FĹ‘oldal

Korunk 1932 December

Spinoza

 


Spinoza születésének 300. évfordulóján legfontosabb a következőket megemlíteni: — Az osztályhelyzeténél fogva szinte proletár Spinoza a polgárságnak mint osztálynak emelkedését előkészítő szellemi mozgalom filozófusa, jóllehet a polgárság csak a számos döntő meggondolásban Spinozára, visszamenő felvilágosodás korában szabadul fel a vallás kötelmei alól. Spinoza életnapjaiban még élnek a feudális hatalmak s az egymással szemben álló polgárság és feudálizmus még nem vonultak fel döntő harcukra. A világnézetet és az államot az egyháznak és a feudálizmusnak a szövetsége még erősen a kezében tartja: a már nem eléggé erős épületen azonban már látszanak a repedések: a természetfilozófia és a természettudomány, a csillagászat, az állam és jogfilozófia, a technika, a kereskedelem és az ipar már készülődnek az „Istentől való rend” ellen. Történeti folyamat, dialektikus szövődmény ez s benne Spinoza történeti szerepet játszik. A harc még a kezdetén áll, a veres-égét érző feudálizmus már ismeri a sírásóit, a polgárság azonban még nem látja tisztán szövetségeseit. Ez a kor. Spinoza gondolatai viszont?


Spinoza gondolataival sziven találja valamennyi korabeli vallási-irányulás lényegét. A biblia fejti ki sem a türelmetlenség, sem a magán és a politikai dolgokba való beavatkozás jogát nem igazolja. Spinoza bibliakritikájával az emberi agy felszabaditását kezdte meg a Biblia nagy szellemi nyomása alól. A Biblia mint történeti dokumentum — szól Spinoza tétele — nem eshet a történeti kritika körein kivül; az értelem és ész próbája a Bibliára is áll. Az értelem nagyitó lencséje alatt azután a dogmák hibái óriási méreteket öltöttek...


Kétségtelen: bibliakritikát űztek a reformátorok is. Ez a kritika azonban nem érintette istent. A természet-filozófus és ismeret elmélettel foglalkozó Spinoza ezen a ponton lesz eretnek, mint kora számos előfutára s épit hidat a természet és a természetfölötti között s szögezi le, hogy az „emberi” és az „isteni” elválaszthatatlanok, egy és ugyanazon dolog két oldala: isten-természet. Ez Spinoza ugynevezett pántheizmusának az értelme. Descartestól, (akinek matematikai zsenijén különben iskolázta magát Spinoza) Leibnizig és azon túl is a filozófusok központi problémája volt a lélek és a test viszonya. Világos értelmezést azonban csak Spinoza adott, amikor azt mondta: lélek és test — két oldala egy és ugyanazon dolognak. A lélek és a test egy! Ezért jelenti Spinoza a modern monizmus kiindulási pontját.


Állampolitikai és természetjogi felfogása megegyezik Hobbesé-vel. A történeti materialista természetesen nélkülözi itt a gazdasági kötöttségek elemzését. Az emberek természetjogi egyenlősége eredményezi a mindenkinek a mindenre való jogát. Ezen a ponton azonban a társadalom és az állam rendező keze beavatkozik. Az állam, azonban tartozik az egyesnek a közös előnyökre való igényét biztosítani, különben a megrövidítettek felkelése jogos.


A politikai traktátusban egyenesen megtalálható az a világos felismerés, hogy csak egymással szemben álló csoportok győzhetnek. A gazdasági motívum felnem ismerése következtében azonban Spinoza nem érkezik el az osztályharc kérdéséig. Eszménye, sokkal inkább mint Hobbes-nek, a szabad állam, a polgári köztársaság, mert „az állam végső célja a szabadság kell hogy legyen.” Mennyire máskép hangzik ez, mint Leibniz reakciós megállapítása: „ez a világ a lehető legjobb világ, különben ellentmondásban állna isten mindentudásával, legfőbb jóságával és mindenhatóságával.” Spinozánál az ember nemcsak lelkiismeretés gondolat-szabadságot követel, hanem az ember akarata szabad a világ formálása és megváltoztatása céljából.


Spinoza klasszikus reprezentánsa a racionalizmusnak. Tanaiból Lessing volt az első, aki a polgárság harcaiban a feudális egyházi reakcióval szembem fegyvereket kovácsolt. Etnikai és állampolitikai szabadság-fogalmát Rousseau és Herder vették át. Goethe és Heine Spinoza híveinek vallották magukat. Befolyásolta Kantot és Hegelt s Feuerbach harcaiban a halhatatlansági hit ellenébe Spinoza is felvonul. Feuerbach révén azután Spinoza gondolatainak egy csomó töredéke átkerül a szocializmusba.


Spinoza, öntudatlanul! a korában feltöréséért harcoló „harmadik rend” katonája. Az elnyomott zsidóságból származó S- az egyházi és feudális hatalmakkal harcoló Spinoza az emberiség felszabadítói közé tartozik. Ez a legfontosabb és a legtöbb, amit mondhatunk róla. (Berlin) (Szs. L.)


 


Vissza az oldal tetejére