Kisebbségkutatás - 11. évf. 2002. 1. szám

 

A politikai liberalizáció és a demokratizálódás hatása Afrika etnikai konfliktusaira

Smith, Zeric Kay: The impact of political liberalisation and democratisation on ethnic conflict in Africa: an emporical test of common assumptions. = The Journal of Modern African Studies, 38. vol. 2000. 1. no. 21–39. p.

Az Afrikával foglalkozó kutatók az elmúlt évtizedben főleg az etnikai konfliktusok és a demokratikus átalakulás egymásra gyakorolt hatásáról készítettek felméréseket és tanulmányokat. Ezekben két jelenségre hívták fel a figyelmet: egyrészt a politikai liberalizálódás kezdetben magával vonja az etnikai konfliktusok felerősödését, másrészt a megszilárdult demokráciában gyengülnek e konfliktusok kiváltó okai. Kezdetben ugyanis az egyeduralmi rendszerben felgyülemlett feszültségek hirtelen felszínre törnek, hiszen a polgárok ekkor már élhetnek szabadságjogaikkal, kisebbségi jogaikkal is. Később, amikor már evidens, hogy léteznek ilyen jogok, és szabadon gyakorolhatók, akkor kialakulnak a problémák megoldásának viszonylag konfliktusmentes rendezésének mechanizmusai. Az etnikai viták rendezése a demokratikus intézményrendszer keretein belül történik meg.

A tanulmányban ismertetett elemzés egy 1988 és 1997 között lefolytatott vizsgálat alapján készült. A vizsgált afrikai országok közé nem kerültek be azok, amelyek már 1988-ban demokratikusnak számítottak: Botswana, Gambia, Mauritánia és Szenegál. (Igaz, többen vitatták, hogy Szenegál 1988-ban valóban demokratikus volt-e.)

A vizsgálat szempontjai közé bevonták az országok gazdasági fejlettségét. Ezzel kapcsolatban arra a megállapításra jutottak, hogy a jobb teljesítőképességű, fejlettebb, magasabb GDP-vel rendelkező országokban alacsonyabb az etnikai konfliktusok aránya.

Egy másik jelzőszámot is figyelembe vettek, mégpedig a csecsemőhalandóság arányszámát. A magasabb csecsemőhalandósági arány alacsonyabb szintű egészségügyi ellátást, elégtelen ivóvíz-ellátottságot és táplálékhiányt is jelent általában, és mindezzel együtt alacsonyabb szintű társadalmi fejlettséget. A kevésbé fejlett társadalmakban pedig a vizsgálat szerint nagyobb az etnikai konfliktusok kitörésének veszélye, vagyis a kutatók magas csecsemőhalandósági arányszámnál több háborúba torkolló konfliktust találtak.

Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy az afrikai országok gyarmati sorból váltak – esetenként jókora vargabetűvel –többé-kevésbé demokratikus államokká. Ezért a kutatók aszerint csoportosítva is vizsgálták az országokat, hogy korábban melyik anyaországhoz tartoztak: Nagy-Britanniához, Franciaországhoz, Portugáliához, Belgiumhoz, esetleg más országokhoz. Feltételezték, hogy a gyarmatosító országtól örökölt konfliktuskezelési technikák befolyásolták az etnikai konfliktusok kirobbanását. Ez azonban a statisztikai adatokból nem bizonyosodott be, a csoportok között nem találtak szignifikáns eltérést.

A legfontosabb elemzési szempont az volt, hogy az adott országon belül hány népcsoport él, és területileg mennyire különülnek el egymástól. Felmerült itt az a kérdés, hogy mi tekinthető az etnicitás jellemző jegyének: a nyelvhasználat, a kulturális szokások vagy a vallás, amely csoportképző faktor lehet. A vizsgálatból arra a következtetésre jutottak, hogy az etnikumok számának növekedésével nem áll egyenes arányban a konfliktusok számának emelkedése. Sőt, az adatok szerint a konfliktus akkor nyilvánul meg legerőteljesebben, ha két nép él egy országon belül, illetve két domináns népcsoport.

A vizsgálat egyértelműen megmutatta, hogy a demokratikus átalakulás után négy-öt évvel duplázódik meg az etnikai konfliktusok száma, majd körülbelül ismét négy-öt évnek kell ahhoz eltelnie, hogy az eredeti adatra essen vissza ez a szám. Ez összefügg azzal, hogy az átalakulással együtt járó gazdasági problémákat nem lehet egy-két év alatt megoldani. Egy jóléti társadalomban nem okoz nagy problémát a kisebbségek jogainak biztosítása, de Afrikában ma még alig van igazán jóléti állam. A gazdaság helyzetének javítása mellett a társadalom átalakítása, a stabil demokrácia intézményrendszerének megteremtése szüntetheti meg az etnikai problémákat.

Biczó Krisztina

Vissza