Kisebbségkutatás Szemle                                                                                                 8. évf. 1999. 1.szám

Az elmélettől a gyakorlatig : interkulturális oktatás az olaszországi iskolákban

Traversi, Myriam - Fabi, Francesca: From Theory to Implementation : intercultural education in Italian schools. = European Journal of Intercultural Studies, 9. vol. 1998. 3.no. 291-295. p.

A cikk az itáliai iskolákban tanuló bevándorlók gyermekeinek tényleges és de jure helyzete közötti szakadékra hívja föl a figyelmet. A Bolognában működő intézményközi szervezet, a CD/LEI (Centro di Documentazione Interculturale/ Laboratorio per una Educazione Interculturale) speciális pedagógiai programot fejlesztett ki a multikulturális környezetben tanuló immigráns tanulók eredményessége érdekében. A szervezet nemrégiben jelentetett meg egy könyvet A bevándorlók fogadtatásától a többkultúrájú társadalomig" címmel. Ennek az alap- és középfokú olasz iskolákban tanító, pedagógusoknak írott alapműnek a ténymegállapításaiból ugyancsak idéz a cikk.

A jelenleg érvényes törvények alapvető jognak tekintik a legális, vagy illegális úton Olaszországba érkező bevándorlók gyermekeinek az ország iskolarendszerébe való bekapcsolódását. Ráadásul az 1990/205. végrehajtási rendelet kimondja, hogy az olasz második idegen nyelvnek tekinthető, s a hozott anyanyelvet és kultúrát meg lehet tartani. A valóság azonban más képet mutat, mint a törvénybe foglalt lehetőségek.

Valójában nem is a törvények oldhatják meg a problémákat, hanem a családok, tanárok, iskolavezetőség fejében kellene fokozatosan megváltozniuk, tudatossá válniuk, az emberek, illetve a kultúrák közötti kapcsolatokról élő nézeteknek. A már említett könyv ehhez ad gyakorlati segítséget. Fölhívja a figyelmet a különböző országok különböző tanterveire, ezek jegyében sürgeti egy új multikulturális tanterv kidolgozását. A szerzők - Durino Allegra és Francesca Fabi - nyíltan elutsítják az "olvasztótégely"-gyakorlatot, amely valójában az integrálódást jelentené; ezzel szemben a több kultúra egymással való továbbélését támogatják, illetve a hagyományos olasz iskola újragondolását szorgalmazzák. Mindenek előtt az iskola közigazgatási autonómiáját javasolják megteremteni, ami radikális szakítás lenne az erősen központosított olasz iskolarendszerrel. Az oktatás középpontjába a rasszizmus elleni küzdelmet állítanák. Erre azonban semmiféle gyakorlati tanácsot nem adnak, hacsak az új törvénynek megfelelő, anyanyelvi oktatás megtartását nem tekintjük annak. Tény, hogy a bolognai módszertani központban évente több, mint 500 tanár vesz részt továbbképzésen.

A 90-es évek eleje óta az igazgatóknak lényegesen önállóbb hatáskörük van, mint korábban volt, pl. az interkulturális tanítási környezet kialakítására is. A bevándorlókra vonatkozó új törvények közvetve új felelősséget és jogokat rónak az iskolavezetőségekre is. Gondoskodniuk kell a tanulók elhelyezéséről, a kétnyelvű tanszemélyzetről és az olasz mint második nyelv elsajátításának megfelelő környezetről.

Az interkulturális továbbképzés a tanárok gondolkodásának megváltoztatására törekszik. Az öröklött előítéletek és sztereotípiák ellensúlyozását tűzte ki célul. Egy, a többféle kultúrát reprezentáló osztályterem kialakítását javasolja, melyben valamennyi résztvevő otthonosan érzi magát. A felkészítő tanfolyamok leggyakoribb témája az előítéletek, a rasszizmus és antiszemitizmus leküzdése, valamint az emberi jogok, demokrácia és szolidaritás elsajátítása.

Olaszországban az otthon és az iskola közötti jó kapcsolatnak hagyományosan döntő szerepe van. Ezért is érthető, ha fontosnak tartják a roma vagy más bevándorló szülőkkel való együttműködést, a velük kialakított kommunikációt. Az iskola rendszeres kapcsolattartásra törekszik velük. A bolognai módszertan szerint kétnyelvű szórólapokon kell meghirdetni a nyelvi és kulturális képzést a bevándorló szülők számára, és őket is be kell vonni az iskolai életbe. Stratégiai fontosságú, hogy minden egyes családdal létrejöjjön a kapcsolat, s hogy valamennyinek lehetősége legyen tanulni. Legfontosabb annak tisztázása, hogy az olasz nyelvet minek tekinti a bevándorló család: szükségtelennek fontosnak tartja-e annak tanulását.

Más országok gyakorlatától eltérően, Olaszországban a "szülők tanterme" még kevéssé ismert fogalom. Pedig ennek létrehozása a legkevesebb, amit az iskola megtehet a gyermekek otthonra találásának érdekében. Bolognában már két iskolában is működik ilyen. A gyermekek órák utáni "kivárása" közben kötött ismeretségek, az iskolai könyvtárban több nyelven megtalálható könyvek és egyéb információk, a tanár-szülő találkozók, a továbbképzésben való részvétel mind-mind egy többkultúrájú társadalom szerves részei, melyek színhelye lehet a "Szülők tanterme".

Kakasy Judit

vissza