Kisebbségkutatás                                                                                                                   8. évf. 1999. 4.szám

A Bethlen Gábor Alapítvány húsz éve

Bakos István: Húsz év után... A Bethlen Gábor Alapítványról.

Bp. 1999. november 1. kézirat. 7. p.

"A Bethlen Gábor Magánalapítvány... a gondolat megszületésével egyidejűleg kezdte meg működését" - vezeti be jubileumi beszámolóját Bakos István kuratóriumi elnök. Ez a fontos szellemi esemény - időpontját jelképesen is vehetjük - 1979 karácsonyára esett, ám - a korábbi rendszerre jellemző hivatali útvesztők miatt - a testület formálisan csak 1985-ben alakulhatott meg.

Életre hívását - nemzetféltő szándékkal - hatvanöt "többségében a hatalom által is elismert és méltányolt személyiség" támogatta. A megállapítás igazságát az időközben elhunytak sora illusztrálja fájdalmas hűséggel: Illyés Gyula, Illyés Gyuláné, Németh Lászlóné (alapítók), Juhász Gyula, Szabó Gábor (kurátorok), Barcsay Jenő, Benda Kálmán, Borsos Miklós, Czine Mihály, Fodor András, Hanák Péter, Huszárik Zoltán, Jékely Zoltán, Jócsik Lajos, Juhász István, Juhász Pál, Kiss Ferenc, Levendel László, Makkai László, Nemecz Ernő, Nemes Nagy Ágnes, Páskándi Géza, Somogyi József, Szécsi Margit, Vas István, Zelk Zoltán és Zsebők Zoltán (alapító tagok).

Az élők közül az alapítványért végzett munkában különös érdemeket szerzett Márton János (kuratóriumi elnök), Nagy Gáspár (kurátor és titkár), Kalmár Judit (titkárnő) és: Bíró Zoltán, Kiss Gy. Csaba, Lezsák Sándor.

Bár történetük még megíratlan (most tűztek ki pályázatot e feladat elvégzésére), az azonban köztudott, hogy tagjai minden ellenzéki megmozdulás - tiltakozás vagy rokonszenvnyilvánítás - (cseh Charta '77, lengyel Szolidaritás, temesvári forradalom, 21-es és 301-es parcella, Bibó-emlékkönyv, Tiszatáj, Mozgó Világ) aktív résztvevői voltak. Az elnöki beszámoló egyértelmű megelégedéssel jelenthette ki a következőket is: "A romániai falurombolás elleni tüntetést, a Nagy Imre újratemetésével kapcsolatos kegyeleti nagygyűlést is részben e társaság szervezte. Tiltakozunk és aláírásokat gyűjtöttünk a Dunaszaurusz ellen, de nagyrészt mi voltunk a lakiteleki és szárszói találkozók szervezői és éltetői is. Ott találjuk az alapítvány jeles képviselőit a Magyar Demokrata Fórum és a belőle sarjadó pártok, illetve az újjászülető Magyarok világszövetségének vezetői és szervezői között, amit folytathatnánk a hazai demokratikus fordulatot, a többpártrendszert, az új Országgyűlést, a független polgári Magyarország eszmei alapjait, intézményeit megalkotó és megteremtő vezetők soráig." És továbbmenve: "Ez a társaság éveken át olyan, a rendszerváltást követően ma már működő kormányzati szervek, köztestületek és közalapítványok feladatát igyekezett pótolni és ellátni, mint a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Művelődési Minisztérium Határon Túli Magyarok Főosztálya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Segítő Jobb Közalapítvány vagy a megújult Magyarok Világszövetsége."

Az alapítvány kezdetben 100 ezer forintos vagyona időközben - szerényen - 8,5 millió forintra gyarapodott, miközben soha nem részesült sem állami dotációban, sem egyéb juttatásban (pl. irodakiutalásban).

Megszaporodván a határainkon túli magyarokkal foglalkozó szervezetek, felvethető: talán már nincs is szükség az alapítványra. Csakhogy: "a Bethlen Gábor Alapítvány alapvető célkitűzései, a létrejöttét előidéző feltételek, mindenekelőtt a környező országokban élő magyarság sorskérdései az elmúlt évtizedben alig változtak, néhol inkább romlottak". Tény az is, hogy "az egész térségben a románok, a ruszinok, a szlovákok és a szerbek aránya növekedett; a magyaroké, a németeké, a horvátoké és a szlovéneké csökkent".

"Napjainkban veszélyes és jogsértő, hogy a környező országok mintegy 3 milliós magyarságának nincs, illetve alig van módja az anyanyelvű szakképzésre és felsőfokú képzésre." Ezért kell az alapítványnak is támogatnia a Partiumi Keresztény Magyar Egyetem megszületését, illetve küzdenie az állami önálló magyar egyetem ügyéért. Összességében továbbra is az induláskor megfogalmazott cél áll az alapítvány előtt: "Azokat a vállalkozásokat kívánjuk ösztönözni és támogatni határainkon belül és túl, melyek a magyarság történelme során felhalmozott értékeit tudatosítják, hitelesen értelmezik, őrzik és gyarapítják, s amelyek e térség népeinek megbékélését elősegítik."

Az eddigieken túlmenően az alapítvány működését még a következők jellemezték-jellemzik:

1.) Elsőként adott jelentős pénzösszeggel járó kitüntetést olyan külhoni magyaroknak és magyarbarát személyiségeknek, akiket az ottani párt- és állami szervek üldöztek, így részesült Bethlen-díjban Király Károly, Zbigniew Herbert, Duray Miklós, Janics Kálmán, Bohumil Hrabal, Tőkés László, Veno Taufer; így lett a Márton Áron -emlékérem tulajdonosa az Erdélyi Világszövetség és több más magyar egyesület-együttes.

2.) Abban is úttörő volt az alapítvány, hogy elsőként tüntetett ki egyházi személyeket nem egyházi díjakkal-emlékérmekkel.

3.) Az alapítvány sajátossága, hogy szívesen tüntet ki arra érdemes házaspárokat. Így történt a Püski, Szépfalusi, Fülöp, Perka és Szánthó házaspár esetében.

4.) A kitüntetési gyakorlat általában is a külföldi magyarokat részesíti előnyben. Az eddig kiosztott 48 Bethlen Gábor-díjból 8 anyaországi, 7 nyugati, 22 kárpát-medencei magyar és 11 megbékélésen munkálkodó nem magyar közép-európai munkásságát honorálta. A 62 Márton Áron-emlékéremből 12 anyaországi, 21 nyugati, 22 szomszéd országokbeli magyart, 7 jeles külföldi személyt vagy szervezetet ért megtiszteltetés. A Tamási Áron- díjból 4 magyarországi, 5 erdélyi művésznek és egy vajdasági kulturális szervezetnek ítélt oda egyet-egyet az alapítvány.

5./ Alapítványi kezdeményezésként a kitüntetések átadását laudáció előzi meg. Ezeket a Hitel c. folyóirat teljes terjedelemben közli, s a kitüntetési alkalmakról a Magyar Nemzet, a Magyar Rádió, az MTV és a Duna TV is rendszeresen beszámol.

Az alapítvány 1997-ben megkapta a Kisebbségekért díjat, 1998-ban pedig a Magyar örökség kitüntető elismerést. Az új évezredet részben megújított kuratóriummal és új programmal kezdi az alapítvány.

Vissza