Kisebbségkutatás Szemle                                                                                                 8. évf. 1999. 1.szám

A nemzetközi migráció közegészségügyi következményei Kelet-Európában és a FÁK országaiban

Axmann Agnes: Eastern Europe and Community of Independent States. Abstract. =
International Migration, 36. vol. 36. 1998.4. no. 587-607. p.

A 80-as évek végén, 90-es évek elején a Szovjetunióban és a kommunista rendszer országaiban mélyreható társadalmi, gazdasági és politikai változások indultak meg. Az AIDS-betegség és HIV-fertőzöttség terjedése lett az egyik legfontosabb következménye a határok megnyitásának, a helyváltoztatás szabadságának. (Korábban ugyanis a térség lakosai - általában - az országhatárokon belül maradtak.) A helyzet föltérképezésekor fény derült arra, hogy - különösen a FÁK országaiban - szinte teljes volt a tudatlanság az AIDS-szel, a HIV-vel, és következményeikkel kapcsolatban. Ezen kívül hiányzott az együttműködés az AIDS-et, illetve a már ismert nemi betegségeket gyógyítók között.

A kétkezi munkát végzők tömeges elvándorlása mindennapos ténnyé vált a FÁK-on belül, de különösen látványos méreteket öltött a fegyveres konfliktusokkal terhes területeken, mint Örményország, Grúzia és Tadzsikisztán. A menekültek (létszámuk közel 870 ezerre tehető 1989 és 1996 között) és a többi lakos helyzete azonban nem különbözött a FÁK-on belül. Az ún. "belső elvándorlók" a lakosság tetemes részét alkotják; egyes területek egészen elnéptelenedtek, mint pl. Csecsenföld. A fiatal korosztály ugyancsak jelentős hányadát teszi ki a migrációnak.

Minden jel arra mutat, hogy mindeddig nem készült átfogó tanulmány a migráció HIV-fertőzöttségéről, illetve AIDS betegeiről. Annyi bizonyosan tudható, hogy a HIV-fertőzöttek száma drámaian megnőtt 1995 óta, különösen a kábítószerfogyasztók körében. (Az Ororszországi AIDS Centrum adatai 1995-ben 196, 1996-ban 1535, 1997-ben 4092 HIV-fertőzöttet említenek. A FÁK-ból Ausztráliába, Kanadába és az Egyesült Államokba bevándorlók körében végzett szűrés is erős progressziót mutat.) De vészesen megnőtt a szifiliszes és gonorrheás megbetegedések száma is a 90-es években.

Nem áll rendelkezésre semmiféle írásos statisztika a migráció körében végzett megelőzésről, a szűrésről vagy az esetleges tanácsadó szolgálatok munkájáról, s félő, hogy nem is létezik semmi efféle hivatalos program. (Mindössze egy, V.V. Pokrovkszij által 1996-ban írott részletes tanulmány, és a Szövetségi Migrációs Szolgálat 1997-ben közreadott statisztikai elemzése ad képet a FÁK-ban kialakult helyzetről.) Ráadásul a nagyközönség számára rendelkezésre álló nyilvános egészségügyi szolgáltatások nem éppen vonzóak. Miközben az újonnan szervezett orosz bőr- és nemibeteggondozó hálózat anonimitást biztosít a pácienseknek, ugyanakkor térítéses. A kispénzűeknek tehát marad a régi egészségügyi ellátás, ahol igazolniuk kell magukat, ami a jogi felelősségrevonás veszélyével, büntetéssel járhat, ha kiderül, hogy nemi betegek. A gumi óvszer drága, csak korlátozott mennyiségben szerezhető be.

A hagyományosnak mondható nemi betegségek is ijesztő mértékben elszaporodtak Oroszországban. Ennek egyik oka a szexuális szokások megváltozásával - ideértve az utazásokat, a bevándorlókat, a családszerkezet szétesését, az ifjúság elvándorlását, a szexuális morál liberalizálódását, egyszersmind individualizálódását - magyarázható. De ugyancsak nagy szerepet játszik benne az egészségügyi ellátás már említett kétarcúsága is.

A volt Jugoszlávia és Románia kivételével a kelet-európai országokban sem háború, sem katasztrófahelyzet nem volt a 90-es években, nem is jöttek létre elnéptelenedett körzetek számottevő méretekben. Jóllehet a HIV-fertőzöttség általában alacsony számban fordul elő a térség országaiban, a várandós asszonyok, a véradók és mások körében végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a végzetes vírus terjedőben van egyes vidékeiken. De legalább ilyen nyugtalanító az egyéb, szexuális érintkezéssel terjedő betegségek, így a szifilisz látványos mértékű növekedése. Ebben egyébként nemcsak a szexuális morál szabadossága, a szexipar fellendülése, a menekültáradat rögtönzött szexuális magatartása játszik szerepet, hanem a hagyományos egészségügyi hálózat megszűnése, illetve az új hiánya. Valamennyi kelet-európai országban sokba kerül a HIV- és AIDS-betegek gyógykezelése. A tartózkodási engedély nélküli, illegális bevándorlóktól pedig megtagadható a kezelés.

Figyelembe véve a tudatlanságot és a bevándorlók körében (a világ más tájain is egyértelműen tapasztalható) rohamosan terjedő járványt, a tárgyalt térségben sürgető szükség van a HIV/AIDS kvantitatív, egyúttal járványügyi szempontú differenciált felmérésére. Mégpedig azért, mert minden egyes helyzetnek sajátos jellemzői, illetve mindenféle közösségnek sajátos igényei lehetnek. Akár kormányszintű, akár nem kormányzati szervezésben (vagy mindkettőben) meg kell szervezni az AIDS/HIV és más nemi betegségeket megelőző programot. A felvilágosító kampányok eredményességét megkülönböztetett figyelemmel kell kísérni a migráció körében, s ha kell, újfajta, célzott kampánnyal ráébreszteni tagjait a veszélyekre. A térség országaiban működő AIDS-központok és nemi beteg gondozók működjenek együtt a menekültek felvilágosítása, ellátása ügyében. Számos helyen új klinikák létesítésére van szükség, részben a megelőzés/felvilágosítás, részben pedig a kezelés érdekében. Megfelelő pénzalapot kell létrehozni az egyes országokban a szükséges adatbázisok kialakítására, az elemző, feldolgozó munkára. A járványügyi - kvantitatív kutatásokkal egyidejűleg külön is fel kell mérni a migrációs csoportok nemi betegségekkel kapcsolatos magatartását, hozzáállását. Más világrészek ilyen irányú kutatásai értékes tanulságokkal szolgálnak e téren.

Kakasy Judit

vissza