Kisebbségkutatás 9. évf. 2000. 2. szám

Az Eperjes környéki ukránok (ruszinok) istentiszteleti nyelve

Štec', Mikola: Sakral'na mova ukraincív Prâšívšini. = Duklâ, 47. r. vid. 1999. 5-6. no. 71-75. p.

A két világháború közötti és a második világháborút közvetlenül követő években az Eperjes környéki ukránok (ruszinok), akár görög katolikusok, akár görögkeletiek voltak, istentiszteleti nyelvként az egyházi szlávot használták.

Az ötvenes évek táján azonban az egyházi szláv pozíciói megrendültek. Ennek oka részint az volt, hogy a közoktatásból "kikopott" e nyelv alapjainak tanítása, részint pedig az, hogy a görög katolikus egyház betiltása miatt az egyeduralkodóvá tett görögkeleti egyházban olyan mértékű paphiány keletkezett, amelyet csak "gyorstalpaló" képzéssel lehetett enyhíteni, majd felszámolni. Ez a forma nem tette lehetővé az egyházi szláv valamennyire is megfelelő elsajátítását.

Az istentiszteleti nyelvi probléma áthidalására különféle megoldásokat próbáltak találni. A szertartás- és imakönyveket egyrészt egyházi szláv, de a szlovák ortográfia szerinti latin betűkkel, másrészt cirillikával és latin betűs átírással együtt, harmadrészt szlovák nyelven adták ki. (Az ismertetett cikk tüzetesen tárgyalja a latin betűkre történő átírás nehézségeit és az elkövetett hibákat.)

1968 és 1989 között ment végbe a görög katolikus egyház szlovákiai újjászervezése. Ezt a folyamatot I. Vanat történész szerint "az etnokulturális, vallási és társadalmi-politikai szférában egy sor negatív, e régió ukrán közösségében szakadár mozgásokat okozó jelenség kísérte".

Az istentiszteleti nyelv tekintetében egyaránt felmerült, hogy a) meg kell őrizni az egyházi szláv nyelvet, b) át kell térni az irodalmi szlovák használatára, c) az egyházi szláv használatán kívül a szertartások fő összetevői ukrán dialektusban szóljanak, d) a mai ruszin irodalmi nyelv legyen a szertartás nyelve.

A referált cikk szerzője az egyházi szláv megőrzése mellett "voksol" a két keleti egyházban. Azt mondja, hogy "minden szükségeset meg kell tenni annak érdekében, hogy az egyházi szláv nyelv mint hatalmas lelki érték a jövő nemzedékek számára megőrződjék".

Az utóbbi tíz évben mindenesetre csitulni látszanak az istentiszteleti nyelv körüli perpatvarok Eperjes környékének mindkét keleti egyházában. Az eperjesi görög katolikus püspökség egyházi szláv szövegeket tesz közzé latin átírásban, a pravoszlávok pedig a liturgikus szövegeket egyházi szlávban adják ki, s csak az imakönyvek esetében alkalmaznak latin betűs átírást, illetve szlovák nyelvet.

Szerzőnknek az egyházi szláv pozíciójának megerősödése érdekében javaslatai is vannak. Ezek: a tanulóifjúság számára rövid egyházi szláv nyelvtant kellene kiadni, be kellene vezetni a cirillikát az anyanyelven kiadott kézikönyvekben.

Fordította: Futala Tibor

Vissza