FĹ‘oldal

Korunk 1932 Október

Ember racionalizálás


Szeremley László

 


Amidőn annak idején Taylor a racionalizálás alapelveit felállította, munkájával az öszszesség — dolgozók és dolgoztatók—érdekét tartotta szem előtt. A racionalizálás ismeretes periódusa idején azonban ez; a „teljesitményfokozás” nem éppen ebben az értelemben történt. A világgazdasági válságban az alapvető okokon kívül a racionalizálás is részes. Ennek ellenére azonban az ember további racionalizálása érdekében tovább folyik a munka. Az amerikai Western Elektric Company kearnyi telepe például ujabb adalékokkal szolgál. Kísérlet alá vette, hogy testileg fogyatékos munkások, sőt nyomorékok miként javíthatók teljesértékű munkaerőkké. A kísérlet annak a bebizonyitására vállalkozott, hogy szisztematikus eljárások és gondos analízis révén megállapíthatók azok a munkanemek, amelyeket a testileg fogyatékos munkások betölthetnek ugy, hogy ezek munkábavaló állítása úgy üzem-technikai, mint kereskedelmi szempontból indokolható.


A kérdés fontossága úgy az illető munkások, mint a társadalom részéről minden további nélkül világos. Nem csoda tehát, hogy amikor a kísérlet eredményei ismeretesek lettek, a new-yorki lapok széles amerikai szenzációt csináltak a dologból.


A kisérlet szélességét és aprólékosságát mi sem igazolja jobban, mint hogy annak a hatszázötven munkásnak és munkásnőnek, akik orvosi megállapítás folytán normális munkateljesitményre képtelenek voltak huszezer különböző s tekintetbejöhető munkamódban való alkalmatosságáról kellett meggyőződni. A vizsgálat alá került 650 munkás ötven százaléka erős látási hibában szenvedett, husz százalékának valamelyik végtagja hiányzott, a többi pedig mindegyik olyan testi hibával rendelkezett, mely a normális üzemi munka végzésére képtelenné tette.


Abban az új munkanemben, amelyet a fogyatékos testi felkészültségű munkás számára a kisérlet megállapított ellenőrzésül egy teljesen egészséges munkással együtt folyt a kisérlet. Az ilyen egészséges munkást ugy választották meg, hogy hivatási ismeretei, életkora, családi viszonya a tekintetbejövő fogyatékos testiképességű munkás viszonyaival egyező legyen.


A kisérlet az 1300 munkással egy éven keresztül tartott. A kisérlet folyamán meglepő dolgok derültek ki. A betegség és baleset tekintetében az invalidus munkások — nevezzük a testifogyatkozásúakat röviden így — sokkal jobban megfeleltek, mint a normálisok. A munkateljesítmény tekintetében is magasabb és jobb volt az invalidusok százalékszáma. Ugyanígy az invalidusok sokkal kitartóbb munkásoknak bizonyultak, mint a normálisak. Lélektanilag persze könnyű ezeknek a momentumoknak a magyarázatát adni. Az invalidusok örültek, hogy a kísérletezés arra a helyre állította őket, ahol — ha munka volna — megmenekülhetnének a koldulástól és éhenhalástól. (Berlin)


 


Vissza az oldal tetejére