stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Kisebbségkutatás - 2008. 2. szám

2


Melika, Georg

Multietnikus nyelvi érintkezések a Felső-Tisza-vidéken

Sprachkontakte in Transkarpatien. Bemerkungen zu den interkulturellen Auswirkungen im oberen multiethnischen Theißraum. = Spiegelungen. Jg. 2. 2007. No. 4. 388-401. p.

A nyelvét, kultúráját és identitástudatát a szovjet korszakon át máig megörző, őshonos magyar, román, ruszin népelem mellett számos eltűnt vagy lemorzsolódóban lévő etnikum tartozik Kárpátalja etnikai örökségéhez. Az utóbbiak közül valók a régebben errefelé is svábnak mondott római katolikus németek, XVIII. századi és XIX. századeleji, Frankföldről, Felső-Ausztriából, valamint a Cseh-Erdő vidékéről történt betelepítések leszármazottaiként. Telepítési helyeik voltak: Munkács és Huszt környéke (Schönbrunn-birtokok), illetve az Erdős-Kárpátok völgye Szlatina fölött (Német-Mokra, azaz Deutsch-Mokra sóbányászattal összefüggő kincstári fakitermelés). Utódaik a XX. század elején (a szerző nem teljesen egyértelmű adatai szerint) még közel harmincezres nagyságrendben éltek a Kárpátalján. A második világháború vége felé bevonuló oroszok intézkedései nyomán megcsappant létszám elköltözéssel és asszimilációval is tovább fogyott. Rendszerváltáskor, illetve a szuverén ukrán fennhatóság kezdetén ennek néhány ezres (más becslések szerint legfeljebb tízezres) maradványa volt kimutatható, amely német, illetve osztrák kulturális és civilszervezetek segítségnyújtása mellett fedezhette fel újra hagyományos identitását. Német-Mokra szovjetizált neve: Komszomolszk, hosszan túlélni látszik a Szovjetunió felbomlását.

A maguk idején is csekély kiterjedésű nyelvszigetek anyanyelvhasználata a napi gyakorlat, a különböző tevékenységek során eleven kölcsönhatásba került a ruszin és ukrán, a magyar, illetve a román nyelvi környezettel. Georg Melika a többféle bajor dialektusú német nyelvkincs kölcsönszavai nyomán és annak egyéb változásaiban teszi megfoghatóvá az etnikumok és kultúrák kapcsolatait. Tulajdonképpen az ún. etnoreáliák - valamely etnikum köréből származó tárgyak, környezeti elemek, szokásformák, babonás képzetek stb. - átvételéről van szó, elnevezésükkel együtt (helyi vagy regionális etnologizmusok), illetőleg önmagukban csak a szóelemekről (etnoglosszák).

A táji szókészlet már a németek érkezése előtt keveredett főként a magyar és a ruszin között. Ennek során a magyarból sajátos módon főként éppen olyan német eredetű szavak találtak utat a többi nyelvbe, amelyek a magyarban is jövevényszavak voltak, és a magyarság intenzív és hagyományos német nyelvterületi és belső települtségi (felvidéki, erdélyi szász) kapcsolatait reprezentálták. Egyébiránt Kárpátaljára szintén kerültek a környezetben gyorsan feloldódó németajkú telepes csoportok már korábban is, mint emléküket különböző helységnevek (Beregszász stb.) őrzik. A régebbi német kapcsolatokból származó lexémák tárgyi hordozói nem egyszer civilizációs, import jellegű reáliáknak mondhatók: flaska, lámpás, drót, pléh stb. Az elsődleges nyelv kérdésétől és a kölcsönzés irányától eltekintve közös regionális névkészlet alakult ki két vagy akár több nyelv között (némelykor csak tükörfordításos formában) a paraszti gazdálkodás, a pásztorkodás, a természeti környezet, az időjárás, a családi életkör, az étekfogások, az egyházi és laikus ünnepek, a falusi társaslét, később a közös iskolaélet témakörében.

A XVIII-XIX. századi, csekély számú német telepes elsősorban átvett a környezettől, ugyanakkor adott is. A magyar és ruszin - korábbról már egymás közt kicserélődött - szókészletből legkiterjedtebb körben az öltözék, a viselet darabjai kerültek át elnevezésükkel a helyi németbe is (bunda, gatya, szoknya, kendő, kalap, sapka, kalap, csizma, bocskor, bakancs); hasonlóan egyes, csak ruszin dimenzióban használatos kellékek is. A magyarból vette át mindenki a szüret, szüreti bál elnevezéseket vagy a disznóölés egyes termékneveit (hurka, paprikás, kóstoló), ugyanakkor a németből (schinken) a sonkáét. A szilveszter estét, az áldomást, a gazdát mindenki ezen a néven említette. Hasonló áthatások és áthallások garmadáját mutatja be a tanulmány az etnikumok és felekezetek között még oly eltérő karakterű, ám az elkülönülő időpontok miatt kölcsönösen látogatott egyházi ünnepkör társas eseményeit illetően is. A német-mokraiak Salzkammergutból magukkal hozott, pogány gyökerű nyári napforduló-ünnepét, a suniwäntfäst-et (Sonnwendfest), amelyet a közeli leánytelepülésen (Königsfeld - Királymező - Ust Čorna) máig megülnek, a ruszin környék is átvette, viszont fő kellékét, a tábortüzet mindegyik fél a románból kölcsönözte: vatra. Az egymás közötti kölcsönzések történeti körére természetesen rárétegződött a kiegyezést követő magyarországi (igazgatási, technológiai) modernizáció, majd a csehszlovák uralom sok aktuális újdonsága, utóbb pedig a szovjetizálás orosz-ukrán szókészlete, amelyek már ún internacionalizmusokban is bővelkednek.

Az 1990-es években nemzetközi részvétellel megindult etnológiai, dialektológiai kutatás komoly eredményeket mondhat magáénak. A kutatás jelentős képviselője az Elzászból elszármazott, az 1960-as évektől az ungvári egyetemen oktató nyelv- és tájtörténész, az itt ismertetett tanulmány szerzője: Georg Melika. Hézagpótló néptörténeti monográfiája: Die Deutschen der Transkarpatien-Ukraine - Entstehung, Entwicklung ihrer Siedlungen und Lebensweise im multiethnischen Raum 2002-ben jelent meg Marburgban.

Komáromi Sándor


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.