stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Kisebbségkutatás - 2008. 2. szám

Griffin, John D. - Newman, Brian

A latinok és fehérek egyenlőtlen képviselete

The Unequal Representation of Latinos and Whites = The Journal of Politics, 69. vol. 2007. 4. no. November, 1032-1046. p.

Bár az Egyesült Államok állampolgárainak politikai egyenlőségére épít, az állampolgárok nincsenek egyenlően képviselve. A latino1 kisebbség annyira alacsony fokon vesz részt a politikai és társadalmi életben, hogy egyes megfigyelők szerint nem is beszélhetünk latino politikai reprezentációról. A fentiek alapján két kérdés merül fel: milyen mértékben reprezentálják jobban a fehérek érdekeit a kongresszusi képviselőik a név szerinti szavazások alkalmával, ill. hogy mennyire befolyásolja a választási részvétel, a választási körzetek etnikai összetétele és a párthovatartozás a fehér és a latino csoportok súlyát?

Eddig általában a fekete népesség alulreprezentáltsága volt a vezető téma a kérdéssel foglalkozó irodalomban. Mivel a latinok az Egyesült Államok legnagyobb és leggyorsabban növekvő kisebbsége, ezért indokolt a nagyobb figyelem irányukba.

Egy másik új szempont a kormányzati cselekvésben megnyilvánuló egyenlőség kérdése. Eddig ugyanis nem kapott sok figyelmet annak vizsgálata, mennyire ügyelnek az egyes kormányzati szereplők az adott csoportokra, különösen az etnikai közösségekre, így nem teljesen világos, hogyan kerülnek egyes személyek és csoportok privilegizált helyzetbe.

Több tényező is azt vetíti előre, hogy a latino kisebbség képviselete nem egyenlő a fehérekével. Először is általában a politikai aktivitás és a reprezentáció között erős összefüggés van. Mivel a latinok rendszerint sokkal kevésbé aktívak a kongresszusi választások alkalmával, mint a fehérek (2004-ben pl. a fehérek 65,4%-a, míg a latinoknak csak 47,2%-a szavazott ), ezért várható, hogy képviseletük is gyengébb.

Másodszor, a latinok alacsonyabb jövedelműek. 2003-ban egy átlag latino háztartás a egy átlag fehér család jövedelmének csupán 69%-val rendelkezett. Márpedig az általános szabály az, hogy a magas jövedelmű csoportok jobban vannak képviselve.

A harmadik tényező, ami a latinok alacsonyabb képviseletét sugallja, a latinok száma a kongresszusi választókörzetekben. Egy átlagos választókerület 13%-a latino. Azt várhatnánk, hogy minél magasabb egy adott körzetben a latinok aránya, annál jobban képviselik majd érdeküket a kongresszusban. Csakhogy a fehér választók magasabb aktivitása miatt ez nem feltétlenül van így, sőt az olyan kerületekben, ahol viszonylag magas a nem fehér kisebbség száma, a fehérek aktivitása még inkább megnő.

Az utolsó faktor, ami a latino képviseletet befolyásolhatja, a párthovatartozás. Hagyományosan a Demokrata Párt vállalja magára a nem fehérek képviseletét, bár ez az állítás inkább a feketékre, mint a latinokra igaz. Az várható tehát, hogy a demokrata képviselők közelebb állnak a latinokhoz, mint a republikánusok. A demokrata képviselők általában azonban liberálisabbak, mint latino választóik.

Mennyire vannak messze a latino választók fehér képviselőiktől, és vajon hogyan aránylik ez a fehér polgárok és képviselőik távolságához? A kutatás alapjául szolgáló adatok egyrészt a 2001-2002-es kongresszusi ciklus során a név szerinti szavazások eredményei, ill. a 2000-ben felvett National Annenberg Election Survey. A két adatcsoport alapján tehát fel lehet állítani egy metódust, amivel ki lehet mutatni, hogy egy adott képviselő mennyire cselekszik választói preferenciáival összhangban. Ez az adat tehát megmutatja, hogy egy adott csoport véleményét mennyire veszik figyelembe a döntéshozók, és hogy pontosan mekkora a csoportok közötti távolság.

Nincs kétség afelől, hogy a latinok és a fehérek politikai preferenciái eltérnek egymástól, sőt egy friss kutatás szerint több különbséget, mint azonosságot fedezhetünk fel a két csoport között. Fontos azonban leszögezni, hogy nem létezik egységes latino nézet, mert a mexikói, puerto rico-i, kubai és egyéb hátterű csoportok között is sok eltérés van. A származási hely szerint meghatározott alcsoportok alapján azonban nem lehet elvégezni a vizsgálatot a megfelelő mennyiségű adatok hiányában, ezért mégis általában a latinok kerülnek összevetésre a fehérekkel.

A statisztikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a latino választók egy ötpontos skálán 1,061 pontra vannak fehér képviselőiktől, míg a fehér polgárok esetében ez a távolság csak 0,981. A fehér és a latino választók és képviselőik közötti távolság tehát elég magas, 0,80. Azokban a kerületekben, ahol fekete képviselőt választottak, a latino választók és a fekete választók távolságának különbsége a képviselőtől még nagyobb.

Ezeknek az adatoknak az elemzésében hasznos a más társadalmi csoportokkal való összevetés. Egy ilyen lehetséges összevetés a vagyoni különbségek alapján történik. A 25 000 dollár alatti jövedelmű háztartások és a 75 000 dollár feletti jövedelmű háztartások távolságának különbsége képviselőiktől 0,07 pont a gazdagabb réteg javára. Ez az adat tehát alacsonyabb, mint a latino-fehér különbség, az etnikai hovatartozás tehát inkább meghatározó, mint a vagyon. Sőt, a latinok és fehérek közötti különbség magasabb, mint bármely módon meghatározott csoportok között (vagyon, képzettség, nem, kor, etnikum). A latinok további alcsoportokra bontása alapján megállapítható, hogy a puerto rico-i, de különösen a mexikói származásúak a latino átlagnál is messzebb vannak képviselőiktől, a kubaiak viszont 0,16 ponttal közelebb vannak hozzájuk, mint a fehér átlag.

A modellt további adatok bevonásával tovább lehet finomítani. A fehér és a latino csoport közötti különbség egyik fontos oka ez alapján a választási részvételben tapasztalható eltérés. Ennél kisebb eltérést okoz a vagyoni helyzet különbsége. A harmadik vizsgált tényező a „fehér visszahatás” jelensége: vagyis a fehérek növekvő aktivitása jelentős létszámú kisebbség esetén. Ez magyarázhatja meg, hogy a 40-50%-ban latinok által lakott körzetekben miért kiemelkedően magas a latino polgárok és a képviselők közötti távolság. Bár a 19 latino kongresszusi képviselő közül csupán három volt republikánus 2001-2003-as ciklusban, ezért mély elemzést nem lehet végezni, az adatok mégis egyértelműen azt mutatják, hogy a latino demokrata képviselők közelebb álltak latino választóikhoz, mint a republikánusok.

A latino polgárok képviseletét hatékonyságát ezek alapján a következő módszerekkel lehet növelni. Először is, a latino választók aktivitása csökkenti a képviselőtől való távolságot. A választási részvétel növelése azonban nem egyszerű feladat, mert egy sor nyelvi, kulturális és állampolgársági akadályt le kell ehhez győzni. Másodszor, a latino demokrata képviselők magasabb száma is a képviseleti távolság csökkentésének eszköze. Ennek legegyszerűbb módszere a választási körzetek átszabása lenne úgy, hogy több legyen a latino többségű kerület. (Az Egyesült Államokban minden választás előtt átszabják a körzeteket). Ez azonban általában nem állna a demokrata párt érdekében, mert ekkor a szomszédos kerületekben kerülhetne hátrányba, ami végső soron a demokrata képviselők számának csökkenéséhez vezethetne. Egy nyilvánvaló módszer azonban nem tűnik annyira célravezetőnek: a jövedelmi különbségek csökkentése, tehát a latino kisebbség gazdasági segítése nem fogja közelebb vinni őket képviselőikhez. Amint a kutatásból kiderült, a jövedelmi, életkori és nemi sajátosságok ugyanis kisebb szerepet játszanak, mint az etnikai hovatartozás.

Varga Bálint

1 Az angol latino vagy hispanic szónak nincs adekvát magyar fordítása, ezért a továbbiakban a latin-amerikai bevándorlókra és leszármazottaikra a cikk eredeti terminológiája szerint latino-ként fogunk hivatkozni. Az általában használt magyar terminusok egyike sem írja le pontosan ezt a csoportot. A lehetséges variánsok: latin vagy latinajkú (de az olaszok, franciák is latin nyelven beszélnek), spanyol (nincs benne a braziliai, de benne van a spanyolországi bevándorló). A latin-amerikai bevándorló szintén nem helyes, mert sokan már az Egyesült Államokban születtek és így amerikai állampolgárok.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.