Kisebbségkutatás   -  9. évf. 2000. 1. szám

Hajdú Zoltán

A magyar földrajztudomány és a trianoni békeszerződés. 1918-1920

The Hungarian Geography and the Peace Treaty of Trianon. 1918-1920.

Between 1918 and 1920, the Hungarian geography legitimized itself as a national science, creating its own scientific prestige. Pál Teleki played a determinant role in these processes being able to influence the scientific elite, especially the important personalities of Hungarian geography, according to the national aims and interests. During the negotiations for peace, geography could not save the territorial integrity of the country, but it made a significant contribution to introduce a more accurate picture of the conditions of the region.

I. Bevezetés

A földrajztudomány a XIX. század utolsó harmadában vált modern és intézményesült tudománnyá mind nemzetközi, mind pedig hazai vonatkozásban. A korszerű földrajztudomány megteremtésében szinte minden országban jelentős szerepet játszott az állam. A földrajztudomány a legtöbb esetben "megszolgálta" az állami segítséget, de általában önként is vállalta a nemzeti érdekek szolgálatát. A társadalmi kérdéseket kutató emberföldrajz jelentős mértékben a politikai folyamatok felé fordult. Különösen igaz ez a modern politikai földrajzra, mely az imperializmus* időszakában született meg, így szinte természetes módon magán viselte a politikai korszak sajátosságainak sok jegyét.

A magyar földrajztudomány nem vonhatta ki magát a nemzetközi tendenciák hatása alól, ugyanakkor azt is nyugtáznunk kell, hogy az európai nemzeti földrajztudományok között az egyik legkevésbé imperialisztikus, legkevésbé nacionalista jellegű maradt. Bár a magyar földrajzi irodalomban is megjelentek a XIX. század utolsó időszakában, majd az I. világháború előtt és alatt nacionalista, sőt soviniszta szellemű elemzések, a többi ország földrajzi publikációihoz képest ezt periferikus jelenségnek kell minősítenünk.

1918-ban - több, korábbi sikertelen próbálkozás után - Lóczy Lajos szerkesztésében egy megkésett ismeretterjesztő mű jelent meg a Magyar Szent Korona Országairól, amely szinte mentes volt a korszak nacionalista gyűlölködő hangnemétől, korrekt, tárgyilagos módon mutatta be a történeti Magyarország földrajzi, gazdasági, társadalmi, etnikai stb. problematikájának sokszínűségét.

Az I. világháborús vereség lehetséges következményeinek hatása az elsők között Teleki Pálban tudatosodott. Teleki 1918-1920 között nem egyszerűen geográfusként, hanem politikusként, illetve politikus geográfusként vett részt a békeelőkészítés tudományos és politikai munkálataiban. Tudását a nemzeti érdekek szolgálatába állította, s jelentős szervező tevékenységet fejtett ki annak érdekében, hogy a magyar társadalomtudósok javát megnyerje a tudományos igényű, ugyanakkor a nemzeti érdekeket egyértelműen megjelenítő felkészülésnek.

A békeelőkészítés rendkívül kiterjedt folyamatán belül elsősorban a geográfusok tevékenységére fordítjuk figyelmünket, és csak a folyamatok megértése érdekében érintjük a békeelőkészítés fontosabb állomásait, belső tudományos, politikai sajátosságait. A modern magyar földrajzi szemlélet jelentős része a békeszerződés előkészítéséhez kapcsolódva alakult ki. Az elkészült anyagok korábban sohasem látott mélységben tárták fel a történeti Magyarország földrajzi problematikáját. Nem a magyar geográfusokon és az egyéb tudományos közreműködőkön múlott a békekonferencia határozatainak - magyar szempontból lehangoló - tartalma és következménye.

A trianoni békeszerződés nemcsak a magyarság és a magyar állam történetére gyakorolt sorsdöntő hatást, de járulékos jelleggel a magyar földrajztudomány 1920 utáni folyamataira is. A magyar földrajztudomány döntő része sohasem fogadta el realitásként a trianoni békeszerződés határozatait, a legtöbb esetben a történeti Magyarország földrajzát írták meg a két világháború között is, mert ahogyan Fodor Ferenc fogalmazott: "Csonkamagyarország gazdasági földrajzának megírása önmagában való ellentmondás" (Fodor F. 1924, 9. p.)

II. Egyén - politika és földrajztudomány, 1918-1920

A magyar földrajztudomány meghatározó képviselői általában középosztálybeli, illetve értelmiségi-kispolgári társadalmi környezetből kerültek ki a századfordulón. Teleki Pál a maga arisztokrata származásával ritka kivételnek számított, bár a Magyar Földrajzi Társaság (a továbbiakban MFT) vezetésében időnként több arisztokrata származású személyiség is jelen volt.

A földrajztudomány meghatározó képviselői jelentős egyéni, szakmai és egzisztenciális válságba kerültek a világháború végén: Prinz Gyulának Pozsonyból, Cholnoky Jenőnek Kolozsvárról kellett menekülnie, Teleki Pál vagyonának jelentős része Erdélyben maradt, Lóczy Lajos szülővárosát, Pozsonyt s gyermek- és ifjú korának színterét, Arad megyét egyaránt elveszítette. A fiatalabb geográfusnemzedéket hasonló súllyal érintették a változások, Fodor Ferencnek távoznia kellett Karánsebesről, mert középiskolai tanárként nem volt hajlandó letenni az új államhatalomra a hűségesküt.

Az egzisztenciális változások mellett a másik jelentős tényező, amely szerepet játszott a magyar geográfusok nemzeti elkötelezettségének egyértelmű kinyilvánításában, szakmai jellegű: mindenki számára világossá vált, hogy az új, medencefeneki országban a korábbi államterülethez képest korlátozottá, sőt egyes megfogalmazások szerint céltalanná vált a nemzeti földrajzi kutatás. Felvetődött az a kérdés is, hogy az új államhatárokon belül érdemben van-e mit kutatnia egy geográfusnak.

A magyar földrajztudomány vezető egyéniségei - Telekit leszámítva - korábban nem vállaltak közvetlen és gyakorlati politikai szerepet, bár többségük nemzeti elkötelezettsége, azonosulása a fennálló rendszerrel vitathatatlan volt, társadalmi-gazdasági-politikai értékrendje - írásaik alapján - inkább tradicionális jellegű, az országot fenyegető veszély időszakában egyértelműen megfogalmazták nemzeti elkötelezettségüket, az ország területi egysége melletti kiállásukat.

Egyéni sérelmek, megaláztatások (Cholnoky) hatásai és következményei megmaradtak a békeelőkészítés időszakában is, de még a leginkább sértett egyéniségek is képesek voltak szakmai tárgyszerűségre törekedni a tudományos elemzésekben, ami természetes módon egy magyar érdekekre megfogalmazott objektivitási igény és szemlélet keretei között valósult meg.

III. A magyar földrajztudomány szerepvállalásai: tudományos felvilágosítás - területvédelem - békeelőkészítés - béketárgyalásokon való részvétel - a területi revízió igazságosságának megfogalmazása

Az 1918-1920 közötti rövid, politikai, társadalmi, gazdasági stb. tekintetben rendkívül kiélezett időszakban a felsorolt törekvések jelentős részben összetorlódtak, de mégis világos különbséget kell tennünk az öt, eltérő tartalmú és célú tevékenységek között.

a) A nemzetközi közvélemény felvilágosítása a tényleges és hiteles magyar állapotokról

A magyar földrajztudomány vezető képviselői már az 1910-es években felismerték, hogy a nemzetközi földrajztudomány területén is sajátos magyarellenes propaganda bontakozott ki. Az MFT többször fordult a Magy. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz, hogy támogassák az ország valóságos földrajzi (társadalomtudományi, természettudományi) struktúráit idegen nyelveken bemutató kiadvány megjelentetését, mert a szomszédos államok, illetve a nemzetiségek egyes képviselői a nemzetközi szakmai köröket, s szélesebb értelemben a közvéleményt tudatosan félretájékoztatják a magyarországi közállapotoktól és az ország tényleges belső viszonyait negatívan tüntetik fel. A vezető magyar geográfusok többsége felismerte, hogy a közoktatásban, a különböző tankönyvekben mind a szomszédos, mind pedig a távolabbi országokban történetietlen és valótlan képek élnek (tovább) Magyarországról.

Lóczy azt is látta és megfogalmazta, hogy magyar nyelven sincs olyan korszerű és átfogó munka, amely minden tekintetben hitelesen fogalmazná meg az ország átfogó képét, így a nemzetközi és hazai tájékozatlanságnak: "elsősorban mi voltunk az okai". Lóczy nem csak politikai szándékot tulajdonított a tévedéseknek, hiszen azt is látta, hogy olyan területeken (Alföld természeti viszonyai) is torz képet fogalmazott meg a nemzetközi földrajztudomány az országról, amely területeken direkt politikai szándékot nem, csak ismerethiányt lehetett feltételezni.

A VKM végre 1913-ban megbízta Lóczy Lajost a többnyelvű, ismeretterjesztő kiadvány elkészítésével, az MFT-t pedig a kiadásával (Lóczi Lóczy L. szerk. 1918). Lóczy kidolgozta a kiadvány szakmai struktúráját, megszervezte a közreműködők széles körét, biztosította a munka alapvető feltételeit, s végül 1918 januárjában megjelenhetett a kötet magyarul, s vele párhuzamosan készült a német és horvát változat, de a háborús események miatt az angol, francia és olasz kiadás elmaradt, Lóczy csak egy rövid kivonatot tudott összeállítani ezeken a nyelveken.

Lóczy közjogi alapokra helyezkedett a könyv területi tagolását illetően, a Magyar Szent Korona országait: 1) Anyaországra és Fiuméra, 2) a társországokra s azon belül: a) tényleges társországokra, Horvát- és Szlavonországra; b) Dalmáciára mint nem csatlakozott társországra, 3) Bosznia és Hercegovinára tagolta. A különböző alkotórészek bemutatásakor történelmi és politikai tárgyilagosságra törekedtek, de mindenkor a magyar történeti-közjogi felfogást érvényesítették maradéktalanul.

A bevezető tanulmányban Lóczy bemutatta Magyarország földtani szerkezetét, mégpedig kora nemzetközi tudományos szintjét meghaladó szemléletben. A tanulmányban semmilyen politikai jellegű felhang, megjegyzés nem jelent meg. Lóczy tudományos jellegű törekvése egyértelmű volt: a külföldi szakmai közvélemény számára megfogalmazni az ország geológiai makroszerkezetét.

Cholnoky Jenő foglalta össze az ország hegy- és vízrajzi, valamint települési és éghajlati sajátosságait. Cholnoky minden tekintetben arra törekedett, hogy bemutassa a Magyar Birodalom és a Kárpát-medence természeti alapokon kialakult egységét, s emellett korrekt módon szemléltette azt is, hogy az egység és a kölcsönhatás a két kategória között nem abszolút. Elkészült az ország növény- és állatföldrajzi áttekintése is (Szabó Zoltán, Méhely Lajos), így egy viszonylag átfogó földrajzi összegzéssel indult a monográfia.

A történeti (Márki Sándor), a néprajzi (Bátky Zsigmond), a demográfiai (Thirring Gusztáv), alkotmánytani (Nagy Ernő), közművelődési (Kőrösi Henrik, Wlasics Gyula), gazdaságpolitikai (Matlekovits Sándor), mezőgazdasági (Bernát István), erdőgazdasági (Arató Gyula), bányászati (Réz Gyula) halászati (Landgraf János), államháztartási, ipari, kereskedelmi (Gaal Jenő) viszonyainak hosszabb, rövidebb elemzése és bemutatása után sor került Fiume, majd Horvát-Szlavonország s befejezésül Bosznia és Hercegovina természeti, történeti, gazdasági stb. strukturális sajátosságainak a feldolgozására.

A munka az eredeti célkitűzéseknek a legtöbb tekintetben megfelelt - bár a kötetet recenzáló Pécsi Albert (Pécsi A. 1918) több esetben pontatlannak, korszerűtlennek és gyengének mutatta be - a Magyar Szent Korona országairól minden korábbi földrajzi munkánál frissebb, korszerűbb és pontosabb elemzéseket nyújtott, ugyanakkor azt is meg kell jegyeznünk, hogy a megjelenésekor már nem igazán akart a külföld tájékozódni a tényleges magyar állapotokról és álláspontokról.

A történeti Magyarország területi épségének védelme

A magyar földrajztudomány jelentős képviselői részben saját munkahelyükön, részben pedig az MFT-n keresztül kollektívan kapcsolódtak be az ország területi épsége megvédéséért folytatott, szinte reménytelen küzdelembe. Prinz Gyula a Pozsonyi Magyar Tudományegyetem másik négy tanszékvezető egyetemi tanára (Polner Ödön, Kováts Ferenc, Hodinka Antal, Lukinich Imre) mellett vett részt az egyetem "Pro Hungaria" című, a művelt világhoz intézett szózatának megfogalmazásában, sőt fiatal kora ellenére saját szemléletét érvényesítette annak szerkezetében, tagolásában, s a kortársak úgy vélték, hogy a szózat érvrendszere alapvetően földrajzi lett.

A szózat szerzői a nemzetiségi elv kizárólagos érvényesítési törekvéseivel szemben többször megfogalmazták, hogy az államalakulás sokkal bonyolultabb folyamat volt történetileg, s abban lényegesen jelentősebb szerepet játszott a geopolitikai elvek érvényesülése. Szerzői hangsúlyozták, hogy a békekonferencia asztalán: "nem a nemzetiségi, hanem a hegy- és vízrajzi térképet kell kiteríteni" (11. p.).

A magyar államot a szózat Európa egyik legtermészetesebb és legnormálisabb államalakulatának minősítette, s úgy vélte, hogy ennek a feldarabolása "a természetes államalakulás törvényeivel merőben ellenkező tény volna".

A Prinz által írt részek az akkor formulázódó geopolitika és modern politikai földrajz elveinek tudatos, Magyarországra való alkalmazását jelentették. Prinz sok esetben a győztesek felfogásának alapul vételével érvelt az ország természeti és politikai egysége megőrzése mellett. Ugyanakkor nem volt sem időszerű, sem pedig taktikus annak felvetése, hogy: "Magyarország területe a geopolitikai elv alapján legfeljebb kiegészíthető volna, de nem megcsonkítható" (30. p.).

A Magyar Földrajzi Társaság megbízta Papp Károly geológust, Bátky Zsigmond ethnográfus-geográfust, Treitz Péter geológust és Teleki Pált, hogy foglalják össze a magyar geográfus társadalom véleményét az ország tervezett szétdarabolását illetően. Az MFT szózatban fordult a világ földrajzi társaságaihoz az ország területi épségének a védelmében. Az MFT szózata a győztesek földrajztudósaitól vett történeti és korabeli idézetekkel indítva fogalmazta meg, hogy a történeti Magyarország természetes földrajzi és államegysége szinte mindig evidenciaként jelent meg, különösen a francia földrajztudományban és a francia földrajzi elmélet alapján állók számára. A szózat elsősorban Vidal de la Blache földrajztudományi szemléletét érvényesítve, Elisée Reclus megfogalmazásait átvéve érvelt az ország területi egységének megtartása mellett. Az elemzés nagyívű, franciás szemléletben fogalmazta meg a történeti Magyarország államegységének természeti-természeti földrajzi alapstruktúráit. Különösen figyelemre méltó, hogy ebben a közös kiáltványban jelent meg először a Kárpát-medencére vonatkoztatva a természetföldrajzi nagytáj és az egységes, nagy gazdasági régió közötti összefüggésrendszer. A szózat - az időszak politikai szempontjain túl - elmélettörténeti jelentőségű a magyar földrajztudományban, melyet a szakma mind a mai napig nem méltóan értékelt.

Az 1918-as polgári demokratikus forradalom után létrejött új magyar kormányzat nem akadályozta a Teleki által megkezdett és irányított békeelőkészítő munkálatokat, de a kormányzat elkezdte saját tevékenységét a békeelőkészítés területén. Ebben elsősorban politikai értékek és célok domináltak, tudományos háttere lényegesen szűkebb volt, mint a Teleki által megkezdett munkálatoké.

1918 novemberében és decemberében Teleki jelentős szerepet játszott a Magyarország Területi Épsége Védelmi Ligája (Területvédelmi Liga, TEVÉL) megszervezésében, s a beteg Lóczy Lajost megnyerte az elnöki tisztre, mert úgy vélte, hogy Lóczy nemzetközileg elfogadott és nagyra értékelt szakmai tekintélye, közismert emberi tisztessége és szerénysége előmozdíthatja az ország területi épségének a védelmét. A TEVÉL mintegy másfél éven keresztül a legfontosabb és kiadványait tekintve a legátfogóbb országvédelmi társadalmi szervezetként működött. Krisztics Sándor a TEVÉL főtitkáraként elsősorban kisebbségi és jogtörténeti kutatásokat végzett. A Magyar Földrajzi Társaság nagyra értékelte a TEVÉL országtér- és nemzetvédő tevékenységét, s szervezetileg felsorakozott Lóczy és Teleki mögött. Az MFT Választmánya csatlakozott a TEVÉL-hez és mindenben segítette a két vezető ottani tevékenységét. A TEVÉL jelentős propaganda-tevékenységet fejtett ki mind idehaza, mind pedig különösen külföldön, de az adott nemzetközi politikai és érdekviszonyok között szinte eleve sikertelenségre volt ítélve. (A trianoni békeszerződés ratifikálása után a TEVÉL megszűnt, hiszen a továbbiakban már értelmetlenné vált az ország területi épségének védelme.)

A békeelőkészítés földrajzi munkálatai

Teleki 1918 őszén, a katonai összeomlás időszakában már felvetette a békeelőkészítő munkálatok megszervezésének a szükségességét, s szeptemberben már magánkezdeményezéssel megkezdte a munkálatokat. A békeelőkészítés szervezett munkálatai két területen indultak meg: 1918. október 5-én az MFT Választmányának ülésén Teleki javaslatára négy magyar geográfus - Bátky Zsigmond, Kogutowicz Károly, Littke Aurél, Teleki Pál - elhatározták, hogy olyan néprajzi térképet szerkesztenek, amely minden korábbinál pontosabban mutatja be a történelmi Magyarország néprajzi viszonyait. Mindegyikük önálló tervezetet készített, majd néhány nap múlva Kogutowicz tervezetét fogadták el alapul (Kogutowicz K. 1918).

Az alapfeladatot úgy fogalmazták meg, hogy meg kell oldani azt, hogy a magyarság országos többsége megjelenjen az új térképen, szemben a "rendes néprajzi térképekkel", amelyek a lakosság sűrűségére nincsenek tekintettel, s így a magyar többség nem érvényesül az ilyen ábrázolásokon. A térképen fel kellett tüntetni a népesség területi eloszlásán kívül a nemzetiségek számarányát is. A közösség előterjesztette elképzelését a kormánynak - melyet elvileg nem tekintett teljesen újnak, hiszen az elv és igény az ilyen térképekre Németországban már 1899-ben megjelent -, s végül a Kereskedelmi Minisztérium megrendelte a térkép elkészítését, s biztosította a finanszírozását is. Az Iparművészeti Főiskola külön termében 15-30 rajzoló folyamatosan dolgozott a néprajzi térkép elkészítésén, a KSH biztosította a térkép adatbázisát.

A 200.000-es méretarányú néprajzi térképet eredetileg négy sorozatban készítették, majd a Külügyminisztérium kérésére 23 példányban rajzolták meg. Egészében véve 1288 kézirati lapot készítettek el, s a munkálatokat 1919. február elejére fejezték be. A térkép szerkesztői 50, 100, 500, 1000 fős települési nagyságrendekkel dolgoztak (1. ábra). A népszámlálásban publikált valamennyi nagyobb pusztát, tanyaközpontot, telepet feltüntettek. A gondos előkészítés ellenére a térkép tényleges kivitelezésekor még nagyon sok elméleti és gyakorlati problémát kellett megoldani.

1918. október 8-án Buday László, a KSH elnöke és Teleki Pál közös beadványban kérte a Kereskedelmi Minisztériumot a béketárgyalások előkészítésére, a megfelelő statisztikai összeállítások elkészítésére. A munka szinte azonnal megindult a KSH szervezésében és részben kivitelezésében. A kiinduló bázist az 1910. évi népszámlálás adatai jelentették, de a várható igényeknek és érdekeknek megfelelően átcsoportosították az eredeti adatokat és statisztikai táblázatokat (Cholnoky J. (szerk.) 1920. I. p. VII.).

Teleki 1918 decemberében hozzákezdett saját néprajzi térképe kidolgozásához. Nopcsa Ferenc segítségével dolgozta ki és rajzoltatta meg a későbbi legendás "carte rouge"-t, az 1:100.000 méretarányú néprajzi térképet. A térkép kiinduló pontja az volt, hogy a népsűrűséget mindenütt egyenlőnek tételezte, a népességszámmal arányos nagyságú területet színezett be minden nemzetiség esetében (1 négyzetmilliméter azonos volt 100 fő népességszámmal), s az üresen maradó területeket a ritkán lakott hegyvidéki területekre összevonva jó magyar - nemzetiségi eloszlási képet kapott. (Ez a térkép volt a magyar békeküldöttség egyetlen olyan térképe, melyet a békebizottság megtekintett, de nem vette figyelembe. A térkép a párizsi békekonferencia talán legvitatottabb térképe volt, bár tárgyilagosságra való törekvését, pontosságát alig vitatták. Ugyanakkor Telekinek a későbbiek során is többször vissza kellett térnie a módszer ismertetésére, s különösen a román támadásokkal szemben meg kellett védenie térképe hitelességét, Teleki P. 1937.)

1918 decemberében vita bontakozott ki a békeelőkészítés irányultságát illetően: mit kell a magyar tárgyalási pozíciók középpontjába állítani? A Területvédő Liga az ország integritásának megvédését tekintette elsődlegesnek, s ezen belül a gazdasági és a természeti földrajzi térközösséget hangoztatta. Mások (Jászi Oszkár) a nemzetiségi megbékélés oldaláról közelítettek a békeelőkészítés problematikájához.

Minden korábbi műhely megőrizhette a békeelőkészítés munkálatai során megfogalmazott álláspontját, abban viszont megállapodás jött létre, hogy a Kereskedelmi Minisztérium hangolja össze a kutatásokat, a KSH pedig segítse mindegyik műhelyt adatszolgáltatással, s nyújtson támogatást az adatok pontosításában.

Teleki 1919 januárjában külföldre távozott, hogy a békeelőkészítés magyar eredményeit és gondjait problematikáját megismertesse Nyugat-Európával. Jelentős propaganda tevékenységet fejtett ki az ország érdekében, de a nyugati szakmai közvéleményt sem sikerült meggyőznie Magyarország területi egysége megőrzésének szükségességéről.

A Tanácsköztársaság időszakában a békeelőkészítés tudományos munkálatai lényegében szüneteltek, Teleki külföldön tartózkodott, majd pedig politikai szerepet vállalt a szegedi ellenkormányban. A diktatúra időszakában az MFT politikai ellenőrzés alá került, így a Társaság nem lehetett a munkálatok háttere. Lóczy Lajost nyugdíjazták. 1919. augusztus 21-én - Horthy Miklós és József főherceg megbízásából - a Külügyminisztérium keretein belül Teleki "hivatalosan is" létrehozta a Békeelőkészítő Irodát. Az Iroda mindössze három fővel kezdte meg működését. A munkát Teleki szervezte, majd Budapestre kerülése után Cholnoky is jelentős részt vállalt a munkálatok irányításában. Fodor Ferenc lett a Békeelőkészítő Irodán belül a földrajzi szakreferens.

A román megszállás miatt a Békeelőkészítő Iroda szinte titokban, konspirációs módszereket alkalmazva működött. Teleki a minisztériumokra bízta a szakterületüket érintő és érdeklő szakanyagok összeállítását, csak a tudományos igényű megformulázást tekintette a Békeelőkészítő Iroda feladatának. Teleki minden egyes minisztériummal maga tartotta a kapcsolatokat, külön konzultált a béketárgyalásokon potenciálisan felvetődő kérdések tekintetében a legfontosabb minisztériumokkal.

A Békeelőkészítő Iroda keretein belül jött létre az Erdélyi Iroda Bethlen István vezetésével, mely Erdély történeti, gazdasági, nemzetiségi stb. struktúráinak tanulmányozását állította tevékenysége középpontjába. A kérdéskörrel korábban foglalkozó szinte valamennyi szakember bekapcsolódott az iroda tevékenységébe. 1919. október elejétől fogva a békeelőkészítés már minden tekintetben az országos politika szintjére emelkedett. Minden minisztérium a tevékenysége egyik meghatározó elemének tekintette a békeelőkészítés kérdését. Az államtitkári értekezletek révén a szakmai anyagfeldolgozások mellett folyamatos politikai felkészülés is folyt.

A tudományos anyagok elkészítésében feladatot vállalt minden, Budapesten tartózkodó jelentős geográfus-, néprajzos, statisztikus, közgazdász-, történész-, levéltáros, vízügyi, energetikai, agrár-, erdészeti stb. szakember. Olyan átfogó ismeretanyag halmozódott fel rövid időn belül, amelyet korábban évtizedek alatt sem gyűjtött össze a magyar tudományos élet. Az Iroda tudományos tevékenységének a homlokterében a területi, néprajzi kérdések álltak. A békeelőkészítés során rendkívül jelentős egyéni és kollektív alkotások születtek (Fodor F. 1919), melyek a későbbiek során részévé váltak a magyar békeküldöttség politikai tevékenységének (Csicsery-Rónay I. - Vígh K. szerk. 1992).

Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a békeelőkészítés során személyi konfliktusok is kialakultak a magyar földrajztudományon belül, nem véletlen, hogy a Földrajzi Közlemények 1918-as, 1919-es, 1920-as köteteiben több rövid megjegyzés, nyilatkozat, szerzői korrekció stb. jelent meg a békeelőkészítés munkálatai tekintetében. A vezető geográfusok között - az együttműködés mellett - egyfajta sajátos rivalizálásról, szakmai féltékenységről is meg kell emlékeznünk.

Teleki a magyar békedelegációban

Ha megnézzük a magyar béketárgyalások négy kötetbe összefoglalt magyar tudományos anyagát, melyet Cholnoky Jenő rendezett sajtó alá, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a magyar geográfia méltó módon kivette részét a békeszerződésre való felkészülésből. A térképek, elemzések, tudományosan megszerkesztett jegyzékek átfogóan és részletekbe menően érveltek az ország érdekei mellett.

A magyar geográfusok közül Telekinek adatott meg, hogy 1920. január elejétől a magyar békeküldöttség tagjaként, fődelegátusként részt vegyen a Párizsban folyó béketárgyalásokon, melyeket valójában sohasem tekintett igazi tárgyalásoknak, csak diktátumoknak. Teleki rövid idő alatt felismerte, hogy Magyarországgal valójában nem érdemi tárgyalásokat folytatnak, hanem legfeljebb csak a korábban, részvétele nélkül kidolgozott szerződéstervezet egyeztetéséről lehet szó. Világosan láthatta azt is, hogy a magyar tudomány által kialakított álláspontokra, érvelésekre senki sem kíváncsi, senki sem veszi azokat figyelembe.

Teleki a békekonferencián kísérletet tett arra, hogy személyes ismeretsége, egyes esetekben baráti kapcsolatai révén befolyásolja a külföldi tárgyaló küldöttségekben helyet foglaló geográfusok szemléletét, de alig ért el tényleges hatást. A döntéseket politikusok hozták, a legtöbb esetben ők rajzolták az új államhatárokat is, a geográfusoknak a legtöbb esetben csak a térképek pontosítása, megokolása és propagandája maradt. (A nemzetközi földrajztudományt hosszú évre megosztották a béketárgyalásokon történtek. Nem minden győztes félhez tartozó geográfus játszott tisztességes és tudományos igényű szerepet a békekonferencián, sőt egyesek megtagadták politikai céljaik érdekében szakmájuk legelemibb alapértékeit is.)

Ezzel együtt Teleki utólag is szükségesnek és sikeresnek minősítette a magyar tudomány s benne a földrajztudomány tudományos tevékenységét. Később úgy nyilatkozott, hogy a magyar tudomány valójában a jövőnek dolgozott, amikor a béketárgyalásokra készült, amelyek legfeljebb csak formálisan voltak tárgyalások.

A területi revízió elméleti alapjainak megfogalmazása

A békeszerződés aláírásától kezdve a területi revízió vált a magyar földrajztudomány tudományos tevékenységének egyik meghatározó elemévé, bizonyos értelemben a teljes két világháború közötti magyar földrajztudomány "revíziós tudományként" határozható meg, hiszen képviselőinek döntő része sohasem nyugodott bele az ország megcsonkításába.

A területi revízió tudományos alapjainak kimunkálásakor messzemenően támaszkodtak a békeelőkészítési munkálatok során kidolgozott óriási méretű és nagy értékű szellemi kincsre, annak bizonyos területeken való továbbgondolására, a mindenkori új helyzethez való igazítására. A területi revízió előkészítésének másik bázisa erkölcsi jellegűként fogalmazható meg: a győztesek Magyarországgal szemben nem tartották be az önmaguk számára meghirdetett elveket, értékeket, így saját értékrendjük alapján is fel lehet vetni a területi revízió kérdését.

IV. Összegzés

A magyar földrajztudomány 1918-1920 között nemzeti tudományként legitimálta magát, megteremtette saját nemzeti tudományos presztízsét. Ebben a folyamatban meghatározó szerepet játszott Teleki Pál, aki a politikai szükségszerűségek felismerése után a nemzeti céloknak és érdekeknek megfelelően tudta mozgósítani a magyar tudományos elitet, különösen pedig a földrajztudomány jelentős képviselőit.

A magyar geográfia csak részleges sikereket ért és érhetett el célkitűzéseit illetően, hiszen a nagypolitikai, országrészek sorsát eldöntő megállapodások már a békedelegáció kiérkezése előtt megszülettek. A magyar földrajztudomány jelentős tudományos sikereket ért el azzal, hogy felhívta a figyelmet Magyarország, szélesebb értelemben az egész Közép-Európa megoldatlan, illetve rosszul eldöntött problematikájára.

Teleki "carte rouge" térképe politikai földrajzi és kartográfia-történeti fogalommá vált, mert a statisztikai adatok korrekt (egyesek szerint célirányosan korrekt), módszertanilag új, tudományos feldolgozásával óriási vitát generált, s egyben tudományos iskolát is teremtett. A magyar földrajztudomány sem a könyvtárakban, sem a béketárgyalások tárgyaló asztalainál nem védhette meg az ország területi épségét, de jelentős részben hozzájárult a térség viszonyainak hitelesebb megismertetéséhez, egyes politikusok és politikai erők lelkiismeretének felkeltéséhez. A békeszerződés aláírása után Teleki és a magyar földrajztudomány tudatosan vállalta a területi revízió tudományos hátterének képviseletét. A két világháború közötti időszakban a földrajztudomány és a politika szervesen összekapcsolódott.

Irodalom

A Magyar Földrajzi Társaság szózata a világ Földrajzi Társaságaihoz. - Földrajzi Közlemények, 1918, XLVI. köt. 7 -10. füzet, 289 -320. p.

Bátky Zs. - Kogutowicz K. - Pécsi A. 1918/a: Nyilatkozat. - Földrajzi Közlemények, XLVI. kötet, 7-10. füzet, 357. p.

Bátky Zs. - Kogutowicz K. - Pécsi A. 1918/b: La Hongrie. Budapest, Athenaeum.

Cholnoky J. (szerk.) 1920: A magyar béketárgyalások. Jelentés a magyar békeküldöttség működéséről Neuilly S/S-ben, 1920 januárius - március havában I. kötet. Budapest, Magy. Kir. Külügyminisztérium, Magy. Kir. Tudományegyetemi Nyomda.

Cholnoky J. (szerk.) 1921: A magyar béketárgyalások. II. kötet. Budapest, M. Kir. Tudományegyetemi Nyomda.

Csicsery-Rónay I. - Vígh K. (szerk.) 1992: Teleki Pál és kora. (A Teleki Pál emlékév előadásai.) Budapest, Occidental Press.

Edvi Illés A. - Halász A. 1921: Magyarország gazdasági térképekben. Budapest, Pallas Nyomda.

Fodor F. 1918: A csehek területi törekvései földrajzi megvilágításban. - Magyar Figyelő, május, 480- 488. p.

Fodor F. 1919: A békeelőkészítés földrajzi vonatkozású munkálatai. - Földrajzi Közlemények, XLVIII. köt., 1-10. füzet, 45-47. p.

Fodor F. 1924: Magyarország gazdasági földrajza. Budapest, Franklin-Társulat.

Fodor F. - Cholnoky J. - Teleki P. 1920: Magyarország gazdaságföldrajzi térképe. Budapest, Magyar Földrajzi Intézet Rt.

Kogutowicz K. 1918: Magyarország 1:200.000 méretű néprajzi térképe. - Földrajzi Közlemények, XLVI. köt. 7 - 10. füzet 320 - 326. p.

Lóczi Lóczy L. (szerk.) 1918: A Magyar Szent Korona országainak földrajzi, társadalomtudományi, közművelődési és közgazdasági leírása. Budapest, Magyar Földrajzi Társaság, Kilián Frigyes utóda Magy. Kir. Egyetemi Könyvkereskedő.

Lóczy L. 1920: Jelentés "A Magyar Szent Korona Országainak földrajzi, társadalomtudományi, közművelődési és közgazdasági leírása" című kiadványról, a Magyar Földrajzi Társaság választmányához. - Földrajzi Közlemények, XLVIII. kötet, 1-5 füzet, 18- 19. p.

Pécsi A. 1918: A magyar szent korona országainak földrajzi, társadalomtudományi, közművelődési és közgazdasági leírása. - Földrajzi Közlemények, XLVI. kötet, 7-10. füzet, 347 -350. p.

Pro Hungaria. Magyarország igazsága. Szózat a békekonferenciához. Pozsonyi Magyar Tudományegyetem. Pozsony, 1918. Eder István Könyvnyomda.

Teleki P. 1919: Short notes on the economical and political geography of Hungary. Budapest, Magyarország területi épségének védelmi Ligája. Kiadványok, No. 34. Hornyánszky Ny.

Teleki P. 1920: Magyarország néprajzi térképe a népsűrűség alapján. M 1: 1.000.000. Budapest, Magyar Földrajzi Intézet Rt.

Teleki P. 1923: The evolution of Hungary, and its place in European history. New York, The Macmillan Company.

Teleki P. 1937: Egy néprajzi térkép. - Földrajzi Közlemények, LXV. köt. 4-5. szám, 60-70. p.

Okolcsányi L. 1923: A nép akarata. In: Magyar Nemzeti Szövetség almanachja. Budapest, Stephaneaum Nyomda, 17-31. p.

Pongrácz A. 1925: Néhány emléksor a Területvédő Ligáról. In: Magyar Nemzeti Szövetség pécsi körének évkönyve az 1926. évre. Pécs, Magyar Nemzeti Szövetség, 29-31. p.

Zeidler M. 1997: A Magyar Revíziós Liga. - Századok, 131. évf. 2. szám, 303-352. p.

Vissza