FĹ‘oldal

Korunk 1932 December

Invokáció


JĂłzsef Attila

 


Énekelni oly nehéz, hol kíváncsi szemek figyelnek,


Mégis, elfogódva, bár,


Fujd el dalod, zengd a munkások dalát.


Föl vagy huzva az életre s végül minden óramű lejár.


Nyisd meg szived, a világ alázatosan ül a kapunál.


Ez itt körül mind ellenség, gondold meg jól, az nyugalmat ád.


Énekelni oly nehéz itt, énekeld a munkások dalát!


Tekints körül e tört sikon, melyre kövér falkában épp betör a homály.


Nincs ideje vigadásnak, ládd, a nap is feldöntött pohár.


Mi már nyugtalan álmunkhoz készülődünk drága a világ,


Cirpelni kezd a fáradtság; énekeld a munkások dalát!


Óh hogy fetreng a nagy este! Erdős öléből sötéten dől a vér.


Az orvos szerint százhusz milliónak nem jut egy falat kenyér.


Ama százhusz millióban, mely a hold-zsupp födte ólban rongyaiba váj.


Megszületett az a Gyermek, kit nem véd sem Isten, sem Király


Egész világ ege alatt


Emeld föl műszered, szavadat,


Ismered a modern pszichológiát,


Szived elől nincs menekvés. Énekeld a munkások dalát!


Rebbentsd meg a kíváncsiak gunyos csapatát.


Hölgyek, urak, ismerősök. Mosolyogni akarsz, mint barát.


Rájuk vagy utalva. S mintha néznétek egymást ablakon át.


Csörrenjen meg az az üveg! Énekeld a munkások dalát!


 


Vissza az oldal tetejére