Ruszinok és pásztor-lakosság Kelet-Szlovákiában a középkorban

 

Rábik, V.: Rusíni a valašské obyvatežstvo na východnom Slovensku v stredoveku. = Historický časopis, 2005. 2. no. 217 – 242. p.

                A ruszinok a 14. század kezdetétől két fő hullámban áramlottak be Szlovákia keleti területeire, ahol szaturálták a népességi igényeket a német jog princípiumai szerint megalakuló településekben. A ruténok fontos szerepet játszottak a történelmi Magyarország nemzetiségi, szociális, jogi és vallási struktúrájában. Szlovákia keleti vidékei éppen a ruszinoknak köszönhetően nyertek jellegzetes nemzetiségi és vallási sajátosságot. A ruszinok eltérő etnikumukkal, a keleti kereszténység szertartásához való tartozásukkal és az eredeti településeiken (Halics, Kárpát-Ukrajna) pásztorjog szerinti életszervezeten alapuló specifikus szociális-jogi helyzetükkel különböztek a helyi lakosságtól. A valachus szó eredeti etnikai jelentését a ruszinok Szlovákia területén a szociális-jogi klasszifikáció irányába tolták. A pásztori jog alapelvei is sajátos fejlődésen mentek keresztül, hatott rájuk a német jog, amely alapján számos községet alapítottak ezen a területen.

A ruszin lakosság nem őshonos Kelet-Szlovákiában, ezt bizonyítják a magyar krónikák is, amelyek Szlovákia e részét Lengyelország és Rutenie területével határos helyként írják le. Megbízhatóbbak a toponomasztikai vizsgálatok, amelyek a Ruská (Ves) típusú etnikai elnevezések nagy koncentrációjára mutatnak rá főleg XIII. század előtti besorolással. Az ilyen elnevezések csak más nyelvű és eltérő etnikumú közegben keletkezhettek. Uzs megye területe, ahová a nagymihályi (Michalovce) urak birtokai koncentrálódtak, földrajzi szempontból is természetes belépőül szolgált a ruszinok számára, bár csaknem egyidejűleg már Sáros (Šariš) központi részeire is betelepültek. Beáramlásuk a talajjavító aktivitásnak és a nagymihályi birtokok reorganizációjának köszönhető, melynek mozgatórugója a nagymihályi német lakosság volt. Környezetükben alakultak ki a német jogrendszeren alapuló települések. A magas populációs igényeket támasztó talajjavítási tendenciának köszönhetően nyerték el a ruszinok a vendégek szociális-jogi kategóriáját. 1343-ban Erzsébet királynő engedélyezte a tibavai András fiának, Lőrincnek, hogy bármely szabad ember az ő Uzs, Zemplén és Szatmár megyei birtokaira költözhessen, és három évig tartó kiváltságban részesüljön. Az Egri Káptalan felmérése alapján (1358) Vinné, Greča, Jasenov (Jeszenő) és Trnava nad Laborcom lakossága is vendégként volt meghatározva. Jasenovban feltételezhetően a német jogon alapuló betelepülés ruszin részvétellel is zajlott. A Leleszi Konvent lakossági összeírása alapján (1449) Trnava nad Laborcomba és Nagymihályba is beáramlottak a ruszinok. Ruskovce falut a német jog alapján hozták létre, mert szerepel az 1427-es megadóztatott falvak listáján, ám a ruszin lakosok nemzetiségi hovatartozása alapján kapta a nevét. Oroszfalw Uzs megye déli részén, a nagymihályi urak birtokán feküdt, ahol Pál, Tamás és más vendégek vallomást tettek az egri kanonok, Zekel Mátyás elleni támadás ügyében, melyet a pavlovce nad uhom-i (pálóci) Márton pap követett el cinkostársaival, a ruská-i vendégekkel (1419). Koromža (Koromlya, Koromlak) a nagymihályi urak birtokán elsődlegesen a német jog alapján, a XIV. század első felében alapított falu nevében az l-epentézis a lakosság ruszin származásáról tanúskodik, de egy 1454-es adat megemlíti a régi falusi bíró, a scultetus malmát. A nagymihályi András fia Jakov és Jakov fia László azért tiltakoztak az Uzs, Bereg és Szabolcs megyék közös kongregációján (1337), mert Uzs megye alispánja és Villerm Druget várnagya a koromžai területre pásztor-lakosságot telepített be. Koromlyában tehát a pásztorelem másodlagos jelenség, ám 1437-ben a családfők neve alapján többségében ruszin falunak tekinthető, melynek élén a pásztorbíróval (kenéz) és pravoszláv pappal. 1373-ban Koromža az uradalom első pásztori életszervezetű falvaként Tibava részévé vált. A XIV. század végéig a tibavai uradalmon pásztorjog alapján keletkezett Koňuš, Beňatina, Podhoroď, Priekopa és Choňkovce.

            Német jogon épült fel a XIV. század második felében Vyšné Remety (Remethe, Jeszenőremete), ám 1437-ben a 65 portából már 28 üresen állt, a lakosok között még voltak németek, de a nevek a ruszin elem erős jelenlétére utalnak, akik valószínűleg a szomszédos pásztori jogon alapított Vyšná Rybnica-ból hatoltak be. 1449-ben már Valašské Remety (Olahremethe) néven tűnik fel. Porúbka (Olahporubka) faluba is másodlagosan települt be a pásztor-lakosság. A Leleszi Konvent (1454) a falu gyors hanyatlását dokumentáló leégett malmáról ír. A földesurak ezt a folyamatot próbálták visszafordítani új, pásztori szociális-jogi életszervezetű és ruszin nemzetiségű lakosság betelepítésével. Német jog szerint alakult ki Hliník és Úbrež is, 1427-ben még a megye megadóztatott falvai közé tartoztak, de a 15. század folyamán itt is elterjedt a pásztor- és etnikailag ruszin elem. A pásztor-falvakra jellemző, hogy a XVI. század feléig az országos törvények értelmében nem voltak megadóztatva, ezért nincsenek az Uzs megyei pásztor-falvak feljegyezve az 1427-es portaösszeírásban.

            Zemplén megyében a német jogon alapuló betelepítési mozgalom számára a közeli halicsi és lengyel vidékek kínáltak kiváló populációs bázist. Vranovról a Csicsókai (čičavské) uradalom központjáról már 1361-ből konkrét adatok vannak: I. Lajos mandátuma a rozhanovcei (rozgonyi) László és Lőrinc kérésére megtiltotta, hogy vámot vessenek ki e nemesek birtokain (Lengyelországból, Halicsból) letelepedni vágyó emberekre. A Ruský Kazimír és az *Urusuagasa (Ruská Poruba, Oroszvágás) településnevek is ruszin eredetre utalnak. Ruský (ma Vyšný) Kazimír megőrizte nemzetiségi jellegét az újkorban is. A ruszin lakosság az Ondava-völgyben koncentrálódott. A Palyon elnevezés lágy szerkezete alapján keleti szláv eredetű. Nižná Ožšava (Alsóolsva) mindig ruszin falu volt, míg Vyšná Ožšava (Felsőolsva) eredetileg szlovák község, melynek a határában épült új ruszin falu. A két Olsvába a XVI. század első felében csak ruszin és pásztor-lakosság települt be.

1491–1492-ben a lengyel hadsereg e területre való behatolásával befolyásolta az itteni települési és demográfiai viszonyokat. A Budai Káptalan 1493-as összeírása szerint a porták több mint a fele üresen állt. Az 1585. évi urbárium szerint túlnyomórészt ruszin lakosságú pásztorfalvak: Valkov, Bžany, Ruský Kručov (Krucsó), Lomné (Lomna), Benkovce (Benkőfalva), Dobrá nad Ondavou (Nagydobra), Vyšná és Nižná Ožšava, Ruský Kazimír, Davidov (Dávidvágása), Banské (Bányapataka), Rudlov, Jusková Voža (Józsefvölgy). A pásztor- és ruszin lakosság a XVI. század első felében telepedett le a leginkább elhagyatott falvakba.

A Sztropkói uradalomban a Sztropkói Magisztrátus 1442-ben bepanaszolta Bártfán (Bardejov) a szomszédos Makovicky-uradalom pásztorait, akik nagy károkat okoztak. Csaknem bizonyos, hogy a ruszinok másodlagosan települtek be a régi portákra a XV. század végén. Staškovce nyugati részéből lett a makovicky Vežké Staškovce (Nagytavas) falu, mely az 1490-es urbárium szerint ruszin falu, keleti részéből pedig a sztopkói Malé Staškovce. Ruszin falvak továbbá Pravrovce (Jobbos), Varechovce (Variháza), Staškovce, Bukovce, Breznička (Kisberezsnye), Vojtovce (Vojtvágása), Potočky (Érfalu), Solník, Pucák, Závada, Kajňa, Rohožník, Piskorovce (Királyhegy), Tokajík, Hrabovec, Mrázovce (Dér), Miňovce (Minyevágása), Krišlovce (Kisvölgy), Jakušovce (Jakabvölgye) és Poruba a maga kevert ruszin–szlovák lakosságával. A ruszin falvak nem fizettek sem tizedet, sem kilencedet. A Drugetok homonnai uradalmába a XIV. században vándorol a ruszin és pásztor-lakosság Uzs megyéből. A legkorábbi adat a ruszinokról az 1379-es, amikor Radvaň nad Laborcom (Izbugyaradvány) faluban 23 lakott porta, 2 üres porta, 1 malom volt, amely utal az eredeti lakosság mezőgazdasági irányultságára, és 1 pravoszláv fatemplom a ruszin lakosság számára. A Voža nevezetű falvak Kelet-Szlovákiában a német jogon alapuló betelepülés kontextusában keletkeztek a ruszin és a lengyel lakosság részvételével. Az ilyen típusú elnevezések fiatalabb „hulláma” a XVI–XVII. században kapcsolódnak a pásztor-ruszin lakosság betelepüléséhez. Fedor Hlavatý és rablócsapata gaztetteit vizsgáló iratból megtudhatjuk, hogy cinkosai Krásny Brod, Hostovice, Pčolin, Starin, Klobasov, Ulič, Snina, Ruská Volová, Stakčín, Svetlice és Vološinec falvakból származó ruszinok és pásztorok voltak.   Nagymihály szomszédságában a XIV. századtól a rekultivációs terv keretében a ruszinok elnyervén a vendégek szociális-jogi pozícióját szétszóródva telepedtek le. Az 1454-ben megszűnt Oroszfalvát a Leleszi Konvent (1371) szerint ruszinok lakták, akik közül „Johanne dicto Oroz” cinkosaival megtámadta és kifosztotta Úbrež falut. A szepesi Filip Druget főispán engedélyezte Korard fiának Tamásnak, hogy pásztor-lakossággal telepítse be Vežké Trakany-t (Nagytárkány) és Bielá-t (1320).

            1340-ben XII. Benedek pápát az esztergomi Csanád érsek tájékoztatta a Krížovany (Szentkereszt) birtok körüli falvak bonyolult vallási viszonyairól, ahol skizmatikus, keleti keresztény szertartást végző ruszinok laknak.

            Makovicky-uradalomban is erős volt a pásztori életszervezésű pravoszláv ruszin beáramlás. 1367-ben az egri Mihály püspök és a Cudarok között: a püspök évi 200 florén fejében a Makovicky- és a Kurimsky-birtokokon lemondott a tizedek beszedéséről, mivel a nagy távolság és az ottani skizmatikus nép, pravoszláv (pogány) rítusa miatt nem lehetett a tizedet következetesen begyűjteni. A ruszin lakosság főleg a szomszédos Halicsból és Lengyelországból áramlott be a XV. században. A pásztorokat az írásos források sokszor erőszakos tettek és bűntények (jószágok eltulajdonítása, pénzhamisítás) elkövetőiként jegyzik, akik sok kárt okoztak Bártfa királyi városnak is.1472-ben Szapolyai Imre szepesi főispán arra kéri a bártfaiakat, hogy ne üldözzék Buda és Myhno nevezetű kémeit, akiket gyakran küld a király ügyeiben felderítésre Lengyelországba, mivel kitűnő ismerői a lengyel határ menti vidékeknek. Bártfa is felfogadta a Makovicky uradalom pásztorait jószágaik legeltetésére és a Lengyelországba vezető erdei utak kísérőjeként. A Makovicky-uradalomba a XV. század kezdetétől nagyobb számban települt be pásztori szociális jogi életszervezésű ruszin lakosság. A ruszin lakosságra jellemző, hogy a pásztorelem elsősorban a régi, német jog szerint felépült hanyatló falvakban telepedett le, és csak másodlagosan, a ruszin lakosság emelkedő lélekszámával épültek új lakóhelyek. Ruszin települések: Šarišské Čierne, Rovné, Stebník, Becherov, Varadka, Petrová, Vyšný Tvarožec, Dubová, Vyšný és Nižný Orlík, Vyšný és Nižný Svidník, Bukovec, Vežké Staškovce, Pstrina, Gribov, Vislava, Kružlová, Ladomírová és Vagrinec. Stebník, Dubová, Vyšný Orlík és Gribov pravoszláv pappal (plebanus Rutenus) rendelkezett.

            Sáros megyében 1402-ben Soósok a kokošovcei nemesek akarata ellenére Kokošovce határába pásztorokat telepítettek, akiknek jószágai lelegelték a termést. A szomszédos Szepesből a Šarišský Hrádok német jogon alapított, elhagyatott településeire pásztor-, etnikailag ruszin lakosság települt be. Šarišský Hrádok alkapitánya írt a viliamvagasai ruszinokról (1400), akiknek az országos törvények értelmében nem kellett tizedet fizetniük. Viliamvagasa már 1345-ben létezett, ám Lúčka és Harčár falvakkal egyetemben a XIV. században kiürült, és a XIV. és a XV. század fordulóján telepedtek itt le a pásztori életszervezetű ruszinok. A tizedek összeírásában Wernerwagasa (1454), Olejníkov (1538) ruszin faluként szerepel. Legnavába is másodlagosan települtek be a ruszinok és pásztorok. Az eredetileg német jogon alapított Blažovot (1317) és Tichý Potok-ot (Stillbach) a XV. század második felétől már ruszin faluként pásztor-lakossággal jegyzik a források. Snakov, Hrabské, Venecia, Orlov, Starina, Údol, Bajerovce és a Poprád völgyében Plaveč, Plavnice, Livov falvakban 1470 előtt és után tömegesen telepedtek le a ruszinok.

            Abaúj megyében a középkorban tartósabb ruszin települést nem lehet adatolni. 1394: a legrégibb kassai bírósági könyv szerint élt egy Walach nevezetű bádogos a városban, aki azonban lehetett román nemzetiségű is. Kassa környékén a XIV. században már élt pásztor és ruszin lakosság, mert IX. Bonifác pápa breviáriuma 1402-ben arról tájékoztat, hogy a kassai templomban már több pásztor és ruszin tért át a katolikus hitre.

A ruszin lakosság tartósan a XV. század kezdetétől telepedett le Szlovákia keleti területein, elsősorban a német jog szerint alapított, elhagyott lakóhelyeket népesítették be. A ruszin lakosság aktivitása az új lakóhelyek építésében csak a 16. századtól adatolható, amellyel megváltoztatták Szlovákia e területének nemzetiségi és vallási arculatát.

 

Császári Éva