Kisebbségkutatás - 11. évf. 2002. 1. szám

 

Identitáserősítés és útkeresés:
Allen, Michael: From Ecstasy to Power. Marian Apparitions in Contemporary Irish Catholicism,
Cohen, Robin: The incredible vagueness of being British/English

Allen, Michael: From Ecstasy to Power. Marian Apparitions in Contemporary Irish Catholicism. =Britain Today. Anthropological Journal on European Cultures. 9. vol. 2000. 1. no. 11–35. p.

Cohen, Robin: The incredible vagueness of being British/English. = International Affairs, 76. vol. 2000. 3. no. 575–582. p.

Vajon mi lehet a magyarázata annak, hogy 1985 óta eddig soha nem tapasztalt számú szemtanú számol be arról, hogy Írország egyes vidékein megjelent előttük a Szűzanya, és általuk küldött üzeneteket az ír népnek? Hogyan kapcsolódik a másfél évtizede virágzó és még napjainkban is tartó „jelenéshullám" Írország gyors modernizációjához? Hogyan alakul át az egyéni, mélyen személyes és érzelmi alapú élmény társadalmi ténnyé?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatták a szerzőt, amikor 1988 augusztusában elkezdte tanulmányozni, milyen módon reagál az ír katolicizmus Írország megkésett és villámgyors modernizálódására. Korábbi, mindmáig kiadatlan tanulmányában már megpróbált magyarázatot találni a Mária-jelenések egyre szaporodó előfordulására, és az okot az ír társadalmi és kulturális közeg megváltozásában vélte felfedezni. Egy alapvetően mezőgazdasági, rurális és vallásos társadalom alakul át hatalmas iramban ipari, urbánus és világi jellegű társadalommá. A szerző nem tartja véletlennek, hogy az első jelenés éppen egy, a közvetlen környéken elkövetett csecsemőgyilkosság után következett be. A ’80-as évek Írországában a fogamzásgátlás, az abortusz és a válás a leggyakrabban előforduló és legvitatottabb társadalmi kérdések közé tartozott, leginkább abból a szempontból, hogy ezekben a női szexualitást érintő kérdésekben vajon a nők maguk dönthetnek-e, avagy a döntés továbbra is a férfiak uralta intézmények (egyház, állam, igazságszolgáltatás, egészségügy) kezében marad. A média szünet nélkül az angol kórházakban ezrével abortuszt végeztető ír asszonyokról, a házasságon kívül szülő nők számának drámai növekedéséről, az élettársi kapcsolatok mind gyakoribbá válásáról adott hírt. Ebben a társadalmi környezetben a hagyományos erkölcsi és vallási értékek elkerülhetetlenül konfliktusba kerültek az elvilágiasodó valósággal. Az nem lehet véletlen, állítja a szerző, hogy a Szűzanya üzeneteit döntő többségükben vagy a szexuális érés küszöbén álló fiatal lányok, vagy (kevéssé boldog) házasságban élő, többgyermekes (és várhatóan további gyermekeknek is majd életet adó) családanyák kapták. Ezek a lányok, asszonyok a hagyományos katolikus erkölcs megerősítésével kerestek megoldást problémáikra.

Az Anthropological Journalban megjelentetett tanulmány részletesen ismerteti a két legnagyobb hatású jelenést, az ezeket követő eseményeket és további jelenéseket. Aprólékosan leírja a látomások helyszínét és körülményeit, bemutatja a látnokokat, az őket feltétel nélkül követő és (gyakran óriási anyagi áldozatokat is vállaló) híveket, az eseményeket lejegyző vagy más módon rögzítő szereplőket, az önkívületi állapotot vizsgáló orvosokat és természetesen magukat a jelenéseket: a megmozduló Szűz Mária-szobrokat, a fénnyel övezetten megjelenő nőalakokat, a böjtölésre, bűnbánatra felszólító, kérlelő üzeneteket.

A szerző figyelmének középpontjában ezúttal az áll, hogyan változik át az általa „gazdag képzelőerőnek" minősített egyéni élmény objektív társadalmi ténnyé, hogyan alakulnak át az érzelmek képekké, a képek eszmévé, az eszme hitté és a hit hatalommá, az egyén képességeit kibontó és társadalomalakító tényezővé. Ami eleinte ugyanis pusztán egy gyermek fantáziadús elképzelése, az a folyamat végeztével olyan kollektíven elfogadott vallási igazsággá válik, amely hegyeket mozgat meg: templomok építésére, Ukrajnáig, Oroszországig, sőt egészen Szibériáig eljutó, többszöri karitatív zarándokutakra, kiadványok és filmek megjelentetésére mobilizál.

Ebben a folyamatban az emberek nem fordulnak el a hagyományos templomlátogatástól, de a jelenésekhez kapcsolódó tevékenységekre sokkal több erőt, lelkesedést és energiát fordítanak, mivel hitük szerint ezáltal lesznek képesek megmenteni az ír társadalmat az erkölcsi széteséstől, a világot pedig a bizonyosan bekövetkező szörnyű katasztrófától. Az eredetileg marginális helyzetben élő egyének tehát olyan folyamatot képesek elindítani, amely során látomásaik a népi vallásosság kulturálisan elismert elemeivé, sőt idővel esetleg az intézményes vallás részévé válnak.

Ami az ír kontextusban a vallási, hitbéli gyökerek megerősítésének igényében manifesztálódik, az az Egyesült Királyságban a nemzeti identitás keresésében ölt testet. A közelmúltban négy könyv is megjelent, amely valamilyen szempontból a kollektív identitás fontosságának kérdését feszegette. [ 1 Norman Davies: The isles: a history . Basingstoke, 1999. Macmillan. 1222 p. 2 Ian Baucom: Out of place: Englishness, Empire and the locations of identity . Princeton, NJ. 1999. Princeton University Press. 249 p. 3 Tom Nairn: After Britain. New Labour and the return of Scotland . London, 2000. Granta. 335 p. 4 Jeremy Paxman: The English: a portrait of a people . London, 1999. Penguin. 309 p.] Robin Cohennek a négy könyvet részben összefoglaló, részben a továbbgondoláshoz kiindulópontként használó írása arra keres választ, miért voltak meg mind ez idáig egészen jól a britek, illetve az angolok erős nemzeti identitás nélkül, és vajon mi váltja ki belőlük napjainkban ennek keresését. Hol húzódik a határvonal a britség és az angolság között, miért ennyire megfoghatatlanok ezek a fogalmak, és miért olyan nehéz mindegyik szerző számára a két identitás különválasztása? Egyáltalán, miért szükséges választ találni ezekre a kérdésekre?Cohen véleménye szerint négy súlyos tényező fedezhető fel az okok között. Az első a globalizáció folyamata, amely erőteljesen befolyásolja és megváltoztatja a nemzetállamok szerepét. A szuverenitás csökkenése mellett a nemzetállamoknak folyamatosan, sőt egyre erősebben ki kell elégíteniük lakosságuk érzelmi és szimbolikus identitási igényeit. A második tényezőt a belső kihívások: az Egyesült Királyság belső törésvonalai jelentik. Nairn, aki nyíltan vállalja skót nacionalista érzelmeit, csaknem bizonyos abban, hogy a skót decentralizáció, a devaluation nem áll meg azon a szinten, ahol Tony Blair miniszterelnök szeretné. Norman Davies óvatosabb ugyan, de ő is számol ezzel a lehetőséggel. Véleménye szerint, ha a brit birodalmi nemzet elveszíti állampolgárainak bizalmát, a kis nemzetek új erőre kapnak, és megpróbálják saját szuverén státusukat létrehozni vagy visszaállítani. Elképzelhető lenne az államok egyfajta szabad szövetsége, amely határokon átnyúló intézményeket működtetne, de ez sem egyöntetű vélemény: Nairn például eltúlzott szörnyülködéssel kezeli a többnemzetiségű államokat az Osztrák–Magyar Monarchiától kezdve a török birodalmon át egészen a Szovjetunióig. A harmadik tényezőt az Egyesült Királyság Európai Uniós tagsága jelenti. A briteknek/angoloknak saját birodalmukban is nehézséget jelentett önmaguk meghatározása, és ugyanez a nehézség merül fel egy viszonylag új regionális tömörülésen belül, amelybe a régi ellentétek, gyanakvás és rivalizálás okán amúgy is vonakodtak belépni. Hiszen Brüsszel még a hagyományos angol mérföld és a pint ellen is támadást intéz ...A brit/angol identitás kettőssége összebékítésének igényét táplálja végezetül az is, hogy az angol identitás nem látványosan, de határozottan erősödik. Ennek jele például, hogy megjelentek a Szent György napi üdvözlőkártyák vagy erőteljesen megugrott az Ez Anglia c. folyóirat példányszáma. De vajon lehetséges-e meghúzni a határvonalat a brit és az angol identitás között és meghatározni mindegyik tartalmát?Sokan próbálják az angolokat bizonyos lényegi tulajdonságokkal felruházni és jellemezni. Az angolok nagylelkűek, becsületesek, bátrak, toleránsak, flegmatikusak és így tovább. Ez persze bukásra ítélt próbálkozás. Minden ilyen jellemzés ugyanis világosan kapcsolódik az időhöz, a helyhez, az osztályhoz, a neveltetéshez és a nemhez. Az angolság lényege talán könnyebben megtalálható a tájhoz kötésben. Paxman azonban joggal jegyzi meg, hogy a hosszú árnyak és zöld mezők Angliáját már vajmi kevéssé ismerik a zömmel városlakó, folyton szirénázó mentőautókat halló és ablakukból műanyag szemeteszsákokra látó polgárok. Cohen mégis az angolság helyszínhez, tájhoz kapcsolását módszerként használó Baucom könyvét találja az intellektuálisan legambiciózusabb írásnak. A Baucom által részletesen elemzett hat helyszín között – a gótikus építészet és a Bombay-i Victoria pályaudvar mellett – szerepel a krikettpálya is mint az angol nemzeti kultúra egyik – vitathatatlanul nem- és osztályspecifikus – alkotóeleme. A brit identitás, a britség talán még nehezebben megfogható fogalom. Cohen úgy látja, nem létezik alapvető britség, és leginkább úgy tudjuk meg, mik is vagyunk, ha egyetértünk abban, hogy mik nem vagyunk. Miért lehet mégis előnyös vagy akár hátrányos az angollal szemben a brit identitás feltárása és meghatározása? Az ulsteri unionisták makacsul ismételgetett britsége nem éppen vonzó, és minden bizonnyal vannak olyan brit állampolgárok is, akik nem azonosulnak a birodalmi történelem minden aspektusával. Másfelől viszont léteznek olyan, büszkeségre okot adó brit intézmények, mint például a BBC. A brit útlevél, a brit állampolgárság erős érzelmi jelképet jelent. A brit elnevezés fontos mindazon etnikai kisebbségek önmeghatározása szempontjából is, akik például kurd britként, fekete britként azonosítják magukat, hiszen angolnak mégsem lennének mondhatók. Valaki a mecsetben muzulmán, az utcán ázsiai, a szónoki emelvényen ázsiai brit, külföldi utazásakor pedig egyszerűen brit. Cohen óva int mindenkit az egyszerűsítésektől és az uniformizálástól: a birodalmi múlt és az újabb kori történelem sajátosságai miatt az identitás több rétegből álló, bonyolult jelenséggé vált.

 

Vissza