Bevezetés: A második generáció és a bevándorlók gyermekeinek követő vizsgálata

Alejandro Portes and Rubén G. Rumbaut: Introduction: The Second Generation and the Children of Immigrants Longitudinal Study in Ethnic and Racial Studies, Vol. 28, No. 6, November 2005. 983–999. p. (Special Issue, The Second Generation in Early Adulthood)

Ez a külön kiadás azokat az eredményeket mutatja be, amelyeket a bevándorlók gyermekeit követő vizsgálat (CILS) harmadik hulláma hozott. A tanulmány egy évtizedet felölelő időszakról szól, amely a második generációs fiatalok kamaszkorától korai felnőtt koráig terjed, és ezt kíséri végig egy nagy mintán. A kiadás tartalmazza a harmadik 2001-2003 között készített felmérés eredményeit, amikor a korcsoport tagjai elérték a 24 éves életkort. A bevezető a téma jelentőségét, a tanulmány módszertanát mutatja be, és összefoglalja a különkiadás tartalmát. A felsorakoztatott cikkek a második generációs adaptációs folyamatot vizsgálják korai felnőttkorban, és a folyamat alternatív elméleteit, valamint annak befolyásoló tényezőit tanulmányozzák.

A CILS előzetes eredményei már több cikkben napvilágot láttak. Minden előzetes publikáció az első 1992-ben végzett CILS felmérés, valamint az azt követő 1995–96-ban végzett követő mérés eredményein alapult.

Ez a cikk a harmadik, 2001–2003-ban végzett felmérés eredményeit tartalmazza, amikor a minta tagjai már elérték az átlag 24 éves életkort. Az itt bemutatott eredmények a fiatal felnőtt élet kemény valóságát mutatják be, a bemutatott adatoknak nincsen már semmilyen korai vagy előzetes jellege, és ez a kemény valóság a képzésben elért, vagy szakmai sikerektől a munkanélküliségen, korai terhességen keresztül a bebörtönzésig terjed. Ezeket az adatokat felhasználhatjuk a második generáció beilleszkedési folyamataira vonatkozó elméletek tesztelésére, beleértve az olyan várakozásokat, mint lineáris vagy szakaszos asszimilációs folyamatok, és kulturális elemek harmonikus vagy diszharmonikus szelektív átvétele. Ezeknek az elméleteknek egy része magából a tanulmányból származott, míg másokhoz a bevándorlással és a bevándorlókkal foglalkozó általános irodalom szolgáltatta az alapot. Ez a cikk ennek és az ezt követő tanulmányoknak egy általános elméleti szerkezetét állítja fel és empirikus tesztek alá veti az erre a fiatal népcsoportra vonatkozó alternatív előrejelzéseket.

Az közismert tény, hogy a bevándorlók a leggyorsabban növekvő összetevői az amerikai lakosságnak, és hogy jelenlétük több nagy amerikai város társadalmi összetételét, kultúráját és politikáját számottevő mértékben megváltoztatta. Jelenleg jóval több, mint 30 millió külföldi születésű személy él az Egyesült Államokban; 11,2 millió felnőtt bevándorló érkezett gyermekeivel együtt csak a legutolsó két népszámlálás (1990–2000) közötti időszakban, ez a népességszám növekedéséből 70%-ot tett ki. A legfrissebb becslések szerint az ország idegen eredetű lakossága (első és második generáció) meghaladja a 60 milliós lélekszámot, vagyis a teljes lakosság 24%-át (U.S. Bureau of the Census, 2003.). És ami ennél is fontosabb, a beáramlás mértéke nem mutat csökkenő tendenciát. A fejlett gazdaság hatalmas munkaerőigénye és a folyamatosan erősödő társadalmi hálózatok miatt, a bevándorlók, és származási országaikban élő honfitársaik között a folyamat valószínűleg tovább folytatódik, és földrajzilag kiterjed majd az ország egészére.

Jelen helyzetben időszerű és megfelelő végiggondolni, hogy milyen hosszú távú hatásai lesznek ennek a bevándorlási folyamatnak az amerikai társadalom szerkezetére és kultúrájára. Egyes szakértők oly módon közelítik meg a kérdést, hogy a jelen helyzetet a XX. század elején fennálló helyzethez hasonlítják. A jelenhez hasonlóan a nemzetet akkor is elárasztotta egy emberáradat, amely a csitulásnak igen kevés jelét mutatta. Ennek a korábbi mozgalomnak a csúcspontján a bevándorlók a teljes lakosság 15%-át tették ki, és ehhez az értékhez a jelenkori beáramlás egyre inkább közelít. Akkoriban, és most is, a bevándorlók azok felé a területek felé haladnak, ahol az igény a munkaerejükre koncentrálódik. A XX. század elején ez az igény az északkeleti ipari városokban jelent meg legnagyobb mértékben, amelyeknek a demográfiai összetétele és intézményi rendszere teljesen átalakult az európai bevándorlók özönének köszönhetően. Akkor is, és most is, hosszú távon nem az első generáció megjelenése, vagy nyelve és kultúrája határozta meg a bevándorlók áradatának következményét a nemzetre, hanem a gyermekeik letelepedési folyamata. Az első generációs bevándorlók mindig is mobilak voltak (egyik nap itt, a másik nap ott jelentek meg).

Ezzel ellentétben, az USA-ban született és felnevelt utódaik már USA állampolgárok voltak és túlnyomórészt itt is maradtak, beilleszkedési folyamatuk hosszú távon meghatározta a korábbi bevándorlók által létrehozott etnikai közösségek jellegét. Ennek a letelepedési folyamatnak jól ismert története bemutatta, hogy az általunk is ismert asszimilációs folyamat miként alakul ki. Az európai bevándorlók gyermekei angolul tanultak, fokozatosan elfelejtették szüleik nyelvét és kultúráját, valamint az iskoláztatáson illetve vállalkozásokon keresztül teremtették meg maguknak a gazdasági jólétet.

Haller és Landolt a nemzeteken átívelő kötelékek szerepét vizsgálták a bevándorlók gyermekei körében magatartási és attitűd jelzők alapján, melyek a szülők származási országa iránti elkötelezettséget és érdeklődést mutatták be.

A szerzők remélik, hogy az általuk összegyűjtött kutatási eredmények további összehasonlító tanulmányok létrejöttét segítik elő más országok bevándorlási és letelepedési folyamataiban, valamint folytatódik az új második generáció életútjának végigkövetése az Egyesült Államokban teljes felnőttkori életük során.

Bosznay Csaba