stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Kisebbségkutatás - 2008. 2. szám

Matsuzato, Kimitaka

Muszlim vezetők az oroszországi Volga-Urál vidéken: önmeghatározás és kapcsolat a helyi hatóságokkal

Muslim Leaders in Russia’s Volga-Urals: Self-Perceptions and Relationships with Regional Authorities = Europe-Asia Studies, Vol. 59. 2007. no. 5. July, 779-805. p.

Az oroszországi muszlim közösség (umma) 1992-ben kettészakadt az ufai székhelyű Oroszországi Muszlimok Lelki Tanácsára és a moszkvai központú Oroszországi Muftik Tanácsára. Másfél évtizednyi szakadás után azonban a világszerte erősödő muszlimellenesség hatására úgy tűnik, hogy a két rivális szervezet egyesíti erejét. A másfél évtizedes szakadás az oroszországi muszlimokkal foglalkozó kutatásokat is befolyásolta, a legtöbb tanulmány ugyanis a két szervezet közötti harcokról íródott. Sőt, a rivalizálás hevében sok kutató elhanyagolta a terepmunkát, és csak a két szervezet vezetőitől kapott információkra hagyatkozott, ezáltal figyelmen kívül hagyva a muszlim társadalmak többi szereplőjét.

Az oroszországi muszlimok életében fontos szerepet játszik a helyi identitás és helyi mítoszok (pl. Tatárföld mint az oroszországi iszlám bölcsője). A helyi kormányzati szervek kapcsolata az iszlámmal különbözik a kormány és a kereszténység kapcsolatától. A kormány nemcsak azt várja el a muszlim közösségektől, hogy szociális kérdésekben partnerek legyenek, hanem azt is, hogy segítsenek fenntartani a térség etnikai és vallási stabilitását. A muszlim közösség jobban ráutalt az államra, mint az ortodox egyház, mert szervezete, iskolái, templomai még csak most épülnek.

A szovjet időkben a muszlimok oktatását a buharai madrasah (középiskola) és a Taskenti Muszlim Egyetem végezték. A Szovjetunió összeomlásával mindkettő elvesztette szerepét, a gomba módra szaporodó, frissen alapított muszlim közösségeknek viszont szükségük volt képzett imámokra. Rosszul felszerelt madrasahokat hoztak létre Oroszország-szerte, de az 1999-es dagesztáni válság után az orosz hatóságok szigorúbban ellenőrizték ezeket, és sok iskolától megvonták a tanítási engedélyt. A madrasahok hatását mégsem szabad alábecsülni, mivel a felsőoktatás csak a nagy muszlim városokban biztosított, ezért a madrasahok képzik a leendő helyi vezetőket és imámokat.

Az oroszországi muszlim régiók között szembetűnő különbségek vannak. Dagesztán a világszerte terjedő muszlim reneszánsz egyik központja. Tatárföld ugyan az iszlám perifériáján található, de a helyiek inkább félperifériáról beszélnek, mivel az oroszországi iszlám legtöbb hívője ott él. Baskíriában különösen erős volt a két rivális szervezet konfliktusa. Dagesztánban, Tatárföldön és Baskíriában van muszlim egyetem, Orenburgban madrasah, de Permben semmilyen muszlim oktatási intézmény nem jött létre. Az iszlám etnikai magját a legnagyobb létszámú tatárok adják.

Az orosz egyházi törvények lehetőséget adnak a hívő közösségek létrehozására és ezek szabad szövetkezésére, vagyis egyszerűen létre lehet hozni muftiátusokat. Az 1992-ben bekövetkezett szakadás e törvény miatt volt lehetséges. A szakadásban a személyes rivalizálás mellett közrejátszott az is, hogy a helyi hatóságok is elősegítették a muftiátosok megalakítását, és hogy a fiatal imámok eltérően gondolkoztak az iszlám szerepéről az új körülmények között, több hangsúlyt fektetve a mecseteken kívüli tevékenységre. Mivel a szovjet rendszerben működő centralizált muszlim közösség nem bizonyult elég hatékonynak, a rendszerváltozás után a kettészakadt muszlim társadalom még jobb eredményeket is el tudott érni.

Tatárföld saját magát az oroszországi iszlám bölcsőjének tartja, mivel a területén valaha lakó volgai bolgárok 922-ben felvették az iszlám vallást. Míg 1988-ban csak 18 mecset volt Tatárföldön, ma már több, mint 1000 templommal rendelkeznek a tatár muszlimok (csak a dagesztáni mecsetek száma nagyobb ennél). A kilencvenes évek folyamán a két nagy muszlim szervezet mindegyike megjelent Tatárföldön, de egyikük sem tudott létrehozni hatékonyan működő struktúrát. Kevés fizetett alkalmazottjuk van, vezetőségeik inkább civil egyesületekre emlékeztettek, mint egyházra. Ennek az áldatlan állapotnak 1998-ban szakadt vége, amikor állami kezdeményezésre összeült az Első Tatárföldi Muszlim Kongresszus, és sikerült közös muftit választani. Ezután gyors fejlődés kezdődött: a tatár kormány központi székházat adományozott Kazanyban, létrejöttek a kerületi muszlim szervezetek, és megnyílt a részben állami fenntartású Kazanyi Muszlim Egyetem. Az 1999-es dagesztáni konfliktus után ideológiai kérdések kerültek előtérbe, hangsúlyozandó a tatárföldi iszlám békés jellegét. A tatárföldi modell tehát az állam hangsúlyos szerepvállalásával működik, és ez látványos eredményekben mutatkozik meg (pl. állami támogatással épülő mecsetek). Más területek muftijai irigykednek a tatárföldiekre, bár megjegyzik, hogy az állami támogatással, de az adott közösség részvétele nélkül épült mecsetek gyakran konganak az ürességtől, ezért az állam szerepvállalása kontraproduktív is lehet. A tatár muftik szerint ezeket a vádakat csupán az irigység szüli, és tagadják, hogy az állam túlságosan beleszólna a mecsetek működésébe. Jó példa erre Nyizsnyekamszk esete: ennek a kelet-tatárföldi iparvárosnak a muszlim közössége az egyik legnagyobb oroszországi mecsetet építette fel a kilencvenes években, komoly támogatást kapva a várostól és a városi üzemektől. Mégis minden pénteken tele van a mecset. A tatárföldi adminisztráció az utóbbi években láthatóan kevésbé érdeklődik az iszlám szervezetek iránt, mivel rájött, hogy az iszlám nem tudja biztosítani az elvárt ideológiai muníciót. Baskíriával ellentétben a tatárföldi iszlám paradox módon depolitizálódott az állami beavatkozás óta.

Az asztrahányi, szaratovi és orenburgi kerületekben jelentős a kazak kisebbség létszáma. Asztrahány és Orenburg nemcsak fizikailag van közelebb a határhoz, mint Szaratov, hanem határként is viselkednek: megjelent egy geopolitikai diskurzus, megpróbálnak a Kaszpi-tengeri gázmezőkből hasznot húzni, üzleti és fejlesztési kapcsolataik inkább Iránhoz és Kazakisztánhoz kötik őket, míg Szaratov sokkal inkább Moszkva felé fordul, tipikus belső régióként viselkedve. Asztrahány soknemzetiségű városként hosszú muszlim múltra tekint vissza. Ma a kazakok körében leginkább a sámánizmussal kombinált népi vallásosság jellemző. A gazdasági fejlődés sok bevándorlót vonz a városba a Kaukázusból, de mind ez idáig nem léptek fel etnikai vagy vallási konfliktusok. A városban különösen sok a dagesztáni bevándorló, akik saját imámot hoztak Csecsenföldről. A dagesztáni közösség jóval aktívabban gyakorolja vallását, mint a városi tatárok vagy kazakok, ezért sok nem kaukázusi fiatal is inkább őket preferálja. Az imám ezért oroszul tartja az imákat, mert az újavar nyelvet sok hívő nem értené meg. Az azerbajdzsáni közösség az egyetlen a városban, ahol nem oroszul folynak a liturgikus alkalmak. A város muszlim közösségei között a nyelvi, etnikai és teológiai különbségek ellenére jó az együttműködés.

Szaratovban jóval alacsonyabb fokú a kormányzat és a muszlimok együttműködése, mint az előzőleg említett kerületekben. A befolyásos szaratovi imám az állami szervek közreműködése nélkül épített ki komoly muszlim közösséget.

Az orenburgi muszlim közösség a város gazdag muszlim hagyományaira épít. A kilencvenes évek elején a városban muftiátus és madrasah jött létre a hatóságok támogatásával. A régió másik nagyobb városa, Buguruszlán azonban nem tartozik az orenburgi muftiátushoz, hanem saját szervezetet hozott létre. Ennek az oka az, hogy míg Orenburg hagyományosan Kazakisztán felé orientálódik, addig Buguruszlán földrajzi helyzetéből kifolyólag Szamara és a Volga-vidék felé. Buguruszlán komoly arab támogatást kapott a kilencvenes évek folyamán, aminek segítségével neves madrasahot hoztak létre. Az 1999-ben kezdődő vahhabita-ellenes kampány azonban nem kedvezett az arab támogatással bíró iskolának, ami 2004-ben meg is szűnt.

Baskíriában körülbelül egyenlően oszlik meg a két nagy muszlim szövetség tagsága. A köztársaságban komoly etnikai feszültség van a kisebbségi tatárok és a baskírok között. A baskíriai tatárok ráadásul elégedetlenek a tatárföldi kormányzattal, mert szerintük Kazany nem támogatja eléggé a kisebbségbe szorult tatárokat. Ezek a konfliktusok a két nagy szervezet támogatottságában is tükröződnek. Bár a befolyásos muszlim vezetők között nagyon sok a személyes konfliktus, a helyi imámok általában jól megértik egymást.

A permi régió hagyományosan toleráns a vallási kisebbségekkel szemben. Az oroszországi Carnegie Intézet 2002-ben Permet ítélte a legdemokratikusabb orosz területnek, amiben szerepet játszott az engedékeny valláspolitika is. Jó példa a vallási toleranciára, hogy míg összoroszországi szinten a katolikus és a baptista egyházakat II. Alekszij moszkvai pátriárka ellenkezése miatt nem engedik be a Vallásközi Konzultatív Bizottságba, addig a permi hasonló testületnek mindkét egyház tagja. A permi kormányzati szervek már csak a demokratikus ethosz miatt is jó kapcsolatokat tartanak fenn a helyi muszlimokkal. Bár Perm minden értelemben a muszlim világ perifáriája, egy markáns muszlim vezető, Muhammedgali Khuzin mégis oroszországi főmufti-helyettes lett.

Az oroszországi iszlám tanulmányozása tehát nem végezhető el csak a vallás vizsgálatával. Először is, a lakosság helyi önképe meghatározza a vallás jellegét. Másodszor, a helyi kormányzat is meghatározza a muszlim közösségeket. Az állami politika viszonyulása az aktív patronálástól a teljes érdektelenségig terjed. Az aktív állami közbeavatkozás indokai is eltérőek lehetnek az ideológia szövetségkereséstől a gazdasági kapcsolatok építésén át a demokratikus értékek fenntartásáig.

A centrum-periféria viszony szintén meghatározza a helyi muszlim közösségek viselkedését. Tatárföld ugyan megkérdőjelezhetetlenül az oroszországi iszlám központja, ennek ellenére nem nyújtott vonzó alternatívát a többi terület számára, bár a két országos rivális szervezet tatárföldi békéje mindenképpen követendő példa lehet. Asztrahány egyedülálló modellt dolgozott ki a muszlim csoportok közötti békére, míg Orenburgban és Baskíriában súlyos rivalizálás folyik a konkurens csoportok között.

Varga Bálint


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.