Kisebbségkutatás - 11. évf. 2002. 1. szám

 

Zoltán András: Új kezdet Észak-Írországban?

Brennan, Paul – Hutchinson, Wesley: Irlande du Nord, un nouveau départ? = Problčmes politiques et sociaux, 2000. 845. no. 3–83. p.

Az 1998. április 10-én megkötött, ún. Nagypénteki Egyezség óta új remények születtek Észak-Írországban. Az összeállítás az ír történelem nagy dátumait idézi föl, melyek nélkül nehéz megérteni a kettészakadt Ulster sorsát. Az első blokk címe „Megosztott társadalom", mely ismerteti az adott területhez és valláshoz tartozás következményeit. A XVIII. században az angol és skót protestánsok tulajdonképpen meghódították Ulstert, ez később alkotmányos válsághoz vezetett, amelyben a protestáns írek az Egyesült Királyság keretein belül gondolták fenntartani a politikai és kulturális kapcsolatot Nagy-Britanniával. A katolikus írek viszont politikai függetlenségre, önálló kulturális identitásra törekedtek.

Az 1920-ban bekövetkezett határmódosítás a többségben lévő unionisták elképzeléseinek kedvezett. A gyakran feszült, mindig rosszindulattal telített kapcsolatokat a protestánsok hatalomra jutása és a kisebbségben lévő, nacionalista katolikusok gazdasági háttérbe szorulása jellemezte.

Írország kettéosztásának eszméje csak hatványozódott a vidék szintjén. A láthatatlan (vallási, politikai, kulturális) törésvonalak át- meg átjárják ma is az észak-ír társadalmat. A lakosság térbeli szegregációja – elsősorban a felekezeti hovatartozás szerint – persze óhatatlanul a gondolkodásmód gettósodásához is vezetett. Ugyanakkor a – további terjeszkedés nem titkolt szándékával – a vidék népessége jelentősen megnövekedett. A szegregációt erősítő tényező a felekezeti iskola. A történelem brit vagy ír olvasata, az ősi gael nyelv választhatósága, a „bennszülött" vagy „külföldi" alternatívája mind-mind a két történelem, két kultúra, két identitás, két politikai koncepció tartósításához vezetnek. Természetesen a területi, demográfiai, identitásbeli rivalizálás együttesen részei a sziget újraegyesítéséért folytatott nacionalista céloknak. Az igazságtalanság érzése, a vitatkozók kölcsönös félelme több mint háromezer halottat, több ezer sérültet követelt eddig, a mérhetetlen anyagi kárról nem is szólva.

Az összeállítás második felének alcíme „Túllépni a megosztottságon", melyben az Észak-Írország által tett erőfeszítésekről esik szó. Rövid összefoglalást találni a brit kormány alkotmányos javaslatáról, ami a „két hagyomány" együttélésének kíván megfelelni. A közvetlen államigazgatásnak ellenszegülve (1972.) ez az akarat vezetett az 1998-as Nagypénteki Egyezség aláírásához. Tony Blair Munkáspárti kormánya az egyenlőséget garantáló intézményes egyensúly fenntartására törekszik, ami végső soron, távlataiban a sziget békés, alkotmányos újraegyesítéséhez vezet. Az intézmények vonatkozásában megvalósítandó, kiegyensúlyozó törekvés szorosan összefügg az észak-ír társadalom megosztottságának fölszámolásával is.

A kezdeményezések az egyes embertől is származhatnak, pl. szülők egy csoportja elhatározta, hogy ún. integrált nevelésben részesíti gyermekét, ezért létrehozták a többfelekezetű iskolát. A változásokat szolgálhatja a már meglévő közösségi szerveződés is. Például a szakszervezetek megerősödve, konkrét programmal lépnek föl közvetlenül a munkahelyeken.

Mindenekelőtt azonban a kormány feladata föllépni a makacs problémák esetében, hogy ezek megoldására igazgatási, jogi kereteket biztosítson. London kezdeményezésére az 1970-es évek közepén a Fair Employment Commission, ami a szolgáltatói szférából ezért alakult meg, a nagy- és kisüzemekben ellenőrzi, hogy bármely felekezethez tartozó munkavállalót egyenlő esélyekkel alkalmaznak-e. De a brit kormány büszkesége még inkább az 1990-ben létrehozott Community Relations Council (CRC), melynek feladata az egyházakkal, szakszervezetekkel együttműködve kialakítani és megerősíteni a párbeszédet az egyes közösségek között. Fontos szerep jut itt az észak-írországi hagyományok kölcsönös elismertetésének és ápolásának, a közös vonások kihangsúlyozásának. Ugyanazok a szellemi mozgatók állnak itt is a háttérben, mint a Nagypénteki Egyezség létrehozása mögött.

Az összeállítás harmadik blokkjában azokról a gazdasági beruházásokról esik szó, amelyek nyugati tőkeinjekcióval fölerősítik a legelmaradottabb nyugat-európai régiót.

A Nagypénteki Egyezség látnivalóan intézményes keretet adott tehát nemcsak a politikai-alkotmányos vívmányoknak, hanem a társadalmi-gazdasági egyensúly megteremtésének is. A kétféle észak-ír társadalom ilyen körülmények között képes az egyenlő esélyeket fönntartani, egymást kölcsönösen figyelembe venni.

Kakasy Judit

Vissza