Történelmi Szemle 1997. 2. szám
PÁLFFY GÉZA
Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16–17. században
(Minta egy készülő főkapitányi archontológiai és “életrajzi lexikonból”)1
Édesapám emlékére
“A főkapitányi méltósággal, mint a XVI. és XVII. századi központi igazgatás legfontosabb végrehajtó szervével, a magyar közigazgatástörténetnek is foglalkoznia kell, annál is inkább, mert a hadtörténet ennek a fontos tisztségnek ismertetését eddig még, érthetetlen módon, nem tekintette feladatának.”2 1946-ban Ember Győző a koraújkori magyar közigazgatás történetéről írott munkájában e szavakkal kesergett, midőn annak a fontos fejezetnek a megírásához érkezett, melyben a 16–17. századi Magyarország katonai igazgatásának rendszerét kívánta felvázolni. A történész–levéltáros számára ugyanis a II. világháborút követően — Szegő Pálnak, a török elleni végvárrendszer első monográfusának néhány oldalas vázlatát leszámítva3 — a témára vonatkozóan semmiféle összefoglalás nem állt rendelkezésére. Sőt Ember Győző, majd három és fél évtized múlva a végvári hálózat történetének újabb feldolgozója, Szántó Imre4 a katonai igazgatás bemutatásakor még egy olyan főkapitány-jegyzékre sem támaszkodhatott, amilyen a koraújkori főméltóságról és főispánokról már a múlt század óta — akkor még csak kéziratos formában, napjainkban azonban már nyomtatásban is — hozzáférhető.5
A mohácsi csatát követő török elleni határvédelemben több mint másfél évszázadon át oly meghatározó szerepet játszó főkapitányok archontológiájának összeállítását a legutóbbi időkig legfőképpen az hátráltatta, hogy magáról a védelmi rendszer szervezetéről nem rendelkeztünk megfelelő összefoglalással. Az újabb kutatások ezért hozhatták — Szegő, Ember és Szántó említett monográfiáihoz képest — azt az új véleményt, hogy a török elleni védelmi rendszer szervezetileg nem egy fajta, hanem két típusú főkapitányságra: az úgynevezett országos, majd 1563 után kerületi, illetve a végvidéki generalátusságokra oszlott. A kerületi főkapitányok (Kreisoberst, supremus capitaneus partium regni Hungariae, prorex, banus, ország hadnagya/kapitánya, királyképe — a “dunántúli”; a “dunáninneni”; a felső-magyar-országi; az 1566-ig fennálló, középkori eredetű alsó részekbeli és a horvát–szlavón bánok) a hatáskörük alá rendelt kerület (Kreis, partes) vármegyéinek hadügyi kérdéseit irányították, és az erre az időre már meglehetősen elavult, felkelt nemesi, vármegyei, városi csapatok, valamint a rendek által megszavazott hadiadóból fizetett néhány száz lovasból és gyalogosból álló, közvetlenül személyüknek alárendelt haderő felett rendelkeztek. A védelemben sokkal jelentősebb szerephez jutottak a végvidéki generálisok (Grenzoberst, supremus capitaneus confiniorum — a győri; a kanizsai, majd 1600 után Kanizsával szembeni; a bányavidéki, majd érsekújvári, végül 1663 után Érsekújvárral szembeni; a felső-magyarországi vagy kassai; a horvát, majd horvát–tengermelléki avagy károlyvárosi; a vend, utóbb vend–bajcsavári, majd vend–petrinjai, illetve varasdi; továbbá a Kulpa-menti báni; az erdélyi fejedelemséget oltalmazó váradi; végül a speciális komáromi és szatmári), akik a főkapitányság központjául szolgáló fővár (Hauptfestung)6 katonasága mellett egy adott területen, azaz végvidéken (Grenze/Grenzgebiet) fekvő és a fővárnak alárendelt kisebb várak és erődítmények (Grenzfestungen, confinia) uralkodói fizetésű őrségének parancsnokoltak.7
Miután a kétféle főkapitányság együttesen alkotta a török elleni védelmi rendszert, azaz ugyanazon legfőbb célt, Magyarország és a vele határos osztrák örökös tartományok, illetve a német birodalom megoltalmazását szolgálták, természetszerűleg nem váltak el élesen egymástól. Sommásan leegyszerűsítve csak abban különböztek, hogy az egyik a magyar rendek, a másik a bécsi Udvari Haditanács (Wiener Hofkriegsrat) érdekeit tartotta inkább szem előtt, midőn a 16–17. századi magyar királyság legnagyobb feladatával, az oszmán hódítók feltartóztatásának megszervezésével foglalkozott. Ezzel magyarázható, hogy — miként arról az alább közölt jegyzék tanúskodik — a kerületi főkapitányi tisztséget kizárólag magyar honfiúsággal rendelkezők, a végvidéki generálisok tisztét viszont a Haditanács által erre katonai és politikai szempontból egyaránt jóváhagyott, magyar, osztrák, majd a 17. században már részben birodalmi főrendek és (fő)nemesek töltötték be. A két tisztséget azonban éppen a védelem hatékonyabb biztosítása érdekében az ország bizonyos területein igen gyakran, sőt egyes országrészekben állandóan azonos személy viselte. Ekként alakult a védelmi rendszer szervezete 1559-től Felső-Magyarországon (partes superiores regni Hungariae, Oberungarn), ahol a Kassán székelő főkapitány egyidejűleg és egy tisztség keretén belül irányította mind a végvárakat, mind a vármegyéket. Hasonlóképpen — előbb Nyitra, Surány, Léva, majd 1589-től Érsekújvár központtal — ugyanazon generális a két különböző (a kerületi és a végvidéki) tisztséget együtt viselve parancsolt hadügyi kérdésekben 1563 után a Pozsonytól keletre egészen Gömör megyéig húzódó, úgynevezett “dunáninneni” országrész (partes regni Hungariae Cisdanubianae, Kreis diesseits der Donau) vármegyéinek, melyek területén az általa irányított bányavidéki végvárak (confinia antemontana, bergstädterische Grenze) feküdtek. Mindez elsősorban azzal magyarázható, hogy az ország ezen viszonylag távolabbi és Bécs védelme szempontjából kevésbé vagy más tekintetben meghatározó védelmi övezeteit a Haditanács nem kívánta saját kizárólagos ellenőrzése alá vonni, pusztán megelégedett azzal, hogy ezeken a területeken túlnyomórészt a határvédelemben jártas magyarok lássák el mindkét főkapitányi tisztséget. Ugyanakkor a Dunántúlon és a horvát–szlavón területeken a két fajta főkapitányi tisztet többnyire különböző személyek töltötték be. Bizonyos szempontból pusztán a 16. század néhány esztendejében (1574–1575, 1582–1590) a kanizsai, majd 1627 után a Kanizsával szembeni főkapitányok jelentenek kivételt, ők ugyanis végvidéki tisztükkel egyidejűleg a “dunántúli” kerület hadügyét is irányították, a győri generalátus végházai felett azonban főkapitányi jogkörrel sohasem rendelkeztek.
A védelmi rendszer szervezetének ezen különleges kettőssége kiválóan nyomon követhető a kerületi és végvidéki főkapitányok, illetve főkapitány-helyettesek most első ízben közlésre kerülő archontológiájából, melyet — még korántsem teljes, pusztán eddigi kutatásaink eredményeit összefoglaló, mondhatnánk munkapéldány-formája ellenére — elsősorban két alapvető okból teszünk közzé. Mindenekelőtt a korszak históriájának feltárásán munkálkodó történészek, levéltárosok, helytörténeti kutatók, valamint a történelem segéd- és rokontudományainak művelőit szeretnénk olyan segédlethez juttatni, melyet reményeink szerint haszonnal forgathatnak levéltári kutatásaik, tanulmányaik írása és nem utolsósorban könyveik személynévmutatóinak elkészítése során. A számos kollégánk kívánságára és már évek óta újra meg újra megismétlődő sürgetésére most közzétett adattárunkkal azonban — őszintén meg kell vallanunk — egy kissé “önös” célunk is van. Tisztában lévén azzal, hogy különösen a törökkor időszakára vonatkozóan, ahol már iratkilométerekben mérhető a fennmaradt levéltári anyag, egyetlen ember nem lehet képes tökéletes adattár készítésére, ezért ezúttal szeretnénk nyilvánosan minden kutatótársunkat megkérni arra, hogy ha a most közölt összeállításban szereplő adatokkal ellenkező vagy azt kiegészítő forrásra bukkan, bocsássa jelzetét rendelkezésünkre. Az efféle szakmai együttműködést azért tartjuk különösen követendőnek, mert egy olyan történész “társadalom” kialakulását szeretnénk többek között jelen adattárunk sokak által szorgalmazott közreadásával is elősegíteni, melynek minden képviselője kész tudományos kérdésekben szakmai és emberi nézeteltéréseit félretéve valódi tudós módjára adatainak átadásával is segíteni egymást.
Az alábbiakban közreadott főkapitány- és főkapitány-helyettes-jegyzék azonban — melynek adatait a török elleni védelmi rendszer szervezetének történetére vonatkozó kutatásaink során gyűjtöttük össze — nem pusztán egyszerű archontológiai összeállításnak készül(t). Miként azt már a 16–17. századi katonai igazságszolgáltatásról írott munkánk adattárának bevezetőjében hangsúlyoztuk,8 jelen adatközlésünkkel is legfőbb célunk azon törökkori archontológiai lexikon elkészítésének a segítése, melynek 1607–1608. évi szeletét Benda Kálmán 1972-ben éppen olyan szakmai kollegialitás, azaz külföldi és magyar történész–levéltáros team-munka eredményeként jelentette meg, mint amilyenre az előbbiekben utaltunk.9 A kerületi és végvidéki főkapitányok, illetve az őket helyettesítő és gyakran vicegenerálisoknak is titulált főkapitány-helyettesek adatbázisa ennek az archontológiai lexikonnak alkothatja majd egyik legfontosabb fejezetét. Az országos főméltóságokat is gyakran betöltő kerületi és végvidéki főkapitányok, valamint a vicegenerálisaik alkották ugyanis a törökkori Magyarország vezető katonai és nem kis részben egyúttal politikai elitjét. Ekként életpályáik vizsgálata messze túlmutat a katonai közigazgatás és a hadtörténet területén, hiszen számos olyan politika-, hivatal- és társadalomtörténeti, valamint sok egyéb kérdésre adhat választ, melynek segítségével egyszer majd végre valóban reális képet rajzolhatunk arról, milyen szerepet játszott a magyar katonai és politikai elit, illetve (fő)nemesség a Habsburg-birodalom és annak keleti hadszíntere irányításában.
Jelen adatközlésünket ezért — Benda Kálmán archontológiai lexikon-terveit kibővítve, illetve majdan annak egy kötetének szánva — készülő főkapitányi archontológiai és “életrajzi lexikonunk” vázaként tárjuk az olvasó elé. Ebben az alább közölt több száz főkapitány és főkapitány-helyettes archontológiája mellett életpályáik is helyet kapnak majd. Először [I.] az archontológiai fejezetben [1.] a tisztségviselés pontos időhatárait és [2.] a főkapitány vagy vicegenerális nevét adjuk meg, majd időrendben haladva részletezzük [3.] a tisztség megszerzésének és az abból való távozás körülményeinek eseményeit. Míg a középkorkutatásban az ilyen jellegű adatközlésre csak a legritkább esetben van lehetőség, a törökkor forrásanyaga azonban már lehetővé teszi mindezek rekonstruálását. Erre pedig véleményünk szerint igen nagy szükség van, mert a kinevezés és a beiktatás, azaz a tényleges hivatalba lépés között olykor igen jelentős idő, néha közel egy esztendő is eltel(hetet)t, miként azt Sibrik Pál győri főkapitány-helyettes alább közölt példája kiválóan bizonyítja. Mindezen adatokat egészíti ki a kötet második felét alkotó [II.] “életrajzi lexikon”, melybe a katonai főméltóságok neveinek alfabetikus sorrendjében [4.] az adott személy összes tisztsége, azaz a főkapitány vagy a vicegenerális teljes életpályája kerül. Ugyanitt a nevek mellé tett jegyzetekben — amennyiben megállapítható — megadjuk majd [5.] a születés, a halál, a temetés, a házasság(ok) idejét és helyét, továbbá a szülők és a feleségek nevét is, valamint az adott katonai méltóság betöltőjére és családjára vonatkozó irodalmat, illetve a jelentősebb levéltári forrásanyagot. Az adatokat mind az archontológiai, mind az “életrajzi lexikon”-részben a levéltári jelzet vagy az irodalmi hivatkozás követi — miként azt az alábbi két katonai főméltóság: egy idegen főkapitány (Andreas Kielman von Kielmansegg ideiglenesen megbízott felső-magyarországi generális) és egy magyar főkapitány-helyettes (szarvaskendi Sibrik Pál győri vicegenerális) mintapéldája mutatja be.10
[I.] Archontológia:
[1.] 1588. nov. 10. után–1590. okt. 18. előtt [2.] Andreas Kielman von Kielmansegg
ideiglenesen megbízott felső-magyarországi főkapitány
[3.] 1588. szept. 15. Kinevezik, de tisztét Kassára érkeztét követően látja majd csak el. Mivel K. azonnal még nem utazik Felső-Magyarországra, ezért ideiglenesen Claudius von Roussel helyettesíti. (ŠOBA Prešov, Rod Drugeth Inv. o. 924. 1588. szept. 15.)
1588. okt. 26. Ernő főherceg engedelmességre intő levele Lőcse városához K. főkapitányi kinevezése kapcsán. (ŠOBA Levooa AML II/34.)
1588. nov. 10. K. saját engedelmességre intő levele kinevezése kapcsán és tudósítása Kassa városához arról, hogy hamarosan megérkezik. (AMK Schw. No. 4067.)
1590. okt. 18. előtt † Mátyás főherceg okt. 18-án értesül K. haláláról. (MOL E 144 MKA Belügy, Doboz 1. fol. 244–245.)
[II.] “Életrajzi lexikon”:
[4.] Kielman, Andreas (von Kielmansegg)11
1553–1556 udvari familiáris két lovassal (1553. szept. Kinevezés. Kielmansegg, 1910. 5.)
1556–1559 egy zászlóaljnyi német gyalogos kapitánya (Hauptmann) Felső-Magyar-országon (1556. nov. 9.: ÖStA KA AFA 1556/12/53.; 1559. tavasza: Kielmansegg, 1910. 5.)
1560 udvari főkvártélymester (Oberst-Hofquartiermeister) (Uo. 6–7.)
1560 Pesthy Ferenccel együtt királyi biztos Kassán (1560. márc. 21. Utasítás. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 141. fol. 21.)
1561–1566 mustramester és hadi biztos Felső-Magyarországon (1561. júl. 8. Uo. Exp. Bd. 142. fol. 29.; 1566. ápr. 1.: Uo. Reg. Bd. 146. fol. 123.)
1561–1562 királyi biztos több alkalommal a bányavidéki végeken is (1561. okt. Uo. Exp. Bd. 142. fol. 42. és fol. 44.; 1562. aug. Uo. fol. 107.)
1562–1590 királyi tanácsos (1562. febr. 10. Kinevezés. Kielmansegg, 1910. 7. A tisztet haláláig betölti.)
1566–1577 komáromi főkapitány (1566. márc. 25. Komáromba rendelik. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 146. fol. 120.; máj. 8. Kinevezés Pethő János helyére. Uo. fol. 137. Vö. még Kielmansegg, 1910. 8. és Unghváry, 1912. 147.; jún. 26. Felszólítják K-t, hogy várja meg a beiktatását végző biztosokat. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 146. fol. 156.; szept. 1. Beiktatása, melytől kezdve kapja fizetését. ÖStA KA Best. No. 150.; 1567. márc. 25. Bestallung és utasítás. Uo.)
1573 királyi biztos Egerben (1573. ápr.–máj. Kielmansegg, 1910. 10.)
1576. márc. Neve — Istvánffy Miklós Batthyány Boldizsárhoz írott tudósítása szerint — felmerül a Christoph Ungnad lemondásával megüresedett egri főkapitányi tisztségre. (1576. márc. 27., Bécs. MOL P 1314 No. 21 052.)
1577–1580 kanizsai főkapitány (1577. ápr. 19. Megegyezés K-nal a tisztség elvállalásáról. Takáts, 1928. 458.: 200. jegyz.3 Mindeközben Kapra Ferenc látja el ideiglenesen a főkapitányi tiszet. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 165. fol. 139. és fol. 93–94. és Uo. Exp. Bd. 164. fol. 86.; jún. 17. előtti napokban, 15-én már szinte bizonyosan Kanizsán tartózkodik. Vándor, 1994. 320. és 350.: 228. jegyz. és ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 164. fol. 87.; jún. 18. Istvánffy Miklós ekkor azonban még úgy tudja, hogy K. csak hamarosan megy Kanizsára. MOL P 1314 No. 21 032.; júl. 1. Tisztségbelépés. Roth, 1970. 162.; 1580. szept. 17. Elbúcsúztatják kanizsai tisztéből, ahonnan Komáromba tér vissza. ÖStA HHStA Hung. AA Fasc. 113. Konv. 2. fol. 27–30.)
1580–1584 komáromi főkapitány (1580. okt. 5. Ismét betölti tisztét. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 168. fol. 138.; 1584. okt. 20. Utasítás utódja, Pálffy Miklós részére. ÖStA HHStA Archiv Pálffy Arm. I. Lad. I. Fasc. I. No. 6.; 1584. okt. 22. Pálffy kinevezése. Nagy I., IX. köt. 41. Vö. még Jedlicska, 1897. 11–12. és 110–111., ill. 113.)
1584–1590 haditanácsos (1584. jan. 1. Kinevezés. ÖStA KA HKR KlA V. 3. A tisztet haláláig betölti.)
1584–1590 főhadszertárnok (Oberst-Zeugmeister) (1584. jan. 1. Utasítás. Uo. Kinevezésének dátuma fizetése kapcsán: ÖStA FHKA HKA NÖHA W–61/C/90/B. RN 300/2. fol. 1050–1053.; 1584. ápr. 7. Kinevezésének kihirdetése a bányavidéki végeken. MOL E 172 MKA Tétel 5. No. 75. A tisztet haláláig betölti.)
1585, 1586, 1587 királyi biztos több alkalommal a bányavidéki főkapitányságban (1585: Uo. No. 158., MOL E 142 MKA Fasc. 19. No. 21. és Kielmansegg, 1910. 17.; 1586: MOL E 142 MKA Fasc. 18. No. 32., ill. Fasc. 20. No. 14., ill. Jedlicska, 1897. 255.: No. 362. és 267.: No. 385. Vö. még Kielmansegg, 1910. 16–17.; 1587: MOL E 172 MKA Tétel 5. No. 283–284.)
1587. dec. Wilhelm Freiherr von Roggendorf alsó-ausztriai Landmarschall K-t is javasolja a győri végvidéki főkapitányi tisztségre. (NÖLA SA A–VII–25. fol. 6–8.)
1588–1590 ideiglenesen megbízott felső-magyarországi főkapitány (Ld. részletesen az archontológiai fejezetben.)
[I.] Archontológia:
[1.] 1640. aug. 30.–1643. febr. 18. előtt [2.] Sibrik Pál (szarvaskendi) győri magyar főkapitány-
helyettes
[3.] 1639. szept. 10. előtt S-t Bécsbe hívják, de ekkor maga még nem tudja, hogy miért. Utóbb kiderül, abból célból, hogy vállalja el a tisztséget. (MOL P 1314 No. 43 213.)
1639. szept. 17. Kéri a tisztséget. (ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 280. fol. 557.)
1639. szept. 22. Jelentést kérnek Maximilian von Liechtenstein győri főkapitánytól Cziráky Ádámnak a tisztségre vonatkozó kérelmével kapcsolatban. (Uo. Reg. Bd. 281. fol. 70.)
1639. okt. 11. Liechtenstein főkapitány S-t ajánlja a tisztségre. (Uo. Exp. Bd. 280. fol. 621.)
1639. okt. 26. S-t nevezik ki a tisztségre. (Uo. Reg. Bd. 281. fol. 398.)
1639. nov. 12. Ismét Bécsbe rendelik, nyilván új tisztsége ügyében. (MOL P 1314 No. 43 222.)
1640. jan.–aug. 12. Még a Kanizsával szembeni végeken tartózkodik. (jan.–febr.: ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 283. fol. 164. és Uo. Exp. Bd. 282. fol. 272.; márc. 28.–aug. 12.: MOL P 1314 No. 43 223–43 239. és No. 54 948.)
1640. aug. 28. Batthyány Ádám Kanizsával szembeni főkapitánynak elrendelik, hogy S. végre menjen Győrbe. (ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 283. fol. 367.)
1640. aug. 30. Már új tisztét tölti be. (Uo. Exp. Bd. 282. fol. 102.)
1643. febr. 12.12 † Özvegye, Dapello Erzsébet márc. 11-én Batthyány Ádám Kanizsával szembeni végvidéki főkapitány tudtára adja férje halálát és meghívja temetésére. (MOL P 1314 No. 43 247.)
[II.] “Életrajzi lexikon”:
[4.] Sibrik Pál (szarvaskendi)13
1621. szept. 7. Esterházy Miklóssal tudatják, hogy S-nek valamilyen — feltételezhetően győri — tisztségre havi 40 forintot hagytak jóvá. (ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 246. fol. 249.)
1622–1627 győri lovasfőhadnagy 50 huszár élén14 (1622. okt. 15. Hans Breuner győri főkapitány közbenjárása S. kérelme ügyében a tisztségre. Uo. Exp. Bd. 247. fol. 85.; okt. 22. Kinevezés. Uo. Reg. Bd. 248. fol. 321.; 1623. Már betölti tisztét. NÖLA SA A–VII–36. fol. 38–45.)
1624–1630 királyi pohárnok (“Sacratissimae Caesareae Regiaeque Maiestatis pocillator”) (1624: ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 251. fol. 94. és Reg. Bd. 252. fol. 112.; 1630: GyL GyKHL Felvallási jkv. Köt. 7. fol. 467–468.)
1627–1632 komáromi főkapitány-helyettes (1627. jan. 4. Tudatják Breuner főkapitánnyal S. kinevezését. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 258. fol. 77., jan. 5. Az Udvari Kamarának elrendelik fizetése folyósítását. Uo. fol. 45., márc. 2. Ernst von Kolonitsch komáromi főkapitány beiktatása ügyében levelez a Haditanáccsal. Uo. fol. 93.)
1632–1634 lévai főkapitány (1632. júl. 9. Pálffy István bányavidéki főkapitánnyal tudatják S. kinevezését és elrendelik neki beiktatását. Jedlicska, 1910. 116.: No. 219.; júl. 11. Bestallung. ÖStA KA Best. No. 1221.; júl. 12. S. Bécsben kiállított reverzálisa a tisztségről. Uo.; 1634. ápr. 28. Még Léván tartózkodik. MOL P 1314 No. 43 174.)
1635–1640 Kanizsával szembeni végvidéki főkapitány-helyettes, egyúttal egerszegi főkapitány15 (1634. márc. 14. előtt Batthyány Ádám Kanizsával szembeni végvidéki főkapitány kéri az üresedésben levő tisztség betöltését. MOL P 1313 3. cs. No. 11.; ápr. 28. előtt Batthyány S-t ajánlja Bécsben a tisztségre, melyet az uralkodó elfogad, maga S. pedig ezen a napon megköszöni az ajánlást. MOL P 1314 No. 43 174.; jún. 19. Batthyányval tudatják, hogy S-t fogadják fel a tisztségre. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 272. fol. 230.; 1635. máj. 1. Ettől a naptól kapja fizetését. MOL P 1322 Földesúri família No. 432/24.; szept. 6. S. lévai utódjává Miskey Istvánt nevezik ki, aki szintén máj. 1-től kapja fizetését. Jedlicska, 1910. 147.: No. 272.; 1639. okt. 26. Batthyányt értesítik S. győri kinevezéséről és személyi javaslatokat kérnek tőle a tisztségre. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 281. fol. 398.; 1640. aug. 8. Még mindig “Chaszar Urunk eö Feölsege Vice Generalis Kapitannja Kanisa ellen ualo ueg hazokban” MOL P 1863. Tétel 36. fol. 7.; aug. 28. Batthyánynak elrendelik, hogy S. végre menjen Győrbe, az ő helyére pedig Eördögh Istvánt nevezik ki. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 283. fol. 367.; szept. 25. S. már nincs Egerszegen. MOL P 1313 3. cs. No. 135.)
1640. szept. 15. Tudatják Liechtenstein főkapitánnyal, hogy S-t 300 huszárral Morvaországba rendelik. (ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 283. fol. 396.)
1640–1643 győri magyar főkapitány-helyettes (Ld. részletesen az archontológiai fejezetben.)
1642. okt. Egy magyar huszárezreddel részt vesz a harmincéves háborúban. (Takáts, 1929. 163.)
Végezetül röviden szeretnék szólni azokról a legfontosabb forrásokról és feldolgozásokról, melyek főkapitány-jegyzékünk összeállításának alapjául szolgáltak. Noha a 16–17. századi magyarországi végvárrendszer történetéről már eddig is bőséges irodalom született, alig akadt olyan adattár, melyre munkánk során bátran támaszkodhattunk volna. Nagy László ugyan 1978-ban elkészítette a “Híresebb végvári tisztek és katonák (1593–1699)” jegyzékét,16 munkája azonban inkább csak tájékoztató és népszerűsítő jellegűnek tekinthető, hiszen Benda Kálmán fent említett tiszti címtára mellett elsősorban kiadott forrásokra épített, s nem törekedett arra, hogy egy-egy végvári főkapitány vagy (fő)tiszt tisztségviselésének pontos időhatárait megállapítsa, így adatai szerfelett hiányosak és meglehetősen pontatlanok. Ugyan-ez igaz a felső-magyarországi főkapitányokról már a 18. század közepén a kassai jezsuita Pinka Ferenc és Olsavszky György által latin nyelven készült összeállításokra, majd Nagy Iván elsősorban ezek alapján 1867-ben szerkesztett és kéziratban fennmaradt névjegyzékére.17 Noha ezek eredményein az 1940-es évek első felében lényegesen Kerekes György listája sem lépett túl,18 igen nagy érdeme azonban, hogy Bethlen Gábor kassai generálisait meglehetős pontossággal gyűjtötte össze, ezekre ugyanis a bécsi és magyarországi kormányszervek fennmaradt iratanyagában — magától értetődően — csak elvétve találunk adatokat. Ezeket a saját korukban mindenképpen elismerésre méltó archontológiai összeállításokat, melyek napjainkra már elavult voltuk ellenére kiválóan tanúskodnak a legismertebb főkapitányság vezető személyiségei iránti igen korai érdeklődésről, magunk — miként a fenti példákból is kiderül — elsősorban a mai kelet-szlovákiai városi levéltárak (a kassai: Archív Mesta Košíc [Košice]; a lőcsei: Štátny Oblastno Archív [Levooa], Archív Mesta Levooe, továbbá az eperjesi: Štátny Oblastno Archív [Prešov], Archív Mesta Prešova) és mindenek-előtt a bécsi Udvari Haditanács szinte hiánytalanul fennmaradt egykori iktatókönyveinek (Österreichisches Staatsarchiv [Wien], Kriegsarchiv, Protokolle des Wiener Hofkriegsrates) bejegyzései, valamint az ugyancsak a Hadilevéltárban őrzött, zsoldosfelfogadási szerződéseket és kinevezéseket tartalmazó állag (Sonderreihe des Wiener Hofkriegsrates, Bestallungen) iratai alapján igyekeztünk teljesebb jegyzékké tökéletesíteni. Hasonlóképpen az utóbbi két forrásbázisra és főleg a Magyar Országos Levéltárban őrzött családi levéltárak anyagára támaszkodtunk a bányavidéki végvidéki és “dunáninneni” kerületi, a “dunántúli” kerületi,19 továbbá a Kanizsával szembeni végvidéki főkapitányok és vicegenerálisok archontológiájának elkészítésekor. Az utóbbiakról ugyan 1976-ban Müller Veronika már összeállított egy saját szavai szerint is hiányos jegyzéket,20 adatait gyakorlatilag teljesen negligálnunk kellett, hiszen abban az időben ő nem lévén tisztában a védelmi rendszer szervezetével, a “dunántúli” kerületi és a Kanizsával szembeni végvidéki főkapitányokat teljességgel egybemosta, és mindkét tisztség betöltőinek élére a teljes 17. századra vonatkozóan a Batthyány család tagjait állította. Ez a korábban is elfogadott vélemény ekként mintegy toposszá vált történetírásunkban,21 noha jegyzékünk remélhetően hűen tanúskodik arról, hogy a család tagjai csak 1633-t követően viselték egyidejűleg, majd 1659-től örökletesen mind a két tisztséget.22
Főkapitány-listánk kétségtelenül leghiányosabb és legpontatlanabb részét, a komáromi fő- és naszádoskapitányok, illetve főkapitány-helyettesek, valamint a szatmári főkapitányok jegyzékét ugyancsak a Haditanács egykorú iktatókönyvei alapján igyekszünk majd a jövőben tovább pontosítani. Mentségül pusztán az a tény szolgálhat számunkra, hogy — Takáts Sándor szétszórt és nem mindig megbízható adataitól eltekintve23 — e téren semminemű segéd-anyag nem áll(t) rendelkezésünkre, nevek hiányában pedig még egy-egy korabeli protokollum átnézése is napokat vesz igénybe, s akkor hol vagyunk még az 1556 és 1700 között rendelkezésünkre álló több mint 270 kötettől.24 Ugyanakkor egy — főleg a királyi könyvek (libri regii) bejegyzései alapján készült és ezért — többnyire megbízható jegyzékből ismertük a horvát–szlavón bánokat.25 Hasonlóképpen segített bennünket a horvát, illetve a vend végek főkapitány-listájának közzétételében Georg Aivkovianak a bécsi Hadilevéltár könyvtárában található gépiratos kézirata,26 melynek adatait főként Radoslav Lopašia nevezetes forráskiadványaiból szedegette — a kezdeteket tekintve ugyan meglehetősen pontatlanul — össze.27 A győri főkapitányok adatbázisánál ugyanakkor támaszkodhattunk Bedy Vince és Villányi Szaniszló névjegyzékeire,28 noha ezek adatait a Haditanács iratanyagának és a győri végvidék várait finanszírozó alsó-ausztriai rendi levéltár különféle állagainak29 átnézését követően meglehetősen sok helyen pontosítanunk vagy korrigálnunk kellett. Végül a váradi főkapitányok jegyzékének összeállításakor pusztán Balás Margit,30 a kanizsai végvidéki generálisok archontológiájának elkészítésekor pedig Takáts Sándor és a főként az ő adatait átvevő Vándor László egy-egy feldolgozása31 segített minket abban, hogy hosszas ellenőrző és kutatómunka után most viszonylag teljesebb jegyzéket tárhassunk az olvasó elé. Ugyanakkor a kerületi és végvidéki vicegenerálisok esetében gyakorlatilag semmiféle előmunkálatra nem építhettünk. Mivel pedig a Haditanács iratanyagában és egykorú iktatókönyveiben — egyébként teljesen logikusan — főként a 16. században alig akad adat a kerületi főkapitány-helyettesekre, ezzel magyarázható, hogy ezek esetében még további kutatómunkára és nem kis részben kutatási szerencsére lesz szükség jegyzékünk tökéletesítéséhez.
A 16–17. századi főkapitányok és főkapitány-helyettesek archontológiájában először az időben előbb megszülető országos, majd 1563 után kerületi főkapitányokat, ezeket követően a végvidéki generálisokat és helyetteseiket, majd a magán való végház Komárom, a speciális szatmári–tiszántúli főkapitányság, az Erdélyt oltalmazó váradi végvidék vezetőit, végül pedig a magyarországi (királyi) főhadparancsnokokat és helyetteseiket találhatja meg az olvasó. A főkapitányi tisztségek modern elnevezéseit követően megadtuk azok leggyakoribb, korabeli latin, német és magyar elnevezéseit; ezzel segítvén a források terminológiai zűrzavarában történő olykor valóban nehéz tájékozódást. A tisztségek ideiglenes betöltőit, az úgynevezett ideiglenesen megbízott főkapitányokat (substitutus supremus capitaneus; administrator supremi capitaneatus; Verwalter des Kreis-/Grenzoberstamtes) beljebb szedve és kurziválva, az üresedéseket (vacantia) aláhúzva közöltük, a pusztán egy esztendőben szolgálók esetében pedig hónapnyi pontossággal igyekeztünk feltüntetni tisztségviselésük jelen pillanatban ismert időhatárait. Végül a bizonytalanságokra kérdőjellel (?) hívtuk fel a figyelmet, azokat az éveket pedig, melyekre vonatkozóan jelenleg nem rendelkezünk megbízható adatokkal, egyszerűen elhagytuk; tudván, hogy ezek további kutatások során még ellenőrzésre, illetve kiegészítésre várnak, és — miként említettük — bízván abban, hogy részben kollégáinktól kerülnek majd pontosításra vagy korrigálásra.
A két mintapéldában felhasznált levéltári források
és irodalom rövidítési jegyzéke
Levéltári források (az intézmények ábécérendjében)
Archív Mesta Košíc, Košice (AMK)
Schw. Collectio Schwartzenbachiana
Győr–Moson–Sopron Megye Győri Levéltára, Győr (GyL)
Győri Káptalan Hiteleshelyi Levéltára (GyKHL)
Felvallási jkv. Felvallási jegyzőkönyv (Protocollum authenticum)
Magyar Országos Levéltár, Budapest (MOL)
E szekció: Magyar kincstári levéltárak
Magyar Kamara Archívuma
E 142 Acta publica
E 144 Történelmi emlékek
E 172 Archivum familiae Dobó
P szekció: Családi levéltárak
P 1313
A herceg Batthyány család levéltára, A Batthyány család törzslevéltára
P 1314
A herceg Batthyány család levéltára, Missiles
P 1322 Földesúri família
A herceg Batthyány család levéltára, A Batthyány család körmendi központi igazgatósága, A földesúri famíliára, illetve az uradalmi alkalmazottakra vonatkozó iratok.
P 1865
Szarvaskendi és óvári Sibrik család levéltára, Rokon és idegen családok, Káldy család
Niederösterreichisches Landesarchiv, Sanktpölten (NÖLA)
Ständisches Archiv
SA Ständische Akten
Österreichisches Staatsarchiv, Wien (ÖStA)
Haus-, Hof- und Staatsarchiv (HHStA)
Hungarica Ungarische Akten (Hungarica)
AA Allgemeine Akten
Archiv Pálffy Archiv Pálffy
Finanz- und Hofkammerarchiv (FHKA)
Hofkammerarchiv (HKA)
NÖKA Niederösterreichische Kammer
Kriegsarchiv (KA)
AFA Alte Feldakten
Best. Sonderreihe des Wiener Hofkriegsrates, Bestallungen
HKR KlA Sonderreihe des Wiener Hofkriegsrates, Hofkriegsrätliches
Kanzleiarchiv
HKR Akten Akten des Wiener Hofkriegsrates
HKR Prot. Protokolle des Wiener Hofkriegsrates
Exp. Expedit
Reg. Registratur
Štátny Oblastno Archív, Levooa (ŠOBA Levooa)
Archív Mesta Levooe (AML)
Štátny Oblastno Archív, Prešov (ŠOBA Prešov)
Rod. Drugeth Rodina Drugeth Humenné, IV. Verejná oinnos3, Aupné,
vojenské záleaitosti
Irodalom
Jedlicska, 1897.
Jedlicska Pál: Adatok erdődi báró Pálffy Miklós a győri hősnek életrajza és korához 1552–1600. (Eredeti történeti forrásmunka) Eger, 1897.
Jedlicska, 1910.
Jedlicska Pál: Eredeti részletek Gróf Pálffy-család okmánytárához 1401–1653 s Gróf Pálffyak életrajzi vázlatai. Bp. 1910.
Kielmansegg, 1910.
Kielmansegg, Erich Graf von: Familien-Chronik der Herren, Freiherren und Grafen von Kielmansegg. 2. ergänzte und verbesserte Auflage. Wien, 1910.
Nagy I., I–XII. köt.
Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. I–XII. köt. Pest, 1857–1868.
Pálffy, 1996.
Pálffy Géza: Egy Zala megyei település nevének keletkezéstörténete és eddig ismeretlen XVI. századi névadója. (Kilimán falu és Andreas Kielman von Kielmansegg) Magyar Nyelv 92(1996) 163–174.
Roth, 1970.
Roth, Franz Otto: Wihitsch und Weitschawar. Zum Verantwortungsbewußtsein der adeligen Landstände Innerösterreichs in Gesinnung und Tat im türkischen ‘Friedensjahr’ 1578. Zeitschrift des Historischen Vereines für Steiermark 61(1970) 151–214.
Takáts, 1907.
Takáts Sándor: Kielman András. Budapesti Hírlap 27(1907) 61. sz. 24.
Takáts, 1928.
Takáts Sándor: Thengöldi Bornemissza János. Milyen volt az élete egy végbeli kapitánynak? In: Uő: A török hódoltság korából. Bp. [1928] (Rajzok a török világból IV., bef. köt.) 343–489.
Takáts, 1929.
Takáts Sándor: A huszár, a száguldó és a jargaló. In: Uő: Emlékezzünk eleinkről. Bp. [1929] 79–186.
Unghváry, 1912.
Unghváry Ede: Sztropkó és várának története. Eredeti okiratok s más kútfők nyomán. Huszt, 1912.
Vándor, 1994.
Vándor László: Kanizsa története a honfoglalástól a város török alóli felszabadulásáig. In: Nagykanizsa. Városi monográfia. I. köt. Nagykanizsa, 1994. 215–424.
A kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek
archontológiája (16–17. század)
Országos főkapitány (1540–1542)
(supremus capitaneus regni Hungariae; Oberst-
Landeshauptmann in Ungarn)
1540–1542 Perényi Péter egyedüli országos főkapitány
“Dunántúli” országos (1542–1563), majd kerületi főkapitányok
(1563–18. század eleje)
(supremus capitaneus partium regni Hungariae Transdanubianarum; Kreisoberst
jenseits der Donau; Dunán túl ország hadnagya/kapitánya)
1542. márc.–dec. Báthory András (ecsedi)
1542–1546 Nádasdy Tamás
1546. jún-tól Késás Pál
1547 üresedésben
1548–1552 Nádasdy Tamás
1552. júl.–nov. előtt Bánffy István (alsólendvai)
1553. febr. előtt üresedésben
1553–1554 Tahy Ferenc (tarkői)
1554–1562 Nádasdy Tamás nádor látja el a főkapitányi feladatokat
1562–1563 üresedésben
1563–1566 Zrínyi Miklós
1566–1571 Török Ferenc (enyingi)
1568. ápr–jún. Batthyány Boldizsár
1571. jan.–márc. Bornemissza János (thengöldi)
1571–1572 Eck Graf zu Salm
1572–1574 Eck Graf zu Salm
1574. júl.– aug. Bornemissza János (thengöldi)
1574–1575 Zrínyi György
1576. jan.–máj. üresedésben
[1576–1578 Pethő Jánost (gersei) kinevezik, de ténylegesen alig látja el tisztét]
1578–1582 üresedésben
1582–1598 Zrínyi György
1598–1604 Nádasdy Ferenc
1604–1609 Batthyány Ferenc
1609–1618 Széchy Tamás (rimaszécsi)
1618–1619 üresedésben
1620–1621 Zrínyi György
1620–1621 Batthyány Ferenc Bethlen Gábor főkapitánya
1622–1633 Nádasdy Pál
1633–1637 Batthyány Ádámot kinevezik, de csak négy esztendő múlva iktatják
be hivatalosan
1637–1659 Batthyány Ádám
1659–1685 Batthyány Kristóf
1685–1703 ifj. Batthyány Ádám
“Dunántúli” főkapitány-helyettesek (vicegenerálisok)
(1550–18. század eleje)
(supremus vicecapitaneus/vicegeneralis partium regni
Hungariae Transdanubianarum; Kreisoberstleutnant jenseits der Donau;
Dunán túl ország vicehadnagya/vicekapitánya)
1550–1554? Zichy István
1564–1566 Palatich János (illadiai)
1574–1575? Bornemissza János (thengöldi)
1588 Allya Kristóf
1614. aug. Ráttky Menyhért (salamonfai)
1615–1619 Sennyey Gáspár (kissennyei)
1619–1621 Sennyey Gáspár (kissennyei) Bethlen Gábor főkapitány-helyettese
1625–1631? Eördögh Simon (pölöskei)
1631–1637 Ráttky György (salamonfai)
1637–1651 id. Káldy Ferenc (felsőkáldi)
1651–1654 Keczer János (radoványi)
1654–1670 ifj. Káldy Ferenc (felsőkáldi)
1670 után–1683 Kardos Pál
1686–18. század eleje Festetics Pál
“Dunáninneni” kerületi és egyúttal bányavidéki (1564–1589), majd érsekújvári (1589–1663), végül Érsekújvárral szembeni (1663–1683) végvidéki
főkapitányok (1564–18. század eleje)
(supremus capitaneus partium regni Hungariae Cisdanubianarum;
Kreisoberst diesseits der Donau; Dunán innét ország hadnagya/kapitánya —
confiniorum antemontanorum supremus capitaneus;
bergstädterischer Grenzoberst/Oberst zu Uywar)
Előzmények a “dunáninneni” országos főkapitányság részéről (1542–1563):
1542. jan.–okt. Perényi Péter “dunáninneni” országos főkapitány
1542–1552 Báthory András (ecsedi) “dunáninneni” országos főkapitány
1552. júl.–dec. Balassa Menyhért (gyarmati) “dunáninneni” országos főkapitány
1552–1554 üresedésben
1563. szept.-től Dersffy István (szerdahelyi) “dunáninneni” kerületi főkapitány
Előzmények a bányavidéki főkapitányság részéről: azaz a bányavárosi és környező
végekbeli főkapitányok (capitaneus ante montanas civitates, supremus capita-
neus civitatum montanarum; Oberst der Bergstädte) (1554–1564):
1554. aug. Krusith János (lepoglavai)
1555–1562 Balassa János (gyarmati)
1562–1564 Dobó István (ruszkai)
Már ténylegesen “dunáninenni” kerületi és bányavidéki végvidéki főkapitányok
(1564-től):
1564–1568 Dersffy István (szerdahelyi)
1568–1569 Krusith János (lepoglavai)
1569–1582 Forgách Simon (ghymesi)
1582–1589 Dobó Ferenc (ruszkai)
1589. ápr.–jún. Nagy Ferenc (gyulai, majd leszenyei)
1589–1600 Pálffy Miklós (erdődi), 1595–1600 egyúttal esztergomi főkapitány
1600–1602 üresedésben
1602–1604 Thurzó György (bethlenfalvi) — ugyanekkor nem Thurzó, hanem Adolf
von Althan volt az esztergomi főkapitány (1601–1605), akinek szintén jelentős
befolyása volt a bányavidéki végek vezetésére
1604. jún.–szept. Pográny Benedek (nemeskürti)
1604–1611 Seifrid von Kolonitsch
1605 Rhédey Ferenc (kisrédei) Bocskai István alsó-magyarországi mezei
főkapitánya
1606 Nyáry Pál (bedeghi) Bocskai István érsekújvári főkapitánya
1611–1612 Draskovich János (trakostyáni)
1612–1613 Draskovich János (trakostyáni)
1613–1619 Rudolph von Teuffenbach zu Mairhofen
1619–1620 Thurzó Szaniszló (bethlenfalvi) Bethlen Gábor főkapitánya
1622. jún.–aug. Koháry Péter (csábrági) főkapitány-helyettes látja el a
főkapitányi feladatokat
1622–1625 Esterházy Miklós (galántai)
1626–1644 Pálffy István (erdődi)
1644–1663 Forgách Ádám (ghymesi)
1663–1668 üresedésben
1668–18. század eleje Esterházy Pál (galántai)
1688–1693 ifj. Bercsényi Miklós (székesi)
“Dunáninneni” kerületi és bányavidéki végvidéki főkapitány-helyettesek (vicegenerálisok) (1564–18. század eleje)
(supremus vicecapitaneus/vicegeneralis partium regni Hungariae Cisdanubianarum; Kreisoberstleutnant diesseits der Donau; Dunán innét ország vicehadnagya/vicekapitánya — confiniorum antemontanorum supremus vicecapitaneus; bergstädterischer Grenzoberstleutnant)
1564. márc.-tól Échy Egyed
1573–1581 Ispán István (martonosi)
1585–1590 Nagy Ferenc (gyulai, majd leszenyei)
1590–1595 Thury Márton érsekújvári (másként bányavidéki) végvidéki, majd 1595–
1599? esztergomi főkapitány-helyettes
1592–1595 ugyanekkor Tapolcsányi János (kistapolcsányi) “dunáninneni” kerületi
főkapitány-helyettes — azaz ekkor külön van végvidéki és kerületi vicegenerális
1595–1599 Pográny Benedek (nemeskürti)
1599–1610 Pográny Benedek (nemeskürti)
1611. ápr.-ig üresedésben
1611–1632 Koháry Péter (csábrági) [1619–1621: Bethlen Gábor fogságában]
1619–1620 Pográny György (nemeskürti) Bethlen Gábor főkapitány-helyettese
1633–1645 Esterházy Pál (galántai)
1645?–1656 Serényi Pál (kisserényi)
1657–1663? Serényi András (kisserényi)
1663–1664 üresedésben
1664–1667 id. Bercsényi Miklós (székesi)
1667–1687 id. Bercsényi Miklós (székesi)
1687–18. század eleje Koháry István (csábrági)
Felső-magyarországi vagy kassai kerületi és egyúttal
végvidéki főkapitányok (1559–1699)
(supremus capitaneus partium regni Hungariae superiorum; Feldoberst/Generaloberst in Oberungarn;
felföldi főkapitány/kassai generális/királyképe)
Előzmények a kassai kapitányok (capitaneus Cassoviensis) részéről (1552–1559):
1552. febr.–dec. Serédy György
1553–1555 Feledy Eusták (egyúttal a felső-magyarországi városok főkapitánya)
1555–1556 Tharnóczy András (egyúttal a felső-magyarországi városok főkapitánya)
1556. márc.–júl. Macedóniai Péter
1556–1557 Dersffy István (szerdahelyi) (egyúttal a felső-magyarországi városok
főkapitánya)
1557–1559 Pethő János (gersei)
1559. márc.–aug. Melchior Robles
Előzmények a “dunáninneni” országos főkapitányság részéről (1542–1557):
[1527–1550 Serédy Gáspár a középkori eredetű felső részek főkapitányi (supremus
capitaneus partium regni Hungariae superiorum) tisztség betöltője; 1537-ben tisz-
tét Bebek Ferenccel együtt viseli]
1542. jan.–okt. Perényi Péter “dunáninneni” országos főkapitány
1542–1552 Báthory András (ecsedi) “dunáninneni” országos főkapitány
1552. júl.–dec. Balassa Menyhért (gyarmati) “dunáninneni” országos főkapitány
1552–1554 üresedésben
1554–1556 Perényi Gábor “tiszáninneni” (ténylegesen felső-magyarországi) országos
főkapitány
1556–1557 Dersffy István (szerdahelyi) ideiglenesen megbízott “tiszáninneni”
(ténylegesen felső-magyarországi) országos főkapitány (egyúttal a felső-magyar-
országi városok főkapitánya)
Már ténylegesen felső-magyarországi végvidéki és kerületi főkapitányok (1559-től):
1559–1560 Thelekessy Imre (debretei)
1560. máj.–szept. Forgách Simon (ghymesi)
1560–1565 Zay Ferenc (csemeri)
1565–1568 Lazarus von Schwendi
1568–1584 Hans Rueber von Püchsendorf
1569–1570 Jakob Raminger és Christoph von Teuffenbach zu Mairhofen
1574. jún.-tól Révay Ferenc és Christoph von Teuffenbach zu Mairhofen, majd
Hans Bartholomäus Kolonitsch
1575 vége előtt Christoph Ungnad Freiherr von Sonnegg
1584 előtt több alkalommal Prépostváry Bálint (lokácsi)
1584–1588 Ferdinand Graf zu Nogarol
1584–1588 között több alkalommal Prépostváry Bálint (lokácsi) helyettesíti az
ideiglenesen megbízott Nogarolt
1588. szept.–1588. nov. Claudius von Roussel
1588–1590 Andreas Kielman von Kielmansegg
1589. márc–ápr., majd okt.–nov. Claudius von Roussel helyettesíti az
ideiglenesen megbízott Kielmant
1591. jan.–febr. Franz Ulrich Rothuet és Michael Pernauer
1591–1592 Ferdinand Graf zu Hardegg
1592–1598 Christoph von Teuffenbach zu Mairhofen
1594. okt.–nov. Panathier Eliaß Haidenreich és Prépostváry Bálint (lokácsi)
1596. máj. Prépostváry Bálint (lokácsi)
1597. okt–dec. Panathier Eliaß Haidenreich
1598 Erich Lassota von Steblau
1599–1601 Giorgio Basta
1601–1602 Ferdinand Gonzaga
1603–1604 Giacomo Barbiano Belgiojoso
1604–1608 üresedésben
1606 Sennyey Miklós Bocskai István kassai főkapitánya
1608–1609 Mágochy Ferenc
1609–1618 Forgách Zsigmond (ghymesi)
1618–1619 Dóczy András (nagylucsei)
1619–1620 Rákóczi György Bethlen Gábor főkapitánya
1620–1621 Széchy György (rimaszécsi) Bethlen Gábor főkapitánya
1622–1623 Széchy György (rimaszécsi) II. Ferdinánd főkapitánya
1623–1624 Korláth István (kalossai) Bethlen Gábor főkapitánya
1624–1628 Perényi Ferenc Bethlen Gábor főkapitánya
1628–1629 Bornemissza János (szendrői) Bethlen Gábor főkapitánya
1630–1631 Alaghy Menyhért (bekényi)
[1631. jún. Bosnyák Tamást (magyarbéli) kinevezik, de sohasem lép tisztébe]
1631–1636 Forgách Miklós (ghymesi)
1636–1640 Homonnai Drugeth János
1640–1643 Nyáry István (bedeghi)
1643–1644 Forgách Ádám (ghymesi)
[1644. febr. Csáky Istvánt (keresztszegi) kinevezik, de sohasem lép tisztébe]
1644–1648 üresedésben, de ekkor Rákóczy Zsigmond I. Rákóczy György főkapitánya
1648–1658 Wesselényi Ferenc (hadadi)
1655. febr.–márc. Pethő Zsigmond (gersei) ónodi kapitány látja el a főkapitányi
feladatokat, még kinevezés nélkül
1658–1659 Pethő Zsigmond (gersei)
1659–1661 Homonnai Drugeth György
1662–1663 üresedésben
1663–1664 Wesselényi Ferenc (hadadi)
1665–1670 Csáky Ferenc (keresztszegi)
1666. dec. Szentpétery István (buzafalusi)
1670–1681 üresedésben, de a főkapitányi feladatokat idegen tábornokok (Paris von
Spankau, Karl von Strassoldo és Wolfgang Friedrich Freiherr von Cobb stb.)
látják el
1681–1699 Csáky István (keresztszegi), de Thököly Imre felső-magyarországi uralma
miatt 1681–1683 között nem, és később is csak korlátozva tölti be tisztét, hiszen
1682-től ténylegesen Antonio Caraffa, majd Octavio Nigrelli irányítja Felső-
Magyarország hadügyeit
Felső-magyarországi főkapitány-helyettesek
(vicegenerálisok) (1574–1697)
(supremus vicecapitaneus/vicegeneralis partium regni Hungariae superiorum;
Feldoberstleutnant in Oberungarn; felföldi vicegenerális)
Előzmény: főkapitány melletti német és magyar haditanácsosok (consiliarii bellici,
Kriegsräte)
1569-től Christoph von Teuffenbach (zu Mairhofen) német és Zay Ferenc (csemeri),
valamint Mágochy Gáspár magyar haditanácsosok Felső-Magyarországon Hans
Rueber főkapitány mellett
1574–1570-es évek vége Paul von Sara (zu Guttenegg) haditanácsos, majd az első
vicegenerális
1584 előtt–1588 Hans Bartholomäus Kolonitsch
1588–1590-es évek Claudius von Roussel és Prépostváry Bálint (lokácsi)
1594. nov. előtt Forgách Simon (ghymesi)
1594–1622 üresedésben
1622–1624 Forgách Miklós (ghymesi)
1624–1626 üresedésben
1626–1629 Bornemissza János (szendrői) Bethlen Gábor főkapitány-helyettese
1630–1644 Bornemisza János (szendrői)
1644–1648 üresedésben
1648–1653 Bornemisza János (szendrői)
1653–1654 Perényi Gábor
1654–1672 Pethő Zsigmond (gersei) — 1671-től Paris von Spankau alárendeltségében
1671. márc.-tól Sennyey Ferenc (kissennyei)
1682–1697 Barkóczy Ferenc (szalai)
Az alsó részek főkapitányai 1526 után, majd 1554-et
követően “tiszántúli” főkapitányok (1526–1566)
(supremus capitaneus partium regni Hungariae inferiorum; Oberhauptmann der Niederlanden in Ungarn; alföldi kapitány/ország hadnagya — supremus capita-
neus patrium Transtibiscanarum)
Temesvár székhellyel (1526–1552):
1526–1527 Perényi Péter
1528–1530 Török Bálint (enyingi)
1533–1551 Petrovics Péter (suráklini) Szapolyai János, majd János Zsigmond főkapi-
tánya, ill. 1541-től I. Szulejmán szultán hűbéreseként, mintegy “szandzsákbég-
jeként”
1551–1552 Losonczy István I. Ferdinánd pártján
1552. márc.–júl. Losonczy István I. Ferdinánd főkapitánya
Várad székhellyel I. Ferdinánd pártján (1552–1557):
1552–1554 Varkoch Tamás váradi főkapitányt noha sohasem nevezik ki,
hasonló feladatkört tölt be
[1553–1556 Báthory András (ecsedi) szintén tiszántúli főkapitány tisztségelnevezést
visel]
1554–1556 Zaberdinus (Zabardy) Mátyás
1556–1557 Forgách Simon (ghymesi)
1557–1561 üresedésben
Gyula székhellyel I. Ferdinánd pártján (1560–1566):
1560–1566 Kerecsényi László (kányaföldi)
Horvát–szlavón bánok mint kerületi és a 16. század második felétől
Kulpa-menti végvidéki főkapitányok (1526–1703)
(banus Croatiae et Sclavoniae; Ban in Kroatien und Windischland — banus,
necnon confiniorum Colapianorum/banalium supremus capitaneus)
1526–1528 Batthyány Ferenc I. Ferdinánd bánja
1526–1527 Frangepán Kristóf Szapolyai János bánja
1528–1529 Bánffy János (alsólendvai) Szapolyai János bánja
1530–1534 Erdődy Simon (monyorókeréki) Szapolyai János bánja
1531–1532 András tinini püspök I. Ferdinánd pártján
1532–1537 Pekry Lajos (petrovinai) I. Ferdinánd bánja
1534 Keglevics Péter (buzsini) I. Ferdinánd pártján
1535–1536 Gerendy Miklós I. Ferdinánd pártján
1537–1541 Keglevics Péter (buzsini) Nádasdy Tamással együtt
1537–1542 Nádasdy Tamás Keglevics Péterrel (buzsini) együtt
1542–1556 Zrínyi Miklós
1557–1567 Erdődy Péter (monyorókeréki)
1567–1572 Frangepán Ferenc Draskovich Györggyel együtt
1567–1576 Draskovich György Frangepán Ferenccel, majd Alapy Gáspárral
(nagykemleki) együtt
1574–1577 Alapy Gáspár (nagykemleki) Draskovich Györggyel együtt
1577–1583 Christoph Ungnad Freiherr von Sonnegg
1583–1595 Erdődy Tamás (monyorókeréki)
1595–1596 Sztankovácsky Gáspár
1595?–1606 Draskovich János
1606–1608 ténylegesen üresedésben, — Draskovich János lemondása ellenére, ugyan
csak névleg, de viseli a tisztséget, hiszen nem mentik fel
1608–1615 Erdődy Tamás (monyorókeréki)
1615–1616 Thuróczy Benedek (ludbregi)
1616–1622 Frangepán Miklós
1622–1626 Zrínyi György
1626–1639 Erdődy Zsigmond (monyorókeréki)
1639–1646 Draskovich János
1646–1647 üresedésben
1647–1664 Zrínyi Miklós
1665–1670 Zrínyi Péter
1671–1678 Erdődy Miklós (monyorókeréki)
1678–1693 Erdődy Miklós (monyorókeréki)
1693–1703 ifj. Batthyány Ádám
Győri végvidéki főkapitányok (1556–1699)
(supremus capitaneus Jauriensis illucque pertinentium confiniorum;
Grenzoberst in Raab/Oberst in Raab und dahin inkorporierten Grenzen;
győri királyképe)
Előzmények: uralkodói (királyi) főhadparancsnokok és főhadparancsnok-helyet-
tesek Magyarországon mint a győri főkapitányok elődei (1543–1556) (generalis
capitaneus in Hungaria; Oberst-Feldhauptmann in Ungarn)
1543 Hans Ungnad Freiherr von Sonnegg
1544–1545 Leonhard Freiherr von Vels
1545–1550 Reinprecht Graf zu Dürnstein (von Ebersdorf) főhadparancsnok-helyettes
— ifj. Niklas Graf zu Salm kinevezése után véglegesen állandósul a főhad-
parancsnok-helyettesi tisztség
1546. márc. Erasm Teufel ideiglenesen megbízott főhadparancsnok-helyettes
1546–1550 ifj. Niklas Graf zu Salm
1548. jan. Erasm Teufel ideiglenesen megbízott főhadparancsnok-helyettes
1550 vége Reinprecht Graf zu Dürnstein (von Ebersdorf) főhadparancsnok-helyet-
tes látja el a Salm halálával megüresedő főhadparancsnoki tisztséget
1551–1553 Gianbattista Castaldo
1552–1556 Sforza Pallavicini őrgróf magyarországi főhadimarsall (supremus bellicus
mareschallus in Hungaria; Oberst-Feldmarschall in Ungarn)
Már ténylegesen győri végvidéki főkapitányok (1556-tól):
1556–1560 Adam Gall zu Losdorf
1560–1574 Eck Graf zu Salm
1574–1575 Jakosith (Jakusith) Ferenc (orbovai) és Gregoróczy Vince
1575–1577 Andreas Teufel Freiherr zu Gundersdorf
1577. máj.–aug. Karl Ludwig von Zelking
1577. aug. vége Jakosith Ferenc (orbovai) és Gregoróczy Vince látja el
ideiglenesen a főkapitányi feladatokat
1577–1588 Andreas Teufel
1585. szept.–okt. Paksy (Paxy) György (pakosi)
1588. ápr.–nov. Gregoróczy Vince látja el a kinevezett, de még távollevő
Ferdinand Graf zu Nogarol főkapitány feladatait
1588–1590 Ferdinand Graf zu Nogarol
1590–1592 Gregoróczy Vince
[1591. febr. Georg Erasm von Liechtensteint kinevezik, de ténylegesen sohasem tölti
be a tisztséget]
1592. júl.–okt. Révay Lőrinc és Martin Lasperger
1592–1594 Ferdinand Graf zu Hardegg
1594–1598 üresedésben, de: 1595–1598 Siegmund Hager a sárvár–magyaróvári végek
főkapitánya lát el hasonló feladatkört
1598–1600 Adolf von Schwarzenberg
1599–1600 Siegmund Hager
1600–1602 elsődlegesen Starsith Farkas és segítőjeként Erasm von Eizing
ideiglenesen ellátják a főkapitányi feladatokat
1602–1606 Ruprecht von Eggenberg
[1604. szept. Hermann Christoph von Ruswormot kinevezik, de ténylegesen sohasem
lép tisztébe]
1606. jan.–febr. Adolph von Althan
1606–1633 Hans Breuner
1633–1638 Wolf Graf von Mansfeld
1638–1643 Maximilian von Liechtenstein
1643–1657 Philipp Graf von Mansfeld
1657. ápr.–1658 eleje Esterházy János magyar és Daniel Müller (Miller) német
főkapitány-helyettesek látják el a főkapitányi feladatokat
1658–1660 Luigi Gonzaga
1660–1680 Raimundo Montecuccoli
1681–1691 Herman Markgraf von Baden
1683–1684 Georg von Wallis
1691–1699 Louis Markgraf von Baden
Győri magyar főkapitány-helyettesek
(vicegenerálisok) (1561 előtt–1700)
(vicegeneralis Jauriensis; ungarisch Oberstleutnant in Raab; győri vicegenerális)
1556–1561 Korlátovith Jeromos, de már 1552–1556: Sforza Pallavicini mellett is a leg-
tekintélyesebb magyar könnyűlovas-kapitányként szolgál
1561–1580 Jakosith (Jakusith) Ferenc (orbovai)
1580–1592 Gregoróczy Vince
1592–1594 Révay Lőrinc
1594–1600 üresedésben, de: 1595–1597 Tobias Graf magyaróvári főkapitány-helyettes
lát el hasonló feladatkört, majd: 1598 Izdenczy János magyaróvári főkapitány-
helyettes
1600–1602 Starsith Farkas
1601. máj.–jún. Erasm von Eizing
1603–1606 Somogyi Farkas (karcsai)
1606. márc. 1. után üresedésben, majd Tárnok Nagy László
1607–1610 Hans Dietrich von Reiffenberg
1610–1622 Ernst von Kolonitsch
[1622. jún. Francesco de Couriers kinevezett főkapitány-helyettes, de a magyar rendek
tiltakozása miatt nem léphet tisztébe]
1622–1623 üresedésben
1623–1625 Georg Kaspar Kinsky Freiherr
1626–1638 Zichy Pál (vázsonykői)
1638–1639 Körtvélyessy István
1639–1640 üresedésben
1640–1643 Sibrik Pál (szarvaskendi)
1643–1646 Széchy Dénes (rimaszécsi)
1646–1655 Zichy István (vázsonykői)
1655. júl.–dec. Veszprémi (Beszprémi) János
1655–1691 Esterházy János
1666. okt. Daniel Müller (Miller)
1680–1681 Zichy Pál (vázsonykői)
1682. ápr. ifj. Zichy István (vázsonykői)
1683. szept. Kisfaludy László
1685. jún. ifj. Zichy István (vázsonykői)
1691–1699 ifj. Zichy István (vázsonykői)
1691. febr. Alapy Gergely
1695. máj.-tól Csáky László (keresztszegi)
1700. jún.-tól Forgách Simon (ghymesi)
Győri német főkapitány-helyettesek (vicegenerálisok)
a 17. században (1607–17. század vége)
(deutsch Oberstleutnant in Raab)
1607–1609 Hans Dietrich von Reiffenberg
1610–1622 Ernst von Kolonitsch
[1622. jún. Francesco de Couriers kinevezett főkapitány-helyettes, de a magyar rendek
tiltakozása miatt nem léphet tisztébe]
1622–1624 üresedésben
1624–1633 Nikodemus Pantelhoffer (Pändlkofer)
1633–1643 Hans Straub
1643. márc. üresedésben
1643–1654 Jonas Paur von Strambsreid
1654–1685 Daniel Müller (Miller)
1685–1691 Karl Ernst Graf von Rappach
1691. márc.–szept. Georg Benedikt Baron von Ogilvy
1691–1695? Karl Heinrich Freiherr von Steindorf
1695?–17. század vége Paul Anton Baron von Houchin
Kanizsai végvidéki főkapitányok (1568–1600)
(supremus capitaneus Canisiensis; Grenzoberst in Kanischa/Oberst in Kanischa
und dahin inkorporierten Grenzen; Kanizsának főkapitánya)
Előzmény: a Balaton és a Dráva–Mura közötti végek főkapitányai (supremus capi-
taneus inter lacum Balathon et fluvios Muram et Dravam)
1566–1567 Tahy Ferenc (tarkői)
Már ténylegesen kanizsai végvidéki főkapitányok (1568-tól):
1567. nov.-től Thury György a Balaton és a Dráva–Mura közötti végek főkapitánya,
majd 1568–1571 kanizsai végvidéki főkapitány
1571. jún.–júl. Majthényi László (kesellőkői)
1571–1573 Bánffy Bálint (alsólendvai)
1571–1572 Bornemissza János (thengöldi)
1573–1574 Alapy Gáspár (nagykemleki)
1574–1575 Zrínyi György
1575–1577 Bornemissza János (thengöldi)
1576. máj. Lengyel Lőrinc (lengyeltóthi) az ideiglenesen megbízott Bornemissza
ideiglenes helyettesítője
1577. ápr.–jún. Kapra Ferenc
1577–1580 Andreas Kielman von Kielmansegg
1580–1581 Niklas Graf zu Salm
1580. nov.–dec. Tharnóczy Farkas és Bartlme Breu
1581–1582 Erasm Braun
1582–1590 Zrínyi György
1590–1594 Geréczy Bertalan
1594. jún.–okt. után Jakob Püchler
1594–1597 Christoph Haimb
1597. jan. előtt Thoman Sichel
1597. jan.–febr. Siegmund Lippart és Rudolph Haiden
1597–1598 Pethő Kristóf (gersei)
1598–1600 Georg Paradeiser
Kanizsai végvidéki főkapitány-helyettesek (1571–1600 előtt)
(supremus vicecapitaneus Canisiensis; Oberstleutnant in Kanischa)
1571–1573 Bornemissza János (thengöldi)
1573. aug. Lengyel István (lengyeltóthi)
1576. jún. Újlaky Sebestyén
1577–1578 Kapra Ferenc
1579–1584 Tharnóczy Farkas
1580-as évek közepe–1594 Geréczy Bertalan
1594. ápr.–aug. után üresedésben
A Kanizsával szembeni végvárak főkapitányai
(17. század eleje–1703)
(supremus capitaneus confiniorum Canisae oppositorum; Oberst über die gegen Kanischawärts liegenden Grenzen; Kanizsa ellen vetett végvárak főkapitánya)
Előzmények: a sárvári végvidéki főkapitányok (supremus capitaneus Sarvariensis;
Oberst in Scharwar und zugetonen neuen Ortflecken) és a körmendi várkörzet
főkapitányai (supremus capitaneus Körmendiensis; Oberhauptmann in Kermend)
(1600–1605)
1600–1604 Nádasdy Ferenc sárvári végvidéki főkapitány, ugyanekkor:
1601–1602 Batthyány Ferenc körmendi főkapitány, de Nádasdy Ferenc alárendeltségében
1604–1605 Marx Beck von Leopoldsdorf ideiglenesen megbízott sárvári végvidéki
főkapitány
Átmeneti korszak:
1607-től Ráttky Menyhért (salamonfai) igazgatja ténylegesen az előbb sárvárinak, majd
az 1610-es évektől egyre gyakrabban Kanizsával szembeninek titulált végeket
— ugyanekkor igen meghatározó a dunántúli kerületi főkapitányok szerepe:
1604–1609 Batthyány Ferenc
1609–1618 Széchy Tamás (rimaszécsi)
1622–1633 Nádasdy Pál
Már ténylegesen Kanizsával szembeni végvidéki főkapitányok (1619-től):
1619–1620 Bánffy Kristóf (alsólendvai)
1620–1625 Bánffy Kristóf (alsólendvai)
1625–1626 Zrínyi György
1627–1633 Nádasdy Pál
1633–1637 Batthyány Ádámot kinevezik, de csak négy esztendő múlva iktatják
be hivatalosan
1637–1659 Batthyány Ádám
1659–1685 Batthyány Kristóf
1685–1703 ifj. Batthyány Ádám; 1690-től ismét kanizsai végvidéki főkapitány
(supremus capitaneus praesidiorum Canisae annexorum)
A Kanizsával szembeni végek főkapitány-helyettesei
(egerszegi vicegenerálisok) (1607–1700)
(vicegeneralis confiniorum Canisae oppositorum; Oberstleutnant über die gegen Kanischawärts liegenden Grenzen; Kanizsa ellen vetett végvárak vicegenerálisa)
1607–1629 Ráttky Menyhért (salamonfai), közben azonban 1617-től Ráttky György
(salamonfai) az egerszegi kapitány, de nem vicegenerális
[1625, 1627 Georg Kaspar Kinskyt két ízben is kinevezik, de tisztét sohasem tölti be]
1629–1631 Batthyány Ferenc
1633–1635 üresedésben
1635–1640 Sibrik Pál (szarvaskendi)
1640–1641 Eördögh István (pölöskei)
1641–1656 Keglevics Péter (buzsini)
1656–1671 Sárkány János (ákosházi)
1671–1679 Pethő László (gersei)
1679–1680 üresedésben
1680–1681 Nagy Ferenc (gyöngyösi)
1681–1695 Nagy Ferenc (gyöngyösi)
1695–1700 Forgách Simon (ghymesi)
Horvát, később károlyvárosi (1580 után), illetve horvát–tengermelléki
(17. század) végvidéki főkapitányok
(supremus capitaneus confiniorum Croaticorum [et Maritimorum]; Oberst
der krabatischen [und Meer-]Grenzen; Oberst in Karlstadt)
Előzmények: királyi főhadparancsnokok Horvátországban [és Szlavóniában]
(Oberst-Feldhauptmann in Kroatien [und Slawonien]; generalis capitaneus in Croatia
[et Sclavonia]) (1527–1553) és a régi horvát végvárak főkapitánya (Oberst
der alten krabatischen Grenzen) (1538–1540)
1527 Jurisics Miklós (Niklas Jurišia) királyi főhadparancsnok Horvátországban
(Feldhauptmann in Kroatien)
1532–1537 Hans Katzianer királyi főhadparancsnok Horvátországban és Szlavóniában
(Oberst-Feldhauptmann in Kroatien und Slawonien) (egyúttal magyarországi
főhadparancsnok)
1532 Hans Püchler
1538–1540 Erasm von Thurn az úgynevezett régi horvát végvárak főkapitánya
1540–1543 Hans Ungnad Freiherr von Sonnegg királyi főhadparancsnok Horvátország-
ban és Szlavóniában (Oberst-Feldhauptmann der windischen und krabatischen
Grenzen)
1543–1545 Georg von Wildenstein királyi főhadparancsnok
1546–1550 Niklas Graf zu Salm királyi főhadparancsnok Magyarországon, Horvát-
országban és Szlavóniában (Oberst-Feldhauptmann in Ungarn, Kroatien und
Slawonien)
Átmenet (1553–1556):
1553–1556 Hans Ungnad Freiherr von Sonnegg királyi főhadparancsnok a horvát és a
szlavón végeken (Oberst-Feldhauptmann an den krabatischen und windischen
Grenzen)
1546–1556 Hans Lenkovia zu Freienturm an der Kulp Niklas Graf zu Salm, majd Hans
Ungnad helyettese a horvát és a szlavón végeken (Oberstleutnant an den
krabatischen und windischen Grenzen)
Még együttesen horvát–vend végvidéki főkapitányok (generalis capitaneus confi-
niorum Croatiae et Sclavoniae; Oberst der windischen und krabatischen Grenzen)
(1556–1568):
1556–1567 Hans Lenkovia zu Freienturm an der Kulp horvát–szlavón végvidéki
főkapitány (Oberst der windischen und alten und neuen krabatischen Grenzen)
1567–1568 Lukas Zäkl Freiherr von Fridenau (Székely [kevendi]) horvát–szlavón
végvidéki főkapitány (Oberst der windischen und krabatischen Grenzen)
A horvát–vend végvidéki főkapitányok főkapitány-helyettesei a horvát végeken
(Oberstleutnant der krabatischen Grenzen) (1556–1568):
1556–1557 Martin Gall
1558–1559 Georg (Jörg) Sauer
1558 Maximilian Lamberg
1559–1568 Herward Freiherr von Auersperg
Már csak horvát végvidéki főkapitányok (1568-tól):
1568–1575 Herward Freiherr von Auersperg még csak Oberstleutnant der krabatischen
Grenzen titulussal
1575–1576 Hans Freiherr von Auersperg és Jobst Josef Graf von Thurn együt-
tesen, majd Hans von Auersperg egyedül Oberstleutnant der krabatischen
Grenzen titulussal
1576–1578 Hans von Auersperg Oberstleutnant der krabatischen Grenzen titulussal
1578–1579 Johann Fernberger von Auer Oberstleutnant der krabatischen Grenzen
titulussal
1580–1581 Weikhard Freiherr von Auersperg — ő és utódai már Oberst der krabati-
schen [und Meer-]Grenzen titulust viselnek
1581–1589 Jobst Josef Graf von Thurn
1589–1593 Andreas Freiherr von Auersperg
1592. szept. Stephan von Grasswein
1593–1602 Georg Lenkovia
1602–1611 Johann Jakob Freiherr von Khisl
1613–1617 Wolf Freiherr von Eggenberg
1617–1620 Markward Freiherr von Egk und Hungersbach
1620–1622 Gottfried Freiherr von Stadel
1622–1626 Rudolf Freiherr von Paar
1626–1652 Frangepán Farkas Kristóf (Wolf Christoph von Frangepán)
1652–1669 Herward Graf von Auersperg
1669–1689 Johann Josef Graf zu Herberstein
1689–1694 Karl Eugen Herzog von Croy
1694–1705 Franz Karl Graf von Auersperg
Vend (másként szlavón), később vend–bajcsavári (1578–1600), majd vend–petrinjai, illetve varasdi (17. század) végvidéki főkapitányok
(supremus capitaneus confiniorum Sclavoniae [et Petriniae]; Oberst der windischen und weitschawarischen Grenzen; Oberst der windischen und [Petrinianischen] Grenzen; Oberst in Warasdin; varasdi generál)
Előzmények: királyi főhadparancsnokok Szlavóniában [és Horvátországban]
(Oberst-Feldhauptmann in Slawonien [und Kroatien]; generalis capitaneus in
Sclavonia [et Croatia]) (1531–1553)
1531 Pekry Lajos (petrovinai) királyi főhadparancsnok Szlavóniában (Feldhauptmann
in Slawonien)
1532–1537 Hans Katzianer királyi főhadparancsnok Horvátországban és Szlavóniában
(Oberst-Feldhauptmann in Kroatien und Slawonien) (egyúttal magyarországi
főhadparancsnok)
1537–1539 Jurisics Miklós (Niklas Jurišia) királyi főhadparancsnok Szlavóniában
(Oberst-Feldhauptmann in Slawonien)
1540–1543 Hans Ungnad Freiherr von Sonnegg királyi főhadparancsnok Horvátország-
ban és Szlavóniában (Oberst-Feldhauptmann der windischen und krabatischen
Grenzen)
1543–1546 Georg von Wildenstein királyi főhadparancsnok-helyettes Szlavóniában
1546–1550 Niklas Graf zu Salm királyi főhadparancsnok Magyarországon, Horvát-
országban és Szlavóniában (Oberst-Feldhauptmann in Ungarn, Kroatien und
Slawonien)
1551–1553 Lukas Zäkl Freiherr von Fridenau (Székely [kevendi]) főhadparancsnok-
helyettes Szlavóniában (Oberstleutnant im Windischland)
Átmenet (1553–1556):
1553–1556 Hans Ungnad Freiherr von Sonnegg királyi főhadparancsnok a horvát és a
szlavón végeken (Oberst-Feldhauptmann an den krabatischen und windischen
Grenzen)
1553–1556 Hans Lenkovia zu Freienturm an der Kulp Hans Ungnad helyettese a
horvát és a szlavón végeken (Oberstleutnant an den krabatischen und windischen
Grenzen)
Még együttesen horvát–vend végvidéki főkapitányok (generalis capitaneus confi-
niorum Croatiae et Sclavoniae; Oberst der windischen und krabatischen Grenzen)
(1556–1568):
1556–1567 Hans Lenkovia zu Freienturm an der Kulp horvát–szlavón végvidéki fő-
kapitány (Oberst der windischen und alten und neuen krabatischen Grenzen)
1567–1568 Lukas Zäkl Freiherr von Fridenau (Székely [kevendi]) horvát–szlavón
végvidéki főkapitány (Oberst der windischen und krabatischen Grenzen)
A horvát–vend végvidéki főkapitányok főkapitány-helyettesei a vend végeken
(Oberstleutnant der windischen Grenzen) (1558–1568):
1558. dec. Franz von Teuffenbach
1559–1568 Veit von Halleg zu Razenegg
1560. szept.–dec. Alapy János (nagykemleki) a vend végeken helyettesíti Hans
Lenkoviaot
Már csak vend végvidéki főkapitányok (1568-tól):
1568–1589 Veit von Hallegg zu Razenegg 1580-ig Oberstleutnant der windischen Gren-
zen, attól kezdve azonban — miként utódai is — már Oberst der windischen
Grenzen tisztségelnevezéssel
1589 Hans Globizer
1589–1591 Stephan von Grasswein
1592–1594 Stephan von Grasswein
1594–1603 Hans Siegmund Freiherr von Herberstein
1603–1630 Siegmund Friedrich Graf von Trauttmansdorf
1631–1647 Georg Ludwig Graf zu Schwarzenberg
1647–1650 Johann Jakob Freiherr von Galler
1650–1665 Walter Graf von Leslie
1665–1667 Johann Josef Freiherr von Herberstein
1667–1669 Otto Ehrenreich Graf von Trauttmansdorf
1669–1671 Leopold Wilhelm Markgraf von Baden
1671–1682 Louis Raduit Graf de Souches
1682–1685 Otto Heinrich del Carretto Marchese di Grana i Savona
1685–1688 Fredinand Ernst Graf von Trauttmansdorf
1688–1701 Äneas Sylvius Graf von Caprara
Komáromi főkapitányok (1552–17. század vége)
(supremus capitaneus Comaromiensis; Oberst in Komorn)
1552–1562 Paksy (Paxy) János (pakosi)
1556. okt. Palinai Pál
1563–1566 Pethő János (gersei)
1566–1577 Andreas Kielman von Kielmansegg
1577–1578 Ferrando Samaria de Speciacasa
1578–1580 Forgách István (ghymesi)
1580–1584 Andreas Kielman von Kielmansegg
1584–1589 Pálffy Miklós (erdődi)
1589–1594 Erasm Braun
1594–1600 Pálffy Miklós (erdődi)
1600–1606 Hans Molart
1606–1609 Ferdinand von Kolonitsch
1609–1614 Johann Eusebius Khuen
1614–1625 Hans Dietrich von Reiffenberg
1625–1639 Ernst von Kolonitsch
1639–1651 Hans Christoph Graf von Puchhaim (Buchheim)
1651–1664 Adolph Ehrenreich Graf von Puchhaim (Buchheim)
1664?–1668 Louis Raduit Graf de Souches
1668–1690 Karl Ludwig von Hofkirchen
1680-as évek eleje Drahosóczy András főkapitány-helyettes látja el a
főkapitányi feladatokat
Komáromi főkapitány-helyettesek és — ha magyarok, akkor egyúttal — naszádoskapitányok (1563–1702)
(supremus vicecapitaneus Comaromiensis; Oberstleutnant in Komorn)
Előzmények: naszádosfőkapitányok (supremus capitaneus Nasadistarum; Oberst über
die Nassarnschiffe) és naszádosfőkapitány-helyettesek (Leutnant über die
Nassarnschiffe) (1527–1560)
1527–1528 Podvinay Tamás
1528–1530 Bakith Pál (laki)
1530 Révay István
1532 Fillérös János (veresmarti)
1533–1549 Erdőhegyi Benedek naszádoskapitány
1545–1552 Tharnóczy András
1545–1551 Pozsgay Zsigmond naszádosfőkapitány-helyettes
1551–1552 Thelekessy Imre naszádosfőkapitány-helyettes
1552–1560 Zay Ferenc (csemeri)
1552-től Csáby (Cháby) Fülöp naszádosfőkapitány-helyettes
1554–1555 Csáby (Cháby) Fülöp
További előzmény:
1558–1560-as évek eleje Martin Niedermaier (von Rosenhaim) a komáromi belső vár
kapitánya (Schloßhauptmann) lát el a későbbi főkapitány-helyettes tisztéhez
hasonló feladatkört
Már ténylegesen komáromi főkapitány-helyettesek (1563-tól):
1563–1574 Nagy István (maróti)
1574. ápr.–okt. előtt Bakay Miklós
1574–1578 Ferrando Samaria de Speciacasa
1579–1584? Forgách István (ghymesi)
1584–1589 Thury Márton
1590–1600 Starsith Farkas
1600 egy bizonyos Gattermair csak főkapitány-helyettes
1603–1604 Alexander Columba (Colombo) csak főkapitány-helyettes
1608-tól Egerszeghy Ambrus csak naszádoskapitány
1608–1614? Wolf Georg Pöttinger csak főkapitány-helyettes
1620–1624? Héderváry István főkapitány-helyettes naszádoskapitány
[1622. szept. Georg Kaspar Kinskyt kinevezik ugyan főkapitány-helyettesnek, de tisztét
sohasem tölti be]
1624-1626? Gál Péter (nagykomáromi)
1627–1632 Sibrik Pál (szarvaskendi)
1633-től Izdenczy András (monostori)
1638 Csemetey György
1640–1650 Spáczay Márton (korompai)
1650–1664 Bossányi Gábor
1664?–1670 Radványi István
1671–1684 Drahosóczy András
1684–1702 Zámory György (patkósteszéri) [az 1690-es években azonban hosszabb
ideig a Haditanács letartóztatásában volt hűtlenség vádja miatt]
Szatmári és tiszántúli főkapitányok (1565–17. század vége)
(supremus capitaneus Zatmariensis et partium Transtibiscanarum; Oberst
zu Sakmar samt zugehöriger Ortflecken jenseits der Theiß)
1565–1568 Erasm Mager
1568–1570 Jakob Raminger
1570–1579 Christoph von Teuffenbach zu Mairhofen
1579–1588 Ferdinand Graf zu Nogarol
1589–1592 Ferdinand Graf zu Hardegg
1593–1603 Székely Mihály (kevendi)
1603–1604 Ciprian von Concin
1604. máj.-tól Joachim Beck von Leopoldsdorf
1605 Becsky György (tasnádszántói)
1605–1609 Bocskai Miklós (kismarjai)
1610–1618 Dóczy András (nagylucsei)
[1619. márc. Georg Rueber von Püchsendorfot kinevezik, de valószínűleg sohasem tölti
be tisztét]
1619?–1629 Kun László (rozsályi) Bethlen Gábor főkapitánya
1630–1632 Kun László (rozsályi)
1632–1633 Haller György (hallerkői)
1633–1643 Melith Péter (briberi)
[1644. febr. Forgách Zsigmondot (ghymesi) kinevezik, de sohasem lép tisztébe]
1643–1644. márc. Zoltán Józsa (csepei)
1650–1657 előtt Serédy István (görcsöni) II. Rákóczy György főkapitánya
1659–1661 Károlyi Ádám (nagykárolyi)
1662–1670 Csáky István (keresztszegi)
1670. szept. Károlyi Lászlót (nagykárolyi) kinevezik, de ténylegesen nem tölti be tisztét,
így a Szatmárra rendelt rendelt Karl von Strassoldo, majd Wolfgang Friedrich
Freiher von Cobb ezredes kormányozza az 1670-es években a végvárat
1684-től Georg von Wallis
Váradi végvidéki főkapitányok (1552–1660)
(supremus capitaneus Varadiensis; Oberts in Wardein)
Habsburg fennhatóság alatt (1552–1557):
1552–1554 Varkocs Tamás
1554–1556 Zaberdinus (Zabardy) Mátyás
1556–1557 Forgách Simon (ghymesi)
Erdélyi fennhatóság alatt (1557–1598):
1557–1564 Nyakazó Antal
1564–1571 Báthory István (somlyai)
1571–1576 Báthory Kristóf (somlyai)
1576–1585 Ghyczy (Ghiczy) János
1585–1589 Sibrik György (szarvaskendi)
1589–1592 Báthory István (somlyai)
1592–1598 Bocskai István (kismarjai)
1594–1595 Kornis Gáspár (göncruszkai)
1596–1598 Király György (lefkóczi és farkasfalvi)
Habsburg fennhatóság alatt (1598–1606):
1598–1604 Nyáry Pál (bedeghi)
1603–1604 Johann Baptista Pezzen
1604–1606 Ciprian von Concin
Erdélyi fennhatóság alatt (1606–1660):
1606–1607 Bánffy Dénes (losonci)
1607–1621 Rhédey Ferenc (kisrédei)
1630–1632 Bethlen István (iktári)
1632–1635 üresedésben, a főkapitányi feladatokat valószínűleg Csomaközy András
vicekapitány látja el
1635–1640 Ibrány Mihály (vajai)
1640–1648 Rákóczy György
1649–1651 Jármi Ferenc (szolnoki és magyardellői)
1651–1659 üresedésben, a főkapitányi feladatokat feltételezhetően Gyulay Ferenc
(marosnémeti és nádaskai) vicekapitány látja el
1659 Ébeni István
1659 Haller Gábor (hallerkői)
1659–1660 Gyulay Ferenc (marosnémeti és nádaskai)
Magyarországi (királyi) főhadparancsnokok és
főhadparancsnok-helyettesek (1527–1553)
(generalis capitaneus in Hungaria; Oberst-Feldhauptmann in Ungarn)
1527. júl.–aug. Kázmér brandenburgi őrgróf
1527. szept.–okt. id. Niklas Graf zu Salm
1527 vége–1529. jún. Hans Katzianer
1529. aug. Leonhard Freiherr von Vels
1529. nov.–1530. ápr. id. Niklas Graf zu Salm
1530. ápr. Hans Katzianer
1530. szept.–1531. jún. Wilhelm Freiherr zu Roggendorf
1532. márc.–1537. okt. Hans Katzianer (egyúttal horvát–szlavón főhadparancsnok)
1534. ápr.–1536. jan. Ulrich Christoph von Oernahor (“von Tschernahor”) főhad-
parancsnok-helyettes látja el a többször távollévő Hans Katzianer feladatait
1536. jan.–ápr. Niklas Schnizpainer ideiglenesen megbízott főhadparancsnok-
helyettes látja el a távollévő Ulrich Christoph von Oernahor főhadparancsnok-
helyettes feladatait
1537. febr.–1541. jan. Leonhard Freiherr von Vels
1538. okt.–1539. júl. Thomas de Lascano főhadparancsnok-helyettes látja el a
távollévő Leonhard Freiherr von Vels feladatait
1541. jan. Reinprecht Graf zu Dürnstein (von Ebersdorf) főhadparancsnok-helyet-
tes látja el a betegsége miatt távollévő Leonhard Freiherr von Vels feladatait
1541. jan.–aug. Wilhelm Freiherr zu Roggendorf mint commissarius generalis vezeti a
királyi csapatokat, Vels főhadparancsnok ugyanis továbbra is betegeskedik
1541. okt. Johannes Jacobus de Medici (marchio in Melignano) főhadparancsnok-
helyettes
1542. júl.–okt. Joachim brandenburgi őrgróf a birodalom “nagy hadi vállalkozásában”
részt vevő csapatok élén
1543. ápr. előtt–okt. Hans Ungnad Freiherr von Sonnegg
1544–1545 Leonhard Freiherr von Vels
1545–1550 Reinprecht Graf zu Dürnstein (von Ebersdorf) főhadparancsnok-helyettes — ifj. Niklas Graf zu Salm kinevezése után véglegesen állandósul a főhadparancsnok-helyettesi tisztség
1546. márc. Erasm Teufel ideiglenesen megbízott főhadparancsnok-helyettes látja
el a távollévő Reinprecht Graf zu Dürnstein főhadparancsnok-helyettes feladatait
1546. márc.–1550. dec. ifj. Niklas Graf zu Salm
1548. jan. Erasm Teufel ideiglenesen megbízott főhadparancsnok-helyettes látja el
a Bécsben távollévő Reinprecht Graf zu Dürnstein főhadparancsnok-helyettes
feladatait
1550 vége Reinprecht Graf zu Dürnstein (von Ebersdorf) főhadparancsnok-helyettes látja el a Salm halálával megüresedő főhadparancsnoki tisztséget
1551. ápr.–1553. márc. Gianbattista Castaldo
GÉZA PÁLFFY
BORDERFORTRESS-CAPTAIN-GENERALS, DISTRICT-CAPTAIN-GENERALS AND VICE-CAPTAIN-GENERALS ON THE HUNGARIAN FRONTIER OF THE HABSBURG EMPIRE IN THE 16TH AND 17TH CENTURIES
(An example from a captain-general biographical encyclopaedia, which is being prepared at this time)
Following the battle of Mohács in 1526, Hungary became the scene of engagement between the Habsburg Empire and the Ottoman Empire for a period which lasted more than 150 years. Nevertheless, by the second half of the 16th century the Aulic War Council in Vienna (Wiener Hofkriegsrat), which had been established in 1556, and the Hungarian and Croatian–Slavonian estates had organised a border defence system which successfully held up the repeated attacks of the Ottomans for a period of one whole century. The new defence system was divided into two types of captain-generalcies: the so-called Borderfortress-Captain-Generalcies and the District-Captain-Generalcies. The borderfortress-captain-generals (Grenzoberst, supremus capitaneus confiniorum) played the more important role in the defence of the border. Their task was the uniform management of the smaller fortifications located in a given area, i.e., in the borderfortress-zone (Grenze/Grenzgebiet). These fortifications were financed by the ruler and subordinated to the main castle that had been designated as the headquarters of the particular captain-general. On the same territories and at the same time, district-captain-generals (Kreisoberst, supremus capitaneus partium regni Hungariae) were also operating. These men managed the military affairs of the counties in the district which fell under their authority. They were in command of both the rather antiquated noble, county and municipal troops and the cavalry and infantry force which was paid for out of a tax voted upon by the estates, and which was subordinated to these same estates. In certain areas of the country the two offices of captain-general were very often filled by one and the same person — in some areas this was the norm. This all depended upon the extent to which the Aulic War Council wished to bring a given defence area under its exclusive control, or whether it was content — in those areas of less importance to the defence of Vienna and the Austrian hereditary lands — to let the representatives of the estates perform both functions.
The data-base now published is a first attempt to publish a list of borderfortress-captain-generals and district-captain-generals on the Hungarian froutier. Furthermore, with the aid of two examples, the author demonstrates the manner in which he wishes — after further research — to extend the list into a biographical encyclopaedia of captain-generals in the 16th and 17th centuries. The list of captain-generals and vice-captain-generals begins with the district-captain-generals and continues with the borderfortress-captain-generals and their deputies. Subsequently, the reader will find descriptions of the captain-generals of the borderfortresses of Komárom, Szatmár and Várad, and finally information on military commanders (Oberst-Feldhauptmann in Ungarn) serving in Hungary who favoured Ferdinand I. Those who filled the posts temporarily, the so-called substitute-captain-generals (substitutus supremus capitaneus or Verwalter des Kreis-/Grenzoberstamtes) are mentioned in italics, and vacancies are underlined. Finally, attention is drawn to uncertainties through the use of a question mark.
1
Itt szeretnénk köszönetet mondani a Magyar Ösztöndíj Bizottságnak és a Collegium Hungaricumnak, illetve az Országos Tudományos Kutatási Alapnak (F 019158 nyilv. sz.), hogy bécsi levéltári kutatásainkat 1995–1997-ben ösztöndíjaikkal támogatták. Hasonlóképpen köszönettel tartozunk Gecsényi Lajosnak és Németh Istvánnak, akik készségesen bocsátották anyaggyűjtésüket és a kezükbe került adatokat rendelkezésünkre.
2
Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp. 1946. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai III. Hatóság- és hivataltörténet 1.) 255.
3
Szegő Pál: Végváraink szervezete a török betelepedésétől a tizenötéves háború kezdetéig, (1541–1593). Bp. 1911. 76–83.
4
Szántó Imre: A végvári rendszer kiépítése és fénykora Magyarországon 1541–1593. Bp. 1980. (Így aligha csodálkozhatunk azon, hogy ez a legújabb összefoglalás pusztán egyetlen oldalt szentelt a katonai közigazgatás kérdésének. Uo. 40.)
5
Magyar Országos Levéltár (= MOL), E 683 Kincstári Levéltárak, Magyar Kamara Archívuma, Libri dignitariorum Köt. 1. és Köt. 5. A két kötetet Fallenbüchl Zoltán rendezte sajtó alá: Fallenbüchl Zoltán: Magyarország főméltóságai. Bp. 1988. és Uő: Magyarország főispánjai. Die Obergespane Ungarns 1526–1848. Bp. 1994. Míg az előző kötet adatai — hála a 18–19. század fordulóján élt kamarai tanácsos és levéltárnok, Lendvay Márton Ignác, illetve néhány utóda alapos munkájának — túlnyomórészt megbízhatóak, ugyanez az utóbbiról egyáltalán nem mondható el. Vö. ezzel kapcsolatban Pálffy Géza: Archontológiai kézikönyv vagy század eleji ismereteink összegzése? (Gondolatok Fallenbüchl Zoltán: Magyarország főispánjai. Die Obergespane Ungarns 1526–1848 című könyvéről) Fons 2(1995) 99–111.
6
Az említés sorredjében: Győr; Kanizsa, majd Egerszeg; Nyitra, Surány, Léva, majd Érsekújvár, végül Sempte és Lipótvár; Károlyváros; Varasd; központ nélkül; Várad; Komárom és Szatmár.
7
Minderre részletesen ld. Pálffy Géza: A török elleni védelmi rendszer szervezetének története a kezdetektől a 18. század elejéig. (Vázlat egy készülő nagyobb összefoglaláshoz). Történelmi Szemle 38(1996) 163–217.
8
Pálffy Géza: Katonai igazságszolgáltatás a királyi Magyarországon a XVI–XVII. században. Győr, 1995. 199.
9
Benda Kálmán: A királyi Magyarország tiszti címtára 1607–1608. Levéltári Közlemények 43(1972) 265–325.
10
A két mintapéldában felhasznált levéltári források és irodalom rövidítési jegyzékét ld. a bevezetőt követően.
11
[5.] 1525 előtt, valószínűleg 1524, Göppingen–1590. okt. 18. előtt † (1524: Kielmansegg, 1910. 5.; 1590: MOL E 144 MKA Tört. Emlékek, Belügy. Doboz 1. fol. 244–245.) Apja: Hans Kielman, anyja: Apollonia Eibiswald. <F128P7.5M>u I. Eleonore von Thurn und Taxis (1559. tavasza, Innsbruck–1568 k.), <F128P7.5M>u II. Magdalena Seyz (1570. aug. 20., Bécs), u III. Regina Gienger zu Wolfsegg († 1594) (Kielmansegg, 1910. 6., 9–10. és 18.) A von Kielmansegg előnév használatát 1570. július 30-án engedélyezik. (ÖStA KA HKR Akten Exp. 1570. Juli No 132.) Családjának története: Kielmansegg, 1910. Andreas Kielmanra lásd elsősorban: 4–21. Rövid életrajzi vázlata: Pálffy, 1996. 169–174. Vö. még Takáts Sándor közleményével, aki azonban azonos nevű fiával keveri össze. Takáts, 1907.
12
1642 júliusában már betegeskedett, ekkor ugyanis a höflányi fürdőben kezeltette magát. Jedlicska, 1910. 355.: No. 694.
13
[5.] 1643. febr. 12. † Március 24-én reggel 8 órakor a győri székesegyházban temették el. (MOL P 1314 Batthyány cs. lt. No. 43 247. Az özvegy, Dapello Erzsébet temetési meghívója Batthyány Ádám részére. Vö.: Február 18-án Maximilian von Liechtenstein győri főkapitány kéri az özvegy kielégítését néhai férje zsoldjával kapcsolatban. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 288. fol. 102.) u I. ismeretlen, <F128P7.5M>u II. Dapello Erzsébet. (Nagy I., X. köt. 173.) Személyére vonatkozó iratok a családi levéltárban: MOL P 1863 Sibrik cs. lt., Sibrik családtagok, Tétel 36. Jelentősebb magánlevelezése: MOL P 1314 Batthyány cs. lt. No. 43 173–43 246. és No. 54 948. (1623–1642)
14
Egy 1623. május 2-án Győrből Pogány Annához írott levele: MOL P 1314 Batthyány cs. lt. No. 43 173.
15
Vö. ezzel kapcsolatban Szarka Lajos kapornaki kapitány 1639-ben Sibrikhez intézett levelét, melyben a vicegenerálist “w felsege egerszegij feö kapitannianak”-nak címezte. MOL P 1314 Batthyány cs. lt. No. 46 086.
16
Nagy László: A végvári dicsőség nyomában. Bp. 1978. 233–252.
17
Pinka, Franciscus: Bellici Cassoviae simul et Superioris Hungariae praetores seu generales sub Austriacis regibus seculo sexto decimo. Cassovia, 1746.; Olsavszky, Georgius: Bellici Cassoviae simul et Superioris Hungariae praetores seu generales sub Austriacis regibus seculo septimo decimo. Cassovia, 1749.; Országos Széchényi Könyvtár, (OSzK) Kézirattár (Kt.) Quart. Hung. 3007. (Nagy Iván: A Magyar Királyok, Zászlós urak, fő méltóságok, Fő rendek és Rendek és más Kitűnőbb hivatalviselők Névtára. Pest, 1867.) pp. 110–111.
18
Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619–1629. Kassa, 1943. 400.: 28. jegyz.
19
Ezekről tudomásunk szerint ez ideig semmiféle jegyzék vagy összeállítás nem készült.
20
“A lista nem teljes, a hézagokat még a további kutatások során kell kiegészíteni.” Müller Veronika: Az egerszegi vár a XVII. században. Zalaegerszeg, 1976. (Zalaegerszegi füzetek II.) 25.
21
Iványi Béla, a Batthyány család levéltárának egyik legkiválóbb ismerője 1958-ban például ezzel kapcsolatban a következőket írta: Ezen “generalatus élén annak fennállásáig /1690./ állandóan a Batthyány nemzetség tagjai állottak.” Magyar Tudományos Akadémia, Kézirattár, Ms 5301/7. p. 1. (Iványi Béla: Végvári élet a Dunántúlon a XVII. században. Bp., 1958.)
22
A tisztségek öröklésére Batthyány Kristóf, majd ifj. Ádám által l.: OSzK Kt. Fol. Lat. 95. fol. 60–61. és fol. 66.
23
Takáts Sándor: A magyar gyalogság megalakulása. Bp. 1908. 175., 202., 208., 228–229.
24
Österreichisches Staatsarchiv, Wien. Kriegsarchiv, Protokolle des Wiener Hofkriegsrates Bd. 139–410. (1556–1700 Exp. és Reg.)
25
Fallenbüchl Zoltán: Magyarország főméltóságai. Bp. 1988. 74–75. (Ez ideig csak egy-egy helyen kényszerültünk pontosítani adatait.)
26
Zivkovic, Georg: Alt-Österreichs Heerführer. Stellenbesetzung in Heer, Landwehr und Kriegsmarine. 1541 bis 1918. Wien, 1976. 47–48. (Maschinenschrift in der Bibliothek des Kriegsarchives in Wien.)
27
Lopašia, Radoslav: Spomenici hrvatske krajine. (Acta historiam confinii militaris Croatici illustrancia.) Knjiga I–III. Zagreb, 1884–1889. (Monumenta spectantia historiam Slavorum Meridionalium XV., XVI. és XX.) és Uő: Prilozi za poviest Hrvatske XVI. i XVII. vieka iz štajerskoga zemaljskoga archiva u Gradcu. Starine 17(1885) 151–231. és 19(1887) 1–80.
28
Villányi Szaniszló: Győr-vár és város helyrajza, erődítése, háztelek- és lakossági viszonyai a XVI. és XVII. században. Győr, 1882. 93. és Bedy Vince: A győri vár és várkapitányok a 16. és 17. században. Győri Szemle 4(1933) 147–161.
29
L. mindenekelőtt: Niederösterreichisches Landesarchiv, Sanktpölten. Ständisches Archiv, Ständische Akten Kasten A. Fach. VII. A győri főkapitányságra és főkapitányokra vonatkozó iratok.
30
Balás Margit: A váradi kapitányság története. Nagyvárad, 1917. 18–19.
31
Takáts Sándor: Thengöldi Bornemissza János. Milyen volt az élete egy végbeli kapitánynak? In: Uő: A török hódoltság korából. Bp. [1928.] (Rajzok a török világból IV., bef. köt.) 343–489. és Vándor László: Kanizsa története a honfoglalástól a város török alóli felszabadulásáig. In: Nagykanizsa. Városi monográfia. I. köt. Nagykanizsa, 1994. 215–424.