stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Kisebbségkutatás - 2009. 3. szám

Fejlődés és visszavándorlás:
A politikai csodaszertől a migránsok távlati lehetőségeinek fenntarthatóságáig

van Houte, Marieke – Davids Tine: Development and Return Migration: from policy panacea to migrant perspective sustainability  = Third World Quarterly, Vol. 29. No. 7, 1411–1429 p.

          Bevezetés

            Az európai hatóságok egyre inkább korlátozzák a menekültek és az illegális bevándorlók beengedését, továbbá egyre inkább a hazatelepítés és a visszavándorlás elősegítését tartják hasznosnak. A nagy érdeklődés a visszatelepülés iránt viszont nem foglalja magában a visszatérő migránsok helyzetének a vizsgálatát. Bizonyos nem kormányzati szervezetek foglalkoznak hazatérő migránsokkal, hogy segítsék őket a visszailleszkedésben, más szervezetek viszont vonakodnak részt venni a visszatelepítő politikában. E cikkben két szerzője arra akar választ találni, mennyiben tartható fenn ez a visszatelepítési kezdeményezés, illetve mi a nem kormányzati szervezetek szerepe ebben az eljárásban. Nemzetközi megközelítésben tárgyalják a témát két kutatásra támaszkodva, az egyiket 2006-ban készítették 131 önkéntes és nem-önkéntes Nyugat-Európából visszatérő angolai, guineai, szomáliai és bosznia-hercegovinai migráns bevonásával; a másikat 2007-2008-ban 178 kiutasított sierra leonei, togói, afgán, vietnami, örmény és bosznia-hercegovinai hazatérővel. Ezekben a tanulmányokban standardizált kérdőíveket és a regresszió analízist kombinálták mélyinterjúkkal és élettörténet elemzésekkel.

Visszatérő migráció

            Felmerült, hogyan fogadhatja egy menekült azt, hogy vissza kell térnie a hazájába, ahonnan korábban elmenekült. Ugyanakkor a migránsok azonosságtudata bizonyos idő alatt megváltozik, és a hátrahagyott országban is változások történhetnek ezen időszak alatt. Ha a változások gyökeresek, akkor a visszatérés felér egy új országba való költözéssel. De Haas felhívja arra is a figyelmet, hogy a sikeres visszatérés egyenes arányban áll az adott ország gazdasági, társadalmi helyzetével. A szegény és instabil belpolitikai helyzetű országokba visszatérőkre sokkal több nehézség vár, mint a stabil, gazdag országokba visszatérőkre. Arról nem is beszélve, hogy az előbbi esetben könnyen konfliktusok is kitörhetnek a visszatérők és az otthonmaradottak között. A visszatérők nem is mindig tudják sikeresen felvenni a kapcsolatot az otthonmaradtakkal.

            Mi következik a fentiekből? Black és társai három szegmensét emelik ki a fenntarthatóság vizsgálatának: a visszatérők szubjektív perspektíváját, a visszatérők objektív perspektíváját és az adott ország lehetőségeit. Jelen kutatásban a beágyazottság elméletét használják fel, de nemcsak a mérhető szocioökonómiai szempontokat vizsgálják, hanem nagy figyelmet szentelnek a visszatérés jellemzőire, és annak egész eljárására. A vizsgálatba bevonnak olyan identitásképző kategóriákat, mint a nem, a kor, az osztály és az etnikum, mivel ezeknek a mindennapi életben is nagy jelentőségük lehet. Céljuk, hogy felfedezzék, milyen kapcsolat van a különböző országok fejlődése és a visszatérések között. Ezen kívül azokat a segítő rendszereket is vizsgálni akarják, amelyek nagy befolyással vannak a visszatérők megélhetési lehetőségeire.

Visszatérés mint a visszailleszkedés folyamata

            A beágyazottság elméletét, amelyet főleg a gazdaság világában használnak, Granovetter alakította ki 1985-ben. Az elméletnek alapja egy eljárás, amely azt vizsgálja, hogy egy személy, szervezet vagy vállalat képes-e részt venni a körülötte lévő társadalomban, illetve gazdaságban, és ezt a vizsgálatot kiegészítik az identitás dimenziójával. A visszatérő migránsok esetében is ezeket a szempontokat vizsgálják. Tartalmaz még egy gazdasági dimenziót, egy társadalmi kapcsolatháló-elemzést és egy pszichológiai dimenziót, amik kölcsönösen erősítik egymást.

Gazdasági beágyazottság

            A gazdasági beágyazottság vizsgálata elsősorban arra keres választ, miként képes a visszatérő megszerezni a megélhetéséhez szükséges javakat. Ez magában foglalja a jövedelmet, a lakást, a birtokot, a jószágokat, a szállítóeszközöket, az oktatást és az egészségügyi ellátást. Ha a visszatérők egy belpolitikai vagy gazdasági krízisben lévő országba térnek vissza, akkor különösen nehéz újra megfelelő megélhetést kialakítaniuk. A lakhatás megoldása különösen problémás lehet, mivel a visszatérők általában nem rendelkeznek lakással, ugyanis azt vagy eladták az elvándorlás előtt, vagy megsemmisült az távollétük alatt. Az ilyen személyek a visszatérést követően általában rokonoknál laknak. Ez természetesen zsúfoltságot okoz a lakóhelyen és feszültséget kelthet a családon belül. Másik lehetőség a lakásbérlés, erre azonban ritkán van lehetősége egy visszatérőnek, mivel a bérleti díjak kifizetésére általában nincs elég megtakarításuk. A másik alapvető fontosságú gazdasági tényező az önállóság megteremtéséhez és a visszailleszkedéshez: a jövedelem. Ez származhat rokoni juttatásból, külföldön maradt családtagok hazautalásából, kölcsönből, segélyből vagy humanitárius támogatásból. Azonban akik nem saját magukat látják el, hanem külső forrásból jutnak csak jövedelemhez, azok gazdasági pozíciói nagyon sebezhetőek. A kutatásban részt vevő válaszolók közül, akiknek sikerült önálló jövedelemre szert tenniük, azoknak a túlnyomó többsége is csak időszaki vagy alkalmi munkát tudott folytatni, ezekből megbízható keresetre nem lehetett számítani. Azonban az állandó kereset sem biztosít nyugodt megélhetést, ezt az állandó keresettel rendelkező megkérdezettek mindössze 30 százaléka mondhatta el magáról. Az egészségügyi ellátás és a gyerekek oktatása szintén súlyos nehézségeket okoz. A fogadó országok nagy részében az alapvető egészségügyi ellátás ugyan ingyenes, de a gyógyszerek ára és a kórházi ellátás önköltségi alapon fizetendő. A megkérdezettek 39 százalékának nem volt biztosítva az egészségügyi ellátása. Arra a kérdésre, hogy mit tennének, ha megbetegednének, egyesek azt felelték, hogy kölcsönkérnének rokonoktól, barátoktól, míg a legrosszabb helyzetűek csak annyit mondtak, hogy nincs semmi lehetőségük erre az esetre, mindössze annyit tehetnek, hogy imádkoznak, hogy ne legyenek betegek. Összességében megállapítható, hogy komoly anyagi terhet és bizonytalanságot jelent a visszatérés egyénileg is és a családok számára is.

Pszichológiai beágyazottság

            Az anyagi mellett a lelki jólét megteremtése is alapvető feltétel ahhoz, hogy valaki beilleszkedjen egy közösségbe. A visszatérőknek meg kell találniuk a helyüket a közösségben, és ki kell alakítaniuk egy identitást, amelyet a többiek is el tudnak fogadni. A kutatásban résztvevők 70 százaléka számára ez nem okozott problémát, habár változtak a távol töltött évek alatt, és tapasztaltak is emiatt nehézségeket a visszatérésük után. Maga a visszatérés is sok esetben, főleg hogyha nem önszántukból történik, illetve ha üres kézzel térnek vissza, egyfajta kudarcként élhető meg. A visszatérők könnyen megbélyegzettekké, kitaszítottakká válhatnak. A válaszolók 40 százaléka szeretné elrejteni visszatérő voltát, és megpróbál igazodni a hazai kultúrához. A sikeres kintlét után visszatérők viszont sokkal jobban el tudják fogadtatni magukat otthon, és sokkal inkább büszkék új tulajdonságaikra, felvett szokásaikra. Ez is példa arra, hogy az identitás mindig dinamikus, több dimenziós és kontextusfüggő, sosem rögzült, egy személy esetében sem. Az identitásra a vándorlás mindig nagy hatással van, és gyakran kevert minták alakulnak ki, amelyek a hazatérés esetén nem feltétlenül jelentenek előnyt. Könnyen kialakulhat egy olyan köztes érzés, amelynek következtében a személy sehova sem tartozónak véli magát. A lelki jólét szempontjából meghatározó a távozás előtti otthoni helyzet, különösen így van ez, ha mondjuk, háborús menekültekről van szó, mint Sierra Leone vagy Bosznia-Hercegovina esetében. A fogadó országban tapasztaltak is kihatással lehetnek a lelki életre. A korlátozó és atyáskodó körülmények hatására a visszatérőkben kialakul egy passzív és függő attitűd, ami önbecsülésvesztéshez vezet. A rossz lelki állapot és az anyagi helyzet között van összefüggés, és a bukásként megélt hazatérés a családi kapcsolatokra is kihatással van. A korábbi esetleges háborús helyzet szintén hatással lehet a pszichikai állapotra, amely mint gyász jelenik meg a visszatérők életében. Ráadásul a volt háborús országokban a háború hatására megszakadhattak a korábbi kapcsolatok. A biztonságérzet hiánya komoly pszichikai zavarokat okozhat. A fenti nehézségek ellenére a megkérdezettek 64 százalék mégis otthonosan érezte magát a visszatérés után. A család és a barátok jelenléte, a tulajdon és az országgal való személyes azonosulás adja meg a legfontosabb indokait ennek az eredménynek.

Társadalmi beágyazottság

            A társadalmi kapcsolatháló a harmadik dimenziója a beágyazottságnak. Boekestijn jegyezte le, hogy a társadalmi kapcsolatok biztosítják az elfogadottság érzését a migránsoknak, ami a sikeres migráció egyik döntő tényezője. A társadalmi kapcsolatok fontosak az információszerzésben ugyanúgy, mint a személyes és intim viszonyok fenntartásában, és a társadalmi tőke megszerzésében. A társadalmi kapcsolatok esetében nem csak a kapcsolatok száma és intenzitása fontos. A visszavándorlók esetén különösen érdekes megfigyelni, hogyan mozgósítják erőforrásaikat, és próbálják felhasználni a határokon túlnyúló társadalmi és gazdasági kapcsolataikat. Ezek a kapcsolatok döntő szerepet játszanak a beágyazottság gazdasági és pszichikai elemében egyaránt. A visszatérők többsége leginkább egymásra számíthat csak, egymás között osztják meg tapasztalataikat és sok időt töltenek együtt. A házas válaszolók leginkább házastársuktól mondták magukat függőnek, akiknél megtalálják az érzelmi támaszt, és akikkel megoszthatják a problémáikat. A válaszolók 42 százaléka mondta azt, hogy megbíznak a társadalmi kapcsolataik által nyújtott anyagi támaszban. Ez leginkább a lakhatást jelentette, ahol a családnál való lakás nemcsak menedéket jelentett, hanem a lehetőséget teremtett új élet kialakítására. A rosszabb anyagi helyzetben lévő családok azonban nem képesek megfelelő támogatást nyújtani a visszatérő rokonaiknak. A legtöbb visszatérő nem rendelkezik megfelelő társadalmi kapcsolatokkal, így sebezhető társadalmi pozícióba kerül, ami az elszigetelődés veszélyét is magában rejti. A vallási, politikai vagy bármely más csoporthoz tartozás pótolhatja a kapcsolatok hiányát, de önmagában kevés. A beágyazottság mértékét a visszatérők körében jól mutatja az a tény, hogy a megkérdezettek 76 százaléka újra elhagyná az országát, ha lehetősége lenne rá, bár közülük csak igen kevesen tesznek erre valós kísérletet. Csak 35 százalék akar maradni önszántából és beágyazódni újra. Akik nem akarnának maradni, azok beágyazottságának hiánya komoly problémákat rejt magában a jövőjükre való vonatkozóan.

A beágyazottságot befolyásoló tényezők

            A visszatérést mindig meghatározza az adott ország aktuális helyzete. A gazdasági helyzet, a politikai, társadalmi, kulturális körülmények formálják a visszailleszkedés lehetőségeit. A nemi szerepek, a háztartáson belüli pozíció és a társadalmi-gazdasági osztály szerepet játszanak a beágyazottság tapasztalásában és az identitás kialakításában. Például a nőknél ez az oka annak, hogy az anyaszerep felértékelődik. Az anyaság segít abban, hogy a nők elfogadtassák azt, hogy otthon maradnak, mivel nincs munka számukra, ezzel azonban az elszigetelődés érzésének teszik ki magukat, gátolja őket a társadalmi beágyazottság kialakításában. A férfiaknak általában függetlenebb szerepük van, különösen, ha ők a fő kenyérkeresők, ezáltal nagyobb nyomás is nehezedik rájuk, ha nem sikerül megfelelniük ennek a férfias szerepnek. Az osztályhoz tartozás segítheti és gátolhatja is a visszatérést. Gazdag családhoz tartozás nagy segítséget jelent a visszailleszkedésbe. Az életkor is jelentős tényező. A 30 évnél fiatalabbaknak általában hiányos a végzettségük, és kevesebb száll fűzi az országhoz, míg a 47 felettiek esetében magasabb a munkanélküliségi arány. Az etnikai vagy vallási különbségek is szerepet játszhatnak. Boszniában például egyes csoportok kivételezett helyzetben vannak a munkaerőpiac tekintetében, így a visszatérő migránsokat nem lehet homogén csoportként kezelni.

Migrációs ciklus

            A migráció ciklusának tapasztalata kulcsszerepet játszik a visszatérésben is. Azok a körülmények, amelyek a befogadó országba vitték, illetve elhozták onnan őket, valamint a külföldi élet maga nagymértékben meghatározza a beágyazottság összes dimenzióját. Akik háborús országból jöttek el, mind megemlítik a háborút mint a távozás egyik fő okát, de az emigrálásnak szinte mindig több oka is van. Egy angolai migráns például azt mesélte, hogy már hosszú ideje el akarta hagyni hazáját gazdasági okokból, de erre csak akkor lett lehetősége, mikor kitört a háború országában, és akkor menekültként távozhatott. Egy szomáliai nő először saját országának másik részébe menekült, de ott nem tudott beilleszkedni a helyi klánrendszerbe, és mivel nem akart visszatérni a férjéhez, elhagyta az országot. De ezek csak példák, számos más ok is közrejátszhat a távozásban, és általában nem csak egy indok merül fel. Kvalitatív kutatások és élettörténet-vizsgálatok segítenek abban, hogy megtudjuk, milyen makro- és mikrotényezői vannak az elvándorlásnak. Ezen kívül fontos még az is, hogy az elvándorlók ideiglenes megoldásnak tartják, és ha úgy alakul, visszatérnének hazájukba, vagy pedig éppenséggel nem szeretnének többet hazatérni. Azok, akik számolnak egy esetleges visszatéréssel, nagyobb hangsúlyt fektetnek az otthoni kapcsolatok ápolására, így a visszailleszkedésükben ez később szerepet játszik. A befogadó országban való helyzetnek is különösen nagy befolyása van. Azok, akik nem tudnak ott elhelyezkedni, vagy nem kívánatos személynek minősülnek, könnyen nagy nyomás alá kerülhetnek, és ez pszichésen is kikezdheti őket. Mások, akik el tudnak helyezkedni, és jövedelmükből még félre is tudnak tenni, azok hazautalással erősíthetik a gazdasági és társadalmi beágyazottságukat arra az időre, amikor majd visszatérnek, illetve megőrizhetik anyagi függetlenségüket és önbecsülésüket. Ezzel szemben, akik nem tudják megtartani anyagi függetlenségüket a visszatérésük után, azok nehezebben tudnak beágyazódni a helyi társadalomba. Az utolsó befolyásoló tényező a visszatérés módja. Óriási különbség van az önszántukból hazatérők és a kényszerből vagy hivatal útján hazaszállított visszatérők között. Ez  a lelki és a társadalmi pozícióikat erősen befolyásolja.

Segítség

            Milyen segítségre számíthatnak a visszatérők abban, hogy új életet kell kezdeniük hazájukban, miután visszaérkeztek? Először is nagyon fontos, hogy még a visszatérés előtt jól informáltak legyenek a rájuk váró körülmények felől. A legjobb, ha ezeket az információkat olyan emberektől szerzik, akikben megbíznak, így a visszatérők megfontolt döntést tudnak hozni visszatérésük felől. Abban az esetben viszont, ha nem önszántukból érkeznek haza, akkor ezeket az információkat csak nem-kormányzati szervezetektől szerezhetik be, amelyek nem mindig nyújtanak pontos és egyértelmű adatokat. Így a visszatérőkben gyorsan kialakulhat az az érzés, hogy visszatérésük egy nem-tisztességes eljárás eredménye, ez frusztrálttá, csalódottá teszi őket. A visszatérést követően a megkérdezettek kétharmada vette igénybe valamilyen mértékben a lehetséges támogatásokat. Bár sokfajta segítséget lehetett igényelni, mégis a többség leginkább az anyagi támogatást kérte. Az olyan kevésbé anyagi jellegű szolgáltatásokat, mint információ vagy pszichológiai tanácsadás kevesebben igényelték. A pénzbeli segítség a leggyorsabb, legegyszerűbb és legmérhetőbb fajtája a segítségnek, főleg akkor, ha egyszerre sok ember érkezik, és mindnek szüksége van segítségre. Sok esetben a pénzt nem arra használják fel, amire igényelték. Az anyagi támogatást elsősorban az önállóság felé terelés céljából folyósítják. Egy másik hasonló eljárás a támogatott programok keretében való munkalehetőség biztosítása, ahol hat hónapra kapnak biztos munkát. Ez különösen azok számára kedvező, akik nem rendelkeznek megfelelő vállalkozói hajlammal, így a pénztámogatást nem tudnák megfelelően kihasználni. A támogatások nagyon fontosak a visszatérők számára, azonban néha bürokratikus okok miatt nem jutnak hozzá. A pszichikai segítség ott játszik nagyobb szerepet, ahol háborús konfliktus van vagy volt. A segítségnyújtásban kétfajta szervezet működhet közre. A (nyugati) kormányzati forrásokra támaszkodó szervezetek, mint például a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM), sok forrásból és sok feladatot próbál ellátni. A helyi szervezetek, amelyekhez nem-kormányzati szervezetek tartoznak, kevesebb erőforrással rendelkeznek, de személyesebb módon és kevésbé bürokratikus módon tudnak segíteni. Azonban ezek a szervezetek nem mindig felkészültek arra, miként is kellene segítségére lenniük a visszatérőknek.

Befejező gondolatok

            A nyugati politikusok magukévá tették azt az elfogadottá vált nézetet, hogy a migrálás és a fejlődés között kapcsolat van. Ebben a cikkben a szerzőpáros arra a kérdésre akart válaszolni, milyen ez a kapcsolat, és hogy a nem-önkéntes visszatérőknek milyen lehetőségeik vannak. Mindkét felhasznált kutatást abból a célból végezték, hogy teljes komplexitásában érthetővé váljék, milyen lehetőségei vannak a visszatérőknek, és milyen akadályokkal kell megküzdeniük. Néhány egymással szoros kapcsolatban álló dimenzió mentén folytak ezek a vizsgálatok. A visszatérésnek a mikéntjére már maga a távozás és a fogadó országban való élet is nagy hatással van. A nem-önkéntes hazatérők helyzete mindkét kutatás alapján nagyon nehéz, óriási kihívást jelent számukra, hogy visszaágyazódjanak korábbi társadalmukba, mindez erősen kétségessé teszi, hogy hozzájárulhatnak országuk fejlődésének. Inkább az ellenkezője az igaz, többlet terhet jelentenek a befogadó háztartások, foglalkoztatási, egészségügyi és oktatási rendszerek számára. Arról nem is beszélve, hogy a fogadó országokban tapasztalt korlátozott életkörülmények és a visszatérés után remélt önállóság és visszaágyazódás között komoly ellentét feszül. Azok a bevándorlók, akiket segélyekre és bezártságra kárhoztatnak az európai bevándorlási hivatalok, könnyen elveszíthetik önállóságuk, önbecsülésüket, és a „feleslegesség” tudata alakulhat ki náluk. A migránsokkal való ilyen bánásmód az, amit Agamben biopolitikának hív. Azok, akik hosszú időt eltöltenek ilyen körülmények között, szinte már képtelenek arra, hogy a segítség ellenére maguk is segíteni tudják országukat. A nyugat-európai kormányzatoknak, ha valóban azt szeretnék, hogy a visszatérők hasznára legyenek régi országuknak, akkor a fogadó országban való tartózkodás ideje alatt hagyniuk kellene, hogy a migránsok munkához jussanak, illetve több jogot kellene a számukra biztosítani. Németországban már történek erre kísérletek, ami a szerzők szerint óriási lépés a migránsok ügyében. A megkérdezett migránsoknak csak 64 százaléka érezte magát otthon visszatérése után, ez mindenképpen elgondolkodtató arány. A munkaerőpolitika talán majd megváltoztatja az európai bevándorlási politikát; francia és holland jelentések is készültek, amelyek kedvezőnek ítélik a migráns munkaerő megjelenését a gazdaságban. Emellett úgy tűnik, Kelet-Európában egyfajta fél-periféria kezd kialakulni. A nem-kormányzati szervezetek munkáját is érdemes lenne hatékonyabbá tenni, de azt nem szabad engedni, hogy a kormányzati politika legitimizálására használják fel őket. Akár meg is lehetne újítani a szabályozásukat ezeknek a szervezeteknek, és rá kellene bírni a fogadó országok hatóságait, hogy ne korlátozó, hanem humánus politikát folytassanak a bevándorlókkal szemben. Összességében a visszatérés és az országok fejlődése közötti viszony nagyon bonyolult, és indokolatlan és félrevezető azt feltételezni, hogy a visszatérők automatikusan elősegítik az otthoni fejlődést.

Lajtai Mátyás


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.