FĹ‘oldal

Korunk 1933 Március

A technokrácia


Szacsvay Gusztáv

 


Az utóbbi hetekben nem mult el nap, hogy valamelyik idegen vagy magyar nyelvű napilap hasábjain, vezércikkben vagy tárcában, ne tárgyalta volna valaki az Amerikából világgá inditott technokrácia kérdését. A gazdasági és politikai válságok soha nem tapasztalt élességű napjaiban természetes, hogy a megoldatlan kérdések tömegének megoldását igérő technokrácia máról-holnapra közkeletű jelszó lett: sőt még ennél is több: hit, abban, hogy a technokrácia révén az ember évszázados küzdelme után elérkezett oda, amikor már nem kell verejtékével keresnie kenyerét. S az uj jelszónak még növelte hatását, hogy megállapításait nem holmi elmélkedő szobatudósok tették, hanem mérnökök, hosszú éveken keresztül gyűjtött és ellenőrzött s igen alapos meggondolásoknak kitett statisztikai adalékok alapján, teljes konkrétizálásával célkitűzéseiknek, amik például az Egyesült Államokra vonatkozólag olyasmit ígérnek, hogy: „Ha az Egyesült Államokban a technika mai állása szerint a 25 és 45 év közötti felnőttek évenkint 660 órát dolgoznak, ez elegendő ahhoz, hogy az Egyesült Államok összlakosságának életnívója tízszeresen felülmulja a prosperitás utolsó éveibeli amerikai átlag életnívót”. Ezek a mérnökök tehát már nem az ötnapos munkahétről vagy a hatórás munkanapról beszélnek. Ez ugyanolyan túlhaladott számukra, mint pl. a mai ár-rendszer Az ő számításaik szerint négy órás munkanappal és négy napos munkahéttel összehasonlíthatatlanul bőségesebben lehet ellátni az embert, mint a mai hatnapos munkahéttel és nyolcórás munkanappal. Ez utóbbi munka-rendszer elsülyedt világ szerintük: a föld egy túlhaladott korszakának vége. A gép, amely manapság már egész iparágak automatizálás ára képes, nemcsak lehetővé teszi az emberi munka végleges lecsökkentését, hanem egyenesen szükségszerűvé... Az új jelszó meggondolásai ezen a ponton már elhagyják a technikai érdekességek magazin szerű káprázatait, kiszélesednek s halomra döntik a mai szociális, politikai és gazdasági előfeltevéseket. Az álmodozás szárnyai váratlanul szétcsapódnak, s ha nem is kifejezetten, de félreérthetetlenül a mai politikai rendszerek fölöslegességét, a pénzforgalom s a magánvállákozás beszűntetését s a gyűjtési szenvedély kiirtását ígérik. A technokrácia ezen a ponton ellendül a szaktudományi-technológia felületéről s a világnézetek dzsungelébe tör s a polgárság évszázados, eszményekké avatott értékeinek a ledöntésére vállalkozik: paradicsomi boldogságot igér. A teljes, legtökéletesebb happyendet, mely a csillagos lobogó impériumából valaha felszállhatott. Csak a legtökéletesebb kétségbeesés ellensúlyozható ily méretű nagyszerűséggekkel és annyi rózsás kilátással a jövőre. S csak a legteljesebb tanácstalanság oldhatja meg a kérdéseket ilyen az egész valóságot átugró utópiával, ahogy ezt a technokrácia teszi... Nem hiába éveken át munkanélküliségre kárhoztatott mérnökök állították össze ezeket a varázslatos megállapításokat. Az egész a munkanélküliség, a valóságból való kikapcsoltság szelleméböl született s abból a helyzetből, hogy mérnökök, akik világéletükben konkrétumokkal foglalkoztak a munkanélküliség következtében a statisztikai szám és a gépi lehetőség 1001 éjszakáiba szorultak s a, tétlenség ópiumát szíva, valódi válóság-szerkezetüktől elidegenedve annak az ábrándjait vetik papírra, hogy az ő nemfoglalkoztatott energiáikkal micsoda tündökletességek jöhetnének létre: pl. a Biblia első átkának, a munka-verejtéknek örök száműzetése a földről... A technokráciának ezek az igéretei nem most merülnek fel először. Az a nem hivatalos jellegű, amerikai mérnök és közgazdász szervezet, a melynek tagjai a legutolsó két év óta a new-yorki Columbia egyetem gépépítő laboratóriumában Howard Scott vezetése alatt a technika és az energia gazdálkodás mai helyzetére vonatkozó kutatásokat végzi, egy alkalommal már húzamosabb ideig végzett hasonló kutatásokat. 1919-ben ugyancsak Howard Scott vezetése mellett már többen foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy a gép minő változásokat idézett elő a társadalom életében. Ezek a vizsgálódások akkor — nagyon fontos ez a mozzanat — csak addig tartottak, amig a háborút követői nagy depresszió éveit föl nem váltották az ú.n. prosperitás évei. Az első technokrata szövetség a prosperitás kezdetén feloszlott. A gyűjtött adalékokból nem lett sem program, sem követelés s csak a prosperitás elmulása után jelentkeztek ismét, s ami szintén jellemző: a válság erősödéséhez mérten sokkal többen, mint először. Ha 1921-ben még csak 36-an foglalkoztak Howard Scott körül ezekkel a problémákkal, addig 1932-ben már több, mint 100 a munkatársai száma. S ha még hozzávesszük, hogy Howard Scott-ot és munkatársait részben a new-yorki Morgan-Bankház, részben pedig a Newyorki Építészek Szövetsége finanszirozta, illetve finanszírozza, akkor nyilvánvaló a technokrácia tipikusan válság-tünet jellege. Ezért volna elhibázott a technokrácia törekvéseit függetlenül az amerikai válságtól, illetve függetlenül a kapitalizmus mai válságától, elszigetelten tekinteni. Helyes megítélésekor szükséges belehelyezni a mai amerikai napok s azon amerikai jelszavak zajlásába, amelyek a válság kezdete óta Amerikában a prosperitás viszszahozási, lehetőségének: elhitetése érdekében egymásután felmerültek. Ezek a jelszavak, — s a technokrácia jelszavát illetőleg ebben mutatkozik a különbség, — évekig érintetlenül hagyták a kapitalizmus tökéletességi tabuját s csak olyan módozatokat vetettek fel, amelyek a kapitalizmus rendszerét nem haladták tul. Ezeket a jelszavakat azonban nem kisérte eredmény, a válság nem enyhült, — sőt élményszerűvé lett, hogy magával a termelési rendszerrel van a baj! Magán a rendszeren kell éles módosítást eszközölni. Az összefüggéseknek ez az a sora, amikor elérkezett a technokrácia jelentkezésének a pillanata a polgárság résziéről — másokkal együtt. Mert ilyen, a kapitalizmus rendszerét meghaladó jelentős amerikai nyilatkozat több van. Ilyen pl. Gerard Swopel, az amerikai elektromos tröszt egyik vezetőjének nagyon rövid, de nagyon határozott követelése, mely azt kívánja, hogy a kapitalizmus termelési és elosztási anarchiájába rendet, azaz, tervszerűséget kell bevinni. Vagy itt van a prosperitást annyi mindenféle machinációval viszszahozni szándékozó Hoower-bizottságok egyikének igen terjedelmes, 1500 oldalra terjedő összefoglaló jelentése az Egyesült Államok utóbbi szociális irányai címen, amely megállapítja, hogy az utóbbi években a technikai haladás oly nagy mértékű változásokat idézett elő az amerikai társadalomban, hogy a további nyugodt fejlődést csak a jelenlegi politikai és gazdasági berendezések lényeges megváltoztatása biztosíthatja. Az, amerikai polgárságnak ,a világgazdasági válság természetére vonatkozó felismeréseit, amint ebből a két adalékból látszik a technokrácia megállapításai csak kiegészítik, illetve számszerűen igazolt megállapításokkal alátámasztják. Az amerikai polgárság felismerte, hogy a technika révén biztosított mérhetetlen erő- és energia-forrás nyomása alatt az eddigi ár- és termelési-rendszer tarthatatlan. A gép az embert munkanélkülivé tette. A gép fejlődése kimondta a halálos itéletet hosszú generációk rendje fölött. Nincs más megoldás, mint egy új rend. Ez a felismerés persze nem új. A technokrácia belátásainak elvi lényegét egy a polgárság előtt felettébb ellenszenves közgazdász (Karl Marx) már régesrég megállapította. A technokrácia igen hoszszadalmas és igen alapos úton egy csomó szenzációs adalékkal, amik a mai gép teljesítményeire s az energia gazdálkodás lehetőségeire vonatkoznak, csak illusztrálta és aktualizálta azt a lényeget, amit 60—70 évvel ezelőtt ez a nyugtalan német már leírt. Persze a technokrácia, illetve Howard Scott óvakodik tételei elvi lényegének ősapját megnevezni, mint ahogy óvakodik attól, hogy megállapításai nak valamiféle politikai vonatkozása legyen. S mert óvakodik, ezért teljesen nyitva hagyja a kérdést, hogy a technokrácia keresztülviteléhez ki és hogyan fogjon hozzá. Annyira óvakodik, hogy a technokrácia egész elvi összefogását a társadalom nélkül teszi meg. Az elvi elgondolások központjába csak az energiagazdálkodás abszolut rendszeresítése áll s minden találgatást megenged, hogy ez a rendszeresített energia gazdálkodás, hogy helyezkedik el az emberi társadalomban. Illetve nem kétséges ez a hogyan, ha a technokráciát abba az összefüggés sorba állítjuk, amelyekkel párhuzamban jelentkezik. Gerard Swope s az említett Hoower bizottság is csak egy társadalmi-politikai bázison képzelheti el a rendet és tervszerűséget: a monopol-kapitalizmus legkövetkezetesebb végig vitelének vonalán. Ebben az, értelemben a technokrácia intenciói ugyanúgy, mint az előbbi kettőé: kísérlet az amerikai kapitalizmusnak az ebben az, irányban való átszervezéséhez szükséges hit és mithosz szuggerálására. Sajátos amerikai szám-, energia- és gépmisztika, melynek hátterében egy sajátos, a trösztökkel megegyező amerikai államkapitalizmus törekvése húzódik meg. (Arad)


 


Vissza az oldal tetejére