Kisebbségkutatás                                                                                                                   8. évf. 1999. 1.szám

DOKUMENTUM

Az 1868.évi nemzetiségi törvény

A ma hatályos 1993. évi LXXVII. sz. kisebbségi törvény - a kisebbségeknek adott széleskörű jogok és a kisebbségi önkormányzatok megalakítása miatt - kihirdetése után szinte egybehangzó elismerést aratott belföldön és külföldön egyaránt. Ugyanakkor viszonylag gyorsan kiderült, hogy a törvény elvszerű végrehajtása fontos gyakorlati intézkedéseket és kapcsolódó jogszabályok kidolgozását teszi szükségessé. A rendezésre váró gondok közül a legégetőbbnek a kisebbségi törvény, és ezzel összefüggésben az önkormányzati törvény módosítása, a kisebbségek parlamenti képviseletének biztosítása (ami az egyik jellemző felfogás szerint a kétkamarás parlament kialakításával nyerhet orvoslást) és a kisebbségek regisztrációjának ügye bizonyul. (Az utóbbi igényt a legutóbbi kisebbségi önkormányzati választások anomáliái hozták előtérbe; magáról a regisztrációról az egyes kisebbségek véleménye igencsak megoszlik.) Az említett (és a tételesen fel nem sorolt) kérdések rendezésére az országgyűlés illetékes bizottsága munkacsoportot hozott létre, amely igazából már az előző parlamenti ciklusban elkezdett munkát folytatja. A téma horderejére tekintettel, s mának szóló üzenete okán közöljük az 1868. évi nemzetiségi törvény szövegét, amely a maga idejében szintén előremutató szabályozásnak bizonyult, sőt a magyarországi nemzetiségi törvény a maga nemében első volt Közép-Európában. A mai olvasó számára is különös figyelmet érdemelnek azok a széleskörű jogok, amelyek a nemzetiségi nyelven történő törvényhatósági és helyi közigazgatási ügyintézésben érvényesülnek. (A szerk.)

1868: XLIV. törvényczikk a nemzetiségi egyenjoguság tárgyában.(5)

The minority law of Hungary in 1868
(text of the law)

The declaration of the minority law of Hungary No. LXXVII in 1993 was a success both in Hungary and abroad. However, it turned out relatively soon that its implementation requires important practical and related legal measures to be taken. Considering the law's far-reaching significance and message for today, the editors have decided to publish the whole text of the minority law No. XLIV in Hungary of 1868. This law was unique in its kind in Central Europe of the time, and the wide range of rights applicable in communication within the municipalities and with the local authorities deserve especial interest even for the reader of today.

 

Szentesitést nyert 1868.évi deczember 6-án. Kihirdettetett az országgyülés mindkét házában 1868.évi deczember 7-én. Megjelent az Országos Törvénytárban 1868 deczember 9-én.

Minthogy Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogu tagja;

(5) V.ö. a magyar nyelvről szóló 1836:III.t. cz. kapcsán mondottakat - V.ö. a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869: IV.t.cz. 6. §. d) pontját; 1871: XXXIII.t.cz.15.§. - V.ö. a kir.közjegyzőkről szóló 1874: XXXV. t.cz. 2.§-át (1886: VII.t.cz.1.§.). V.ö. 1906.máj. 28. 3881.sz. H.M. rend., a cs. és kir. közös hadsereg hatóságai által a magyarországi polgári hatóságokkal és magánfelekkel folytatandó hivatalos levelezés szabályozására vonatkozó 1904. évi 7273.sz.H.M. körrend. kiegészítéséről. (R.T. 631. V. ö. 1907 decz. 25-én 152. 635. sz. B.M. rend., a vármegyék járási tisztviselőitől megkivánandó nyelvismeretről. (R.T.2108.)

(1)V.ö. az 1874:XXXIII.t.cz. választási törvény 13. §-át és a főrendiház szervezetének módosításáról szóló 1885: VII.t. cz. 9. §-át.

(2) A központi választmány belső ügykezelési nyelvét illetőleg v.ö. 1874: XXXIII.t.cz. 23.§.

minthogy továbbá ezen egyenjoguság egyedül az országban divatozó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve, és csak annyiban eshetik külön szabályok alá, a mennyiben ezt az ország egysége, a kormányzat és közigazgatás gyakorlati lehetősége s az igazság pontos kiszolgáltatása szükségessé teszik;

a honpolgárok teljes egyenjogusága minden egyéb viszonyokat illetőleg épségben maradván, a különféle nyelvek hivatalos használatára nézve következő szabályok fognak zsinórmértékül szolgálni:

1.§. A nemzet politikai egységénél fogva Magyarország államnyelve a magyar levén, a magyar országgyülés tanácskozási s ügykezelési nyelve ezentul is egyedül a magyar; a törvények magyar nyelven alkottatnak, de az országban lakó minden más nemzetiség nyelvén is hiteles fordításban kiadandók; az ország kormányának hivatalos nyelve a kormányzat minden ágazatában ezentul is a magyar. (1)

2.§. A törvényhatóságok jegyzőkönyvei az állam hivatalos nyelvén vitetnek; de vitethetnek e mellett mindazon nyelven is, a melyet a törvényhatóságot képviselő testület vagy bizottmány tagjainak legalább egy ötödrésze jegyzőkönyvi nyelvül óhajt.

A különböző szövegekben mutatkozó eltérések eseteiben a magyar szöveg a szabályozó.

3.§. A Törvényhatósági gyülésekben mindaz, a ki ott szólás jogával bir, akár magyarul szólhat, akár saját anyanyelvén, ha az nem a magyar.

4.§. A törvényhatóságok az államkormányhoz intézett irataikban az állam hivatalos nyelvét használják; de használhatják a mellett hasábosan még azon nyelvek bármelyikét is, melyet jegyzőkönyveikben használnak. Egymásközti irataikban pedig akár az állam nyelvét, akár pedig azon nyelvek egyikét használhatják, a mely azon törvényhatóság által, melyhez az irat intéztetik, a második szakasz szerint jegyzőkönyvei vitelére elfogadtatott.

5.§, A belső ügyvitel terén a törvényhatósági tisztviselők az állam hivatalos nyelvét használják; de a mennyiben az egyik vagy másik törvényhatóságra, vagy tisztviselőre nézve gyakorlati nehézséggel járna: az illető tisztviselők kivételesen törvényhatóságaik jegyzőkönyvi nyelveinek bármelyikét is használhatják. Valahányszor azonban az állami felügyelet és a közigazgatás tekintetei megkivánják; jelentéseik és az ügyiratok egyszersmind az állam hivatalos nyelvén is felterjesztendők.(2)

6.§. A törvényhatósági tisztviselők saját törvényhatóságaik területén a községekkel, gyülekezetekkel, egyesületekkel, intézetekkel és magánosokkal való hivatalos érintkezéseiben a lehetőségig ezek nyelvét használják.

7.§. Az ország minden lakosa azon esetekben, a melyekben ügyvéd közbejötte nélkül akár felperesi, akár alperesi, akár folyamodó minőségben, személyesen, vagy megbizott által veszi és veheti igénybe a törvény ótalmát és a biró segélyét:

  1. saját községi birósága előtt anyanyelvét;
  2. más községi biróság előtt az illető község ügykezelési vagy jegyzőkönyvi nyelvét;
  3. saját járási birósága előtt saját községének ügykezelési vagy jegyzőkönyvi nyelvét;
  4. más biróságok előtt, akár legyenek azok saját törvényhatóságának, akár pedig más törvényhatóságnak biróságai, azon törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvét használhatja, a melyhez az illető biróság tartozik.

8.§. A biró a 7-ik §. esetében a panaszt vagy kérelmet, a panasz vagy kérelem nyelvén intézi el; a kihallgatást, tanuhallgatást, szemlét és más birói cselekményeket ugy a peres, mint peren kivüli, valamint a bünvádi eljárásoknál a perben álló felek, illetőleg a kihallgatott személyek nyelvén eszközli; a perek tárgyalási jegyzőkönyveit azonban azon a nyelven vezeti, melyet a perlekedő felek a törvényhatóságok jegyzőkönyvi nyelvei közől kölcsönös megegyezéssel választanak. Ha e tekintetben megegyezés létre nem jönne, a biró a tárgyalási jegyzőkönyvet a törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelveinek bármelyikén vezetheti, tartozik azonban annak tartalmát a feleknek szükség esetén tolmács segélyével is megmagyarázni.

Szintugy tartozik a biró a felek előtt megmagyarázni s illetőleg tolmácsoltatni a per fontosabb okmányait is, ha ezek olyan nyelven volnának szerkesztve, melyet a perbenálló felek egyike vagy másika nem ért.

Az idézési végzés a megidézendő fél érdekében, ha rögtön kitudható, annak anyanyelvén, különben pedig azon községnek, a melyben a megidézendő fél lakik, jegyzőkönyvi nyelvén, vagy pedig az állam hivatalos nyelvén fogalmazandó.

A birói határozat a tárgyalási jegyzőkönyv nyelvén hozandó; de köteles azt a biró minden egyes félnek azon a nyelven is kihirdetni, illetőleg kiadni, a melyen kivánja, a mennyiben azon nyelv a törvényhatóságnak, a melyhez a biró tartozik, jegyzőkönyvi nyelveinek egyikét képezi.

9.§. Mindazon polgári s bünvádi perekben, melyek ügyvéd közbejöttével folytatandók, az első biróságoknál mind a perlekedésnek, mind a hozandó itéleteknek nyelvére nézve addig, míg az első biróságok végleges rendezése és a szóbeli eljárás behozatala fölött a törvényhozás nem határoz, az eddigi gyakorlat mindenütt fenntartandó.

10.§. Az egyházi biróságok maguk határozzák meg ügykezelési nyelvöket.

11.§. A telekkönyvi hivataloknál a törvényszék felügyelésének tekintetéből is az illető törvényszék ügykezelési nyelve használandó; de ha a felek ugy kivánják, mind a végzés, mind a kivonat az állam hivatalos nyelvén, vagy azon törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelveinek egyikén is kiadandó, a melynek területén a telekkönyvi hivatal van.

12.§. A felebbezett perekben, ha azok nem-magyar nyelven folytattattak, vagy nem-magyar okmányokkal vannak ellátva, a felebbviteli biróság mind a pert, mind az okmányokat, a mennyiben szükséges, magyarra fordittatja azon hiteles forditók által, a kik a felebbviteli biróságoknál államköltségen lesznek alkalmazva, s a pert ezen hiteles forditásban veszi vizsgálat alá.

Végzéseit, határozatait és itéleteit a felebbviteli biróság mindig az állam hivatalos nyelvén fogja hozni.

Leküldetvén a per az illető első birósághoz, ez köteles lesz a felebbviteli biróság végzését, határozatát vagy itéletét minden egyes félnek azon nyelven is kihirdetni s illetőleg kiadni, a melyen ez azt kivánja, a mennyiben az a nyelv a biróságnak ügykezelési vagy a törvényhatóságnak valamelyik jegyzőkönyvi nyelve volna.

13.§ Az államkormány által kinevezett minden biróságok hivatalos nyelve kizárólag a magyar.(1)

14.§. Az egyházközségek, egyházi felsőségeik törvényes jogainak sérelme nélkül anyakönyveik vezetésének s egyházi ügyeik intézésének, nemkülönben - az országos iskolai törvény korlátai között - iskoláikban az oktatásnak nyelvét tetszés szerint határozhatják meg.(2)

15.§. A felsőbb egyházi testületek és hatóságok ön maguk állapitják meg a tanácskozás, a jegyzőkönyv, az ügyvitel és egyházközségeikkel való érintkezés nyelvét. Ha ez nem az állam hivatalos nyelve volna: az állami felügyelet szempontjából a jegyzőkönyvek egyszersmind az állam hivatalos nyelvén is hiteles forditásban felterjesztendők.

Ha különböző egyházak s egyházi felsőbb hatóságok érintkeznek egymással, vagy az állam hivatalos nyelvét, vagy azon egyháznak nyelvét használják, a melylyel érintkeznek.

16.§. Egyházi felsőbb és legfelsőbb hatóságok az államkormányhoz intézett beadványaikban ügyviteli, vagy jegyzőkönyvi nyelvöket s hasábosan az állam hivatalos nyelvét, a törvényhatóságokhoz s azok közegeihez intézett beadványaikban az állam nyelvét; vagy, ha több a jegyzőkönyvi nyelv, azok bármelyikét; az egyházi községek pedig, mindezen hivatalos érintkezéseikben az államkormány és saját törvényhatóságaik irányában az állam hivatalos nyelvét, vagy saját ügykezelési nyelvöket; más törvénvhatóságok irányában pedig az illető törvényhatóságok jegyzőkönyvi nyelvei egyikét használhatják.

17.§. Az állam s illetőleg a kormány által már állított, vagy a szükséghez képest állítandó tanintézetekben a tanitási nyelvnek meghatározása, a mennyiben erről törvény nem rendelkezik, a közoktatási minister teendőihez tartozik. De a közoktatás sikere, a közművelődés és közjólét szempontjából az államnak is legfőbb czélja levén; gondoskodni arról, hogy a hon bármely nemzetiségű, nagyobb tömegekben együtt élő polgárai az általok lakott vidékek közelében anyanyelvökön képezhessék magukat egészen addig, hol a magasabb akadémiai képzés kezdődik.(3)

18.§. Azon területeken létező, vagy felállítandó állami közép és felső tanodákban, a melyeken egynél több

nyelv divatozik, azon nyelvek mindenikének része nyelv- s irodalmi tanszékek állítandók.

19.§. Az országos egyetemben az előadási nyelv a magyar; azonban az országban divatozó nyelvek és azok irodalmai számára, a mennyiben még nem állittattak, tanszékek állittatnak.

(1)V.ö. a birói hatalom gyakorlásáról szóló 1869: IV.t.cz. 6.§-ának d) pontját.

(2) E.§. értelmezéséről v.ö. 1907:XXVII.t.cz.18.§.

(3) V.ö. az 1836: III.t.cz. jegyzeteit.

20. §. A községi gyülések maguk választják jegyzőkönyvök s ügyvitelök nyelvét. A jegyzőkönyv egyszersmind azon nyelven is viendő, a melyen vitelét a szavazatképes tagoknak egy ötöde szükségesnek látja.

21.§. A községi tisztviselők a községbeliekkel való érintkezéseikben azok nyelvét kötelesek használni.(1)

22.§. A község saját törvényhatóságához, annak közegeihez és az államkormányhoz intézett beadványaiban az állam hivatalos, vagy saját ügykezelési nyelvét; más törvényhatóságokhoz s azok közegeihez intézett beadványaiban az állam hivatalos nyelvét vagy az illető törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvei egyikét használhatja.

23.§. Az ország minden polgára saját községéhez, egyházi hatóságához és törvényhatóságához, annak közegeihez s az államkormányhoz intézett beadványait anyanyelvén nyujthatja be.

Más községekhez, törvényhatóságokhoz s azok közegeihez intézett beadványaiban vagy az állam hivatalos nyelvét, vagy az illető község, vagy törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvét vagy nyelvei egyikét használhatja.

A törvénykezés terén a nyelv használatát a 7-13. §-ok szavályozzák.

24.§. Községi s egyházi gyülésekben a szólás jogával birók szabadon használhatják anyanyelvöket.

25.§. Ha magánosok, egyházak, magán társulatok, magán tanintézetek és törvényhatósági joggal nem biró községek a kormányhoz intézett beadványaiknál nem az állam hivatalos nyelvét használják: az ily beadványokra hozott végzés eredeti magyar szövegéhez a beadvány nyelvén eszközlött hiteles forditás is melléklendő.

26.§. Valamint eddig is jogában állott bármely nemzetiségű egyes honpolgárnak épen ugy, mint a községeknek, egyházaknak, egyház-községeknek: ugy ezentul is jogában áll saját erejökkel, vagy társulás utján alsó, közép és felső tanodákat felállitani. E bégből, s a nyelv müvészet, tudomány, gazdaság, ipar- és kereskedelem előmozditására szolgáló más intézetek felállitása végett is, az egyes honpolgárok az állam törvényszabta felügyelete alatt társulatokba, vagy egyletekbe összeállhatnak, és összeállván, szabályokat alkothatnak, az államkormány által helybenhagyott szabályok értelmében eljárhatnak, pénzalapot gyüjthetnek, és azt, ugyan az államkormány felügyelete alatt, nemzetiségi törvényes igényeiknek is megfelelően kezelhetik.

Az ilyen módon létrejött müvelődési és egyéb intézetek - az iskolák azonban a közoktatás szabályozó törvény rendeleteinek megtartása mellett, - az állam hasonló természetű s ugyanazon foku intézeteivel egyenjoguak.

A magán intézetek és egyletek nyelvét az alapitók határozzák meg.

A társulatok s általok létesitett intézetek egymás között saját nyelvökön is érintkezhetnek; másokkal való érintkezésben a nyelv használatára nézve a 23.§. határozatai lesznek szabályozók.

(1) V.ö. a községi jegyzői szigorlat tárgyában: 1871:XVIII.t.cz. 75.§., a városi és községi hivatalok betöltésére nézve: 1886: XXII.t.cz.77.§.

27.§. A hivatalok betöltésénél jövőre is egyedül a személyes képesség szolgálván irányadóul; valakinek nemzetisége ezután sem tekinthető az országban létező bármely hivatalra vagy méltóságra való emelkedés akadályául. Sőt inkább az államkormány gondoskodni fog, hogy az országos birói és közigazgatási hivatalokra, s különösen a főispánságokra, a különböző nemzetiségekből a szükséges nyelvekben tökéletesen jártas s másként is alkalmas személyek a lehetőségig alkalmaztassanak. (1)

28.§: A korábbi törvényeknek a fennebbi határozatokkal ellenkező rendeletei ezennel eltöröltetnek.

29.§. Ezen törvény rendeletei a külön területtel biró s politikai tekintetben is külön nemzetet képező

Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokra ki nem terjednek, hanem ezekre nézve nyelv tekintetében is azon egyezmény szolgáland szabályul, mely egyrészről a magyar országgyűlés, másrészről a horvát-szlavon országgyűlés között létrejött, s melynél fogva azok képviselői a közös magyar-horvát országgyülésen saját anyanyelvükön is szólhatnak.

  1. V.ö. a birói hatalom gyakorlásáról szóló 1869:IV.t.cz. 4.§-át - V.ö. a. 21.§ jegyzetét, továbbá a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870:XLII t.cz. 68.§-ának 2.bekezdését (1886:XXI.t. cz. 82. §.2. bekezd.) a tisztujitás tárgyában.

vissza