Kisebbségkutatás                                                                                                                   8. évf. 1999. 2.szám

Fontos monográfia a jugoszláviai ruszinokról

Ziros, Miron: Bacvansko-srimski Rusnaci doma i u svece: 1745-1991. 1-2. tom. Novi Sad, 1997-1998, Grekokat. parohia sv. Petra i Pavla. 492, 514 p.
Példányszám: 500

Az alábbi referátum M. Musinka ismertetése alapján készült (Duklâ, 1998. 6. no. 71-72. p.), aki korszakos jelentőségűnek minősíti a szerző munkáját a bácskai és a szerémségi ruszinokról.

Bácskában a 19. század közepe táján jelentek meg a ruszin áttelepülők, mégpedig Oroszkeresztúron és Kocúron. Eredetileg kétezren voltak, s annak ellenére, hogy időnként járványok, természeti katasztrófák, háborúk és - különösen a városiasodás hatására - asszimilációs veszteségek gyöngítették gyökereiket, 1991-re 25 ezren lettek. "Fióktelepüléseket" is alapítottak.

Az általuk beszélt ruszin nyelv sárosi és zempléni elemeket tartalmaz, s fokozatosan egységesülvén, iskolai, irodalmi sajtó által használt, a rádióban és a tv-ben sugárzott nyelvvé fejlődött.

A 19. század második felében Szerémség területén is megjelentek a ruszinok. ők Eperjes környékéről és a galíciai Lemákföldről érkeztek. éiroö több tucat olyan szerémségi helységet sorol fel, ahol a ruszinok megtelepedtek. 1910-ben ezen a területen 5722 görög katolikus élt, közülük 4622 vallotta magát ruszinnak. Az első világháborút követően az etnikum sorait elég sok, Boszniából ide települt ruszin is szaporította.

Az első világháború előtt meglehetősen divatos volt a bácskai-szerémségi ruszinok amerikai munkavállalása. Mivel azonban jellemző volt rájuk a szülőföld szeretete, többségük keresményével együtt visszatért.

Ez a népcsoport intenzív kapcsolatban állt és áll "anyaországával", Lemberggel, Munkáccsal, Ungvárral, újabban Kijevvel is. 1988 és 1995 között 37 ruszin fiatal tanult ukrán egyetemeken.

Ami a monográfia színvonalát illeti: annak ellenére, hogy újságíró műve, messzemenően megfelel a tudományosság kritériumainak. Egyaránt támaszkodik levéltári iratokra (főként egyházi anyakönyvekre), szakirodalomra és saját megfigyelésekre. A tárgyalt eseményeket és jelenségeket minuciózusan dokumentálja. És: korántsem csak a történetre koncentrál, hanem bemutatja a bácskai-szerémségi ruszinság gazdálkodását, építkezését, nyelvezetét, vallását, szokásait-szertartásait, énekeit, táncait, legendáit és meséit is. Öt-hat nemzedéken keresztül követi nyomon több neves ruszin család genealógiáját.

A mű, talán mondani sem kell, bővelkedik a szükséges táblázatokkal, mutatókkal, illusztrációkkal is. Megjelenéséhez nem járult hozzá semmiféle állami vagy alapítványi támogatás. A szerző kérésére a ruszin közösségből rövid idő alatt négyszázan jegyezték elő.

Futala Tibor

Vissza