Kisebbségkutatás                                                                                                                   8. évf. 1999. 4.szám

"... csak az tud igazán érdekelni, ami kivétel..."

Alabán Ferenc: Neoavantgard törekvések a szlovákiai magyar lírában =Irodalmi Szemle. 42. évf. 1999. 7-8. sz. 114-120 p.

A szlovákiai magyar líra esetében nincs szó olyan avantgard hagyományról, mint a vajdasági magyar irodalomban, vagy mint a párizsi Magyar Műhely példáján létrejött irodalmi törekvések esetében. Bizonyos értelmű hagyományt jelenthet a két világháború közti szlovákiai magyar irodalomban Forbáth Imre költészete, de az ő modern lírai útkeresése nincs közvetlen kapcsolatban a mai lírával.

Alabán Ferenc tanulmánya nem vállalkozik az egész szlovákiai kisebbségi magyar költészet neoavantgard folyamatainak bemutatására csupán, három jelentős programadó lírikus: Cselényi László, Tőzsér Árpád és Juhász R. József modern költészeti törekvésének legjellemzőbb vonásaira hívja fel a figyelmet.

Cselényi László avantgárd felé fordulásának többféle oka van. Líráját az 1960-as években nagy elismeréssel fogadta a kritika, a szlovákiai magyar költészet új dimenzióit vélte verseiben fölfedezni; valamivel később azonban szinte évekig elutasította, és válságba juttatta a költőt. Aránylag hosszú ideig - még második kötetének megjelenése után is - csak költészetének kezdeti vizsgálásából indult ki Cselényi lírájának megítélésénél. Cselényi László azonban 1965-66-os párizsi tartózkodása alatt a neoavantgard törekvések erős hatása alá került, és egy teljesen új költői formanyelv megteremtését tűzte ki célul, s mire 1970-ben második párizsi útjáról is hazatért, már készen volt új eposzkísérletének (Összefüggések...) alapja. Ez a szlovákiai tájakon szokatlan műalkotás Eliot, Ezra Pound, Beckett, a magyar költők közül pedig elsősorban Kassák Lajos, Weöres Sándor, Szilágyi Domokos, az alkotó kollektívák közül pedig a Párizsi Magyar Műhely törekvéseivel volt rokon, de egyben teljesen egyéni és eredeti mű létrehozását is jelentette. Újabb kötetei (Krétakor,1978 ; Jelen és történelem, 1981; Téridő-szonáta,1984) a költőiség hagyományos fogalmát teljes egészben átértékelték. A forma, a szövegszerkesztés, a struktúrateremtés módja új és szokatlan "formaforradalmat" jelentett a hazai tájakon. Így jöhetett létre új műfajként az "elképzelt szöveg", a "megíratlan költemény" kompozíciója, melyet a szürrealisták nyomán a szabad asszociációk, a gondolatfolyamok, a töredékesség rögzítésével lehetett megvalósítani. Ún. automatizált vagy önműködő módszerrel megszerkesztett szövegek létrehozásáról van szó, amelyekből hiányzik a közvetlen vagy direkt tudatosság, és célja az, hogy a legkülönfélébb, már megírt, ill. még nem publikált szövegrészek és idézetek, egyúttal vegyes témák szintézisét nyújtsák egyetlen élménybe tömörítve a befogadó számára.

A kilencvenes években megjelent Cselényi-kötetek (Acetilén-ágyak, 1991; Elvetélt szivárvány, 1994; Az eggyé vált sok/k, 1995) részei az Aleatória, avagy az elpuskázott költemény-megíratlan költemény című Duna-táji téridő-mítosz című kompozíciónak, ami a költő szavai szerint is kvintesszenciája kíván lenni mindannak, amit eddig írt.

A nemzedéktárs, Tőzsér Árpád költészetében a nyolcvanas években jelennek meg pregnánsan a neoavantgard formájaként a vizuális elemek, bár már a hatvanas évektől megfigyelhetők azok a költői kísérletek, amelyeknek kiváltója a világirodalom felé való fordulás, az avantgárd alkotók szellemében történő kísérletezés. A kisebbségi és szociális messianizmusból fokozatosan jut el a formák sokféleségének költői világába. Ez a többértelműség válik ezután lírájában meghatározóvá. A leírt versszövegeket többször követi egyfajta "önolvasat, potenciális 'belső vers'-értelmezés. Mindezzel beavatja az olvasót a szövegek genezisébe, az alkotás műhelygondjaiba, a versszerzés folyamatába. "Meggyőződésem, hogy a modern költészet poeta doctusai épp a transzavantgárd költők. Csak míg a klasszikus poeta doctusok az időmértékkel, a jambussal, a cezúrával, az asszonánccal és az enjambement-okkal bajlódtak, addig a transzavantgárd poéták azzal bajlódnak, hogy minden ékezet és minden kettévágott betű és kettévágott szó és sor a helyén legyen." Ez Tőzsér Árpád letisztult állásfoglalása, modern költészet rendező elvének tudatos megfogalmazása.

Juhász R. József, alias Roccó, költő és performer az érsekújvári Stúdió erté művészeti társulás alapítója és vezetője, a Magyar Műhely egyik szerkesztője. Sokszínű, egyre gazdagodó művészi pálya az övé. Két önálló kötete a Korszerű szendvics (versek, 1989); Van még szalámi! (intermediális szakácskönyv, 1992). "Ebben a könyvben én vagyok benne. Úgy, ahogy élek. Öt év anyaga: költemények, pontosabban a költészet széles skálája, hiszen a hangvers-partitúráktól kezdve, a vizuális költeményeken keresztül a számítógépes alkotásokig, elektrografikáktól a performance-aim fotódokumentációjáig minden megtalálható benne." - vallja maga a költő.

A három költői újítási törekvés különböző motívumforrásból indul és fejlődik a saját lehetőségein belül. Cselényi és Tőzsér eddigi életművének belső fejlődési törvényszerűségei már tisztán körvonalazódnak, Juhász viszont még alig jutott túl művészi pályája elején. Valójában nem csupán új törekvésekről van szó, hanem egy új jelrendszer és értékszemlélet létrehozásáról, amelyekben a maguk teremtette új konvenciórendszeren belül értelmeződnek.

A szlovákiai magyar lírában meglévő neoavantgard, transzavantgárd és posztmodern törekvések jelenléte szellemfrissítő hatású, és ennek a kisebbségi irodalomnak a nagykorúságát jelzi. Nyitottságot, szabadságot, az alkotás teljességét feltételezik, és az egyetemesség felé mutató utat jelzik. Az alkotói magatartás és az alkotói folyamat is megváltozik, az irodalom szükségét érzi, hogy kilépjen a verbalitásból. Csak nyelvvel a világ megfogalmazhatatlanná vált. A könyv dimenziója nem helyettesítheti a hangot, a mozgást, a látványt. Cselényi László legutóbbi kötetének vizuális megjelenítését Turczi Árpád számítógép segítségével végezte el, Juhász R. József kötetéhez Papp Tibor nyújtott technikai segítséget. Bizonyos fokig ők is szerzői a köteteknek. Az inter- és multimedialitás ma már nem is annyira művészeti irányzatnak, mint inkább az alkotás általános modelljének számít.

Cholnoky Olga

Vissza