Kisebbségkutatás 9. évf. 2000. 3. szám

A Fornetek. Egy hugenotta emigráns család szerepe a 18. századi szlovák művelődés előmozdításában

Švorc, Peter: Rod Fornetovcov a jeho vklad do slovenskej kultúry a vzdelanosti v 18. storočí.= Historický časopis, 45. roč. 1997. 4. no. 655-666. p.

XIV. Lajos francia király 1685-ben visszavonta a protestáns franciáknak a katolikusokkal egyenjogúságot biztosító nantes-i ediktumot. Már ugyanabban az évben elindult, majd 1686-ban további lendületet vett a hugenották, főként a papok és a jobb módúak emigrációja. Hogy a Fornet-családot Franciaországból kimenekítő családfő pap volt-e, avagy jobb módú polgár, mindmáig nem sikerült kideríteni.

A családnak a magyarországi Felvidéken - a mai Szlovákia területén - evangélikus környezetben való megtelepedését valószínűleg az indokolta, hogy akkoriban az ország mind vallási, mind pedig vagyonbiztonsági tekintetben stabil helynek számított. A család férfi -leszármazottai kivétel nélkül evangélikus papok lettek, és irodalmi tevékenységet fejtettek ki.

A sort az ide települt család fia, Fornet György (Juraj) nyitotta meg, aki 1693-ban született, és 1769-ben halálozott el. A szlovák közösségbe való integrálódását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy munkáit korántsem csak latinul írta, hanem "szlovákosított cseh nyelven" is.

Györgynek két fia volt, József (Jozef, 1732-1811) és Krisztián (Kristián, 1736-18...?), aki egyházi szenior lett, és papként szolgált a nagyszombati járáshoz tartozó Fornószegen (Fančalon). Kéziratban maradt munkája a helybeli evangélikusok roráte ájtatosságairól szól (szlovákul).

Krisztián rangja és irodalmi ambíciója azonban nem feledteti az idősebb testvér, József hírnevét, amelyet saját fia, János (Ján, 1762-18...?) sem tudott meghaladni.

Noha Józsefről - műveit felsorolva - minden valamirevaló osztrák, magyar és utódállami lexikon és enciklopédia megemlékezik, mégsem mondható, hogy élete a szlovák irodalmi köztudatban ismert lenne.

Ezt a hiányosságot szerzőnk úgy szünteti meg, hogy mindenekelőtt József apjáról, Györgyről mint fiának nemcsak vérségi, hanem világnézeti-hitbéli felmenőjéről közli az általa felkutatott adatokat. (Így: Halléban végzi a teológiát; Dániel Krman, a radikális evangélikus pap segédlelkésze; felsőozori plébános; kétszer nősül első feleségének halála miatt; 1742-ben a Túróc megyei Ivancsinán lelkész; számos hitéleti munkát írt.)

József Felsőozoron született 1732 novemberében. Tanulmányait Körmöcbányán, Besztercebányán, Kézsmárkon és Pozsonyban végezte, majd Jénában teológus. Nem tudni, hogy ezután hol kezdett szolgálni, mindenesetre 1759-ben lőcsei lelkész, ahol 25 éven át tevékenykedett. 1784-ben a csorbaiak ajánlanak fel neki lelkészi helyet. Az Edictum Tolerantiae (1781) hatására az evangélikus egyház fokozatosan kiterjeszti hatókörét. Csorbán is sor került az evangélikus templom és paplak felépítésére.

József hitéleti munkáiban apja, György nyomdokain jár. Különösen a házassággal foglalkozott sokat. Az erkölcsös élet normáit illetően szigorú nézeteket vall, pl. a tánc megítélésében.

1809-ben papi szolgálatának 50. évfordulóját az egyház díszes szertartással ünnepelte meg Csorbán, ahol is 1811-ben hunyt el.

Szerzőnk zárómondatai: "A Fornet-nemzetség a francia hugenották leszármazottaiként nyomot hagyott a 18. századi és a 19. század eleji szlovák történelemben. Ez Fornet Györgynek, két fiának, Józsefnek és Krisztiánnak, valamint József fiának, Fornet Jánosnak köszönhető. A nemzetség legnevesebb személyisége azonban Fornet József volt: a Fornetek neki köszönhetően nem vesztek a feledés homályába."

(Meglehet, hogy a Forneteknek magyarországi leágazása is van. Legalábbis erre utal az, hogy Budapest legújabb - 2000. évi - telefonkönyvében három Fornet is szerepel.)

Fordította: Futala Tibor

Vissza