Beregszászi Anikó és Csernicskó István

A Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája – ukrajnai módra

Ukrajna Európa Tanácsi felvételének egyik feltétele volt A Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája ratifikációja. Ám ahogyan az ország európai integrációjának minden vonatkozása, e dokumentum ukrajnai ratifikációja és alkalmazása is meglehetősen sajátos.

            Noha Ukrajna már 1996. május 2-án Strasbourgban aláírta A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartáját, a csatlakozott államok számára szinte teljes szabad kezet biztosító dokumentum Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa általi ratifikációjára csak három évvel később, 1999. december 24-én, az Európa Tanács végső határidejének lejárta előtt egy héttel került sor.

            A Karta ratifikációjáról szóló 1350-XIV. számú 1999-es törvény [1] a következő kisebbségi közösségek nyelveire terjeszti ki a Karta Ukrajna által vállalt rendelkezéseit: orosz, zsidó, belorusz, moldáv, román, krími tatár, bolgár, lengyel, magyar, görög, német, gagauz és szlovák (2. pont). A törvény három fokozatban határozza meg, milyen jogok illetik meg az egyes nyelvek beszélőit. Más-más vállalások érvényesek azokon a közigazgatási egységeken belül, ahol:

a) az adott kisebbségi közösség aránya meghaladja a 20%-ot (2.1. pont);

b) 10 és 20% közötti (2.2. pont);

c) illetve azokon az adminisztratív-közigazgatási területeken belül, ahol a kisebbségiek aránya jelentős, de nem éri el a 10%-ot (2.3. pont).

A Karta hatálybalépését azonban 2000. július 12-i határozatával (a ratifikáció ügyrendi hibáira hivatkozva; lásd az Alkotmánybíróság 9–рп/2000 számú határozatát a http://alpha.rada.kiev.ua honlapon) felfüggesztette. Vagyis hiába vállalt viszonylag széles jogköröket Ukrajna a Karta ratifikálásával, annak életbelépésére, gyakorlati alkalmazására már nem kerülhetett sor.

            2000 óta Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa elé számos, a Karta ratifikálására vonatkozó újabb törvényjavaslat került (a tervezeteket lásd az ukrán parlament honlapján: http://alpha.rada.kiev.ua). Ezek közül az egyiket 2003-ban végre elfogadta a Legfelsőbb Tanács, és 2003. május 15-én Kucsma köztársasági elnök aláírásával hatályba is lépett.

Az N 802-IV. számú törvény [2] már sokkal szűkebb jogokat határoz meg a törvény hatálya alá eső 13 nyelv (belorusz, bolgár, gagauz, görög, zsidó, krími tatár, moldáv, német, lengyel, orosz, román, szlovák és magyar) beszélői számára, mint az előző változat. Szó sincs például a törvényben arról, hogy mely közigazgatási egységeken belül alkalmazandók a Karta Ukrajna által vállalt és a törvényben megnevezett rendelkezései, hány százalékos arányt kell elérnie az adott régión belül az egyes kisebbségeknek. Azaz: az előző törvénnyel ellentétben a 2003-as verzió azonosan kezeli a 13, egyébként egymástól jelentős mértékben különböző helyzetben lévő kisebbségi közösséget és azok nyelveit. Továbbá azzal, hogy nem nevezi meg, minimálisan milyen arányt kell elérnie ahhoz egy kisebbségi közösségnek egy adott adminisztratív területen belül, hogy a Karta rendelkezései alkalmazandók legyenek, az állam nyitva hagyja annak a lehetőségét, hogy az ajánlások gyakorlati alkalmazása során arra hivatkozzon, hogy a kisebbségi nyelveket használók száma nem indokolja az intézkedés bevezetését, nem volt megfelelő igény a végrehajtására stb. Feltűnő ugyanakkor az is, hogy a fentiek ellenére a Karta 2003-ban ratifikált változatában kevesebbet vállal az ország, mint 1999-ben (a Karta 1999-ben és 2003-ban ratifikált változata közötti eltéréseket elemzi Beregszászi–Csernicskó 2004).

            13, egymástól jelentős mértékben különböző helyzetű közösségre és azok nyelvére terjed ki a törvény. Valamennyi közösséget és nyelvet azonosan kezel tehát Ukrajna, figyelmen kívül hagyva, hogy egészen más nyelvi, nyelvhasználati igényei vannak például a teljes nyelvcsere küszöbén álló ukrajnai görögöknek, lengyeleknek, beloruszoknak és a kiterjedt anyanyelvi intézményhálózattal rendelkező oroszoknak, románoknak, magyaroknak.

            Számos vitát váltott ki a törvény parlamenti vitája során, hogy mely nyelvekre terjeszti ki Ukrajna a Karta hatályát. Többen ellenezték például, hogy az orosz szerepeljen a védelemre szoruló nyelvek között, miközben a UNESCO veszélyeztetett és kihalóban lévő nyelvek listáján szereplő ukrajnai nyelvek közül csak a gagauz és a krími tatár került be a listába; ám például a kihalás szélén álló karaim és a krymchak nem. [3] Érdekes továbbá, hogy a 13 érintett nyelv között szerepel a zsidó nyelv (azaz nem a héber vagy a jiddis), valamint hogy külön tesz említést a törvény a moldáv és a román nyelvről, miközben Moldávia a románt tekinti saját államnyelvének, azaz elvileg a moldáv és a román nem két különálló nyelv. [4]

            A Kartával kapcsolatban említést érdemel továbbá, hogy a Karta által használt terminológia és fogalmi keret nem egyeztethető össze az ukrajnai jogban ismert fogalmakkal. Ukrajnában jogilag nem ismert például a „regionális vagy kisebbségi nyelv”, a „regionális vagy kisebbségi nyelv használatának területe”, a „területhez nem köthető nyelv” fogalma; Ukrajna törvényeiben csak az „államnyelv” és a „nemzeti kisebbségek nyelve” fogalmakat használja (lásd Tóth 2002: 115–116, 121, 123, 124, 129). [5]

            Nézzük konkrétan, mit vállal Ukrajna a Karta ajánlásai közül! Az ország vállalja, hogy a Karta I., II., IV. és V. Részét teljes egészében alkalmazza, kivéve a II. Rész 7. Cikkének 5. pontját, amely a Karta rendelkezéseinek a területhez nem köthető nyelvekre való kiterjesztésére vonatkozik. Így például a cigányok, illetve a cigány nyelv nem kerül a Karta hatálya alá, bár a csaknem 48 ezres ukrajnai cigány közösség közel 45%-a a cigány nyelv valamely változatát tekinti anyanyelvének (lásd 1.1.).

A Karta III. részéből, amely a konkrét vállalásokat tartalmazza, mint már említettük, sokkal „óvatosabban” válogat Ukrajna, mint tette azt 1999-ben.

            A 8. Cikk az oktatásügyről szól. Ezen belül csak azok számára teszi lehetővé Ukrajna az anyanyelvi oktatást az oktatási folyamat különböző szintjein, akiknek a családja ezt kívánja, és létszámuk elegendőnek bizonyul, illetőleg a felsőoktatási intézmények esetén „bátorítják és/vagy engedélyezik a regionális vagy kisebbségi nyelveken folyó egyetemi oktatást, vagy egyéb felsőoktatási intézményekben történő tanulást, vagy megteremtik a feltételeket, hogy e nyelveket mint egyetemi vagy felsőoktatási tárgyat tanulhassák”. Amíg tehát 1999-ben például azokon területeken, ahol a kisebbségi nyelv beszélői 20% fölötti arányban élnek, azt vállalta Ukrajna, hogy számukra elérhetővé teszik az iskola-előkészítő, az általános és középiskolai, valamint szakközépiskolai oktatást és az egyetemi és más felsőoktatási képzést, addig 2003-ban már csak azok számára lehetséges mindez, akiknek családja ezt kéri, és számuk elegendő ehhez.

            Az igazságszolgáltatásban mindössze azt vállalja az állam, hogy a törvény hatálya alá eső nyelveken készült és benyújtott írásokat, bizonyítékokat, jogi okmányokat nem minősíti pusztán azért érvénytelennek, mert azok regionális vagy kisebbségi nyelven készültek.

Rendkívül szembetűnő a Karta 1999-ben és 2003-ban ratifikált változata közötti különbség a közigazgatási hatóságok és közszolgálati szervek munkájának nyelvéről szóló 10. Cikk esetében. Az első változatban még azt vállalta a dokumentumot aláíró ország, hogy gondoskodik arról, hogy a kisebbségek által legalább 20%-ban lakott területeken a közigazgatási hatóságok használják a regionális vagy kisebbségi nyelveket, illetve hogy a tisztviselők ezeket a nyelveket használják a kisebbségi polgárokkal való érintkezésben, valamint a nemzetiségiek ezeken a nyelveken szóbeli és írásbeli kérvényeket nyújthassanak be, és anyanyelvükön kaphassanak választ. 2003-ban ellenben már csak azt, hogy megengedi és/vagy bátorítja a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát a regionális vagy helyi közigazgatásban. Joga van ahhoz is a helyi önkormányzatoknak, hogy a hivatalos dokumentumokat a kisebbség nyelvén is közzétegyék, és hogy a vitákban a helyi nyelveket is használják.

            A tömegtájékoztatási eszközök nyelvéről szóló 11. Cikkben Ukrajna arra vállal kötelezettséget,  hogy bátorítja vagy megkönnyíti a regionális és kisebbségi nyelvek bekerülését a médiumokba, illetve hogy nem akadályozzák az ilyen nyelvű adásokhoz, sajtótermékekhez való hozzáférést, beleértve a külföldi médiumok közvetítette anyagokat is.

            A 12. Cikk a kultúrára vonatkozik. Ebben a részben vállalja a legtöbbet az állam a felkínált lehetőségek közül.

            Sokkal kevesebbet engedélyez viszont a 13. Cikkben, amely a gazdasági és társadalmi élet nyelvhasználatáról rendelkezik. Tulajdonképpen csak arra nézvést kötelezi el magát az állam (természetesen a megszokott tompító formulák megtartása mellett, mint pl. „az ésszerűen lehetséges mértékben”), hogy a közvetlen ellenőrzése alá tartozó gazdasági és társadalmi szektorokban bátorítja a kisebbségi nyelvek használatát. Lényeges vállalás ugyanakkor, hogy a kórházakban, nyugdíjas-otthonokban lehetőséget biztosítanak a gondozásra szoruló kisebbségieknek arra, hogy anyanyelvükön fogadják és kezeljék őket (13. Cikk, 2. pont c bekezdése).

            A III. Rész utolsó, 14. Cikkében a határokon átnyúló cserekapcsolatról esik szó, és ennek a cikknek a végrehajtását teljes egészében vállalta Ukrajna.

            Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája Ukrajna által 1999-ben és 2003-ban ratifikált változata között lényegi különbségek vannak: az utóbbi verzióban sokkal szűkebb mértékben kötelezi el magát az állam a területén élő kisebbségi nyelvek védelme terén. Azzal pedig, hogy nem nevesíti expliciten, milyen körülmények között, mely feltételek teljesülése esetén alkalmazandók a vállalások, meghagyja a lehetőséget a vállalt kötelezettségek teljes szabotálására. Az is eltérés a két változat között, hogy az 1999-es verzió az adott nemzetiség egy-egy adminisztratív egységen belüli részarányához kötötte az egyes pontok alkalmazását, s ezzel különbséget tett a különböző helyzetben lévő kisebbségek között, az újonnan elfogadott változat egységesen kezeli az ország területén élő kisebbségeket, függetlenül azok helyzetétől és igényeitől.

            A bemutatott dokumentumok mellett számos nemzetiségi és nyelvtörvény tervezete került a parlament elé (Semyorkina 2004: 186). Többek között elkészült Az állami nyelvpolitikai koncepció tervezete is (Концепція державної мовної політики в Україні), amelynek fő célja az ukránnak mint államnyelvnek a megerősítése főként az ország keleti és déli régióiban. [6] A tervezet érdekessége, hogy javaslatot tartalmaz A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája ukrajnai ratifikációjáról szóló törvény módosítására. A módosítás lényege, hogy Ukrajna keleti és déli régióiban a Karta az ukrán nyelvet védelmezze az orosszal szemben.

            A Kartára való hivatkozással 2006-ban több dél- és kelet-ukrajnai önkormányzat (Harkiv, Szevasztopol, Mikolajiv és Dnyipropetrovszk város, Donyeck és Luhanszk megye önkormányzata) fogadott el olyan határozatot, mely szerint a közigazgatási egységen belül az ukrán mellett az orosz is egyenrangúan használható a hivatali életben, azaz az orosz nyelv regionális nyelvi státusú. [7] Viktor Juscsenko államelnök és az igazságügyminisztérium azonban (egyébként az Alkotmánybíróság megkérdezése nélkül) alkotmányellenesnek, s ezzel semmisnek nyilvánította ezeket a határozatokat. Az ügy kísérteties hasonlóságokat mutat a tíz évvel ezelőtti eseményekhez: 1996-ban és 1997-ben a kelet-ukrajnai nagyvárosok szintén hasonló döntést hoztak, ám akkor Leonyid Kucsma köztársasági elnök döntött úgy, hogy mindez nem egyeztethető össze az alaptörvénnyel (vö. Csernicskó 1998: 150–151).

            Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a Karta és annak ukrajnai alkalmazása illeszkedik az ukrán állam jogalkalmazási gyakorlatához. Az ukrajnai kisebbségvédelmi, ill. a kisebbségi nyelvek használatát szabályozó dokumentumok az 1990-es évek közepétől fokozatosan kezdenek illeszkedni a hasonló nemzetközi egyezmények szövegéhez. Ezen jogharmonizáció egyik fontos lépése volt A Regiális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának ratifikációja. Az ukrajnai kisebbségi nyelvek használatát szabályozó dokumentumok – a nemzetközi egyezményekhez, például épp a Kartához hasonlóan – gyakran burkoltan, homályosan fogalmaznak, nehezítve ezzel a rendelkezések alkalmazását. A nyelvek használatára vonatkozó törvények szövegében előforduló egyes fogalmak meghatározása hiányzik az ukrajnai jogalkalmazásból, vagy értelmezésükre több, egymással gyakran ellentétes lehetőség is kínálkozik. Ukrajnában a kihalóban lévő vagy veszélyeztetett nyelvek védelméről egyetlen dokumentum sem gondoskodik (lásd Вісник етнополітики № 22. 2004. február 11–28. http://www.uncpd.kiev.ua/ucipr/ukr/buleten/22.php). Sajátos, hogy az éppen e célból létrejött Karta Ukrajna által ratifikált változatai sem biztosítanak védelmet az országban használatos veszélyeztetett nyelveknek.

            A nyelvek használatára vonatkozó jogrendben (többek közt a Kartában) deklarált jogok és a mindennapi gyakorlat között gyakran ellentét van: a jogok egy része érvényesíthetetlen.

            A kisebbségek és a kisebbségi nyelvek használatának kérdése Ukrajnában az orosz nyelv miatt erősen átpolitizált, és ezért a belpolitikai csatározások egyik kedvelt témája. Ez pedig nem kedvez annak, hogy rendezni lehessen a kisebbségi nyelvek helyzetét. Ukrajna kisebbségi és nyelvpolitikájának gyakorlati alkalmazását az ukrán és az orosz nyelv párharca, konkurenciája határozza meg.

            Mindent egybevetve azonban az ukrajnai kisebbségi és nyelvpolitika sikereként könyvelhetjük el, hogy az állam törekszik a nemzetközi normák hazai alkalmazására, és hogy a posztszovjet érdekszféra számos térségétől eltérően Ukrajna elkerülte a súlyos és véres nemzetiségi és nyelvi konfliktusokat. Reméljük, hogy az ukrajnai politikai elit és a társadalom hamarosan ráébred az ország nemzetiségi, nyelvi, vallási és kulturális sokszínűségének értékeire, és ez az állami politika elméleti és gyakorlati vonatkozásaiban is hamarosan tükröződni fog.

Irodalom

Belej, L. (Белей Л.) szerk. 2006. Реалізація в Закарпатській області державної мовної політики та основних положень Європейської хартії регіональних мов або мов меншин. Ужгород: Ліра.

Beregszászi Anikó – Csernicskó István 2003. Die Möglichkeiten des Gebrauchs der ungarischen Sprache in der Karpatoukraine de jure und de facto. In: Hrsg. Ferenc Glatz, Begegnungen 21.: Die Sprache und die kleinen Nationen Ostmitteleuropas, 101–117. p. Budapest: Europa Institut Budapest.

Beregszászi Anikó – Csernicskó István 2004. Az anyanyelvet nem megőrizni, hanem használni kell! A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája és a kárpátaljai magyarság. In: Beregszászi Anikó és Csernicskó István: …itt mennyit ér a szó? Írások a kárpátaljai magyarok nyelvhasználatáról, 24–34. Ungvár: PoliPrint.

Csernicskó István 1998. A magyar nyelv Ukrajnában (Kárpátalján). Budapest: Osiris Kiadó – MTA Kisebbségkutató Műhely.

Csernicskó István 2002. A nyelvek helyzetére vonatkozó dokumentumok Ukrajnában. In: Kontra Miklós és Hattyár Helga szerk. Magyarok és nyelvtörvények, 11–23. Budapest: Teleki László Alapítvány.

Csernicskó István 2005. Hungarian in Ukraine. In: Anna Fenyvesi ed., Hungarian Language Contact Outside Hungary. Studies on Hungarian as a minority language, 89–131. Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing Company.

Csernicskó István 2006. Az ukrán–orosz nyelvi háború és a kárpátaljai magyarság. Kisebbségkutatás 2006/4: 764–769.

Csernicskó István szerk. 2003. A mi szavunk járása. Bevezetés a kárpátaljai magyar nyelvhasználatba. Beregszász: Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola.

Semyorkina, O. (Семьоркіна, О.) 2004. Дослідження чинного законодавства України у сфері забезпечення прав національних меншин та народів. In: Tischenko, Ju. (Тищенко Ю.) ed., Актуальні питання вітчизняної етнополітики: шляхи модернізації, врахування міжнародного досвіду, 169–187. Київ: Український незалежний центр політичних досліджень.

Tóth Mihály (Товт Михайло) 2002. Міжнародно-правовий захист національних меншин (тенденції сучасного розвитку). Ужгород: Інформаційно-видавниче агентство „ІВА”.

Концепція державної мовної політики в Україні. Київ: Національна комісія зі зміцнення демократії та утвердження верховенства права, 2006. http://www.kharkivoda.gov.ua/politika/show.php?page=6386

Mellékletek:

Ukrajna törvénye

A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája (1992) ratifikációjáról [8]

Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának határozata értelmében:

az Ukrajna által 1996. május 2-án Strasbourgban aláírt A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartáját (1992, a továbbiakban Karta) az alábbi kötelezettségekkel ratifikálja:

1. Ukrajna kötelezettséget vállal a Karta I., II., IV. és V. Részének betartására.

2. A III. Részben találhatók a következő nemzetiségek nyelveire vonatkoznak: oroszok, zsidók, beloruszok, moldávok, románok, krími tatárok, bolgárok, lengyelek, magyarok, görögök, németek, gagauzok, szlovákok, az alábbiak szerint:

2.1. A jelen törvény 2. pontjában megnevezett nemzetiségek nyelveire, amennyiben az adott nemzetiséghez tartozó személyek kompakt tömbben élnek, és arányuk egy adott adminisztratív-területi egységen belül meghaladja a 20 százalékot, a Karta következő pontjai és alpontjai vonatkoznak:

a 8. Cikkből:

az 1. pont a (i), a (ii), a (iii), b (i), b (ii), b (iii), c (i), c (ii), c (iii), d (i), d (ii), d (iii), e (i), e (ii), f (i), f (ii), g, h, i alpontjai, a 2. pont;

a 9. Cikkből:

az 1. pont a (ii), a (iii), b (ii), b (iii), c (ii), c (iii) alpontjai, a 2. pont c alpontja, a 3. pont;

a 10. Cikkből:

az 1. pont a (i), a (ii), a (iii), c alpontjai, a 2. pont a, b, d, e, f alpontjai, a 3. pont a, b, c alpontjai, a 4. pont c alpontja, 5. pont;

a 11. Cikkből:

az 1. pont a (ii), a (iii), b (ii), c (ii), d, e (i), e (ii), g alpontjai, a 2. és 3. pont;

a 12. Cikkből:

az 1. pont a, b, c, d, f, g alpontjai, a 2. és 3. pont;

a 13. Cikkből:

az 1. pont a, b, c, d alpontjai, a 2. pont b, c alpontjai;

a 14. Cikkből:

az a és b alpontok.

2.2. A jelen törvény 2. pontjában megnevezett nemzetiségek nyelveire, amennyiben az adott nemzetiséghez tartozó személyek kompakt tömbben élnek, és arányuk egy adott adminisztratív-területi egységen belül meghaladja a 10 százalékot, a Karta következő pontjai és alpontjai vonatkoznak:

a 8. Cikkből:

az 1. pont a (ii), a (iii), b (ii), b (iii), b (iv), c (ii), c (iii),  d (ii), d (iii), e (ii), e (iii), f (ii), g, h alpontjai, a 2. pont;

a 9. Cikkből:

az 1. pont a (ii), a (iii), b (ii),  c (ii), c (iii) alpontjai, a 2. pont c alpontja;

a 10. Cikkből:

az 1. pont a (iii), a (iv) alpontjai, a 2. pont b, d, e, f, g alpontjai, a 3. pont b, c alpontjai, a 4. pont c alpontja, 5. pont;

a 11. Cikkből:

az 1. pont a (ii), a (iii), b (ii), c (ii), e (ii), g alpontjai, a 3. pont;

a 12. Cikkből:

az 1. pont a, b, c, d, f, g alpontjai, a 2. és 3. pont;

a 13. Cikkből:

az 1. pont b alpontja, a 2. pont c alpontja;

a 14. Cikkből:

a b alpont.

2.3. Azon adminisztratív-területi egységeken belül, ahol az adott nemzetiségi nyelvet használók aránya jelentős, de nem éri el a jelen törvény 2.1. és 2.2. alpontjaiban meghatározott arányt, ésszerű lehetőségek között, nyelveikre a Karta következő pontjai és alpontjai vonatkozhatnak:

a 8. Cikkből:

az 1. pont a (iii), a (iv), b (iv), c (iii),  c (iv), d (iii), e (iii), f (iii), g, h alpontjai, a 2. pont;

a 9. Cikkből:

az 1. pont a (iii), a (iv), b (iii),  c (iii) alpontjai, a 2. pont c alpontja;

a 10. Cikkből:

az 1. pont a (iv), a (v) alpontjai, a 2. pont b, e, f, g alpontjai, a 3. pont c alpontja, a 4. pont c alpontja, 5. pont;

a 11. Cikkből:

az 1. pont a (iii), b (ii), e (ii) alpontjai;

a 12. Cikkből:

az 1. pont a, b, c, d, f, g, h alpontjai, a 2. és 3. pont;

a 13. Cikkből:

az 1. pont b alpontja;

a 14. Cikkből:

a b alpont.

3. Amennyiben a területükön a jelen törvény 2.1. és 2.2. alpontjában meghatározott arányban élnek a törvény hatálya alá eső nemzetiségek, illetve ha ehhez rendelkezésre állnak az anyagi források, a Krími Autonóm Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa és a helyi önkormányzati szervek a jelen törvényben foglaltaknál kedvezőbb feltételeket is teremthetnek a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatához.

4. A Karta 7. Cikke 2. pontjában foglaltak alkalmazása során azok a lépések, amelyek az ukrán mint államnyelv használatának a társadalmi élet valamennyi területén való megszilárdítására, fejlesztésére vonatkoznak Ukrajna egész területén, nem tekinthetők olyannak, mint amelyek akadályozzák vagy fenyegetik az orosz nyelv vagy más nemzeti kisebbségek nyelveinek megőrzését vagy fejlődését.

5. A Karta rendelkezéseinek végrehajtása során megengedhetetlen azon oktatási, kulturális és egyéb intézmények hálózatának csökkentése, amelyekben a kisebbségi nyelveket is használják.

6. A 7. Cikk 5. pontja Ukrajnában ideiglenesen nem kerül alkalmazásra.

7. Jelen törvény kihirdetése napjától lép hatályba.

Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának elnöke, O. Tkacsenko

Kijev, 1999. december 24.

N 1350-XIV

Ukrajna törvénye

A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája ratifikációjáról [9]

Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának határozata:

1. Az Ukrajna által 1996. május 2-án Strasbourgban aláírt A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartáját (a továbbiakban Karta) ratifikálja.

2. A Karta rendelkezései Ukrajna következő nemzetiségeinek nyelveire vonatkoznak: belorusz, bolgár, görög, gagauz, zsidó, krími tatár, moldáv, német, lengyel, orosz, román, szlovák és magyar.

3. Ukrajna kötelezettséget vállal a Karta I., II., IV. és V. Részének betartására, kivéve a II. Rész 7. Cikkének 5. pontját

4. Valamennyi, a jelen törvény 2. pontjában megnevezett nyelvre alkalmazandók a Karta III. Részének 8–14. pontjai közül az alábbi alpontok:

a) a 8. Cikk 1. pontjának a (iii), b (iv), c (iv), e (iii), f (iii), g, h, i alpontjai, valamint a 2. pontja;

b) a 9. Cikk 1. pontjának a (iii), b (iii), c (iii) alpontja, a 2. pont c alpontja és a 3. pontja;

c) a 10. Cikk 2. pontjának a, c, d, e, f, g alpontja, a 4. pont c alpontja;

d) a 11. Cikk 1. pontjának a (iii), b (ii), c (ii), d, e (i), g alpontja, a 2. és 3. pontja;

e) a 12. Cikk 1. pontjának a, b, c, d, f, g alpontja, valamint a 2. és 3. pontja;

f) a 13. Cikk 1. pontjának b és c alpontja;

g) a 14. Cikk a és b alpontja.

5. A Karta rendelkezéseinek alkalmazása során azok a lépések, amelyek az ukrán mint államnyelv használatának a társadalmi élet valamennyi területén való megszilárdítására, fejlesztésére vonatkoznak Ukrajna egész területén, nem tekinthetők olyannak, mint amelyek akadályozzák vagy fenyegetik azon nemzeti kisebbségek nyelveinek megőrzését vagy fejlődését, amelyekre a jelen törvény 2. pontja értelmében a Karta rendelkezései kiterjednek.

6. Jelen törvény kihirdetése napján lép hatályba.

Ukrajna elnöke, L. Kucsma

Kijev, 2003. május 15.

N 802-IV



[1] A Karta ratifikálásáról szóló 1999. évi törvény szövegét az írás végén közöljük. A Karta 1999-es verziójáról lásd Tóth 2002: 126.

[2] A törvény szövegét az írás végén közöljük.

[3] A karaimok száma a 2001. évi népszámlálás adatai szerint 1196 fő (közülük 24-nek anyanyelve a karaim), a krímchak nemzetiségűek száma 406 (21-en vallották anyanyelvüknek a krímchak nyelvet). Forrás: http://www.uncpd.kiev.ua/ucipr/ukr/stat/census/01/03.pdf. A két kis közösségről lásd: http://en.wikipedia.org/wiki/Crimean_Karaites;http://en.wikipedia.org/wiki/Karaim_language; http://en.wikipedia.org/wiki/Krymchak.

[4] Lásd Вісник етнополітики № 10, 1–15. augusztus 2004. http://www.uncpd.kiev.ua/ucipr/ukr/buleten/10.php

[5] Erről bővebben lásd: Вісник етнополітики № 10, 1–15. augusztus 2004. http://www.uncpd.kiev.ua/ucipr/ukr/buleten/10.php.

[6] A koncepció, illetve a Karta ukrajnai alkalmazása témakörében vitákat rendeztek országszerte. Az egyik ilyen vitán elhangzott előadások gyűjteménye Belej szerk. 2006.

[7] Erről bővebben lásd: Radio Svoboda 18.05.2006, 01.06.2006., 03.06.2006., 05.07.2006. (http://www.RadioSvoboda.org).

[8] Saját, nem hivatalos fordításunk. A törvény alkalmazását az Alkotmánybíróság 2000. július 12-i 9–рп/2000 számú határozatával a ratifikáció ügyrendi hibáira hivatkozva felfüggesztette.

[9] Saját, nem hivatalos fordításunk.