stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Kisebbségkutatás - 2008. 1. szám

2

Ernst, Andreas

A nyugati Koszovó-politika zsákutcája

Westliche Kosovo-Politik in der Sackgasse. = Südosteuropa Mitteilungen. Jg. 2007. H. 4. 21-29. p.

A 2007 nyaráról datált elemzés a Koszovó státuszát illető tárgyalási folyamat akkori zsákutcájáról beszél, amikor végképp nyilvánvalóvá vált, hogy a koszovói albán függetlenségi követelés ENSZ- és EU-támogatása (a Martti Ahtisaari-terv) keményen ütközik Belgrád, továbbá a Biztonsági Tanács több tagjának, de főleg Oroszország hajlíthatatlan álláspontjával. A szkepszist az idő közben deklarált, sok helyről már el is ismert, más oldalról viszont határozottan elutasított függetlenség ténye sem oszlatja el. A tanulmány a nyugati politika célkitűzésének megalapozatlanságáról állítja ki a bizonyítványt, amikor annak három rendbeli alaptévedésére mutat rá a Koszovó-témával kapcsolatban.

  1. Szerbia végül beadja majd a derekát , hiszen Koszovó az ENSZ-igazgatás alatt gyakorlatilag máris Belgrádtól teljesen független életet él, kirajzolta saját arculatát, elhelyezte a kétnyelvű feliratokat, ahol kellett; a szerb politikusok kiállása a tartomány mellett Milošević bukása után inkább belpolitikai célzatú retorika, mint valós elképzelés, az ősiség-mítosz pedig csak mítosz, amit majd elmos az idő, és Koszovó kifogástalan demokratikus normák között, konszolidáltan megkezdheti önálló életét mint a mesében. Végül: Belgrád, ha másképp nem, az EU-tagságért biztosan elengedi Koszovót. Csakhogy: a nyugati gyámolítók, el nem mélyedvén a balkanisztikában, nem ismerik a mítosz erejét, ami itt nem hogy halványodnék, hanem új táplálékot is nyert például a protektorok szeme láttára és tétlensége mellett kitörő szerb- és romaellenes zavargásokkal. És főképp: nem tulajdonítanak jelentőséget a Milošević utáni politikusok, főleg Koštunica változatlan érvelésének a területi sérthetetlenséggel kapcsolatban. Koštunica inkább valóban regionalizálná Szerbiát, ennek keretében adna kellő súlyt a koszovói szerb kisebbségnek is. De Djindjićre se figyeltek oda, aki esetleg tárgyalt volna Koszovó felosztásáról, amig élt, bár ezzel egyedül állt társai között. Koszovó Szerbiáé, és nem alku tárgya az integrációs folyamat szempontjából: ez ma nagy többséggel képviselt politikai doktrína Belgrádban és a társadalmi meggyőződés színterén.

  2. Az oroszok is csak adják a nagyot , valódi érdekekeik Koszovó kapcsán nem lehetnek, csupán a szerbség iránti szláv szolidaritás fűti őket. A nyugat azonban nem fog fel két dolgot. Az egyik: Oroszország mélységes hatalmi megaláztatása Szerbia bombázásával, amit akkori belső válsága idején nem volt lehetősége megakadályozni; ennek következtében ma, újra felerősödve, végképp nem óhajt politikai diktátumokat tudomásul venni sem a határai környékén, sem máshol. A másik: saját stabilitási érdekei, amelyeket a koszovói precedens veszélyeztet Csecsenföldön és lappangó formában másutt. A precedens-érték szónoki tagadása hamis, a koszovói megoldási terv úgynevezett egyedi jellegét semmilyen kézzelfogható érv nem támasztja alá.

  3. Hamar túl is leszünk rajta . Ilyen szempontból a protektorok önmaguk is hajtják magukat: minél előbb túl lenni a vállalt szerep nehézségein és ellentmondásain. Ezek elsősorban a gazdasági, infrastrukturális talpraállás, az intézményi építkezés lassú előrehaladása, a lakosság türelmetlensége, frusztrációja, az elidegenedés a saját politikai vezetésétől és a külföldiekétől. A helyzet nyomása alatt inkább megígérték neki könnyelműen, a függetlenség kihajtását, félretéve a kezdeti előbb a standardok, azután a státusz stratégiát. Az irányelv mostmár: standardok és státusz együtt . Albán Koszovó nem kéreti magát, de Belgrádon és az oroszokon senki sem fogja tudni keresztül verni, és akkor nem jutottak semmire. A Nyugat olyan várakozásokat ébresztett, vagy bólintott rá ezekre, amit nem tud teljesíteni, és már maga is szabadulna a tehertől. Ám mégis csak hagyni kellett volna időt, és több energiát befektetni az első stratégia kibontására a gyors és biztos megoldás ígérgetése helyett. A nemzetközi jogi normákat, az önrendelkezés és területi integritás elvét megkerülni nem lehet, de legalább is nem célszerű, nem hozna biztos megoldást. Egyoldalú döntésekkel nem szabad kitenni Koszovót sem nemzetközi elszigetelődésnek, sem pedig a nemzedékeken átívelő szerb revansizmus fenyegetésének.

Komáromi Sándor


+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.