Korunk 1932 December
Invokáció
Énekelni oly nehéz, hol kíváncsi szemek figyelnek,
Mégis, elfogódva, bár,
Fujd el dalod, zengd a munkások dalát.
Föl vagy huzva az életre s végül minden óramű lejár.
Nyisd meg szived, a világ alázatosan ül a kapunál.
Ez itt körül mind ellenség, gondold meg jól, az nyugalmat ád.
Énekelni oly nehéz itt, énekeld a munkások dalát!
Tekints körül e tört sikon, melyre kövér falkában épp betör a homály.
Nincs ideje vigadásnak, ládd, a nap is feldöntött pohár.
Mi már nyugtalan álmunkhoz készülődünk — drága a világ, —
Cirpelni kezd a fáradtság; énekeld a munkások dalát!
Óh hogy fetreng a nagy este! Erdős öléből sötéten dől a vér.
Az orvos szerint százhusz milliónak nem jut egy falat kenyér.
Ama százhusz millióban, mely a hold-zsupp födte ólban rongyaiba váj.
Megszületett az a Gyermek, kit nem véd sem Isten, sem Király —
Egész világ ege alatt
Emeld föl műszered, szavadat, —
Ismered a modern pszichológiát, —
Szived elől nincs menekvés. Énekeld a munkások dalát!
Rebbentsd meg a kíváncsiak gunyos csapatát.
Hölgyek, urak, ismerősök. Mosolyogni akarsz, mint barát.
Rájuk vagy utalva. S mintha néznétek egymást ablakon át.
— Csörrenjen meg az az üveg! Énekeld a munkások dalát!
Vissza az oldal tetejére