Kisebbségkutatás 9. évf. 2000. 3. szám

Kétnyelvű könyv az argentínai magyarokról

Kurucz, Ladislao: Los húngaros en la Argentina. - Kurucz László: A magyarok Argentínában. Ediciones Biblioteca Nacional, Buenos Aires, 1999. 150, ill. 145 p.

A spanyol és magyar kétnyelvű kötet az Országos Széchényi Könyvtár támogatásával az argentínai Biblioteca Nacional kiadásában 1999-ben jelent meg Buenos Airesben. A spanyol és a magyar nyelvű részeket 15 oldalnyi képmelléklet választja el egymástól. A spanyol fordítás Kiss Péter argentínai magyar mérnök munkája.

A közel fél évszázada Argentínában élő zenekritikus, Kurucz László dolgozata 1993-ban elnyerte a Lakitelek Alapítvány pályadíját, s a pályázati kiírás szerint már ugyanabban az esztendőben könyv formájában kellett volna megjelennie Magyarországon. Kiadására azonban végül a Lakitelek Alapítványtól függetlenül, közel hat év elteltével kerülhetett sor - Argentínában. A magyarok Argentínában hiánypótló munka: az argentínai magyarok a tengerentúli magyar kolóniák közül talán a legkevésbé ismertek idehaza, bizonytalanok a létszámukkal kapcsolatos adatok is, és hiányoznak a jelenlegi helyzetükre irányuló áttekintő igényű, társadalomtudományi szempontú és igényű írások.

A kötet az argentínai magyarok történetét a kezdetektől, az Argentínába elvetődő magyar világutazóktól, a jezsuita hittérítőkön át 1950-ig követi nyomon. (A szerző már több éve dolgozik az argentínai magyarok közelmúltját tárgyaló második részen.) Tagolása kronologikus, ám az 1920-tól már évenkénti bontásban bemutatott eseményeket időről időre családtörténetek és személyiségportrék színesítik. Szerző az argentínai magyar klubok belső társas életének színes eseményeit, sorsfordulóit, lebilincselő mesélőerővel tárja az olvasó elé. Az 1920-tól 1950-ig terjedő három évtized évenkénti bontásban bemutatott argentínai magyar hírei és eseményei sokféle és tevékenységeiben szerteágazó magyar élet körvonalait rajzolják fel.

Az első argentínai magyar egyesület, a Dél-amerikai Magyar Kör az első világháborút és az Osztrák-Magyar Monarchia megszűntét követően 1919-ben alakult meg Buenos Airesben. 1929-ben már tucatnyi magyar szervezet és egyesület működött, többnyire a fővárosban vagy annak közvetlen vonzáskörzetében. Ezután a magyar klubok, egyesületek, szervezetek, dalárdák, óvodák és iskolák, egyesületközi bizottságok, segélykomiték, valamint a magyar nyelvű folyóiratok és rádióadások virágkora következett: Kurucz László láthatóan a teljességre törekvés igénye nélkül további tizenkét vidéki és negyven fővárosi magyar klubról, körről, sportegyesületről, szakmai jellegű tömörülésről, hat magyar nyelvű folyóiratról és három rendszeres magyar nyelvű rádióműsorról tesz név szerint említést.

Az egyesületek magas száma nem az Argentínába irányuló magyar kivándorlás hatalmas volumenével magyarázható, sokkal inkább azzal, hogy igen rétegzett volt az argentínai magyar társadalom az egyes csoportokhoz tartozók származása, foglalkozása, politikai beállítottsága szempontjából. A századforduló magyar földművesei elsősorban az északkelet-argentínai szubtrópusi éghajlatú Chaco, illetve Missiones tartományokban telepedtek meg. Az észak- és kelet-európai bevándorlóktól népes Missiones-ben két településen, Oberában és Corpusban is alakult magyar egyesület, sőt a Chaco-i Villa Angela-ban a harmincas évek végén néhány esztendeig magyar nyelvű óvoda és elemi iskola is működött. A főváros déli iparnegyedeiben olyan erőteljesen baloldali beállítottságú magyar munkásegyesületek alakultak, mint például a Dock Sud-i Magyar Egyesület. A városközpontban és egyes északi kerületekben viszont középosztálybeli magyarok hoztak létre klubokat. Bár magyar zsidók a kezdetektől számos klubban töltöttek be központi szerepet, saját szervezeteket is létrehoztak, amelyek azután kevés kapcsolatot tartottak fenn más magyar egyesületekkel, és tevékenységüket később az 1939-ben megalakított Argentínai Magyar ajkú Zsidók Egyesülete fogta egybe. Az argentínai magyar szervezetek rendszerét a második világháború végétől 1950-ig érkezett közel ötezer főnyi, javarészt képzett, kulturális, társadalmi, sőt politikai szempontból is kevésbé heterogén összetételű magyar bevándorlók teljesen átalakították.

Úgy tűnik - és ezt Kurucz László maga is több alkalommal hangsúlyozza -, hogy a kötetben tárgyalt időszakban az egyes klubok, egyesületek közötti viszony sohasem volt teljesen súrlódásmentes. Ugyanakkor azonban válsághelyzetekben, amikor például a Hudson-környéki magyar telepeseket 1926-ban nagy erejű árvíz sújtotta, az argentínai magyar kolónia minden nézeteltérést félretéve összefogott, hogy együtt segítsenek a közel kétszáz honfitársukon. A második világháború után ugyancsak hatékonyan megszervezték a segítséget, az orvosság-, ruha- és élelmiszerküldemények Magyarországra juttatását. Különleges és egységbe kovácsoló magyar vonatkozású eseménynek számított a Fradi 1929-es Buenos Aires-i látogatása is, amelynek mérkőzéseire a korabeli sajtó szerint "egy emberként" vonult ki a kolónia.

A zenekritikus Kurucz László érthető módon kitüntetett figyelmet szentel azoknak a zenei eseményeknek, amelyekhez magyar előadók neve kapcsolódik. A meglepően sok, Argentínába látogató vagy ott megtelepedett, sikeres pályát befutó magyar hangszeres zenész, vokális szólista, balett-táncos és karmester nevét fel-felvillantó áttekintés nyomán Buenos Aires legrangosabb zenei műintézményének, a Teatro Colón-nak egyfajta magyar vonatkozású szakmai története is kirajzolódik. A szerző ugyancsak rendkívül részletesen számol be a tárgyalt időszakban az argentínai magyar kulturális élet gerincét alkotó és minden magyar körben és egyesületben igen népszerű műkedvelő színjátszásról.

A kötet ismétlődő motívuma az argentínai magyar identitás egyik fő alappillére, a kárpát-medencei kisebbségi magyar lét, illetve származás problémája. Kurucz László hangsúlyozza, hogy a magyar bevándorlók többségét folyamatosan az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamaiból érkező bevándorlók között kell keresnünk. Ez az argentínai magyar bevándorlás egyes időszakaiban igencsak valószínűsíthető. Ugyanakkor azonban, tekintve hogy az argentin hatóságok nyilvántartásaikban nem tettek különbséget az egyazon országból érkező, de eltérő etnikumhoz tartozó bevándorlók között, igen nehéz ezt az állítást számadatokkal alátámasztani.

Kurucz László részletes és szorgalmas adatgyűjtő munkát végzett. Tiszteletre méltó mennyiségű elsődleges forrásanyagot, főként argentínai magyar sajtóterméket, illetve a magyar sajtó megszületése előtti időszakra vonatkozóan, argentínai német periodikákat tekintett át. Saját gyűjtésű dokumentumai, újságkivágásai mellett felhasználta az Argentínában élt Szabó László, Ács Tivadar és Vácz Elemér az argentínai magyar kulturális élet egyes területeiről írott tanulmányait, valamint az argentínai magyar kolónia életét megörökítő fotográfiákat is.

Munkájában Kurucz László több helyütt említi, hogy az argentínai magyar sajtó szinte mindig a magyarul tudó nyomdai szedők hiányával küszködött. Sajnálatos, hogy az argentínai magyarokról szóló, argentin-magyar közös kiadásban megjelenő munka éppen ugyanazokkal a problémákkal kellett szembesüljön, mint amilyenekkel a magyar lapoknak korábban évtizedeken keresztül. Míg a spanyol szövegben alig fordul elő elütés, helyesírási és ékezethiba, a magyar részben ezek sajnos zavaróan gyakoriak. Az argentínai magyar kolónia iránt tudományosan is érdeklődő olvasó pedig talán reménykedhet abban, hogy Kurucz László további kiadásokra méltó és a jelen kiadásban valószínűleg terjedelmi megfontolásból megrövidített művéből a jövőben nem hiányzik majd a jegyzetek és hivatkozások jegyzéke.

Vissza