Kisebbségkutatás - 11. évf. 2002. 1. szám

 

Solymosi Judit: Fehéren-feketén a társadalmi szerződésről

Mills, Charles W.: Race and the Social Contract Tradition. = Social Identities, 6. vol. 2000. 4. no. 441–462. p.

Charles W. Mills, az chicagói egyetem filozófia tanszékének tanára, tanulmányában a faji megkülönböztetés és a Jean-Jacques Rousseau „A társadalmi szerződésről" (1762) című munkájában leírt államelméletének sajátos, a történelem által kialakított kapcsolatát mutatja be. A cikkre jellemző bonyolult elméleti fejtegetés leegyszerűsítése érdekében, szükségesnek látszik a szerző gondolatait röviden összefoglalni.

A rousseau-i társadalmi szerződés alapvetően a csoportdominancia eszköze volt, annak legitimizációját kívánta szolgálni. Ez azt jelenti, hogy a történelem során különböző osztályok, nemzetek, illetve a férfiak a nőkkel szemben alkalmazták felsőbbrendűségük elméleti igazolására. S noha már túl van népszerűségének zenitjén, még ma is ez az uralkodó társadalmi szervező elv és meghatározó forma Nyugat-Európában. A szerző kiemeli, hogy a társadalmi szerződés egy konstrukció, így nem a társadalmak eredetének irodalmi, szociológiai vagy filozófiai megfogalmazása, hanem a szociális valóság megértését segítő eszköz. Éppen ez adja a társadalmi szerződés elméleti és stratégiai jelentőségét: sokan sokféle célra használták, merítettek belőle. Úgy is meg lehet fogalmazni, hogy a társadalmi szerződés egy olyan elméleti keret („framework"), amelybe szinte bármilyen társadalom elméleti háttere belefér, az ókori görögöktől kezdve, Platón államelméletén és Kant „Jogállam"-án („Rechtsstaat") keresztül egészen a XX. századi neokolonializmusig.

Mivel ilyen tág értelmezésekre ad lehetőséget, számos elméleti irányzat használta fel és alkotta meg azt a sokféle társadalmi szerződést, amit röviden így lehetne katalogizálni:

- van az elméleti társadalmi szerződés, és van annak gyakorlati manifesztációja, és ez a kettő ritkán esik egybe;

- létezik deskriptív (leíró) társadalmi szerződés és normatív (előíró). Míg az előbbi azt mondja meg, hogy milyen az adott társadalom felépítése és az egyének viszonyai, addig az utóbbi egy megvalósítandó idealizált állapotot fogalmaz meg, vagyis azt, hogy milyenné kellene lennie a társadalomnak ahhoz, hogy tökéletes legyen, és biztosítsa minden tagjának jólétét;

- a leíró típusú társadalmi szerződésnek három további altípusa létezik: a történelmi (J. Locke), a hipotetikus (J.J. Rousseau) és a modellszerepű, amely egyfajta gondolkodásmódot közvetít (J. Hampton, P. Laslett);

- O. Gierke felosztása különbséget tesz az ún. „Gesellschaftsvertrag" és a „Herrschaftsvertrag" között. Az első létrehozza a társadalmat, míg a második az államot teremti meg, és a politikai rendszer legitimizációját szolgálja. Ez utóbbinak további két típusa létezik: az első az „alattvalói" szerződés, amelynek értelmében a nép önként ruházza át hatalmát az uralkodóra elismerve ezzel saját alattvalói státusát. A másik típus a „a képviseleti" szerződés, ahol az uralkodó személye csupán megtestesíti, képviseli a néptől kölcsönkapott hatalmat.

- megkülönböztetünk még ezeken kívül domináns (másokat a hatalomból kirekesztő) és konszenzuális társadalmi szerződést;

- és végül létezik morális, polgári (civil) és alkotmányos társadalmi szerződés is.

Ezek után azt lehetne tehát mondani, hogy a társadalmi szerződés egy politikai filozófia, amely a különböző államok és társadalmak létrejöttét, felépítését, működését és etikai legitimizációját vizsgálja. A valóság azonban egészen más, ennél sokkal egyszerűbb: valamennyi társadalmi rendszer élén ugyanis egy-egy, a hatalmát az ideológiai igazolás érdekében a társadalmi szerződés nyújtotta tág keretbe beillesztő szűk csoport áll, amely három tulajdonság alapján szerveződik (ez az ún. „big three"): az osztály (uralkodók – alattvalók), a nem (férfiak – nők) és a rassz (fehérek – nem fehérek). A társadalmi szerződés konzervatív hívei kitartanak az egyenlőség és egyetértés mint normatívák mellett, liberális gondolkodók (vagy más néven progresszívek, haladók), az egyenlőtlenségre és az elnyomásra hívják fel a figyelmet (ebbe a csoportba tartozik egyébként a tanulmány szerzője is).

A rousseau-i társadalmi szerződés egy osztályok közötti szerződés, ahol a gazdagok és az általuk irányított szegények olyan rabság felé igyekeznek, amelyről azt, hiszik, hogy a teljes szabadságot adja meg nekik. Ez az elgondolás a történelmi fejlődés eredménye, és egy, a természettől teljesen elszakított emberi társadalom képét adja. Ezzel ellentétben Charles W. Mills szerint a társadalmi szerződés egy nemi és faji alapokon létrejövő szerződés, amely ugyan szintén csoporturalomra épül (ennyiben tehát a rousseau-i gondolatot viszi tovább), de az emberek közötti természetes felosztás nem az uralkodó–alattvaló csoportosítás, hanem a nemi és embertípus szerinti megkülönböztetés. Azért viszont, hogy ebből a felosztásból elnyomó–elnyomott szereposztás lett, a mindenkori politikát teszi felelőssé, amely saját elképzeléseihez idomította Rousseau klasszikus elméletét. Ennek megfelelően a társadalmi szerződés két újabb típusát kell bevezetnünk: a „Nemek közötti szerződés"-t és a „Rasszok közötti szerződés"-t.

Az emberek közötti faji megkülönböztetés nem biológiai kérdés, hanem (szociál)politikai. Ez a distinkció teljesen természet-idegen, mivel ma csak egyetlen embertípus létezik (a homo sapiens). Annál is inkább, mivel a különböző emberi rasszok megítélése országonként eltér, sőt egy adott ország történelme során is többször változott. A társadalmi valóság tehát az, hogy az emberek faji identitását az egyes országok élén álló szűk uralkodói csoportok határozzák meg. A mai világ a nyugat-európai terjeszkedés révén alakult ki, a hódítások, a rabszolgaság és a gyarmatosítás eredményeként. Ezeknek a folyamatoknak alapvető szervező elve volt a fehérek uralma a nem fehérek (feketék, színes bőrűek) felett. A történelem tehát elfogadottá és természetessé tette a fehérek számára uralmukat az egész világ felett, a férfiak dominanciáját a nők felett. Ehhez segítségükre voltak olyan ideológiák, mint például a fejlődéselmélet, a predesztináció (fehér bőrűek hivatottak arra, hogy irányítsák az egész világot) vagy a fajelmélet. A különböző társadalmi, politikai és gazdasági struktúrákban tehát fehér bőrűek felsőbbrendűsége jut kifejezésre. Ez azt jelenti, hogy ezek a rendszerek a fehérek uralmára és a nem fehér bőrűek hatalomból való kirekesztésére épül. A szerző jellemző példaként az USA-t hozza, ahol szerinte nem csak faji diszkriminációval találkozhatunk, ahol a politika révén az emberek közötti természetes különbség (eltérő bőrszín) politikai kérdéssé vált, és létrejött az egész „fajkérdés". Elmondhatjuk tehát, hogy a „feketék" hátrányos megkülönböztetését a politikai dominancia és elnyomás eszközeként alkalmazták a „fehérek".

A szerző eddig a társadalmi szerződés leíró funkcióját alkalmazta a színes bőrűek helyzetének megvilágítására. Tanulmányának végén viszont a szerződés normatív lehetőségeivel él, amikor hitet tesz a liberalizmus mint megvalósítandó szemléletmód mellett. Itt nem mint egyéni szabadság-eszmére tekint a liberalizmusra, hanem mint normatív gondolatvilágra, amely faji előítéletektől mentes liberalizmust jelent, s amelynek feladata a „Rasszok közötti szerződés" megszüntetése (rabszolgaság, szegregáció felszámolása, egyenlő esélyek biztosítása).

Végkövetkeztetésként elmondhatjuk, hogy a tárgyalt problematika lényege az, hogy a különböző korok és eszmerendszerek beillesztették saját politikai céljaikat Rousseau társadalmi szerződésébe, rugalmas keretként használva azt. Így lett a társadalmi szerződésből egy rasszok és nemek közötti „szerződés", amelyet a fehér bőrű férfiak kényszerítettek a „feketékre" és nőkre. Ahhoz, hogy ez megszűnhessen, nem elsősorban a különböző intézményrendszereket kell átalakítani, hanem a „fehérek" gondolkodásmódjának kell megváltoznia. A mai társadalmak ugyanis nem közös akaratra épülnek, hanem egy szűk hatalmi csoport kényszeríti rá az akaratát a többi emberre, kizárva őket olyan jogokból és lehetőségekből, amelyek a hatalmi csoport tagjait automatikusan megilletik. Mindezek feltárása segítheti a társadalmi igazságosság megteremtését.

Vadász Rezső

Vissza