stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Kisebbségkutatás - 2008. 4. szám

Yang, Dali L.

Kényszerített harmónia. Kína olimpiai hullámvasútja

Forced Harmony: China' s Olympic Rollercoaste = Current History, 2008 szeptember. 243-249. p.

Hét éve, amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Pekingnek ítélte a 2008-as olimpia rendezési jogát, a kínai hivatalos hírügynökség bejelentette, hogy Peking fogja megrendezni a valaha volt legjobb olimpiát. Hiszen mi tudná jobban szimbolizálni Kína harminc éve tartó fejlődését, mint az olimpia? A kínai vezetőknek minden okuk megvolt arra, hogy országuk sikerét mutassák be. 2001 és 2008 között a kínai gazdaság teljesítménye ismét megduplázódott. Míg 2001-ben a kínai pénzügyi rendszer még szinte romokban hevert, 2008-ban már Pekingé a világ legnagyobb valutatartaléka. Az olimpia szervezői Pekinget minden fényűzéssel ellátták, így a város a valaha volt legjobban előkészített, de mindenképpen a leginkább átalakított olimpiai helyszín lett. A városban a legnevesebb külföldi építészek terveztek ikonikussá vált épületeket. A pekingi repülőtér rendje élesen ellentmond a Heathrow káoszának.

Mégis az olimpia csak egy volt Kína sok kihívása közül. 2008-ban az infláció évtizedes csúcsot döntött (7,9%). Míg Kína valaha egalitárius társadalmáról volt ismert, ma óriásiak a különbségek város és falu, tengerpart és a belső területek, szegény és gazdag között. A korrupció, különösen az alsóbb szinteken, továbbra is burjánzik. Ezek a tényezők pedig társadalmi elégedetlenséghez vezetnek, ami több városban is tömeges tiltakozásban nyilvánul meg. Mindezek mellett az egyre növekvő környezetszennyezéssel is szembe kell nézni. Sőt, a hatalmas export is sebezhető a lassuló világgazdaság, a növekvő munkabérek és a növekvő nyersanyagárak miatt.

Így a Kínai Kommunista Pártnak (KKP) nagyon kell figyelnie arra, hogy megtartsa szervezeti integritását. Az 1980-as években a párt mindhárom vezetője lefokozással fejezte be karrierjét. Ma a párt már arra törekszik, hogy a vezető utódlása ne ilyen bizonytalanul menjen végbe. 2002-ben történt az első valódi utódlás (Csiang Cö-Mint váltotta Hu Csin-Tao). A 2008-as Országos Népi Gyűlés által választott új, 204 tagú Központi Bizottság fele elsőként tölt be ilyen pozíciót. A Teng utáni években a kínai politikai vezetés kollektív irányba tolodótt, ahol a főtitkár a primus inter pares volt. A 17. pártkongresszus viszont megerősítette Hu Csin-Tao főtitkári pozícióját. Hu programja, amiben emberközpontú és a környezetre figyelő növekedést hirdet, frissen hat a kínai közegben. Hu egyben jóléti juttatásokat is ígért a kínaiaknak, ezzel szándékozva elérni az új társadalmi harmóniát.

De ebbe a harmóniába máris üröm vegyült. A Dalai Láma elmenekülésének évfordulóján Lhászában tibeti szerzetesek csendesen tiltakoztak a kínai hatóságok szigorú politikája ellen. Néhány nappal később zavargások törtek ki, és a tibetiek hivatalos épületeket, illetve nem tibeti lakosokat támadtak meg. Ami ezután következett, senkit sem lephetett meg: a kínai hatóságok egyrészt drasztikusan beavatkoztak, másrészt elzárták a területet a külföldi média elől. Peking a Dalai Lámát hibáztatta az eseményekért, azt állítva, hogy a vallási vezető bujtogatta tibeti híveit a lázadásra. A zavargások jól mutatják a kínai hatalom korlátait: hiába kezdték meg a terület modernizációját, ezzel a tibeti lakosság jó része nem ért egyet. A tibetiek ugyanis nem csak vallásuk elnyomását fájlalják, hanem a modernizáció nyerteseinek a tartományban élő han kínaiakat és a muszlim kereskedőket tartják. A han kínaiak ugyanakkor gyakran megfelelnek a tibetiek előítéleteinek, mivel általában támogatják Peking politikáját, a tibetieket pedig hálátlannak tartják. A tibeti zavargások leverését követő botránysorozat az olimpiai láng körül teljesen más értelmet nyert Kínában, mint Amerikában és Nyugat-Európában. Míg a nyugati média és a közvélemény egyértelműen a lángot megtámadókkal szimpatizált, a kínai közvélemény egy összehangolt Kína elleni támadásként látta az olimpiai láng útjának megakadályozását. Az ébredő nemzeti öntudatú kínaiak a kormány erős támaszát adják a nemzetközi küzdőtéren is. A következő időszak egyik nagy kérdése lesz, hogy az egyre erősebb gazdasággal és hadsereggel rendelkező Kína mennyire fogja a saját érdekei szerint átalakítani a globális gazdaság játékszabályait.

A kínai politikai gépezetet megakasztó tibeti incidens mellett két természeti csapást is el kellett szenvednie az olimpia házigazdájának. Az év elején Dél-Kínában súlyos hóviharok támadtak, amik megmutatták az ország gazdaságának és infrastruktúrájának sebezhetőségét, különösen a vasúti szállítás és az áramellátás területén. A tibeti konfliktus vége előtt pedig az utóbbi évtizedek legsúlyosabb földrengése következett be, 87000 ember halálát vagy eltűnését okozva. Míg a hóviharokra igen lassan reagált a kormány, a földrengés okozta károkat azonnal kezelte. A hadsereg, paramilitáris alakulatok és egészségügyi személyzet érkezett a válság sújtotta térségbe, a kormány pedig azonnal újjáépítési segélyt utalt ki, illetve utasított más városokat, hogy segítsenek a szükségben levő településeken. A kínai kormány tehát a földrengés okozta károk helyreállításában jelesre vizsgázott. A KKP Propaganda Osztályának utasításai szerint a földrengésről csak az állami hírügynökség és az állami televízió tudósíthatott volna. De Kína már változott annyit, hogy több médium is figyelmen kívül hagyta ezeket az utasításokat, és saját tudósítót küldött a katasztrófa helyszínére. A természeti csapás jó lehetőséget kínált a kormánynak saját népszerűsége növelésére mind belföldi, mind nemzetközi színtéren. A földrengés a kínai internet történetében is új fejezetett nyitott: a blogok közönsége percről percre követte az eseményeket, és próbált meg az adott korlátok között a legtöbbet megtudni az eseményekről (tehát az állami cenzúrát kikerülve). A kínai civil társadalom számára is nagyon sokat jelentett a földrengés: az egész ország heteken keresztül a földrengéssel volt elfoglalva, mindenki adakozott, vért adott. Civil szervezetek százai vettek részt ennek az irányításában. Összhangban az emberközpontú fejlődés új doktrínájával először mentettek civileket helikopterrel és először eresztették félárbocra a nemzeti zászlót a Tienanmen téren civil áldozatok miatt. Az újjáépítésre szánt összegek helyes felhasználása nagyon fontos a párt legitimitása szempontjából. Ezért külön csoportot állítottak fel a beruházások átvizsgálására és a potenciális korrupció ellen. Ez is mutatja, hogy az utóbbi időben mennyire megnőtt a kínai társadalomban az igény az átláthatóság iránt.

A földrengés „menedzselése” ugyanakkor azt is megmutatja, hogy a kínai kormány még mindig nem szereti kiengedni kezéből a fontos döntéseket. A kormánnyal együttműködő civil szervezetek dolgozhattak a katasztrófa után, de a kormánytól teljesen független szervezeteknek nem nyílt sok lehetőségük. A sajtó viszonylag szabadon jelenthetett a könnyebb kérdésekről, de amint az érzékeny pontok kerültek elő (pl. hogyan készült a földrengésre a kormány), akkor azonnal a cenzúra falaiba ütköztek. A rezsimnek sikerült a kényes kérdéseket távol tartania a nyilvános vitáktól, így pl. nem nagyon lehetett arról hallani, hogy a rosszul megépített iskolákban miért halt meg olyan sok iskolás gyerek. A helyi hatóságok anyagi kárpótlást igyekeztek nyújtani a szülőknek, akiket így el lehetett hallgattatni, és letettek az összeomló iskolaépületekért felelős hatóság feletti vizsgálatról.

A földrengés következményeinek hatékony elhárítása és a kínai kormány aktív fellépése egyes konfliktusokban (pl. Észak-Koreában, Szudánban) komoly nemzetközi szimpátiát váltottak ki. Kína pragmatikusan próbálta meg kezelni viszonyát Tajvannal és Japánnal is. A kínai külpolitika enyhülése azonban nem ellensúlyozza a kínai nacionalizmust és belső állami propagandát. A kínai állampolgárok többsége kizárólag fekete-fehér módon tud gondolkodni olyan kérdésekről, mint Tibet vagy az olimpiai láng megtámadása. Azok, akik nem a hivatalos kívánalmaknak megfelelően cselekszenek (pl. egyetértenek a tibetiekkel) különböző retorziókkal számolhatnak. Ez a politika alkalmas arra, hogy növelje a párt hazai legitimitását, de veszélyezteti az ország puha hatalmát külföldön.

A 2008-as év eseménydús első fele után Kína már nem a legjobb olimpiát szerette volna megrendezni, hanem a biztonságra helyeződött a hangsúly. Az olimpia véget értével pedig ismét az export feltételeinek megnehezedése, az infláció és a földrengés sújtotta területek újjáépítése lesznek Kína legfontosabb problémái.

Varga-Kuna Bálint


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.