (Oberst-Feldhauptmann in Ungarn) serving in Hungary who favoured Ferdinand I. Those who filled the posts temporarily, the so-called substitute-captain-generals (substitutus supremus capitaneus or Verwalter des Kreis-/Grenzoberstamtes) are mentioned in italics, and vacancies are underlined. Finally, attention is drawn to uncertainties through the use of a question mark.

1

Itt szeretnénk köszönetet mondani a Magyar Ösztöndíj Bizottságnak és a Collegium Hungaricumnak, illetve az Országos Tudományos Kutatási Alapnak (F 019158 nyilv. sz.), hogy bécsi levéltári kutatásainkat 1995–1997-ben ösztöndíjaikkal támogatták. Hasonlóképpen köszönettel tartozunk Gecsényi Lajosnak és Németh Istvánnak, akik készségesen bocsátották anyaggyûjtésüket és a kezükbe került adatokat rendelkezésünkre.

2

Ember Gyõzõ: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiûzéséig. Bp. 1946. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai III. Hatóság- és hivataltörténet 1.) 255.

3

Szegõ Pál: Végváraink szervezete a török betelepedésétõl a tizenötéves háború kezdetéig, (1541–1593). Bp. 1911. 76–83.

4

Szántó Imre: A végvári rendszer kiépítése és fénykora Magyarországon 1541–1593. Bp. 1980. (Így aligha csodálkozhatunk azon, hogy ez a legújabb összefoglalás pusztán egyetlen oldalt szentelt a katonai közigazgatás kérdésének. Uo. 40.)

5

Magyar Országos Levéltár (= MOL), E 683 Kincstári Levéltárak, Magyar Kamara Archívuma, Libri dignitariorum Köt. 1. és Köt. 5. A két kötetet Fallenbüchl Zoltán rendezte sajtó alá: Fallenbüchl Zoltán: Magyarország fõméltóságai. Bp. 1988. és Uõ: Magyarország fõispánjai. Die Obergespane Ungarns 1526–1848. Bp. 1994. Míg az elõzõ kötet adatai — hála a 18–19. század fordulóján élt kamarai tanácsos és levéltárnok, Lendvay Márton Ignác, illetve néhány utóda alapos munkájának — túlnyomórészt megbízhatóak, ugyanez az utóbbiról egyáltalán nem mondható el. Vö. ezzel kapcsolatban Pálffy Géza: Archontológiai kézikönyv vagy század eleji ismereteink összegzése? (Gondolatok Fallenbüchl Zoltán: Magyarország fõispánjai. Die Obergespane Ungarns 1526–1848 címû könyvérõl) Fons 2(1995) 99–111.

6

Az említés sorredjében: Gyõr; Kanizsa, majd Egerszeg; Nyitra, Surány, Léva, majd Érsekújvár, végül Sempte és Lipótvár; Károlyváros; Varasd; központ nélkül; Várad; Komárom és Szatmár.

7

Minderre részletesen ld. Pálffy Géza: A török elleni védelmi rendszer szervezetének története a kezdetektõl a 18. század elejéig. (Vázlat egy készülõ nagyobb összefoglaláshoz). Történelmi Szemle 38(1996) 163–217.

8

Pálffy Géza: Katonai igazságszolgáltatás a királyi Magyarországon a XVI–XVII. században. Gyõr, 1995. 199.

9

Benda Kálmán: A királyi Magyarország tiszti címtára 1607–1608. Levéltári Közlemények 43(1972) 265–325.

10

A két mintapéldában felhasznált levéltári források és irodalom rövidítési jegyzékét ld. a bevezetõt követõen.

11

[5.] 1525 elõtt, valószínûleg 1524, Göppingen–1590. okt. 18. elõtt † (1524: Kielmansegg, 1910. 5.; 1590: MOL E 144 MKA Tört. Emlékek, Belügy. Doboz 1. fol. 244–245.) Apja: Hans Kielman, anyja: Apollonia Eibiswald. <F128P7.5M>u I. Eleonore von Thurn und Taxis (1559. tavasza, Innsbruck–1568 k.), <F128P7.5M>u II. Magdalena Seyz (1570. aug. 20., Bécs), u III. Regina Gienger zu Wolfsegg († 1594) (Kielmansegg, 1910. 6., 9–10. és 18.) A von Kielmansegg elõnév használatát 1570. július 30-án engedélyezik. (ÖStA KA HKR Akten Exp. 1570. Juli N^o 132.) Családjának története: Kielmansegg, 1910. Andreas Kielmanra lásd elsõsorban: 4–21. Rövid életrajzi vázlata: Pálffy, 1996. 169–174. Vö. még Takáts Sándor közleményével, aki azonban azonos nevû fiával keveri össze. Takáts, 1907.

12

1642 júliusában már betegeskedett, ekkor ugyanis a höflányi fürdõben kezeltette magát. Jedlicska, 1910. 355.: No. 694.

13

[5.] 1643. febr. 12. † Március 24-én reggel 8 órakor a gyõri székesegyházban temették el. (MOL P 1314 Batthyány cs. lt. No. 43 247. Az özvegy, Dapello Erzsébet temetési meghívója Batthyány Ádám részére. Vö.: Február 18-án Maximilian von Liechtenstein gyõri fõkapitány kéri az özvegy kielégítését néhai férje zsoldjával kapcsolatban. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 288. fol. 102.) u I. ismeretlen, <F128P7.5M>u II. Dapello Erzsébet. (Nagy I., X. köt. 173.) Személyére vonatkozó iratok a családi levéltárban: MOL P 1863 Sibrik cs. lt., Sibrik családtagok, Tétel 36. Jelentõsebb magánlevelezése: MOL P 1314 Batthyány cs. lt. No. 43 173–43 246. és No. 54 948. (1623–1642)

14

Egy 1623. május 2-án Gyõrbõl Pogány Annához írott levele: MOL P 1314 Batthyány cs. lt. No. 43 173.

15

Vö. ezzel kapcsolatban Szarka Lajos kapornaki kapitány 1639-ben Sibrikhez intézett levelét, melyben a vicegenerálist “w felsege egerszegij feö kapitannianak”-nak címezte. MOL P 1314 Batthyány cs. lt. No. 46 086.

16

Nagy László: A végvári dicsõség nyomában. Bp. 1978. 233–252.

17

Pinka, Franciscus: Bellici Cassoviae simul et Superioris Hungariae praetores seu generales sub Austriacis regibus seculo sexto decimo. Cassovia, 1746.; Olsavszky, Georgius: Bellici Cassoviae simul et Superioris Hungariae praetores seu generales sub Austriacis regibus seculo septimo decimo. Cassovia, 1749.; Országos Széchényi Könyvtár, (OSzK) Kézirattár (Kt.) Quart. Hung. 3007. (Nagy Iván: A Magyar Királyok, Zászlós urak, fõ méltóságok, Fõ rendek és Rendek és más Kitûnõbb hivatalviselõk Névtára. Pest, 1867.) pp. 110–111.

18

Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619–1629. Kassa, 1943. 400.: 28. jegyz.

19

Ezekrõl tudomásunk szerint ez ideig semmiféle jegyzék vagy összeállítás nem készült.

20

“A lista nem teljes, a hézagokat még a további kutatások során kell kiegészíteni.” Müller Veronika: Az egerszegi vár a XVII. században. Zalaegerszeg, 1976. (Zalaegerszegi füzetek II.) 25.

21

Iványi Béla, a Batthyány család levéltárának egyik legkiválóbb ismerõje 1958-ban például ezzel kapcsolatban a következõket írta: Ezen “generalatus élén annak fennállásáig /1690./ állandóan a Batthyány nemzetség tagjai állottak.” Magyar Tudományos Akadémia, Kézirattár, Ms 5301/7. p. 1. (Iványi Béla: Végvári élet a Dunántúlon a XVII. században. Bp., 1958.)

22

A tisztségek öröklésére Batthyány Kristóf, majd ifj. Ádám által l.: OSzK Kt. Fol. Lat. 95. fol. 60–61. és fol. 66.

23

Takáts Sándor: A magyar gyalogság megalakulása. Bp. 1908. 175., 202., 208., 228–229.

24

Österreichisches Staatsarchiv, Wien. Kriegsarchiv, Protokolle des Wiener Hofkriegsrates Bd. 139–410. (1556–1700 Exp. és Reg.)

25

Fallenbüchl Zoltán: Magyarország fõméltóságai. Bp. 1988. 74–75. (Ez ideig csak egy-egy helyen kényszerültünk pontosítani adatait.)

26

Zivkovic, Georg: Alt-Österreichs Heerführer. Stellenbesetzung in Heer, Landwehr und Kriegsmarine. 1541 bis 1918. Wien, 1976. 47–48. (Maschinenschrift in der Bibliothek des Kriegsarchives in Wien.)

27

Lopašia, Radoslav: Spomenici hrvatske krajine. (Acta historiam confinii militaris Croatici illustrancia.) Knjiga I–III. Zagreb, 1884–1889. (Monumenta spectantia historiam Slavorum Meridionalium XV., XVI. és XX.) és Uõ: Prilozi za poviest Hrvatske XVI. i XVII. vieka iz štajerskoga zemaljskoga archiva u Gradcu. Starine 17(1885) 151–231. és 19(1887) 1–80.

28

Villányi Szaniszló: Gyõr-vár és város helyrajza, erõdítése, háztelek- és lakossági viszonyai a XVI. és XVII. században. Gyõr, 1882. 93. és Bedy Vince: A gyõri vár és várkapitányok a 16. és 17. században. Gyõri Szemle 4(1933) 147–161.

29

L. mindenekelõtt: Niederösterreichisches Landesarchiv, Sanktpölten. Ständisches Archiv, Ständische Akten Kasten A. Fach. VII. A gyõri fõkapitányságra és fõkapitányokra vonatkozó iratok.

30

Balás Margit: A váradi kapitányság története. Nagyvárad, 1917. 18–19.

31

Takáts Sándor: Thengöldi Bornemissza János. Milyen volt az élete egy végbeli kapitánynak? In: Uõ: A török hódoltság korából. Bp. [1928.] (Rajzok a török világból IV., bef. köt.) 343–489. és Vándor László: Kanizsa története a honfoglalástól a város török alóli felszabadulásáig. In: Nagykanizsa. Városi monográfia. I. köt. Nagykanizsa, 1994. 215–424.