FĹ‘oldal

Korunk 1934 Március

Romániai hangok


Ks.

 


Goga Octavian lapja a ŢARA NOASTRA a jobboldali, „antidemokratikus” árral sodródva irja: „Száznegyvenöt éve, amióta a francia forradalom világgáröpítette az Emberi Jogok Deklarációját... a demokrácia bebizonyíthatta... hogy egyszerű hazugság az elgondolásban és vaskos lehetetlenség a gyakorlatban. Egyetlen nép, egyetlen állam se fejlĹ‘dött abban a gyorsított tempóban, ahogy azt eleinte elképzelték és nem volt képes megteremteni a maga számára azt a csekély lelki nyugalmat és rendet, amellyel joga lett volna ahhoz, hogy kielégített és boldog lehessen.” Majd: „..a demokrácia általános eszméje már a mult század folyamán tarthatatlannak bizonyult... nem tudott semmiféle alkotó küzdelem eszméjévé lenni — sĹ‘t ellenkezĹ‘leg — oszályharcokat szült, erkölcsi barrikádikat emelt egyazon nép társadalmi kategóriái közé és így a tönk szélére juttatta az emberiséget.” Az osztályharcok, mint a demokrácia bűnei? Ugy látszik az okozati összefüggések összezilálódnak. — Mit írnak viszont a demokrácia hivei? „Azok akik a Cuvântul Libert olvassák, nagyon jól tudják, hogy mi, itt, a két szélsĹ‘ség: a jobb és baloldali szélsĹ‘ségek ellen írnunk. Folyóiratunk cime — program: a C. L. (Szabad Szó) nem lehet szabad szó' csak egy a demokratikus szabadságjogokat tiszteletben tartó rendszerben. Sem Moszkvában, sem Berlinben, sem Rómában a szó nem szabad: többé. Visszautasítunk tehát mindenféle diktaturát, a proletariátus diktaturáját épp úgy, mint a „duce” vagy a „Führer” diktaturáját.” „... az a demokrácia, amelyet mi védelmezünk, Róma, Moszkva és Berlin halálháromszögébe van fogva.” Ugyanez a szólam vonul végig a gazdasági liberalizmus folyóiratán, a LIBERTATEA-n is, amelyben M. Sanielevici harcol,, a jobb és bal” ellen. „Semmi sem lehet szörnyübb egy művelt... ember számára, mint a magánélet szocializálása. Ez azonban úgy a bal, mint a jobboldalról egyaránt fenyeget. — Mi a teendĹ‘? Ugy hisszük, hogy a leglogikusabb... álljunk ellen idejében a szocialista utópiának... és ne hagyjuk elcsábítani magunkat, ama látszólagos idealizmus által, amit tartalmaz ... Ne engedjük, hogy a demagógia olyan arányokat öltsön, amelyek a veszélyeztetett társadalmi csoportot brutális reakcióra kényszerítik, olyasmire aminek aztán sem a józan észhez, sem ideáljainkhoz nincsen semmi köze. Egy liberális gazdaság az egyedüli, amely prosperálni képes; mérlegelt szociálpolitikától segítve...” A gazdasági liberalizmus utolsó mohikánjai, még a monopoltĹ‘ke minden liberalizmussal felszámoló korszakában is kitartanak. „Az a naiv és logikátlan elmélet — mondja a Libertatea ugyanazon számában A n. Gusti, — amely szerint a diktaturák külön birálandók el... nem vehetĹ‘ figyelembe. Minden diktatura lényegében jobboldali” — Ez a tüzetesen általánosító, megkülönböztetésekkel szemben türelmetlen hang más területeken is tüzel. Scarlat Callimachi, egykori frontharcos irja a Cuvântul Liber február 17.i számában: „Ma a Távolkeleten, akárcsak Európában, a politikusok, nagyiparosok és finánctĹ‘kések egy új mészárlást készítenek elĹ‘... A japán imperializmus biztosító szelepet keres a kínai vagy orosz területek elözönlése által. A revánsgondolatokra, fajgyülöletre és ultranacionalista képzelgésekre épült hitleri Németország a versailesi békeszerzĹ‘dés revízióját akarja...” „Az már kissé késĹ‘, hogy helyzetünk megjavítását a csĹ‘döt eredményezĹ‘ okok felderítése által kíséreljük meg; manapság már nagyrészt ismerjük az elkövetett hibákat... gyógyírókkal nem megyünk semmire, radikális cselekvésre van szükség. Ehhez azonban a pénzpotentátok egész osztályának feláldozása volna szükséges, ami a jelen pillanatban megvalósíthatatlan... A háború ki fog törni. Sem az államszövetségek, sem a genfi szép szónoklatok nem fogják tudni megakadályozni...” Konkluziói viszont frontharcosromantikába fúlnak: „Csak azok, akik részt vettek az 1914—18-as mészárlásban, tudják megakadályozni egy új véres konfliktus kitörését.” Milyen különös, hogy ez a jóindulatú hang ugyanoda konkludál, ahová Göring frontharcos: kormányokat követelĹ‘ nyilatkozata.

A „valódi nacionalizmus” hívĹ‘inek egyike Enric OteteliĹźanu a LUMEA NOUA hasábjain a NemzetiKorporatistaLiga megalakitásával kapcsolatban leszögezi: „jónak találtuk, hogy a Liga elnevezéséhez hozzácsatoljuk a „nemzeti” jelzĹ‘ is... Nagy hiba volna azonban összetéveszteni a mi nacionalizmusunkat, ama politikai pártok által gyakorolt nacionalizmussal, amelyektĹ‘l mindenben, még nacionalista tanunkban is különbözünk.” — A „nemzetikorporatizmusból” az emelkedettebb érzések sem hiányozhatnak: „Az egyház autonómiája — írja Mihail Manoilescu, a Lumea Noua ugyanazon számában — a nemzetikorporatizmus számára nem programpont, hanem hit. A korporatizmus, amely minden társadalmi funkció önállóságát elismeri... meghajlik... a legrégibb s a legnemesebb funkció elĹ‘tt.. az Államnak az Egyházzal való szövetsége korparancsolat. A holnapi ideális államnak az Egyházzal való szövetségébĹ‘l indul majd ki az anyagiasság elleni szellemi mozgósítás...” (Cluj)

 

 

Vissza az oldal tetejére