Magyar romák viszonya kisebbségi jogokhoz: szimbolikus erőszak az etnikai identitáson

 

Koulish, Robert: Hungarian Roma Attitudes on Minority Rights: The Symbolic Violence of Ethnic Identification. = Europe-Asia Studies, 57. vol. 2005. 2. no. March 311–326. p.

 

1989 óta Magyarországon végbement egy alapvető politikai és gazdasági rendszerváltás. A politikai változásokat összefoglaló néven demokratizációnak szokták nevezni, amely a korábbi tekintélyelvű államszerkezetből egy plurális alapon nyugvó politikai és jogi alapelvű törvényi rendszerré alakult. A gazdasági változásokat piaci átalakulásnak szokták nevezni, ahol a szocialista állami elosztás egy a kapitalista piacokon nyugvó gazdasággá alakult. Ezeknek az átalakulásoknak társadalmi következményei hasonlóan mélyrehatóak voltak, és az egész lakosságot érintették, különös tekintettel a legnagyobb kisebbségre, a romákra.

A nagy többség szerint a szegénység és az etnikai identitást övező aggályok előretörtek Magyarországon. 1990-től kezdve a kisebbségek elleni diszkrimináció drámaian emelkedett, ahogy azt kormány- és más jelentések is rögzítik. Bár nehéz megbecsülni a Magyarországon élő romák létszámát, de általában elfogadott becslés szerint Magyarország legnagyobb kisebbségének létszáma 5–800 ezer főre tehető, vagy a népesség 3–8%-a között van.

Ez a cikk a roma etnicitást vizsgálja az átalakulás utáni Magyarországon, ahol a piac és a politikai liberalizáció alkotják az etnikai csoportidentitás vizsgálatának környezetét. Miközben a csoport identitását nagymértékben bátorítják a rendszerváltás utáni törvényi reformok, addig súlyos gazdasági és társadalmi akadályok teszik rendkívül nehézzé a roma kisebbségi lakosság magát romaként azonosító tagjainak életét. Az írás a romák válaszait vizsgálja, melyeket a kisebbségi jogok és a súlyos gazdasági és társadalmi kényszerek által felvetett kérdésekre adtak. Ahelyett, hogy elősegítené a roma etnikai azonosságot, a kisebbségi jogok és a kisebbségi önkormányzat további veszélyeket hordoz magában a romák számára.

Ez a kutatás egy nagyobb projekt része, melynek neve „Amit a romák akarnak”, és amelyet 2000 nyarán indított el a szerző, hogy megvizsgálja a romák és az ilyen jogi rendszerek mint kisebbségi jogok közti kapcsolatot. A tanulmányt az a kérdés foglalja keretbe, hogy vajon a kisebbségi jogok egy olyan formája-e a megerősítő cselekedeteknek, amelyek elősegítik, ártanak, vagy egyáltalán nem gyakorolnak hatást a romákra. A tanulmány célja ennek a kérdésnek a megválaszolása.

A vizsgálat során az etnikai önidentitásra mint a kisebbségi jogok sikerességét vagy kudarcát jelző fontos tényezőre koncentrált a szerző. Az etnicitással foglalkozó irodalom két alapvető megközelítést ismer. Az egyik primordiális megközelítés szerint az etnikai hovatartozás természetes és statikus jelenség, amelyet a nyelv a származás és az élőhely határoznak meg. A másik a társadalmi konstruktivista megközelítés, amely az etnicitást a társadalmi és gazdasági vezetés céljára megalkotott eszközként látja. Konstruktivista tanulmányok középpontjában az áll, hogy az etnikai identitás miként formálódik a szimbolizmus, a csoportpszichológia, társadalmi határvonalak stb. hatására. Összefoglalva három, egymással átfedésbe hozható társadalmi konstruktivista megközelítés létezik:

– Kategóriák, politikák, intézmények, törvények stb. fölülről lefelé irányuló közvetítése

A társadalmi kategóriák interperszonális és jelenségelvű tárgyalása

– Az azonosítás alulról fölfelé haladó folyamata, mellyel az egyének és a csoportok magukévá tesznek vagy visszautasítanak bizonyos identitásokat.

Bart amellett érvel, hogy az egyének csoportokkal azonosulnak, és a csoport határaira vonatkozó elképzeléseikkel azonosítják magukat. Bernal és Knight az etnicitást kívülállók által nem osztott, míg a befogadott emberek számára közös, tradíció-együttesen nyugvó énképként határozzák meg. A konstruktivista megközelítést követve ez a cikk az etnicitást mint kihívással szembesülő társadalmi tényezőt vizsgálja, ahol a roma egyén küszködik az egymással ellentétes társadalmi kategóriák között: társadalmi feltételek (felülről lefelé irányuló történelmi megközelítés és piaci átalakulás) és kisebbségi jogok. Az ellentmondó társadalmi kategóriák eddig legjobb példája a „megbélyegzés”, amelyet Gans úgy határoz meg, mint emberekre vonatkozó képzelt tudás és jellemzés segédeszköze, amelyet elsősorban „deviáns emberek megjelölésére alkalmaznak, akiket negatív vagy pejoratív módon különböztet meg”. Például a cigány szó is egy ilyen pejoratív jellemző típusú megnyilvánulás és mégis fennmarad. A cigány szó etimológiája feltárja ennek az etnikai csoportnak az alárendeltségét.

Magyarország rendszerváltás utáni elkötelezettsége az egyenlőség és a szabad önrendelkezés irányába megerősíti Hobson roma önidentitás választását. Az asszimilált romák számára a kérdés az, hogy elfogadják-e a magasabb életszínvonalat, és engednek-e az elnyomásnak. Az önmagukat romaként azonosítók számára a választás, hogy néhány jelképes intézmény – kisebbségi jogok – vagy jogon kívüli kirekesztettség között kell dönteniük. Ezeknek a választásoknak egyértelműen nincsen igazi alternatívájuk. A rendszerváltást követő Magyarországon az államszocializmus korszakához hasonlóan, az erőszakos asszimiláció a többségi kultúrához egyértelműen állami döntés, nem a roma egyén saját választása. A kisebbségi jogok máza aligha törli el a romaellenes elnyomás évszázadait Magyarországon, és nem képes elfedni a romák társadalmi kirekesztettségének fennmaradását.

Bosznay Csaba