stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Kisebbségkutatás - 2008. 2. szám

15


KISS BALÁZS

ÁLLAMFORDULAT NYITRÁN (1918-1923)

A Zobor lábánál elterülő városban 1918 októberében jelentkeztek a négyéves háború végének és az ezt követő átalakulásnak az első jelei. Október végén a Csehszlovák Köztársaság kikiáltásakor a Zoboralján vezető pozícióban lévő magyar tisztviselők Magyarország keretén belül képzelték el Nyitra városának a jövőjét, míg a város szlovák lakosai a Nagymorva Birodalom egykori székhelyében a szlávság bölcsőjét látták. Abban az időben, amikor az őszirózsás forradalom keretében politikai és társadalmi fordulat zajlott le Magyarországon, és október 28-án Prágában kikiáltották a csehszlovák államot, majd október 30-án Turócszentmártonban a szlovákok politikai képviselete is az új állam mellett foglalt állást, fontos, a város történetét meghatározó események kezdtek kibontakozni.1

Október második felében Nyitra magyar nemzetiségű tisztviselői összegyűltek tiltakozni a Csehszlovák Köztársaság megalakítása ellen, valamint a helyi magyar forradalmi mozgalom is a csehek és a csehszlovák állam ellen fogalmazta meg követeléseit. Nyitra vezetésének az egységes magyar állam fennmaradásához fűződő álláspontja 1918. október 24-én a városházán lezajlott titkos tanácskozáson fogalmazódott meg. Szmida Kálmán prépost-plébános, Gyürky városi főjegyző és Palásthy táblabíró mellett a helyi gazdasági élet vezetői is jelen voltak az eszmecserén.2 A gyűlésen elsőként Szmida szólalt fel, aki a katolikus egyház feladatát ismertette; szerinte a papságnak propagandát kell kifejteni mind a szlovák, mind a magyar hívek körében nemzetiségi hovatartozás nélkül. Szükségesnek érezte, hogy mindkét nyelven szülessenek a szentistváni állam egységét támogató, és a csehek törekvéseit elutasító cikkek, továbbá az egyházi összejövetelek és megmozdulások szervezését is kívánatosnak tartotta. Az ülésen a többi felszólaló is támogatta Szmida elképzeléseit, valamint az október utolsó napján ülésező megyegyűléssel egyetemben, egy az állam integritásának megőrzését támogató közös álláspont megfogalmazását szorgalmazták. Az ülés végén a nyilvános városi tanácskozást, az aktuális kérdések megtárgyalására október 28-ra hívták össze.3

A Csehszlovák Köztársaság kikiáltásának napján, október 28-án ülésezett a nyitrai képviselőtestület is, ahol szóba kerültek a prágai határozatok. Szmida Kálmán itt is szónoklatot tartott „Isteni gondviselés, hogy mi Magyarország felvidéki polgárai, ezen történelmi eseményt megéljük. Az ezeréves szláv múlt egyezkedik a világ fórumain , […] milyenek leszünk és milyenek maradunk a mi anyánk a magyar állam gyermekei. A véres világháború végének a küszöbén. 4

Többi felszólaló szerint a csehek és a szlovákok a wilsoni elvek szerint fogják majd megrajzolni a nemzetek határait. A szlovák nemzeti mozgalom helyi vezetőinek a véleménye szerint tíz-tizenöt megyében, köztük Nyitrán, is a népek önrendelkezését akarják érvényesíteni ahelyett, hogy az állam egységét és területi integritását támogatnák. A város képviselői egybehangzóan megállapították, hogy a szlovák nemzeti mozgalom nem lehet sikeres Nyitra városában, mivel mindenekelőtt a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület5 aktív közéleti, kulturális tevékenysége miatt a város nyelvileg magyarrá vált. Az 1910-es népszámlálási adatok ezt a vélelmet alátámasztották. A város lakosainak közel 60 százaléka magyar, 30 százaléka szlovák és 10 százaléka német nemzetiségű volt.6 A korabeli feljegyzések szerint a nyitrai utcákon a szlovák beszéd az idős polgárok körében hangzik el, de az is csak a járás olyan szlovák lakosai, munkásai és napszámosai között, akik a városban keresték meg a megélhetésükhöz szükséges pénzt.

A városi képviselők a szlovákok túrócszentmártoni elszakadási követeléseiről rövid idő alatt értesültek, ennek ellenére az egységes ezeréves magyar állam felbomlását, integritásának megszűntét nem tudták elképzelni. A cseh fennhatóság alatt "nem lenne kellő kapcsolat az anyanyelvvel, kultúrával és a történelmi múlttal, ami a nemzeti léthez nélkülözhetetlen" vélték a megyei bizottsághoz írott kérvényükben a város elöljárói.7

1918. október 31-én Budapesten gróf Károlyi Mihályt kinevezték miniszterelnöknek. A kinevezés híre még aznap este Nyitrán is elterjedt. Károlyi a kormánya azonnali kinevezéséről táviratban értesítette a megyék vezetőit, ebben segítséget kért tőlük a közügyek intézéséhez. A Magyar Nemzeti Tanács, amelynek a tagszervei alkották az új kormányt, felhívta minden megyei és városi hivatal figyelmét, hogy a joghatóságuk területén állítsanak fel önálló Nemzeti Tanácsot. Ekkor a város ügyeit Gyürky Ferenc városi főjegyző intézte, mivel Thúróczy polgármester a katonák által behurcolt spanyolnáthában betegeskedett. A pesti események és a Nemzeti Tanács megalakításának tervével a Nyitrai Lapok szerkesztője, a főjegyző és a szociáldemokraták képviselője, Magyar Viktor ügyvéd társaságában felkeresték otthonában a betegeskedő Thúróczyt. Ezen a szűkebb tanácskozáson született döntés arról, hogy támogatják a budapesti Magyar Nemzeti Tanács követelését a helyi Nemzeti Tanács felállítására. Az új testületbe delegált tagok személyéről azonban nem jött létre megállapodás e szűk körű megbeszélésen.8 Másnap, november 1-jén közös tanácskozást tartottak a város és megye elöljárói és tisztviselői, amelyen Gyürky mint a tanácskozás vezetője ismertette az aktuális politikai helyzetet, és felolvasta a magyar népkormány táviratát a Nemzeti Tanács megalakítására. Ezen az ülésen komoly vita bontakozott ki a Nemzeti Tanács jogköréről. Szathmáry, a megye főjegyzője jogi fejtegetésében a közrend fenntartásán kívül további jogokat nem akart átruházni az új testületre. Vele ellentétes álláspontot képviselt Magyar Viktor ügyvéd, aki széles jogkört kívánt átadni a felállítandó új testületnek. A heves vita folytán másnapra halasztották a Nemzeti Tanács megválasztását.9 Ezalatt a budapesti kormány táviratban Gyürkyt nevezte ki a Nemzeti Tanács élére. Állítólag Hock János, a kormány tagja telefonon személyesen is felkérte Gyürkyt a tisztség betöltésére, azonban erről később komoly viták alakultak ki. A tanács tagjait egyhangú szavazással választották meg.10 A szociáldemokraták mellett a keresztényszocialisták képviselői is bekerültek az új tanácsba, ahol az előbbiek jelentős túlsúlyban voltak. A Nemzeti Tanácsnak a belső szervezetét is létrehozták, három önálló bizottságát alapították meg: egyet-egyet a közrendfenntartására, a közélelmezésre és a panaszügyekre. A városban állomásozó katonák élelmezésér öt főből álló külön bizottságot is felállítottak. Az élelmiszerhiány és a politikai bizonytalanság nyomán azonnali intézkedésekre volt szükség. Azonban számos kérdésben a politikai versengés a tanácson belül a gyors döntéshozatalt megakadályozta.11

Politikai versengés

Nyitrán két jelentős politikai irányzat mutatkozott 1918 őszén: a szociáldemokrata és a keresztényszocialista. A Nemzeti Tanácsban mindkét jelentős politikai erő képviselve volt, de eltérő súllyal. Az új Nemzeti Tanács megalakulásával egyben városi tanácsosi helyeket szereztek a politikai pártok; a tanács kinevezett és megválasztott tagokból állt, de a polgárok tényleges megkérdezése nélkül valódi választás nélkül működött a testület. A Magyar Nemzeti Tanács a politikai életben is aktív szerepet játszott. November 2-án, közvetlenül a választás előtt a Magyar Szociáldemokrata Párt helyi szervezete 500 fős tagsággal alakult meg. A párt elnökének Dugesz Jenő órásmestert választották, aki egyben a Magyar Nemzeti Tanácsnak is tagja lett. A keresztényszocialisták az egyházmegye székhelyén erős szervezettel bírtak, de csak decemberben jutottak komoly szerephez, addig a szociáldemokraták vezetése alatt működött a város. A keresztényszocialisták ismert vezetője Jánoky-Madocsány Gyula,12 egykori főispán és kormánymegbízott, a pártban még vezető szerepet játszott Magyar Viktor, aki bár nem volt elnök, de valóságban a szellemi vezetője volt a mozgalomnak. A Katolikus Néppártból kinövő irányzat a társadalom alsó körében kezdett szervezkedni, a szociális hiányosságokat törekedett korrigálni. Segédkezett az Országos Vidéki Katolikus Tanács (OVKT) létrejöttében, amelynek a legfőbb feladata a szociális területeken a papság megerősítése volt. 1918. november 10-én az OVKT a katonaságtól visszakapta helyiségeit. Az egyesület elnöke Jozef Tiso teológiaprofesszor és Eugen Filkorn gimnáziumi tanár, katolikus pap volt.13

Pártküzdelmek

Nyitrán november 13-án összeült a Magyar Nemzeti Tanács, hogy véleményt nyilvánítson a formálódó magyar államról. A budapesti Magyar Nemzeti Tanács tervezete szerint a formálódó állam neve Magyar Népköztársaság lett volna, a helyi keresztényszocialisták azonban szorgalmazták, hogy inkább Magyar Népi Demokratikus Köztársaság legyen. A városi küldöttség szociáldemokrata vezetéssel Budapestre utazott, amely a Magyar Népköztársaság kikiáltását támogatta.14 Az államformaváltás másnapján, november 17-én a szociáldemokraták gyűlést tartottak, ahol a párt egy fővárosi küldötte is megjelent, aki rámutatott a fordulaton belül a szocdemek érdemeire, a politikai események felvázolását követően. A kommunisták képviselője, Matyuga László beszédében a világforradalom mellett foglalt állást, és a papok lemondását követelte.

A keresztényszocialisták két képviselője a Magyar Nemzeti Tanácsban ekkor Eugen Filkorn és Jozef Tiso volt, ők ezzel egyidejűleg egy új, radikális hangvételű magyar-szlovák kétnyelvű hetilapot indítottak „Nyitra-Nitra címmel november közepén, amelyben éles hangvételű cikkekben fogalmazták meg a szocdemektől eltérő véleményüket. Antiszemita hangvételű írások is születtek, például az egyik kijelentette: „le a zsidókkal, le azokkal a hősökkel, akik a világégést okozták és aktívan közreműködtek benne, le a katonai hivatallal és le a nyitrai kávéházakkal .15

A politikailag szembenálló felek között a helyzet oly annyira megromlott, hogy pogrom lehetősége is felmerült a hónap második felében. November 17-én megalakult az Országos Radikális Párt helyi szervezete is. Károlyi pártja pedig december 1-jén alakította meg nyitrai alapszervezetét. Azonban a helyi politikai életben bekövetkezett változások nem tükröződtek a Nemzeti Tanács összetételében. A keresztényszocialista irányzatú Nyitramegyei Szemle december 1-i számában a Nemzeti Tanács megszűnésével számol, és egy új választáson létrejövő képviseleti szerv felállítása mellett kardoskodik.16 A helyi politika átalakulásáról a végső döntés Pesten született meg. A Központi Magyar Nemzeti Tanács szerint a tagok választásával újjá kell alakítani a helyi tanácsokat, a kiválasztott tagok csak egy politikai párt listáján lehetnek rajta, függetlenként nem indulhatnak.

Október második felétől a Felföld számos városában alakultak meg a szlovák nemzeti tanácsok is. A nyitrai Magyar Nemzeti Tanácsban a helyi szlovákság érdekeit mások mellett Magyar Viktor és Štefan Bertovic ügyvéd, valamint Viliam Paška képviselte.17

A magyar nemzeti tanácsi választásokat december 2-re írták ki a városháza nagytermébe. Ahol a politikai erők hívei és támogatói megjelentek, tömegjelenetek alakultak ki, a rendet Oskár Ronchetti tűzoltóparancsnok tartotta fenn. Összesen 28 politikai és szakmai szervezet 126 jelöltje vett részt a Nemzeti Tanács választásán.18 A szavazatok leadására a városháza nagytermében került sor, ahol néha tettlegességig is fajultak az indulatok. A választás eredményét a levezető elnök, Gyürky hirdette ki. A végeredmény szerint a keresztényszocialisták jelentősen növelték helyeik számát az új Magyar Nemzeti Tanácsban.19 A második Magyar Nemzeti Tanács rövid ténykedése alatt a fordulat konkrét napi ügyeivel foglalkozott. A bő egyhetes működése végén a csehszlovák légionáriusok bevonulásával átvette a helyét a Szlovák Nemzeti Tanács. A rövid működése abban foglalható össze, hogy a pártok nemzetőrségeinek a segítségével törekedett fenntartani a rendet, továbbá biztosította a vértelen átmenetet.

A helyi szlovákok két vezetője Filkorn és Tiso lett november első hetének végére. A háborúban tábori papként teljesítettek szolgálatot, ahol a cseh katonákkal is érintkezésbe léptek, így már régebben is informálódtak a csehszlovákok külföldi ellenállásáról. A csehszlovákiai függetlenségi nyilatkozat már végleges volt, de az új állam határai még nem voltak megállapítva, ám azt pontosan tudták, hogy Nyitra a Csehszlovák Köztársasághoz fog kerülni. Nyitra abban az időben, amikor Tiso és Filkorn a frontról megérkezett, magyar város képét mutatta. A helyi szlovákok körében már októberben titkos agitáció kezdődött el. November 10-én indítványozták, hogy alakuljon Szlovák Nemzeti Tanács, azonban Tiso javaslatára ezt elvetették, mert ekkor még korainak tartotta a megszervezését. Filkorn és Tiso mint fiatal papok és agilis egyesületi vezetők azon a véleményen voltak, hogy a politikai ellenfeleiket csak tömegmozgalom keretében, a keresztényszocialista irányzat megszervezésével lehet meggyőzni. A céljaik eléréséhez önálló lapot indítottak a - Nyitra - Nitra címmel. Kiadója Filkorn, a szerkesztője Tiso lett. A november 17-én megjelent első szám a szlovák nemzeti ügyről még nem tett említést, csupán a keresztényszocializmus XIII. Leó által megfogalmazott enciklikáját a Rerum Novarumot ismertette mint követendő programot, nemzetiségtől függetlenül a hívek körében.20 A második szám „Slováci, plesajme! 21 címmel jelent meg, ebben programot hirdetett „ne siránkozzunk és bánkódjunk, hanem örvendjünk, énekeljünk mindnyájan. Fejezzük be azt a szégyenkezést, hogy mi Szlovákiában születtünk […] nem vagyunk másodrendű állampolgárok, mivel ez a mi bölcsőnk. Tiso arra is utalt cikkében, hogy a teljes közéletben szükséges a szlovák nyelv használata. A lap december elsején megjelent számában Tiso "Slováci hore s hlavou" címmel jelentetett meg publicisztikát, melyet a "büszke vagyok, mert szlovák vagyok" kezdetű Vajansky-idézettel zárt. Mint a lap számaiból is látszik, a szlovák nemzeti programot a keresztényszocialista eszmei háttérrel a nyitrai szeminárium teológusai fogalmazták meg hétről-hétre egyre nagyobb terjedelemben. A Tiso által létrehozott Keresztényszociális Egyletben a második Magyar Nemzeti Tanács választása előtti utolsó ülésén elszavalták a szlovákok himnuszát a "Hej Slováci" -t; ez is a felekezeti és a nemzeti hagyományok egységesítésére enged következtetni. A lap negyedik számában „A kereszténység már felkelt címmel írta meg az események történetét Tiso. Az egyik publicista pedig így fogalmazott "szétkergettük a csavargókat, akik a városházán tanyát vertek, és félreállítottuk azokat a férfiakat, mi keresztények és szlovákok! "22

A cseh legionáriusok elfoglalják Nyitrát

December első hetében egymásnak ellentmondó hírek láttak napvilágot a Magyarország és Csehszlovákia között meghúzott demarkációs vonalról. November utolsó napjaiban a fosztogatás tetőfokára hágott a városban, már a pártok saját „nemzetőrségei sem voltak képesek garantálni a rendet. December 5-én a katonai kórházat is kifosztották az átmenet zűrzavarát kihasználó elemek. A magyar kormány közben elállt attól a tervétől, hogy Nyitrán repülőteret létesítsen, ez a tény is arra enged következtetni - vélték a szlovák sajtó publicistái -, hogy a magyar kormány elfogadta Nyitrának a Csehszlovák Köztársasághoz való csatolását.

A Nyitra megye morvaországi határánál lévő kisvárosba, Szakolcára már november közepén bevonultak a cseh csapatok. A Vavro Šrobár vezette ideiglenes kormány is székhelyéül a „Végvár23 -at választotta. A megye északi részét még november folyamán elfoglalták a cseh csapatok. December elejére elérték a Vág folyó völgyét, ahol a Nagyszombat-Pöstyén-Trencsén-Zsolna vasúti fővonal megszerzése volt a legfontosabb céljuk. December 5-én a Vág partján, Galgócnál volt egy kisebb magyar ellentámadás: a Neumann ezredes vezette cseh csapatok a magyarok előretörését Lipótvárnál állították meg. A Pöstyénből jött cseh könnyűtüzérségnek bevetése következtében a vasúti csomópont pályaudvara mellett az este folyamán meghátráltak a magyar csapatok és ezzel kifulladt a magyar offenzíva. A vármegye központjának elfoglalására megnyílt a lehetőség. A csehek katonai előretörése a Nyitra folyó felső folyásánál található Nagybossány község mellett lezajlott ütközet biztosította.24

A katonai helyzet hatására Deiszler, Nyitra katonai parancsnoka december 7-én Gyürky polgármesterrel közölte a város kiürítéséről szóló tervét, ennek értelmében déli irányba, Érsekújvár felé vonulna vissza a magyar katonaság.25

A kritikus helyzetre tekintettel Gyürky december 7-én délután 3 órára összehívta a város rendkívüli képviselőtestületi ülését, amelyen beszámolt az általános és a hadihelyzetről, s a város képviselőit a további teendőkkel kapcsolatos állásfoglalás meghozatalára kérte. Szmida Kálmán prépost-plébános felszólalásában a városnak a cseh legionáriusokkal szemben történő fellépésére buzdított. „Nyitra, ahol mi születtünk, a mi bölcsőnk, […] szembe kell mennünk a cseh koldusokkal. A tanácskozás döntése a cseh csapatokkal szembeni ellenállás megszervezése volt. A gyűlésről idő előtt távozott Viliam Pašek szlovák ügyvéd, aki értesítette a város szlovák vezéregyéniségeit a rendelkezésről, illetve Bohumil Neumann a cseh csapatok parancsnoka is tőle tájékozódott a város aktuális politikai és katonai helyzetéről. Az ellenállás gondolata leginkább a város zsidó lakosai körében született meg, ám végül akcióra nem került sor. Ekkor Tiso lapjában számos antiszemita tárca foglalkozott a zsidókkal mint a leendő ellenállás megszervezőivel.

A csehek bevonulásáról a város küldöttsége Neuman-nál 9-én egyeztetett.26 Felsőrécsényben, megszületett a megállapodás a város átadásáról, továbbá megegyezés jött létre arról is, hogy nem lesz szabadrablás, és a város a megszálló cseh katonák ellátásáról gondoskodni fog. A város nemzetőrségét feloszlatják, és a náluk lévő fegyvereket begyűjtik. A helyi rendőrséget cseh katonákból egészítik ki 50 fővel.

A Magyar Nemzeti Tanácsnak és a város vezetésének elsősorban a rend fenntartása érdekében volt szüksége a megállapodás megkötésére és egyben katonaságra, miközben remélték, hogy Nyitra jövőbeli hovatartozása a csehek bevonulásával még nem dőlt el. December 10-én, kedden a Lipótvárról vonattal érkező mintegy 800 fős cseh csapatot és vezetőjét, Neumann ezredest az állomásról a városházához tartó úton a város lakossága felemás érzésekkel figyelte. A városházán a városvezetés részéről „formális tiltakozás hangzott el a megszállás ellen.27 Neumann a katonai alakulatok parancsnoka a csehszlovák állam fennhatóságának kiterjesztését tartotta szem előtt. A megszálló cseh csapatok parancsnokának rendelete értelmében, a hivatalban maradt tisztviselők ellenőrzésére megalakult a 15 fős Szlovák Nemzeti Tanács, amely átvette a Magyar Nemzeti Tanács jogköreit. A Tanácsban való tagság feltétele a szlovák nyelv ismerete volt. Az új szerv jegyzőkönyvvezetője Jozef Tiso28 lett. A fiatal pap az általa szerkesztett Nitra-Nyitra folyóirat december 29-i számában, melynek magyar és szlovák változata ekkor már külön-külön és önálló tartalommal jelent meg, Számadás (Učtujme!) címmel cikket jelentetett meg. Hangsúlyozza, hogy országok és rendszerek megváltoznak, a régi világ elmúlt, és józanul kell fogadni az új viszonyokat.29

A Szlovák Nemzeti Tanács egyik első és legfontosabb feladata a karácsony előtt cukor nélkül maradt város ellátása volt. A cukrot Nagyszombattól, lisztért cserébe sikerült beszerezni. Ezzel a karácsony előtti népszerű intézkedéssel és a kocsmák esti bezárásával, valamint a vendéglőkben az italmérés jogának korlátozásával nem jöhetett létre megfelelő helyzet az ellenálláshoz.30

A helyi Szlovák Nemzeti Tanács az új nyitrai főispán, źudovit Okánik egyik első intézkedése miatt 1919 január 5-én átalakult városi képviselőtestületté, és Bertovics Istvánt kérte meg, hogy szervezze meg a város közigazgatását. Néhány nappal később Okánik kinevezte a megye kilenctagú elöljáróságát, amelyben Tiso is helyet kapott.

A városban a fordulat a politikai élet területén zajlott le a leggyorsabban. A Magyar Nemzeti Tanács helyén, a cseh csapatokkal való kapcsolattartás céljából létrehozták a Szlovák Nemzeti Tanácsot. Nyitra elfoglalásának napján, december 10-én a Zsolnán székelő Vavro Šrobár vezette szlovák minisztérium rendeletet adott ki az átmenetben követendő intézkedésekről. Ezek szerint a magyar törvények és rendeletek hatályukat vesztik, továbbá az összes törvényhatósági és községi képviselőtestületet feloszlatták, és hatásköreik a kormány megbízottja által létesített bizottsághoz (jelen esetben a Szlovák Nemzeti Tanácshoz) kerültek. Továbbá a tisztviselők, hivatalnokok megmaradhattak tisztségükben, amennyiben a Csehszlovák Köztársaságra hűségesküt tettek. A Šrobár által jegyzett rendelet a nyelvhasználat kérdéséről is rendelkezett. A hivatali érintkezésben a szlovák lett a hivatalos nyelv.31

A gyors átmenetet nehezítette, hogy az új hatalom a szlovákul beszélő képzett tisztviselők hiányától szenvedett, amit a sajtóban megjelent álláshirdetések nagy száma is jelez.32 A fordulat a közigazgatás élén ment végbe a leggyorsabban; a közigazgatásban már jártas emberek csekély száma miatt azonban ez csak korlátozottan érvényesülhetett az alsóbb szinteken. A tisztviselők nyelvi képzését a Keresztényszociális Szakszervezet támogatta. A szlovákul nem tudó tisztviselők körében nyelvtanfolyamokat szervezett, és a szlovák nyelvet nem ismerő tisztviselők állásának a betöltéséről is intézkedett.33

Vessük a figyelmünket a megye északi részén fekvő Szakolcára, ugyanis a fordulat első éveiben e Morva parti kisváros adta Nyitra életének számos közszereplőjét. A csehszlovakizmus felföldi bölcsőjének tekinthető Szakolca lélekszámbeli súlyánál nagyobb szerepet játszott a fordulatot követő első években. A megye és a város kulcspozícióiban a magyar nyelvet és a kultúrát jól ismerő, és egy kisváros helyi közéletében már kipróbált személyek – akiknek a szlovákságát nem lehetett megkérdőjelezni – Nyitra fontos pozícióiba kerültek. A város élére Czobori Kálmán, Szakolca egykori polgármesterét nevezték ki.

A vármegyerendszer helyén létrehozott Nyitrai zsupánság élére a szakolcai katolikus pap, źudovit Okánik került, akinek sógora, Pavel Blaho mezőgazdasági biztos volt Šrobár mellett. A katolikus pap Okánik és a sógora, Blaho a szerkesztésükben Szakolcán megjelent Hlas című politikai folyóiratban fejtették ki a csehszlovák együttműködés melletti a nézeteiket már a háború előtt is.34 Okánik főispáni beiktatása 1919 januárjában történt. A közgyűlés előtt tartott beszédében a földbirtokreform végrehajtását tartotta a legfontosabb feladatának. A nagybirtokok parcellázásából a hazáért küzdött földmíveseknek akart földet juttatni.35 Okánik egyházi személyként minden idejét nem tudta hivatalának szentelni, így a titkára, Štefánek Iván látta el a helyettesítését, aki a kapcsolatot is fenntartotta a megye régi tisztikarával. A kinevezéskor csak a vármegyei főjegyzői és a főügyészi poszton történt változás.36

Nemcsak a közigazgatás, hanem az oktatásban is megjelentek az erdőhátiak. Rozim József37 hittanár – Juhász Gyulának két éven át a kollégája a szakolcai gimnáziumban – előbb a helyi, majd 1919 őszén a zoboralji gimnázium élére került. 1919 januárjában a közoktatásügyi miniszter rendelete értelmében az egyhónapos téli szünetről visszatért tanulók magyarul tanulhatták a tantárgyakat, a magyar irodalom és történelem mellőzése mellett a nyitrai Szent László Gimnáziumban. A szlovák nyelvet felvették a kötelező tárgyak közé, oktatása azonban nehézségekbe ütközött, mivel nem volt kellő számú szakképzett tanár, és nem állt rendelkezésre megfelelő nyelvkönyv sem. A gimnázium tanulóinak számában csökkenés figyelhető meg, ami a szlovák nyelvűvé alakult trencséni, nagyszombati és aranyosmaróti gimnáziumból átjött magántanulókkal kiegyenlítődött. A tanári kar szinte egésze eltávozott az 1922-es tanév kezdetére Červena Tomᚠnevét felvett csehszlovák állami reálgimnáziumból.38 Az oktatás ellenőrzésével megbízott tanfelügyelőség élén márciusban történt váltás.39

A rendőrség élére Mrva János került, akit Juhász Gyula tanított magyar nyelvre a Morva partján. A szakolcaiak térhódításának Nyitrán valószínűleg két oka lehetett: az egyik a szakemberhiány, amiről a hirdetmények is tanúskodnak, illetve, hogy eleinte nem idegen cseh területekről kooptáltak személyeket, hanem a folyamatosság biztosítása érdekében a megye és egy kisváros helyi közigazgatásában és közéletében már jártas személyek kerültek kulcspozícióba az átmenet éveiben, akik mellesleg a közélet kérdéseivel is tisztában voltak.

Új püspök az egyházmegyében

A nyitrai egyházmegye élén a háború végén Batthyány Vilmos állt. 1904-től az egyházmegye segédpüspöke, majd Bende Imre főpásztor halálával 1911-ben szerzi meg a püspökség vezetését. Az államfordulat a hivatalában éri a püspököt, a város delegációját a főpásztor a saját kocsijain szállíttatja a felsőrécsényi tárgyalásokra. December közepén a várból a megszálló katonaság elvonult, és csak a katonai iroda személyzete és Boriani olasz tábornok maradt a püspök közvetlen közelében. Batthyány Vilmos szabadon mozog az adventi időszakban, december végén Alsóköröskényben egy temetésen is részt vett.40 Battyhány március elején egy püspöki körlevélben megtiltja az egyházmegye papjainak, hogy Zsolnára az egyházmegye papságának a gyűlésére menjenek.41 A zsolnai rendelkezéseket, érvénytelennek nyilvánította, ezért a csehszlovák hivatalos szervek az ország elhagyására kényszeríttették. A püspök távozásának okaként a csehszlovák hatóságok a zsolnai konferenciára kiadott püspöki körlevelet és az egyházmegyéjében a magyar levelezés fenntartását, továbbá a magyar kormánnyal fenntartott kapcsolatát jelölték meg. Batthyány Vilmossal a püspöki palotában egy besztercebányai egyházmegyés pap ismertette március 26-án az ellene felhozott kormányzati vádakat, amelyeket a püspök visszautasított. Ezért még aznap este egy cseh százados Šrobár rendeletével érkezett ide, amely szerint a püspök 24 órán belül hagyja el Csehszlovákia területét, ellenkező esetben karhatalommal fogják eltávolíttatni. Batthyány a rendelkezésére álló rövid idő alatt megbízta Jeszenszky Alajos püspöki helynököt az egyházmegye kormányzásával, majd másnap, 27-én Pozsony érintésével rokonához, Batthyány-Strattman Lászlóhoz utazott Köpcsénybe. A csehszlovák kormány a nyitrai püspökség javai kezelésének ellenőrzésére vagyonfelügyelő bizottságot nevezett ki. A háromfős bizottságban: Zsiska Pál nagyszombati főipán, Proksch nagybérlő és Mordik szakolcai ügyvéd vett részt. A püspöki megbízott tiltakozott a kormánybiztosok ténykedése ellen.42

Az egyházmegye megüresedett püspöki székébe Kmeko Karol43 került, akit 1921. február 13-án szenteltek fel püspöknek.44 A nyitrai egyházmegye új püspöke 1921 január végén mutatta be a kinevezési okmányait a székeskáptalannak. A főpásztor a kinevezési okmányok bemutatásával Jozef Tiso szemináriumi lelkiigazgatót (spirituális) bízta meg. Tiso bemutatta a pápának a nyitrai székeskáptalanhoz intézett bulláját, és azt, amelyben értesíti Csernoch Jánost a nyitrai püspöki kinevezésről, mivel az esztergomi érsek egyháztartományi joghatósága még fennállt.45 A főpásztor beiktatási miséjén latinul és szlovákul üdvözölte a klérust, a püspöki infulát a prágai nuncius helyezte Kmeko fejére. Az egyházmegyében a szimbolikus fordulat ennél korábban, 1920 augusztus 29-én a piaristák Nyitra-Alsóvárosi templomában zajlott le. Szlovák nyelvű katonai mise a kirendelt katonaság és sok tisztviselő tömeges részvétele mellett zajlott. Egy pápai rendelet értelmében a liturgikus nyelv használatában a csehszlovák állam ősrégi helyein - köztük Nyitrán - évente kétszer eltérhetnek a latintól. Ezt az egyházi rendelkezést kihasználva a kirendelt katonaság mellett sok tisztviselő is részt vett a katonai misén.46 Az új püspökök kinevezését és az egyházmegyék egységesítését Šrobár is szorgalmazta, mivel véleménye szerint a katolikus papság soraiba ezáltal visszatér a fegyelem, s az új állam rendje és béke fog eluralkodni a katolikus egyházban.47

Szimbolikus terek átalakulása

Az államfordulat a szimbolikus terek tekintetében is több lépcsőben valósulhatott meg. A helyi Szlovák Nemzeti Tanács december 27-én elfogadott rendelete az utcákat átnevezte. A magyar államra és jeles személyiségeire utaló utcák nevét új, a szlovák nemzeti panteonban szereplő személyiségek nevei váltották fel.48 A magyar millenniumra Thaly Kálmán kezdeményezésére 1896-ban emlékműveket állítottak az ország hét pontján, így a város fölötti Zoborhegyen is.49 A nyitrai szobor még 1918-ban karácsony előtt megsérült: a turulmadár fejét ismeretlen tettesek leverték, és a címert sem hagyták érintetlenül. A zobori emlékmű eltávolítását Jan Hofman szlovenszkói műemlékvédelmi felügyelő szerint "esztétikai szempontok nem követelték, ezért az oszlopot alkalmas helyen a szlovák szabadság jelképévé kell alakítani", vélekedtek erről rajta kívül többen is a Szlovák Nemzeti Tanácsban.50 El kell rajta helyezni egy emléktáblát Kollár "fordul idővel évszázadok tévtana is" verssorával.51 Jan Hofman szerint, "ennek az emlékműnek a ledöntése nem esztétikai kérdés, hanem politikai". Azonban a tizenhat mázsás bronzturullal az emlékmű 1921. február 9-ig (amikor is felrobbantották) változatlan formában a helyén maradt.52

A turul példája alapján is igazolható L ubomir Lipták azon kijelentése miszerint, több lépcsőben ment végbe az emlékműváltások politikája.53 Az első nyomban az új hatalom megérkezésével ment végbe, majd 1921-ben IV. Károly hatalomátvételi kísérletének idején az eddig nem eltávolított, a korábbi államra utaló emlékművek is hasonló sorra jutottak.

Állami adminisztráció

A fordulat után azok a tisztviselők, akik az új államra letették a hűségesküt, megmaradtak a tisztségükben. A vármegyei tisztikarban a szakemberek hiánya miatt 1919-ben csak kisebb személycseréket hajtottak végre, és azok is zömmel más vármegye területeiről történő áthelyezések voltak. A csehek is megjelentek a vármegye közigazgatásában, azonban a szakolcaiak kellő száma miatt nem volt jelentős a szerepük. Az újonnan betelepülők a város külterületén a Zobor lankáira költöztek, a 20-as évek elején sok hivatalnok telepedett itt le.54 A régi tisztviselők tömeges nyugdíjazására 1921 áprilisában, a vármegyei tisztviselők állami tisztviselővé történő kinevezése kapcsán került sor. Ekkor vesztette el tisztségét Langhammer Vince, a vármegye főjegyzője, Kollányi Gyula és Gyürky Géza, a vármegye aljegyzői, Rácz István árvaszéki ülnök és Táborszky várnagy. Az említett tisztviselőket a fordulat előtti fizetésük alapján nyugdíjazták, ami figyelmen kívül hagyta az infláció jelentős mértékét.55 Az érintettek hátrányos megkülönböztetése miatti tiltakozása a zsupánok pozsonyi értekezlete elé került. Itt döntés született a nyitrai, turócszentmártoni és a pozsonyi nagymegyék megszervezéséről.

A tanulmányban az 1918. október és 1923 eleje között eltelt időszak politikai és intézményi változásain keresztül vizsgáltuk meg az államfordulat lépéseit Nyitra városában. A háború végén a régi politikai elit helyét rövid időre átvette a Magyar Nemzeti Tanács, és abban több, korábban nem jelentős politikai szereplő vett részt. A nem túl hosszú politikai pluralizmusnak a magyar fennhatóságú Nyitrán a cseh légiók megjelenése vetett véget, a Szlovák Nemzeti Tanács megalakulásával az átmenet első éveiben a magyar közigazgatásban már kipróbált, illetve a magyar nyelvben jártas személyek kerültek a többnyelvű város élére. A tisztviselőket zömmel a csehszlovakizmus felföldi bölcsőjéből, Szakolcáról helyezték át a harmadik legnagyobb szlovenszkói városba. Az átmenet nagyjából 1923-ig tartott. Ebben az évben Nyitrát a közigazgatási reform keretében visszaminősítették nagyközséggé. A hivatalnokok körében az új közigazgatási beosztás életbeléptével jelentős átszervezésre került sor, és a régi tisztségviselőket nyugdíjazták. Hivatalos nyelvnek a magyar megmaradt a postahivatalban, a vasútállomáson és a törvény házában egészen 1923-ig, amikor a tisztviselőket hivatalos szlovák nyelvvizsga letételére kötelezték.56 Az egyházmegyében Batthyány püspök száműzetésben bekövetkezett 1923-as halálával zárult le az előző korszak. A vármegye élén az átmenet zsupánja, a katolikus pap, Okánik helyére a költő Ján Jesensky is 1923-ban került. Az új zsupán a beiktatási beszédében lezártnak tekintette az átmenetet Nyitrán és környékén; "a kisebbség jogait a legliberálisabban figyelem, de különös figyelmet fordítok arra, hogy a szlovák vidék szlovák legyen " zárja a beszédét a költő-politikus.57 Jesensky megállapítását az 1921-es népszámlálás adataira alapozhatta, ekkor Nyitra az ötödik legnépesebb város volt Szlovenszkóban, és a város lakosainak közel 70 százaléka vallotta magát szlováknak és mindössze 11 százaléka magyarnak.58 A 11 év alatt bekövetkezett jelentős nemzetiségi elmozdulásnak az államfordulat csak az egyik oka lehetett. Míg feltehetőleg a városban székelő FEMKE aktív és a helyi közéletben fontos szerepet játszó szervező munkája eredményképpen sok polgár 1910-ben magyarnak vallotta magát, az államfordulat a szlovákok számára döntő jelentőségű volt, amely több éves folyamat következményeképpen Nyitra város etnikai arculatát a húszas évek közepére megváltoztatta.

Források

Felvidéki Kultúra 1918

Népakarat 1919-1920

Nitrianské Noviny 1919-1920

Nyitra-Nitra 1918-1919

Nyitrai Lapok (Neutra-Trenchiner Zeitung) 1922-1923

Nyitramegyei Szemle 1918-1921

Nyitravármegye (Neutraer Zeitung) 1918-1923

Felhasznált Irodalom:

G. Kovács László – Kamenec, Ivan: Jozef Tiso. Arcképek kettős tükörben. Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 1997.

Hrabovcová, Emília: Obsadenie nitrianskeho biskupského stolca v cirkevnopolitickom kontexte rokov 1918-1920. In: (zost.) Marsina, Richard: Nitra v slovenských dejinách. Matice Slovenska, Martin, 2002. 327-337.

Kováč, Dušán: Szlovákia története. Kalligram, Pozsony, 2001.

Lipták, źubomir: Száz évnél hosszabb évszázad. Kalligram, Pozsony, 2000.

Marsina, Richard: Nitra v slovenských dejinách. Matice Slovenska, Martin, 2002.

Mátrai János: A Szent László királyról címzett nyitrai r. kath. Főgimnázium értesítője az 1918/1919-ik tanévről. Nyitra, 1919.

Medvecký, Karola A: Slovenský Prevrat. III. Spolok sv. Vojtecha, Trnava, 1931.

Mrva, Ján: Paberky k dejinám štátneho prevratu v Nitre. Matice Slovenska, Nitra, 1933.

Szalatnai Rezső: Juhász Gyula hatszáz napja. Magvető, Budapest, 1962.

Szarka László: Szlovák nemzeti fejlődés – magyar nemzetiségi politika 1867-1918. Kalligram – A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete Pozsony, Pozsony, 1999.

Szomolányi, Anton: Prevrat na južnom Slovensku. Lovasovce, 1931.

Zahorán Csaba: Az impériumváltozás ábrázolása az új cseh és román történeti szintézisekben. In: (szerk.) Ablonczy Balázs – Fedinec Csilla: Folyamatok a változásban. A hatalomváltások társadalmi hatása Közép-Európában a 20. században. Teleki Alapítvány, Budapest, 2005. 55-81.

Zajonc, Juraj: Prečo je Nitra staroslavne mesto. In: (zost.) Eduard Krekovič – Elena Mannová – Eva Krekovičová. Mŷty naše slovenské. Academic Electronic Press, Bratislava, 2005. 134-149.

Zubácka, Ida: Nitra za prvej Československej republiky. Univerzita Konštantina Filozoficka Fakulta Humanitných Vied. Nitra, 1997. 25-47.

Vrábelová, Zdenka: Nitra- sídlo maďarséko Hornouhorsého osvetového spolku (1882-1919). In: (zost.) Marsina, Richard: Nitra v slovenských dejinách. Matice Slovenska, Martin, 2002. 301-313.

1 Kováč, Dusán: Szlovákia története. Kalligram, Pozsony, 2001. 166-179.

2 Mrva, Ján: Paberky k dejinám štátneho prevratu v Nitre. Matica Slovenska, 1933. 9-14.

3 MRVA (1933) 9-14.

4 MRVA (1933) 14-20.

5 A Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesületet 1883-ban Nyitrán hozták létre. A tíz megyére kiterjedő egyesület a kisdedóvók a tanoncok képzése valamint olvasókörök és népkönyvtárak szervezésében fejtette ki tevékenységét.

6 A Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület megalakulása előtt 1881-ben a város lakosainak még csak 39%-a volt magyar nemzetiségű. ZAJONC, Juraj: Prečo je Nitra staroslavne mesto. In: Mŷty naše slovenské. Zost.: Krekovič – Mannová – Krekovičová 134-149.

7MRVA (1933) 14-20.

8 MRVA (1933) 21.

9 MRVA (1933) 23-24.

10 Nyitrai Lapok 1918. november 11.

11 MRVA (1933) 24-26.

12 „Jánoky-Madocsányi Gyula nagyon rendes, művelt, nagyon finom ember volt, csak nagyon gyönge idegzetű. Amikor decemberben bevonultak a katonák, akkor ő kapott 10 katonát, kiment a birtokára, és eltűnt. A város közrendjének felügyeletét, helyettesének Lelley Jenőnek adta át aki a 20-as évek elején az Országos Keresztényszociális Párt megszervezője és elnöke. In.: Fórum Társadalomtudományi Szemle 2002/2. Elbeszélt történelem. Lelley János.

13 MRVA (1933) 28-34.

14 MRVA (1933) 34-35.

15 Nyitra-Nitra 1918. november 24.

16 Nyitramegyei Szemle 1918. december 1.

17 MRVA (1933) 39-43.

18 A 28 jelöltlistán az alábbi szervezetek képviseltették magukat: Károlyi Párt, Szociáldemokrata Párt, Polgári Radikális Párt, Nyitrai Cionista Párt, Keresztényszociális Egyesület, Bőrgyártók Egylete, Szabómunkások Egylete, Katolikus Legényegylet, Nyitrai Keresztényszocialista Nők, Betegek és Nyugdíjasok Területi Egylete, Katonaság Városi Tanácsa, Katolikus Kör, Nemzetőrség, Pénzügyi Igazatóság, Járásbíróság, Kerületi Egészségbiztosító, Postahivatal, Iskolai tanfelügyelőség, Gimnázium, Római Katolikus Népiskola, Városi Helyi Iskola, Kereskedelmi Alkalmazottak, Nyitrai Ipari Egyesület, Nyitrai Kereskedők, Famunkások Kereskedelmi Testülete, Molnárok és Molnárlegények Testülete, Nyitrai Kereskedelmi Egylet, Kereskedelmi Munkások Szervezete. A listák részletesen MRVA (1933) 44-47.

19 MRVA (1933) 47-50.

20 Tisora a bécsi Pazmáneumben eltöltött évek alatt tett nagy hatást a keresztényszocializmus. G. Kovács László: Jozef Tiso. Arcképek Kettős Tükörben. Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 1997.

21 Szlovákok örvendjünk! Nyitra-Nitra 1918 november 24.

22 Nyitra-Nitra 1918. december 8.

23 Juhász Gyula hatszáz napot töltött el a Morva menti kisvárosban. Az itt eltöltött időszakot örökíti meg plasztikusan az „Orbán lelke című kisregénye, melyben Végvár néven emlegeti Szakolcát. Juhász Gyula: Orbán lelke. Szépirodalmi, Budapest, 1963.

24 MRVA (1933) 77.

25 SZOMOLÁNYI (1931) 27-31.

26 A Felsőrécsényben [Rišňovce] állomásozó cseh csapatokhoz küldött városi delegáció tagjai: Gyürky Ferenc polgármester-helyettes, Klobusiczky Károly városi főügyész, Bertovics István ügyvéd, Ötvös Aladár ügyvéd és Jozef Tiso. Batthány Vilmos püspök biztosította a delegáció közlekedéséhez a kocsikat. Nyitra-Nitra 1918 december 15.

27 Medvecký, Karola A: Slovenský Prevrat. sv.III. Spolok sv. Vojtecha, Trnava, 1931. 103-109.

28 G. Kovács László – Ivan Kamenec: Jozef Tiso. Arcképek kettős tükrében. Portrévázlat. Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 1997.

29 A Szlovák Nemzeti Tanács elnöke Gyurcsánszky Demeter kanonok, alelnöke Bertovič Štefan ügyvéd és a jegyzője Jozef Tiso teológiaprofesszor volt. MRVA (1933) 96-97.

30 Nyitra-Nitra 1918. december 29. A magyar és szlovák nyelvű számai a lapnak tartalmukban decembertől kezdtek egymástól elválni.

31 Az 1918. december 10-én többek közt Vavro Šrobár által szignált törvény az átmenet intézkedéseit szabályozza a szlovák földön. A 13.§ értelmében a törvény a volt Magyar Királyság területére vonatkozik, amelyet a Csehszlovák köztársaság a hatalma alá vont. In.:Nyitra-Nitra 1918 december 29. 7.

32 A Zsolnán székelő kormány hirdetmények útján keres a helyi lapokban megbízható szlovák tisztviselőket. Az állásokra a helyi Nemzeti Tanácsoknál kellett jelentkezni. Nyitra-Nitra 1918. december 29.

33 A szlovák nyelvtanfolyamok december 18-án kezdődtek meg a főgimnázium nagytermében haladó és kezdő szinten. A Keresztényszociális Egylet szervezésében Jozef Tiso tanította a haladókat a heti nyelvórákon. Nyitra-Nitra 1919. december 15.

34 Szalatnai Rezső: Juhász Gyula hatszáz napja. Magvető, Budapest, 1962.

35 Nyitramegyei Szemle 1919. január 26.

36 A vármegyei állásra felkért Hrusovszky Igor, a párizsi békekonferenciára utazott. Ezért a hosszabb szabadsága alatt egyből helyettesítésre szorult a megye fontos tisztségviselője. Nyitra – Nitra 1919 január 12.

37 SZALATNAI (1962)

38 Vyročná Zpráva. Cs. Štátneho Rl. Gymnázia Tomáša Červena v Nitre. Za Školsky Rok 1922-1923. obsah: Zprávy školské

39 MÁTRAI (1919)

40 Nyitramegyei Szemle 1919. január 26.

41 Nyitramegyei Szemle 1919 március 2.

43 Karol Kmeko a gimnáziumi tanulmányait Nyitrán végezte, ahonnan Budapestre a papneveldébe került. 1918 október 30-án egyike a Mártoni deklarcáció aláíróinak.

44 J.E. Dr. Karol Kmeko 25 rokov biskupom v Nitre. Spolok sv. Vojtecha, Trnava, 1946.

45 Nyitramegyei Szemle, 1921. január 30.

46 Egy brünni újság szerint Batthyány püspök kiátkozta azokat a papokat, akik Zsolnára mentek a tanácskozásra.

47 Nyitramegyei Szemle, 1919. november 13.

48 Így lett többek között źudovita Šturova ulica a Rákóczi út, Sv. Cyrillové námestie a Szent László tér, Sv. Methodové námestie a Vármegyeház tér és Svätoplukova cesta a Millenniumi Emlékút. Nitrianske Noviny 1919. január 7.

49 Lipták, źubomir: Száz évnél hosszabb évszázad. Kalligram, Pozsony, 2000.

50 Lipták, źubomir: Helycserék a piedesztálokon. In: Lipták: Száz évnél hosszabb évszázad. Kalligram, Pozsony, 2000. 244-293.

51 Nyitramegyei Szemle 1921. január 23.

52 Az emlékmű talapzatával nem sikerült végezni erre egy a szlovák panteon egyik jeles eseményét szerették volna felállítani, azonban ez máig várat magára. Nyitramegyei Szemle 1921. február 20.

53 Lipták, źubomir: Helycserék a piedesztálokon. In: Lipták: Száz évnél hosszabb évszázad. Kalligram, Pozsony, 2000. 244-293.

54 Nyitrai Lapok 1922. június 10.

55 Nyitramegyei Szemle 1921. április 17.

56 ZAJONC, Juraj: Prečo je Nitra staroslavne mesto. 138.

57 Nyitrai Lapok 1923. január 10.

58 Az 1921-es népszámlálás adatai szerint Nyitra városának 19.107 lakosa közül 13.505 szlovák, 2.118 magyar, 1.590 cseh, 1.076 zsidó, 744 német illetve 74 egyéb nemzetiségű lakosa volt. Zubácka, Ida: Nitra za prvej Československej republiky. Univerzita Konštantina. Nitra, 1997. 10-15.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.