Kisebbségkutatás 9. évf. 2000. 3. szám

Újonnan megjelent művek Erdély történetéről és a magyar-román kapcsolatok témaköréből. Az "Encyclopädia Transylvanica" könyvsorozat

Lengyel, Zsolt K.: Neuerscheinungen zur Geschichte Siebenbürgens und der rumänisch-ungarischen Beziehungen. = Südost-Forschungen, 1998. 259-275. p.

A magyar-román történeti kapcsolatok dokumentumainak közzétételében minőségi előrelépést jelentettek az 1991-1996 között Encyclopädia Transylvanica címen megjelent kötetek. Az ELTE Román Filológiai Tanszékének a munkatársa, Miskolczy Ambrus (1947) a vállalkozás igényességével és a téma határainak a korrekt kijelölésével (civilizáció és kultúra Erdélyben) a politikai indulatok kitörésének kívánta elejét venni. A szerző munkatársa volt az "Erdély története" című összefoglaló műnek (1986), amelyet megjelenésekor a román állami és pártvezetés "románellenes mesterkedéssel és történelemhamisítással" vádolt. Az előszóban Miskolczy egy 1787-ben Nagyszebenben keletkezett, szabadkőműves enciklopédiát említ, amelyben "magyar, szász és román testvérek" működnek együtt. Összefoglalás helyett azonban célszerűbbnek tűnt könyvsorozatot indítani. A sorozat témája ugyan Erdély, de a szerzők között - a magyarokon és a románokon kívül - számos más közép- és kelet-európai író-alkotó is szerepel. A sorozat magyar és angol nyelven jelenik meg, célja kettős: teljesen vagy részben elfelejtett törekvésekre emlékeztetni, amelyek a modernizálásra és a demokratikus átalakításra vonatkoznak, részben pedig szigorúan tudományos igénnyel közzétenni forrásműveket.

1991 óta kilenc kötet jelent meg "a Kárpátok és a Duna-térség állampolgárait inkább összekötve, mintsem szétválasztva", sajnos kötetszámozás nélkül, igényes külsővel, több nyelven és mindenkor angol nyelvű összefoglalóval, a címlapon Johannes Honterus 1552-ben nyomtatott Erdély-térképével.

A sorrendben elsőként megjelent kötet az "Egyház és forradalom. A köröskisjenői ortodox román egyházi zsinat, 1849. Zsinati jegyzőkönyv" címet viseli, előszavát Szabad György írta. Az írás a magyarországi románok politikai követeléseinek egy részét tartalmazza (1849-ben). A szinódus egyrészt a román lakosság lojalitásáról biztosítja benne a forradalmi kormányt, másrészt pedig megfogalmazza a nemzetiség vezető csoportjainak a sajátos érdekeit. A román történetírás ezt az egyházi-politikai dokumentumot az elmúlt évtizedekben szívesebben hagyta feledésbe merülni, mintsem hivatkozott volna rá.

Gál László "Javallat" című írása 1839-ben készült, az első magyar nyelvű büntető törvénykönyv tervezete, amely a kései feudalizmus idején fogalmazza meg állam és társadalom viszonyát. A nehéz, XVIII. századi jogi örökséget hordozó, többnemzetiségű, számtalan előjoggal és szokással terhelt országban a tervezet külön figyelmet fordít a nem magyar lakosság helyzetére, a bűncselekmények elbírálásában feltűnően humanitárius megítélést javasol számukra. Külön figyelmet érdemel földesuraikkal szemben a jobbágyokat védő jogértelmezés: a halálbüntetés kiszabhatóságának korlátozása.

Először jelenik meg nyomtatásban az a kézirat- és levelezésköteg, amelyet Moses Gaster, a századforduló neves romanistája és néprajztudósa hagyott az utókorra ("Judaica et Hungarica. A zsidó, magyar és román művelődési és politikai kölcsönhatások történetéből"). A német, román és angol nyelven íródott levelek az erdélyi szombatosok történetéhez szolgálnak fontos adalékokkal, de Erdély "kultúrmorfológiai karakterét" is új vonásokkal gazdagítják. A bukaresti születésű szerzőt hazájából elüldözték, Erdélyben írta meg "a zsidók abszurd jogi helyzetét Romániában", a román nacionalizmus születését és térhódítását a dunai fejedelemségekben. A későbbi szefárd főrabbi levelezéseiben és feljegyzéseiben "a modern zsidó nemzettudat" kialakulásának a lehetőségével foglalkozik a román kultúrán belül. Gaster elképzelése az értelmiségi egyensúlyteremtés előképének tekinthető, akinek a szemléletében egységbe fonódik "a nyugati felvilágosodás és a keleti hagyományőrzés". Ez a mérsékelt szemlélet kezdetben közel hozta Gastert a kibontakozó cionista mozgalomhoz, hamarosan azonban eltávolította tőle.

Eddig kevéssé vizsgált témával, a Kárpátokon kívülre szorult magyar emigráció sorsával foglalkozik a "Magyar élet a régi Bukarestben. Levelestár a XIX. század második feléből" című kötet. A magyar szabadságmozgalmak már a XVIII. század elejétől "gondoskodtak az emigráció utánpótlásáról", 1849 után a folyamat új lendületet vett. A magyar emigráció legnagyobbrészt Bukarestben, a kálvinista és a katolikus egyház körül csoportosult és szervezkedett. Kezdetben biztatóak voltak a magyar forradalmárok és a román radikálisok (liberálisok) kapcsolatai, "mindkét fél romantikus, nem ritkán türelmetlen nacionalizmust" tanúsított. A tanulmánykötet részletesen foglalkozik a korszak három jeles erdélyi magyar történészének a témát érintő levelezésével: Jancsó Benedek, Márki Sándor és Veress Endre tudományos működésével.

Páratlan értékű történeti és jogtudományi dokumentum az 1712-ben, Rákóczi fegyverletétele és franciaországi emigrációja után, Klement János Mihály tollából keletkezett vitairat, amely Erdély önállósága és a szabadságharc jogossága mellett érvelt. Az eredetileg francia nyelvű iratot magyar fordításban is a "Restitutio Transylvaniae 1712" című kiadvány tartalmazza. Az emlékirat kiváló érvelése ellenére a francia kormány nem Erdély függetlenségét támogatta, hanem sietve megkötötte az Utrechti Békét 1713-ban, amely véget vetett a magyar-erdélyi önállósági reményeknek.

Az "Encyclopädie..." sorozat azonban nemcsak kortársi dokumentumokkal igyekszik bizonyítékokat fölsorakoztatni, hanem tudományos gyűjteményekkel és elemzésekkel is. Miskolczy Ambrus és Trócsányi Zsolt egy-egy tanulmányát tartalmazza "A fanariótáktól a Hohenzollernekig. Társadalmi hanyatlás és nemzeti emelkedés a román történelemben, 1711-1866" című kötet. Az egyik tanulmány a Tudor Vladimirescu felkelésétől (1821) a román fejedelemségek egyesüléséig terjedő idő nemzeti mozgalmait állítja fejlődési rendbe, a másik pedig a fanarióta, az oszmán és a Habsburg (osztrák-magyar) befolyásról értekezik. Különösen az itt felvázolt magyar-román kölcsönhatás tarthat számot a kortársi román történetírás érdeklődésére.

"A régi román falu és öröksége" a Kárpátokon kívül eső területek hagyományos román folklórját dolgozza fel (Henri H. Stahl műve), a szociológiai indíttatású mű a szerző fiatal korában követett, ausztromarxista vonásokat hordozza. A műhöz kapcsolódó kísérőtanulmány (Rostás Zoltán: Stahl öröksége), egy a XX. századon szinte végigívelő kelet-közép-európai tudós életpálya eredményeit és zsákutcáit vázolja fel.

Elismerésre méltó Miskolczy Ambrus törekvése, amellyel az 1930-1940-es években alkotó, román és magyar történészek műveinek kíván fórumot teremteni, nem felszítani és nem eltussolni a vitákat, hanem a véleménycsere lehetőségét ismét megteremteni és folyamatossá tenni, "kulturált vitakultúrát" kialakítani a két ország történésztársadalma között.

A XX. századi román tudomány egyik legismertebb személyisége Nicolae Jorga (1871-1940), "A nemzetek közötti gyűlölködés ellen" című röpiratát 1932-ben tette közzé románul, amely 1940-ben magyarul is megjelent (ebben az évben gyilkolta meg a kiváló tudóst a szélsőséges Vasgárda-szervezet). Jorga a tanulmányban a populista nacionalizmus veszélyeire figyelmeztet.

A sorozat másik vitaébresztő kötete a kétrészes "Tündérkert. Az erdélyi fejedelmi kor magyar és román szemmel" című kiadvány, amely Gheorghe I. Bratianu, illetve Makkai László egy-egy tanulmányát tartalmazza. Mindkét történészi elemzés a jelzett időszak nemzetközi összefüggéseit mutatja be. Bratianu a Jorga által pályára állított nemzeti-romantikus román történésznemzedék egyik figyelemre méltó tagja, "a román egység historikusa", akit monarchista szemlélete miatt a román kommunista állam- és pártvezetés 1953-ban házi őrizetbe zárt, majd halálba kergetett. A művet csak az 1970-es évek közepén tudták Romániából kicsempészni és Párizsban megjelentetni. Makkai professzor könyve (Magyar-román közös múlt) ugyan 1948-ban megjelent, ekkor azonban a hatóságok kivonták a kereskedelmi forgalomból, és több mint negyven évet kellett várni a második kiadásig (1989).

Amint a bemutatott kötetek témaválasztásából megfigyelhető, az Encyclopädia... kötetei döntően a magyar-román történeti-kulturális kapcsolatokkal foglalkoznak, az erdélyi szász történelem eseményeinek és hatásának bemutatásával azonban mind ez ideig adósak maradtak. A szerkesztő célja a továbbiakban is az, hogy eddig nem vagy kevéssé ismert források kerüljenek nyilvánosságra, kapjanak lehetőséget a problémák újszerű megközelítésére és álláspontjuk kifejtésére.

A sorozat szerkesztője nem állítja, hogy a történeti magyarázatok mellett másoknak ne lenne létjogosultsága, egyúttal éreztetni kívánja, hogy számos dokumentum lappang még napjainkban is, amelyek az elmúlt évszázadokban vagy években készültek, de mind ez ideig nem kaptak nyilvánosságot. Megjelentetésük érdeke mind a magyar, mind a román történeti kutatásoknak.

Fordította: Lukáts János

Vissza