Előszó

A japán nyelv sok érdekességet tartogat az ember számára. Az érdekességek sokasága, egyben nehezíti is a tanulást. Ez viszont ne tartson vissza senkit se attól, hogy belefogjon.

Immár 14 éve élek Japánban és máig sem merném azt állítani, hogy tudok japánul. Minél többet tanul meg az ember ebből a fura nyelvből, annál kevésbé hisz a saját tudásában. Az ismeretek tömege, ugyanis az ismeretlenek még nagyobb tömegét állítja az ember szeme elé. Így pedig minél többet ismer valaki ebből a nyelvből, annál inkább rádöbben arra,hogy hú, de kevés ez még.

Gyakran találkozom olyanokkal, akik 1-2 évnyi Japánban való tartózkodásuk után, mondhatni fennhangon hirdetik, vagy jobban mondva állítják magukról, hogy ők megtanultak japánul, vagyis hát tudnak immár japánul. Előfordul, hogy hozzábiggyesztik ehhez persze, hogy "alapfok", és egyebek. De mindenképpen azzal kérkednek, hogy a japán nyelvhez már nem is hülyék.

Ezzel szemben én csak azt tudom mondani, hogy számomra 14 év sem volt elegendő hozzá, és az eddigi ismeretek inkább azt sugallják, hogy amit még nem tudok ebből a nyelvből, az sokkal több. Újabb 14 évet kell hát Japánban éljek ahhoz, hogy határozottabb érzéseim alakuljanak ki a nyelvvel kapcsolatban. Kiliti Joruto

Kiliti Joruto

A Japán nyelvről és a magazinról

Mivel ezzel a magazinnal a japán nyelvvel ismerkedőket, tehát a kezdő nyelvtanulókat kívánjuk a könnyed létezés peremére vinni, igyekszünk elkerülni minden bonyolult, avagy nehezen tanulható dolgot. Magyarán, a létező legegyszerűbb tanulási módot vetjük be, mellyel még azok is könnyedén boldogulnak, akik rendkívül rossz nyelvérzékkel kell leéljék az életüket. Ettől egyszerűbben már nem is lehet. Az egyszerűség lényege, hogy a hagyományos nyelvkönyvek komolyságát és írásanyagát teljesen mellőzzük, ami által nem bonyolódunk bele a japán írásjelek nehezen, avagy megtanulhatatlan rengetegébe. Japánul írni és olvasni bizony csak komoly tanulmányok és egy évtizednyi, sűrűn adagolt oktatással lehetséges. (Talán.) Ennek a magazinnak pedig nem célja, hogy az egyetemi tanulmányaikat a japán nyelvet teljes körben és mélyen behatóan tanulmányozókat segítse. Viszont annál inkább célja, hogy a japán nyelv iránt érdeklődőket laza egyszerűséggel vezesse be a nyelv érdekességeibe, és annak megtanulását is éppen olyan egyszerű lazasággal legyen képes elsajátítani, még a hatvan éves házvezetőnéni is. E magazin azoknak készül hát, akik a nehéz és gyötrelmesen hosszú, görnyedt tanuláshoz nem sok kedvet éreznek, hiszen nem a munkájuk és nem is az egyetemi oktatás követeli meg, hogy a nyelvvel foglalkozzanak. Egyszerűen csak szeretnének ismerni ebből a nyelvből valamit, az egyszerűbb mondatokat és kifejezéseket, amik jól jönnek egy japán ismerőssel való élő beszélgetéshez, és amik igencsak hasznosak lehetnek egy Japánbeli császkáláshoz is. Szóval olyan nyelvismeretet ad a Nihongo Magazin, mely ismeretért nem kell senkinek sem összetörnie magát ahhoz, hogy elsajátíthassa. Hogy ez mennyire igaz, mindenki érezheti magán, amikor a magazin utolsó oldaláig ér, és ezzel be is fejezte a magazin olvasását. Mindenki tapasztalni fogja azt a ledöbbent élményt, amely már egy magazin egyszeri elolvasása során is páratlanul sok japán nyelv ismerethez jutnak. Annak ellenére is, hogy ugye nem mindenki olvassa ezt komolyan, kőkemény tanulási szándékkal. De ha egyszer már el lett olvasva, akkor érdekes módon a megint megtanultam valamit a japán nyelvből érzéssel teheti félre a magazint. Ugyanis menthetetlenül, ha akarja valaki, ha nem, az oktatóanyag főrészei be is vésődnek az agyba. Persze azt senki se garantálja, hogy örök életre. Tehát nem árt ismételni sem.

Szívesen várjuk az olvasok, kérdésit is, melyet a magazin hasábjain válaszolunk meg. Mivel alaphelyzetben a kommunikációs készség fejlesztését helyeztük előtérbe, amelyet úgy képzeltünk el, hogy japán emberrel kívánja ezt hasznosítani az olvasó, kerüljük a magyarosított írásmódot is. A beszedet amúgy is az audió melléklet által könnyen lehet elsajátítani, viszont aki levelet ír, vagy fonetikus betűk segítségével is kíván kommunikálni japán társával, annak bizony az alfabetikus írás során, azt az elfogadott módot lesz kénytelen használni, melyet egy japán társ is képes elolvasni, és megérteni. Tehát úgy kell tudni alfabetikusan is írni, ahogy a japánok is írnak, ha nem használhatják karakteres írásformáikat. Így csupán egy csöppnyi tanulás árán, a japán nehéz írásjelek ismerete nélkül is, írásban lehet kommunikálni bármely japán emberrel.

Megjegyzés:

Olyan emberrel nem találkozhatunk, aki a japán nyelvet el tudta volna sajátítani magas szinten, aképpen, hogy egyszerre tanulta a szavakat, a beszédet, és a japán írásjeleket, vagyis írást és olvasást is. Ez biz olyan nyelv, melyet ha ilyen módon tanul valaki, az örök életére fog szólni, amit soha sem fejezhet be, tudhat kellőképpen. Miközben magyar embernek japánul beszélni nem is olyan nehéz! Tehát először beszélni kellene megtanulni, csak aztán foglalkozni egyre többet a bonyolult írásjelekkel.